Hadd meséljek először egy picit a formátumról. A kötet un. játékkönyv (interaktív), ahol az olvasó dönti el, merre viszi tovább a történetet. Egy-egy fejezet végén - jelen könyv esetében - két választási út áll előttünk, melyik ösvényre szeretnénk rálépni és aszerint alakíthatjuk saját szájízünk szerint a cselekményt.

Ezeket a típusú könyveket egyébiránt elsősorban az idősebb korosztálynak készítették eredetileg - értsd nem az ovisoknak ^^, ezért szeretném picit a védelmembe venni ezt a sorozatot. 

Ez igaz, de ne feledjük, hoy jelen sorozat célközönsége a 4+ éves korosztály, akiknek nincs ám szüksége túlbonyolított történetre...

Ha a célközönség / hallgatóság igényel még egy kalandot, visszalapozunk a kezdetekhez és bejárunk egy másik útvonalat. Ha nem, "holnap folytatjuk" egy másik ösvényen, s így rögtön elegendő kalandunk lesz több napra. Nem kell rögtön behabzsolni az egész könyvet. Túlbonyolított, ide-oda lapozgatós verziót ne várjunk egy négy éveseknek / ovisoknak szóló, 32 oldalas könyvtől, mert nincs értelme.

Sári és Ábel ebben a kötetben bringázni megy, virágot ültet, tojást fest (növényi festékekkel és harisnyával), tojást írnak kesicével, piknikeznek, diafilmmel ismerkednek, gólyalesre mennek, répatortát sütnek, húsvéti tojáskeresésre mennek és Ábel még locsolkodni is megy apával.

A szokásos tavaszi programok mellett a pszichológus írónő kiemelt figyelmet fordít ősi magyar hagyományainknak, úgymint a hagymahéjjal, céklával, vörös káposztával való tojásfestés, a viasszal és kesicével írt tojás, vagy harisnya segítségével készült mintás tojás.

Idén úgy érzem, az írók a hagyományok ápolására feküdtek rá, az utóbbi hetekben több ilyen könyv is megfordult a kezemben, aminek nagyon örülök, hisz a mai gyerekeknek át kell adni a "régi jó dolgokat", hogy azok fennmaradjanak.

Az én gyerekkoromban elképzelhetetlen lett volna egy efféle kötet megjelenése, de legalábbis mindenképpen elérhetetlen lett volna sokak számára. 

A doktornő 16 nagy fejezetben, rengeteg alponttal, grafikonnal, részletes ábrákkal, motívumokkal, skálákkal (melyek mindegyike az illusztrátor remek alkotása) mesél egészen nyíltan a menstruációról és az azzal együtt járó következményekről.

A figyelem minden területre kiterjed, s amely pontok még ennél is jobban kifejthetők, s kutathatók, azok utánajárására ösztönöz.

A támpontok adottak, de az, hogy kinek mi válik be, ki mit használ, az már egyéni döntés.

Picit bajban vagyok, mennyire is fogalmazzak én magam nyíltan ebben az értékelésben, hisz a menstruáció hiába nem szégyen, s fontos, hogy ne legyen többé tabu, mégis, én még egy olyan kor szülötte vagyok, akik csak suttogva beszéltek róla, s mondom mindezt úgy, hogy egészségügyi családból érkezvén nálunk nem volt tilos erről beszélni, s megfelelő felvilágosítást kaptam a családomtól, akik nem titkolóztak.

Külön kiemelném azonban a PMS-ről írtakat, amit már csak azért is tartok fontosnak, mert az én gyerek- és ifikoromban "ilyen nem létezett", nem törődtek a bajainkkal a férfi nőgyógyászok - tisztelet a kivételnek - és nem volt segítség.

A kedvenc részeim a ciklusnak az évszakokkal való megfeleltetése, a hangulatskála, a "túlélési tipp" és a menstruációs legendák voltak, de több mindent is ki tudnék emelni a kötetből, mivel azonban szeretném, hogy 18 év alatti blogbejegyzés maradhasson ez a világhálón, így inkább nem beszélek most túlságosan nyíltan.

