Megérkezett a Varázslatok földjének 11. felvonása! Tea Stilton Rejtelmek ​Ligete c. kötetében színre lép egy új ellenség, aki megsorozza a sötét fellegeket a Varázslatok Földje felett...

A Királyi Akadémia diákjai lázban égnek... A diákok új konyhaművészet tanárt várnak, kiknek felvételije éppen történetünk elején zajlik. A szerencsés nyertes egy kedves arcú, ragyogó hölgy, Madame Dragée lesz, aki szépen hozzá is lát diákjai oktatásához. 

A kötet főszereplő hercegnője - ahogy a borítóból is sejthető - Kalea lesz, aki imád sütni, s csupán egyetlen édesség van, amit nem sikerül tökéletesre elkészítenie. Tehetségét látva Any irtó féltékeny lesz a lányra, s természetesen most is keresztbe tesz főhősnőnknek, ahol csak tud...

Madame Dragée versenyt hirdet a növendékek között, ugyanis szeretné megalapítani a Cukrászok Klubját! Miközben Any ármánykodik, s Kalea idegesen próbálja újra és újra tökéletesre elkészíteni a vaníliás felfújtat, addig a tanárnő külön találkozót beszél meg Anyvel, ahol az osztályelnökségről szeretne vele szót váltani.

Mialatt Kalea görcsösen gyakorol a versenyre, Any eltűnik, majd Alden professzor a Titkok Termébe szólítja az öt Védelmezőt...

Alden professzor érzi, hogy valami súlyos veszély leselkedik rájuk, ám a kápragömb nem jelez veszélyt... 

Míg az előző kötetek között már akadtak gyengébb láncszemek, úgy tűnik, az alkotók újult erőre és szárnyra kaptak, ugyanis a hercegnők jelenlegi kalandjában megvan minden, ami egy igazi kalandtörténethez kell. Bár ebben a részben közelebb nem kerülünk Egorhoz, a Sötét Varázsló mégis megjelenik a lapokon, csupán nem olyan formában, mint amire az olvasó az előző kötetek miatt számítana rá. Ehelyett egy sokkal ötletesebb és bravúros megoldást kapunk, s e mellé egy olyan lezárást, ami azonnal kiéhezetté tesz a folytatásra. A kötetben a kaland bár lezárul, itt érezhető igazán, hogy könyvsorozatról beszélünk, amiben hiába van a történet apróbb kalandokra felosztva, a végső nagy csata még várat magára, s az írók nem győzik húzogatni azt a bizonyos mézesmadzagot az olvasók orra előtt.

Rendkívül örültem, hogy a történet a már megszokott, általam kedvelt vonalán haladt, s visszatérhettem a Titkok Termébe, a Talányok Könyvéhez és annak rejtelmes jóslataihoz, amiket imádok bogarászni. Külön ínyencség, hogy a könyvnek ebben a kötetben még nagyobb szerep jut, s kíváncsian várom ennek a lebilincselő lezárásnak a tudatában, miként indul majd a következő kötet története...

Kalea, mint főhősnő ismét szerethető, bár talán a lány túlságosan is jóságos és elnéző ebbe a sötétséggel teli világba, de talán éppen ezért sikerül kihoznia a leggonoszabb lélekből is a jót...

Tea Stilton Varázslatok földje könyvsorozatának 10. kötete, A ​pillangók üzenete még a tavalyi év folyamán látott napvilágot, ám akkor az értékelést sajnos nem tudtam megírni. Most pótlom ezt a hiányosságomat és folytatom az öt Védelmező hercegnő történetének bemutatását.

Mint ahogy az előző rész értékelésénél már jeleztem, ebben a kötetben a hercegnők "betörnek" Egor búvóhelyére, hogy végre szembenézzenek ősi ellenségükkel, mivel azonban a könyvsorozatból még hátravan hét kötet, nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, természetesen a gonosz nem győzettetik le...

A kötet borítója ezúttal "nem harmonizál" a beltartalommal, azaz a kerettörténet középpontjában nem Nives, hanem Samah áll, ez által ez az első olyan kötet, ami nem arra a hercegnőre fókuszál, akit megjelenít a borítón.

A Varázslatok Földjére ragyogó napsütéses nap köszön. A hercegnők piknikeznek és jó testvérként civódnak, majd a nyugodt csendet Kalea izgatott kiáltása töri meg!

