Bojti Anna legújabb játékkönyve egy nem várt fordulatot vett szülinapi zsúr őrületes eseményeiről szól, amiben egy boszorkány varjúvá változtatja a barátod, s neked - barátaiddal az oldaladon - erdőn, lápon, tavon, varázslóbarlangon át, a zoknis manó és a csillagképek útmutatása segítségével fel kell szabadítanod az erdő szellemét, legyőzni Varjú anyót és éjfélig megtörnöd Liza átkát! Izgi, nem?

Bojti Anna szabadulókönyvei sok-sok éve a Pagonyos olvasókkal vannak. Az írónő matematikai, logikai rejtvényei hol egyszerűbbek, hol vért izzasztóbbak, s némelyik agyafúrt, csavaros kalandját csak a reál tárgyakért rajongó lurkóknak ajánlom, ám Az elveszett szülinapos bátran forgatható 10 éves kortól, nem feketeöves matekosoknak is! ;)

A 24 fejezetből álló meseregény - értelemszerűen - huszonnégy választás elé állítja az olvasót, melyben többek között találhatunk logikai, nyomozós, kikövetkeztetős, számolgatós feladványokat is.

Ha a megoldásunk helyes, a megfelelő fejezetnél lyukadunk ki, ahol megtaláljuk ugyanazt a jelet; ám ha rosszul okoskodunk, akkor lapozhatunk vissza.

A gondolkodást, elakadást segíti a kötet végén található "Egy kis segítség", ami tippeket ad; megpróbál rávezetni a helyes megoldásra, de ha így sem tudod a jó választ, a "Megoldások" oldalpáron meg tudod nézni, merre menj tovább.

Egyes fejezetek elején egy felső sávban további útmutatós üzenetek fogadnak, amiknek nem mindenhol értettem meg az értelmét, ugyanis helyes megoldás esetén durva spoilereket is tartalmaz, ha elolvasod, így javaslom, ha az ikonok egyeznek, csak a fejezetekben mélyülj el és halad tovább a jó úton!

Az írónő hosszabb regényeivel szemben, ahol őrült mód lapozgatnod kell, s több útonalat is bejárhatsz a végkifejletig, vagy épp ötször ugyanoda lyukadsz ki egy-egy történet során, itt kifejezetten tetszett, hogy a 24 fejezet egy kerek történetet mesél el és minden helyszínt (egyszer, de!) bejársz, tehát, ha jól dolgoztál, mind a 24 fejezetet el kellett olvasnod. Ha egyet is kihagysz, úgy már nincs értelme a sztorinak és összegabalyodik a cselekményvonal.

Mint tudjátok, a reál nem az erősségem, így én itt is segítségül hívtam néha a Megoldókulcsot, amit egyáltalán nem szégyellek. /Próbáljatok elverni bármely kötelező olvasmány cselekményéből! ;)/

Maga a történet pedig egy jól felépített, élvezetes olvasmány, varjakkal, tetkóval :P, varázsigékkel, boszival, jóságos varázslóval, zoknijait sirató erdei manóval, lidércfényekkel, szemével kővé változtató vidrával, csónakázással a tavon, miközben görög mitológiai történetek elevenednek meg, finom humorral; továbbá elbódult szülők titkaival, lábnyomokkal, varázskrémmel (amiben orktakony van), szeszélyes útjelző táblákkal és a sort még hosszan folytathatnám.

A kötetet Radványi Maja illusztrációi díszítik, aki tökéletes atmoszférát teremtett fekete-fehér rajzaival. Sejtelmes, borzongós, creepy erdei rajzain remekül elevenedik meg a modern világ, amit hibátlan magyar folklórral ötvözött. Tökéletes választás volt a képi világ megálmodására, rajzain megelevenedett az erdei helyszín, annak összes valóságos és "természetfölötti", varázslatos szereplőjável együtt! Kedvecem a csillagképes-tavas illusztrációja lett.

Történetünk hősnője Lujza, akivel egy nyaraláson fordul egy nagyot a világ.

