Én magam 2018 óta vagyok Schwieger rajongója, mikor a Zeusz és bandája megjelent piciny hazánkban. A német író első kötetét aztán követte a Caesar és bandája, az Odin és bandája, majd a Merlin és bandája, ám itt vége szakadt a sornak, holott az író termékeny volt az utóbbi évek során. Már lemondtam arról, hogy ezek a zseniális, humorban gazdag ifjúsági kötetek megjelennek nálunk, s remegett az ujjam a külföldi kiadások megrendelésének gombjai fölött, mikor derült égből a villámcsapásként megjelent az Odüsszeusz, mely újra a görög mitológia lenyűgöző világába kalauzolja el olvasóját.

Odüsszeusz egy parányi sziget, Ithaka királya volt és természetesen kénytelen volt Agamemnón seregeivel Trója városa alá vonulni. A férfi - többek között - újdonsült kisfiát és feleségét, Pénelopeiát (vagy Pénelopét) hagyta hátra, hogy a háborúban harcoljon, ami - mint köztudott - tíz évig tartott. Odüsszeusz kalandjai azonban nem értek véget Trója városának falai alatt. A férfi megsértvén Poszeidónt, a tenger urát arra kárhoztatott, hogy tíz éven át bolyongjon a tengereken, s megfizessen nagyképűségéért, amiért többre tartotta magát az isteneknél is...

A mesét Thetisz, Akhilleusz édesanyja kezdi, aki a trójai háború előtti eseményeket meséli el nekünk. Miként kárhoztatta őt egy jóslat egy halandó férfi asszonyának, miként gurította Erisz, a viszály istennője az aranyalmát az istenek közé, mely végül odavezetett, hogy Aphrodité Parisznak ígérte a föld legszebb asszonyát...

A történetet Briszéisz szövi tovább, aki Akhilleusz rabszolgája volt, majd megismerhetjük a trójai hercegnő, Kasszandra szomorú sorsát, aki visszautasította Apollónt, s ezért az isten szörnyű átkot szórt rá... 

Ha Laokoón történetét nem is ismeritek, a Laokoón szoborcsoportról - ha másról nem is - biztosan hallottatok már. Ebben a fejezetben már a trójai faló megszületésénél tartunk, ahol láthatjuk, amint a trójaiak a vesztükbe rohannak.

Elpénór már a tíz évig tartó bolyongás kezdeti eseményeit meséli, majd megjelenik maga Kirké, a nagy hatalmú varázslónő is, aki állatokká változtatja főhősünk embereit, ám magát Odüsszeuszt nem tudja kelepcébe csalni, hála Hermész segítségének...

Az utolsó két fejezetben végre hazaérkezünk Ithaka földjére, s a kalandok végét, miként számolt le Odüsszeusz, felesége tivornyázó kérőivel és foglalta vissza trónját már fia, Télemakhosz és dadája, Eurükleia meséli el.

A kötet abszolút gyerekbarát, az író, meséiből kihagyja példának okáért a házasságtörő viszonyokat, a durvább, felnőtteknek szóló részeket, mely által bár nem lesz 100%-ban hű az eredeti alapanyaghoz, s ez picit más megvilágításba helyez néhány eseményt, teszi mindezt a legjobb szándékkal, hisz a kötet elsősorban gyerekeknek és fiataloknak készült. Schwieger célja továbbra is a szórakoztatás, a célközönség ismereteinek bővítése, s az eredeti mitológiára való figyelemfelhívás. Ha bárki ezek miatt a kötetek miatt vesz kézbe egy komolyabb, hűbb kötetet, mely a görög istenekkel és hősökkel foglalkozik, már elérte a célját és hozzájárult ahhoz, hogy ezek az örök mítoszok ne kerüljenek a feledés homályába...

Schwieger írásait ismét Ramona Wultschner illusztrálta a már megszokott formában, humorban gazdagon, egyediséggel. A teljes oldalas illusztrációk bemutatják az adott fejezet főhősét, míg a következő oldalpáron található kisebb képek további vicces jellemzőket ábrázolnak a karakterről, vagy eseményeket jelenít meg azok életéből. Továbbá - ahogy már megszokhattuk - minden karakter kap egy egyedi azonosítót, ami minden oldal tetején látható, amíg "ő mesél".

