Piszke papa legújabb meséi a Balaton partjára repítenek minket! Kedves kis történet szól Hannáról, a ködben úszkáló hattyúlánykáról, Szabolcsról, a kialvatlan békáról, Boglárkáról, a hallgatag nutriáról, Benjáminról, a művelt vízisiklóról, és Brigittáról, a nagycsaládos árvaszúnyogról, de nem marad bájos mese nélkül Filé, a selypítő süllő, Zsolt, a száguldó vándorkagyló vagy Vazul, a torkos vadkacsa sem. 

Felbukkan Gabóca, a vándorcirkuszból szökött alpaka, végül pedig igazi különlegességként Zsófi, a felfuvalkodott matrackrokodil történetét ismerhetitek meg. 

A Piszke papa meséi könyvsorozat hatodik kötete, melynek helyszíne - ahogy a cím is mutatja - a Balaton és annak élővilága, ami Láng Anna mesési illusztrációin elevenedik meg előttünk!

A kötet tíz nyúlfarknyi mesét tartalmaz, amik között mindenki megtalálhatja a maga kedvencét.

A mesegyűjtemény igyekszik átfogó képet adni a Balaton élővilágáról, így a lapokon természetesen megjelenik a hattyú, a vízisikló, a vadkacsa és az árvaszúnyog, de a csapatot erősíti egy béka, egy nutria, egy süllő, egy vándorkagyló, s még egy-egy idetévedt alpaka és matrackrokodil is.

Első számú kedvencem az olvasott vízisikló, Benjámin, akivel könyvmolyságunk végett könnyű volt azonosulnom, és a szívembe zárnom. ❤

Második kedvencem a selypítő süllő, Filé és az ő fergetegesen vicces megszólalásai voltak, talán őt sikerült a legkreatívabban megalkotnia az írónak.

Hogy a dobogó teljes legyen, harmadik kedvencet is megnevezek, név szerint Brigittát, a szúnyogot, akit (és társait) a való életben egyáltalán nem csípek (LOL), de itt kifejezetten üdítő, szerethető karakter volt.

Az író, meséiben több komoly témával foglalkozik. A történetekben megjelenik az önbizalomhiány és annak leküzdése, az alvászavar problémája, a barátság összetartó ereje, ami minden aladályt legyőz, a segítségnyújtás és az olvasás, az olvasottság fontossága, a saját káron szerzett élettapasztalat pofona és a sort még folytathatnám. Ezek a témák szépen beleszőve a humorban is gazdag kalandokba jelennek meg, nem szájbarágós, de tanulságos formában.

Láng Anna lenyűgöző illusztrációi meseszerűen pergetik előttünk a történetfolyamot. Stílusával nem tudok betelni, még mindig imádom! ❤

A kötet közepén rímes, frappáns mondókák is megbújnak - érdemes őket elsajátítani és játékok során felhasználni azokat az oviban, suliban, családi játékokon.

A könyvsorozat kedvelői ezt a részt is bizton szeretni fogják, akik pedig szeretik a Balatont - és talán éppen oda utaznak majd nyaralni - ne habozzanak magukkkal vinni a kötetet és a tóparton belemerülni a történetbe! Lehet, hogy a szereplőkkel is találkoztok majd! ;)

Gubacs, a kis manó olyan kíváncsi, mint egy óvodás. Amikor csintalan varázslabdája elgurul, egyből a nyomába ered, és hipp-hopp az erdei állatok élőhelyén találja magát. Körbenéz a róka odújában, beles a görény fészkébe, útja során mindenkivel beszélget egy kicsit, így megannyi érdekességet megtud a harkályokról és az erdei baglyokról, a csíkos vadmalacokról, az őzekről, sünökről és a mókusokról is.

Mechler Anna új mesekönyvvel jelentkezett, ami várhatóan könyvsorozattá növi majd ki magát. Főhősének egy manót tett meg, aki eltéblábolt varázslabdája után indít kutatást, s a keresés közben megismerkedik az erdő állatvilágával.

A mese központi alakja Gubacs, az apró manó, aki kedvenc, színváltoztató varázslabdájával játszik, majd az a nadrágzsebbe kerül, ahol nem érzi kifejezetten jól magát, így megszökik gazdájától.

