Minden nagyon ismerős, és mégis más - a Vitéz János Gimnázium diákjai a közelmúltba kerülnek, egészen pontosan 1983-ba, a rendszerváltás előtti Magyarországra. A zánkai úttörőtáborba utaznak, ahol a látszategyenlőség nevében minden társadalmi osztályból nyaralhatnak a gyerekek, és a tábor végén még Kádár Jánost is hallhatják beszélni. Később egy véletlen folytán Budapesten ragadnak, ahol ellenzéki értelmiségi körökbe keverednek, és tanúi lesznek, amint kis híján meghiúsul a Duna Kör megalakulása...

1983-ban, a cselekmény idején a várva várt rendszerváltás még csak álom volt, ám a kötet nem lehetne aktuálisabb a 2026-os tavaszi - szintén hőn áhított - kormány- és rendszerváltás fényében.

A kötet megjelenésével, a tartalommal, a borító leleplezésével tavasszal, a Pagony kiadó sajtóeseményén találkoztam először, ahol a kiadó munkatársai és maga az írónő leplezték le a könyvmegjelenést és osztottak meg róla belsős, kecsegtető információkat.

Legnagyobb örömömre a Könyvhéten sikerült találkoznom az írónővel is, aki gerilladedikált nekem ❤, s egy kínos címcserét követően - amit azóta is restellek - érdekes beszélgetést folytattam vele a regényről, aminek keletkezéséről és titkairól mesélt nekem. A jó hangulatú beszélgetés azóta is velem maradt, s most elérkezett az idő, hogy a regényt is bemutassam és értékeljem nektek. :3

Az írónő továbbra is szeretett hőseivel dolgozik. Kende, Betti és Martin mellé azonban csatlakozik Gitta - A generális talizmánjában megismert lány - is, aki immár Áron barátnője. Hőseink épp Corvin Janóhoz igyekeznek, s Martin, aki szerelmes Gittába, minden áron be szeretné bizonyítani a lánynak, hogy az időutazás jó móka, s ha esélye nyílik rá, szerelmet is vallana.

A két fiatal a Vitézy János Gimnázium előtt lép ki a gyökérteremből és a feldühödött Bori néni elől a suli udvarán gyülekező gyerekekhez csapódnak, ahol a tanárok közt döbbenten fedezik fel a fiatal és akkor még jófej Lutz tanár urat... ^^

A szépen tagolt regény második felvonása az egy hetes nyári úttörőtáborban történtek leirata, amiben van önfeledt fürdőzés, vetélkedő, torna, lovaglás, bűntény, szobaátkutatás, verseny; amiben barátságok köttetnek és megtudjuk, milyen is a Kádár-rendszer azon szépen fentartott ábrándképe, hogy mindenki egyenlő...

A tábort szerencsésen túlélő és az idővonalat meg nem bolygató Martin és Gitta visszatérve Budapestre pillanatok alatt szembesül a sorsdöntő nehézséggel, mely akadályozza hazajutásukat - az időalagút előtt óriási sóderhalom áll, mely elzárja előlük az ajtót!

Miután Lutz tanár úr rátalál az utcán kallódó gyerekekre, főhőseinknek nincs más választása, mint azt mondani: szüleik eltűntek, a lakásaikba bejutni nem tudnak.

Ez ebben a korszakban teljesen hihető magyarázat, s hogy a gyerekeket biztonságban tudja, a férfi két ellenzéki lakásába "bújtatja el" őket...

A fiataloknak a táborban sikerült elkerülniük az időanomáliát, itt azonban versenyt futnak az idővel - eközben beépített ügynököt lepleznek le, akinek igazi kilétére nem figyelmeztethetik azokat, akik jók hozzájuk -, hogy visszaszerezzenek egy dokumentumot egy párttitkártól, akitől a saját fia is fél...

