Vellónia hercegét, Ericet egész életében kegyetlen átok sújtotta: ha bárki olyat csókolna meg, aki nem az igaz szerelme, a herceg meghal. Miközben a szomszédos királyság a legapróbb ürügyet is megragadná, hogy lerohanhassa a birodalmat, és kísértetkalózok rémtörténetei keringenek a tengereken, Eric kétségbeesetten kutatja, hogyan törheti meg az átkot és mentheti meg a népét.

A megoldás végül egy levél formájában érkezik, amit rég elvesztett édesanyja hagyott hátra neki. A sorokból kiderül: Ericnek vagy meg kell találnia az igaz szerelmét, azt a lányt, akinek a lelke tiszta, a hangja pedig a tenger dallamával vetekszik, vagy el kell pusztítania a boszorkányt, aki egykoron megátkozta.

Így hát a herceg útnak indul, hogy felkutassa Szerénia szigetét, a tengeri boszorkány legendabéli otthonát. De amikor egy hajótörött, lángvörös hajú lány sodródik az életébe, akinek mosolyától elcsendesül mind a hét tenger, Eric rájön, hogy az igaz szerelem talán mégsem olyan elérhetetlen, mint korábban hitte.

A Dal és tenger hercege az erdeti történet fő eseményeit megtartja, de tulajdonképpen egy teljesen saját mesét rejt magában. Az írónő megőrzi a klasszikus formát, de modern, 21. századi köntösbe is csomagolja meséjét, ami által egy igen érdekes mixtúra jön létre...

Miller történetében Eric, Vellónia hercege, akin egy gonosz boszorkány átka ül. Az átok még az édesnyja méhében fogant, s megkeseríti a fiatal herceg életét....

Eleanora királynő két évvel történetünk kezdete előtt elhunyt, soha nem tért vissza tengeri útjáról, Eric herceg koronázásának napja pedig vészesen közelít. A hercegnek gondoskodnia kellene a trónutódlásról, de az átoknak köszönhetően csupán rettegéssel teli életet, féléletet él.

Grimsby elkeserdetten próbál meg egy elrendezett frigyet köttetni, de Eric rettegése rendre meghiúsítja a nemesi vacsorák pozitív kimenetelét.

A herceg, ha teheti a kardvívást gyakorolja két barátja, Gabriella és Vanni, a péklány társaságában, ám amikor a fiú megtalálja édesanyja elrejtett levelét, s megtudja, hogy a királynő a boszorkány rejtekhelyét kereste utolsó útján, hogy megtörje a fia átkát, minden megváltozik...

Eric megtudja, hogy a boszorkány Szerénia szigetén él, ahová a Vérsodor útján juthat el, s kiderül, hogy az átkában szereplő igaz szerelmének hangja és lelke makulátlan tiszta.

Könnyen kitalálható az is, hogy az a bizonyos tengeri boszorkány, aki a herceget átokkal sújtotta, maga Ursula, így a történet komplexebb, sötétebb tónusú, mint maga a mesefilm.

Gonoszságtól, borzalmaktól csöpögő múltat alkotott Ursulának, aki királyságokkal köt alkut a hatalomért cserébe, s közben eredeti célja, bosszúja Triton ellen is szépen megmaradt.

Új szereplőivel ugyanakkor a 21. század modern igényeit igyekszik kiszolgálni. Bár a főhős Eric, rengeteg új női karakter lép a történetbe, akik sokszor elveszik a fókuszt a hercegről, s olyan irreálisan erős személyiségek, akiknek abban a korban "nincs helyük". Szerethetőek, illenek ebbe a retellingbe, de józan ésszel nézve számomra túlzottan feministák, akik Arielt is elhomályosítják.

Mindegyikük független, ketten közülük leszbikusok, s össze is házasodnak, mely reprezentációval semmi probléma, az írónő finoman érzékelteti az érzelmeket, s nem nyomja bántóan az olvasó arcába, mégis különös erről Andersen Disney meséjében olvasni.

Miller remekül felépítette az átkot, Vellóniát és a mágiarendszert, az alkukat, melyeket Ursula használ.

Fantáziája határtatlan, sikerült olyan rejtélyeket és filmbe illő kalandjeleneteket írnia, amitől leesik az állunk, s szépen összefűzte azokat az eredeti képkockákkal. Különösen tetszett az, ahogy Ficánkával bánt, a nem nevesített sárga-kék hal, akit folyamatosan csak Eric szemén keresztül látunk, de igaz ez Sebastian és Hablaty karaktereire, avagy a csónak-jelenetre is. ❤

Tritonból is elviseltem volna többet, ám az ő hiányát valamiképp kárpótolta a kedvenc új karakterem, Sauer személye. ❤

A "szellemek", a Vérsodor, Ursula szigete mind-mind igazi színfoltjai voltak ennek a retellingnek.