Folytassuk is egy eléggé, minden műfajból összedobott kategóriával, amit tulajdonképpen, első körben a meseregény kategóriájának szántam, ám aztán olyan humoros, ismeretterjesztő ifjúsági kötetek is belekerültek, amiket egyik-másik fő kategóriába se tudtam belerejteni. ^^

A Kolibri megbízható gyakorisággal, minden éven ellát minket a legújabb Schwieger-kötetekkel, melyeknek én a Zeusz és bandája óta az egyik legnagyobb rajongója vagyok.

A görög, római és viking/kelta mitológia után megérkezett a kelta/angolszász mitológia, Merlinnel, Arthurral, valamint Trisztán és Izoldával a főszerepben. A kötet a Caesar és bandája részhez hasonlítható leginkább, legalábbis olyan tekintetben, hogy itt bizony földi halandókról, nagy varázslókról és nem mindennapi hősökről, hercegekről és hercegnőkről olvashatunk. 

A Merlin és bandája - hasonlóan elődeihez - egy fergetegesen zseniális írás, ami a Zeusz és bandája után a második személyes kedvencemmé vált. ❤ A kötetben tizenhét lenyűgöző történetet/mesét/legendát olvashatunk, melyek egy mitológia-rajongó számára bár nem lesznek újdonságok, ám a tálalás végett talán még sokkalta szórakoztatóbbakká válnak, mint egy szárazabb írás.

Merlin után olvashatunk a varázsló legnagyobb felfedezettjéről, Camelot királyáról, megismerhetjük Nimue-t, a tó úrnőjét, megfürödhetünk a sárkány vérében Siegfried herceggel, olvashatunk az álnok törpéről, Alberich-ről, akinek az élete a Nibelungok aranya volt, de megismerhetjük a legyőzhetetlen, harcos hercegnőt Brünhilde-t is. A Sherwoodi erdő történetének szerelmesei közelebbről megismerhetik Marian és Robin Hood életének egy-egy szeletét, míg a történelem iránt rajongók Jeanne D'Arc és Jean de Metz vérzivataros útját járhatják be. A humorra vágyók megismerhetik Till Eulenspiegel-t és gyerekkori barátnőjét, míg az angolszász romantikus történetek kedvelői olvashatnak a legendás Tell Walterről és Tell Vilmosról. A kötetben helyet kapott a valaha létezett egyik legnagyobb és leggyönyörűbb szerelmi történet (és személyes kedvencem) két főhőse, Trisztán és Izolda is, míg a kötet végén újra jót szórakozhatunk Don Quijote lovag hányattatott, ámde kétségtelenül izgalmas életén. 

Az író hűséges társa, azaz illusztrátora, Ramona Wultschner most is maradandót alkotott. Képeiért képtelenség nem rajongani, hisz Scwieger írása mellett a kötet szívét a hölgy gyönyörű munkássága adja. (Nézzétek csak meg a kötet végén található térképet! Ahwwwwwww)

Schwieger újra és újra nagyot és maradandót alkot. Írásai szórakoztatnak, de rengeteg információt, számtalan régi, már-már elfeledett történetet és ezer éve nem használt (ám az alapműveltséghez igencsak fontos) szót is használ. Hála neki, a célközönség rengeteget tanulhat a régi, minőségi legendákról, karakterekről, történelmi személyekről. Mondja valaki azt, hogy a száraz törilecke jobb ennél... Na ugye, hogy nem!!! ;)

Az előző kötetekhez képest, a Merlin és bandája számos plusz információt is tartogat az olvasó számára, hisz a különböző karakterek történetei között Schwieger rengeteg érdekességet rejtett el a középkorról. Megismerhetjük például a középkori vár felépítését, legendás teremtményekről olvashatunk, láthatjuk a nemesek és parasztok élete közötti óriási különbségeket, de mindezek mellett Schwieger tévhiteket oszlat el az iskolarendszerről és a lovagi életbe is mélyebb bepillantást enged.

