Panka nem ma kezdte az óvodát! Már középsősként lép be a Hóvirág csoport ajtaján, mégis minden egy kicsit más, mint az első évben volt. Új gyerekek, új óvó néni és vele új szokások érkeznek a csoportba. De Panka hamar felismeri, hogy érdemes nyitottnak maradni, és megismerkedni az új csoporttársakkal, megkóstolni a titokzatos levest, és felszállni a varázsszőnyegre - mindezt az új óvó néni vezetésével!

Vadadi Adrienn Barkamesék könyvsorozata 2022 óta varázsolja el az olvasókat, s éppen ideje volt már egy karácsonyi történetnek. Mondanom sem kell, mennyire örültem, mikor megláttam, hogy idén végre a barkák világába is beköszönt a karácsony és ez a szívemnek oly kedves sorozat is megkapja a maga karácsonyi kiadását.

Az előző kötetekhez hasonlóan ez a rész is négy mesét rejt magában. A Jégcsillag, a Pattogatott kukorica, A csipkebogyó és az Angyalka c. történetek mind télen, a karácsonyi időszakban játszódnak. Az írónő a tél beköszöntével indítja legújabb mesegyűjteményét és a szenteste ünneplésével zárja le, s koronázza meg ezt a szívet melengető történetet.

Szeretett hőseink mindennapi életüket folytatják, ám a hideg évszak csontfagyasztó estéi következtében a bájos kandallóban ropog a tűz, forró tea gőzölög az asztalon, s előkerülnek a csinos, meleg ruhák. A barkák tartalmasan töltik ezt az időszakot és közben a barátaikról sem feledkeznek meg. Egy véletlennel köszönhetően jéggé fagyott teából készítenek jégvirágokat a fára, megismerkednek a kukoricával, ami kipattogva csodásan mutat a jégvirágok mellett, megvigasztalják a magányos vakondot, aki ráébred, hogy nincs egyedül, s egy, a levegőben tovaszálló angyalszárny mindannyiuk szívébe csöpögteti a karácsonyt. A kötet végén az erdő lakói együtt állják körbe a gyönyörűen díszített fenyőfát, amit az angyal ékesít.

Ugyan jelen pillanatban még az őszt, az őszi ünnepeket próbálom megélni teljes átszellemüléssel, fantasztikusan jót tett a lelkemnek az első karácsonyi történet elolvasása, s örülök, hogy az idei, ünnepre hangolódó könyvek közül egy minőségi, erős darabhoz volt elsőként szerencsém. 

A történetet Monszport Vivien gyönyörű illusztrációi keltik életre, aki - az írónővel közösen - téli varázsvilágot teremtett. Egy tényleg mesésen szép, hangulatos látványvilág vár, ha kinyitjátok a könyvet, öröm elveszni a barkák téli otthonában, a hóval fedett erdőben, vakond odújában, ahol krumplibogár kukucskál a zsákból, s öröm ránézni a karácsonyfára és a tollpihére, mely valóban angyalszárnyként repül el a fejünk felett, s hinti minden olvasójára az áldást. Meseszép gondolatok és kreatív ötletek jellemzik a szöveget, ami együtt rezdül az illusztrációkkal.

Köszönöm, hogy a barkákhoz idén beköszöntött a karácsony és én kézbe vehettem ezt a tündérszép mesekönyvet! ❤

Czernák Eszter Boldog ​Karácsonyt, Diótörő! /Panka és az Advent/ c. kötete az idei karácsonyvárás egyik legkedvesebb könyve lesz a családok körében! A kötet a Pagony kiadó Könyvfesztiválos és egyben téli újdonsága, a Panka könyvsorozat immár 5. része, mely egy az egyben az örömteli várakozásra, a téli szabadidős programokra, a Mikulásra és a karácsonyra fókuszál.

A kötet 24 rövid mesét rejt magában, így tökéletes az adventi időszakra. Pankáék idei ünnepi készülődése az adventi koszorú elkészítésével kezdődik, míg történetük Szenteste ér véget.

Az adventi koszorú elkészítésén túl a terítékre kerül a mézeskalács sütés és mézeskalácsházikó építés, a korcsolyázás, csizmatakarítás, a lakás feldíszítése, a közös, kreatív családi programok, a régi játékok kiválogatása és adományozása, a várakozás a hóra, s annak hiányában ötletes benti hócsata és hóangyalka készítés, a képeslap választás és küldés a külföldön élő rokonnak, a karácsonyfadísz készítés, de olvashatunk karácsonyi szokásokról a nagyvilágban és természetesen az ünneptől elválaszthatatlan és elengedhetetlen diótörő figura és történet is megjelenik a kötetben, mely mesék mindegyike szívet melengető és pillanatok alatt az ünnepre hangol... 