A szülei közlik vele, hogy elválnak, s mintegy gyógyírként megjelenik az életében egy teknős, akit Bubának nevez el.

Lujza és Buba együtt nőnek, költözködnek, míg végül a teknős olyan hatalmasra nő, hogy egy nagy akváriumba kerül, ahol mindenki láthatja, milyen pompázatos egy tengeri óriásteknős a maga kifejlett valójában.

A mesében benne van maga az ÉLET, a körforgás, a születés és az elmúlás, de megjelenik benne az elválás fájdalma, a hit, a bizalom, a ragaszkodás, a másik felünkre való rátalálás és az utódok megszületése, a genetika (kopp-kopp, ismerős léptek a köveken), a szeretet továbbadása, a várakozás is. Mindez szűkszavúan, egyszerűen mesélve, tényeket átadva, a képek erejével és a mesélő megnyugtató szavainak mélységével megkomponálva.

A Tili-Toli Könyvek legújabb darabja Axel Scheffler rövid, velős, humoros meséje Frédiről, a békáról, aki szereti a legyeket,

szeret ugróversenyt játszani a barátaival és egy fatörzsön brekegni egész hajnalig, miközben pisztrángok csobbannak a tóban.

Mindezt az író-illusztrátortól megszokott pazar látványvilág és Papp Gábor Zsigmond parádés fordítása teszi még ellenállhatatlanabbá!

Minden nagyon ismerős, és mégis más - a Vitéz János Gimnázium diákjai a közelmúltba kerülnek, egészen pontosan 1983-ba, a rendszerváltás előtti Magyarországra. A zánkai úttörőtáborba utaznak, ahol a látszategyenlőség nevében minden társadalmi osztályból nyaralhatnak a gyerekek, és a tábor végén még Kádár Jánost is hallhatják beszélni. Később egy véletlen folytán Budapesten ragadnak, ahol ellenzéki értelmiségi körökbe keverednek, és tanúi lesznek, amint kis híján meghiúsul a Duna Kör megalakulása...

1983-ban, a cselekmény idején a várva várt rendszerváltás még csak álom volt, ám a kötet nem lehetne aktuálisabb a 2026-os tavaszi - szintén hőn áhított - kormány- és rendszerváltás fényében.

A kötet megjelenésével, a tartalommal, a borító leleplezésével tavasszal, a Pagony kiadó sajtóeseményén találkoztam először, ahol a kiadó munkatársai és maga az írónő leplezték le a könyvmegjelenést és osztottak meg róla belsős, kecsegtető információkat.

Legnagyobb örömömre a Könyvhéten sikerült találkoznom az írónővel is, aki gerilladedikált nekem ❤, s egy kínos címcserét követően - amit azóta is restellek - érdekes beszélgetést folytattam vele a regényről, aminek keletkezéséről és titkairól mesélt nekem. A jó hangulatú beszélgetés azóta is velem maradt, s most elérkezett az idő, hogy a regényt is bemutassam és értékeljem nektek. :3

Az írónő továbbra is szeretett hőseivel dolgozik. Kende, Betti és Martin mellé azonban csatlakozik Gitta - A generális talizmánjában megismert lány - is, aki immár Áron barátnője. Hőseink épp Corvin Janóhoz igyekeznek, s Martin, aki szerelmes Gittába, minden áron be szeretné bizonyítani a lánynak, hogy az időutazás jó móka, s ha esélye nyílik rá, szerelmet is vallana.

A két fiatal a Vitézy János Gimnázium előtt lép ki a gyökérteremből és a feldühödött Bori néni elől a suli udvarán gyülekező gyerekekhez csapódnak, ahol a tanárok közt döbbenten fedezik fel a fiatal és akkor még jófej Lutz tanár urat... ^^

A szépen tagolt regény második felvonása az egy hetes nyári úttörőtáborban történtek leirata, amiben van önfeledt fürdőzés, vetélkedő, torna, lovaglás, bűntény, szobaátkutatás, verseny; amiben barátságok köttetnek és megtudjuk, milyen is a Kádár-rendszer azon szépen fentartott ábrándképe, hogy mindenki egyenlő...

