értékelés
farkasnóra
manókönyvek
mesevilág
Farkas Nóra: Nem félek! /Öt mese a bátorságról/ - Értékelés
Farkas Nóri Nem félek! /Öt mese a bátorságról/ c. kötete február végén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában.
A költözés és lakásfelújítás miatt sajnos csak most jutottam oda, hogy végre kezembe vegyem Nóri legújabb kötetét, ami öt mesét rejt magában a bátorságról, a gyászfeldolgozásról, a szeretet mibenlétéről és a félelemről. A kötetben az önmagukban való bátorság felfedezéséről szóló mesét éppúgy megtalálhatjuk, mint a sötétségtől vagy éppen a doktor bácsitól való félelem legyőzéséről szólót.
A kötet két főhős, Zozi és Prücsök köré épül fel, s megjelenik benne az édesanya és az édesapa, de még a nagypapa karaktere is.
A kötetet Szepessy Zsófia bájos illusztrációi díszítik, melyeknek különösen a színvilága lopta be magát a szívembe.
"- És mennyire szeretsz? - nézett kérdőn anyára Zozi.
- Végtelenül - válaszolta anya, és megölelte a kisfiát.
Gyengéden. Hosszan. Úgy, ahogy csak az anyukák tudnak
ölelni. Telis-tele soha el nem múló, soha el nem fogyó szeretettel."
Öt mese - öt teljesen különböző történet...
Zozi hisztis, nem akar óvodába menni, otthon akar játszani az anyukájával, aki azonban hajthatatlan. Oviba és dolgozni kell menni, Zozi bárhogy is hátráltatja a napi rutint. A kisfiú azonban minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy elkéssenek, s bizony anyukája már igencsak haragos és feldúlt, mikor végre sikerül letenni az óvodánál csemetéjét... Az ölelés és a puszi is elmarad. Vajon anya már nem is szereti őt?
Prücsök teljesen el van keseredve. Az oviban Karesz elveszi a dínóját, s ő nem elég bátor ahhoz, hogy megvédelmezze. Haragszik Kareszre és magára is, amiért ennyire tehetetlen. Alig várja apa érkezését, akinek ölelő karjaiban biztonságra lelhet. Vajon egy hősköpeny segíthet neki megtalálni a benne rejlő bátorságot?
Zozinak fáj a füle, de határozott ellenállás tanúsít az orvos ellen. A kisfiú fél, így anya remek ötlettel áll elő, mikor orvosi rendelőt nyit a kisfia szobájában, hogy meggyógyítsák a sebesült állatokat. Talán a játék végére Zozi is belátja majd, hogy a doktorbácsi segít neki megszüntetni a fájdalmát...
Prücsök és apa az éjszakai égboltot vizslatja, s hirtelen feltűnik a Göncölszekér alakja, amit talán nagypapa vezet, aki már a csillagokban lakik. De a nagypapa nagyon hiányzik annak, akiket itt hagyott, maga mögött... Hogyan érezhetnénk őt közelebb magunkhoz? Tényleg hasonlítunk rá???
Prücsök az esti mese után nem akarja elengedni apát, s nem akar aludni. Az éjszaka és a sötétség félelmetes, a kislány pedig nagyon fél, miután a villanyt lekapcsolják... Apának mindent be kell vetnie annak érdekében, hogy Prücsök meglássa, az éjszaka is lehet csodaszép, s a csillagok vigyáznak ránk...
"- Hiányzik - szólalt meg egyszer csak Prücsök.
- Nekem is - tette hozzá apa.
- De tudod - folytatta -, azt, aki meghal, nem veszítjük el teljesen!
Prücsök érdeklődve nézett apára.
- Ezt nem értem - méltatlankodott, miközben a szája
lefelé görbült. - Nagyapát most nem lehet megölelni. Nem mesél már
arról, milyen volt régen kisgyereknek lenni. És nem is énekel már nekem."
Farkas Nóri ismét egy csodát alkotott! A Nem félek! egy szívet melengető, gyönyörű gondolatokkal teli mesekönyv, amit gyerkőc és felnőtt egyaránt szeretni fog!
A segítő mesekönyv öt mesét tartalmaz, melyet aktualitás szerint is lehet használni, s mindig az adott szituációnak/konfliktusnak/feldolgozandó traumának megfelelőt olvasni a gyerkőcnek, ám a történetek esti meseként, vagy éppen félelemmegelőzés céljára is tökéletesen alkalmasak. Kivéve talán a gyászfeldolgozás, amit valóban érdemes szeretteink elvesztésekor, vagy a már látható, elkerülhetetlen búcsú előtt egy picivel elkezdeni mesélni.
Személyes kedvencem a gyászfeldolgozásról szóló mese volt, a Ki lakik a csillagok között?. Nórinak sikerült megint a lelkem legmélyére hatolni, s ha megríkatni éppen nem is, de felkavarni a már éppen mozdulatlan állóvizet igen... Ezt az emléklavinát és szomorúságot, amit éreztem, egyáltalán nem negatív élményként éltem meg, hisz bár fájdalmas volt újra a nagypapámra gondolnom, s érezni a fájó hiányát, mégis kedves, örök emlékeket juttatott eszembe, s mosolyt csalt az arcomra a Göncölszekeret vezető Prücsök nagypapa képe is.