Panka és családja igazi téli varázsvilágot teremt az olvasó otthonában saját adventi készülődésükkel! Az apró főhősnőnkkel egykorú gyerekek és azok szülei számára pedig ismerős lesz a türelmetlenség, az "azonnal akarok-valamit" pillanatok, a "nem-e hozhatna a Jézuska korábban egy ajándékot?" és hasonló kérdések, időszakok, melyek ugyanúgy jelen vannak a képzeletbeli karakterek életében is, mint a családosok mindennapjaiban.

Ám ezek mellett a nehezebb időszakok mellett, mint például mikor már tényleg alig bírunk magunkkal, hisz milyen már az, hogy ennyit kell várni a Szentestére; hogy miért nem esik már az a fránya hó és a többi, természetesen jelen van többek között a várakozás békessége, a közös családi programok igazi télies-varázsos hangulata, a közös sütögetés öröme, a lakásdekoráció elkészítése közbeni ötletelgetés és a fenyőfa kiválasztásának gondos, sorsdöntő pillanatai...

A Boldog Karácsonyt, Diótörő! egy ízig-vérig karácsonyi kötet a legkisebbek számára, amit a felnőttek éppúgy élvezni fognak, mint a célközönség! A 24 történetet magában foglaló könyv az idei választék egyik legaranyosabb darabja, mely engem pillanatok alatt karácsonyi hangulatba és lázba hozott, s miután befejeztem, úgy kellett kényszeríteni magam, hogy visszatérjek még az őszbe és a közelgő Halloweenre koncentráljak... ^^ 

A kötet természetesen végtelenül idilli és bűbájos - egy valódi karácsony és várakozás soha nem lesz ilyen. Mese révén a történetből természetesen kimarad az utolsó utáni hajsza, az odaégett sütik, a rakoncátlan gyerekek után maradt káosz - de felejtsük is el ezeket erre az időszakra és éljük meg a készülődés boldog, nyugodt perceit! Ne szakadjunk halálra a rokonság miatt, próbáljuk meg mi magunk is kreatív ötletekkel lefoglalni a csemetéket és még ha az élet nem is efféle habostorta, jó érzés elmerülni egy világban, ami szinte tökéletes...

Következzen azonban inkább egy olyan érdekesség, amit mindenképpen szerettem volna kiemelni, hogy lássátok, mennyire odafigyelt az írónő, miközben készítette a kötetet.

A történet az adventi koszorú elkészítésével kezdődik, december elsején, ami először bennem azt a gondolatot indította el, hogy bizony ez egy kissé kései időpont, hisz több évben is előfordul, hogy már novemberben kezdődik advent. Igen, ám, de idén advent első vasárnapja pontosan december elsejére esik, mikor is délelőtt még igencsak összedobható ám az a koszorú, ha addig nem is volt rá ideje a családnak... Imádom, hogy az írónő ennyire figyelt erre írás közben!

A történet mellett a Monszport Vivien által készített illusztrációk is kiemelkedő minőségűek! Ugyan ez az illusztrátortól nem meglepő, mégis ki kell emelnem, hisz a képek kiegészítik a történetet és megjelenítik az olvasottakat. Hangulatos, igazi téli világ fogad, ha belelapozunk a kötetbe!

Panka egyre növekszik, eszméletlen aranyos - továbbra is -, ahogy az anyukája is egyre kreatívabb és ötletesebb. A történetben természetesen szerepet kap a Diótörő is, ami Panka kedvenc karácsonyi mesekönyve lesz és végig is kíséri a cselekményt, hol itt, hol ott bukkanva fel valamilyen módon.

Egyedüli szívfájdalmam a kötet rövidsége, az utolsó mese számomra picit kurtán-furcsán ért véget és véleményem szerint elbírt volna még egy-két oldalt, de emiatt természetesen nem vonok le csillagot, hisz a végtelenségig sem lehet nyújtani egy ovisoknak készült kötetet.

Vadadi Adrienn Barkamesék könyvsorozata új kötettel bővült! A ​varázsbot nemrég jelent meg a Pagony kiadónál és szövi tovább kedves, apró főhőseink életét. A középpontban ezúttal egy "varázsbot" áll, mely minden apró fejezetet végigkísér...