"Amit a legjobban szeretek csinálni

"Amit ki nem állhatok

"Persze arról nem szóltam senkinek, hogy Siegfried herceggel van dolguk. Eléggé béna lett volna, nem? "Helló, a királyotok fia vagyok, nem akartok felvenni tanoncnak?" Ennél azért büszkébb voltam."

"Amit a legjobban szeretek csinálni

Frank Schwieger 2018-ban vált az egyik kedvenc írómmá, mikor a Kolibri kiadó kihozta az író első írását, a Zeusz és bandája c. kötetet. 

A korszakalkotóan zseniális írás 2018 Karácsonyát varázsolta számomra feledhetetlenné, s a Kolibrinek köszönhetően minden évben megkapom a Schwieger-utánpótlásomat, ugyanis a kiadó töretlen lelkesedéssel hozza el a hazai rajongók számára az író zseniális műveit.

A Zeusz és bandája, valamint a 2020 nyár végén megjelent Odin és bandája csupán a tavalyi év folyamán robbant be a köztudatba, s én kimondhatatlanul örülök neki, hogy még a kialakult nagy hype előtt ismerhettem az írót és munkásságát. ❤

A Zeusz és bandája értékelésem, valamint a Molyra felvezetett idézetek eleinte azonban kaptak hideget-meleget, hiszen Schwieger stílusa egészen különleges. Az író humorosan, óriási szeretettel mesél a görög, római és most a skandináv-germán mitológia világáról az olvasóinak, ám kötetei elsősorban a fiatal korosztályt szólítják meg, mely különleges tálalást igényel... Schwieger célja, hogy megismertesse a mai, "különös", fiatal generációval a lenyűgöző mitológiák világát, ám ehhez sutba kell dobnia a régi, fennkölt nyelvezetet és fel kell vennie egy, a fiatalok számára már befogadható és értelmezhető nyelvezetet... Ez pedig az idősebb korosztály egy részének sajnos nem igazán jön be... 

Aki ismer és követ, tudja, hogy én magam is gyűlölöm az adott történelmi korba teljesen oda nem illő szavak használatát, vagy éppen a történelmi korok és nagy irodalmi műveink meggyalázását, mely sajnos az utóbbi időben egyre többször fordul elő... Itt azonban egészen más a helyzet. Schwieger tiszteli az eredetit, a mitológiát és pontosan ezt a fajta szeretetet és tiszteletet imádom az íróban, ami a humoros köntösön túl is átragyog a lapokon. Schwieger tisztel és nem sért, a humora fergeteges és minden egyes szaván érződik, hogy imádja a különböző népek mitológiáját, a meséket, legendákat, az isteneket és a hősöket, akikről ír, valamint az is tökéletesen látszik, milyen alapos kutatás is áll az írásai mögött. ❤

Írásai szórakoztatóak, felejthetetlenek és hosszú évekig velünk maradnak... Ehhez persze az kell, hogy az ember maga is határtalanul nagy rajongója legyen annak a mitológiának és mondavilágnak, amelyről éppen mesél, hiszen ha nem vagyunk tisztában az eredeti történettel, nem minden poén üt akkorát...

A Zeusz és bandája - melynek értékelését itt olvashatjátok (sajnos elég régi és azóta már fejlődtem az elrendezés terén is... ^^ - a kedvenc kötetem a könyvsorozatból. ❤ A 2019-ben megjelent Caesar és bandája szintén páratlan alkotás, mivel azonban a római mitológia és Róma világa áll tőlem a legtávolabb a mitológiák közül, számomra az lett a sorozat leggyengébb köteteként kikiáltva. A legfrissebb Odin és bandája azonban fellépett a piedesztálra Zeusz és társai mellé és a munka mellett is, mindössze pár óra alatt magamba szippantottam. :3