Az írónő rövid történeteinek középpontjában állatok állnak, azon belül is a denevérek kapnak kiemelt szerepet. Az én kíváncsiságomat azonnal felcsigázta a kötet megjelenésének híre, ugyanis nagyon szeretem a denevéreket, amikről sajnos kevés mese szól, hisz sokan félnek tőlük, pedig igen hasznos állatok.

A történet egy pár csodaszép Pillangós Papucs kalandjait követi nyomon, amiknek az a különleges, egyedi tulajdonsága, hogy teljesen egyformák. Nincs köztük jobb- és ballábas, mint az "átlagos" cipők esetén, az, hogy melyikük melyik "lábas" lesz, a viselőjükön múlik majd.

Készítőjük, az öreg cipész azt jósolja nekik, hogy őket egy tündér fogja viselni, így, mikor az üzlet bezár, s ők senkinek sem kellenek, úgy döntenek, megkeresik a megjövendölt tündért, de mivel nem állhatják egymást, külön indulnak útnak. Társaikul a napkeleti és a napnyugati szél szegődik...

Mint azóta megtudtam, ez a törpedenevér Európa legkisebb denevérfajtája, ami molyokkal is táplálkozik. A denevérlány Leonardó, a múzeumi macska szájában végzi, avagy épp kezdi kalandozását, s repül a neki kijelölt sorsa felé, aminek a végén egy hatalmas könyvtár várja, aminek a könyveit megvédheti a káros molyoktól és bogaraktól.

Rendkívül ötletes mese, és szívet melengető tisztelgés az írónő dédpapája előtt, aki biztosan örülne, ha látná, miként keltette új életre alkotását a dédunokája. :) 

Mindhárom mese egészen egyedi, igen komplex, több szereplőt felvonultató történet, mely jelzők mindenképp kiemelendők a rövidségük fényében.

Személyes kedvencem - könyvmoly lévén - a "könyvmoly mese" volt, de mindegyik denevérszereplő teljesen elbájolt! ❤

A Pillangós Papucsok picit irritáltak, nem szívesen viseltem volna őket, ellenben a "tündér" megtestesülése és kiléte megmelengette a szívem. Csodálatos leleplezés és választás volt!

A tanulságos mesék humort is tartalmaznak és sokat tanítanak a denevérekről, talán picit közelebb is hozzák őket az olvasókhoz - gyerekekhez és felnőttekhez - egyaránt.

A 12 fejezetben elmesélt történet kezdetén Kicsimackó nehezen ébredezik reggel, s többszöri szülői kérésre sem bír kimászni az ágyból.

Mackómama betegséget állapít meg nála, amire a beteg azonnal gyógyteát kap, bár igencsak nehezen fogadja el, hogy azt most meg kellene innia... ^^

Mackómama egyedül marad két kis bocsával, Mackópapa pedig dolgozni megy. Ám az anyuka nem marad segítség nélkül, hiszen a "boszorkány-nagymama" azonnal útra kél, amint tudomást szerez unokája állapotáról.

Kicsimackó, betegsége során meglátogatja a doktor nénit, Mackómama és Mackópapa között alszik éjjelente, szirupot kóstol, majd ahogy kezd egyre jobban lenni, úgy bír vele egyre nehezebben az anyukája. 

Ezután következik a ruhabújócska, a keksz sütögetés, séta a parkban, orvosi táskával és kellékeivel való játék Málnamaci társaságában és végül a már önfeledt, szórakoztató játék apával.

Mivel egy betegség esetén az emberek és embergyerekek (LOL) is ugyanezeket a szituációkat élik át, a mesekönyv tökéletes választás betegség esetére, de Kicsimackó-rajongóknak egészséges állapotban is kihagyhatatlan darab!

Egri Mónika, a kötet illusztrátora most is brillírozik, a háttérben elrejtett apróságok mosolyt csaltak az arcomra olvasás közben; kedvencem az orvosi rendelőben kifüggesztett, a Dr. Vadadi Adrienn és Dr. Egri Mónika rendelési idejét mutató tábla. ❤