Fenyőfa! Ha hallasz, segíts nekem! Megtaláltam Bill könyvét és Stanford figyelmeztetése ellenére egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltam Bill elméjébe. El sem tudod képzelni, mennyire gyűlöl téged és Stanfordot! Egy egész fejezetet írt rólatok és a titkaitokról...

De ne aggódj, tőlem senki nem tudja meg a keresési előzményeidet, de Hatujjú vad éjszakájának eseményeit sem! Becsszó!

Viszont a könyv hihetetlen dolgokat rejt! Bill szemén keresztül végigutaztam Amerika történelmén, láttam, amikor a Sámán megalkotta a varázskört, amikor ez az őrült háromszög rátalált Gravity Fallsra és...

Fenyőfa! Ha hallasz, segíts! Bill egyre erősebb és megpróbálja uralni az elmém! Úgy tűnik, nem figyelnek rá kellően oda a Teráprizmában. Bele se merek gondolni, hány ember fejébe próbál majd belemászni még! Meg kell semmisítenünk a könyvét! Én nem kötöttem alkut vele, de minden olvasójából erőt merít. Nem hagyhatjuk, hogy visszatérjen! Bizonyítékok vannak a kezemben az összes stiklijéről, de hidd el, elég agyafúrt ahhoz, hogy a legfontosabbakat titkolja. A könyve azonban igazi kincsesbánya, egy valódi régészeti csoda! Korabeli újságcikkeket és naplóoldalakat tartalmaz Waxstaff társaságáról és nem hiszed el, de nála vannak a napló elveszett oldalai is! Ha valaki alkut köt vele, Hatujjúnak vége! Fenyőfa! Azonnal hagyd ott a Hullócsillag legújabb tinibuliját és SE...

Lehet, hogy a könyved valódi kincsesbánya egy vérbeli Gravity Falls-rajongónak, lehet, hogy megmondtad, hogy történelmet írok, mert én leszek az, aki elsőnek megfullad a levegőn (ASZTMÁS VAGYOK, HÁROMSZÖG! - nem rémlik? Simán benne van a pakliban!), lehet, hogy a Cipherosjka ellopja majd az álmom, de túléltem a Bizarrmageddont és megesküdtem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a Perverz Piramis megsemmisítésének érdekében, szóval rajta hát, bárhogy bömböl, tombol, zúg a víz. Bátor küzdelemre, harcra kész, ilyen a Könyvmoly Szív! Ilyen a Könyvmoly Szív!

Fenyőfa?

Fenyőfa! Kezdtem azt hinni, magamra hagysz!

Remélem, egy pillanatig sem hiszed, hogy képes lennék vele alkut kötni! NE-EM! Láttam, veled is miket művelt... Csupán a tudásra szomjaztam!

Hihetetlen dolgokat láttam! Kiegészíthetjük a naplót, Fenyőfa! Miért hívsz Fenyőfának?

Egy könyvmoly hatalmas tudás birtokába kerülhet Bill könyvének olvasása által. (Persze, ehhez az kell, hogy ismerje a Rejtélyek városkáját...)

Újra elmerülhet a kalandokban, a múltba repülhet, történelmi dokumentumokba nyerhet bepillantást, csupán arra kell vigyáznia, hogy Bill ne tudja megfertőzni - ahogy engem se sikerült neki. És azt azért te sem tagadhatod, mennyire kifacsart módon vicces Bill...

Viszlát, Bill!

Ui.: Óriási respect a könyv magyar fordítójának, Katona Lászlónak (talán ő is rajongó lehet???) és szerkesztőjének, Király Anikónak - csodás munkát tettek le az asztalra! 

Caledonia/Könyvmoly/Könyvkukac

Keala Kendall 2025-ben vetette papírra a polinéz hercegnő kifordított történetét és a Manó Könyvek kiadó éppoly sebesen érkezett meg a magyar kiadással, mint ahogy Maui, a tenger és a szél félistene, mindenki hőse alakot vált! ;)

Az eredeti mese szerelmeseként, de főleg Maui-rajongóként türelmetlenül vártam az ismeretlen írónő tollából származó terjedelmes regényt, s bevallom, igencsak kíváncsi voltam, milyen kalandregény született képzeletének szárnyalásából.

