Újra felvirradt a nyár, nemsokára itt a virágvarázslat ideje, ám előtte a szürke ruhás lányok Herba anyó társaságában leveleket gyűjtenek, míg a virágtündérek jól ismert feladataikat végzik.

A virágvarázslat ismét váratlan választásokat tartogat, melyet az előző napi jelek azért már előrevetítettek...

Herba anyó gömbjében a kakukkfű ölt testet, mely gondozójának átalakulását egy darabig senki sem veszi észre. A láthatatlan szürke ruhás lány végül felfedi magát, s Herba anyó útmutatását követve a kakukkfű keresésére indul.

Az újdonsült gyógynövénytündér egyre messzebbre merészkedik a kakukkfű megtalálása közben, mígnem egy kakukk hangját követve olyan messzire kerül az otthonától, hogy már nem tud hazamenni az éj leszállta előtt...

Kalinát egy erős szélroham a hegy másik oldalára repíti, ahol felfedi magát előtte Kabuk, a kakukkfű másik őrzője, Herbáriusz apó egy újabb tündérfija, aki a Tündérkastélyba viszi a lányt. Kalina így megismerkedhet egy lenyűgöző, másik világgal...

Az előző köteteben felbukkant Nikó még kisebb szerepet kapott, s Herbáriusz apó - Herba anyó társa - is csupán megemlítésre került, ám az idős férfi jelen kötetben már testet ölt (IMÁDTAM!), megszólal, míg Kalina virágtündér társa, Kabuk mondhatni éppen ugyanolyan főszerepet kap, mint a lány. Láthatjuk továbbá a fiúk kastélyát, a szürke ruhás srácok egy csoportját, s nevesítésre kerül több virágtündér is, köztük Vendel, a levendula, vagy épp Kamill, a kamilla tündére.

További érvem a fiúk megjelenése mellett, természetesen azon felül, hogy imádom a fiú-férfi karaktereket ^^, hogy a lányoknak szóló írások még mindig erőfölényben vannak a könyvpiacon, így továbbra is folytatni kell azon karakterek megteremtését, akikkel a fiú olvasók is azonosulni tudnak.

Kalina érdekes főhős lett, ám engem Kabuk személyisége és története jobban megfogott. Számomra szerethetőbb, s aranyosabb volt, mint a sokat durcizó lány, aki mindenkibe belekötött mindaddig, míg Kabuk fel nem nyitotta a szemét, milyen jó is észrevétlennek, láthatatlannak lenni.

A világ bővítésén és az új karakterekkel való megismerkedésen túl, természetesen rengeteget tanulhatunk a kakukkfűről is, ami felszakítja a nyákot, jó a torokfájásra, s teaként és szirupként is fogyasztható.

Külön köszönöm az alkotópárosnak Nadin szerepeltetését, képi megjelenítését is, akit már nagyon hiányoltam! ❤

A virágtündérek titkai könyvsorozat az egyik legkedvesebb futó sorozatom, 2019 óta van jelen az életemben, s elképzelni se tudom, hogy egyszer véget ér. Bízom benne, hogy az alkotók még sok évig megörvendeztetnek majd minket új, varázslatos mesékkel és tündérekkel, a legfrissebb kötet tartalmából kiindulva epekedve várom a 2027-es megjelenést, vajon sor kerül-e a fiúk látogatására*; vajon milyen gyógynövényt választ az MGYT; vajon mi történik majd szeretett hőseimmel a következő nyáron?!

Hadd meséljek először egy picit a formátumról. A kötet un. játékkönyv (interaktív), ahol az olvasó dönti el, merre viszi tovább a történetet. Egy-egy fejezet végén - jelen könyv esetében - két választási út áll előttünk, melyik ösvényre szeretnénk rálépni és aszerint alakíthatjuk saját szájízünk szerint a cselekményt.

Ezeket a típusú könyveket egyébiránt elsősorban az idősebb korosztálynak készítették eredetileg - értsd nem az ovisoknak ^^, ezért szeretném picit a védelmembe venni ezt a sorozatot. 

Ez igaz, de ne feledjük, hoy jelen sorozat célközönsége a 4+ éves korosztály, akiknek nincs ám szüksége túlbonyolított történetre...

Ha a célközönség / hallgatóság igényel még egy kalandot, visszalapozunk a kezdetekhez és bejárunk egy másik útvonalat. Ha nem, "holnap folytatjuk" egy másik ösvényen, s így rögtön elegendő kalandunk lesz több napra. Nem kell rögtön behabzsolni az egész könyvet. Túlbonyolított, ide-oda lapozgatós verziót ne várjunk egy négy éveseknek / ovisoknak szóló, 32 oldalas könyvtől, mert nincs értelme.

Sári és Ábel ebben a kötetben bringázni megy, virágot ültet, tojást fest (növényi festékekkel és harisnyával), tojást írnak kesicével, piknikeznek, diafilmmel ismerkednek, gólyalesre mennek, répatortát sütnek, húsvéti tojáskeresésre mennek és Ábel még locsolkodni is megy apával.

