acsairoland
holnapkiadó
interjú
mesékazoperából
Interjú Acsai Rolanddal - a Bánk bán (Mesék az Operából), a Pillangókisasszony és a Regény a csodaszarvasról írójával
Acsai Roland Bánk bán c. kötete az idei egyik legkedvesebb olvasmányom. A Mesék az Operából legújabb kötete Katona drámájának zseniális meseátirata, amit én magam teljes szívből ajánlok az eredeti történet szerelmeseinek, valamint mindenkinek, aki egy igazán minőségi történetet és kötetet szeretne kézbe venni!
A kötet kapcsán néhány nappal ezelőtt kerestem meg az írót és kértem fel egy interjúra, amit ő örömmel el is fogadott, ezúton is még egyszer hálás köszönetem a lehetőségért és a beszélgetésért!
Remélem, nektek is tetszeni fog mindaz az az érdekesség, amit az író úr elárult nekem! :)
Kedves Roland!
Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúra való felkérésemet! A munkásságod már régóta figyelemmel kísérem. Elsőként a Mesék az Operából c. kiadói sorozat kapcsán figyeltem fel rád, míg az első kötet, amit olvastam tőled – emlékeim szerint – a Pillangókisasszony volt, ami nagyon tetszett, s onnantól nem volt megállás. Japán szerelmeseként a kötet azonnal a szívembe lopta magát, sőt, még többet adott hozzá az általam oly hőn szeretett világhoz. Most az egyik legújabb köteted, a Bánk bán kapcsán szeretnék beszélgetni veled, de pár kérdésben egy picit átevezek más témákra is.
Ha minden igaz, az első írásod a Mesék az Operából sorozatban a Csipkerózsika volt, de javíts ki, ha rosszul emlékeznék. Milyen formában érkezett a felkérés, hogy írj ebbe a kiadói sorozatba?
Acsai Roland: Teljesen jól tudod. 1998 óta publikálok az irodalmi folyóiratokban, az ELTE BTK magyar szakán végeztem, de összehasonlító irodalomtudomány-szakon is tanultam. 2005 óta csak az irodalomból, műfordításból élek, ez a főfoglalkozásom azóta. Költészettel kezdtem, aztán ezen belül jöttek a gyermekversek, majd a próza és a gyermekeknek szóló mesék, meseregények, ifjúsági regények. A kiadónál előzetesen megjelent egy japán-ihletésű prózakötetem, aztán jött a megtisztelő felkérés, hogy írjak a sorozatba. Választhattam két cím között, a Szentivánéji álom volt az egyik, a másik a Csipkerózsika, és mivel nekem akkor is volt egy kicsi lányom (most is van egy kicsi), a hercegnős történet mellett döntöttem, mert úgy gondoltam, az jobban tetszene neki.
Azóta több írásod is napvilágot látott. Mit szeretsz ebben a sorozatban? Véleményed szerint melyik a legjobban sikerült írásod (avagy a kedvenced) a megjelentek közül?
A. R.: A sorozatban azt szeretem a legjobban, hogy több műfaj-műnem egyesül benne: a zene, az opera, a vers, a próza, a dráma, a gyermekirodalom, a felnőttirodalom. De ezen keresztül bevonódik a történelem is, és egyáltalán a művészeti hagyományok kérdése. És ez a második pont, amiért fontosnak tartom a sorozatot: a hagyományok, a klasszikus művészi értékek tovább éltetése mai formában. Íróilag mindig izgalmas kihívás, hogy egy felnőtteknek szóló történetből hogyan, milyen elvételekkel, hozzátoldásokkal átalakításokkal, megtartásokkal lehet valódi mesét csinálni. Hogy melyik a kedvencem az operameséim közül? Mindegyiket egyformán szeretem.
A legfrissebb kötet, mely az idei Könyvhétre jelent meg, a Bánk bán. Hogyan jött az ötlet, hogy ez legyen a következő kötet témája? Mindig tudod, mit fogsz legközelebb írni, vagy meghatározott lista szerint haladtok?
A. R.: A Bánk bán a kiadó ötlete volt, de a Pillangókisasszony meg a Hunyadi László, meg a Hoffmann meséi például az enyém. Szóval ez változó, hogy honnan jön az ötlet, és mint látható, teljesen szabad kezet kapunk. Kifejezett lista tehát nincs. Már van leadva újabb operamese a kiadónak, de nem árulnám el, melyik az. Legyen meglepetés!