Mivel a regény feltételezi (és nem mellesleg valóban is szükséges hozzá) a mesefilm ismeretét (hiszen durva spoilereket is tartalmaz rá nézve), így én sem ismertetem az alaptörténetet, csupán felveszem és tovább szövöm a fonalat.

Nos, az írónő eltörli ezt a pillanatot, s azonnal útnak indítja hősnőjét a szoros felé, hiába érvel Maui, hogy a lány terve esztelenség. Vaiana a biztos elbukás irányába hajszolja a kenut, s mikor Te Kā haragja lecsap rájuk, a lány eszméletét veszti.

Az összecsapás után Te Kā eltűnik, az óceán vize feketévé válik, s elhallgat. Szavát Vaiana többé nem hallja, s elkeseredett magányában csupán nagymamája, Tala az, aki az óceán szélén rátalál, majd azt mondja, talán van még remény...

Tala egy közelben fekvő, megátkozott, elfeketedett szigetre viszi unokáját, ahol egyedül él egy lány, az átok túlélője, Noe. Ha Vaiana megtalálja, együtt esélyük lehet meggyógyítani Te Fiti szívét. 

Vaiana ugyanaz a lány, akit a mesében megismertünk, ám felemésztő bűntudat gyötri. A cselekmény egészén végighajózik a lány kérdése - vajon miért választotta őt az óceán?

Elbukása, önmagában való kételyei, népe elvesztése iránt érzett félelme végigkíséri az útját, s ezen kérdések megválaszolása nem csupán rajta áll... Vaiana az új karakterek által formálódik, hol pizitív megerősítést, hol könyörtelen szembesítést kap, melyek tőrdöfésként hatolnak a szívébe.

Maui szerelmeseként bevallom, féltem, hogy a regény csalódást okoz majd, hisz a történet elején Maui kővé dermedt. Kíváncsian tekintettem magamba, vajon mennyire viselem majd el, hogy nem hajózik velem ezen az úton, s meglepődve tapasztaltam, hogy az írónőnek sikerült olyan izgalmas adaptációt írnia, ami magával ragadott, s nem vérzett olyannyira a szívem a félisten után, mint korábban gondoltam. Ennek azonban Kala az oka, aki rendkívül hasonlított mindenki hősére, mégis különleges lényéért, önmagáért zártam a szívembe. ❤

Kala ragyogó színfoltja volt a történetnek, a nem várt fordulatok egyike. Megjelenése rendre erőt, magabiztosságot és védelmet sugárzott, minden jelenetét uralta.

Kiléte már az elejétől fogva gyanús volt. Valódi titka nem ért akkora pofonként, hisz cseppet sem bíztam benne, s hiába volt sokszor "kedves és segítőkész", önös érdekből tetszelgett megmentőként.

Lalotai első osztályú helyszínválasztás. A szörnyek birodalma kiaknázatlan, feneketlen kút volt, aminek csupán egy parányi részletét ismerhettük meg a mesében, míg most több szelete is feltárult. Az itt élő szörnyek mind figyelemre méltó, lebilincselő karakterek, akik igyekeztek semmisé tenni a sztereotípiát, miszerint minden szörnyeteg gonosz. Véleményem szerint ez a szándék tökéletesen sikerült!

Kendall kifordított Vaiana-meséje magával ragadott, faltam az oldalakat egymás után, s közben mindvégig találgattam, végül miként is kapcsolja össze regényét az eredeti mese végével. Sajnos egyik teróriám sem igazolódott be, s végül a végkifejlettel pici csalódást is okozott, ami fél csillag levonást eredményezett, ugyanis az írónő teljesen átírta a végső harcot és Te Fiti szívének visszaadását.

