Tony Wolf Mítoszok ​és legendák c. mitológiai gyűjteménye még 2020-ban látott napvilágot a Manó Könyvek gondozásában. A valójában Anna Casalis által írt és Wolf által illusztrált kötet 25 történetet tartalmaz a görög mitológia világából, melyek közt találhatunk ismertebb és kevésbé ismert darabokat is.

A kötet mindössze 62 oldal, így egy-egy történet egy-egy oldalpáron foglal helyet. Ezen kívül kapunk egy bevezető oldalt, mely picit mesél az olvasóközönségnek a görög mitológiáról és annak jelentőségéről - az illusztráció lefesti az Olümposzt és a főisteneket és istennőket -, majd kronológiai sorrendben elindul a kezdetektől és röviden, tömör formában meséli el a nagy istenek és hősök történeteit.

Olvashatunk a világ teremtéséről és Kronosz legyőzéséről, Zeusz hódításairól és a féltékeny Héráról, akit férje visszacsal az Olümposzra; az emberek megszületéséről és Pandóra szelencéjéről, Apollón és Hermész mulatságos testvéri viszályáról, Midász király arannyá változott kezéről, mely áldás s egyben átok is volt a férfi számára; alászállhatunk Orfeusszal Hadész Birodalmába, felrepülhetünk Ikarosszal egész a napig - ami aztán nem ér túl jó véget..., találkozhatunk a félelmetes Minótaurusszal, a legyőzhetetlen Héraklésszel, s természetesen nem maradhat ki a gyűjteményből a viszály aranyalmája és a hős Akhilleusz, valamint Trója eleste sem. Beleshetünk Polüphémosz barlangjába és Ithaka királyságába, különös, varázslatos teremtményekkel és tárgyakkal találkozhatunk, s ezek még mindig a görög mitológia felszínét kapargatják meg csupán...

Főszereplőnk a 7. osztályos Málnai Andris, a videojátékokba és a gamer világba menekült a valóság elől. Édesanyja életét vesztette covidban, ám orvosként előtte több ezer életet mentett meg. Sem a lány*, sem az édesapja nem tudja feldolgozni a veszteséget, s Andris apja egy nap bombaként robbantja a hírt - ők ketten Tiszabecsre költöznek!

Édesapja megbízatása egy évre szól. A férfi egy fontos környezetvédelmi projekt vezetői pozícióját kapta, ahol munkatársaival közös erőkkel azon dolgoznak, hogy megtisztítsák a Tiszát a töménytelen mennyiségű műanyaghulladéktól...

Andris természetesen nem fogadja jól a változást, ám Tiszabecsen óriási szeretettel és közvetlenséggel fogadják őket. Mivel az internetet ki tudja, mikor kötik be, s a lány nem menekülhet a gamer világba, kénytelen kortársaival tartani és felfedezni a vidéki világot az isten háta mögött, ahol a szomszédban háború dúl...

Russell Punter Moses ​in the Basket c. tündéri lapozójának megjelenését az egész tavalyi év folyamán izgatottan vártam. A gyönyörű borító és mintaképek alapján tudtam, hogy az Usborne egyik legújabb lapozója ugyanúgy el fog varázsolni, mint korábbi társai, amiket bátran ajánlok a legapróbb emberkék számára. A kötet idén márciusban érkezett meg hozzám, s ahogy vártam, rabul is ejtett...

Mózes - a továbbiakban Moses - történetét azt hiszem, nem kell bemutatnom. 

A zsidók "hercege", akit édesanyja ment meg és ereszt szabadjára a Níluson egy kosárkában a fáraó palotájának kertjébe sodródik, ahol Egyiptom uralkodójának felesége talál rá. Mózes így megmenekül a haláltól, melyet a fáraó szór a zsidók összes újszülöttjére és biztonságban nő fel, hogy majdan kivezesse népét Egyiptomból...

Én magam sem vagyok hívő, ám a kereszténység ószövetségi történeteit szívből szeretem. Annak ellenére, hogy nem hiszek azok valóságtartalmában... Mitológiaként azonban bármikor jöhet! 