A skandináv mitológiának egy szeletkéjéről és a vikingek mibenlétéről a mai fiatalok számára leginkább a Thor-filmek és a Vikingek c. sorozat miatt lehet némi fogalma, ám természetesen ezek a művek már egy erősen átalakított mondavilággal rendelkeznek, melyek nyomokban tartalmazzák az eredetit... ^^ Ettől függetlenül a felnőtt, idősebb generáció ennek "köszönheti", hogy a fiataloknak azért van némi fogalmuk a történelem ezen szeletkéjről is... Éppen ezért azonban, úgy gondolom, az Odin és bandája nem ajánlott mindenki számára. Az elvakult mitológia-rajongók garantáltan nem fognak csalódni a kötetben, ahogy valószínűleg azok sem, akiknek Scwieger görög és római kötete is elnyerte a tetszését. Ám azok, akiket már az első kötet is kiborított, vagy nem bírja a káromkodást, vagy a csúnya szavak sértik a fülét (és a szemét ^^), valamint akik hihetetlenül kifordított fantasyra vágynak, amiben dúl a tesztoszteron és nagymellű nők adják az erotikát, az inkább kerülje el a kötetet... ^^ 

Az Odin ​és bandája - Viking mitológia újratöltve ismét megdolgoztatta a rekeszizmaimat és újra kelta tájakon barangolhattam, ami eszméletlenül jót tett a lelkemnek! ❤

A kötet tizennégy isten, hős, hercegnő, mitológiai alak történetét meséli el nekünk, s mi, régi motorosok újra átélhetjük - avagy az ifjoncok pedig megismerhetik - Odin, Loki, Freya, Thor, Idun, Tyr, Frigg, Skadi, Andvari, Regin, Sigurd, Brynhild, Thora és Ragnar remekbe szabott, páratlan és izgalmas életének egy szeletkéjét. :3

Odin a világ teremtésével indítja a mesét és fél szeme elvesztésének történetét is megosztja az olvasóval. Ezt követően bepillantást nyerhetünk Loki ásszá válásába, valamint csíntevéseibe, majd megismerhetjük a szerelem istennőjét, aki ősi feladatához mérten szerelmet is sző a lapokon két fiatal szívben... Láthatjuk a nem éppen a legélesebb kést, Thort és az ő kínos lerészegedésének eredményét, de tanúi lehetünk annak is, amint Fenrir megcsócsálja Tyr kezét. Az aranyalmák őrzőjének története összekapcsolódik egy óriásnő életének megváltozásával, de olvashatjuk azt is, miként babrál ki Odin a feleségével és nyer meg egy fogadást durva csalás segítségével... (Ejnye, Mindenek Atyja... ^^) Az isteneken és óriásokon túl azonban megismerhetjük a halandó sárkányhercegnő, Thora szomorú életét is, akit a dán királyfi, Ragnar ment meg a bajból, mely baj forrása nem más volt, mint maga a hercegnő apja, illetve az ő esztelen tette... Megelevenedik azonban a Nibelung-ének is és szemtanúi lehetünk Sigurd, Regin és Brynhilda történetének is. Mindezeken túl a törpök műhelyében és rejtekhelyein is tiszteletünket tehetjük - s ez által a kötet valóban bepillantást enged a skandináv mitológia szerteágazó és valóban lenyűgöző világába.  

 "Nem lennénk igazi vikingek, ha happy enddel 

Az Odin és bandája egy végtelenül szórakoztató - és a skandináv mitológia szerelmesei számára minden kétséget kizáróan egy - gyönyörű, részletgazdag kötet, ami úgy tanít, hogy közben megnevettet és kockásra formálja a hasat. ❤

Frank Scwhieger ismét nem okozott csalódást és izgatottan várom tavalyi kötetének hazai megjelenését, mely a Merlin és bandája címet viseli. (Ugye felkeltettem az érdeklődést iránta? ^^) Az író idei kötete, a Kleopátra és bandája (saját fordítás - eredeti címén: Ich, ​Kleopatra, und die alten Ägypter) bizonyára jövőre érkezik meg hozzánk, de lehetséges, hogy nem fogom bírni kivárni a magyar megjelenést Merlin után. ^^

Nem beszéltem azonban még a kötet másik erősségéről, az illusztrációkról és F.S. elmaradhatatlan társáról, magáról az illusztrátorról. A halálosan édes és humoros illusztrációkat ismételten az utánozhatatlan Ramona Wultschnernek köszönhetjük, aki minden mitológiát remekül "magáévá tudott tenni", hisz míg Zeusz igazán görög volt, addig ez a kötet igazi vikinges, a skandináv és a kelta kultúrához páratlanul hű lett! ❤

Sziasztok!