Az írónő ezzel a tettével eltörölte Maui óriási szerepét is, semmissé téve a félisten tiszteletre méltó önfeláldozását (kampójának elvesztését), amit nem tudok megbocsátani neki. Ezzel túlságosan elrugaszkodott változtatást eszközölt, azzal a ténnyel együtt, hogy sikerült egy grandiózus tetőpontot írnia. 

Ezzel azonban teljesen eltörölte az eredeti Vaianat, ami hiba volt a részéről! Nem beszélve a hibáról, hogy Maui kampóját sem állította helyre...

Már a fülszöveg is igen kecsegtető. Egy nyuszi, akinek a karácsony a kedvenc ünnepe, de sajnos itt az idő, hogy elkezdjen tojást festeni húsvétra... ^^ (RÉMÁLOM ^^)

Ám ha a tavasz ébredezik, nincs mit tenni, el kell fogadni a "szomorú valót", s kihozni a napból a legjobbat!

De Ugri nyuszi nem szereti a tojásfestést, nincs azonban mit tenni, két nap múlva itt a húsvét, így a nyuszi, maga után vonszolva a kordélyt, elindul Emma, a tyúk házába, aki már félretette számára az idei tojásokat. 

Már maga az alapgondolat, miszerint egy nyuszi a háta közepére se kívánja a húsvétot - ami egybeforrt a személyével - mosolyt csal az ember arcára, ám a kivitelezés ennél is frappánsabb és humorosabb.

Mint korábban említettem, Ugri az egyik legjobb barátom lehetne. Imádja a karácsonyt, de barátaiért és a seregnyi, csillogó szemű erdőlakóért félrerakja saját érzéseit és "teszi a dolgát". Követendő példa, hisz saját vágyait szorítja háttérbe, amiban mély bánatot okoz neki. Életből vett demonstráció, amely a célközönséget a sokszor nem felhőtlen életre neveli, hisz nem mindig tehetjük azt, amit szeretnénk, amihez épp kedvünk van, ugyanakkor gyönyörűen ábrázolja a segítőkészséget, a nagylelkűséget.

Belegondolhatunk azonban abba is, miért is lenne kötelező egy nyuszinak szeretni a húsvétot? Vagy örülni annak, hogy tojást festhet mindenkinek? Ez sztereotípia...

A nyuszik összenőttek a tavasz legnagyobb ünnepével, ahogy pl. a rénszarvasok a karácsonnyal. De miért ne lehetnének más vágyaik? Miért kellene mindig csendben fejet hajtani? Néha igenis ki kell állnunk valódi érzéseink, gondolataink mellett, akkor is, ha ezzel megbántunk másokat. Az igaz barátok, mint a mesében is láthatjuk, mellénk állnak majd és megértik érzéseinket.

Emma egy igazi "tyúkanyó" a maga kedvességével és babusgató természetével, de Misi, a medve is igen figyelemre méltó. Egy szerény, visszahúzódó, lelkes művészlélek, kinek tehetségét egy nem várt esemény hozza felszínre.

Ugri "feláldozná" magát az erdőlakókért, akik még különleges kívánságokkal is bombázzák, míg barátai azonnal felajánlják segítségüket és meghallgatják panaszáradatát.

A kötet képi világáért Cathy Ionescu felelt, kinek varázslatos illusztrációi bámulatosak! A karakterek szinte leugranak a lapokról, az erdő pedig magába szippantja az olvasót. Szinte érezni a virágok illatát, hallani a madarak énekét. A tojásfestős húsvét hangulata is mesterien átsejlik, ám mindezek mellett még halálosan cuki és humoros is. Figyeljétek pl. a Misi füle mögé rejtett ecsetet, vagy Emma zöld körömcipőjét, aminek észrevételekor folyt a szememből a könny a nevetéstől. ^^

Ugri nyuszi meséje bekuckózta magát a szívem egy rejtett zugába, a kedvenc történeteim közé, s boldog táncot jár új otthonában! ❤

Nyúl Péter meg akarja mutatni a családjának, mennyire szereti őket. De fogalma sincs, milyen ajándéknak örülnének a legjobban...