A szokásos tavaszi programok mellett a pszichológus írónő kiemelt figyelmet fordít ősi magyar hagyományainknak, úgymint a hagymahéjjal, céklával, vörös káposztával való tojásfestés, a viasszal és kesicével írt tojás, vagy harisnya segítségével készült mintás tojás.

Idén úgy érzem, az írók a hagyományok ápolására feküdtek rá, az utóbbi hetekben több ilyen könyv is megfordult a kezemben, aminek nagyon örülök, hisz a mai gyerekeknek át kell adni a "régi jó dolgokat", hogy azok fennmaradjanak.

Az én gyerekkoromban elképzelhetetlen lett volna egy efféle kötet megjelenése, de legalábbis mindenképpen elérhetetlen lett volna sokak számára. 

A doktornő 16 nagy fejezetben, rengeteg alponttal, grafikonnal, részletes ábrákkal, motívumokkal, skálákkal (melyek mindegyike az illusztrátor remek alkotása) mesél egészen nyíltan a menstruációról és az azzal együtt járó következményekről.

A figyelem minden területre kiterjed, s amely pontok még ennél is jobban kifejthetők, s kutathatók, azok utánajárására ösztönöz.

A támpontok adottak, de az, hogy kinek mi válik be, ki mit használ, az már egyéni döntés.

Picit bajban vagyok, mennyire is fogalmazzak én magam nyíltan ebben az értékelésben, hisz a menstruáció hiába nem szégyen, s fontos, hogy ne legyen többé tabu, mégis, én még egy olyan kor szülötte vagyok, akik csak suttogva beszéltek róla, s mondom mindezt úgy, hogy egészségügyi családból érkezvén nálunk nem volt tilos erről beszélni, s megfelelő felvilágosítást kaptam a családomtól, akik nem titkolóztak.

Külön kiemelném azonban a PMS-ről írtakat, amit már csak azért is tartok fontosnak, mert az én gyerek- és ifikoromban "ilyen nem létezett", nem törődtek a bajainkkal a férfi nőgyógyászok - tisztelet a kivételnek - és nem volt segítség.

A kedvenc részeim a ciklusnak az évszakokkal való megfeleltetése, a hangulatskála, a "túlélési tipp" és a menstruációs legendák voltak, de több mindent is ki tudnék emelni a kötetből, mivel azonban szeretném, hogy 18 év alatti blogbejegyzés maradhasson ez a világhálón, így inkább nem beszélek most túlságosan nyíltan.

Az írónő rövid történeteinek középpontjában állatok állnak, azon belül is a denevérek kapnak kiemelt szerepet. Az én kíváncsiságomat azonnal felcsigázta a kötet megjelenésének híre, ugyanis nagyon szeretem a denevéreket, amikről sajnos kevés mese szól, hisz sokan félnek tőlük, pedig igen hasznos állatok.

A történet egy pár csodaszép Pillangós Papucs kalandjait követi nyomon, amiknek az a különleges, egyedi tulajdonsága, hogy teljesen egyformák. Nincs köztük jobb- és ballábas, mint az "átlagos" cipők esetén, az, hogy melyikük melyik "lábas" lesz, a viselőjükön múlik majd.

Készítőjük, az öreg cipész azt jósolja nekik, hogy őket egy tündér fogja viselni, így, mikor az üzlet bezár, s ők senkinek sem kellenek, úgy döntenek, megkeresik a megjövendölt tündért, de mivel nem állhatják egymást, külön indulnak útnak. Társaikul a napkeleti és a napnyugati szél szegődik...

Mint azóta megtudtam, ez a törpedenevér Európa legkisebb denevérfajtája, ami molyokkal is táplálkozik. A denevérlány Leonardó, a múzeumi macska szájában végzi, avagy épp kezdi kalandozását, s repül a neki kijelölt sorsa felé, aminek a végén egy hatalmas könyvtár várja, aminek a könyveit megvédheti a káros molyoktól és bogaraktól.

Rendkívül ötletes mese, és szívet melengető tisztelgés az írónő dédpapája előtt, aki biztosan örülne, ha látná, miként keltette új életre alkotását a dédunokája. :) 

Mindhárom mese egészen egyedi, igen komplex, több szereplőt felvonultató történet, mely jelzők mindenképp kiemelendők a rövidségük fényében.

Személyes kedvencem - könyvmoly lévén - a "könyvmoly mese" volt, de mindegyik denevérszereplő teljesen elbájolt! ❤

A Pillangós Papucsok picit irritáltak, nem szívesen viseltem volna őket, ellenben a "tündér" megtestesülése és kiléte megmelengette a szívem. Csodálatos leleplezés és választás volt!

A tanulságos mesék humort is tartalmaznak és sokat tanítanak a denevérekről, talán picit közelebb is hozzák őket az olvasókhoz - gyerekekhez és felnőttekhez - egyaránt.