Ma egy zseniális, görög mitológiával foglalkozó, humoros könyvről hoztam nektek értékelést, ami az idei év egyik szenzációja! :) De vigyázzatok! Fel kell hívnom a figyelmeteket arra, hogy a kötet hasfalszaggató perceket okoz, a nevetés garantált, így csak óvatosan lépdeljünk Zeusz kompániájának társaságában... ^^

Frank Schwieger humoros, új, modern formában kalauzol el bennünket a jól- és kevésbé ismert görög mitológia bugyraiba, és 24 istent, hőst, és mitikus alakot mutat be számunkra, személyenként kb. 3-4 oldalban. 

A főhősök maguk mesélik el nekünk életüket, egy-egy hőstettüket, vagy éppen életük egy apró mozzanatát, és teszik mindezt úgy, hogy megnevettetnek, a könyvhöz láncolnak és rengeteg információt és tudást csepegtetnek belénk. :) 

A Zeusz ​és bandája Görög mitológia újratöltve c. kötet megérdemli a figyelmet, s az egyetlen fájó pont csupán az, hogy irtózatosan rövid! ^^

S most nézzük is meg közelebbről ezt a csodás könyvecskét! :) ❤

A kötet 24 fejezetet tartalmaz, és névsorrendben mutatja be a szereplőket. A kemény kötésű borító első két oldalán rögtön egy személyre szabott oldalpárt kapunk, aminek a felépítése maximálisan megegyezik a kötetben szereplő személyek bemutatkozó oldalaival.
A történetek elején minden esetben három illusztrált oldalt kapunk, ahol a szereplők megosztják velünk azokat az információkat, amiket magukról a legfontosabbnak tartanak.
Az első oldalon egy humoros és részletes illusztráció található a főhősről, amit a bemutatkozás - "Ez vagyok én" - követ. Ezeken az oldalakon megtudhatjuk, hogy az adott történet főhőse éppen halandó vagy halhatatlan, megismerjük a családját és a hazáját, valamint megtudjuk, mihez ért a legjobban és mit/kit gyűlöl mindennél/mindenkinél jobban... ;)


Első történetünk főhőse maga a nagy Akhilleusz, akinek a történetét szerintem mindenki ismeri, de most az ő szemszögéből is megtudhatunk egy-két dolgot... :)
Ebben a pár oldalban megismerkedhetünk Akhilleusz sebezhetetlenné válásának történetével, valamint azzal a kényes szituációval, miszerint lánynak öltöztetve tengette a napjait, hogy megóvják életét a trójai háború tragikus végkifejletétől, ám Odüsszeusz egy szép napon eljött érte, s így elmehetett a hőn áhított Trójába, ami mondjuk, éppen úgy ért véget, ahogy azt szerette volna, hiszen hősként halt meg, és nevét évszázadokon túl is ismerik... ^^


Aphrodité ábrázolása a kötetben picit meglepett. Mivel a szépség istennőjéről beszélünk, természetesen a hiúság elmaradhatatlan személyiségvonás, amit itt jócskán felerősítve kapunk meg. Az istennő pontosan egy olyan elkényeztetett, önelégült fruskának van beállítva, akivel a magukat gyönyörűnek titulált cicababák rögtön azonosulni tudnak. XD (Bocsánat, ezt nem hagyhattam ki, elvégre a kötet célja az, hogy a modern olvasó közelebb érezze magához a ógörög isteneket...)
Mit ne mondjak, "kicsit" egoista a csaj. A szerelem és szépség istennője a Viszály Almájának történetét meséli el nekünk, s kínosan jegyzi meg, hogy a világ legszebb nőjének szerelmét odaígérni  nem éppen volt a legbölcsebb dolog... ^^