Verdimius professzor bejelentette a titkos kalandtúra időpontját, melyre soha nem hagy felkészülési időt tanítványainak. A Természet Titkai kiránduláson a növendékek egyéni és csoportos vetélkedőkben és feladatokon vesznek részt, melynek során a professzor felméri növénytani tudásukat. A négynapos kirándulást, sátorozással egybekötve igazi nomád körülmények között Diamante nem fogadja kitörő lelkesedéssel, ám Samah rendkívül lelkes, hogy kedves növényei között lehet a természetben. 

Verdimius professzor remek eredményeket vár legokosabb diákjától és Samah rendre helyt is áll és győzelemre viszi csapatát. Mikor a lányok felfedezik, hogy a naprózsát meg akarja fojtani a gaz, Samah-n különös gondolatok lesznek úrrá, melyeket nem tud kiverni a fejéből. Mikor a lány rájön, hogy a gaz olyan mint Egor, aki újra és újra visszatér, úgy érzi a varázserő szól hozzá, mely azt súgja, fel kell keresniük Egort és gyökerestül kitépni a gonoszságát...

A pillangók üzenete egy merőben más felépítésű történetet rejt magában, mint amit a sorozattól eddig megszokhattunk. A Varázslatok Földjét ezúttal nem fenyegeti konkrét veszély, így a Talányok Könyve sem tartogat rejtélyes versikét számunkra. Ahogy Alden professzor is megmondja, a lányok a saját fejük után menve cselekednek, s bár a bátorságnak nincsenek híján, vakmerőségük majdnem a vesztüket okozza...

A növénytani kirándulás, mint kerettörténet az egyik legérdekesebb mellékszál, amit eddig olvashattunk, míg Egor rejtekhelyének és az Árnyak megteremtésének titka sokkalta sötétebb helyzetet teremt főhőseink köré. Egor és Raven barlangjában Alden professzor varázsereje sem működik, s csupán a Varázserőnek és a testvéri szeretetnek köszönhető az, hogy a hercegnők legközelebb is szembeszállhatnak majd a gonosszal. Természetesen egyértelmű, hogy a lányok nem sérülhetnek meg komolyabban, hisz mivé is lenne a történet nélkülük, azonban izgalmas átélni a torokszorító pillanatokat olvasás közben, melyekből bizony egyre több van.

Verdimius professzor végső próbatétele, az Elnefeledj virág megtalálása és annak virágzása megmutatja a természet gyönyörűségét, ami körülvesz bennünket, s egyfajta reménysugarat is ad főhőseink számára az Egor elleni eljövendő harcokhoz.

Tea Stilton Varázslatok földje könyvsorozatának legújabb, kilencedik része, A ​Remény Lámpása 2023 tavaszán látott napvilágot. 

A Kolibri kiadó gondozásában megjelent kötet hozta a tőle elvárt minőséget, s a papírhiánynak, az egyre dráguló áraknak és a vele együtt kristálytisztán észrevehető minőségi romlásnak erre a kiadásra nem volt hatása, mert bár a tavalyelőtt már említett lapok vékonyodása megtörtént, mégis, minőségi, strapabíró kötetként került a boltok polcaira a varázserőt birtokló hercegnők legújabb kalandja.

A kötetekben megbúvó történetek mind ez idáig öt csillagos értékelést kaptak, ám A Remény Lámpása már egy fél csillagot vesztett. Fontos már most megjegyeznem, hogy a történet a szokásos színvonalon mozgott, s korántsem vesztett erejéből, ám egy fantasy történethez képest itt már egészen illúzióromboló volt a modern kifejezések használata, ami, az eredeti olasz szöveg ismeretének hiányában kérdéses, hogy maga Stilton, avagy a magyar fordító hibája...

A kötet főhősnője ezúttal ismét a legfiatalabb hercegnő, Yara lesz, az örökké nyughatatlan vadóc, akit randevúra hívnak. A máskor sohasem kecsesen viselkedő, s korántsem hercegnőien öltözködő lányon kitör a pánik, kinek segítségére és megnyugtatására nővérei sietnek, mielőtt azonban a hercegnők átadhatnák magukat a felhőtlen, boldog nap kényelmének, a Varázslatok Földje fölött hirtelen elsötétedik az ég, s eltűnik a napfény...