Moses történetét számtalan formában feldolgozták már, s most Barbara Bongini lenyűgöző illusztrációi keltik azt életre. A történet a kosárbéli utazásra és Moses megmenekülésére koncentrál, ám nem kíséri figyelemmel felnőttkorának történéseit. Egy rövid lapozó, ami egy különleges, titokzatos és sokszor kegyetlen világba kalauzolja el az olvasót, ami rabul ejti felnőtt és gyermek olvasóját egyaránt.

Sajnos ezek a gyönyörű kötetek magyar nyelven nem látnak napvilágot, így az angolul tudó szülők előnyben vannak, mivel azonban a szöveg szégyentelenül kevés, az könnyen és gyorsan magyarra ültethető. A gyönyörű illusztrációk pedig már önmagukban is mesélnek, így a kreatív szülő akár saját kútfőből is mesélheti a történetet.

Vadadi Adrienn Az ​Örökkön Örökké Fa c. kisregénye a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot. A történet gyönyörű, de szívet facsaró is egyben, mely olvasás után sokáig velünk marad. Elszomorít, de megmelengeti a szívet és olyan sebek begyógyításában segít, amiről nem is gondolnánk, hogy még mindig véreznek...

A kötetnek mondhatni két főhőse van. Szille, a kilenc éves kislány, aki szüleivel és nagyszüleivel éli mindennapjait, iskolába jár, s bár felmenői szemében egy igazi csoda, aki kiemelkedik kortársai közül, addig az iskola falain belül korrepetálásra szoruló, visszahúzódó, magányos kislány, akinek nincsenek barátai...

Dió szintén kilenc éves, ám ő Valaholban él... Valahol az elhunytak birodalma, ahová a földi pályafutásukat befejező emberek kerülnek át az Örökkön Örökké Fa segítségével, amely határként választja el egymástól a világokat.

A kötet főhőse tulajdonképpen Dió, akiről sokkal többet megtudhatunk, mint a lányról, aki pontosan úgy képzeli el a másvilágot, amilyen valójában... Vagy csupán az ő képzelete alkotja meg és válik az valósággá? Érdekes kérdések ezek, melyeket minden olvasó biztos, hogy másképp lát majd...

Az én olvasatomban Valahol valóban létezik és a mi világunktól az Örökkön Örökké Fa választja el. 

Dió azonban más. Dió kisbabaként érkezett Valaholba, s senki sem várt rá a túloldalon... A fiú vad, féktelen, "szófogadatlan", végtelenül magányos, egyedül él és öregszik...

Míg társai napról-napra fiatalabbak lesznek, addig Dió egyre idősödik, s semmi értelme sincs Valaholbéli tartózkodásának... Nem tud felkészülni a következő életére, mert ellentétes irányban halad. 

Én magam sosem hittem igazán a reinkarnációban. Legalábbis azon formájában semmiképp sem, ami azt vallja, hogy az ember állat testében is újjászülethet, s fordítva. Vadadi Adri viszont képes volt egy olyan csodálatos túlvilágot megteremteni, ahová én magam is szívesen kerülnék halálom után, s ahol szívesen élnék, hogy majd hosszú tanulás után ismét a földre lépjek... vagy nem.

Valaholt a lillék népesítik be. A lillék az emberek lelkei, akik Valaholban éppolyan teljes életet élnek, mint mi itt, a földön. Csillagkekszet majszolnak, melyet kedves szavakért és mosolyért kapnak az árusoktól, a Kupolában tanulnak, sportolnak, s igyekeznek annyi tudást összegyűjteni, amit majd következő életükben kamatoztatva jobbá tehetik a saját maguk életét és a világot is. 

Itt él főhősünk, Dió, aki a szívembe lopta magát. A fiú magányos, kívülálló, a lillék furcsán néznek rá, s bár a szabályaik szerint kellene, hogy éljen, mi értelme volna ugyanazoknak a cselekedeteknek, ha az ő élete nem vezet sehová? 