Ha pedig a szomorúságot félreteszem, a legkedvesebb, humorral is átitatott, kedves és szívet melengető történetek közül talán A hősköpeny! volt a kedvencem, de mindegyik mese mosolyt csalt az arcomra a maga kreatív megoldásaival és szép gondolataival. Elég ha például csak az orvosjáték közben feloldódó Zozi képére, vagy a sötétben ránk leselkedő huncut kis manókra gondolok. ^^
Mint már fentebb említettem, az illusztráció terén a színvilág volt az, ami rögtön megtetszett, amint fellapoztam a könyvet. Szepessy Zsófi munkásságával eddig még nem volt szerencsém találkozni, de azt kell mondjam, hogy bájos, szerethető illusztrációkat készít. Ezen a téren egy picit mindig bajban vagyok, mert Nóri mesekönyveinél a Szepesi Szűcs Barbi által készített illusztrációk azok, amik a szívemnek a legkedvesebbek, aztán Láng Anna munkássága következik. Az eddig megjelent négy kötet közül illusztrációk terén eddig a Zsófié tetszett a legkevésbé, de ez már merőben egyéni ízlés kérdése, kinek melyik alkotó stílusa lopja be magát az olvasó szívébe. Az viszont tagadhatatlan, hogy Zsófi bájos képei remekül illenek a történethez, fontos jelenetek kerültek ábrázolásra, s a karakterek arcán megjelenő érzelmek szívhez szólóak.
Kíváncsian várom Nóri következő kötetét - vajon mivel varázsol el legközelebb...
A Nem félek! /Öt mese a bátorságról/ minden Farkas Nóri-kötetet kedvelőnek szívből ajánlott, továbbá természetesen mindazoknak, akik félnek valamitől, s szeretnék leküzdeni ezeket az akadályokat, amiket az élet elébük gördített! Kedves Szülők! Irány a könyvesbolt, avagy az online könyvestér, hadd ugráljon be minél több Nem félek!-kötet a kosárba, s aztán az otthonokba és a szívekbe! ❤
Értékelés: 5/5 hősköpeny
Idézetek
"Vannak durcás reggelek. Amikor semmi sem úgy alakul, ahogy Zozi szeretné."
"Zozi ma játszani szeretett volna. Otthon. Anyával. Egész álló nap... Ezért úgy döntött, ha törik, ha szakad, ő bizony ma otthon marad!"
"Zozi viszont nem hagyta annyiban! Itt ma nem lesz óvoda! - gondolta. Punktum. Ha morgolódás nem segíthet, hát jöhet a hüppögés, a lefelé görbül száj és a könnycseppek!"
"Ma még az ölelés is elmaradt.
Anya nem mondta azt sem, hogy szeretlek."
"De leginkább azt nem szerette ebben a napban, hogy anya arcáról eltűnt a mosoly, hangjából a nevetés, karjából pedig az ölelés.
Vajon már nem is szeret? - tűnődött napközben."
"Úgy érezte, a pocakja egészen apróra zsugorodott. A szája gyakran görbült sírásra, és bizony az is megesett, hogy kövér könnycseppek gurultak végig az arcán.
Hiányzott neki anya. A mosolya. A nevetése. Az ölelése."
"- És akkor is szeretsz, amikor azt mondom, hogy én nem szeretlek téged? - kérdezte halkan a kisfiú.
- Ilyenkor szomorú vagyok egy kicsit, és bízom abban, hogy belül egészen máshogy érzel - felelte anya. - De még ilyenkor is szeretlek."
"- És mennyire szeretsz? - nézett kérdőn anyára Zozi.
- Végtelenül - válaszolta anya, és megölelte a kisfiát.
Gyengéden. Hosszan. Úgy, ahogy csak az anyukák tudnak ölelni. Telis-tele soha el nem múló, soha el nem fogyó szeretettel."
"Óvodába járni jó. Legalábbis úgy általában. Mert bizony néhanapján megesik, hogy olyasvalami történik ott, ami miatt Prücsök legszívesebben hazáig szaladna. Egyenest az apukája ölelő, vigyázó karjaiba. A mai nap is ilyen volt."
"A szíve gyors egymásutánban dobbant újra és újra. A pocakja pedig összeszorult. Egészen apróra zsugorodott össze."
"Alig várta, hogy elérkezzen a délután, és apa érte jöjjön. Apához akart bújni. Át akarta ölelni. Érezni azt, hogy most már minden rendben lesz. Hiszen van, aki megvédi, ha kell."
"Nem nem érezte magát sem erősnek, sem bátornak."
"- Úgy gondolom, jól jönne egy csipetnyi varázslat - mosolyodott el. - Mit szólnál, ha előcsalogatnánk belőled a merészséget?"
