A 3-5-8 ​perces mesék sárkányokról és más varázslatos lényekről c. antológia a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot. 

A kötetbe 19 magyar szerző írt sárkányokkal, koboldokkal, vasorrú banyákkal és egyéb mitológiai, mesebeli lényekkel teleszőtt mesét, melyet Láng Anna illusztrált tőle megszokott gyönyörű képeivel.

A kötet az un. 3-5-8 perces mesék táborát erősíti, mely azt jelenti, hogy az egészen nyúlfarknyi meséken túl, több oldalas, bonyolultabb szövésű mese is helyt kap, így a szülő akár két különböző hosszúságú történetet is felolvashat a gyerkőcének lefekvés előtt.

Jelen gyűjtemény 6 db három perces, 6 db öt perces és 7 db nyolc perces mesét tartalmaz, melyek között mindenki megtalálhatja a maga kedvencét.

A válogatásba rengeteg kedvenc íróm is írt, s igencsak nehéz volt kedvencet választanom a mesék közül. Szőrösszívűnek kellett azonban lennem, s kiemelnem párat a többi közül, hisz minden mesét bemutatni igazán képtelenség volna...

Élvezetes olvasmány, amit majdnem egy ültő helyemben behabzsoltam. Kíváncsian vártam a következő és következő mesét, ki mit hoz ki ebből a témából. Jól esett különféle mesevilágokban barangolni, melyek közül volt, ami visszarepített a magyar népmesék világába, s volt, hogy a modern világba kúsztak be a fantasy-elemek. Emiatt több érdekes élményben volt részem olvasás közben...

A 3 perces mesék közül minden kétséget kizáróan Mrena Julianna történetét emelném ki, aki szórakoztató, humorban gazdag verses meséivel verhetetlen a maga műfajában kortárs magyar íróink között. Most egy olyan, nem mindennapi kissárkányt teremtett, aki nem azt csinálja, ami egy sárkánytól elvárható lenne, s bár szülei szeme fénye, mégiscsak jó volna, ha sárkányként viselkedne... Ennek megoldása végett a szülők orvoshoz fordulnak. 

Előbbi kellemes meglepetés volt számomra. Az író Áram nélkül c. ifjúsági regényével lopta be magát a szívembe, de kisebbeknek szóló írásához még nem volt szerencsém (kivéve az Apufa, de azt nem sorolnám kifejezetten a "mesék" közé...).

Kolozsi sárkánya idegen országból költözik cselekményünk helyszínére, ami az óvodaváltoztatáson túl még névváltoztatással is jár a számára, hiszen ki tudná kimondani az ő kacifántos nevét? Az új környezettről és beilleszkedéstől való félelem mellett azonban ott van az is, hogy a sárkányoktól mindenki retteg, hisz vérszomjas, folyton tüzet okádó rémségként gondolnak rájuk... Vajon sikerült beilleszkednie Gábornak az új oviba?

Mészöly Ági meséjének főhőse a dracénának nevezett fa, melynek neve a sárkányfa, az ógörög nőstény sárkány nevéből ered. A fa távoli rokonai, a sárkányok közé vágyik, s bármit megadna azért, hogy végre ő maga is a felhők fölött repülhessen. Egy boszorkány teljesíti a kérését, ám társai szerint nagy árat fizet érte...

Berg Judit a hisztinek, az ellenállásnak teremtett egy sárkányt, aki megtestesíti főhősnőnk dacos viselkedését, ellentmondását és duzzogását. Ám míg történetünk elején a sárkány egészen aprócska, az idő előrehaladtával, ahogy nő a harag a kislányban, úgy növekszik ő is... A kislány pedig már nem akar mindig duzzogni és ellenállni a szüleinek. Mi lesz a megoldás?

A tavalyi évben felfedezett Simonfalvi Ancsa meséje ismét egy királyról szól, aki népe kérésének eleget téve felkerekedik, beveszi magát a rengetegbe és megpróbálja megtalálni a félelmetes sárkányt, amitől alattvalói rettegnek. A király azonban újra és újra elodázza a találkozást, hisz a lelke mélyén nem szeretné bántani a sárkányt, aki természetesen szemmel követi a király útját...

Itt a legújabb Marék Veronika mese, a Prémszakáll ​és Torzonborz mely a Pagony kiadó egyik Könyvfesztiválos újdonsága! A szívmelengető történetet átitatja a karácsony varázsa, noha a cselekmény konkrétan nem az ünnep körül forog. Egy igazi Marék Veronikás bűbáj, amit az írónő rajongói imádni fognak! 