Dió életébe mégis belép a változás Ketu és barátai személyében, aki kedvességgel és bizalommal fordul a fiú felé. Valaholban azonban ugyanolyan hatalmi viszályok dúlnak, mint nálunk, s a hatalmas önbizalommal rendelkező, bunkó lillék bánthatják a gyengét...

Aki olvas a sorok közt, már ezekből a szavakból is rájöhet a nagy titokra, amit olvasás közben is hamar kikövetkeztethet a szemfüles olvasó, ám itt semmit sem mondok ki... Marad a rébuszokban mesélés, melynek segítségével remélem sikerül átadni számotokra, milyen mély is ez a történet...

Nem is gondolnátok, milyen szépen kidolgozott történet ez, s mennyire aprólékosan megálmodott világ, amiből nem hiányzik semmi. Mintapéldája annak, hogy kevés szóval is lehet mély érzéseket átadni, világot teremteni, s nem kell túlnyújtani a cselekményt, mint a rétestésztát. Valahol világában egyedül a hasonló, sokszor egyforma nevek azok, amik kevésbé nyerték el a tetszésemet, ám ennek a háttere és magyarázata is rendkívül kreatív, tetszetős volt.

Mivel a kötet fontos központi eleme az újjászületés, a keresztény, mélyen vallásos emberek, akiknek hitrendszerébe nem fér bele az efféle nézet, mindenképpen kerülje el a könyvet, ám ha nyitott, a másfajta nézeteket megfontoló s befogadni képes olvasó, ne habozzon kézbe venni a kötetet!

A történetben kulcsfontosságú szerep jut Imre papának. A nagypapai titulus egy rendkívül erős és fontos szerep, egy olyan kapocs, amit csak a nagyszülők és unokák érthetnek meg. A halál és az elmúlás óriási szerepet játszik a műben, melyet Valahol létezése és az ott élők boldogsága szépít meg, s könnyít meg az olvasó és a szereplők számára is. Az Örökkön Örökké Fa története nekem is segített... Nem is gondoltam volna, hogy ennyi idő után is szükségem van a gyógyulásra és hogy a történet képes lesz arra, hogy máshogy szemléljem a dolgokat...

Papóm miatt különösen közel éreztem magamhoz a történetet és a nagyapa szálát, a történet végét megkönnyeztem, ám az olvasottaknak köszönhetően valamilyen furcsa békességre is leltem, ami megkönnyítette számomra az elengedést. Megfogant bennem egy érzés, hogy talán papó is egy olyan nagyszerű helyen van, mint Valahol - netalán éppen ott -, jól érzi magát és várja, hogy sok-sok év elteltével mi is újratalálkozzunk majd...

Imre papa bár nem sokat szerepel, mégis az egyik legnagyobb szerep az övé, s bár spoilerek nélkül nem írhatok ennél konkrétabbat, a kedvenc jeleneteim többsége az utolsó két fejezetben olvasható - ezek a feloldás és a boldogság pillanatai, mikor felsejlik a boldog jövő képe és mindenki békére lel... 

A gyönyörű, a történetet megelevenítő illusztrációkban öröm elveszni, s bár nagyon sajnálom, hogy végül nem olyan kék színűek lettek, mint amiket a készítés pillanatában mutatott meg az alkotó a profilján, azt kell mondanom, hogy a történet komor hangulatához remekül passzolnak ebben a formában, s olyan atmoszférát teremtenek, ami még inkább súlyt és mélységet ad a történetnek. 

Vészits Andrea Agáta ​és a jegenyenyár c. kisregénye a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot. Az Abszolút Könyvek kiadói könyvsorozat legújabb darabja egy gyönyörűen megírt "mese", mely az idei kínálat egyik legerősebb darabja. 

Az Abszolút Könyvek célközönsége a 9-12 éves korosztály, ám én magam úgy vélem, hogy jelen kötet is tökéletes példája annak, hogy az igazi mesék kortalanok és mindenkihez szólnak, aki szeretné meghallani a hangjukat... 