A Remény Lámpása egy új, szerteágazó, sokkalta sötétebb, veszélyesebb és torokszorítóbb kaland, mint eddig bármikor... Egor varázsereje napról-napra egyre nő, s a hercegnőkre egyre nehezebb küldetések várnak, melyek során minden képességükre, bátorságukra és okosságukra szükség van ahhoz, hogy sikerüljön győzedelmeskedniük a sötétség erői felett.

Ezt már tavaly is így gondoltam, de idén ért meg bennem ez az érzés olyannyira, hogy a most megjelenő 11. kötetre már nem adok ki pénzt, s csupán könyvtárból olvasom el. A tizenhét kötetet számláló eredeti sorozatnak még ebben az ütemben így is kell minimum két, de inkább három év, s bevallom őszintén, bármennyire is szeretem a hercegnők kalandjait, belefáradtam a várakozásba... 2019-ben olvastam az első kötetet, s most, 2024-ben is csupán a 11. kötetet lehet leemelni a boltok polcairól - nekem ennyi türelmem már nincs. Mivel azonban elkezdtem a sorozat köteteit egy bizonyos formában értékelni öt évvel ezelőtt, ezt mindvégig folytatni is fogom, csupán megvárom, míg a könyvtárunk beszerzi a frissen megjelent köteteket.

Mint ahogy fentebb említettem, a 9. köteten éreztem némi visszaesést a színvonalban, ám nem tudom, hogy ezek a magyar fordítás hibái-e, vagy az eredeti szöveg is ilyen szlengesebb, modernebb-e. Valahogy nem érzem a varázsvilágba valónak ezt a modernitást, márpedig a történetben egyre több modern eszköz és szó jelenik meg, ami nálam igencsak visszavette a tetszési indexet.

A kötet újraolvasását követően megért bennem, s meg tudtam fogni, érteni, mi az, ami nem nyerte el a tetszésem jelen történetben. A kaland kerettörténete túl modern lett a sok randiról szóló résszel, amik akár lehetnének "romantikus találkák" is, ám a megfogalmazás félresiklott, s éles ellentétben áll az igazi kaland és küldetés szövegével, ami a régi, megszokott fantasy elemek készlettárával dolgozik. Emellett a kerettörténet illusztrációi is felettébb vegyesek. A titkárnőre hajazó tanító, akinek ruházata teljesen 21. századi, a fiúk abszolút modern ruházata és cipője a lányok hercegnős-fantasys ruhatárával és lábbelijeivel olyan éles kontrasztot alkot, hogy lehetetlen nem észrevenni, s lehetetlen nem bosszankodni miatta... A kettő együtt nálam nem működik.

Yara hercegnő csetlés-botlása ellenben szívet melengető, s aranyos. Nem lehetett nem mosoly nélkül az arcomon olvasni, mennyire próbál kitörni a fiús viselkedésből és egy picit nőiesebb lenni a fiú kedvéért, aki tetszik neki. Manapság már "nem is tudom", mennyire lehet erről ilyen nyíltan beszélni, hisz a nők 90 százalékában már ellenérzést vált(hat) ki ebben a fene nagy feminizmusban ez a fajta viselkedés, de maradjunk meg a gyermeki fantasyvilágban, s a régi korok meséinek világában, melyben ez teljesen normális, s nem ördögtől való volt... Arról nem is beszélve, hogy Yara a történet végére levonja a szükséges konzekvenciákat, s megfogalmaz két nagyon fontos dolgot... Nevezetesen:

A mocsárbéli kalandok, a páncélos lovagok (árnyak) igazán grandiózusak lettek, s a történet egy nagy titokról is lerántja a leplet, nevezetesen Egor rejtekhelyéről (egy baljós formájú fa, melynek vaskos törzsét göcsörtös gyökerek fonják körbe szétválnak a varázslat hatására, s mely egy hatalmas barlangrendszert rejt maga alatt, ahol Egor az árnyakat teremti!!!), melynek köszönhetően a főellenség újra megjelenik a lapokon, s ez által a cselekmény is mondhatni "nagyot halad előre"...