A kötet címadó meséje, A varázsbot, melyben a szorgos barkákat úgy köszönthetjük viszont, hogy ég a kezük alatt a munka. Az apró lények sérült gallyakat szednek és fákat tisztítanak meg, ám felbukkan egy tökéletes bot, amiről Pipi nem hajlandó lemondani. A bot ugyanis nem akármi, egy varázsbot, ami azonnal felkelti testvére, Patyi figyelmét is...

A Kalap és szivárvány c. részben Patyi már alig várja, hogy a bot teljesítse a kívánságait, de a hőn áhított kalap, gólyatoll, csillogós kő csak nem akar jönni... Pipi újra és újra türelemre inti testvérét, majd mikor a nyavalygása már elviselhetetlenné válik, kiszalad a domboldalra és a bottal gyönyörű varázslatot csinál!

A Giliszták c. mesében Patyi nem bírja tovább és elcseni az alvó Pipi párnája alól a varázsbotot, majd összetalálkozik az erdőben búslakodó Bobbával, akinek giliszták árasztották el az otthonát a nagy esőzés miatt. Patyi úgy dönt, varázslat segítségével segít a lánynak...

A faeper c. fejezet talán a kötet legmulatságosabb epizódja. Patyi utál mosakodni, hiába torzsalkodik vele Pipi. Komisz kis társuk, Szilka csínytevésének hála azonban Patyi kénytelen lesz jó alaposan megmosakodni...

A Karó c. utolsó mesében Pipit végleg elveszítették barátai. A barkalány nem játszik már, csak a varázsbottal, így társai magára hagyják őt. A lány azonban érzi, hogy egyedül nem jó és a testvére után indul..

A huncut kis barkák ismét játékos kalandokba bonyolódnak, s a komiszságon túl természetesen újra hangsúlyozásra kerül a természet szeretete és annak megóvása, melyért hőseink fáradhatatlanul dolgoznak. Noha a már a negyedik kötetet tarthatjuk a kezünkben, a meséken egyáltalán nem érződik, hogy a történet elfáradt volna, az írónő pedig újabb és újabb remek kis szösszenetekkel kedveskedik olvasótáborának. Mindennapi élethelyzetek - mosakodni nem akaró gyerek, testvérharc, magányba vonulás - jelennek meg a lapokon, amikkel könnyű azonosulni, talán éppen azért is ilyen népszerűek ezek a rövid fejezetek. Szórakoztatnak, kedves fantáziavilágot mutatnak be, amiben azért erősen jelen vannak a természet valós élőlényei is, remek feloldásokat, megoldásokat tár a szülők elé, s tanít. Egyszerűen, de nagyszerűen! 

Czernák Eszter Boldog ​szülinapot, elefánt! /Panka és az állatkert/ c. kötete a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot. A Panka könyvsorozat immár negyedik kötete az állatkertbe kalauzolja az olvasót, s egy csodás születésnap felejthetetlen pillanataiba enged bepillantást.

Pankának születésnapja van! A kislány rendkívül izgatott, hisz szüleivel az egész napot az állatkertben töltik. Indulás előtt Panka segít anyának, aki az állatkert térképével bütyköl, s hogy izgalmasabbá tegye lányának a napot, "elrejt" bizonyos állomásokat Panka elől, akinek így majd ki kell találnia, vajon melyik állat is következik majd, amit megnéznek...

A kötet a bevezetőn túl négy nagy témakörre osztott: 

Afrikai állatok, 

Akvárium-Terrárium, 

Állatok testközelből, valamint 

A cumifa, 

Panka és szülei első megállója a páviánok lakhelye lesz, de az olvasó láthat vízilóetetést, gyönyörű flamingókat, bújócskát játszó kaméleonokat (ha elég szemfüles ^^), hatalmas szirticápát, kígyót, gyönyörű lepkéket és pávát, míg az utolsó állomásnál, az elefántoknál Pankát hatalmas meglepetés várja! Hisz születésnapja van! S a napnak még mindig nincs vége...

