A kifinomult, kedves és intelligens Lady Iris Jordan a rettegett bűnszervezet, a Káosz Urainak fogságába esik. A szabadulásához a segítség pedig onnan érkezik, ahonnan a legkevésbé sem várná. Dyemore hercegének legfontosabb célja, hogy beépüljön a Káosz Urai közé, és belülről pusztítsa el a szervezetet. Nincs ínyére, hogy az értékes idejét hölgyek megmentésével töltse. Most azonban, hogy a nagyurak mindkettőjüket meg akarják ölni, úgy gondolja, az lenne a legbölcsebb, ha feleségül venné Lady Jordant. Azzal azonban nem számol, hogy a végső szabaduláshoz nemcsak a gonosztevőkkel, hanem a saját démonjaival is meg kell küzdenie.

Egyelőre fülszöveg nélkül!

Lady Gwyn Drake évek óta igyekszik titokban tartani egy fiatalkori botlását, amely napvilágra kerülve tönkretehetné az ő - és a családja - hírnevét. Amikor azonban az egykori udvarlója megfenyegeti, hogy nyilvánosságra hozza a közös titkukat, Gwyn bátyja úgy dönt, a birtok vadőrét, Joshuát adja a lány mellé, hogy megvédje őt a zaklatótól. A megrögzött agglegény kötelességtudatból elvállalja a feladatot, pedig igazi kínzással ér fel számára egy ilyen szépség mellett lenni, akit hosszú idő óta hiába próbál semmibe venni...

Egy szörnyű tragédia után Lady Lila March évekig visszavonultan élt a családja birtokán. A hölgy azonban megelégeli, hogy csupán árnyéka egykori önmagának, és elhatározza, hogy kimerészkedik a nagyvilágba. Előbb viszont szeretné elsajátítani az önvédelem művészetét. Amiben ki más is lehetne jobban a segítségére, mint Kelet-London hírhedt veretlen utcai harcosa, Hugh Savage?

Miután elkövet egy megalázó hibát, Benjamin Booker elhatározza, hogy soha többé nem bízik meg egyetlen gyönyörű nőben sem. Amikor a munkaadója arra kéri az ifjú ügyvédet, hogy hagyja el Londont, és egy gyilkosság ügyében nyomozzon a Temze egyik szigetén, Benjamin még nem sejti, milyen nehéz lesz a fogadalmát betartania. A bűntény fő gyanúsítottja ugyanis a gyönyörű Isabelle, aki viszont állítása szerint évek óta nem hagyta el a kies szigetet. De vajon bízhat-e benne Benjamin?

Amikor a kiváló íjász, Gregor MacGregor egy küldetés során lelepleződik, és ezzel veszélybe sodorja a társait, a király parancsára hazatért, hogy egy időre meghúzza magát a birtokán. Itt azonban újabb küzdelem várja: immár felnőtt gyámja, Cate of Lochmaben ugyanis minden eszközt bevet annak érdekében, hogy elcsábítsa a húzódozó férfit.

Az önfejű riporter, Verity Lovelace minden követ felforgat annak érdekében, hogy megoldja a londoni arisztokráciát foglalkoztató legújabb rejtélyt. Ennek érdekében még arra is képes, hogy bemerészkedjen londoni csatornákba. És pontosan ez az a hely, ahol rátalál Maxwell grófjának eltűnt örökösére, Malcolm Northra. A kincsvadászból hirtelen a lányos anyák célpontjává vált férfi egyetlen módot lát arra, hogy távol tartsa magától az elsőbálozókat: megkéri Verityt, hogy tegyen úgy, mintha házasok lennének. Végül is a lány miatt került ebbe a helyzetbe...

A pasi idióta arckifejezése miatt ez a borító sem lett a szívem csücske, de mivel igazi történelmi romantika hangulatot áraszt, megbarátkozom vele. A történet mindenesetre igazán érdekesnek tűnik... 

"Egy házvezetőnő megjelenése mindig kifogástalan, még akkor is, ha a munkaadója éppen az imént harapta meg."

"– Készíttessen nekem egy fürdőt! A könyvtárszobában. Szeretek olvasni, miközben áztatom magam."