Mikor a manó észreveszi a labda hiányát, tüstént a nyomába ered. Útja során számos állattól kér útbaigazítást, többek között megismerkedik a harkállyal, rókakölykökkel birkózik, pajkos vadmalacokkal vív szócsatát, megtudja, milyen finnyásak az őzsuták, mókuskölyköt ment, havasi cincérrel társalog és vigyáz a folyton elszökdöső, huncut görénykölykökre.

Kíváncsian várom a következő helyszínt és ismeretterjesztő leírásokat humorba bugyolálva.

Az idei Könyvhéten nem kedvezett az időjárás a könyvmolyoknak. A több éve, a rendezvényt elkerülő eső és viharos szél most újult erővel csapott le, s tette nehezebbé és körülményesebbé a vásárlást. Három egymást követő Könyvhéten át kaptunk napszúrást a férjemmel, idén csupán az én karomat égette meg picit pirosra a nap, azt is csak szombat késő délután. Természetesen nem kell 40 fok az árnyékban, de asztmásként ez az idei időjárás, a hatalmas szél, ami erős köhögést, hörgőgyulladást, fülfájást okozott számomra, sajnos nagyon rányomta a bélyeget a hangulatomra, szombaton jóval hamarabb haza is indultunk, mint eredetileg terveztem, főleg, miután az eső is elkezdett szemerkélni. Ezt nagyon sajnáltam, viszont ezzel együtt kell élnem. Ennyit azonban a negatívumokról. 

Idén két naposra terveztük férjemmel a könyvforgatagban való részvételt. Csütörtök helyett most péntekre és szombatra esett a választás, a hétvégi nap a dedikálások miatt; a pénteket pedig a vásárlásnak, beszélgetéseknek szántuk. Mint mindig, most is nyitásra mentünk, s a tavaly tapasztaltak, a hatalmas tömeg alapján úgy számítottam, hogy a két órási vonatnál előbb nem tudunk visszaindulni Esztergomba az új szerzeményekkel. Nos, idén ez a teóriám is megdőlt, ugyanis a tavalyi eszeveszett hétköznapi tömeghez képest, most jóval visszafogottabb volt a létszám, mindenhová oda lehetett férni, s ahol várakozni kellett, az sem volt több 2-5 percnél. Ez meglepett, sokat filóztam is rajta, vajon az elszállt könyvárak, vagy az időjárás (nem hinném) tartotta vissza a tömeget, de inkább az előbbire szavaznék. Tavaly a Kossuth kiadónál egyáltalán nem tudtam nézelődni, idén szombat délután!! arra is volt idő, hogy hosszú perceken át válogassak a szép példányokból. Ez egyrészt örömteli, másrészt szívfacsaró, hisz látványosan kevesebbet tudunk vásárolni a hihetetlen drágulás miatt.

Csütörtökön Tarr Zoltán miniszter örömhírt jelentett be, miszerint felfüggesztik a könyvtörvényt, ennek ellenére csupán a Libri kiadónál kaptam meg az újdonságot 20% kedvezménnyel, ami igen mulatságos tény. ^^

Természetesen a törvényt át kell beszélni, így nem is vártam azonnali csodát, holott akivel beszélgettem, mind arra számított, hogy talán már most is olcsóbban lehet majd vásárolni.

Pénteken először Majoros Nórival futottunk össze a Vigadó téren a Móra standja előtt, ahol megejtettem az első trécselést a volt kollégáimmal, majd férjemmel belevetettük magunkat a már kinyitott standok kínálatának feltérképezésébe, célirányosan menve először azokhoz, ahol vásárolni szeretettem volna. 

A Libri könyvesboltoknál megvettem a toronyban kipakolt legújabb Agatha Christie kötetet, a Két színművet, majd - mivel legnagyobb döbbenetemre még a Könyvmolyképzőnél se volt tömeg!!! 10 után picivel - a KMK standnál, nehézségek árán, de sikerült beszerezni a The God and the Gumiho (Az isten és Skarlát Róka) élfestett verzióját, amiből egyetlen sérült példány volt kinn, amit ilyen árak mellett értelemszerűen nem szerettem volna elhozni, hiába kínálták... Az eladók hajtóvadászatot indítottak a pultban elrejtett, fóliás példányok után, ami nagy nehezen meg is lett. 