Gondolkodtam, leírjam-e az értékelésben ezt a tulajdonképpeni spoilert, miszerint a szülinap végén Panka nagykislány lesz és maga mögött hagyja a cumiját, ám úgy döntöttem, mivel ez egy fontos lépés, amiben sokszor a szülő segítségre szorul, segítséget kér, miként is válassza el a gyereket és a cumit, s ez a kötet egy tökéletes megoldást és lehetőséget tartogat a számukra, nem titkolom e különleges eseményt sem. Az esemény körülményeiről azonban nem rántom le a leplet... ;) 

Panka egy bátor kislány, igazi fejlődést mutató főhősnő, akivel a vele egykorú lányok azonosulhatnak. Humoros és jólelkű, kedves lány, aki attól sem riad vissza, ha egy kígyót kell megfognia, viccelődik a kaméleonokkal, de elszomorodik, ha egy gyönyörű pillangó elrepül előle. Bájos és okos gyerek, ugyanolyan tulajdonságokkal mint a célközönség. Remek példakép lehet belőle. 

A kiváló sztorin túl a kötet illusztrátora, Monszport Vivien is remekelt. Mind az érzelmekkel teli, mind a humoros képek a helyükön vannak, a fekete bőrű anyuka hajkoronájáért továbbra is odáig vagyok, míg a kedvenc illusztrációm minden kétséget kizáróan a cumifa lett a számtalan mókás és aranyos cumival az ágain.

Vadadi Adrienn A ​kis csizma c. kötete nem is láthatott volna ennél jobb időben napvilágot. A Barkamesék harmadik része az őszi erdőbe vezeti el az olvasót, ahol igazi őszi hangulat fogad, s ahol bepillantást nyerhetünk az évszak csodáiba és rejtelmes kérdéseibe is.

A Monszport Vivien által illusztrált kötet igazi kis álomvilágba vezet minket, ahol öt rövid mese erejéig újra találkozhatunk Pipivel, Patyival, Cecével, Bobbával és Szilkával, de természetesen felbukkannak a jól ismert mellékszereplők is.

Az első mese rögtön az ősz beköszöntével indul. A Szerelem címet viselő felvonásban Patyi bizsergető szívének titka után indul, ami sehogy sem akar abbamaradni... Válaszokat barátaitól ugyan nem kap, s még Őszapó is csak sejtelmes kapaszkodót ad a barkafiúnak, főhősünk a történet végére önmagától is ráébred, mitől is bizsereg az ő szíve... ❤ 

A Királyka címet viselő következő mese egy pórul járt kismadarat állít a középpontba, akit vissza kell juttatni a családjához ahhoz, hogy ő is útra kelhessen, s ne maradjon itthon a téli nagy hidegben.

A Szakadás c. rész pókfóbiásoknak nem ajánlott... Igazság szerint nem is vártam egy rémesen randa pókot a kötetben, ám az kétségtelen, hogy az ősznek a levegőben úszó pókhálófonalak - amik sokszor nyálkásak és csúszósak az időjárás miatt -, elengedhetetlen velejárói. A történet főhőse Szilka lesz, aki elszakítja a gatyóját, ezért kilóg a popója a hidegbe, s erre minél hamarabb megoldást kell találnia! Lehetséges, hogy a bosszúságot okozó pókhálófonalak is tudnak jó szolgálatot tenni...?

 

A frász c. mese tökéletes lehet Halloweenra is! Patyi és Cece a kacskaringós gyökereken csúszdázik, miközben rémesebbnél rémesebb kísértettörténetekkel rémisztgetik egymást. Vajon mi fütyül a gyökerek között? A szél, vagy a barkákat kísértő szellemek azok???

Az utolsó történet, A csizma szintén igazi őszi történet. Patyinank fázik a lába, hisz odakinn nagyon lehűlt már a levegő, de nem tudja, mitévő legyen. A forró vízben való áztatás sem segít, de talán a gyapjú megoldást jelenthet valamilyen formában...

Oké, talán a darázspókkal személyes kapcsoltunk még nem volt, aki megfoltozná nekünk az elszakadt gatyót, de az tuti, hogy nem egy őszi reggelen futottunk már bele teljes képpel a mindenhol szálló nyálkás pókhálóba. ^^ 

Jujj és fujj! XD

Czernák Eszter Ne ​szaladj el, csigaház! /Panka és a tenger/ c. kötete a Panka-könyvsorozat 3. része, mely önállóan is olvasható, az előzmények ismerete nélkül. Ezt a tényt fontosnak tartom kiemelni, ugyanis sajnos az előző két részhez még nekem sem volt szerencsém, ám ezt a hiányosságomat mielőbb pótolni fogom!

A Ne szaladj el, csigaház! főhőse egy nem mindennapi kislány, ahogy maga a kötet sem mindennapi. Miért mondom ezt? 