Martin talpraesettségének és Gitta eltökéltségének köszönhetően a történelemben nem következik be visszafordíthatatlan, helyrehozhatatlan kár, s mielőtt a segítségükre siető, titkukat megismerő srác a hazatérésük előli akadályt is elmozdítaná, hőseinknek lehetősége nyílik SPOILER!!! az István, a király rockopera főpróbájának megtekintésére a Városligetben. o.O ❤❤❤ SPOILER VÉGE!!!

Az Ügynökök és úttörők az idei évem egyik legjobb olvasmánya volt, ami pillanatok alatt magába szippantott és az olvasást követően napokig nem engedte el a gondolataimat! ❤

Az 1956 utáni Kádár-világ, egészen a rendszerváltásig teljesen más képet mutat gyermeki, egy- vagy többgenerációs szemszögből mesélve. Kifejezetten az 1980-as évek is...

A titkosrendőrség, az ügynökök, a házkutatások rémségei, a megfélemlítés, a "minden szép és jó" narratíva a meghatározó, ha erről a korszakról tanulunk. Ennek az idők folyamán különböző fokozatai voltak, s a nagyvárosokban élők helyzete eltért a vidéken élők tapasztalataitól. Legalábbis az összegyűjtött és olvasott információk alapján ezt a következtetést kellett leszűrnöm.

Szüleim beszámolói szerint a családom jól és boldogan élt. Volt munka, volt pénz, s ha dolgoztál, mindent meg tudtál venni, ami az élethez kellett. Tudtak kocsit, hűtőszekrényt venni, mindenki el tudott menni a munkahelyéről nyaralni, külföldre is, szocialista táboron belül. Nyugatra minden második évben két hétre lehetett menni, ami erősen korlátozva volt, de volt pénz és lehetőség. Apukám a fél világot bejárta így, ez éles kontrasztban áll azzal, hogy én legmesszebb Londonig jutottam el, életemben 1x. :(

A határon való csempészet mindennapos volt. ^^ 

Cipőt, ruhát, sátrat, étolajat, de még kiskutyát is hoztak át a felmenőim. A kocsi kárpitja mögé eldugott dolgokat sose találták meg a többségében rendes határőrök, sefteltek farmerokkal vagy kötöttek méltányos üzletet, aztán ment mindenki a dolgára.

Nagyapámnak ellenben voltak horrorisztikusabb történetei, mikor a katonák, rendőrök éjjel rájuk törték az ajtót, mindenkit lefektettek arccal a föld felé, míg átkutatták a házukat egy keresett személy utáni kutatás közben.

Ennek fényében látom már más szemmel az István, a király ősbemutatóját is, aminek bevezető sorai nem kicsit kritizálták az akkori rendszert. A regény egy nagy meglepetése és gyöngyszeme volt nekem a rockoperáról szóló cselekményszál, kár, hogy a nagy szerelmem, Vikidál Gyula nem került nevesítésre a könyvben. :P

Örülök, hogy ismét találkozhattam az Abszolút Töri első főhőseivel - Kende, Betti és Martin hat! éve velem vannak, egészen elképesztő ezt leírni! ❤

Az első Abszolút Töri, A királyné violája 2020-ban jelent meg. Az Ügynökök és úttörők 2026-ban. A regénysorozatban azonban nem telt el egy teljes év sem, és mégis, elképesztően éles a kontraszt mind a nyelvezet, mind a használati tárgyak (elektronikai eszközök), mind a gyerekek/fiatalok személyisége és szóhasználata között.

Az életkorilag ugyanannyi éves szereplők teljesen más szavakat használnak most, máshogy viselkednek; a jelenlegi zenelejátszó eszközöknek híre-hamva sem volt még A királyné violájának modern részeiben (sem a mások által írt korai megjelenésű regényekben), s baromi érdekes és elképesztő látni, hogy ugyanazok a gyerekek hat év elteltével mintha teljesen mások lennének. Szerethetők most is, de mennyivel mássabbak voltak évekkel ezelőtt....