Főhősünk, Agáta tízéves lett, ám születésnapját egyedül, "magányosan" ünnepli szeretett kutyája, Mázli társaságában. A kislány szülei elváltak, édesanyja és édesapja felváltva nevelik őt, ám hivatásukból adódóan alig vannak otthon, így a lány gyakorta egyedül tengeti mindennapjait...

Gonoszságtérképet rajzol és figyelemmel kíséri a szomszédban lakó boszorkány életét és a gonoszokat, akik messze földről keresik fel azt a varázslöttyeiért... Rendszeresen meglátogatja a házuk mellett elterülő Smaragderdő közepén, egy tölgyfa odvában élő erdei manókat, Mimit és Momót, ám egy napon Agáta élete gyökerestül megváltozik...

A lány megpróbálja megtörni Jegenyenyárfi átkát, de nem sikerül. Ezt követően hőseink minden éjszakát együtt töltenek és megpróbálnak rájönni, mivel törhetnék meg a boszorkány varázslatát...

Nehéz a történetről és annak mély rétegeiről spoilerek nélkül beszélni, de megpróbálom. Vészits Andrea kötete egy lenyűgöző, mesei fordulatokkal átitatott modern történet, amiben két sérült lélek lel egymásban vigaszra.

A történet az olvasónak egyfajta nyomozás is egyben, hisz az már az első perctől kezdve teljesen világos, hogy az Agáta fejében megelevenedő mesevilág és a valóság korántsem azonos. Az olvasó a cselekmény előrehaladtával, a képzelet szüleményeinek apró csepegtetésével jön rá az igazságra, mi micsoda, ki kicsoda valójában, ám üdítő Agáta szemén keresztül látni a világot, mely sokkalta szebb és feldolgozhatóbb az ő formájában... Bár tudjuk, hogy a tündérmesék hősei nem léteznek, karaktereik mégis tökéletesen ráhúzhatók a szereplőkre, s megkockáztatom, talán minden jobb is lenne annak, aminek Agáta látja. Ám a világ gonoszsága és sajnos tündérmesei varázslattól mentes léte könyörtelenül visszaránt a valóságba...

A kötetnek két főhőse van. Agáta és Jegenyenyárfi, az "elvarázsolt fa". Agáta Tourette-szindrómás, melyet úgy lehetne leginkább leírni, hogy a lány akaratlan cselekvéseket, mozgási formákat kénytelen tenni, mely nyelvnyújtogatásban, kéz-láb ösztönös, össze-vissza mozgatásában, és folytonos hangadásban (vokális tikk) nyilvánul meg. Érdemes mélyebben is utánaolvasni ennek az állapotnak, melynek fontos szerep jut a regényben... 

A kislány tíz éves és az egyetlen barátja, Mázli, a szintén "sérült" eb, aki hűséges  társa és vigyázója hősnőnknek. Agáta édesanyja orvos, apja pedig zenész, s hivatásukból adódóan keveset vannak otthon. A szülők számomra abszolút ellenszenves karakterek voltak, viselkedésük pedig bicskanyitogató. Ezt a véleményemet, csupán Agáta édesanyjának sikerült némiképp lerombolni a történet végére, akiben - jobb később, mint soha - megmutatkozni látszott az ANYA... Egyébiránt a szülők a cselekmény 90%-ban elhanyagolják a gyermeküket, aki így kénytelen saját álomvilágába menekülni, s olyan "alakokkal" körbevenni magát, akik korántsem veszélytelenek... 

Egy orvos hivatástudata csodálatra méltó, s biztos vagyok benne, hogy léteznek még piciny hazánkban is ennyire elhivatott szakemberek, de nekem már-már inkább ez az elhivatottság volt az, ami tündérmesébe illőnek tűnt...

Agáta másképp látja a külvilágot. A külvilág pedig hülyének tartja Agátát. (Elnézést a kifejezésért, de ez a regényben is így hangzik el, s kell is, hogy ezt a szót használjam én is az erős kontraszt végett.) Beteg gyermekkel élni nem könnyű. Agáta az átlag olvasónak furcsa és dilis lánynak tűnhet, aki bár valóban furcsa, de cseppet sem hülye! Csupán máshogy látja a világot, s betegsége miatt kénytelen úgy viselkedni ahogy és azt tenni, amit... Szerencsére a regényben megjelennek azok az emberek is, akik elfogadják a másságot és kedvességgel, szeretettel fordulnak a sérült gyermekek felé...