Elizabeth Hoyt sohasem okoz csalódást. A tavaly megjelent Édes csábító hatalmas kedvencemmé vált, és a folytatásától is rendkívül sokat vártam, kíváncsian várva a már abban a kötetben megismert, rendkívül veszélyes Montgomery herceget. A bűn hercege pedig maximálisan hozta az elvárásokat, és méltó folytatása lett a sorozatnak.

Val és Bridget története rendkívül izgalmas, érdekfeszítő, szenvedélyes, izgató, romantikus és ezernyi titokról leplet lerántó kötet lett, melynek olvasása során teljesen természetesen módon, a bőröm alá kúszva szerettem bele én magam is Valentine Napier-be, akiben sokkal több rejlik, mint azt eleinte gondolnánk...
Valentine-t ez előző kötetben rendkívül ellenszenves karakterként festi le az írónő, aki mellett csupán húga, Eve áll, annak ellenére, hogy a lány is tudja, milyen gonoszságokat követ is el a bátyja. A herceg megjelenésekor azonban egy igazán egyedi, eredeti karakter tárul a szemünk elé, aki pillanatok alatt belopja magát a szívünkbe. 
Noha Valentine egy rendkívül erős, szerethető főhős, mint férfit, mint egy életre szóló társat nehezen tudom elképzelni magam mellett, ám Montgomery hercege olyannyira megnyerő tud lenni, hogy nem vagyok benne biztos, nem tudna-e engem is úgy megnyerni magának, mint Bridgetet... ^^
Valentine soha nem lesz a háremem tagja, valamint a kedvenc férfikaraktereim sorába sem fog soha belépni, ugyanis természete és jelleme rendkívül távol áll attól a férfitól, akibe én magam bele tudnék szeretni. Noha kifejezetten kedvelem a sötét oldalát a maga kegyetlenségével, piszkos kis titkaival és néha túlságosan is  alattomos lépéseivel, habzsoló életvitele, az éjjeli pillangók iránti vágya, valamint túlzott gőgössége csorbítja fényét a szememben. 
Montgomery hercegének gyermekkorában borzalmas tragédiák és különös kegyetlenségek rejtőznek, melyek szépen lassan átformálják a végtelenül jólelkű kisfiú lelkét. Valentine felveszi a közönyösség és a ridegség álarcát, s noha tudja, hogy az emberek gyűlölik, amikor húga, Eve is elfordul tőle alantas tettei miatt, a férfiban valami összetörik... Szerencsére a férfi maga mellett tudhatja Bridgetet, ám ekkor még egyikük sem sejti, hogy többet jelentenek egymás számára szolga-úr viszonynál...

Bridget - csakúgy, mint a férfi -, egy nem mindennapi, egyedi, értékes hősnő, kihez hasonlót igen nehezen találnánk a női főszereplők sorában. Háttere és személyisége mind-mind igen különleges és rendkívül könnyen lehet azonosulni vele, hiszen egy hétköznapi, saját lábán megálló, dolgozó nő, aki akár mi magunk is lehetnénk. Bridget távolságtartó, komoly, hűséges, lojális és szeretetreméltó, ám hihetetlenül magányos is, aki önmagát zárta kalitkába, ám erről mit sem sejt... Tökéletes és méltó párja Montgomery hercegének, egy erős, független nő, akit nem rémisztenek meg azok a dolgok, amik egy arisztokrata, elkényeztetett kisasszonyt már ájulásra késztettek volna... Imádja a könyveket, imád olvasni - ami már önmagában simogatja a könyvmoly olvasó lelkét. :3 
Bridget zárkózottsága és visszafogottsága miatt vált annyira szerethetővé a szememben, ám az írónő sajnos csúnyát vétett a karaktere ellen... 

Spoiler!
Egyetlen dolog volt csupán, ami szomorúvá és egy picit összetörtté tett, mely miatt a regény nem kapta meg a maximális pontszámot sem és amiért igencsak haragszom az írónőre, ez pedig nem más, mint az, hogy Bridget ártatlanságát egy pékfiúnak adta... Noha Montgomery hercegéhez tökéletesen passzolt Bridget személyisége, úgy vélem, kettejük párosa még többet nyert volna az által, ha Bridget szüzessége a hercegé lesz, és nem tékozolja el pár évvel ezelőtt. Bizonyos szempontból nézve ésszerű az írónő döntése, hiszen Bridget soha sem remélte, hogy az arisztokrácia körébe tartozhat - ahol születése jogán azonban méltó helye lenne -, mégis, karakteréhez, elveihez nem illett ez a cselekedet, melynek az ég adta világon nem volt semmi alapja, és egy erőltetett lépésnek éreztem csupán... :(
Spoiler vége! 