S milyen érdekes, hogy mindez az írónő szavain keresztül történik, aki maga a legmegfoghatóbb bizonyíték a változásra. Változik a gyerekekkel, a fiatalokkal, az idő múlásával együtt, s döbbenetes és bámulatos is egyben, mennyire máshogy formálja meg a Vitézy János Gimnáziumba megteremtett, saját diákjait hat év távlatából. Mellbevágó, hogy szalad az idő és miként formálódnak az emberek!

Bájos hőseink 2019 óta képezik részét a kortárs, hazai gyermekirodalomnak, s ezen idő alatt bizonyos, hogy több ezer rajongót nyertek maguknak! Sikerük töretlen. Szerethető karaktereiket szívünkbe zártuk, elképesztő kalandjaikon hangosan kacagtunk, míg az írónő frappáns humorának és szárnyaló fantáziájának és az illusztrátor zsenialitásának köszönhetően a kiadó évről évre töretlenül szállítja nekünk a folytatásokat, amikre gyermekek és felnőttek egyaránt ki vannak éhezve!

A sorozat formai felépítését már jól ismerjük, minden kötet két mesét rejt magában, melyek néha más, olykor pedig egybefüggő történeteket mesélnek el.

Az Esküvő! két meséje jelen esetben utóbbi típusba tartozik, s mindkettő a kötet címében olvasható lakodalomról, annak előkészületeiről szól, minden hozzá kapcsolódó tevékenységgel, előkészülettel együtt.

Az Agyagozzunk! címet kapó első felvonásban a verebek kora reggel hozzák a hírt a tanyán élőknek, hogy a szomszédos farmra költözött Kecskére rátalált a szerelem és férjhez megy!

A hálósapit viselő Malac és Liba eleinte álmosan pislog, majd a hír szépen lassan mindenkit felébreszt. 
A tanya felzúdul a hír hallatán, s elkezdődik az ötletelés, milyen ajándékot adjanak az ifjú párnak...

Eközben a háttérben egy magányos gyík keresi játszópajtását... ^^

Az udvar népe végül a korongozási eljárással készült edények mellett dönt, mint nászajándék, így főhőseink felkerekednek a szükséges eszközök beszerzéséért.

A második felvonás már a konkrét esemény leírását tartalmazza: az Esküvő részben felvirrad a nagy nap. Díszes állatseregletünk kiöltözve, az elkészített ajándékkal felpakolva átvándorol a szomszédos tanyára, ahol Ló, a rendezvényszervező épp egy béka aggodalmait igyekszik csitítani. Az ifjú párt Gólya esketi, míg a békák kórusa naplemente után venné át a talpalávaló húzását, ám a kórus tagjai értelemeszerűen tartanak az anyakönyvvezető személyétől, aki békákkal - is - táplálkozik... ^^

Ám Gólya hivatali időben nem fogyaszt vendéget, így kezdetét veheti az esketés, majd jöhet a hajnalig tartó lakodalom.

Engem mindig elkápráztat Tóth Krisztina lenyűgöző fantáziája, ötletessége, szellemes helyzetkomikumai. Kötetről kötetre bizonyítja, milyen kiapadhatatlan kreatív tárházzal rendelkezik, sosem okoz csalódást, ellenben sírva röhögős perceket, elbájolt pillanatokat annál inkább. Kíváncsian várom, miféle kalandokat álmod még meg főhőseinek, akiknek a fénye nemhogy apad, de egyre növekszik!

Jelen esetben a gyíkocska édes-bús történetén túl, a lakodalomban tiszteletüket teszik az angol lordok és ladyk; a híres festők által megfestett életképekre megalkotott piknikező, kosztümös alakok; a francia udvarból, Versailles-ból szökött nemesek, akik mind-mind gácsérok és tojók, kacsák és récék képét veszik fel, s az esküvő cselekménye mellett, szavak nélkül konkrét történeteket mesélnek el. Bámulatos!