A kötetet Monszport Vivien gyönyörű illusztrációi díszítik, s bizony meglepődve tapasztaltam első kinyitást és lapozgatást követően, hogy a megszokottól eltérően egy merőben más család fogad a lapokon. Magyar gyerekkönyvben nagyon ritkán látni más nemzetiségű és bőrszínű szereplőt, de ha belegondolunk, már piciny hazánkban is egyre több külföldi él. Jelen esetben a fehér apuka kedves és bájos felesége egy néger hölgy, míg Panka ennek megfelelően kevert bőrszínű.

Itt a nyár, Panka és családja nyaralni készül! Az úticél a tenger, ám a rettentő hosszú autóút előtt még mindent be kell pakolni a bőröndökbe. Bár a legalapvetőbb szükségletekhez tartozó tárgyak a "felnőttbőröndbe" kerülnek, a pakolás végére a "Panka-táska" is szépen kigömbölyödik anya segítségének hála.

A tenger nagyooooon messze van. Ezt anya is nagyon jól tudja, ezért, hogy lekösse gyermekét a hosszú kocsiút alatt, mindenféle játékot és trükköt bevet, hogy minél kevesebbszer hangozzon el a jól ismert és rövid idő alatt bosszantóvá váló "Ott vagyunk már?" kérdés. ^^

Panka és szülei egy kempingben foglaltak szállást, amit a berendezkedést, majd a gondos felkészülést (pl. naptej használata) követően maguk mögött hagynak, hogy végre megnézhessék a várva várt tengert, amit valaki bizony elsózott... ^^

A tenger és a gyönyörű város számos meglepetést és játékot tartogat Panka számára, aki homokvárat épít apával, különös, otthon nem honos állatkák zenéjét hallgatja, új ízeket és ételeket kóstol meg, búvárkodik, kagylókat gyűjt, s még a tengeri kakit... izé, akarom mondani tengeri uborkát is megismeri. ^^

Mikor elromlik az idő, s Panka is szomorú lesz, szerencsére ott van anya, aki gondoskodik a játékról, míg a játszótéren a kislány megtanul mutogatással kommunikálni, hogy a sok, különböző nyelven beszélő kisgyerek megértse, mit szeretne mondani. Természetesen a nyaralásból a hajókázás sem maradhat ki, ahogy a tenger zúgását rejtő kagyló is bekerül a szuvenírek mellé az üres fiolák mellé, amiket Panka homokkal és kagylókkal tölt meg otthon maradt nagyszüleinek, hogy hazavigye nekik a tengert. :3 A kötelező képeslapküldésen túl már csak a hazatérés van hátra, s mit tehet az ember otthon, ha visszavágyik a tengerhez? Emlékszik rá és bureket készít anyával...

Az írónő kreativitásához kétség sem férhet, de ötletességét ebben a kötetben is megcsillogtatja, ahogy Panka édesanyja is, aki rendkívül szimpatikus karakter volt számomra. Az autóútra való felkészültsége és találékonysága, a borús idő alatti szórakoztatás, az itt-ott felbukkanó játékos csintalanságok, a közös sütés és a bingókészítés mind-mind elősegítik, hogy pillanatok alatt a szívünkbe zárjuk a hölgyet, aki remekül neveli kislányát.

Panka szintén szerethető főhősnő, sok humoros és ártatlan "beszólással", amik rendre mosolyt csalnak az olvasó arcára.

Humor, gyönyörű táj, elsózott tenger, rendkívül kreatív, játékos anyuka, érdeklődő apró főhősnő, kaland, új ízek és hangok - ez mind a Ne szaladj el, csigaház!. Ha ismered és szeretted a Panka-sorozat előző köteteit akkor azért, ha pedig csak most ismerkedsz vele, akkor azért ajánlom neked is ezt a kötetet! Szívet melengető mesék, szerethető főhősök, pozitív és ártatlan tettek, amik kiszakítanak a valóságból, s hagynak elmerülni egy idilli világban, ami velünk is megtörténhet, hisz egy nyaralás alatt szinte minden ugyanúgy történik, ahogy a lapokon olvashatjuk... Lehet jókedvünk, de szomorúak is lehetünk, ha esik az eső és nem tudunk kimenni a szabadba, a nap végére esti mese nélkül dőlünk az ágyba, furcsán szemrevételezzük az étlapot, mit együnk, ami nem ártana, ha ízlene is, s rácsodálkozunk a minket körülvevő gyönyörű világra! Mindezt Monszport Vivien gyönyörű illusztrációi teszik teljessé, akinek sikerült úgy megalkotnia a nyaralás képeit, hogy mi is érezzük a tenger sós illatát, a szelet az arcunkon, vagy épp a tenger zúgását a gyönyörű kagylóban!