Dicséret illeti a kötet magyar fordítóját, Hartinger Emesét is, aki megtartotta a Disney meséből jól ismert sorokat, s pontosan idézte a klasszikust. Fordítása emellett gördülékeny és szép volt, az ő munkáján is maximálisan érződik az eredeti iránti figyelem és alázat!

Szívből ajánlom a kötetet Ariel és Eric világokat legyőző szerelmi története szerelmeseinek, a retellingeket kedvelőknek, s mindenkinek, aki szereti a jó kalandregényeket, főleg amik finom romantikával meghintettek! ❤

A második mesében egy izgalmas csigafutamnak drukkolhatunk, mert bizony nagyon téved, aki azt hiszi, hogy nem tartogat izgalmakat ez a verseny!

A sorozat népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy csak amíg én kb. negyed órát töltöttem a standnál, a kötet újra és újra lefogyott az asztalról. ;)

A kötet első meséje megegyezik a főcímmel, s a tanyán cserealapú bolt nyílik, ahol mindenki megkaphatja, amire szüksége van. Süni például egy nagy zsák levelet, amiből megépítheti a téli vackát, s amiért almával fizet, ami aztán Lónál köt ki, aki fizikai erejét máshol kamatoztatja majd.

Virsli levedlett szőréből pihe-puha párna készül Cicának, előbbi egy csattal gazdagodik, utóbbi kukoricával fizet.

A két jóbarát (fogadásos, versengős) játékaiban általában Liba kerül ki győztesként, amit Malac igencsak nehezményez (meg tudom érteni -.-). Egy csigafutammal azonban most végérvenyesen eldönthető lenne, ki a jobb! A versenyért cserébe a játékosok és a célközönség pedig teljesíti a csigák kívánságait, s eljuttatják őket végeláthatatlan távolságokba - pl. az utca túloldalára vagy épp a fa tetejére. ^^

Malac és Liba 15. kötete is fergetegesen szórakoztató, megmosolyogtató, kreatív történetekkel és képi világgal bíró mesekönyv: hamisítatlan tanyabéli kötet! ❤ Szívet melengető, humoros olvasmány, kacagtató jelenetekkel, párbeszédekkel és lebilincselő illusztrációval!

Malac továbbra is a kedvenc szereplőm, mostani durcás fizimiskái, illetve sapkás-mellényes, füle mögé ceruzát dugó boltos megjelenése azonnal levettek a lábamról: ezt a malacot képtelenség nem szeretni, imádni, rajongani érte! ❤❤❤

A háttérsztorik most is őrülten viccesek, kíváncsi lennék, honnan e szellemes ötletek feneketlen tárháza? *-* :D

A kis rénszarvas elvesztette a Mikulást, segíts neki megkeresni! Vajon a fenyő mögött van? Vagy az ajándékot csomagolja?

A filces kukucskálós könyvben különböző textilformák (fenyőfa, csizma, puttony) segítik az érzékelés fejlődését. Az elrejtett képek felfedése közben átélt ingerek a kognitív képességeket fejlesztik, így a kötet tökéletes választás az 1-3 éves korosztály számára. 

Vajon hol találja meg őt? A fenyő mögött a hóembernél nincs, a havas réten egy nyuszi egymagában játszik, miközben a háttérben hívogató, csinos téglaház áll: füstölgő kéménye meleget ígér.

Tökéletes választás az 1+ éves korosztály, az író-illusztrátor és a fordító kedvelői számára! A történet, a hangulat elrepít a télbe, a karácsony varázsos idejébe, s bár még csak ősz van, nekem kifejezetten jól esett már a hóban kalandozni! :3

A Pagony kiadó egyik legropogósabb, könyvfesztiválos újdonsága Berg Judit Maszat-könyvsorozatának 14. kötete, a Maszat olvas, melyben főhősünk és kis barátai a könyvek és az olvasás szépségeinek nyomába erednek.

A könyvcímmel azonos mesében főhősünk a szobájában gubbaszt és szomorkodik a könyvei felett. Az okot Hóchóc tárja fel - Maszat azért szomorú, mert még nem tud olvasni. Hóchóc szerint azonban ez nem igaz...

A második történet a Maszat a könyvtárban, amiben Maszat és Sári a könyvtárazás szépségeibe nyernek bepillantást, s azon felül, hogy a könyvek mennyországába csöppennek, megismerkednek magával az intézménnyel és a könyvkölcsönzés szokásaival is.

