A dobogó első helyét csont nélkül vette be a Doktor Szuri szülinapja, ám a második és harmadik helyért már megharcoltak a korábbi részek. Végül a sorozatindító kötet csípte meg az ezüstérmet és a balatoni kaland a bronzot, de a helyek percenként váltakoznak a szívemben, szóval menjünk el inkább a cirkuszba! ^^

Szuri és Relax, balatoni túrájuk végén találkoztak Ampullával, a bohóckancával, aki társulatába invitálta megfáradt vándorainkat. Ám ahhoz, hogy a cirkusszal megismerkedjünk, előbb vissza kell tekerni Balatonvilágosra, ahol egy teljesen új világ vár ránk bajszos igazgatóval, artistákkal, papagájjal és egy rendkívül fess állatidomárral. :P

Hőseink csatlakoznak a vándorcirkuszhoz, ahol többek között meggyűlik a bajuk a természeti elemekkel, Relax "megtanul repülni", Szuri elsajátítja a festék álarca mögött megbújt gyógyító technikákat, s a cirkuszi élet mellett az új barátok titokban még szülinapi bulit is szerveznek a jó doktornak - stílusosan szafariparki helyszínen.

Olvasás közben többször nevettem fel hangosan vagy épp mosolyogtam, olvadoztam el a bájos és szórakoztató jelenetek váltakozása közben, s ki merem jelenteni, hogy ennyire klasszul klappoló verses mesét régen olvastam!

Minden a helyén volt benne, ami kell. Főhőseink és új szereplőink egyaránt szerethető karakterek, a rímek a helyükön vannak (mint tudjuk, ez nekem mennyire fontos :P), a cselekmény pedig kreatív, sablonoktól mentes.

Kedvencem továbbra is Relax, aki igazán elemében van ebben a kötetben, s önfeledten kacagós perceket okozott számomra. ❤

A komisz kis kapibara pimaszsága most is mulatságos helyzetkomikumokat szült, de kedvencem az önfejűségéből fakadó, titkon a cirkuszi ágyúba lopódzó tette, aminek a végén picit maga is berosált az átélt tapasztalattól... ^^

Úgy érzem, valami nagyon összeállt ennek a kötetnek a készítése közben, talán valami elképesztő csillagegyüttállás lehet a ludas ^^, mert egy minden szempontból öt csillagos, minőségi mesekönyv került a gyermekkönyvpiacra ezzel a megjelenéssel!

Az öt eset mindig a helyszín és a bűntett leírásával, a körülmények bemutatásával veszi kezdetét, amit számos feladat az olvasó-nyomozó elé tárása követ, aki ezek megfejtésével göngyölítheti fel az eseményeket és fejtheti meg, ki az elkövető.

A feladatok közt találunk egészen egyszerűeket és rémesen bonyolultakat is, többhöz nem árt az iskolai matematika órákon most vagy mostanában tanultak hasznosítása, vagy legalább egy reál szemlélet szükséges, de szükséges lehet a logikus vagy épp a teljesen kicsavart gondolkodás is. ^^

A feladattípusok első megjelenésekor az író mindig lefekteti az alapszabályokat, s elmagyarázza, hogyan kell használni azt, de az újra felbukkanáskor már nem húzza ezzel az időt.

Bevallom, rajtam több nyakatekert matematikai feladat kifogott, tipikusan azok, amiket már az iskolában is gyűlöltem - szereintem nem lepődtök meg, ha azt mondom, nem a reál tárgyak voltak az erősségem... ^^