A folytatásban bár minden eddig megismert barkamanó tiszteletét teszi egy nyúlfarknyi ideig, a főszereplő jelző kétségtelenül újfent a testvérpárt, Pipit és Patyit illeti, akik körül ismét felbolydul az élet. 

Legfőbb barkamanóink mellett azonban új szereplőket is köszönthetünk Vakond és Cickány személyében, akik több történetben is felbukkannak, s természetesen ne felejtkezzünk el a címszereplő cékláról sem... :P

A Kertészkedés címet viselő első mesében visszatérünk a barkák lakhelyére, s látjuk, amint Pipi és Patyi édes semmittevéssel, teázgatással és kártyázgatással tölti az idejét. Felfedi előttünk titkait a címszereplő cékla is, aki a játékos szélnek köszönhetően került még mag korában főhőseink háza tövébe. Megjelenik Vakond és Cickány is, az ősi ellenségek, akik állandóan vitatkoznak, veszekednek, perlekednek ^^, s ezeknél a szócsatáknál az orruk hegyéig sem látnak közelebb. A cékla viszont veszélybe kerül...

Következő történetünk a Csigacsík, mely a cékla leveleinek titokzatos megdézsmálójáról és a titkos tolvaj kilétének felderítéséről szól. Bár a mese címe előre lelövi a poént, izgalmas kis nyomozásnak lehetünk szemtanúi a lapok forgatása közben.

Az Erecske egy különálló mese a kötetben, melyben Cickány ismét tiszteletét teszi. A barkamanók az erdő növényeit gondozzák a nagy szárazság idején, s nem értik, miért nem nyernek a föld erecskéjéből elegendő vizet maguknak, mígnem rá kell jönniük, hogy a víz valahol "elakadt"... Az okos kis barkamanók ügyes kis csellel ugrasztják ki a tolvajt az odújából, s oldják meg e fontos természetvédelmi és becsületbeli ügyet...

Utolsó mesénk, a Lakoma egyben lezárása a keretmesének, s helyszíne az első történetben előrevetített vendégség lebonyolításának. A cékla megnőtt, így hát eljött az idő, hogy finomabbnál finomabb ételek kerüljenek az asztalra. Pipi és Patyi vendégül látják barátaikat, a barkamanókat s az erdei állatokat, ám Cickány szomorú, elkeseredett szívvel az asztal alá bújik - szeméből könnycsepp csordogál... Vajon mi történhetett ezzel a gézengúzzal?

Főhőseink szintén közelebb kerülnek hozzánk, ahogy egyre többször szerepelnek a lapokon, míg tulajdonságaik és személyiségük is szépen bontakozik tovább. Míg az előző kötet értékelésekor kiemeltem, hogy senki sem tudott különösen a szívembe lopózni Pipi karakterén kívül, most az kell mondjam, hogy Patyi csatlakozni látszik testvérkéje mellé, ugyanis az apró barkamanó kis dühös, humoros megszólalásai, valamint forrófejűsége és hevessége közelebb hozta őt hozzám.

A többi barkamanóról sajnos továbbra sem tudok érdemben nyilatkozni, mert a megjelenésen túl nem volt nagy szerepük ebben a kötetben sem, Cickány karakterét ellenben kiemelném, hisz ő volt a mesegyűjtemény egyik legnagyobb humorforrása, néhol önmagában, néhol kiegészülve ősi ellenségével, a Vakonddal. Hangos kacajjal jutalmaztam az ügyes kis cselt, amivel Cickány kiugrasztásra került édes kis semmittevéséből, s a dühös rohamát Vakond ellen, aki bár semmit nem csinált, Cickány szemében mégis bűnös volt, s természetesen szemellenzővel együtt rohant bele az újabb harcba. ^^ Szívemhez nőtt azonban magányában és csalódottságában, s nem tudtam nem elszomorodni apró kis könnycseppei láttán, mikor nem kapta meg a vendégségben azt, amit oly nagyon várt, s örömmel láttam a mese végén jóízű falatozását és bendőcskéje megtöltését. ❤ Fogalmam sincs, milyen lehetett az céklacsiga, de Cickány földöntúli boldogságát látva biztosan nagyon finom lehet ez a "barkaétek". ^^