Pedro Mañas Éjféli ​buli c. meseregénye az Anna Kadabra könyvsorozat negyedik kötete. Anna és barátai kalandjai engem az első pillanatban elvarázsoltak, s a Telihold klub tavaly az egyik kedvenc meseregényem lett. Azóta izgatottan vártam és vártam az új részek megjelenését, s most már négy kaland részesei lehettek ti is, ha kezetekbe veszitek ezeket a boszorkányosan jó történeteket!

Az Éjféli buli - ahogy a korábbi részek is - tulajdonképpen önállóan is megállja a helyét, hisz egy különálló kalandot mesél el, ami Moonville parányi falucskájában játszódik, s a főszereplők kapcsolatára az író mindig kitér pár mondatban minden kötetben. Vétek volna azonban kihagyni egyetlen történetet is ebből a könyvsorozatból, szóval én mindenképpen azt tanácsolom neked, hogy ugorj fejest már rögtön az elejébe és habzsold be szépen az összes részt! 

A bulit Annának a saját zsebpénzéből kell finanszíroznia, s minden osztálytársát meg kell, hogy hívja - kivétel nincs! Anna tehát nem lehet nyolcszemközt boszorkány barátaival és hűséges varázsállatkáikkal, s még ősi ellenségét, a boszorkányvadász család legifjabb tagját, Olivert is be kell engednie a házba...

Csakhogy Oliver megneszeli Anna visszafogott költségvetésű bulijának hírét és rögtön egy grandiózus parti szervezésébe kezd, ami a pénznek köszönhetően messze túlszárnyalja Anna "ócska kis kellékeit"...

Anna nem hagyja annyiban a dolgot, s mivel tanáruk, Madame Prune is elutazik, betör a kastélyba és magához vesz egy bájitalt, minek segítségével minden dekort feljavíthat. A baj akkor kezdődik, mikor a bájital hatására a tárgyak életre kelnek... s maguk apró főhőseink is átalakuláson mennek át, aminek többek között egy születőben lévő vámpír, egy beszélő koponya és egy emberből-cica lesz a végeredménye...

Úgy tűnik, Pedro Mañas alapötlete továbbra is újult erővel bír, nem laposodott el, s képes továbbá arra is, hogy kötetről-kötetre fokozza az olvasóban az érzést, miszerint többet és többet szeretne kapni ebből a Moonville-i varázsvilágból. Rengeteg rejtély és varázslény, bájital vár még arra, hogy megmutathassa magát, s valóban úgy érzem, hogy van még ebben a történetben ezernyi lehetőség, hisz az eddigi négy kaland mindegyike tudott újat adni, egyre közelebb hozni a szereplőket, kiszélesíteni a boszorkányok és boszorkányvadászok világát, ám ennél sokkalta több minden rejtőzködik még a homályban.

Sajnos nem látom, hogy további kötetek előkészületben lennének a kiadónál, s bevallom, aggódom, hogy ezzel a kalanddal ez itt véget ért, s mivel a meseregénysorozat angol nyelven nem érhető el, így sajnos folytatni sem tudom az olvasást. Bízom azonban még az esetleges folytatásban, hisz utánanézve a sorozatnak rendkívül izgalmas kalandok várnak még Annára és barátaira.

Pedro Mañas Anna Kadabra c. könyvsorozatának első kötete április elején jelent meg az Alexandra (Carta Teen) kiadó gondozásában. A Telihold klub címet viselő első kötet teljesen rabul ejtett, s szerencsére a folytatásra sem kellett sokat várnom. A kiadó június végén megörvendeztette a rajongókat a második kötettel, mely néhány nappal ezelőtt látott napvilágot.

A kötet cselekménye nem sokkal a Telihold klub után játszódik, melyben már egy sokkal ügyesebb, és új lakhelyére szépen beilleszkedő Anna-val találkozhatunk a lapokon, akinek azonban még sokat kell tanulnia és fejlődnie ahhoz, hogy szivárványos varázsereje kiteljesedjék...