Az olvasás és a könyvek népszerűsítését kiskorban kell kezdeni, s Berg Judit az egyik legalkalmasabb író arra, hogy finom, tanulságos, élvezetes mesék kerüljenek a célközönség elé.

Olvassatok ti is Maszattal együtt nyomokat: a vízcseppes fűből az esőt, a giliszta felbukkanásából az éhes, ragadozó madár majdani érkezését, az aszfalt szárazságából a nemrég ott parkoló autó helyzetét, vagy épp Cica kalandos felfedezőútjának állomásait. 

Merüljetek el a tanulságos mesében, ami az olvasás és a könyvek szeretetét és gyönyörűségét hirdeti; élvezzétek Agócs Írisz mesés képi világát, aki nélkül Maszat kalandjai már elképzelhetetlenek lennének!

Olvassátok ti is ki az egész világot! ❤

Évek óta nem voltunk Könyvfesztiválon. Mikor a tömeg elviselhetetlenül hatalmassá vált, ami lehetetlenné tette a szabad nézelődést, válogatást, ami mellé a rengeteg szétköhögött bacit is megkaptuk, mi (férjemmel) búcsút intettünk a Millenárisban tartott rendezvénynek, ami aztán még két-három évig ugyanott került megrendezésre. Mikor a volt kormány (khm...) kivágta onnan a rendezvényt, s az új helyszín a Bálna lett 2025-ben, oda sem mentünk, mert előre borítékolható volt, hogy ekkora tömegnek a cethal gyomra bizony igencsak parányi lesz, s ez a jóslásunk be is jött. Olvasva a beszámolókat, nagyon jól döntöttünk, hogy itthon maradtunk.

Mivel évek óta csak a Könyvhétre járunk fel férjemmel, de azt fixen minimum kettő, de van, hogy három napot, s eddig elegendőnek is tartottuk az évi tömegben zsúfolódást, az idei Könyvfesztiválra való látogatás is sokáig kérdéses volt. Mikor azonban megtudtuk, hogy a rendezvény a Hungexpora kerül, úgy döntöttünk, sok év után újra kinézünk. S azt hiszem, ezzel ismét sok évre el is kerüljük majd ezt az eseményt, ami úgy tűnik igazi mostohagyerek, mert egyszerűen képtelenek normális helyszínt/elrendezést biztosítani hozzá...

Sokáig úgy volt, hogy péntek délután látogatunk ki, de végül az élet úgy hozta, hogy a meló miatt a szombati nap mellett döntöttünk, ami kérem, maga volt a halál! De kezdjük az elején. 

A hétvége miatt több találkozást is sikerült előre egyeztetnem barátnőkkel és volt kollégákkal, ami emelte a nap fényét. Az egyik barátnőmmel, Esztivel még a Nyugati pályaudvaron találkoztunk, mert ő sem jár már évek óta erre az eseményre, s a vonatunk beérkezésekor már várt ránk. Egy jó fél órát csacsogtunk, hozott nekem saját készítésű karkötőket (One Piece) és előkarácsonyi meglepit is (Demon Slayer vakdoboz), s majd kiugrottam a bőrömből a boldogságtól ezektől a gyönyörűségektől! ❤ 

Ezt követően metróztunk és az Örs vezér téren felszálltunk a megadott 10-es buszra, ami már akkor tele lett a Könyvfesztre igyekező könyvmolyokkal.

A 10 órás kezdés előtt eddig mindig lehetett már fél10 körül is nézelődni a standoknál; na most, kérem szépen, egy-két perc késéssel 10 után nyíltak a kapuk, s az addigra hömpölygő tömeg mint az éhezők viadala rohamozta meg a helyszínt. o.O 

Jóslatunk ismét bevált. A Könyvfesztiválunk úgy nézett ki, hogy én rohantam a-ból b-be, mire férjem odaért mellém, már volt, ahol kiválogattam mi kell: kiválogat, megvesz (fizet), rohan át a következő standhoz (amiket még jó, hogy előre bejelöltem a térképen!!!), férjem magassága kell valamelyik polc legtetején gubbasztó élfestett csodához, elpakol, már a d pont jön és így tovább. Konkrétan villámgyorsan, míg a legnagyobb tömeg a KMK-nál és az élfestéses könyveket árulóknál állt, addig mindent megvettünk, ami a listán volt, s kész, passz, ennyi volt a fesztivál. o.O

Lehetetlenség volt nézelődni, megnézni a kínálatot, válogatni, standokat felkeresni, még jó, hogy dedikálni se vittem könyvet, egyszerűen hiába a rohadt tágas helyszín, a szervezők egyszerűek képtelenek normális elosztást csinálni. Bezsúfolták a nagy kiadókat egy terembe, a standok kicsik voltak, sok könyv már alapból sérült volt, régebbi címeket nem vittek ki (volt barátnőm, aki emiatt nem tudta megvenni, amit kinézett magának), s mikor a tömeg oda beállt, oda senki se ki, se be. 

