értékelés
görögmitológia
gyermekkönyv
ifjúsági
pagony
Tasnádi István: Helló, Héraklész! - Értékelés
Tasnádi István Helló, Héraklész! c. kötete a tavalyi év folyamán jelent meg a Pagony kiadó gondozásában. Az Abszolút Könyvek sorozat tagjaként a kötet a 9-12 éves kor közötti ifjaknak ajánlott, de véleményem szerint a belecsempészett humor végett mindenki élvezni fogja - járjon bármely életkorban -, aki szereti Hercules történetét.
A Tasnádi István által írt és Felvidéki Miklós által illusztrált kötet nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy bemutassa Hercules - avagy Héraklész - történetét a mai ifjúság számára. Mindezt humoros formában, modern szavakkal és képi világgal megspékelve.
Arról, hogy mindez, hogy működik a lapokon, később mesélek, először nézzük meg magát a cselekményt.
Szolgálod a mükénéi királyt...
Az kiszab rád tizenkét munkát...
Ha elvégzed mind a munkákat...
Nem kísért többé az utálat...
Az lemossa rólad a vérbűnt.
Történetünk főhőse bár Héraklész, a narrátor szerepét Iphiklész, a félisten halandó ikertestvére meséli el, aki Tasnádi történetében az agyat, a higgadtságot és a kreativitást képviseli.
Iphiklész egészen a kezdetektől, a bölcsős-kígyós incidenstől kezdve meséli el az olvasónak testvére történetét, akinek 12 próbát kell kiállnia, hogy jóvátegye a vétkeit és megbűnhődjön tetteiért.
Természetesen a történet jó pár pontja eltér az eredeti mitológiaitól, ám a fiatalok számára könnyebben befogadható, viccesebb "konfliktust" kellett kitalálni, amin nevetni tudnak, s nem riadnak meg az eredeti összetettségétől...
Héraklész Zeusz és Alkméné királynő gyermeke, félisten. Zeusz újabb félrelépését Héra nem nézi jó szemmel, aki így örök ellenlábasává és a fiatal fiú életének megkeserítőjévé válik. Héra bosszút esküszik Héraklész ellen, s ármánykodásainak köszönhetően a fiú óriási galibákba is keveredik. Tasnádi Héraklésze azonban nem az eszéről híres, keresi a bajt, türelmetlen, ingerlékeny, hirtelen haragú - s hát mondjuk ki, egészen tökkelütött. Mikor a fiú agyoncsapja a tanítóját, Zeusz büntetést szab ki rá. A fiúnak el kell hagynia a palotát és birkapásztorként kell tengetnie a napjait. Ezt a életet azonban hamar megelégeli, hisz nem vehetné el szerelmét, Megarát, aki hercegnő, így Iphiklész társaságában Delphoiba megy, hogy megmondják jövendőjét.
Az álruhás Héra Mükénébe küldi a fiút, ahol a király tizenkét próba elé állítja majd, melyek elvégzésével feloldozást nyerhet. Csakhogy Héraklész ekkor még nem tudja, hogy Mükéné királya Eurüsztheusz, akit ő az iskolában annyit gúnyolt...
"- Köszönni ki fog? - mordult rá csuklyás hátra sem fordulva.
- Köszöntem!
- Milyen köszönés az, hogy helló? Meg hali?
Héraklész összeszedte magát, és kivágott
egy derekas köszöntést:
- Adjanak az istenek bőséget, jó egészséget, révész
uram! Meg tudja-e mondani kigyelmed, ha szépen kérem,
ez a folyóvíz itt a Sztüx?"
A Helló, Héraklész! egy ötletes, jó humorral megírt történet a fiatalok számára. Remek kezdeményezés, hogy a görög mitológia lenyűgöző történeteit a mai gyerekekkel és ifjakkal is megismertessük, s ennek kapcsán talán a kézbe vesznek majd komolyabb és részletesebb leírásokat is.
A kezdeményezés remek, a kötet viszont véleményem szerint rövid, s nincs idő arra, hogy teljes képet adjon Héraklész életéről. Ezek mellett sajnos néhol a humor is túl sok, vagy éppen nem odaillő, ahogy a karakterábrázolások is tévútra csalhatják az eredetit nem ismerő ifjú olvasókat...