"A köpeny valóban varázserővel bírt. Prücsök úgy érezte, hogy ha rajta van, bátrabb, mint valaha. Nem fél senkitől és semmitől. Még Karesztől sem."
"- Apa, apa, képzeld, sikerült! Tényleg segített a varázsköpeny!
- És hol van az a köpeny, Prücsök? - kérdezte apa mosolyogva.
És valóban. A köpeny nem volt Prücsök hátára terítve. Sem a derekára kötve. Nem pihent sem a vállán, sem a kezében.
Vajon hol lehet?
A szuperhősköpeny Prücsök ágyának végében feküdt."
"- Apa, én ezt nem értem. Ha nem volt rajtam a szuperhősköpeny, honnan jött a bátorság? - kérdezte tűnődve a kislány.
- A bátorság mindig is ott volt benned! Varázsköpeny nélkül is! - ölelte át apa gyengéden a kislányát. -Csak hinned kellett abban, hogy belőled is lehet szuperhős!"
"- Beteg a mozdonyvezető! - suttogta szinte alig hallhatóan Zozi. - Nagyon fáj a füle!
- Akkor itt bizony orvosra lesz szükség! - szólt mosolyogva anya."
"- Halkan mondom, hogy Füli ne hallja! Az a baj, hogy nem akar orvoshoz menni! Utálja az orvosságot, és utálja, ha a doktor bácsi megvizsgálja.
Anya átölelte Zozit, és a fülébe súgta:
- Mi lenne, ha megmutatnánk Fülinek, hogy az orvosok nem is annyira félelmetesek?
- Az jó lenne! - mosolyodott el Zozi.
- Akkor hát induljon a Pirula-akció! - nevetett anya."
"- Ez annyira mókás! Nézd, apa! Az égre rajzolok! - ... - Látom már azt a szekeret! Ott van a szekérrúd! Ott pedig a kocsi! És mondd, ki vezeti a Göncölszekeret? - nézett kérdőn, kíváncsi tekintettel apára Prücsök.
- Valaki, aki a csillagok között lakik - válaszolta kedvesen apa."
- Akkor biztosan a nagyapa lehet...
"- Hiányzik - szólalt meg egyszer csak Prücsök.
- Nekem is - tette hozzá apa.
- De tudod - folytatta -, azt, aki meghal, nem veszítjük el teljesen!
Prücsök érdeklődve nézett apára.
- Ezt nem értem - méltatlankodott, miközben a szája lefelé görbült. - Nagyapát most nem lehet megölelni. Nem mesél már arról, milyen volt régen kisgyereknek lenni. És nem is énekel már nekem."
"- Ezeket úgy hívjuk, emlékek - magyarázta apa. - Van, amikor hiányzik valaki. Valaki, aki fontos nekünk. És akit nagyon szeretünk. De ha ilyenkor eszünkbe jut róla egy kedves történet, máris közelebb érezhetjük öt magunkhoz..."
"- Mondd el, apa! Miről beszélnek azok a fotók? - kérlelte apát Prücsök.
- Arról, hogy azok, akik régen éltek, tovább élnek bennünk..."
"- Most már biztos vagyok abban, hogy jól érzi magát odafenn! -lelkendezett Prücsök. - Tudja, hogy továbbra is szeretjük, ráadásul annyiszor hajthatja a Göncölszekeret éjszakánként, ahányszor csak kedve szottyan hozzá."
"- Azért nem akarok aludni, mert félek! - ... - Minden olyan ijesztő a sötétben!
(...)
- Semmi baj, Prücsök! Mindenki szokott félni! - szólt bátorítóan...
- Még te is, apa? - hitetlenkedett.
- Bizony, az is megesik néha! - mosolyodott el apa. - De tudod, a félelem megtaníthat a bátorságra is! - folytatta. - Ha jobban megismered azt, amitől félsz, könnyedén kiderülhet róla, hogy valójában nem is félelmetes."
"- Szerinted lehetne a sötétség a barátom? - kérdezte.
- Naná! - kacagott apa. - És ha akarod, ezt be is bizonyítom neked!"
"A rémséges óriásról kiderült, hogy csak egy székre akasztott kabát. Ahol Prücsök huncut manókat sejtett, hogy csak építőjátékokat talált. A félelmetes, ide-oda repkedő szörnyecske pedig nem volt más, mint a gyerekszoba függönye."
"- Így soha nincs koromsötét. Éjszaka a csillagok világítanak nekünk - ... - De ha gondolod, behozhatjuk a csillagokat a szobádba is, hogy őrizzék az álmodat egész éjjel!
Prücsök lelkesen bólogatott. Nagyon szerette volna, ha a csillagok nem csupán kint, hanem idebent is világítanának."
"- Ragyoghatnak még egy kicsit idebenn a csillagok? - nézett kérdőn apára Prücsök.
- Persze, kicsim! Világíthatnak egészen addig, amíg el nem alszol - válaszolt kedvesen apa, s óvatosan betakargatta kislányát. Ha pedig felébrednél, csak nyomd meg ismét ezt a gombot! És akkor újra vigyázón betakarnak majd a csillagok!"
0 megjegyzés