Kathleen Freitag Pitypang ​Panka kalandjai c. kötete július közepén látta meg a napvilágot a Kolibri kiadó gondozásában. A kötet azonnal felkeltette a figyelmemet a gyönyörű borítóval, mely lenyűgöző illusztrációkat és képi világot, valamint bájos történetet sejtetett.

A Pitypang Panka kalandjai három rövidebb történetet rejt magában, melyek szépen épülnek egymásra, de természetesen önállóan is értelmezhető és olvasható mesékről van szó, melyben egy egészen egyedi és bájos főhősnőt ismerhetünk meg Pitypang Panka személyében...

Panka véletlenül harmatcseppel borít be egy parányi hangyát, Frigyest, aki szeretné megnyerni a hangyák versenyét, s elsőként a célba érni zsákmányával, egy szem bodzabogyóval.

Panka elhatározza, hogy a hangya segítségére siet, ám a parányi élőlények útközben rengeteg nehézséggel találják szemközt magukat...

Második történetünkben központi szerep jut egy talált tojásnak, melynek úgy tűnik, nincs gazdája.

Egy napon Panka és barátai egy elhagyatott tojásra lelnek, s hiába kérdezik meg az erdő összes állatát, senki sem vallja magát a szüleinek. Ekkor a kis pitypanglány úgy dönt, ők maguk költik ki a tojást, hisz mi sem egyszerűbb: ha kikel a tojásban "rejtőző" élőlény, könnyebb lesz megkeresni a mamáját, nem?

Panka, Frigyes, Karcsi és Manci éppen fociznak, mikor a labda egy bokor mögé pattan, ahol a kis pitypanglány egy felettébb különös teremtménybe botlik.

Az élőlény Papucsvári Rétmászóssy Teodor Adalbert Kristóf Kázmér úrként mutatkozik be a lánynak, s kiderül, hogy ő nem más, mint egy százlábú, akinek valamilyen különös oknál fogva, éjszakánként minduntalan eltűnik egy-egy cipőcskéje...

Panka és barátai a százlábú segítségére lesznek, hogy megtalálják a titokzatos cipőtolvajt. De vajon ki lehet a tettes, ha egyik állat sem tud semmit és nem látott semmit? 

Kathleen Freitag egy egészen különleges világot álmodott meg, melyben a valóságos, mindennapjainkban is megtalálható állatszereplőkön kívül egy különleges pitypanglány is a színre lép, akit az írónő maga teremtett. Bár a kislány eredetéről és "mitikus" hátteréről nem sokat tudunk meg, Anita Schmidt tökéletesen papírra álmodta a karaktert, aki a tündérekre és természetesen magukra a pitypangokra is rendkívül hasonlít.

Barátai szintén kedvelhető karakterek, akik jellegükből és természetükből fakadóan hozzák mindazt a személyiségvonást, amit az ember tőlük elvár.

Egyetlen fél csillag levonás a magyarosított nevekért jár, ami sajnos még mindig nem látszik, hogy kiveszőben lenne a hazai gyermekkönyvpiacból, holott én magam továbbra is vallom: erre semmi szükség, pláne a mai, modern világban. Olvasás közben a magyarosított nevek engem kicsit mindig megakasztanak, s kilógnak a sorból jelen esetben is, hisz egy egészen költői szépségű, hangzatos és ötletes szófordulatokkal teli magyar szöveget kaptam, ahol még a pitypanglány száját elhagyó bosszús szavak is egyenesen halálosan édesek.

Nem is tudnék más negatívumot felróni a kötetnek, mint ez, bár az az igazság, hogy ezt sem tekinteném konkrét negatívumnak, hisz biztos vagyok benne, hogy sok kis magyar lurkó fogja örömét lelni abban, ha találkozik a keresztnevével a kötetben.

Freitag kötete a főhősével együtt nem csupán ötletes, de egészen csodaszép is, hisz a természet lágy ölére kalauzolja el az olvasót, s repíti vissza az érintetlen, gyönyörű természet világába, ahol jó volna minél többet időzni... Kiszakadni a modern világ zsibongásából és a környezetszennyező gázok uralta légkört magunk mögött hagyva egy békés, friss rétre letelepedni, ahol nyugalomban, a természettel eggyé válva relaxálhatnánk és élvezhetnénk a gondtalan perceket.