Apollón meséje, a közte és Erósz között kialakult viszályt írja le, s az ebből fakadó viszonzatlan szerelmét a fává változott Daphne iránt. Maga a történet humoros, de nagyon szomorú is. :(


Ariadné a Minótaurusz és Thészeusz legendáját meséli el nekünk, természetesen a történetben játszott szerepével a központban, majd fél pillanat alatti szerelembe esését és házasságát a bor istenével, Dionüszosszal. ^^
Maradjunk annyiban, hogy lehet, hogy szép volt, de esze annál kevesebb, már ami a józan gondolkodást illeti...


Artemisz, a vadászat szűz istennőjének története a második legjobb ebben a kötetben - személyes kedvencem.
Artemisz Aktaión tragikus sorsát meséli el, aki vadászat közben eltéved az erdőben, s balszerencséjére a meztelenül fürdőző és napozó istennőre és kíséretéhez tartozó nimfák csoportjába botlik. Mivel a férfi szemérmetlenül megbámulja Artemiszt, akit addig soha senki nem látott még mezítelenül, szarvassá változtatja a férfit, aki ijedtében pontosan saját vadászkutyái elé szalad... A történet túlfűtött és erotikus, és végtelenül szomorú is. Én nem bántam volna, ha Artemisz legyőzi a büszkeségét, és enged egy olyan férfinak, akit láthatóan teljesen megbabonázott...



Athéné - a kedvenc istennőm - története és személyisége rettenetes mód elferdítésre került a könyvben. Erre az írásra tudom azt mondani, hogy az egyetlen, ami nem tetszett a kötetben, hiszen Athéné soha nem volt olyan pökhendi, mint ahogyan itt ábrázolva vagyon.
A történet egyébiránt a pókká változtatott Arakhné-val folytatott versengését meséli el, akinek a nevéből a pókiszony elnevezése született meg...

A következő történetekben a dicsekvő Daidalosz életét ismerhetjük meg, aki leírja fia, Ikarosz vesztét; majd Démétér istennő tulajdonképpen Perszephoné leánya elrablását és az események után bekövetkezett magányát tárja elénk. Dido az egyiptomi útját és egy új királyság alapítását meséli el, de ezek a történetek voltaképpen nem egy izgalmas sztorik...
A soron következő bor istene, Dionüszosz egy mámoros éjszaka utáni elrablásának történetét meséli büszkén, ami szintén nem volt egy lehengerlő elbeszélés, mert bár voltaképpen vicces, de sose szerettem ezt a részeges istenséget, és főleg nem a részegeket... Ez a pár oldal mindenesetre a humor teljesen kiaknázott forrása...



Európé hercegnő történetével viszont visszatérünk az izgalmasabb legendák bugyrai közé. ;) Valljuk be, hogy a bika képében elrabolt hercegnő - akinek Európa, mint földrész a nevét köszönheti - története egy vicces sztori... ^^ A Zeusz és Hermész között lezajlott beszélgetés, Európé "ártatlansága" és naivsága, Zeusz bika képében történő hódítása és magaillegetése egyszerűen zseniális. ^^

Helené meséje fárasztó. A nő Aphrodité tökéletes mása - a hiúságban... Tulajdonképpen ebben a pár oldalban el is mondja életet történetét, ami a szépsége körül forog - természetesen, hiszen a világ legszebb nőjéről beszélünk, aminek ő tökéletesen tudatában is van...


Héphaisztosz története a kötet legszomorúbb meséje, ám a férfi ötlete, amivel anyját, a gőgös Hérát sikerül megleckéztetnie, elsőrangú bosszú! :)
Meséje egyik legjobb beszólásai közé tartozik a feleségéhez fűződő gyűlölt és ellenséges viszonya, s ezekben a sorokban tökéletesen kirajzolódik, hogy ugyan a férfi kívül csúf, és a szerelem istennője abszolút nem illik hozzá, mégis annyival bölcsebb és nemesebb, mint a nő, hogy az egészen elképesztő...


