Minden nagyon ismerős, és mégis más - a Vitéz János Gimnázium diákjai a közelmúltba kerülnek, egészen pontosan 1983-ba, a rendszerváltás előtti Magyarországra. A zánkai úttörőtáborba utaznak, ahol a látszategyenlőség nevében minden társadalmi osztályból nyaralhatnak a gyerekek, és a tábor végén még Kádár Jánost is hallhatják beszélni. Később egy véletlen folytán Budapesten ragadnak, ahol ellenzéki értelmiségi körökbe keverednek, és tanúi lesznek, amint kis híján meghiúsul a Duna Kör megalakulása...
Ha elolvastátok Mészöly Ágnes fantasztikusan részletgazdag, izgalmas, múltidéző könyvét, adjátok oda a szüleiteknek és a nagyszüleiteknek is! Ez mindannyiunk közös története.
A Pagony Abszolút Töri sorozatába olyan olvasmányos és izgalmas könyveket válogatunk, amelyek abszolút lendületesen, abszolút színvonalasan, abszolút mai nyelven szólnak a magyar történelem fontos pillanatairól és korszakairól. A szereplők útra kelnek az időben, és az olvasó egy fordulatos kalandregényt végigizgulva, szinte észrevétlenül kerül közelebb az adott kor szelleméhez, fontos alakjaihoz. Utazzunk bármilyen messze is a múltba, egy biztos: ezeket a könyveket abszolút jó olvasni!
![]() |
| Hogy én mennyire imádtam ezeket a játszótereket, kedvencem a mókuskerék volt (1990-es években is voltak ilyenek, főleg a Balaton mellett) |
Mészöly Ági legújabb Abszolút Töri-kötete a Kádár-korszakba repíti az olvasót. Egy letűnt, mára már történelemmé vált korba, melyben szüleink és nagyszüleink éltek.
1983-ban, a cselekmény idején a várva várt rendszerváltás még csak álom volt, ám a kötet nem lehetne aktuálisabb a 2026-os tavaszi - szintén hőn áhított - kormány- és rendszerváltás fényében.
A kötet megjelenésével, a tartalommal, a borító leleplezésével tavasszal, a Pagony kiadó sajtóeseményén találkoztam először, ahol a kiadó munkatársai és maga az írónő leplezték le a könyvmegjelenést és osztottak meg róla belsős, kecsegtető információkat.
Az Abszolút Töri kiadói sorozat szerelmeseként már akkor izgatottan vártam a megjelenést. A Kádár-korszak számomra is történelem, én a rendszerváltás után születtem, de a családom rengeteget mesélt ezekről az időkről melyek most visszaköszöntek rám a regény lapjairól. Érdekes volt azonban látni a kontrasztot a fővárosban és a vidéken tapasztaltak között, mintha két teljesen más világban léteztek volna akkor az emberek...
Legnagyobb örömömre a Könyvhéten sikerült találkoznom az írónővel is, aki gerilladedikált nekem ❤, s egy kínos címcserét követően - amit azóta is restellek - érdekes beszélgetést folytattam vele a regényről, aminek keletkezéséről és titkairól mesélt nekem. A jó hangulatú beszélgetés azóta is velem maradt, s most elérkezett az idő, hogy a regényt is bemutassam és értékeljem nektek. :3
Az Ügynökök és úttörők öt nagy fejezetre tagolva vezeti be az olvasót az úttörők, valamint a besúgók, a titkosrendőrség, az ellenzéki körök világába.
ELSŐ RÉSZ - ELŐRE A MÚLTBA!
Az írónő továbbra is szeretett hőseivel dolgozik. Kende, Betti és Martin mellé azonban csatlakozik Gitta - A generális talizmánjában megismert lány - is, aki immár Áron barátnője. Hőseink épp Corvin Janóhoz igyekeznek, s Martin, aki szerelmes Gittába, minden áron be szeretné bizonyítani a lánynak, hogy az időutazás jó móka, s ha esélye nyílik rá, szerelmet is vallana.
Az ősi platán gyökérrendszerében azonban váratlan események történnek, melyek kétfelé szabják az idővonalat, s míg az egyik végén megtörténnek a Színház a félhold árnyékában eseményei, addig Martin és Gitta 1983-ban köt ki...
A két fiatal a Vitézy János Gimnázium előtt lép ki a gyökérteremből és a feldühödött Bori néni elől a suli udvarán gyülekező gyerekekhez csapódnak, ahol a tanárok közt döbbenten fedezik fel a fiatal és akkor még jófej Lutz tanár urat... ^^
Szó követ szót, tett tettet és a két fiatal máris egy nyári úttörőtáborba tartó buszon ül, ahol szinte azonnal szembekerülnek az első nehézségekkel...
Úttörők? Vörös nyakkendő? Névsorolvasás?
A busz pedig robog, egyenesen Zánka felé...
MÁSODIK RÉSZ - A LEGVIDÁMABB NYÁR
A szépen tagolt regény második felvonása az egy hetes nyári úttörőtáborban történtek leirata, amiben van önfeledt fürdőzés, vetélkedő, torna, lovaglás, bűntény, szobaátkutatás, verseny; amiben barátságok köttetnek és megtudjuk, milyen is a Kádár-rendszer azon szépen fentartott ábrándképe, hogy mindenki egyenlő...
Megjelenik maga Kádár elvtárs is, kinek beszédét a "legszerencsésebbek" hallhatják, de testet ölt Farkas Bertalan űrhajós is.
HARMADIK RÉSZ - VISSZA A JÖVŐBE I.
A tábort szerencsésen túlélő és az idővonalat meg nem bolygató Martin és Gitta visszatérve Budapestre pillanatok alatt szembesül a sorsdöntő nehézséggel, mely akadályozza hazajutásukat - az időalagút előtt óriási sóderhalom áll, mely elzárja előlük az ajtót!
Miután Lutz tanár úr rátalál az utcán kallódó gyerekekre, főhőseinknek nincs más választása, mint azt mondani: szüleik eltűntek, a lakásaikba bejutni nem tudnak.
Ez ebben a korszakban teljesen hihető magyarázat, s hogy a gyerekeket biztonságban tudja, a férfi két ellenzéki lakásába "bújtatja el" őket...
NEGYEDIK RÉSZ - A DUNASZAURUSZ
Magdi és Péter szárnyai alatt Martin és Gitta belecsöppen a Kádár-rendszer igazi valójába, a titokban gyártott lapok, a szegényeknek gyűjtött adományok, az ellenállás világába, ahol a történelemkönyvekből és az utóbbi évek politikai történéseiből ismert nevek mögött lélegző, valódi hősök - Vukodi Pál, Demszky Gábor, Vargha János, Rajk László, Iványi Gábor - öltenek testet.
A fiataloknak a táborban sikerült elkerülniük az időanomáliát, itt azonban versenyt futnak az idővel - eközben beépített ügynököt lepleznek le, akinek igazi kilétére nem figyelmeztethetik azokat, akik jók hozzájuk -, hogy visszaszerezzenek egy dokumentumot egy párttitkártól, akitől a saját fia is fél...
Történelmi alakok, elfeledett, a történelemkönyvekből méltatlanul mellőzött hősök szemein keresztül mesél az írónő zsigerbe hatoló részletességgel a házkutatásokról, a félelmekről, az utcai ellenőrzésekről...
ÖTÖDIK RÉSZ - VISSZA A JÖVŐBE II.
Martin talpraesettségének és Gitta eltökéltségének köszönhetően a történelemben nem következik be visszafordíthatatlan, helyrehozhatatlan kár, s mielőtt a segítségükre siető, titkukat megismerő srác a hazatérésük előli akadályt is elmozdítaná, hőseinknek lehetősége nyílik SPOILER!!! az István, a király rockopera főpróbájának megtekintésére a Városligetben. o.O ❤❤❤ SPOILER VÉGE!!!
Hazatértükkor a felpaprikázott Bori néni helyett egy megtört, megrendült nőt találnak, s úgy érzik, mintha valamit elfelejtettek volna, ami korábban a részük volt.
De ez már egy másik történet...
Az Ügynökök és úttörők az idei évem egyik legjobb olvasmánya volt, ami pillanatok alatt magába szippantott és az olvasást követően napokig nem engedte el a gondolataimat! ❤
A Kádár-korszak nekem valóban történelem. Ám az írónőnek, akinek gyermekkori énjével találkozhatunk a lapokon; a nagyszüleimnek, szüleimnek nem. A történelemkönyvek lapjairól, az elbeszélésekből, családi történetek meséiből megismert világ azonban merőben eltér egymástól...
Az 1956 utáni Kádár-világ, egészen a rendszerváltásig teljesen más képet mutat gyermeki, egy- vagy többgenerációs szemszögből mesélve. Kifejezetten az 1980-as évek is...
A titkosrendőrség, az ügynökök, a házkutatások rémségei, a megfélemlítés, a "minden szép és jó" narratíva a meghatározó, ha erről a korszakról tanulunk. Ennek az idők folyamán különböző fokozatai voltak, s a nagyvárosokban élők helyzete eltért a vidéken élők tapasztalataitól. Legalábbis az összegyűjtött és olvasott információk alapján ezt a következtetést kellett leszűrnöm.
