.png)
"A szép dolgokat nézni kellemes elfoglaltság, de az ember már-már elvből utasítja el a szépséget magát. Egy nő, persze, megengedheti magának, hogy szép legyen, gondolta Hercule Poirot, abban azonban egyáltalán nem volt biztos, mit gondoljon a férfiúi szépségről. Ő a maga részéről sohasem vágyott rá, hogy szép fiatalember lehessen, nem mintha erre bármiféle esélye lett volna valaha is."
Mrs. Drake Woodleigh Common-i házában Mindenszentek előestéjén halloween-partit rendeznek. Ez idő tájt a kisvárosban vendégeskedik az ismert krimi-írónő, Mrs. Ariadne Oliver is, aki szintén segédkezik Mrs. Drake-nek a gyerekzsúr előkészületeiben. A sürgés-forgás közben a tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal henceg Mrs. Olivernek és a többi gyereknek, hogy régebben ő már szemtanúja volt egy igazi gyilkosságnak. A jelenlévők, kivétel nélkül, csak egyszerű szájhősködésnek tartják Joyce állítását, egészen addig, míg a zsúr végén holtan nem találják a kislányt. A könyvtárszobában valaki az almahorgászáshoz használt vödör vízbe fojtotta. Mrs. Oliver régi barátjához, a zseniális Hercule Poirot-hoz fordul segítségért.
Mindezt megfűszerezve a görög mitológia szereplőivel és tündérekkel, amik nyomra vezetik Agatha Christie leghíresebb nyomozóját, aki egy olyan világban próbál meg eligazodni, ahol már semmi sem az, ami valaha volt...
 |
| "- Tudom, mikor van halloween - felelte Poirot. - Október 31-én. Akkor szoktak seprűnyélen lovagolni a boszorkák..." ~ "- A múlt felől közelítjük meg a jelent..." ~ "...az a régimódi meggyőződés élt benne, hogy barátoknak vagy személyes ismerősöknek géppel írt levelet küldeni illetlenség. Ez egy viktoriánus korból maradt illemszabály." ~ "...a világon mindenütt akadnak olyanok, akiknek a lelke a sátáné." ~ "Nagyon is el tudta képzelni, hogy e kanyargós ösvényeken zsákmányra éhes tündérek erednek az emberek nyomába, vagy hogy rideg istennők szólítják fel áldozatbemutatásra." |
Idén Halloweenkor végre teljesítettem egy pontot a bakancslistámról! Évek óta szerettem volna Halloween éjszakáján elkezdeni olvasni Poirot halloweeni történetét, de sajnos még addig sem jutottam el, hogy megvásároljam a könyvet. Mikor meg tudtam volna venni, hiánycikk lett, s én dorgáltam magam, miért, ó, miért nem vettem meg, mikor még lehetett.
Idén a kötet utánnyomásra került, s én nem halogattam tovább a saját példány magánkönyvtárba tételét, s az enyhébb betegségem ellenére is, de október 31-én éjjel bekuckóztam a kényelmes olvasófotelembe és belevetettem magam a boszorkányéji krimibe.
Ó, hogy milyen jól tettem, hogy nem halogattam tovább, s utolsó erőmorzsáimat összeszedve fejest ugrottam a nyomozásba!
A Halloween és halál (Hallowe'en Party) Christie egyik legutolsó Poirot-történetei közé tartozik. A regény eredetileg 1969-ben látott napvilágot, s maga a történet is a '60-as években játszódik, ami így igazán modern Poirot-kötet lett. Főhősünk már jócskán benne van a korban, de agytekervényei éppoly zseniálisan forognak, mint fiatalkorában.
A történet szépen felépített és kellően összetett, részletgazdag leírásokkal, elmélkedésekkel és kirakósdarabkák keresgélésével, melynek következtében a cselekmény lassú folyamú, de egy pillantra sem ereszti az olvasót. A kisvárosi báj és a szörnyű gyilkossági rejtély azonnal beszippantott, s egymás után faltam az oldalakat. Igazán hangulatos volt pont Halloween éjszakáján belemerülni a történetbe, minek olvasása közben szinte érezni véltem a természetfelettit és a világunkba özönlött szellemek jelenlétét.
Az írónő a party leírásával, valamint a gyilkosság megtörténtével kezdi regényét. Poirot-t, Miss Ariadne Oliver, a híres krimiíró keresi fel feldúltan, aki régi ismerőse a híres nyomozónak. Miután a nő elmeséli, mi is történt a kérdéses éjszakán, Poirot csomagol és Woodleigh Common-ba utazik, hogy felgöngyölítse ezt a borzalmas gyerekgyilkossági ügyet.