Írásaidon érezhető, hogy szívvel-lélekkel készíted őket. Mesélj, kérlek, a Bánk bán alkotási folyamatáról, s arról, mit szerettél volna Bánk történetével átadni az olvasók számára?
A. R.: A Bánk bán nehéz téma, mármint az a nehéz benne, hogy elég felnőttes, nehéz gyerekeknek átültetni, de én szeretem a kihívásokat. Úgy érzem, jól megoldottam, kihagyva belőle az erőszakos jeleneteket, a csábítás-epizódot is megváltoztatva, és a főszereplőket is a gyerekek közül választottam ki, az egyik Soma lett, Bánk fia, a másik Mária, Gertrudis és a király lánya. Hogy mit szerettem volna átadni? Elsősorban az érzések tisztaságát, a hűség értékét. A hűség alatt itt most nem csak a társunkhoz való hűségről beszélek, hanem a minden máshoz való hűségről, legyen az a család, vagy a haza, vagy az emberek. És a régmúlt iránt is szerettem volna bennük vágyat ébreszteni, a történelem és a történelmi korok iránt, hogy átérezzék, az ember élete egy hosszú folyamat szakasza, vannak elődeink, akikhez hűnek kell lennünk, és lesznek utódaink, akiket szintén segíteni kell, már innen, ebből a pillanatból.
Te magad mennyire szereted Bánk bán történetét? Van kedvenc karaktered Katona drámájából? Mivel a meseátiratod fantasztikusan sikerült, s véleményem szerint árad belőle a szeretet, az odafigyelés és a rengeteg belefektetett energia, én magam úgy éreztem, közel áll hozzád Bánk bán drámája.
A. R.: Igen, közel áll hozzám, már csak azért is, mert Kecskemét, ahol Katona József élt, nem messze van attól a várostól, Abonytól, ahol én születtem, és ugyanolyan táj veszi körül, szóval jól ismerem azt az alföldi miliőt, amiben az írója élt, és jó drámának is tartom, aminél nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy nem kötetlen sorokban készült, hanem nagyon szabályos drámai jambusokban, de ezt már sajnos sokan nem veszik észre. Kedvenceim a gyerekek voltak, akik a drámában alig kapnak szerepet: Soma és Mária.
A te átiratodban ki volt a kedvenced, avagy kit szólaltattál meg legkönnyebben a szereplők közül? Esetleg volt kedvenc jeleneted?
A. R.: Mindig a mellékszereplőket a legkönnyebb mozgatni, beszéltetni, mert a főszereplőknek a sztorit kell tovább vinniük, ám a mellékszereplők megformálásánál a szerzőnek nagyobb a mozgástere. Ezért ezek az alakok mindig színesebbek, többoldalúbbak. Ezeken a szereplőkön belül is azokat a legjobb beszéltetni, akiknek humoros szerepet szánok. Ilyen ebben a műben Biberach és Ottó párosa. Egyébként mivel ez egy komoly nemzeti drámánk, kellő tisztelettel bántam vele, és visszavettem a humor terén ‒ bár egy minimális humor mindig kell egy gyerekeknek szóló mesében. Meg akartam hagyni komoly, magasztos, történelmi műnek.
A meséd átitatja a misztikum is, gondoljunk csak a sas karakterére, vagy a megjelenő szellemalakokra. Ezek mellett pedig több változtatást is eszközöltél a történetben. (Én magam imádtam mindet.) Elárulnád, hogy hogyan születtek meg ezek a változtatások, karakterek és miért érezted úgy, hogy ezeket meg kell írnod, meg kell teremtened?
A. R.: Azért tartottam fontosnak a változtatásokat és a fantasysebb szálat, mert ezek azok a részek, ahol magamat adhattam, és ma már egy ifjúságnak íródott könyv nehezen képzelhető el anélkül, hogy a fantasy-műfaját nem kevernénk bele. Egyébként mese esetében nehéz eldönteni, hogy fantasyről vagy meséről van-e szó, hiszen a mese is fantasys és a fantasy is mesés.
Milyen volt együtt dolgozni Cserkuti Dáviddal, akinek az illusztrációit láthatjuk a kötetben? Folyamatosan egyeztettetek, vagy Dávid szabad kezet kapott a képi világ megalkotásában?