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik kristálytisztává minden. Kíváncsian vártam, mikor derül fény minden apró részletre, ki kicsoda is valójában, s bár a legtöbb mesebeli karakter személye kitalálható, ki is ő és mivel foglalkozik a valóságban, volt, ami megdöbbentett, vagy épp mulattatott. A manók kiléte azonban teljesen megdöbbentett... Bevallom, egy pici aggodalom el is fogott, hogy odakinn az erdőben, egy tízéves kislány, aki védtelen, s még beteg is, milyen emberekben bízik meg, s itt is látszik igazán, mennyire nem figyelnek rá a szülei - félelmetes... Bár Agáta természetétől fogva jóságos, de naiv is egyben, s felnőtt szemmel nem tudok nem elvonatkoztatni, mennyire máshogy is alakulhattak volna a dolgok, ha a valódi élet mocskára gondolok...

Agáta mellett a kötet másik főhőse Jegenyenyárfi, akit elvarázsoltak. Nos, ez talán nem is áll olyan távol az igazságtól, mint gondolnánk... Traumák után gyakoriak lehetnek az efféle válaszreakciók, ám a fiú karakteréről már valóban nehéz úgy beszélni, hogy ne lőjem le nektek a poént, amire magatoknak kell rájönnötök... Mégis mesélek picit róla, hisz a kedvenc karakterem lett a történetben.

Az elvarázsolt fa - akinek a boszorkány a Nyár Jakab nevet adta... - hirtelen bukkan fel a szomszédban. Eleinte a fiú meg sem próbál emberként viselkedni, nem iszik, nem hajlandó sétálni, lefeküdni, hiszen ha ezt mind megtenné, soha többé nem lehetne újra fa... Apukája, anyukája és húga a kertben hajladozik, akikhez égető mód vágyik vissza. Jegenyenyárfi és családja közt az üzeneteket eleinte Agáta közvetíti, aki szépen lassan maga is megtanulja a fák beszédét... 

Jegenyenyárfi  karakterének varázsa abban áll, hogy ő lesz a kulcsfigura Agáta életének megváltozásában. Ő lesz a lány első barátja, s a tetőpont is az ő léte körül forog...

Berg Judit Rumini ​Kondor-szigeten c. mesekönyve a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot. A kötet a Most én olvasok! kiadói sorozat 3. szintű olvasmánya, s ezzel együtt immár a negyedik "pici Rumini" - avagy kis-Rumini - kötet a piacon (idén érkezik az ötödik, s egyben utolsó rész is).

A kötet egy igazi apa-fiú kalandot rejt magában, melyben egy picit közelebbről megismerhetjük Rumini édesapját, s láthatjuk, hogy kedvenc egerünk kitől örökölte bátorságát és kalandszeretetét. A picit hosszabb lélegzetvételű mese vérbeli kalandokat, tanulságos és torokszorító pillanatokat tartogat az olvasó számára. Rumini-rajongóknak kötelező olvasmány!

A történet mesélője - mint mindig - most is Rumini lesz, aki a jelenből réved vissza a múltba, s meséli el nekünk egyetlen vitorlázós kalandját, melyet édesapjával élt át...

Rumini édesapja, Trimini matróz volt, s történetünk kezdetén két hét szabadságot kapott, melyet fiával kettesben szeretett volna eltölteni. Apa és fia a Szélvész nevű kétárbócos vitorláson kel útra, mely út során Trimini mindenre megtanítja a fiát, ami a hajózáshoz elengedhetetlen. 