A várakozás közben volt az első vadidegen könyvmollyal való beszélgetésem, amit nagyon élveztem és teljesen fel is dobott, milyen hasonlóak vagyunk! Ő egy másik élfesetett könyvet vásárolt, s megbeszéltük, hogy mindketten hibátlan példányt szeretnénk ilyen áron, ami aztán megy be a könyvkabátba, majd az oldalunkon lógó válltáskába, s meg is mutattuk a táskánkban akkor még üresen álldogáló könyvkabátokat. Nagyot derültünk, hogy így egymásra találtunk, nagyon örülök, hogy ilyen váratlan beszélgetéssel, kacagással indult ez a Könyvheti vásárlás. :3 

Ezt követően a Maxim-Dream válogatás standját céloztuk, ahol szintén sokkal szellőssebben voltunk, elsőként a Wild Reverence (Vad áhítat) élfestett kiadására csaptam le, majd gyors egyeztetést követően úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk a 2+1 akciót és megvettük a A ​Bletchley rejtjelek könyvet, ami mellé ingyen az Argylle jött haza, férjem nagy nehezen rátalált a sok könyv között a vágyott harmadik darabra. :3

Ezután a Vad Virágok standjánál fotózkodtam Maomao kartonfigurájával, majd - mivel az előttem levő lány nem fogadta el - egy ajándék posztert kaptam, s természetesen megvettem az Egy patikárius feljegyzései light novel első kötetét is, amihez ajándék legyező járt.

Utána gyorsan beszereztük Palotás Petra Dacszövetségének 5., egyben befejező kötetét az Álomgyár kiadónál, majd sprinteltünk vissza a Vigadóra és a Dunakorzóra a gyerekkönyves és ajándéktárgyas standokhoz. 

Itt a Pagony kiadónál csábultam el egy-két újdonságra, majd meglátogattuk Juliet, a Világok lángját, a Livrét és Boszit is. Julie-tól könyvjelzőkkel, a Világok lángjától egy Bridgerton-os gyertyával és egy Aragorn&Arwen könyvjelzővel, a Livre-től két könyvjelzővel és Boszitól szintén könyvjelzőkkel, valamint egy mesés A gonosz asszisztense overlay-jel lettem gazdagabb. 

A négy kézműves stand között közbeiktattuk a Hitel kiadót a Hunyadi albumért, ahol jópofa beszélgetés zajlott le az eladók és köztem. Nagyon kedvesek voltak az eladók, nagy nevetésekkel teli beszélgetést folytattunk, miközben kiadtak nekem a pultból két patyolat példányt, hogy válasszak, melyiket szeretném. Mindez az után történt, hogy felhívták a figyelmemet, hogy van szépséghibás példány is a könyvből jóval olcsóbban, mire mondtam, hogy én érintetlent szeretnék. ^^

Voltak olyan kiadók, ahol nem találtuk meg az újdonságot, illetve a Szukits-ról tudtuk, hogy csak szombaton és vasárnap lesznek, tehát szombaton megyünk hozzájuk, de a pénteki napba még szerettem volna, ha a Gabo kiadó is befér és szerencsére oda is értünk/fértünk. Itt kedvenc régi olvasmányokat választottam, A ​Da Vinci-kód és az Angyalok ​és démonok jött haza velem, valamint megvettem Baráth Katalin új könyvét, az Aki ​csibész akar lennit is (ez majdnem lemaradt, még időben ért az áramütés bevillanás szerűen). Visszafelé a Telex standjánál férjem választott magának könyvet és egy kitűzőt is vettünk, hogy támogassuk a médiumot.

Bevásárlás szempontjából ez volt a pénteki nap, s ahogy fentebb említettem, megdőlt a teóriám, ugyanis délre mindent bezsebeltünk, s vonatjegyem hazafelé csak a 13.51-es vonatra volt (férjemnek világjegye van ^^). Szóval, maradt a két helyszín újra átböngészése, most már a bezsebelt zsákmányokkal a vállunkon, hátunkon való nézelődés, forgatag élvezése, valamint a partnerekkel és régi kollégákkal való beszélgetés, amire így szerencsére több idő jutott erre a napra is, mint terveztem. 