Az Esküvő! minden sorát imádtam, hangosan nevettem a poénokon és elmélyülten tanulmányoztam a háttérben zajló eseményeket. 

Kedvenc szereplőm továbbra is Malac ❤, de az esküvője közben majdnem legelészni kezdő kecskebak, a lassúzni vágyó csigák (LOL), a napszemcsit és/vagy sapit viselő békák is teljesen elbájoltak. ❤ :3

Megjelent a Családi barangoló 2. kötete Czernák Eszter tollából! A Várak, kövek, barlangok ropogós könyvheti újdonság, melyben folytatódnak a kétbalkezes - magamra emlékeztető - anyuka, a folyton éhes, haspók apuka, valamint Oli és Kamilla, a kalandokra éhes gyerekek kirándulásai, szerte Magyarországon.

Az első kötetben őshonos állataink nyomában szeltük hazánk vidékeit, most pedig várakat, barlangokat látogathatunk és kőzetekekkel ismerkedhetünk meg. Főhőseink újra különleges zoknikat húznak hát és miközben maguk is ismeretekre tesznek szert, úgy ismertetik meg az olvasóval is hazánk újabb jeles tájait, építményeit, helyeit.

A kötetben szereplő helyek nagyrészén nőttem fel, a nosztalgiafaktor hol melegséggel öntötte el a szívem, hol apró könnycseppet fakasztott, miközben emlékeim útvesztőjében jártam. Olvasni a jól ismert helyek leírását varázslatos élmény volt, faltam a sorokat, várva, miként mutatja be az írónő a számomra oly kedves helyszíneket - s nem kellett csalódnom! Megragadó leírásokat kaptak, amik képesek lehetnek felkelteni a figyelmet és felébreszteni a vágyat a kirándulás iránt azokban az olvasókban, akik még nem jártak egy adott tájon. Túracipőt húztam volna azonban én magam is olvasás közben, így működik a varázs azokon is, akik tudják, miként néz ki mindaz élőben, ami most a lapokon elevenedik meg...

A kötetben 18 helyszínre kalandozhatunk el. Ellátogathatunk többek között az Aggteleki-cseppkőbarlangba (Baradla-barlang), Acquincumba, várjátékokat nézhetünk, titkos alagutak titkainak nyomába szegődhetünk, megnézhetjük, otthon van-e a tihanyi visszhang, s láthatjuk, miként bukik alá a tündérszépségű Fátyol-vízesés Szilvásvárad erdejének mélyén. ❤

A kirándulások során rengeteget tanulhatunk a természetről, a történelemről, s Apának hála különféle finomságokról is szó esik... ^^

Tizennyolc történetről mesélni képtelenség. Személyes kedvenceim kiemelésével azonban adok nektek egy kis ízelítőt a kötet tartalmából.

A kötetet Láng Anna mesés illusztrációi díszítik. Erről szinte elég is ennyit mondanom, aki ismeri a munkásságát, tudja, hogy hibátlan, makulátlan vizuális élményben lesz része! ❤

Az idei Könyvhétre jelent meg a RuMINI sorozat 2. kötete, amit kitörő lelkesedéssel vártam, annak fényében hatványozottan, hogy kb. egy-másfél hónappal a megjelenése előtt már a cím, a borító és néhány illusztráció is napvilágot látott. ❤

Igazi kínszenvedés volt az idő vánszorgása a megjelenésig, vérbeli Rumini-rajongóként felért a várakozás egy valódi kínzással. ^^

A Rumini a Füstölgő-tengeren folytatja szeretett hőseink korai kalandozásainak elbeszélését, új fejezetet nyitva meg a múltjukból, tovább szélesítve az univerzumot, melyben olyannyira szeretek elmerülni.

Az alamuszi, titkolózó báró egy hordónyi aranytallét ígér az Illatos-öbölből származó homokért, ami a Füstölgő-tenger egyik szigetén található. Ám oda senki sem merészkedik...

