Serena Valentino Gonosztevők könyvsorozatának 10. kötete az Alvilág urának történetét meséli el. A végzet lángja a sorozattól már megszokott, minőségi, fekete élfestett formában látott napvilágot a Manó Könyvek kiadó gondozásában.
A Gonosztevők könyvsorozat kötetei egymásra épülnek, így azokat ajánlott az eredeti megjelenésük sorrendjében olvasni, amit a Manó Könyvek is hűen követ.
A Sorsfordító történetekkel - Twisted Tales - ellentétben itt korántsem mindegy, mit mikor olvasunk, hisz már egyetlen kötet kihagyásával elveszíthetjük a fonalat. Emellett az sem árt, ha a könyvek történéseit minden újonnan érkező kötet előtt felfrissítjük, ugyanis azok olyan utalásokat tesznek a régebbiek cselekményére, amiket már lehet, hogy elfelejtettünk...
Ez az értékelés így értelemszerűen spoileres az előző kötetek eseményeire!
"- ...egyikünk sem szökhet el a sorsa elől!"
A történet két idősíkon játszódik. Az egyik a jelenben, mikor a három különös nővér ideje már leáldozott, s új boszorkányok uralkodnak, míg a másikban a múltba tekinthetünk a Tündérmesék könyvének segítségével, ami Hádész múltját és a különös nővérekkel való kapcsolatát mutatja be nekünk.
Hádész története ott veszi kezdetét, ahol tulajdonképpen mindig. Kronosz legyőzése után Zeusz felosztja testvérei közt az uralkodási területeket. Zeusz - bár Kronosz legfiatalabb gyermeke - az Olümposz urává válik; bátyjáé, Posziedoné lesz a tengerek feletti hatalom, míg a legidősebb Hádésznak az Alvilág jut.
Hádész áldozatul esik fivéreinek, akik kijátsszák őt, s a holtak földjére száműzik, ahonnét "nincs kiút"...
Hádész az idők során "szörnyeteggé" válik, akit a saját családja sem akar látni, annak ellenére, hogy a férfi próbálkozik megmutatni valódi énjét.
Az Alvilág ura egy nap találkozik a három különös nővérrel, akik irányába hamarost szeretetet, kötődést kezd táplálni, s cserébe egy kívánsága teljesítéséért megígéri nekik, hogy ő is segít nekik újrateremteni a lányukat, Kirkét.
Az isten ketté akarja választani sorsának fonalát, mely által két Hádész jönne létre, akivel közösen összefogva szeretné megdönteni Zeusz hatalmát. A Párkák jóslata szerint ebben a tervében csupán Herkules, Zeusz újszülött fia akadályozhatja őt meg...
"- Akkor hát a te sorsod az, hogy mindörökre
az Alvilág ura maradj, méghozzá egyedül?"
A végzet lángja egy két idősíkon játszódó, az információkat apránként csepegtető, frappánsan megbolondított és újragondolt története az Alvilág urának, mely tökéletesen illeszkedik a Disney mese vonalába. A kreatívan újragondolt történet remekül kiegészíti a mesét, s magyarázatot szolgál arra is, miként lehet Hádész még mindig az Alvilág ura, ha egyszer Herkules a mese végén tulajdonképpen végez az istennel...
Serena Valentino remek képzelőerővel rendelkezik, amit ebben a regényében is bizonyított. Bár a Gonosztevők könyvsorozat korántsem hibátlan, s lehetne - joggal - belekötni néhány részébe, tagadhatatlanul erős és kreatív szálakkal megalkotott folyam, ahol minden Gonosztevő és pozitív hős sorsa és élete kapcsolódik egymáshoz valamilyen módon. Az összes mese egybegyúrása ilyesfajta módon nem kis munkát igényel, így az írónő igazán büszke lehet magára.
A különös nővérek szálának behozása a történetekbe misztikumot, újdonságot, titkokat hozott. Ezek a boszorkák egyrészt meg is fűszerezték a gonosz Disney-karakterek történeteit, másrészt picit el is vették róluk a fő hangsúlyt, hisz mindannyian bábjai és játékszerei lettek csupán egy gonoszabb és nagyobb erőnek. Tetteik ez által érthetőbbek, ők maguk szerethetőbbek, megérthetőbbek és egyben sajnálatra méltók is lettek.
"- Hát nem érdekes, hogy pont az ember családja az, ami a legmélyebb
sebeket tudja ejteni? A saját családunk úgy bánthat minket, ahogy senki más."
Hádész története tele volt humorral, őrülettel és pechhel. A sziporkázóan humoros Disney-gonosz karaktere tökéletesen ábrázolt volt.
A Herkules mese mindig is "kilógott" egy picit a klasszikus Disney-k sorából, hisz a szó legjobb értelmében véve volt őrült, picit modern beütésű, komikus, mint aki saját magát sem veszi komolyan. Olyan szlenggel, karakterekkel és helyzetkomikummal dolgozott, ami egyébiránt nagyon nem illik az ókori Görögországba, mégis működött benne minden.
Serene Valentino ezt remekül átültette könyv formájába is. Megkaptuk a mese képkockáit, kiegészítve egy érdekesen felépített háttérsztorival. Hádész pont olyan, mint a mesében, mégis több, hisz láthatjuk személyiségének mélységeit, bepillanthatunk az álarca mögé, s több magyarázatot kapunk arra, miért vált azzá, aki.
Hádész karakterétől sosem állt távol ez a furcsa humor, amin vagy nevetünk, vagy nem; ami néha hangos kacagásra késztet, máskor viszont nem találnak be a poénjai. Számomra egy picikét túl sok volt a jövőre való utalás, ellenben imádtam a Dickens-, és Shakespeare-idézeteket és utalásokat. Szintén érdekes volt a két Hádész figurája, a sorsfonal kettévágása, s kaptam még e mellé őrült Párkákat, gyönyörű leírásokat az Alvilág berendezéséről, vicces Kharón-jeleneteket, s nagy, örök igazságokat.