A General Press kiadónál Lucával nagyon jó volt beszélgetni, ajánlott nekem könyvet, amit feltétlenül szeretné, ha elolvasnék; illetve egy régi kedves kollégával is összefutottam, akivel jót beszélgettünk így sok év elteltével is. Délután még újra elcsíptem Nórit is, akivel szombatra beszéltünk meg találkozót és közös fotót a Scolar kiadó standja elé. 

A vásárlás közben enni-inni, megpihenni a Korzón található szálloda lépcsőjére telepedtünk le, ahova eddig még soha (nem is értem miért), ami olyan jó meleg volt a napsugaraktól (az erős szél ellenére is), hogy másnap ismét igénybe vettük, s mivel annyira jól ráláttunk a böngésző tömegre és a Dunára, hogy az elkövetkező évekre már megvan a helyünk, ahová letelepedhetünk majd újra és újra. :3

Idén a programok nem hoztak lázba, vagy osztálynak voltak meghirdetve, vagy amit meghallgattam volna, az erős szél miatt sajnos meghiúsult. Nóri pénteki könyvbemutatóját a Móránál oldalról figyeltem egy rövid ideig, mivel szintén osztályoknak szólt, inkább hátrahúzódtam. ^^

Szombatra hiába mondtak jobb időt (elszórt záporokkal), rosszabb volt az időjárás, mint pénteken. :( 

Felhőszakadásban indultunk el otthonról, picit átázva, de a vonaton szerencsére megszáradtunk. Pesten már nem kellet esernyő, de olyan erős, hideg szél fújt, hogy ami nem a napon ért széllökés, hanem az árnyékban, az konkrétan csonttá fagyasztott (én a meleget imádom...). Ez ismét morcossá tett és nem is tudtam úgy élvezni a nézelődést, könyvhetezést, mint szerettem volna.

Elsőként a Lampion Könyvek standjához mentünk, ahol végre ki volt téve Berg Judit Nádtengeri rejtélyek könyve, ami már a régi kiadásban is a polcomat díszíti, de ezekkel a szebb, új illusztrációkkal, illeszkedve az új könyvek sorába feltétlen be kellett szereznem. 

Utána visszarohantunk Boszihoz, megvenni még egy pénteken lemaradt könyvjlezőt és a barátnőmnek is megtaláltam Lotti segítségével a karakteres könyvjelzőt, szóval újabb sikeres vadászat zajlott. ^^

Ezt követően (korábban már meglestük, de még javában pakoltak) a Szukits standját támadtuk le, amiről tudtam, hogy biztosan keresett lesz, hisz a postaköltségük eszement drága. Vásároltak is már kicsivel nyitás után jó páran és mi is kivártuk a sorunkat. Én a Stranger Things gyönyörűséges képregény gyűjteményes kiadásával lettem gazdagabb. 

(A hölgy nagyon kedves volt, az eladó férfi picit mufurcabb, kétszer is odaszólt, hogy várjunk, holott tök jól elvoltunk, várva a sorunkra, már csak fizetni kellett, mert a hölgy addigra kiszolgált minket. Férjem megjegyezte, hogy nyilván azzal a pasival foglalkozott, aki négy monstrumot is vett, mint mi, akik csak egyet, bár szerintem az ott hagyott 18.000 forintunk nem kevés pénz egy könyvért, amiért szintén megérdemelnénk a kedvességet, főleg úgy, hogy kussban vártunk a sorunkra. ^^ 

No mindegy, ez nekem nagyon furcsa volt.)

A konkrét sorrendre már nem emlékszem, de nagy örömömre összefutottunk Attilával, volt kollégámmal, akivel előző este beszéltük Molyon, hogy idén sajnos nem tudunk találkozni, mert más időben leszünk kinn és erre tessék, csak összejött a pár perces dumcsi, nagyon örültem neki! 

Aztán végre taliztam Vandával is, a Manó/Menő marketingesével, akitől még kaptam recit és szuperjót beszélgettünk, egy csomó matricával is megszórt, majd lecsaptunk a Malac és Liba merch-ekre, egy tornazsák és egy sapka jött velem haza. A Malac és Liba dedikálásig még volt idő bőven, szóval mentünk az első, megbeszélt dedikálásunkra, a Manóhoz beszélgetni a csajokkal és dedikálásokra is többször visszatértünk a nap folyamán. 