Az Árnyak Atyja, Egor még mindig elég misztikus alak, akit továbbra sem láthatunk tisztán, ám az mindenképp jó jel, hogy végre egyre közelebb jutunk hozzá, s egyre többször jelenik meg fizikai valójában, s nem csupán a beszélgetés tárgyaként, ködbe burkolódzva. A rejtekhely felfedezése pedig magával hozza a nyilvánvalót, nevezetesen, hogy a következő kötetben a lányok bemerészkednek az ellenség búvóhelyére, ahol bizony átélik majd életük legfélelmetesebb és legrizikósabb kalandját...

Tea Stilton Jeges ​fuvallat c. kötete augusztus közepén jelent meg a Kolibri kiadó gondozásában. A Varázslatok földje sorozat nyolcadik kötetét tarthatjuk most a kezükben, s mondhatom, hogy félidőnél tartunk, mivel az eredeti sorozat 17 kötetet számlál. Ahogy haladunk egyre előre, úgy válnak a harcok és a konfliktus egyre bonyolultabbá, komolyabbá főhőseink és az ellenség között, aki ebben a kötetben már személyesen is megjelenik a lapokon!

A kaland ez egyszer nem a Királyi Akadémián és a Varázslatok Földjén indul el nagyobb hódító útjára, hisz a hercegnők hazatérnek szüleik otthonába, Arcandida földjére...

Megkezdődik a téli szünet, leesik az első hó, s a hercegnők boldogan szaladnak szüleik óvó karjaiba. A királyi palotában hőseink azonnal belevetik magukat a Királyi Télköszöntő Ünnepség szervezésébe, ám természetesen a gondtalan pillanatoknak villámgyorsan vége szakad, mikor egy fenséges sas jelenik meg az ablakban, aki a lábára kötözve Alden üzenetét hozza.

Alden szavai alapján azonban a legjobb helyen vannak ahhoz, hogy az öt darabból álló jogart teljessé tegyék, ám ehhez először fel kell kutatniuk a pálcát és a benne helyet foglaló négy kristályt is, amiknek holléte ismeretlen...

A 8. kötet minden szempontból rendhagyó. Nincs Talányok Könyve és nincs titkos versike, ellenben a tanítványok és segédek mellett megjelenik maga a "főgonosz", Egor is, akinek eddig csupán a hangját "hallhattuk", s szellemét érezhettük ártó fellegként a fejünk felett. Ám Egor most testet ölt, a Királyi Akadémiára megy, s szembeszáll Aldennel, akinek az élete csupán egy hajszálon függ. Természetesen, mivel a sorozatból még jó pár rész hátra van, nem láthatjuk a Sötét Mágust teljes valójában, akinek a testét lepel, arcát csuklya fedi (képzeljetek magatok elé egy titokzatos Gandalfot vagy Voldemortot), ám fenyegető, immár testet öltött veszedelemként már a színtérre lép, ezzel is erősítve a lányokra gyakorolt nyomást, valamint a tudatot, miszerint egyre erősebb és egyre közelebb jár céljai elérésben!

Maga a magyar kiadás is változott, a lapok sokkal vékonyabbak, és bársonyosabb tapintásúak lettek, ami nekem bár kifejezetten tetszett, félek, hogy mit okoz majd a papírhiány és az egekbe szökő könyvárak a sorozat végére, de a remény hal meg utoljára.

Tea Stilton Varázslatok földje c. könyvsorozatának hetedik kötetét néhány nappal ezelőtt vehették kezükbe a magyar rajongók. A Teljes ​holdfogyatkozás címet viselő kötet megjelenésére már én magam is nagyon vártam, s bár ismét egy teljes értékű, kalandos, szeretni való és csodás történetet kaptam, nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy sajnos rémesen lassan halad a magyar kiadás. :( Most, több mint három év után is kevesebb, mint a sorozat felénél tartunk, ami elképesztően lassú, hisz bár én felnőtt fejjel kivárom a történet lezárását, a pici rajongók türelme már annál végesebb lesz és nem ismerik majd meg azt, hisz időközben felnőnek és érdektelenné válnak... Arról nem is beszélve, hogy a korábbi kötetek beszerezhetetlensége végett a könyvsorozat új rajongókat sem tud szerezni...

Főhőseink a Vérvörös Hold Báljára készülődnek lázasan. Az ünnepség - a Holdfogyatkozás éjszakája - előestjén, melyen ősi szokás, hogy különféle borzongató történetek regéi szálljanak a kastély falai között, harcos hercegnőink a házigazda szerepét töltik be, s látják vendégül szobájukban társaikat. A mulatságot, mint rendszerint mindig, most is Any teszi tönkre, ám az éj folyamán a hercegnő még váratlan meglepetést is tartogat társai számára...