Nézzük is meg közelebbről, mit tartogat számunkra a második kötet! ;) 

Moonville legelszántabb boszorkányvadászának bronzszobrát vandálok támadták meg - hirdeti az újság. Oliver Rufus Dark bronzfején egy hatalmas kaki éktelenkedik, ám nem is akármilyen... Nem holmi galambkakiról van itt szó, kérem szépen, hanem egy hatalmas, tehénlepény méretű, szivárványszínű és csillogós trutyiról, amilyet Moonville lakói még sohasem láttak!

Noha Anna eleinte rendkívül viccesnek találja ezt a támadást, azonnal megszólal a veszélyt érző belső csengettyűje, hisz ez a szivárványos lepény korántsem mindennapi - s Moonville legifjabb és legelszántabb boszorkányvadásza, Oliver Dark ezt bizony nem fogja szó nélkül hagyni...

A Szárnyas probléma egy végtelenül szórakoztató, sziporkázó, ötletes meseregény, ami hozta az első kötet színvonalát, s még inkább a szívembe fészkelte a moonville-i lakók történetét. ❤

Azoknál a történeteknél, amik ennyire rabul ejtenek, mindig csupán egyetlen kifogásolnivalóm van - mégpedig az, hogy túl rövidek! ^^

Az Anna Kadabra is ilyen - egy-egy kötet olyan végtelenül rövid, de annyira szórakoztató és szerethető, hogy szinte fizikai fájdalmat érzek, amiért nincs a kezemben az összes többi kötet, amiket egytől-egyig behabzsolhatnék! ^^ Tudom-tudom, ne legyek telhetetlen... de ez nem könnyű, mikor manapság már ritkán találni újszerű, eredeti történeteket, amik nem hemzsegnek a sablonosságtól.

Mañas szépen adagolja az információkat, árul el egyre többet és többet a világáról, térképezi fel a varázslatos lények világát, s hozza még közelebb hozzánk hőseit, akiket egyre jobban és mélyebb rétegekben ismerhetünk meg.

Madam Prune korábbi diákjai ebben a kötetben háttérbe szorulnak - legalábbis lényegesen kevesebb mozgástér és jelenet jut nekik, mint a bevezető kötetben. A hangsúly most a főszereplő Annán túl a falu ifjú boszorkányvadászára kerül, s Oliver lesz az, aki középpontba kerül - legnagyobb örömömre! ❤

Mañas a klasszikus mesék eszközkészletével dolgozik, mikor szembeállítja hőseit a "gonosszal", aki jelen esetben egy boszorkányvadász sarja, aki megveti a mágiát. Oliver mindazonáltal rendkívül okos, s bár senki sem hisz neki - erről Annáék folyamatosan gondoskodnak, s megszégyeníteni sem restek -, ő maga tudja, hogy létezik a varázslat és a boszorkányok, s hisz abban, hogy Moonville-ben ott a mágia. S bizony neki van igaza! Hogy valaha be tudja-e majd bizonyítani ezt, arra sajnos most még nem látom a választ, bár az eredeti mesékből kiindulva Oliver a negatív harcos mintapéldánya, akinek törvényszerű a veresége. pedig az én legnagyobb kedvencem és szívem parányi kis hőse továbbra is ő, Oliver Dark! ❤

Anna ebben a kötetben már elérte, hogy maradéktalanul a szívembe lopja magát. Most, hogy közelebbről is alkalmam volt megismerni, s több kalandját és tettét látni, azt kell mondjam, hogy egy erős, ígéretes hősnő áll előttem, aki bár még néha csetlik-botlik, egyenesen előre tart. 