A. R.: Dávid munkáit mindig nagyra tartottam, remek illusztrátor. A kiadó rendeli a rajzolókat a szövegek mellé, és szerencsére jobbnál-jobb alkotókat kaptam. Én örülök neki, hogy szinte minden könyvemet más illusztrálta, mert így nagyon sokszínű, változatos lett a könyvpalettám. Én leadtam a szöveget, és Dávid megrajzolta. Már csak a végeredményt láttam. Nem volt szükség menet közbeni egyeztetésre. Szabad kezet kapott.
Kiknek ajánlanád a kötetet?
A. R.: 6 éves kortól egészen 99 éves korig, ahogy szokták mondani. Azoknak, akiket vonz ez a kor, a történelem, a mese és a zene világa.
Az írás mellett fordítóként is dolgozol. Melyik „munkát” szereted jobban?
A. R.: Természetesen a saját művek írását. Most pár éve szerencsére sokkal jobban tudok erre koncentrálni. Nagyon sok regényt fordítottam hetven-nyolcvan körül, ezek közül több is ifjúsági klasszikussá vált azóta. Ez elég is fordítói életműnek.
Találkozhatnak a rajongók veled az idei Könyvfesztiválon ősszel, Budapesten?
A. R.: Minden bizonnyal.
Végezetül pedig, áruld el, kérlek, te miket szerettél olvasni gyermekkorodban és miket szeretsz most? Volt esetleg kedvenced a kötelező olvasmányok közül?
A. R.: Gyerekként az állatoskönyvekért rajongtam, mert zoológus meg ornitológus akartam lenni, mint Schmidt Egon, akinek rajongtam a könyveiért. Csak később tudtam meg, hogy egy napon születtünk. Lehet, hogy mégis van valami az asztrológiában? De Fekete István is a kedvenceim közt volt. Gyerekként én is ilyen állattörténetek írásával kezdtem a kis táskaírógépemen. A kötelezők közül a János vitézt és a Toldit szerettem, ahogyan most is rajongok értük. Jelenleg főleg költészetet olvasok, meg szakirodalmakat. A költészetben is a posztmodern előttieket, a modern és a premodern alkotókat egészen Gyöngyösi Istvánig, vagy még tovább.
+1
Mit gondolsz Bánk és Melinda kapcsolatáról? Olyan szépen átadtad az írásodban azt, amit számomra ők mindig is képviseltek, bármelyik feldolgozást is néztem, de kíváncsi lennék, hogy te mit mondanál kettejük karakteréről. Bármilyen gondolat, amiről úgy érzed, hogy megosztanád velem és az olvasókkal. :D
A. R.: Bánk és Melinda karaktereiről és kapcsolatáról az a véleményem, hogy ők képviselik a felnőttség szintjét, azt a szintet, amikor az ember tudja, hogy szülő lett, és felelősséggel tartozik a kapcsolatán keresztül a gyermekéért is. Tudják, hogy döntéseik mindig másokat is érintenek (lsd. az országot, Somát etc.). A házasságuk szerelmi-alapú, szemben a korban dívó szokással, ez eleve kivételessé teszi őket. Bizonyos elérendő, szinte elérhetetlen tisztaságot is képviselnek ők a mesémben (amitől legmesszebb Ottó, Biberach és Gertrudis vannak, ők az ellenpólusaik, bár Gertrudist én nem ábrázoltam egyértelműen rossznak, sőt! Inkább királynéként, akinek vannak gyengéi, de alapjában véve inkább az öccse a hibás az ő bukásában). Ugyanakkor Bánkék emberiek is, kedvesek és sajnos sokszor bánatosak, de örülni is tudnak az életnek. Bánk nem "csak" államember, apa is, aki játszik a gyermekével, de amikor az államember kezdi kiszorítani az apát és a szerető férjet, akkor a Melindával való kapcsolatuk egyensúlya is kibillen. Bánk és Melinda romantikus karakterek, a romantikának abban az értelmében, ami az érzelmeket emeli újfajta rangra. Ebből a szempontból is "modernebb", maibb alakok a többieknél.
Köszönöm az interjút!
A posztban található fotó Acsai Roland tulajdonában van, felhasználása engedélyköteles!
0 megjegyzés