Az unalmas történetek hallgatása helyett Any egy rémisztő játékot kíván játszani, melyben szerepet kap a Sötétség Tölgyének kérge is... A lány a csodálatos, mágikus erejű, ámde gonosz ősi regével bíró fa kérgének darabkáira bukkan az udvaron, s azt akarja, hogy mindenki írja fel a legnagyobb félelmét egy darabkára, melyet aztán egy zsákba gyűjtenek, majd megpróbálják kitalálni, melyiket ki írta...

Az öt hercegnő nem tehet mást, minthogy részt vesz a játékban, s Nives kivételével - aki nem fél semmitől... - mindenki felfedi legnagyobb félelmét, majd társaik távozását követően a fakérgeket óvatlanul az asztalon hagyják...

Másnap, a bál előtt a lányok amulettjei felvillannak, ezért Aldenhez sietnek, aki megmutatja, hogy az Utazók Síkságát Egor sötét rontással átkozta meg. A hercegnők útnak indulnak, hogy ismét megmentsék a Varázslatok Földjét...

Ebben a kötetben ismét megjelenik a testvéri kötelék hatalmas ereje, s bár minden kötetben hangsúlyozzák az összetartozást és a hercegnők közötti szoros kapcsolatot, nem sikerült mindig olyan erősen átadni, mint itt, mi is ez a nagy erő és milyen nagy ereje is van a testvéri szeretetnek.

Nives remekül veszi az akadályokat és természetesen a maguk előnyére fordítja a helyzetet, majd e tanulságos lecke végén mégis rádöbben, mitől is fél igazán...

A Varázslatok földje rajongóinak ez a kötet sem fog csalódást okozni! Stilton képes fenntartani a figyelmet, újabb és újabb kreatív bonyodalmakat és ötleteket előhúzni a tarsolyából. A történet olyannyira beszippant, hogy az olvasó szomjazza a történet végét, ami azonban még korántsem érkezett el...

Tea Stilton Varázslatok földje c. könyvsorozatának hatodik kötete, A ​szirének kincse néhány nappal ezelőtt látott napvilágot piciny hazánkban. Az ötödik kötet márciusi megjelenését követően, a rajongóknak nem kellett túlontúl sokáig várniuk a folytatásra, és el sem tudom mondani, mennyire reménykedem még egy további kötet idei megjelenésében - hiszen a remény hal meg utoljára... 

Sajnos az Incanto nem érhető el angol nyelven, s csupán az olasz eredeti áll a fanatikus rajongók szolgálatára, hogy megtudják, milyen további, őrülten veszélyes kalandokat is kell átélniük főhőseinknek, hogy megmentsék a Varázslatok Földjét... 

A szirének kincse c. kötet ismét egy felhőtlen, jókedvvel teli nyári nappal veszi kezdetét a Királyi Akadémián, ahol főhősnőink éppen úszóleckét készülnek venni Chobbania kisasszonytól. Az úszóóra egy különös természeti jelenség miatt azonban elmarad, s míg a hercegnők diáktársai minden rossz gondolattól mentesen térnek vissza a kastély hűs árnyékot adó épületébe, addig a Varázserőt birtokló Öt Kiválasztott tudja, hogy a Varázslatok Földjét ismét nagy veszély fenyegeti!

A Királyi Akadémia igazgatója, Alden ismét a lányok mellett áll, kiknek ismételten a Talányok Könyve ad titkos útmutatást. A lányoknak ez alkalommal a Szirének Fjordjához kell menniük, mely nép birtokából Egor ellopott valamit, ami felborította az eddig oly jól és biztonságban őrzött egyensúlyt...

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy tudunk meg egyre többet szereplőinkről is - jelen esetben magáról Ravenről, akiről kiderül, hogy nem más, mint Alden régi tanítványa! Ez a fordulat mind az olvasót, mind a hercegnőket ledöbbenti, noha Raven eddigi jelenetei alapján kristálytisztán kikövetkeztethető, hogy a fiúnak igazi, nagybetűs múltja van... 