Héra története azonban eléggé semmilyen... Egyik "főfájását" és haragját meséli el a csalárd Zeusz hódításai közül...


Míg Héraklész két-három hőstettét meséli el nekünk - közülük pedig az Atlasszal kibabráló csalafintasága a legviccesebb -, addig Hermész, az Apollóval köttetett barátságát hívja elő emlékeiből, ami élete második napján történt...  Fölöttébb vicces. :)


Médeia, Iaszón gyapjú iránti küzdelmét mondja el az ő szemszögéből, de életet tragikus végére már nem jut idő, ami nem is baj. Sose kedveltem ezt a nőt...

Nauszikaá ellenben eszméletlenül cuki. A hercegnő története már az Odüsszeiában is megfogott, ám itt, ha lehet, még sebezhetőbbnek ábrázolták. Epekedése és viszonzatlan szerelme Odüsszeusz iránt adja a történet magját, míg a soron következő Odüsszeusz a küklopsszal átélt kalandját, és minden szerencsétlensége kezdetét meséli el.

Orpheusz, a dalnok regéje a kötet harmadik legjobb története. Szerelme Eurüdiké iránt, hatalmas egója, tragédiája és hitetlensége egyrészt szívfájdítóan gyönyörű, másrészt kimondhatatlanul humoros... ^^


Pénelopé a várakozó feleséget testesíti meg a könyv lapjain, és ezt olyan jól ábrázolják, hogy képtelenség nevetés nélkül kibírni.


Perszeusz története a kötet legjobb története! Már a fogantatásának ábrázolása és Zeusz kaján vigyora se semmi (Zeusz aranyeső formájában hódította meg a toronyba zárt szépséget), de Medusza megölése, az Atlasz-hegység kialakítása és Androméda megmentésének története nemcsak humoros, romantikus, kalandos, de epikus, lélegzetvisszafojtva olvasós, még többet akarós sztori egy ifjú hősről, aki valóban mentes mindenféle túlzott egoizmustól, és célja az édesanyja boldogsága, a szörnyek legyőzése, és az, hogy szerelmét maga mellett tudja egy életen át... Ahww :3
❤

Egyetlen kifogásom hősünk ábrázolása, aki egyáltalán nem hasonlít mitológiai önmagára. ^^ (Na mondjuk, egy fokkal jobb, mint a ír manónak kinéző Odüsszeusz. XD) Lelkem megnyugtatása végett azonban hoztam nektek egy csodálatos képet erről a remek férfiról! ;)



Prométheusz öndicsekedése, emberalkotása és a tűz leküldése, na meg persze a hegyre történő száműzetése, és májának elfogyasztása a sasokkal nem éppen egy felemelő történet, annyira nem is élveztem. A vége poén azonban kifejezetten tetszett. :)

Zeusz A kötet végére maradt egyik legérdekesebb sztori és legérdekesebb isten, aki születésének bonyolult körülményeit, apja, Kronosz Tartaroszba való száműzetését, valamint hatalomra kerülését írja le pontosan abban az önimádó, büszke stílusban, amit elvártam az egoista és perverz főistentől. ^^




A Zeusz bandája egy remekül felépített, humorosan, a mai fiatalok nyelvén megírt szelet a görög mitológia szerteágazó s burjánzó, csodálatos világából, aminek egyetlen hátránya, hogy rövid. Igen, a kötet ugyan 238 oldalt számlál, mégis nyúlfarknyi, hiszen ez a mitológia rendkívül komplex.
Szerettem volna még tovább olvasni, és más mitológiai alakokkal együtt nevetni, sírni, kalandba indulni, de sajnos ez nem lehetséges. :( Fájó szívvel csuktam össze a könyvet miután elfogyott az utolsó oldal is, de nem vagyok szomorú, hiszen bármikor levehetem a polcról újraolvasni a kedvenc részeimet! *-*
A kötet olvasmányos, az illusztrációk minősége első osztályú, humoros, továbbá rendkívül részletgazdag!


Történetek: 5/5 aranyalma
Illusztráció: 5/5 aranyalma
Kivitel: 5/5 aranyalma