Főhősünk, Prémszakáll egy idősödő úriember és tudós, aki gyakorta elfelejt dolgokat, ám ennek ellenére is a munkájának él. Bár ő nincs tisztában vele, de eléggé magányos, s az sem ártana, ha jobban odafigyelne magára...

Ez a nap más lesz mint a többi - érzi az olvasó. A láthatatlan követő az öregúr nyomában jár, mígnem az hirtelen kicselezi a titokzatos homályban lapulót, akinek a kilétére hamarost fény is derül. Ő pedig nem más, mint Torzonborz az elhagyott kutyus, aki csatlakozik Prémszakáll professzor sétájához és elmeséli szomorú történetét...

Főhőseink szerethető karakterek. Prémszakáll professzor csupán a gondolkodásra ösztönző sétáiról nem felejtkezik meg, egyébiránt fogalma sincs, hová teszi a szemüvegét, a vacsoráját, amit néha meg sem eszik, szőrén-szálán eltűnik a kabátja, vagy a sálja, s ezek mind-mind olyan apró jelek, melyekből az olvasó - még ha egészen pici is -, hamar rájön, hogy bizony a férfi igencsak öreg, egyedül van és jól jönne neki egy barát...

Torzonborz éppúgy kezdte életét és pályafutását, mint talán a legtöbb kutyus. Örökbefogadta egy szerető család, egy aranyos gyerek, aki rengeteget játszott vele, sétáltak, a szabadban mókáztak és felhőtlenül boldogok voltak. Ám egy napon Bandi felnőtt, a videójátékok felé fordult, a barátaival töltött időt értékesebbnek ítélte és már nem volt kedve Torzonborzzal játszani, de megsétáltatni sem... Egy kutya számára ez felér egy halálos ítélettel, hát még ha hörcsögre cserélik, majd elhagyják... 

Marék Veronika A ​karácsonyi felhő c. varázslatos karácsonyi meséje a Móra kiadó gondozásában látott napvilágot. A megszokottal ellentétben az írónő-illusztrátor jelen esetben csupán a mesét jegyzi, míg az illusztrációkat Szabó-Nyulász Melinda készítette, akinek sikerült egy bájos angyalkákkal és komisz, kópé ördögfiókákkal teli képi világot megalkotnia.

Főhősnőnk, Franciska elborzadva veszi tudomásul történetünk elején, hogy a tavalyi év folyamán rendkívül rossz eredményeket hozó 458-as felhőt - amiben ma éjjel neki kell szolgálatot teljesítenie - nyugdíjazni fogják... Az angyalka elborzad, ám viszontagságos karácsonyi éjjele még csupán most kezdődik... Segédei, a pólyás Meskete, Minilili és Majmóci lesznek, akik szertelenek, boldogak, tapasztalatlanok és túlzottan ártatlanok...

Boribon, a mackó sokak kedvence, s mivel az első kötet eredeti megjelenési éve 1970, kijelenthető, hogy nem csupán a mai gyerekek, de az ezeken a meséken felnövő ma már felnőttek egyik legnagyobb kedvence is, akik továbbadják ezt a szeretetet a csemetéjüknek, ahogy ők kapták azt a szüleiktől.

A Boribon a játszótéren pontosan az, aminek a címe is mondja. Egy nap Boribon és Annipanni a játszótérre megy, ahová Boribon kék színű, pöttöm játékmaciját is magával viszi. :3

Boribon előbb hintázni szeretne, ám nagyon gyorsan kiderül, hogy a kék játékmacinak a hinta túlságosan nagy és veszélyes. Boribon újabb és újabb játékokat szeretne játszani, de valahogy egyik sem biztonságos apró barátjának, ezért hőseink végül a homokozóban kötnek ki, ám hirtelen elered az eső.

Annipanni és Boribon gyorsan hazaszalad, ahol azonban Boribon elkeseredésében váratlanul  pityeregni kezd - a kék játékmackó eltűnt! A nagy sietségben biztosan a homokban maradt... 

Igazság szerint nem igazán találom a szavakat. Mit is mondhatnék a kötetről? A történet aranyos és bájos, az illusztrációk úgyszintén. Az én szívemnek is oly kedves írónő most sem okozott csalódást, s ezekkel a történeteivel újra és újra felszínre hozza a boldog gyermekkoromat, ami az ő könyveinek lapozgatásában és olvasásában gazdag volt. 

Ha ki kellene emelnem egy igazán különleges dolgot, valamit, ami rendkívül tetszik ezekben a kötetekben, akkor a végig teljes színes oldalak sokszínűségét és harmóniáját választanám, ami nem csupán egyedi, de öröm ránézni is, hisz pillanatok alatt jókedvre deríti az embert. Elég belepörgetni a lapokba és máris olyan szivárvány tárul a szemünk elé, ami rögtön képes felváltani ezeknek a borús-esős napoknak a szomorúságát.