Tömegiszony ON, mi a találkozók után hazamenekültünk. Borzalmas volt! Soha többet nem megyünk ide, ha ezt nem oldják meg. Rendben, hogy a hétvége ilyen és aki teheti, az megy hétköznap, amikor elvileg élhetőbb is volt a helyszín a beszámolók alapján, de ezt nem teheti meg mindenki. Bízom benne, hogy jövőre az állam is ad végre támogatást és legalább a nyomorult emeletet is kibérlik, ha már dedikálást lehetett ott tartani, nem értem, miért nem lehetett oda standot pakolni és nekem ne jöjjenek az áramellátással stb. Voltunk itt más rendezvényen és nem volt ez, hogy konkrétan rettegek a tömegtől, pedig én bírom az ilyen rendezvényeket. 

Az nem könyvfesztiválozás, hogy elrohansz a-ból b-be, s konkrétan nézelődni nem tudsz. A babakocsis (még hagyján), de a kutyával jövő emberekről már nem beszélve, amit soha nem fogok megérteni, miért kell tízezres tömegbe bevinni, hadd taposson rá valaki és még jól meg is harapja majd, aztán nézhetnek egymásra, ki a hibás. 

Egyetlen képet tudtam lőni a Scolar ötletes olvasósarkáról, de azon is emberek vannak, így nem töltöm fel ide, nem is látom értelmét. A hazajutás is elég érdekesen zajlott, a 10-es busz megállójában konkrétan hömpölygött a tömeg, mi megvártuk, míg egy tömött busz elment, de majdnem a másodikra se fértünk fel, voltak, akik a megállóban maradtak és a tömeg csak jött és jött (végeztek, vagy menekültek ki ők is a helyszínről). Az ellenőr hölgy viszont kedves volt, hogy felengedett mindenkit, s nem állt le egyesével csipogtatni a jegyeket, bérleteket.

Ami remek volt még, az a Dorisszal és a volt kollégámmal való beszélgetés, valamint a Manónál eltöltött negyed óra, mikor Vanda megszórt rengeteg csodaszép recivel, a legfrissebb, legropogósabb újdonságokkal! ❤ 

Boszi gyertyaműhely standja szintén maga volt a rémálom, azt hiszem, ez volt az utolsó rendezvény, mikor személyesen megyek a pulthoz vásárolni, inkább ráfizetek postaköltséget, de házhoz/átvevőpontra rendelek majd. Mindig nagy a tömeg nála, de hogy rendes sor nincs, nem lehet elférni válogatni, azt már nem bírjuk idegekkel. :( 

Illetve a KMK standján kiszolgáló göndör, szőke hajú lányt említeném meg, aki végtelenül kedves volt velem, évek óta a legkedvesebb, legsegítőkészebb eladó volt náluk, hozott nekem könyvet a pult alól, hogy tudjak hibátlan példányt választani, adott kitűzőt, mert fekete-rózsaszínben (pink) érkeztem, s türelmesen minden kérdésemre válaszolt, nem sürgetett, nem vágott pofákat (mint korábbi eladók a kiadónál), egyszóval ő is megmelengette a szívem a kedvességével és segítségével, amit innen is köszönök! ❤

A 21. század kiadónál nagyon aranyosak voltak a gyerkőcök, akik segítettek a kasszánál! ;) 

Összességében beszerzés és találkozások szempontjából pozitív élménnyel zártuk a napot, viszont azzal a csalódással, hogy nem tudtunk megnézni egy standot sem rendesen, felkeresni a kiadókat és megnézni, hogy érdekelne-e még minket valami. Így férjem is csak egy könyvvel jött haza, a Fumaxtól kinézett címmel. 

S zárásként még egy gondolat. Ha az árkötöttségi törvény nem kerül hamarosan eltörlésre (ahogy a Könyvhéten már bejelentették - khmm...), egyre kevesebb lesz a bevétele a hazai kiadóknak, illetve egy-egy címből fog kevesebb fogyni, ami aztán sorozatelkaszálást is eredményezhet, mert konkrétan irreális és ingerküszöböt jócskán túllépő árak vannak a könyvpiacon, ami már tényleg tarthatatatlan...