Hőseink elsőként Mangó-szigeten kötnek ki, ahol Rumini édesanyjáról is megemlékeznek, majd egy apró üzletbe betérve Rumini igazi kis mennyországban találja magát, ahol minden kapható. A csodák boltjának tulajdonosa egy kedves, idős hölgy fontos leckét tanít meg Rumininek, aki végül nem távozik üres kézzel az üzletből. Édesapjától egy mindent nyitó pálcát kap, míg az idős hölgy egy két darabra tört jáspiskődarabkát ajándékoz apának és fiának, melyek bűvös hatalommal rendelkeznek és mindig megtalálják az egymáshoz vezető utat...

A békés vitorlázásnak a kalózok támadása vet véget, akik már egy ideje újra sanyargatják a délnyugatra utazókat. Trimini időben elrejti fiát egy üres hordóban, akiről a haramiák így nem szereznek tudomást. A Kondor kapitánya el akarja adni Triminit rabszolgának, míg a Szélvészt zsákmányként foglalja le. A kalózok Kondor-szigetre viszik főhőseinket, ahol a sziget nemes kondora is rabláncon senyved...

A Rumini Kondor-szigeten egy vérbeli kalandtörténet kalózokkal, lenyűgöző szigetekkel, a tenger rabul ejtő végtelenségével és a végtelenül erős vérségi kötelék, a mindent elsöprő szeretet varázsával. ❤ 

Berg Judit valóban a remek történetek, mesék istennője, akinek sikerül újra és újra elvarázsolnia olvasóit! A Rumini Kondor-szigeten ismét egy rendkívül erős Rumini-kaland, mely tökéletesen illeszkedik az eddigi történetek sorába, s bepillantást enged a múlt egy boldog szeletkéjébe, amikor Rumini még nem az utcákat járta, hanem család és szeretet vette körül...

A történet elmesélésének kerete, a múltba való visszapillantás remek választás volt. Súlyt adott a történetnek, ami egy "letűnt" korszakba enged bekukucskálni minket, mely történet bár csodaszép, mégis fájdalmas főhősünknek és az olvasónak is egyaránt, hisz tudjuk, hogy Triminit nemsokára utoléri a végzet és Rumini árva lesz. Szívszorító érzés tudni, hogy a fiú az utcára kerül, koldulni és lopni kényszerül, ám ezt a szomorúságot képes picit felitatni és szebbé varázsolni ez az apró kaland, amiben egy csodás apát ismerhetünk meg. 

Trimini vérbeli matróz és remek apa, aki mindenre megtanítja a fiát, amit ő maga is tud, s a legnagyobb veszélyben is figyel arra, hogy tanítson és tartsa fiában a lelket. Hisz a fiában, terelgeti és biztatja ahol kell, majd elismeri erényeit, mely visszajelzések rendkívül fontosak egy gyerek fejlődése érdekében. Üdítő volt látni egy olyan fiatal Ruminit a lapokon, aki fél, bizonytalan, nem ugrik olyan forrófejűn és meggondolatlanul a veszélybe, mint ahogy a jelenben viselkedik. Bátorításra szorul, de már megvannak benne a remek tulajdonságok és képességek, melyeket olyan jól ismerünk. Használja az eszét, a szívére hallgat és éppoly jóságos, mint a szülei... 

A 3. szintű, komolyabb és szerteágazóbb cselekmény miatt több időnk van elmerülni a Rumini-univerzumban, mely ezzel a kötettel még inkább kitágul. Új szigeteket ismerhetünk meg és fedezhetünk fel, újabb karakterek és fenséges teremtmények bukkannak fel, akik a szívünkhöz nőhetnek. S mindez ismételten bravúros módon, gyönyörű illusztrációkon keresztül elevenedik meg a szemünk előtt! Kornél kötetről-kötetre felülmúlja önmagát, s én egyszerűen képtelen vagyok betelni ezekkel a remek illusztrációkkal, amikkel szívem szerint kitapétáznám otthon a falat! Rátkai Kornél most a denevércsapatával és a kalózok ábrázolásával vett le a lábamról - a denevérek egész egyszerűen zseniálisak, míg példának okáért az ájultan földre rogyó kalóz képe, akinek még a szemöldökei is egymás felé fordulnak a nyaklevestől halálra kacagtat!