A történet megmutatja, s világossá teszi az olvasónak, hogy a sorsát senki sem kerülheti el, ám küzdeni, jót, jobbat remélni, kitörni a nekünk szánt szerepből igenis lehet és kell is. Lehet, hogy sikerül elérni az álmainkat, de az is lehet, hogy olyan utat járunk majd be, aminek a végén rádöbbenünk arra, hogy amit nekünk szántak, mégis csak abban vagyunk a legjobbak. Nem szabad hagyni, hogy mások lenézzenek minket, átgázoljanak rajtunk, felemelt fejjel menni kell előre, s ki kell hozni életünkből a legjobbat!
Gaston után a kedvenc Disney-gonoszom gyermekkorom óta Hádész volt, s a róla szóló könyv sem okozott csalódást! Örültem, hogy egy újabb rétegét ismerhettem meg, újfajta szemléletmóddal megírt történetet olvashattam, kibővíthettem a már meglévő tudásom, s a rengeteg róla szóló legenda most egy újabbal gyarapodott, ami megkísérelte a saját maga verziójában megmutatni, mi - ki - tette Hádészt olyanná, amilyennek megismertük. Ezt a célját el is érte a kötet, Hádész megkapta a neki járó időt és figyelmet. A végzet lángja méltó történet, mely joggal tartozik a Disney-univerzumba!
A kötetet szívből ajánlom a Villains könyvsorozat rajongóinak és Hádész-szerelmeseknek!
A könyvet köszönöm a Manó Könyvek kiadónak!
Értékelés: 4,5/5 Alvilág Ura
Idézetek
"Amikor mítoszokról és legendákról olvasunk, könnyű megfeledkezni róla, hogy ezek nem pusztán történetek, de valódi, megélt tapasztalatok, melyek megváltoztatták a szereplőik életét. Elfelejtjük, hogy néha még a leghatalmasabbak, akár az istenek és küzdenek és szenvednek; s nem jut eszünkbe, hogy ezen nem pusztán mesék."
"Hádész leszállt hatalmas, háromfejű kutyájáról, Kerberoszról, s gyanakvó pillantással a testvéreire nézett. Tisztán látta, hogy mi történik. Az arcukra volt írva minden, ahogy a sorsuk elrendelte."
"Őszintén szólva ő maga sem szeretett a saját társaságában lenni, s gyűlölte azt, akivé lent, az Alvilágban vált."
"Ám Hádész kedvencei a székek voltak. Úgy faragták ki őket, hogy holt fákra emlékeztessenek, csupasz ágaikon pedig hollók szellemei csücsültek, melyek közös harmóniában károgtak egymásra a hatalmas kandalló kékes lángjainak fényében."
Tizennyolc év száll még tova,
s összeáll a bolygók sora.
Akkor üt majd dicső órád,
ereszd ki a titán hordát.
Zeuszt végül eléri majd a vég,
s Hádészé lesz föld és ég!
Csak Herkules tarthat fel,
ha ő ott lesz, elveszel!
"- ...Istenek vagyunk, bármit megtehetünk, amit csak akarunk."
"- ...A végzeted elől nem menekülhetsz, Hádész! Sem te, sem a különös nővérek!"
"- ...Nézz magadra! Megváltoztál. Borzasztó vagy! Nem csoda, hogy feleséget is cselszövéssel kellett szerezned magadnak! Igazi szörnyeteggé váltál, Hádész! Gonosz vagy, keserű, és kegyetlen.
- Ez a te akaratod volt! Nézz a hátad mögé, öcsém! Amikor legközelebb hallasz felőlem, az már nem vacsorameghívó lesz. Hanem hadüzenet!"
"De Hádész számára nyilvánvaló volt, hogy Zeusz nem akarja őt az Olümposzon látni; hisz csak elborzaszt mindenkit szörnyű kinézetével. Inkább száműzte a saját testvérét, hogy odalent rohadjon a holtak közt, s váljon maga is ocsmánnyá és gonosszá. A testvérei többé már nem szerették vagy becsülték őt; csak szörnyet láttak benne. Amikor ezt önmagának is bevallotta, mély fájdalom lett úrrá rajta."
"Tényleg kedvelte volna ezeket a boszorkányokat? Hiba lett volna őket beengedni a sötét, hideg szívébe? Csak az idő lesz a megmondhatója."
"A kandalló tetején álló órában lakozó faholló ekkor kidugta a fejét az óra ajtaján, s így károgott: - A boszorkányok órája mindjárt eljő! Kár! Kár! - azzal visszabújt az órába."
"- Miért érzem úgy, hogy a történelem legrosszabb Macbeth-feldolgozásába csöppentem?"
"Ami egy volt, kettéoszd,
Másodmagát létrehozd!
Kettő egynél többet lát,
Vágd szét sorsa fonalát!
Hozz elénk két Hádészt ma,
Hadd sújtson le Zeuszra!"
"- Úgy néz ki, mintha egy Dickens-regényből lépett volna elő. Ó, várjunk csak! Mondja ki, kérem: "Három szellem fog meglátogatni...""
"- Hát nem érdekes, hogy pont az ember családja az, ami a legmélyebb sebeket tudja ejteni? A saját családunk úgy bánthat minket, ahogy senki más."
"- Akkor hát a te sorsod az, hogy mindörökre az Alvilág ura maradj, méghozzá egyedül?"
"- ...egyikünk sem szökhet el a sorsa elől!"