Valentine és Bridget mindketten vigaszt találnak egymás karjában, melyre nem is sejtik, milyen nagy szükségük volt már... Kettejük kapcsolata és szerelme lassan, komótosan bontakozik ki, rengeteg apró játszma és zseniális humormorzsa gyűrűjében, s mi epekedve várjuk a beteljesülést, ami igazán romantikus módon következik be... 

A kötet legnagyobb pozitívuma számomra Eve és Asa történetének tovább szövése és a páros szerepeltetése, akik a történet több pontján is felbukkannak s én tovább álmodhatom az életüket. ❤
A regényben többet megtudunk Valentine és Eve kapcsolatáról, a férfi kishúga iránt táplált rendkívül erős testvéri szeretetéről, a kettejük közti kötelékről, valamint közös, szomorú múltjukról, ami tökéletesen kiegészíti az Édes csábító cselekményét.

A kötetben feltűnik Hugh Fitzroy, Kyle hercege is, kinek történetét a következő kötetben izgulhatjuk végig. A férfi pillanatok alatt belopta magát a szívembe, és azt hiszem, a története rengeteg könnyet, humort és gyengédséget fog magában rejteni, és már rendkívül várom a pillanatot, hogy a kezembe vegyem a regényét, mely már itt fekszik a polcomon - természetesen eredeti kiadásban, hiszen a fordítás csupán jövőre várható...


Mint ahogy a Maiden Lane sorozat esetén már megszokhattuk, minden fejezet elején olvashatunk néhány sort egy, a történethez tökéletesen illő tündérmeséből, mely jelen esetben A szívtelen király történetét meséli el nekünk. A fejezetek előtt található néhány sor - mely fejezetről-fejezetre szövi tovább a király meséjét -, a regény cselekménye mellett külön felkelti érdeklődésünket, és izgatottan várjuk a mese végét, mely csupán akkor derül ki, mikor a regény cselekménye is a végéhez ér. Olvasás közben így nem csupán magáért a fő szálért, a regényben szereplők sorsáért izgulhatunk, de a mese karaktereinek sorsáért is...
Mindezen felül, a fejezetek előtt olvasható néhány mondat sokszor rendkívüli hasonlóságot mutat a regény adott fejezetében történő cselekménnyel, és igazán élvezetes levonni a következtetéseket és párhuzamot vonni a király meséjének darabkája és a fejezet történései között. :3 

Számtalan ilyen mesét olvashattam már a történelmi romantikusok lapjain, s véleményem szerint, ez a fejezetek előtti meserészlet rendkívül ötletes és figyelemfelkeltő, zseniális írásmód, mely óriási pluszt és egyediséget ad a köteteknek... 

"– Nagykövet az Oszmán Birodalomban? – meresztett nagy szemeket Hugh Shruggra. – Montgomery hercege? Hát, ilyen erővel egy meggyújtott lőporos hordót is küldhetnénk!"

Mindent összevetve úgy vélem, hogy A bűn hercege méltó folytatása mind az Édes csábítónak, mind a Maiden Lane sorozatnak és egyetlen történelmi romantika-rajongónak sem fog csalódást okozni! A bűn hercege egy vérbeli romantikus kalandregény, melyben a romantika édes-ködös levegője keveredik a rothadás bűzével és a kínzó fájdalommal, melyek jelenléte elengedhetetlen ahhoz, hogy egy zseniális történetet kapjunk. 

A történet megmelengeti az ember szívét, megnevettet, ugyanakkor hátba döf és teljesen ki is facsar, ezernyi érzelmet megmozgat az olvasóban és ezek mind a "jó könyv" ismérvei... 

Szívből ajánlom Montgomery hercegének történetét mindazoknak, akik egyedi, karakteres szereplőket szeretnének viszont látni a könyv lapjain, akik visszautaznának az 1740-es évek Londonjába, és egy vérbeli érdekfeszítő, humoros, romantikus kalandregényben szeretnének elmerülni! :3