Minden nagyon ismerős, és mégis más - a Vitéz János Gimnázium diákjai a közelmúltba kerülnek, egészen pontosan 1983-ba, a rendszerváltás előtti Magyarországra. A zánkai úttörőtáborba utaznak, ahol a látszategyenlőség nevében minden társadalmi osztályból nyaralhatnak a gyerekek, és a tábor végén még Kádár Jánost is hallhatják beszélni. Később egy véletlen folytán Budapesten ragadnak, ahol ellenzéki értelmiségi körökbe keverednek, és tanúi lesznek, amint kis híján meghiúsul a Duna Kör megalakulása...

1983-ban, a cselekmény idején a várva várt rendszerváltás még csak álom volt, ám a kötet nem lehetne aktuálisabb a 2026-os tavaszi - szintén hőn áhított - kormány- és rendszerváltás fényében.

A kötet megjelenésével, a tartalommal, a borító leleplezésével tavasszal, a Pagony kiadó sajtóeseményén találkoztam először, ahol a kiadó munkatársai és maga az írónő leplezték le a könyvmegjelenést és osztottak meg róla belsős, kecsegtető információkat.

Legnagyobb örömömre a Könyvhéten sikerült találkoznom az írónővel is, aki gerilladedikált nekem ❤, s egy kínos címcserét követően - amit azóta is restellek - érdekes beszélgetést folytattam vele a regényről, aminek keletkezéséről és titkairól mesélt nekem. A jó hangulatú beszélgetés azóta is velem maradt, s most elérkezett az idő, hogy a regényt is bemutassam és értékeljem nektek. :3

Az írónő továbbra is szeretett hőseivel dolgozik. Kende, Betti és Martin mellé azonban csatlakozik Gitta - A generális talizmánjában megismert lány - is, aki immár Áron barátnője. Hőseink épp Corvin Janóhoz igyekeznek, s Martin, aki szerelmes Gittába, minden áron be szeretné bizonyítani a lánynak, hogy az időutazás jó móka, s ha esélye nyílik rá, szerelmet is vallana.

A két fiatal a Vitézy János Gimnázium előtt lép ki a gyökérteremből és a feldühödött Bori néni elől a suli udvarán gyülekező gyerekekhez csapódnak, ahol a tanárok közt döbbenten fedezik fel a fiatal és akkor még jófej Lutz tanár urat... ^^

A szépen tagolt regény második felvonása az egy hetes nyári úttörőtáborban történtek leirata, amiben van önfeledt fürdőzés, vetélkedő, torna, lovaglás, bűntény, szobaátkutatás, verseny; amiben barátságok köttetnek és megtudjuk, milyen is a Kádár-rendszer azon szépen fentartott ábrándképe, hogy mindenki egyenlő...

A tábort szerencsésen túlélő és az idővonalat meg nem bolygató Martin és Gitta visszatérve Budapestre pillanatok alatt szembesül a sorsdöntő nehézséggel, mely akadályozza hazajutásukat - az időalagút előtt óriási sóderhalom áll, mely elzárja előlük az ajtót!

Miután Lutz tanár úr rátalál az utcán kallódó gyerekekre, főhőseinknek nincs más választása, mint azt mondani: szüleik eltűntek, a lakásaikba bejutni nem tudnak.

Ez ebben a korszakban teljesen hihető magyarázat, s hogy a gyerekeket biztonságban tudja, a férfi két ellenzéki lakásába "bújtatja el" őket...

A fiataloknak a táborban sikerült elkerülniük az időanomáliát, itt azonban versenyt futnak az idővel - eközben beépített ügynököt lepleznek le, akinek igazi kilétére nem figyelmeztethetik azokat, akik jók hozzájuk -, hogy visszaszerezzenek egy dokumentumot egy párttitkártól, akitől a saját fia is fél...

Martin talpraesettségének és Gitta eltökéltségének köszönhetően a történelemben nem következik be visszafordíthatatlan, helyrehozhatatlan kár, s mielőtt a segítségükre siető, titkukat megismerő srác a hazatérésük előli akadályt is elmozdítaná, hőseinknek lehetősége nyílik SPOILER!!! az István, a király rockopera főpróbájának megtekintésére a Városligetben. o.O ❤❤❤ SPOILER VÉGE!!!