A tábort szerencsésen túlélő és az idővonalat meg nem bolygató Martin és Gitta visszatérve Budapestre pillanatok alatt szembesül a sorsdöntő nehézséggel, mely akadályozza hazajutásukat - az időalagút előtt óriási sóderhalom áll, mely elzárja előlük az ajtót!

Miután Lutz tanár úr rátalál az utcán kallódó gyerekekre, főhőseinknek nincs más választása, mint azt mondani: szüleik eltűntek, a lakásaikba bejutni nem tudnak.

Ez ebben a korszakban teljesen hihető magyarázat, s hogy a gyerekeket biztonságban tudja, a férfi két ellenzéki lakásába "bújtatja el" őket...

A fiataloknak a táborban sikerült elkerülniük az időanomáliát, itt azonban versenyt futnak az idővel - eközben beépített ügynököt lepleznek le, akinek igazi kilétére nem figyelmeztethetik azokat, akik jók hozzájuk -, hogy visszaszerezzenek egy dokumentumot egy párttitkártól, akitől a saját fia is fél...

Martin talpraesettségének és Gitta eltökéltségének köszönhetően a történelemben nem következik be visszafordíthatatlan, helyrehozhatatlan kár, s mielőtt a segítségükre siető, titkukat megismerő srác a hazatérésük előli akadályt is elmozdítaná, hőseinknek lehetősége nyílik SPOILER!!! az István, a király rockopera főpróbájának megtekintésére a Városligetben. o.O ❤❤❤ SPOILER VÉGE!!!

Az Ügynökök és úttörők az idei évem egyik legjobb olvasmánya volt, ami pillanatok alatt magába szippantott és az olvasást követően napokig nem engedte el a gondolataimat! ❤

Az 1956 utáni Kádár-világ, egészen a rendszerváltásig teljesen más képet mutat gyermeki, egy- vagy többgenerációs szemszögből mesélve. Kifejezetten az 1980-as évek is...

A titkosrendőrség, az ügynökök, a házkutatások rémségei, a megfélemlítés, a "minden szép és jó" narratíva a meghatározó, ha erről a korszakról tanulunk. Ennek az idők folyamán különböző fokozatai voltak, s a nagyvárosokban élők helyzete eltért a vidéken élők tapasztalataitól. Legalábbis az összegyűjtött és olvasott információk alapján ezt a következtetést kellett leszűrnöm.

Szüleim beszámolói szerint a családom jól és boldogan élt. Volt munka, volt pénz, s ha dolgoztál, mindent meg tudtál venni, ami az élethez kellett. Tudtak kocsit, hűtőszekrényt venni, mindenki el tudott menni a munkahelyéről nyaralni, külföldre is, szocialista táboron belül. Nyugatra minden második évben két hétre lehetett menni, ami erősen korlátozva volt, de volt pénz és lehetőség. Apukám a fél világot bejárta így, ez éles kontrasztban áll azzal, hogy én legmesszebb Londonig jutottam el, életemben 1x. :(

A határon való csempészet mindennapos volt. ^^ 

Cipőt, ruhát, sátrat, étolajat, de még kiskutyát is hoztak át a felmenőim. A kocsi kárpitja mögé eldugott dolgokat sose találták meg a többségében rendes határőrök, sefteltek farmerokkal vagy kötöttek méltányos üzletet, aztán ment mindenki a dolgára.

Nagyapámnak ellenben voltak horrorisztikusabb történetei, mikor a katonák, rendőrök éjjel rájuk törték az ajtót, mindenkit lefektettek arccal a föld felé, míg átkutatták a házukat egy keresett személy utáni kutatás közben.