A Móra kiadó tavaly augusztusban indította útjára új, kiadói sorozatát, Már tudok olvasni címmel. A modern formát öltött sorozat idén már második alkalommal bővült - most három új darabbal!

Marék Veronika története a felnőtt olvasót visszarepíti a gyermekkorba, míg az apró olvasót bevezeti a szülei által oly hőn szeretett indiánok világába, aminek megismerését vétek volna kihagyni! ❤

Mikor a két kicsi indiánlegény édesanyja megsérül, a két fiú felkerekedik, hogy megkeresse a gyógyfüves embert, Fehér Hódot.

Miközben a két fiú az öreg indián tipije felé tart, addig bepillantást nyerhetünk Fehér Hód otthonába is, akit egy Mosómedve nevű indián keres fel, hogy medvefű balzsamot kérjen a fájdalmaira. A gyanús indián meg szeretné tudni a medvefű hollétét, minek titkát csak Fehér Hód ismeri, s aki nem adja ki ezt a titkot senkinek sem. Miután Mosómedve távozik és a két kicsi indiánunk megérkezik, a nap is nyugovóra tér.

A Lassú Víz, Sebes Patak egy végtelenül szerethető történet a vadnyugat hamisíthatatlan romantikájával. ❤ Igaz, bölcs indián gondolatokat, követendő példákat rejt magában, s tökéletesen alkalmas arra, hogy bevezesse az apró olvasót ebbe a nem mindennapi, gyönyörű, ám már letűnt korszak, kultúra és nép világába.

Noha a kiadói sorozat formája miatt a történetnek nincs ideje hosszabban is kibontakozni, a mese mégis kerek egészet alkot, s nem üti fel a fejét semmiféle hiányérzet. Mindemellett a történet elegendő lehet arra, hogy a fiatal olvasó valóban és komolyabban érdeklődni kezdjen az észak-amerikai indiánok élete, története és kalandjai után, melyekből régi nagy klasszikusok sorakoznak a polcon, várva, hogy újra felfedezzék és kézbe vegyék őket...

A szórakoztató mese nem csupán felidéz egy csodálatos korszakot, de megtanít arra is, hogy aki csendes és szótlan, az nem feltétlenül buta... Megtanít továbbá arra is, hogy ne ítéljünk elsőre, hogy az egészség és a gyógyítás fontosabb, mint az arany, s bizony rejtett módon bár, de megjelenik benne a fehér ember pusztító jelenléte és annak következményei is, amit bár a fiatal olvasó nem fog érteni, a szülő és a felnőtt tökéletesen tisztában lesz ennek jelentőségével. Persze mindehhez olyan nagy indiánrajongónak és a fehér emberek tetteit elítélőnek kell lenni, mint példának okért én magam...

A színvilág és az ábrázolásmód tökéletesen ábrázolja a Vadnyugatot és az indiánokat, s külön öröm volt számomra, hogy a kötet nem lett olyan színes, habos-babos, ami ettől a világtól annyira idegen lett volna.

Marék Veronika meséjét elsősorban az indiánok szerelmeseinek ajánlom, valamint mindazoknak, akik szeretnék közelebbről, mélyebben megismerni ezeknek a történeteknek az igazi szépségét! ❤

Idén ismételten megpróbáltam mindent megörökíteni és megírni, ami 2021-ben történt velem és a TopX posztokban láthatjátok és olvashatjátok majd az idei kedvenc olvasmányaim összegzését is, melyeket 223 elolvasott kötet közül megint csak piszok nehéz volt kiválasztani... ^^

Lackfi János: Igaz mese a Mikulásról c. kötete, mely nem csupán igazi, karácsonyi, decemberi hangulatot teremtett, de a célközönség számára remek ismeretanyagot is átad.

Barbara Cantini: Halálka és a kísértetbarát c. kötete, ami egy igazi, hamisítatlan karácsonyi-kísértet sztori humorral, kalanddal, rejtéllyel és egy csipetnyi, bimbózó romantikával.

Peter Vegas: Félsz a sötétben? A sötét jobban fél tőled! c. segítő kötete, melynél csupán egyetlen aranyosabb kötet látott idén napvilágot...

Alice Hemming: A levéltolvaj c. kötete, mely egy kelekótya, ám annál szeretnivalóbb mókus kálváriájába enged bepillantást, s egyben segít megérteni a gyermekek számára az évszakok változásának eltörölhetetlen jelenlétét és fontosságát.