A kapitány nem szeret fogadni, de végül az alku megköttetik és a Szélkirálynő vitorlát bont.

A szigetcsoportra hőseink viszonylag könnyen rátalálnak, ám a bejáratot - melyet két térkép két külön helyen jelöl - nem találják... A partot mozgó szigetek ölelik körbe, amik szinte lehetetlenné teszik az öbölbe való bejutást, s senki sem tudja, milyen rendszer szerint mozognak...

Éjjel Rumini és Balikó kabinjában - a két hajósinas által korábban elcsent mézescsupornak hála - főhőseink betolakodókat fognak, akik bár eleinte láthatatlanok, kíváncsiságuk miatt mégis bajba és a ragadós mézbe kerülnek, így fel kell fedniük magukat a hajósinasok előtt.

A Füstölgő-tenger vizei mozgó "szigetcsoporttal", 

a vakarók népével, 

a bűzlő Illatos-öböllel - aminek a szagától hőseink majdnem rosszul lesznek -, 

titokzatos homokkal, 

a sziget titkával, 

s a kaland végén, a tények napvilágra kerülésével egészen más fénybe kerülő fogadás becstelenségével várja a hajósokat, akiknek bőven lesz része veszélyben, nyomozásban, nevetésben és döbbenetben.

Mindezt a Rátkai Kornél által illusztrált képi világ koronázza meg, aki ismét brillírozott. Kedvenceim jelen kötetben a nagy látószögű illusztrációi voltak, melyeken a tárgyak hatalmas monstrumként, szeretett egérlegényeim pedig aprócska, cuki alakokként jelennek meg. ❤

Kifejezett örömömre szolgál, hogy a legénység összes tagja felbukkant az illusztrációkon, s így a Kornél által illusztrált Rumini-világban mindenki testet öltött. A Szélkirálynő legénysége megérdemelte ezt, a nagy regényekben sokszor hiányoltam egy-egy mellékszereplő megjelenítését.

A most megismert lények közül sajnos nem avattam új kedvencet, a vakarók és a hátadombok nem vették fel a versenyt korábbi kedvenceimmel se nevükben, se személyiségükben (bár az újszülött hátadomb mókás kis figura volt ^^).

Posványzug, mint helyszín ellenben látványos és orrfacsaró is volt egyben, szinte éreztem a magából ontott bűzt, amitől Balikó és Rumini fulladozott, s egy valamit bizton ki merek jelenteni, nem ez lenne az első úticélom, ha valamilyen csodás varázslat folytán belekerülnék a Rumini-univerzumba... ^^

Kíváncsian és repesve várom szeretett egérkéim legújabb kalandját, a RuMINI majdani 3. kötetét, s természetesen a nagy regényfolyam idei, 20 éves jubileumára megjelenő új részt, mely a Rumini és a hét penge címet kapta. /Remélem, egy éven belül Nagy Zoltán illusztrációival is megjelenik majd!/

A Szélkirálynő ismeretlen szigetre téved, ahol Rumini, Balikó és Sebestyén összeismerkednek a szigetlakókkal. A pepinók igen furcsa népség: semmi nem érdekli őket, üres tekintettel néznek maguk elé, és a hajukban lévő gyöngyöket fésülgetik. Hamarosan kiderül, hogy sem a népükről, sem magukról sem tudnak semmit. Ráadásul a Szélkirálynő legénységének többi tagja nyomtalanul eltűnik! 

Vérbeli Rumini-rajongóként határtalan örömmel, kitörő lelkesedéssel fogadtam a Rumini-univerzumot tovább bővítő legújabb könyvsorozat, a RuMINI első kötetének megjelenését, ami a tavalyi Könyvhéten látott napvilágot. Azóta már háromszor olvastam. 