A szombati nap első dedikálása Majoros Nórival volt, akivel pénteken egyeztettünk, s már ott is ült a Scolar kiadónál. Nemezisemet, a Pityke és prémet, valamint a Téli mesekönyvet vittem hozzá, illetve most készültem dedikáló füzettel is, amibe ragyogó post-iteket ragasztottam, s amelyik könyv nem fért bele a tatyóba, azokhoz ezekre kértem az aláírást, amik itthon elfoglalták méltó helyüket a könyvekben, így a Boszorkány a lovardában ifiregényhez is kaptam aláírást. 

Nóri elspoilerezte nekem a kulisszatitkokat, így már tudom, milyen könyvek várhatóak tőle nemsokára, illetve jót beszélgettünk, majd mikor elkezdtek özönleni hozzá a családok az aláírásért, elköszöntünk, de később a nap folyamán még beköszöntem hozzá. 

Csodaszép, megható dedikálásokat kaptam tőle, teljesen elérzékenyültem a szavaitól, amiket már este, itthon olvastam, miután kipakoltam a könyveimet! ❤

Ezt követően beálltunk a hosszú sorba Tóth Krisztina és Hajba Laci dedikációért, én stílusosan a korábban megvett Malac és Liba sapimban. ^^ 

Jó hosszú volt a sor, így, mire végeztünk, éppen kezdésre értem át Kertész Erzsihez és Baranyai (b) Andráshoz a Pagony kiadó standjához. Erzsivel megint jót dumcsiztunk, s a nap egyik humoros ténye volt az, hogy mindenki a Caledonia névre emlékszik velem kapcsolatban, amit megjegyez és társít hozzám a blog miatt, aminek én nagyon örülök, s mondtam, hogy hallgatok ám arra is, de a könyvbe egyeztetve a Dalma név került mindenhová. 

Nagy szerencsém volt, mert Erzsinél megjelent Mészöly Ági is, akit elcsíptem, ahogy ő nevezte "gerilla-dedikálásra", amik sokkal jobbak, mint a meghirdetett, kötöttek, majd mikor megtudta, hogy én vagyok Caledonia, nagyon megörült én meg elérzékenyültem. :D 

Közös fotó is készült, kaptam aláírást a dedikáló füzetbe is. Humoros beszélgetés zajlott közöttünk, közben én bakiztam egyet az új Abszolút Töri könyvének címével is, de szerencsére nem haragudott meg rám, egyről beszéltünk, csak ennyi könyvet észben tartani ilyen korban már nekem is nehezen megy. LOL 

Elárulta, mi következik tőle, kiveséztük az Abszolút Töri borítókat, elárulta, hogy az Ügynökök és úttörökben szereplő kislány az ő maga, s csacsogtunk még egy sort.

A következő dedikálós találkozóm kettő körül volt, de Nympha barátnőmmel korábban egyeztettünk találkozót az üres járatainkba, ő is kettőre ment dedikálásra, így negyed egy körül végre tudtunk találkozni és beülni inni a Starbucks-ba. Nagyon jót beszélgettünk, örülök, hogy végre sikerült személyesen is találkozni és egész hosszan beszélgetni. Sajnos mindkettőnknek későn jutott eszébe, hogy közös fotót nem készítettünk, de majd legközelebb sort kerítünk rá! :3

A Pagonynál sikerült elcsípnem Verát, a kiadó marketingesét is, akivel szintén tudtunk pár percet beszélgetni, könyvekről, Könyvhétről, a korábbi sajtótájékoztatón elhangzottakról, amin kb. egy hónapja vettem részt náluk. 

2 körül a találkozó felé sétálva megbeszéltük férjemmel, hogy megpróbálkozunk odaférni a Kossuth standjához, ami legnagyobb meglepetésemre sikerült is és megvettem a Vespertine - Holtak tisztítója könyvet. Nagyooon kedvesek voltak a fiúk, urak a standon, férjem kérte és kaptunk is bentről szép példányt, négy közül is válogathattam és tök türelmesek voltak. Ajándék vizet is kaptam, a könyvhöz pedig van egy csodaszép könyvjelző is.

Negyed három előtt picivel sikerült találkoznom Letty Straub írónővel, akivel az Instán egyeztettünk. Kértem aláírást, ő pedig hozott nekem a könyvéhez illő könyvjelző mellé egy ajándékcsomit is, amibe kövek, matricák, saját készítésű ajakbalzsam és levendulás viasz is lapult, nagyon meghatott a figyelmessége és a kedvessége, hogy még ezzel is meglepett! 