Első útja Spence főfelügyelő otthonába vezet, ahol a nyugalmazott rendőrtiszt segítségét kéri az ott élők megismerése, s a helyi gyilkosságok és pletykák begyűjtése végett, majd maga keres fel személyesen minden szemtanút és lehetséges elkövetőt.
A nyomozás közben régen elfeledett, meg nem oldott bűntények kerülnek újra terítékre, amiknek talán közük van Joyce halálához is. Végülis, a kislány nem sokkal halála előtt fennhangon kijelentette, hogy kiskorában szemtanúja volt egy gyilkosságnak...
A Halloween és halál egy remekbe szabott krimi, számomra kedvencé avatott Poirot-történet, ami teljességgel elvarázsolt. A 1960-as évek milliőjének köszönhetően érdekes volt látni a detektívünket ebben a környezetben.
Ebben az időszakban a világ mondhatni már teljesen megváltozott. Modern idők járnak, a lányokra nem vigyáznak úgy az apák, mint régen, de önmagukban véve is "bolondosabbak" kissé, zajlik a szexuális forradalom, de a régi világ utolsó, idős emberei még élnek és emlékeznek arra, milyen volt az élet, amikor nem volt ennyi deviáns, ennyi elmeháborodott.
Mindazzal együtt, hogy Poirot remekül tájékozódik ebben a korszakban, minden kedves jellemvonásával és alkalmazkodásával együtt, ő már nem ennek a kornak a gyermeke.
A megidősödött "régi" karakterek nem nagyon tudnak mit kezdeni ezzel az új világgal, amit nem is nagyon értenek, s ezek bizony mókás jeleneteket, magyarázatokat, gondolatmeneteket szülnek, amiken sokszor mosolyra húzódott a szám.
Poirot régi szokásait levetni nem tudja, ad a megjelenésére, az illemre, ami már rég kiveszőben van ebből a világból. Lehetséges gyilkosokból sincs hiány, olyannyira, hogy a történet elején, ha nem vigyázol, igencsak belegabalyodhatsz abba, ki kicsoda.
A történetet átitatja a misztikum, Poirot gyakran emlegeti a tündéreket és a koboldokat, a varázslat jelenlétét, ami az egyik kulcsfontosságű és egyben lenyűgöző szépségű helyszín jellemzője.
Olvasás közben természetesen én magam is együtt nyomoztam főhősömmel, s ki is találtam a gyilkos személyét. A nyomozás során segítségemre volt, hogy a történetet átitatja a görög mitológia, valamint Shakespeare, A Vihar, Hamlet említése, s maga Miranda, melyek/akik mind személyes kedvenceim, s ahogy Poirot elméje kezdi összerakni a tényeket, úgy áll össze az én fejemben is a tettes személye.
No, természetesen a teljes ügyet nem sikerült összeraknom, s Agatha képes volt újra elterelni a figyelmem az egyik gazemberről úgy, hogy tudtam, ő is saras, ezért megfogadtam, nem tágítok többet az első megérzésemtől, ami általában mindig a helyes irányba terel.
Az írónő zsenialitásához egyébként kétség sem férhet. A látszólag érdektelen információ, vagy elejtett félmondat is kulcsfontosságú lehet, ezek sokszor meg is ragadják az ember figyelmét, de sokszor átsiklik rajta az olvasó elme, ami alapvetően szórakozásra vágyik olvasás közben, s nem ragaszkodhat görcsösen, egy pillanatnyi felengedés nélkül a saját nyomozásához. A történet végső csavarára szintén rájöttem, s nem kis büszkeséggel tölt el a tudat, hogy 80%-ban sikerült teljesen felépítenem a rejtélyt. Ez még nagyobb katarzist adott a regény végén, amit boldogan és elégedetten zártam be.
A Halloween és halál megadta nekem, amire vágytam: egy izgalmas, torokszorító, rejtélyekban gazdag, szórakoztató krimit, s magát Poirot-t, újra. Felül is múlta minden elképzelésemet, s a görög mitológiával és Shakespeare-rel megfűszerzve igazi ínyencség volt számomra.
Más volt ez a történet, mint a korábbiak, amiket olvastam, s teljes egészében modern krimiként tudnám jellemezni, hisz ez a korszak már minden tekintetben véve fiatalos, új értékrendekkel teli, amiben a "régi nagyok" setesután, de tőlük minden telhetőt megtéve mozognak.
A nagy detektív utolsó nyomozásainak egyikét tarthattam a kezemben, ami minden dicsérő szót méltán megérdemel!
Értékelés:
