.png)
„Egy embercsalád beköltözik egy üres házba. De csak ők hiszik azt, hogy üres.
Telis-tele van lakókkal! A porcicák elmesélik, mi minden történt velük, kik laknak még a házban, amelynek falaiban járatok vezetnek a pincétől a padlásig. Csak az emberkislány, Hetti sejt valamit. De ha elolvasod ezt a könyvet, te mindent tudni fogsz!”
Marék Veronika
Tasi Katalin bűbájos meseregénye Radnóti Blanka érzékeny illusztrációival fentről és lentről, kintről és bentről, kicsikről és nagyokról - kicsiknek és nagyoknak!
 |
| "...megtalálta a világ legelképesztőbb padlását. Egy olyan padlást, ami tele van könyvekkel!" |
Tasi Katalin a Szerintem ebben a házban lakik egy szellem c. mesekönyvével azonnal belopta magát a szívembe, így kíváncsian vártam legújabb történetét.
A Porcicák a babaházban egy különleges formátumú, ún. levél- és naplóregény, melyben levelek és naplóbejegyzések lapjain bontakozik ki a cselekmény. Ezt a formátumot kifejezetten szeretem egyedisége és ritkasága végett, s ez a jelen meseregény legnagyobb erőssége is.
Főhőseink apró porcicák. Ki ne ismerné őket? Ott vannak mindenhol, életünk mindennapjainak részét képezik. Ám most személyiséget és történetet kaptak.
Adott egy felújítás alatt álló ház, ahol egy napon kicsapódik a padlásfeljáró ajtaja, s egy rég elfeledett, ősrégi babaház lekerül az újdonsült gyerekszobába. Ez a tett azonban szétszakít egy porcica családot, akik eleinte rettegnek, s az elválást siratják...
A - számomra - az apa két nagyobb gyermekével a babaházban ragad, amit az "emberapa" szépen kicsinosít; míg az anyuka a legkisebb gyermekkel a padláson reked, ők ugyanis napi sétájukat tették, mikor otthonukat, szeretteikkel együtt elragadták a padlásról!
Szétszakított család, magány, félelem, az újra egymásra találás reménye itatja át ezt a bús-humoros történetet.
Az apa, nevezetes Fahéj első leveleiből tudjuk meg mi történt pontosan, s ismerjük meg szépen lassan a ház élőlényeit, valamint az oda költözött embereket.
A cselekmény két szálon fut.
A babaház és a gyerekszobában történtek mellett természetesen Eulália és a kicsi Gömbi életét is nyomon követhetjük, s örülök, hogy az emberek csupán távolról szemlélt alakok maradtak, akik nem kaptak központi helyet a cselekményben, s nem vették el a fókuszt főhőseinktől.
Itt ugyanis a porcicákon, hangyákon, muslicákon, bodobácson, hernyón, denevéreken és még más, különféle állatokon van a hangsúly.
A mesekönyv tavaly látott napvilágot, s én kétszer futottam neki az olvasásnak.
A megjelenés idején nem sikerült ráhangolódnom a történetre, így félreraktam.
A történet picit lassan indul be, s a kezdés nem az erőssége. A rengeteg szereplőt (nevet, állatfajt) felsorakoztató első levelet továbbra is picit kaotikusnak éreztem, ám egy pár oldal elolvasása után magával rántott az egymástól elszakadt porcicacsalád története, ami végül a szívemhez nőtt.
Kedvenc szereplőm Fridolin, a küldeményeket szállító hangyacsapat vezére lett, akinek nem csupán a páratlanul szép neve, de bátor, tettekre kész személyisége is magával ragadó. Ahogy Eulália is mondja, Fridolin egy igazi úriember. :3
Utána Nyikus, a denevér következett a sorban, amit talán Elemér és Cincér bácsi együttesen zártak.
Sajnálom, hogy az írónő új illusztrátort kapott. Míg Litkei Julianna képi világa elvarázsolt, addig - akik olvasnak, tudhatják - Radnóti Blanka rajzaival hadilábon állok.
Emberkarakterei továbbra is félelemtesek számomra, nem jó rájuk nézni, ellenben az állatvilág szereplői kedvesek, mesések, szerethetőek - itt is ők a legsikeredettebbek! A porcicák ábrázolásánál is vegyes érzések kerítenek hatalmukba. Viszont az újság remekül sikerült!
Kíváncsian várom az írónő legújabb meséjét, remélem idén is megörvendeztet mineket egy kötettel, ami a "szellemes" és porcicás meséhez hasonlóan ötletes, humorban gazdag*, formabontó, szerethető szereplőkkel benépesített történet lesz.
*Képzeljétek el, milyen segítőkészek a hangyák, hisz, ha a házban lehullott étel van, ott teremnek és megtisztítják a környéket... ^^
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
.jpg)