A kötet legviccesebb figurája természetesen a tündérien aranyos röfikornis, aki korántsem olyan, mint amit az ember elsőre várna, hisz egy disznó és egy unikornis szerelemgyerekéről van szó, kérem szépen... ^^

A kötet a gyönyörű, egyedi illusztrációjával, valamint a sejtelmes éjszakai, igazi boszorkányos éjjel képével hívta fel magára a figyelmem. 

A kötet igazán minőségi kiadás lett - ahogy azt a kiadótól már megszokhattam -, s mivel a történet és a képi világ egyaránt rabul ejtett, izgatottan várom a második kötet megjelenését, ami júniusban várható.

A kislány az ágy alatt bújik el rohanásban lévő szülei elől, akik szeretnének végre elindulni Moonville falucskája felé... Anna egyetlen vigasza és támasza egy szürke kiscica, amit azonban nem fogadhat be, mert a szülei megtiltották, hogy egy kóbor állat legyen a házban. A cica végül azonban felfedi magát, leleplezve ezzel Anna rejtekhelyét, így a kislánynak nincs más választása, mint beülni a kocsiba és elindulni új élete felé...

A kiscica azonban Annával szökik, s a lány így már nem is érzi magát olyan egyedül. Másnap, az első iskolai napon azonban Anna rögtön büntetést kap, mikor padtársa fejére "borítja" a szemeteskuka tartalmát...

A Telihold klub magasan hozta az elvárásaimat, sőt, a történet sokkalta jobban is tetszett, mint eredetileg vártam volna...

Az Anna Kadabra pillanatok alatt levett a lábamról. ❤ A szerethető vagy éppen úúúútálatos, gyűlölhető karakterek egész kis hadserege sorakozott fel a szemem láttára olvasás közben, akik remekül működtek együtt a lapokon.

Véleményem szerint egyrészt az író ötletes karakterei voltak azok, akik igazán kiemelkedővé tették ezt a történetet, no és persze ne feledjük el Moonville lenyűgöző falucskáját és gazdag történelmét sem! Ha ez a falucska valóban létezne, már pakolnám is a holmimat, s én is elindulnék életem kalandjára, noha az én ablakomon még soha nem kopogtatott varázsállatka... Sebaj! Lehetnék boszorkányvadász is...

Azt mondod nem kéne ilyen csúnya dolgokon törni a fejem és ilyen sötét és gonosz foglalkozás után áhítoznom? Nos, kedves olvasó bevallom, az én szívemet Moonville legapróbb kezdő boszorkányvadásza, Oliver rabolta el ❤, s bár tudom, hogy a rosszfiúk mindig pórul járnak és a gonosz nem győzhet, én mégis neki szurkoltam... :P

Oliver azonnal belopta magát a szívembe, tudtam, hogy egy igazi negatív karaktert kapok a személyében, aki bár megpróbál borsot törni főhőseink orra alá, végül mégis ő húzza a rövidebbet... Sajnos ez már csak így van ezekben a történetekben, de én azért melletted állok Oliver! ❤

Főhősünknek, Annának még nem volt ideje arra, hogy a szívembe férkőzzön, legalábbis olyan szempontból nem, hogy kedvenc szereplőmmé váljon. Egyébiránt csípem a csajt, sokkalta jobban mint a körülötte összegyűlő, furcsa bandát. Sarah különösen ellenszenves volt számomra, s bár szintén borítékolható volt a pozitív vég, azért én még nem bocsájtottam meg neki...

A kötet egyébiránt tökéletes olvasmány a kezdő olvasóknak - a vérbeli mai gyerkőcöknek, akik rengeteg ingerhez vannak szokva, ugyanis a könyvet kinyitva egy valódi mesevilágot találunk! A színes, élénk illusztrációk, a gyönyörű színkeverések, a bájos szereplők és a kísértetiek Moonville arra vár, hogy minél többen felfedezzék, de a boszorkányvadászok azért tartsátok távol tőle magukat... (Én kivételt képezek, én bejutok a faluba... :P)