Szüleim beszámolói szerint a családom jól és boldogan élt. Volt munka, volt pénz, s ha dolgoztál, mindent meg tudtál venni, ami az élethez kellett. Tudtak kocsit, hűtőszekrényt venni, mindenki el tudott menni a munkahelyéről nyaralni, külföldre is, szocialista táboron belül. Nyugatra minden második évben két hétre lehetett menni, ami erősen korlátozva volt, de volt pénz és lehetőség. Apukám a fél világot bejárta így, ez éles kontrasztban áll azzal, hogy én legmesszebb Londonig jutottam el, életemben 1x. :(
A határon való csempészet mindennapos volt. ^^
Cipőt, ruhát, sátrat, étolajat, de még kiskutyát is hoztak át a felmenőim. A kocsi kárpitja mögé eldugott dolgokat sose találták meg a többségében rendes határőrök, sefteltek farmerokkal vagy kötöttek méltányos üzletet, aztán ment mindenki a dolgára.
Ezekről az érdekességekről a regényben is olvashatunk, a szülők által elmondottak több ponton mutattak egyezést a cselekménnyel.
Ellenben a szüleim nem éltek félelemben, nem tartottak náluk házkutatást, s úgy érzem, azt kell mondjam, meg voltak elégedve az életükkel, nem vágytak másra. Nem forrongtak, dolgoztak és jól éltek. Örülök ennek.
Nagyapámnak ellenben voltak horrorisztikusabb történetei, mikor a katonák, rendőrök éjjel rájuk törték az ajtót, mindenkit lefektettek arccal a föld felé, míg átkutatták a házukat egy keresett személy utáni kutatás közben.
A regényben a nyugodt életet élő, a nép egyszerű fiai megjelenítése helyett az ellenállók, a Duna Kör tagjainak élete, a szamizdatokat gyártó "névtelen" és történelmi hősök mindennapjaiba kapunk bepillantást, akik nem akartak félelemben, kontroll alatt élni. Akik választani akartak, változást akartak, szabad hazára vágytak.
Ennek fényében látom már más szemmel az István, a király ősbemutatóját is, aminek bevezető sorai nem kicsit kritizálták az akkori rendszert. A regény egy nagy meglepetése és gyöngyszeme volt nekem a rockoperáról szóló cselekményszál, kár, hogy a nagy szerelmem, Vikidál Gyula nem került nevesítésre a könyvben. :P
Kedvenc szereplőm a hőn szeretett Martin mellett Andris volt, akiről szívesen beszélgetnék még az írónővel. ;)
Örülök, hogy ismét találkozhattam az Abszolút Töri első főhőseivel - Kende, Betti és Martin hat! éve velem vannak, egészen elképesztő ezt leírni! ❤
Ehhez kapcsolódóan pedig egy érdekes észrevételt szeretnék tenni, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül...
Az első Abszolút Töri, A királyné violája 2020-ban jelent meg. Az Ügynökök és úttörők 2026-ban. A regénysorozatban azonban nem telt el egy teljes év sem, és mégis, elképesztően éles a kontraszt mind a nyelvezet, mind a használati tárgyak (elektronikai eszközök), mind a gyerekek/fiatalok személyisége és szóhasználata között.
Az életkorilag ugyanannyi éves szereplők teljesen más szavakat használnak most, máshogy viselkednek; a jelenlegi zenelejátszó eszközöknek híre-hamva sem volt még A királyné violájának modern részeiben (sem a mások által írt korai megjelenésű regényekben), s baromi érdekes és elképesztő látni, hogy ugyanazok a gyerekek hat év elteltével mintha teljesen mások lennének. Szerethetők most is, de mennyivel mássabbak voltak évekkel ezelőtt....
S milyen érdekes, hogy mindez az írónő szavain keresztül történik, aki maga a legmegfoghatóbb bizonyíték a változásra. Változik a gyerekekkel, a fiatalokkal, az idő múlásával együtt, s döbbenetes és bámulatos is egyben, mennyire máshogy formálja meg a Vitézy János Gimnáziumba megteremtett, saját diákjait hat év távlatából. Mellbevágó, hogy szalad az idő és miként formálódnak az emberek!
Az Ügynökök és úttörők egy hű történelmi látlelet egy olyan írónő tollából, aki átélte, megélte azt a korszakot, amiről mély átéléssel mesél. Egy izgalmas, torokszorító pillanatokkal, kalandokkal, érdekességekkel teli abszolút történelmi kalandregény, ami jelen esetben nem csupán a 12+ éves korosztályhoz, az ifjúsághoz, de a felnőtt generációhoz, a szülőkhöz, nagyszülőkhöz is szól. Szívből ajánlom!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!

























