A szerelmi szálak kibontakozása nem merül ki azonban fiatal főgonoszunk és Diamante kettősében, ugyanis Kalea és Yara lovagja is újra és újra felbukkan a történetben. Kalea főszereplése végett azonban ismét a vörös hajú hercegnő élete és képességei kerülnek előtérbe. 

A Kolibri kiadó gondozásában a napokban jelent meg - a várható megjelenésnél korábbi időpontban - Tea Stilton a Varázslatok földje c. könyvsorozatának ötödik kötete, a Fondorlatok ​kastélya. A novemberi negyedik kötet után végre kézhez kaptam ezt a gyönyörű köntösbe borított történetet, melynek megjelenését a legjobban vártam a könyvsorozatból. ❤ Mint ahogy novemberben már említettem, az eredeti sorozat tizenhét kötetet számlál (valamint most indult egy, a sorozathoz kapcsolódó kiegészítő könyvsorozat is...), mi pedig még csupán az ötödiknél tartunk és véleményem szerint borzasztó kevés ez az évente megjelenő két kötet és olasz nyelvtudás hiányában sajnos még nagyon hosszúra fog elnyúlni, mire megtudom a történet végét. #sosad

A Fondorlatok kastélya a kedvenc hercegnőmet állítja a középpontba és véleményem szerint az eddig megjelent kötetek közül ez a gyönyörű lila borító, Diamantéval és Lunával a fókuszban a könyvsorozat legszebb darabja. ❤

A cselekmény Brocate bárónő tanóráján veszi kezdetét, kinek már a nevéből is láthatjuk, hogy bizony itt egy szabás-varrás óráról van szó. A legkisebb hercegnő, Yara izgatottan szalad az ablakhoz, ahol meglátja, amint a szalakóta átszeli az eget... A szalakóta a Varázslatok Földjén a nyár eljövetelének hírnöke és Brocate bárónő örömmel jelenti be a nyár kezdetét, valamint a nyári napforduló megünneplésére tartott bál megrendezését! 

Természetesen hősnőink egy csapatot alkotnak majd, s míg a ruha elkészüléséért Nives lesz a felelős, addig a testvérek Diamantét kérik fel a ruha bemutatására. 

A Varázserőt birtokló lányok nem tehetnek mást, kétségbeesésükben Aldenhez fordulnak, kinek segítségével a Talányok Könyve ismét felfedi előttük a valót. 

Az előző négy kötettel együtt az ötödik kötetben "bezárul egy kör", hiszen az olvasó immár minden hercegnőt láthatott a főhősnő szerepében. A hatodik kötettel egy újabb kör veszi kezdetét, s mi szépen-lassan megismerjük hősnőink minden erősségeit, gyengeségeit és különleges képességeit. 

A kötetben megjelenik a romantika is, legalábbis az apró, elejtett jelekből gyönyörűen látható egy romantikus érzelem kibontakozása - némi rejtéllyel övezve... Ez az érzelem pedig természetesen nem mást köt össze, mint Ravent és Diamantét, bár azok a bizonyos elejtett megjegyzések és pillantások egyenlőre csupán az ifjú ellenfél tettein és szavain keresztül mutatkoznak meg. Ahwww ❤

Ennek a ténynek kimondhatatlanul örülök, ugyanis mindig is szerettem a fantasy történetek ilyen típusú és személyiségű "rosszfiúit", akik az ellenség oldalán állnak és mégis annyi lehetőséget rejtenek magukban... ❤ 

Mielőtt azonban bárki azt hinné, hogy a kötet hangulata a romantika és az apró titkok megjelenése miatt teljesen más lesz, mint az előző négy kötet, az ne ijedjen meg. Bár érezhető a régi korok fantasyja a történeten és igen, a hangulat is megváltozik ez által, mivel a meseregény alapvetően gyerekeknek-fiataloknak íródott, a kaland még mindig jócskán maga mögé utasít minden mást... ^^ Ám nem tagadom, a romantikus lélekkel megáldott olvasók számára a kötet igazi kincsesbánya... :3

A történet az én menthetetlenül romantikus lelkemnek igazi gyógyírként szolgált és bevallom, nagyon vártam, hogy az eddigi parányi romantikán túl valami grandiózusabb szerelem is szövődjön a lapokon... ❤ 

Izgatottan várom a következő kötet megjelenését, bár gyanítom minderre őszig várnom kell... :(