Az Ügynökök és úttörők az idei évem egyik legjobb olvasmánya volt, ami pillanatok alatt magába szippantott és az olvasást követően napokig nem engedte el a gondolataimat! ❤

Az 1956 utáni Kádár-világ, egészen a rendszerváltásig teljesen más képet mutat gyermeki, egy- vagy többgenerációs szemszögből mesélve. Kifejezetten az 1980-as évek is...

A titkosrendőrség, az ügynökök, a házkutatások rémségei, a megfélemlítés, a "minden szép és jó" narratíva a meghatározó, ha erről a korszakról tanulunk. Ennek az idők folyamán különböző fokozatai voltak, s a nagyvárosokban élők helyzete eltért a vidéken élők tapasztalataitól. Legalábbis az összegyűjtött és olvasott információk alapján ezt a következtetést kellett leszűrnöm.

Szüleim beszámolói szerint a családom jól és boldogan élt. Volt munka, volt pénz, s ha dolgoztál, mindent meg tudtál venni, ami az élethez kellett. Tudtak kocsit, hűtőszekrényt venni, mindenki el tudott menni a munkahelyéről nyaralni, külföldre is, szocialista táboron belül. Nyugatra minden második évben két hétre lehetett menni, ami erősen korlátozva volt, de volt pénz és lehetőség. Apukám a fél világot bejárta így, ez éles kontrasztban áll azzal, hogy én legmesszebb Londonig jutottam el, életemben 1x. :(

A határon való csempészet mindennapos volt. ^^ 

Cipőt, ruhát, sátrat, étolajat, de még kiskutyát is hoztak át a felmenőim. A kocsi kárpitja mögé eldugott dolgokat sose találták meg a többségében rendes határőrök, sefteltek farmerokkal vagy kötöttek méltányos üzletet, aztán ment mindenki a dolgára.

Nagyapámnak ellenben voltak horrorisztikusabb történetei, mikor a katonák, rendőrök éjjel rájuk törték az ajtót, mindenkit lefektettek arccal a föld felé, míg átkutatták a házukat egy keresett személy utáni kutatás közben.

Ennek fényében látom már más szemmel az István, a király ősbemutatóját is, aminek bevezető sorai nem kicsit kritizálták az akkori rendszert. A regény egy nagy meglepetése és gyöngyszeme volt nekem a rockoperáról szóló cselekményszál, kár, hogy a nagy szerelmem, Vikidál Gyula nem került nevesítésre a könyvben. :P

Örülök, hogy ismét találkozhattam az Abszolút Töri első főhőseivel - Kende, Betti és Martin hat! éve velem vannak, egészen elképesztő ezt leírni! ❤

Az első Abszolút Töri, A királyné violája 2020-ban jelent meg. Az Ügynökök és úttörők 2026-ban. A regénysorozatban azonban nem telt el egy teljes év sem, és mégis, elképesztően éles a kontraszt mind a nyelvezet, mind a használati tárgyak (elektronikai eszközök), mind a gyerekek/fiatalok személyisége és szóhasználata között.

Az életkorilag ugyanannyi éves szereplők teljesen más szavakat használnak most, máshogy viselkednek; a jelenlegi zenelejátszó eszközöknek híre-hamva sem volt még A királyné violájának modern részeiben (sem a mások által írt korai megjelenésű regényekben), s baromi érdekes és elképesztő látni, hogy ugyanazok a gyerekek hat év elteltével mintha teljesen mások lennének. Szerethetők most is, de mennyivel mássabbak voltak évekkel ezelőtt....

S milyen érdekes, hogy mindez az írónő szavain keresztül történik, aki maga a legmegfoghatóbb bizonyíték a változásra. Változik a gyerekekkel, a fiatalokkal, az idő múlásával együtt, s döbbenetes és bámulatos is egyben, mennyire máshogy formálja meg a Vitézy János Gimnáziumba megteremtett, saját diákjait hat év távlatából. Mellbevágó, hogy szalad az idő és miként formálódnak az emberek!

Levendula és Majdnem a nagypapával együtt boldogan várja a karácsonyt, amikor a nagypapa sóhajtva felidézi, hogy milyen szépek voltak is a régi, fehér karácsonyok. Levendula nagyon szeretné meglepni a nagypapát, de Majdnem még soha nem látott havat, olyat pedig nem tud varázsolni, amit nem ismer! Levendula a barátait is segítségül hívja, Majdnem pedig ismét mindenkit elkápráztat a varázstudományával. Karácsonykor pedig végre megint minden csupa hó!