Ennek fényében látom már más szemmel az István, a király ősbemutatóját is, aminek bevezető sorai nem kicsit kritizálták az akkori rendszert. A regény egy nagy meglepetése és gyöngyszeme volt nekem a rockoperáról szóló cselekményszál, kár, hogy a nagy szerelmem, Vikidál Gyula nem került nevesítésre a könyvben. :P

Örülök, hogy ismét találkozhattam az Abszolút Töri első főhőseivel - Kende, Betti és Martin hat! éve velem vannak, egészen elképesztő ezt leírni! ❤

Az első Abszolút Töri, A királyné violája 2020-ban jelent meg. Az Ügynökök és úttörők 2026-ban. A regénysorozatban azonban nem telt el egy teljes év sem, és mégis, elképesztően éles a kontraszt mind a nyelvezet, mind a használati tárgyak (elektronikai eszközök), mind a gyerekek/fiatalok személyisége és szóhasználata között.

Az életkorilag ugyanannyi éves szereplők teljesen más szavakat használnak most, máshogy viselkednek; a jelenlegi zenelejátszó eszközöknek híre-hamva sem volt még A királyné violájának modern részeiben (sem a mások által írt korai megjelenésű regényekben), s baromi érdekes és elképesztő látni, hogy ugyanazok a gyerekek hat év elteltével mintha teljesen mások lennének. Szerethetők most is, de mennyivel mássabbak voltak évekkel ezelőtt....

S milyen érdekes, hogy mindez az írónő szavain keresztül történik, aki maga a legmegfoghatóbb bizonyíték a változásra. Változik a gyerekekkel, a fiatalokkal, az idő múlásával együtt, s döbbenetes és bámulatos is egyben, mennyire máshogy formálja meg a Vitézy János Gimnáziumba megteremtett, saját diákjait hat év távlatából. Mellbevágó, hogy szalad az idő és miként formálódnak az emberek!

Megjelent a Családi barangoló 2. kötete Czernák Eszter tollából! A Várak, kövek, barlangok ropogós könyvheti újdonság, melyben folytatódnak a kétbalkezes - magamra emlékeztető - anyuka, a folyton éhes, haspók apuka, valamint Oli és Kamilla, a kalandokra éhes gyerekek kirándulásai, szerte Magyarországon.

Az első kötetben őshonos állataink nyomában szeltük hazánk vidékeit, most pedig várakat, barlangokat látogathatunk és kőzetekekkel ismerkedhetünk meg. Főhőseink újra különleges zoknikat húznak hát és miközben maguk is ismeretekre tesznek szert, úgy ismertetik meg az olvasóval is hazánk újabb jeles tájait, építményeit, helyeit.

A kötetben szereplő helyek nagyrészén nőttem fel, a nosztalgiafaktor hol melegséggel öntötte el a szívem, hol apró könnycseppet fakasztott, miközben emlékeim útvesztőjében jártam. Olvasni a jól ismert helyek leírását varázslatos élmény volt, faltam a sorokat, várva, miként mutatja be az írónő a számomra oly kedves helyszíneket - s nem kellett csalódnom! Megragadó leírásokat kaptak, amik képesek lehetnek felkelteni a figyelmet és felébreszteni a vágyat a kirándulás iránt azokban az olvasókban, akik még nem jártak egy adott tájon. Túracipőt húztam volna azonban én magam is olvasás közben, így működik a varázs azokon is, akik tudják, miként néz ki mindaz élőben, ami most a lapokon elevenedik meg...

A kötetben 18 helyszínre kalandozhatunk el. Ellátogathatunk többek között az Aggteleki-cseppkőbarlangba (Baradla-barlang), Acquincumba, várjátékokat nézhetünk, titkos alagutak titkainak nyomába szegődhetünk, megnézhetjük, otthon van-e a tihanyi visszhang, s láthatjuk, miként bukik alá a tündérszépségű Fátyol-vízesés Szilvásvárad erdejének mélyén. ❤

A kirándulások során rengeteget tanulhatunk a természetről, a történelemről, s Apának hála különféle finomságokról is szó esik... ^^

Tizennyolc történetről mesélni képtelenség. Személyes kedvenceim kiemelésével azonban adok nektek egy kis ízelítőt a kötet tartalmából.