Az írónő tollából született, a szívemnek legkedvesebb történet gyermekkorom óta a Télapó és Ezüstmackó szívhez szóló, szerfelett bájos meséje, amit minden Karácsonykor újra és újra előveszek, legyen szó magáról a mesekönyvről, vagy a még ma is kapható, gyönyörű diafilmről. ❤

Az írónő egyik legújabb kötete, a Kéményseprő Kelemen a fülszöveg szerint egy réges-régi történet - kb. hatvan évvel ezelőtt születhetett -, mely most kerül az olvasók színe elé Szegedi Katalin gyönyörű illusztrációival karöltve. A történet az én szívemet teljesen elvarázsolta... ❤

Egy kellemes, áprilisi napon Kelemen éppen a város fölött jár, a kémények maga módján csodálatos labirintusvilágában, ahonnan páratlan kilátás nyílik a városra és a tájra, mikor egy rozsdás szélkakas veszélyre hívja fel főhősünk figyelmét... A szélkakas egy közelgő viharra figyelmezteti Kelement, akinek első gondolata - miután meglátja a vészesen közelgő, óriási vihart ígérő felhőket -, hogy megsegítse embertársait.

A kémények alatt megbúvó városban az emberek mit sem tudnak a veszélyről, jókedvűen sétálgatnak, s nem figyelnek fel a magasban veszélyt jelző Kelemenre... A fiú nem tudja, mitévő is lehetne, ám amikor meglát a tömegben egy kék ruhás lányt, ragyogó, fekete hajjal, tudja mit kell tennie...

Kelemen magára marad másodlagos otthonában, ahol az eső és a szél cudarul veri és tépázza őt, ám a fiú elhatározza, hogy mindaddig nem mozdul a helyéről, míg valaki fel nem veszi a földről a sapkáját, amivel odalenn, a hálátlan nép mit sem törődik... Ám egy pillanatban Kelemen szíve megdobban, mikor a kék ruhás lány, mit sem törődve új ruhájával kiszalad az esőbe a sapkáért, s tanácstalanul keresi annak gazdáját.

Kelemen, ezt látván már repül is a védelmet nyújtó kapualjba a neki rendelt lányhoz, aki az eső elvonultával vissza akarja adni a fiú sapkáját, aki visszautasítja azt, s megkéri a lányt, hogy várjon rá másnap a folyó mellett...

A Kéményseprő Kelemen egy rendkívül bájos, szívhez szóló - és igen -, romantikus történet. ❤ A kötet az igaz szerelem, a várakozás, a reménykedés, a lemondás, az elszakadás és az újra egymásra találás története, mely az elején boldog, szinte rózsaszín ködös felhőbe bugyolálja az olvasó gondolatait, majd megszakajtja a szívét, míg végül, egy hatalmas, benn tartott levegő kisóhajtása után, ismét hatalmas, fülig érő mosolyt varázsol az arcára. ❤

A mese egyszerű, könnyen befogadható, s véleményem szerint nem csupán a gyermekeket, de a felnőttek szívét is el fogja varázsolni! :3

Megjelenik benne a segíteni vágyás erős érzelme, mely maga mögé utasít minden józan észt, s végül az, aki megmenti sokak "életét" lesz az, akire bár rámosolyog a jószerencse, mégis, előbb megtépázza az élet... De megjelenik benne a nemtörődömség és a "majd a másik megteszi helyettem" tipikus esete is, ami az egyként hömpölygő tömeget jellemzi, amiből szerencsére mindig van EGYVALAKI, aki kitűnik a jóságával...

Marék Veronika ismét megmutatta, hogy nem véletlenül ő az egyik LEGNAGYOBB MAGYAR MESEMONDÓ piciny hazánkban! ❤

A kötetet Szegedi Katalin gyönyörű illusztrációi díszítik, melyek tökéletesen illenek a szöveghez, s a képeknek köszönhetően a szemünk előtt elevenedik meg Marék Veronika lenyűgöző története. Az egyszerű, a mesében is többször megemlített, lényeges színekre koncentráló illusztrációk vonzzák a szemet, míg a karakterek olyannyira remekül eltaláltak, hogy jelen esetben az olvasónak nincs más dolga, mint hátradőlni a kényelmes fotelben és élvezni a mesét, ami sok-sok évvel ezelőtt született, s egy olyan letűnt korba repít vissza, melyben néhányan bár élni szeretnénk, erre sohasem lesz lehetőségünk, ám felmenőink még emlékezhetnek milyen volt ebben a városban, ebben a másik korban élni... ❤