Nézzük meg közelebbről ezt a kötetet, a maga pozitívumaival és negatívumaival egyaránt.
- Héraklész egy az egyben egy igazi ökör. Nulla bites erőlény, hirtelen haragú, kevésbé szerethető, ami egy főhős számára azért nem kicsit hátrány... Persze a mai fiatalok és az ő humorérzékük és mentalitásuk miatt lehetséges, hogy közel érzik majd a karaktert magukhoz, ám az eredeti mitológiai alakból a származásán és az erején kívül sajnos itt semmi sem maradt.
- Eurüsztheusz karaktere sincs rendben. Lehet, hogy ő maga jócskán hátrányban volt Héraklésszel szemben, de ennyire pipogya és Hercules-imádó sohasem volt... Példának okáért a lehetséges szerelem és meleg vonal egyáltalán nem kellett volna a történetbe, mert bár ma már egyesek szerint mindenbe kell az LMBT, a beleerőltetés jópofizásnak és humornak álcázva nagyon nem oké...
- Az illusztrációk... amiket egyrészről bár imádtam, hisz Felvidéki Miklós rajzai egészen egyediek, különlegesek, mindemellett pedig remek hangulatot és képi világot teremtettek a történetnek, ami sokat adott hozzá a szöveghez, valahogy mégsem 100%. Mert nekem valahogy nem illik az ókori Hellász földjére a sportcipő és az "útjelző" tábla sem...
Összegezve tehát a negatívumokat, a legjobban úgy tudnám megfogalmazni, hogy bár az elképzelés az új ötletekkel, az apróbb módosításokkal remek lenne, a megvalósításon egy picit elcsúszott a dolog...
Mert mit is kapunk, ha elolvassuk ezt a kötetet?
- egy humorral átszőtt "herculesi" történetet,
- egyedi, karakteres képi világot,
- izgalmakkal teli próbákat,
- földi halandókkal harcoló és "barátkozó" isteneket,
- egy csöppnyi görög mitológiát - némi változtatással és ökörködéssel (mely utóbbi a borongós napokon kétségkívül jól jön, ha el tudjuk szakítani az eredeti zsenialitásától...).
De kapunk mindezek mellé sajnos felszínesen, a mitológiai eredetitől eltérő ábrázolású karaktereket és egy rendkívül gyors történetvezetést is.
Véleményem szerint néhány oldallal megspékelve, egy picit visszavéve a modernségből és mai korba illő szövegből és jelenetből, egy még jobb fiatalos történet születhetett volna meg, ám nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ez csupán az én felnőtt szemmel alkotott véleményem. A mai modern gyerekek stílusa jelentősen eltér a korábbiaktól, ezért nagy valószínűséggel, a célközönség imádni fogja ezt a friss szemléletű kötetet, ami ráadásul olvasatja is magát, s esélyt sem ad arra, hogy letegyük a kezünkből, mert tudni akarjuk, mi fog még történni a lapokon, s milyen kalandokba is keveredik még Héraklész.
Kétségkívül egy friss, humoros kötetet kapunk, ha kezünkbe vesszük ezt a kötetet, melynek története egyébiránt színdarab formájában is látható a Budapest Bábszínház előadásában, amit ráadásul nagy sikerrel is játszanak, tehát a célközönséget elérte és megfogta a történet és a karakterek, ami végül is a legfontosabb.
Pozitívumként kiemelném még az illusztrációk és a szöveg "összefolyását", vagyis az apró képregény kockák jelenlétét, amik szintén színesítik a kötetet, s fenntartják az olvasó figyelmét.
"- ...Mi volt a világ ős állapota?
- Jó, ezt még én is tudom: Káosz.
- A káosz, helyes! És mi borult a világra a teremtés előtt?
- Mi? A kávé?
- Nem, hanem a sötétség, ahogy a te agyadra is, fiam!"