Minna kétéves, és mindent szeretne tudni a világról. Nemcsak a szülei, hanem a legjobb barátja, Róka is segít neki ebben. Mindennap történik valami izgalmas, akad valami új felfedeznivaló! 

Minna és Róka kalandjai ebben a csodálatos, őszi hangulatú mesekönyvben folytatódnak, ami tökéletes olvasmány erre e borongós, zord időszakra. A kötet ismét két mesét rejt magában, melyek központi témája az alvás.

A kreatív, Avarpaplan és mohapárna címet viselő első mese az igazi őszi időjárásban játszódik, aminek már lassan a valóságban is éppen itt lenne az ideje, ha már a hideg adott hozzá... A fák már a narancs és barna ezer színeiben pompáznak, odabenn kellemes meleg uralkodik, míg odakint, a kopaszodó fák közt hideg szél süvít. Keresztmama érkezik látogatóba, aki rengeteg virághagymát hoz, amit aztán főhőseink szépen elültetnek és betakarnak télire. A lehullt falevelek bokáig érnek, amibe minden gyerek és gyermeklelkű felnőtt imád szaladgálni, nincs ezzel másképp Minna sem. Az avarkotrás közepette azonban valaki méltatlankodva röfög, majd megszúrja Rókát... A színes levelek alól egy félálomban lévő, morcos süni bújik elő, aki nem valami védett vackot talált magának a téli szunyókálásához, ezért anya útmutatásával új telelőhely készül számára.

A második mese, a Róka álmos az esti, alváshoz való készülődés folyamatait mutatja be. Minna jóízűen eszik, ám Róka nem kér vacsorát. A kislány önfeledten játszik még az anyukájával, de Róka nem csatlakozik hozzá, ahogy a fürdőkádból is siettetné már kifelé a kislányt, aki nem érti, mi baja lehet barátjának. Róka számára végtelenül hosszú időnek tűnik, míg végül ágyba kerülnek, ahol kiderül, miért is olyan nyűgös Róka...

Mészöly Ági két alvós meséje ennél különbözőbb már nem is lehet. A téli álomra készülő süninek való segédkezés közben a célközönség sokat tanulhat az őszi időjárásról és az állatok szokásairól; remek beszélgetésindító történet. A másik történet az esti alvásra fókuszál, ami éppolyan fontos, mint a másnak való segítségnyújtás, s egy olyan lehetőséget vázol fel, amivel minden kisgyermekes szülő találkozott már. Mit vált ki az álmosság egy kisgyerekből, aki nem akarja beismerni, hogy fáradt? Róka nyűgössége, panaszkodása, gorombaságnak tűnő válaszai mind-mind kristálytiszta jelek, amiket a gyerek sokszor tagad, a szülő pedig somolyogva ismerheti fel olvasás közben az ismerős szituációkat.

A kötetet ismét Fodor Anikó egyszerű, kedves rajzai díszítik. A képi világ igazán őszies, remekül passzol a történethez, Róka továbbra is végtelenül aranyos, a süni pedig szörnyen édes. Az illusztráció tökéletes őszi hangulatot áraszt, számomra kedvenc lett! Tetszett a színekkel való játszadozás, az egyszerű vonalvezetés, a kedves szereplők megjelenítése.

Mészöly Ági új mesekönyvsorozatában egy kislány és az ő plüssrókája kalandjaiba nyerhetünk bepillantást. A kötet két mesét rejt magában. 

Az első történetben megismerhetjük főhőseinket. Minna, a kislány, plüssrókája, Róka, valamint anya és apa strandra mennek az erdőszéli tóhoz. A mese igazi lubickolós hangulatú történet, mindenféle nyári motívummal, ami kell. Ahogy az lenni szokott, a kislány eleinte bizonytalan, hisz egy tó mégsem az otthoni fürdőkád, s azt sem érti, miként fogja őt egy rongydarab fenntartani a vízen, ám apa villámgyorsan kiskacsát fúj abból a kupacból, s Minna hamar rájön, hogy családja körében biztonságban van. Az aktív lányka hamar bele is lendül a vizes mókázásba, olyannyira, hogy szegény Róka el is merül. A kalandot az ebéd és a tónak való búcsút intés zárja, ígérettel a viszontlátásra. 