A RuMINI a kezdő olvasóknak szánt Most én olvasok! és a nagy Rumini-regények között helyezkedik el, s egy, terjedelmét tekintve rövidebb, de bőséges meseregényt takar, aminek a folytatásaira bizton számíthatunk! (A második kötet az idei Könyvhétre látott napvilágot, értékelése hamarosan várható!)

A Rumini Kővárosban története a pelevári kalandok után játszódik. Hőseink éppen hazafelé tartanak második útjukról, a Szóláti-szigetekről, mikor a tenger közepén beáll a szélcsend, a Szélkirálynő kikerülhetetlen áramlatba kerül, s a hajó - a legénységgel a fedélzetén - magatehetetlenül sodródik a tengeren - ki tudja hová...

Irányadó pont nélkül Sebestyén nem tudja, mennyit sodródhatott a Szélkirálynő, az ivóvíz pedig fogytán. Az aggódó matrózokra azonban rámosolyog a szerencse, mikor feltűnik egy sziget a láthatáron.

Sajtos Pedro, az őrszem és a félős Bandi a hajón maradnak, míg a legénység többi tagja két táborra verődve elindul vizet keresni a szigeten.

Rövid beszélgetést követően kiderül, hogy hőseink a pepinók földjére vetődtek.

Jolanda törzse falujába, Porfészekbe vezeti a három utazót, ahol kiderül, hogy a pepinók nem ismerik a múltjukat, nincsenek meséik, s mindennapjaikat fásult közömbösségben élik.

Van azonban egy érdekes, különös ismertetőjegyük, méghozzá a hajukban növő gyöngyök, amiket a sziget ura, Csimbumm uraság minden nap magával ragad...

A Rumini Kővárosban ízig-vérig kalandregény, rejtéllyel és bravúros humorral a javából! Új földekre evezünk a történet folyamán, bővül ez a csodálatos világ, lassan jó volna egy falra (is) felakasztható Rumini-világtérkép!

A pepinók szigetével zsenge, lenyűgöző helyszínt, míg a néppel vérfrissítő, új szereplőket kapunk. Jolanda szerethető mellék(fő)szereplő, figyelemre méltó és szomorú háttértörténettel.

A regény negatív karaktere és ellensége jelen esetben egy elég furcsa szerzet, lehet szeretni és utálni, együtt érezni vele vagy épp a pokolba kívánni. Mindenesetre az ő karaktere egy nem várt, de nagyon szép befejezést kapott...

Nagyon ideje volt, örültem, hogy a legénység tagjai közül olyan emelődött ki, aki Balikó jövőbeli karrierjében fontos szerepet játszik, s igazi példakép lehet.

Rátkai Kornél prímán ábrázolta Sebestyént, oda meg vissza voltam a megálmodott dizájntól (kedvencem a kendő a fején). 

Örülök, hogy a kicsi és most a "közepes Ruminit" is Kornél illusztrálja; Nagy Zoltán rajzai után és mellett tökéletesre sikerült ez a mesés világ. A kettő együtt nekem személyes kedvencem, s hadd emeljem ki a Kornélra oly jellemző finom, ütős humort, amit itt is cselecsempészett a rajzokba - a pepinó faluban, kunyhóból kilógó lábacskákon konkrétan dőltem a nevetéstől. ^^

Úgy gondolom, a legkisebbeknek szóló Rumini-kötetek egyik erőssége Kornél lenyűgöző képi világa, a bájos karakterek, amik hűek mindkét rajzolt elődhöz, stílushoz.

Csodálattal adózom Berg Judit kiapadhatatlanul kreatív szellemének, aki újra és újra megcsinálja - s ír egy következő zseniális történetet nekünk, könyvmolyoknak! ❤

Az utóbbi évek Rumini-történetei visszahozták számomra az első kisegeres regények világát, ami sok-sok évvel ezelőtt magába szippantott, s kárpótolnak az utolsó két nagyregényben eszközölt változtatások végett, ahol számomra!!! Rozi már zavaróan főszerepbe került.

A Szélkirálynő legénységéből soha nem elég! ❤