Szerencsére a kötet tartalmazza a megoldókulcsot, amihez bátran nyúlhattok, ha valamit nem tudtok megfejteni, s úgy vélem, néha szinte kötelező a használata, ugyanis nem egy hibát, furcsaságot véltem felfedezni... Már rögtön a kötet elején a megoldókulcs tartalmaz egy olyan mondatot, hogy a bevezetőben olvasható a meglopott személy rokonának a neve, keresd vissza és ez által majd könnyebb lesz megfejteni a további rokoni kapcsolatokat - ez hiba, sehol nem írják ezt a nevet. Ez azonban nem fordítási hiba, az eredeti, angol nyelvű kiadásban sem szerepel, utánanéztem. Ezen kívül a számkombinációk megfejtése verte ki nálam a biztosítékot, ahol véleményem szerint az író nem adott elegendő nyomot, s több helyes válasz is előfordulhatott, amiből egyet hasra ütés szerűen kiválasztott és az volt a "jó megoldás". o.O

Első eset: A Greenway gyémánt, ahol egy vonatút során eltűnik egy értékes gyémánt, s hamarosan kiderül, hogy az utasok rokoni kapcsolatban állnak... 3/5*

Második eset: Veszedelem a Puddleford-kúriában személyes kedvencem volt, ahol egy teadélután drámai pillanatainak lehetünk szemtanúi, melynek során valamelyik résztvevő megkísérelte megmérgezni Mrs. Puddlefortot... 5/5*

A Harmadik eset: A marymeadi postás rejtélye egy izgalmasan induló, de kissé nevetséges véget érő történet, amiben a postásnak nyoma vész... 4/5*

A Negyedik eset: Nyílt tengeri rémület a legidegesítőbb nyomozás volt számomra, ahol valaki elcseni a kormánykereket, s a hajó irányíthatatlanul sodródik a nyílt óceánon... 2/5*

Az Ötödik eset: A szigeti incidens a másik kedvencem, amiben egy nagy lábakon élő hölgyet kísérelnek megölni egy devoni szállodában. 5/5*

Agnes szeret csacsogni és nincs oda a titkokért,

Quentin a rejtvényekért és a forró csokiért van oda,

Luka (személyes kedvencem) imádni kötni, főleg a könyvtárban, de nem szereti a pletykákat,

valamint Sophie, aki a térképekért és nassolnivalókért él-hal, míg a rendetlenségtől frászt kap.

Az öt nyomozás között van egyszerűen megoldható, s rejtélyesebb is. A detektívek szimpatikusak, a rejtvények érdekesek voltak, s hadd emeljem még ki a szép illusztrációkat és az Agatha Christie-ről szóló kisokost, ami tömör, de impozáns leírás lett.

Ofélia sellőtündér és imád másoknak segíteni. Amikor megtudja, hogy a Csiribí Csiribá Akadémia növendékei mélytengeri tündértúrára készülnek, úgy érzi, eljött az ő ideje. És ha már hazatér Atlantikába, felkeresi a Kívánságkutat is, hogy rendezze adósságát. Minden a terv szerint alakul, mígnem feltűnik unokahúga, a tengeriboszorkány-képzőbe járó Oktávia, aki minden aprósághoz Ofélia segítségét kéri. 

De miért csinálja ezt? Mi lesz, ha Ofélia kifut az időből, és nem ér oda a Kívánságkúthoz? Mi jelenti az igazi segítséget? 

Kiderül a sorozat harmadik részéből!

Történetünk központi alakjává Ofélia, a sellőtündér lép elő, aki az Akadémia mélytengeri tündértúrája során egy rövid időre hazatérhet szeretett otthonába, Atlantikába.

Küldetését azonban akadályozza Oktávia, az unokahúga, aki váratlanul tűnik fel és mindenféle kérésekre hivatkozva eltéríti a segítőkész Oféliát a céljától. Az idő pedig vészesen fogy - a kirándulás nem tart örökké...

Ofélia szerethető főhősnő, egy talán túlságosan is segítőkész, kedves lány, akinek a saját bőrén kell megtapasztalnia miket okozhat a túlzott kedvesség.

A sellőlánynak a kirándulás során meg kell tanulnia nemet mondani, s kiállni önmagáért, még ha ez azzal is jár, hogy "megbánt" másokat. Nem szoríthatjuk azonban örökké magunkat háttérbe, nemet mondani pedig éppolyan fontos, mint a segítségnyújtás.