A kötetet Láng Anna mesés illusztrációi díszítik. Erről szinte elég is ennyit mondanom, aki ismeri a munkásságát, tudja, hogy hibátlan, makulátlan vizuális élményben lesz része! ❤

Az idei Könyvhétre jelent meg a RuMINI sorozat 2. kötete, amit kitörő lelkesedéssel vártam, annak fényében hatványozottan, hogy kb. egy-másfél hónappal a megjelenése előtt már a cím, a borító és néhány illusztráció is napvilágot látott. ❤

Igazi kínszenvedés volt az idő vánszorgása a megjelenésig, vérbeli Rumini-rajongóként felért a várakozás egy valódi kínzással. ^^

A Rumini a Füstölgő-tengeren folytatja szeretett hőseink korai kalandozásainak elbeszélését, új fejezetet nyitva meg a múltjukból, tovább szélesítve az univerzumot, melyben olyannyira szeretek elmerülni.

Az alamuszi, titkolózó báró egy hordónyi aranytallét ígér az Illatos-öbölből származó homokért, ami a Füstölgő-tenger egyik szigetén található. Ám oda senki sem merészkedik...

A kapitány nem szeret fogadni, de végül az alku megköttetik és a Szélkirálynő vitorlát bont.

A szigetcsoportra hőseink viszonylag könnyen rátalálnak, ám a bejáratot - melyet két térkép két külön helyen jelöl - nem találják... A partot mozgó szigetek ölelik körbe, amik szinte lehetetlenné teszik az öbölbe való bejutást, s senki sem tudja, milyen rendszer szerint mozognak...

Éjjel Rumini és Balikó kabinjában - a két hajósinas által korábban elcsent mézescsupornak hála - főhőseink betolakodókat fognak, akik bár eleinte láthatatlanok, kíváncsiságuk miatt mégis bajba és a ragadós mézbe kerülnek, így fel kell fedniük magukat a hajósinasok előtt.

A Füstölgő-tenger vizei mozgó "szigetcsoporttal", 

a vakarók népével, 

a bűzlő Illatos-öböllel - aminek a szagától hőseink majdnem rosszul lesznek -, 

titokzatos homokkal, 

a sziget titkával, 

s a kaland végén, a tények napvilágra kerülésével egészen más fénybe kerülő fogadás becstelenségével várja a hajósokat, akiknek bőven lesz része veszélyben, nyomozásban, nevetésben és döbbenetben.

Mindezt a Rátkai Kornél által illusztrált képi világ koronázza meg, aki ismét brillírozott. Kedvenceim jelen kötetben a nagy látószögű illusztrációi voltak, melyeken a tárgyak hatalmas monstrumként, szeretett egérlegényeim pedig aprócska, cuki alakokként jelennek meg. ❤

Kifejezett örömömre szolgál, hogy a legénység összes tagja felbukkant az illusztrációkon, s így a Kornél által illusztrált Rumini-világban mindenki testet öltött. A Szélkirálynő legénysége megérdemelte ezt, a nagy regényekben sokszor hiányoltam egy-egy mellékszereplő megjelenítését.

A most megismert lények közül sajnos nem avattam új kedvencet, a vakarók és a hátadombok nem vették fel a versenyt korábbi kedvenceimmel se nevükben, se személyiségükben (bár az újszülött hátadomb mókás kis figura volt ^^).

Posványzug, mint helyszín ellenben látványos és orrfacsaró is volt egyben, szinte éreztem a magából ontott bűzt, amitől Balikó és Rumini fulladozott, s egy valamit bizton ki merek jelenteni, nem ez lenne az első úticélom, ha valamilyen csodás varázslat folytán belekerülnék a Rumini-univerzumba... ^^

Kíváncsian és repesve várom szeretett egérkéim legújabb kalandját, a RuMINI majdani 3. kötetét, s természetesen a nagy regényfolyam idei, 20 éves jubileumára megjelenő új részt, mely a Rumini és a hét penge címet kapta. /Remélem, egy éven belül Nagy Zoltán illusztrációival is megjelenik majd!/