Mindent összevetve úgy érzem, a kötet összességében nem fog csalódást okozni sem a célközönség, sem a felnőttek számára, azonban nem árt ha elvonatkoztatunk az eredeti történet zsenialitásától, s kicsit lebutulunk ("bocsánat") a mai modern korban nívó, humoros és friss szintre...
Értékelés: 4/5 Kerberosz
Idézetek
"Az úgy volt, hogy Héra, a tesóm mostohaanyja, vagyis hát az apjának, Zeusznak a mostani felesége... Értitek vagy lerajzoljam?"
"Anyám számára akkoriban az volt a nagy szenzáció, hogy a hátamról már a hasamra tudok fordulni. Az ikertesóm meg puszta kézzel megfojtott két kígyót."
"Egyszer Héraklész megunta a nyomulást, elvette a lantját és ráült. A lant persze ripityára tört. Ahogy Rüszti szíve is."
"- ...Mi volt a világ ős állapota?
- Jó, ezt még én is tudom: Káosz.
- A káosz, helyes! És mi borult a világra a teremtés előtt?
- Mi? A kávé?
- Nem, hanem a sötétség, ahogy a te agyadra is, fiam!"
"- Nem fogok én itt ezen pöntyögni, én egy félisten vagyok!"
"- Na jól van, tegyük el magunkat holnapra! - monda Héraklész, és heveredett egy mogyoróbokor alá. - Hú, de kemény a föld!
Kinyúlt a nyáj felé, elkapta az egyik birkát, és betette a feje alá.
- Gyere ide, te jó leszel kis párnának!"
"- Beeeeeeee...
- Maradjál már! Ilyen hangos kispárnát még életemben nem láttam!"
"- Nem kéne így beszélned, Héraklész! Ezért jutottál ide! Miért kell folyton provokálni az égieket?"
"- Istennő vagy!
- Sajnos nem."
"- Viccelsz? Mindenki rád hajt, királyfik, félistenek, én meg csak nyomorult vesztes vagyok itt a birkák között!
- Beeee - helyeselt a kispárna.
Megara nem látta olyan sötéten a dolgot.
- Miért, az tök romantikus, a királylány meg a pásztor!"
Szolgálod a mükénéi királyt...
Az kiszab rád tizenkét munkát...
Ha elvégzed mind a munkákat...
Nem kísért többé az utálat...
Az lemossa rólad a vérbűnt.
"De korai volt az öröme. Akkor még nem tudta, hogy Mükénében ki uralkodik."
"A mocsár halálhozó szirénjei... ahogy a költő mondja: "Pusztító tűznél is sebesebben szállnak az alkonyi isten partja felé."
Hát igen, merthogy a tesóm a másvilágra küldte őket."
"- Na, itt van neked az öv, Rüszti, ez is pipa! Kérem a következő munkát, essünk túl rajta!
- Itt van az öv, de benne van egy nő is. Szedd ki belőle a nőt, és akkor megkapod a teljesítésigazolást - közölte elégedetten Eurüsztheusz."
"- Lehet, hogy az se érdekli, mi van velem. Van egy csomó gyereke, akire büszke lehet, mért pont egy ilyen balhés arccal törődne?"
"- Köszönni ki fog? - mordult rá csuklyás hátra sem fordulva.
- Köszöntem!
- Milyen köszönés az, hogy helló? Meg hali?
Héraklész összeszedte magát, és kivágott egy derekas köszöntést:
- Adjanak az istenek bőséget, jó egészséget, révész uram! Meg tudja-e mondani kigyelmed, ha szépen kérem, ez a folyóvíz itt a Sztüx?"
"- Jó, adok ötöt, ha megmondja, hol találom az Alvilág kutyáját!
- Kerberoszt?
- Miért, van másik is?
- Az alvilág istennőjének, Perszephonénak van egy kis hónaljkutyája, egy ilyen pomerániai törpespicc...
- Van annak három feje?
- Egy is alig. Mármint alig látszik ki a sok szőrből."
"- Ne legyen harag a szívedben, fiam! Sorsunk az istenek tréfája csak, és a legjobb, amit tehetünk, hogy együtt nevetünk velük!"
0 comments