Szerencsére Ofélia, barátaira mindig számíthat, s azt is láthatjuk, milyen az, mikor az önzetlen kedvesség meghozza a jutalmát...

A meseregény tanulságos tengeri kalandot rejt magában, lenyűgöző világgal, tengeri boszorkány-növendékkel, kívánságkúttal, ínycsiklandozó ^^ fogásokat áruló minibárral, csintalan csikóhalakkal, s személyes kedvencemmel - Erik herceg portréjával a hajóroncsban! ❤

A lenyűgöző képi világ magába szippantott, a legutolsó kép és jelenet önfeledt kacagásra csábított, s boldog voltam, hogy újra elmerülhettem ebben a világban.

A magyar fordítás ismét gördülékeny lett, s repesve várom a 4. kötet megjelenését, ami a Kőris és a sárkányos sorscsapás címet viseli majd. Remélem, hamar érkezik! ;)

Így pontosan tudják, mi az, amit a másik NEM szeret. Megosztják egymással minden titkukat. És van egy titkos kézfogásuk is. Velük az élet igazán... trapuli!

Medve és Madár 2023 óta teszi szebbé a napjaimat, mikor kezembe veszem a kalandjaikat tartalmazó könyveket. A bájos, szeretetteljesen tökkelütött páros számos kockát varázsolt a hasamra és festett mosolyt az arcomra, valamint számtalanszor melengette meg a szívem. ❤

A hatodik, s egyben utolsó kötet - a már jól megszokott módon - négy elragadó, humoros mesét rejt magában, amik főhőseink újabb jellemvonásairól és titkairól rántják le a leplet.

A lista - Az első számű mesében Madár igencsak megorrol Medvére, aki mindenkinek ad becenevet az erdőben, kivéve a legjobb barátjának. Madár ezen úgy bedurcizik, hogy mindenféle csúfnévvel és gúnynévvel illeti barátját, majd úgy dönt, becsúsztatja az barátja ajtaja alatt a listát.

A lasagne - A második mesében Madár és Medve ismét összevész, melynek elindítója újfent Madár lesz, aki szinte semmit sem szeret, amit Medve. Ha pedig két személynek ennyire eltér  egymástól az ízlése, azok nem lehetnek barátok, ugye? Ugye...? -.-

A titok c. történetben megtudjuk, hogy Medve képtelen titkot tartani, s egy igazi locsifecsi személyiséggel van dolgunk, aki már annyira szégyelli ezt a tulajdonságát, hogy bármit megtenne, csak ne kelljen még egy titkot megtudnia. Ezért képes Madár elől is elrejtőzni...

Személyes kedvencem, A fa a kötet vizuálisan legtündöklőbb, legszemetgyönyörködtetőbb meséje. ❤

Épp uzsonnaidőre jár, mikor Madár, sétáján egy fa odvában bujkálva talál rá Medvére, aki éppen bújócskát játszik. Madár természetesen csatlakozik legjobb barátjához, majd két főhősünk együtt rejtőzik tovább halk édességrágcsálás és bogármegfigyelés közepette.

A mese, mint mindig, frenetikus csattanóval zárul, amit gyönyörű buborékok és egy újonnan feltalált szó koronáz meg. :3

Medve és Madár legújabb kalandjai ismét szívet melengető, szellemes történetek lettek, Jarvis a 6. kötetre sem fáradt el, sem mondanivalójában, sem a vizuális világ szintjén, ami szemkápráztató új erdei jelenetekkel gazdagította ezt a világot, amiben úgy szeretek elmerülni. ❤

Titkon azért reménykedem egy esetleges folytatásban, ám ha valóban ez a könyvsorozat záró darabja, azt kell mondjam, tökéketes befejezést, meseszép utolsó történeteket vetett papírra az író-illusztrátor.