A második mese egy játszótéri bolondozás és egyben hirtelen lecsapó nyári zápor története, ahol a kaland elején kívánt eső hamarost meg is érkezik... A hőség ellen szalmakalapot viselő Minna, no meg a bájos kendőt kapott Róka - amiben úgy néz ki mint egy matróz vagy egy kalóz, ki-ki döntse el maga - önfeledten játszanak a homokozóban, ahol kikandikáló kukacujjak adják a hangulatot, no meg homokcsatákkal múlatják az időt, aminek hirtelen vége szakad, mikor leszakad az ég. Futás haza! De jaj, Róka a játszótéren maradt, nyomás vissza! A következmény: a bőrig ázás. ^^

Emellett az írónő fontos hangsúlyt fektetett a biztonságérzet, a stabil szülői háttér témaköreire is. Minna szerető szülei mellett nevelkedik, s a kislánynak semmitől sem kell félnie. Félelmeit a szél fújja tova, a negatív érzéseken felülkerekedhet a bátorság - mint azt a vízi csata esetén láthatjuk is. Szegény Róka jár mindig pórul, aki kétszer is elázik, s még a szárítókötélen is lógathatja az orrát... ^^

A Vizes mesék bájos szülő-gyermek történetek rejteke, melyben a szülők tartalmas programokon vesznek részt a gyerkőccel, kiemelve a közösen eltöltött idő fontosságát. Kellemes olvasmány, egyszerű történetvezetéssel, megfelelő szövegmennyiséggel, remek kép-szöveg aránnyal. A 0-3 éves célközönség számára tökéletes választás, a nagyobb ovisoknak - fejlettségi szinttől függően - talán már egy kicsit kevés. 

Az illusztrációkat Fodor Anikó készítette, aki letisztult, egyszerű képi világot alkotott. A színek nem energiabombaként rikítanak, de igazi nyári és nagyon hangulatos atmoszférát teremtenek, jó rájuk nézni. Az emberek arcán megjelenő érzelmeket remekül ábrázolta, Róka eszméletlenül cuki, a kis fejfedőjével együtt egyenesen zabálnivaló, míg a kötélen való lógása bár humoros, azért sajnáltam is picit. ^^

Az ő rajongóik örülhetnek most egy hosszabb lélegzetvételű, mókás nyári történetnek, melyben - szokása szerint - a varázslómacska nagy ramazúrit csinál... ^^

Jelen kötet tartalmaz egy pár oldalas bevezetőt, melyben az írónő elmeséli az eddig történeteket, azonban a meseregény önállóan is olvasható, nem szükséges hozzá az előző, olvasás elsajátítását segítő/gyakorló részek ismerete. Ettől függetlenül én jó szívvel ajánlom az előzmények forgatását is!

Levendula elvégezte az 1. osztályt és most a jól megérdemelt nyári szünidejét tölti. A nyár tikkasztó, Papó lemenekült vidékre, így a boltot a kislány szülei viszik.

Levendula és Majdnem minden percét együtt tölti, hol a hűs szobában, hol pedig a kertben játszanak, vagy épp a boltban segédkeznek. A napok azonban szörnyen egyformák és unalmasak, s Papó távollétében nincsenek se finomságok, se jó társaság. 

Levendula fejében szikra gyúl, megkéri Majdnemet, hogy változtassa a párnákat a saját formájukra, ültessék a tv elé őket és szökjenek ki a játszótérre! Így a szülők nem veszik észre a turpisságot és ők is jól mulatnak majd...

Elég nehezen, de a varázslat sikerül, a két szökevény útra kel, de jajj! A játszótér átalakítás miatt zárva van! Sebaj, Majdnem elvarázsolja a lakatot, megnyitja a vízcsapot és hamarosan a környék minden ismerős gyereke az újonnan rögtönzött medencében pancsol, vagy a játékokon lóg. 

A kötet képi világáért Takács Viktória felel, aki igazi nyári hangulatot teremtett. Rajzai remekül illeszkednek Majdnem cica kalandos és varázslattal teli életéhez, az emberi vonásokkal, vicces tulajdonságokkal felruházott élettelen tárgyaknak pedig kifejezetten jól áll az efféle megközelítés/ábrázolás.