Ezt követően a Manó standnál Rippl Renáta és Kolbe-Kontor Ildikó dedikálására estem be, akikkel szintén nagyon jó hangulatú beszélgetést folytattam. Nagyon meglepődtem, hogy még Rippl Renáta is ismeri a nevem és az írásaim, bevallom, ez nagyon jól esett, alig akartam elhinni. Beszélgettünk a Bevetés indul! kedvenc szereplőiről, a készülő második részről és még egy szuper fotó is készült!

Ezt követően egy hosszabb időszak következett, amiket szintén beszélgetések, valamint az eleredő eső, az újonnan megtalált kedvenc helyünkön való csücsülés, pici ebéd követett, majd be kellett húzódnunk az eső és tomboló szél elől a szálló alá. 

Berg Judit és Rátkai Kornél dedikálása 4 órakor kezdődött, oda nem árt beállni a sorba minimum fél órával előtte, ez most is megtörtént, de már állt a sort, szerencsére nem hosszan, utánunk viszont pillanatok alatt kígyózni kezdett. A dedikálás mint mindig, most is kedvesen zajlott, közös fotó is készült, Kornél elégedetlenkedett, hogy a Rumini kincsei lapjai milyen fényesek, erre hogy rajzoljon. ^^ 

Palotás Petra dedikálását sajnos már nem tudtam kivárni, nem éreztem már jól magam a köhögéstől, így ez volt az utolsó dedikálás, mielőtt elindultunk hazafelé.

A Könyvhét legnagyobb sztárja azonban a One Piece - Luffy válltáskám volt. Megszámolni nem tudom, hány ember állított meg és volt elájulva a tatyótól, volt, aki megtapizta, volt, aki a webshop nevét is beiratta velem a telefonjába, honnan vettem - lehet, hogy hamarosan Luffy táskák lepik el az országot. ^^ 

Mindent összevetve egy tartalmas, jó hangulatú, forgatagú, nézelődős Könyvhét volt az idei, de a rossz időjárás miatt én kevésbé élveztem mint a korábbi években. A tömeg számomra tűrhető volt, a tavalyihoz képest én a szombatit se éreztem elviselhetetlennek, hisz mindenhova odafértem aznap is. A dedikálások, beszélgetések jól sikerültek, nagyon örültem a találkozásoknak és sok szép új kinccsel gazdagodtam.

A dobogó első helyét csont nélkül vette be a Doktor Szuri szülinapja, ám a második és harmadik helyért már megharcoltak a korábbi részek. Végül a sorozatindító kötet csípte meg az ezüstérmet és a balatoni kaland a bronzot, de a helyek percenként váltakoznak a szívemben, szóval menjünk el inkább a cirkuszba! ^^

Szuri és Relax, balatoni túrájuk végén találkoztak Ampullával, a bohóckancával, aki társulatába invitálta megfáradt vándorainkat. Ám ahhoz, hogy a cirkusszal megismerkedjünk, előbb vissza kell tekerni Balatonvilágosra, ahol egy teljesen új világ vár ránk bajszos igazgatóval, artistákkal, papagájjal és egy rendkívül fess állatidomárral. :P

Hőseink csatlakoznak a vándorcirkuszhoz, ahol többek között meggyűlik a bajuk a természeti elemekkel, Relax "megtanul repülni", Szuri elsajátítja a festék álarca mögött megbújt gyógyító technikákat, s a cirkuszi élet mellett az új barátok titokban még szülinapi bulit is szerveznek a jó doktornak - stílusosan szafariparki helyszínen.

Olvasás közben többször nevettem fel hangosan vagy épp mosolyogtam, olvadoztam el a bájos és szórakoztató jelenetek váltakozása közben, s ki merem jelenteni, hogy ennyire klasszul klappoló verses mesét régen olvastam!

Minden a helyén volt benne, ami kell. Főhőseink és új szereplőink egyaránt szerethető karakterek, a rímek a helyükön vannak (mint tudjuk, ez nekem mennyire fontos :P), a cselekmény pedig kreatív, sablonoktól mentes.

Kedvencem továbbra is Relax, aki igazán elemében van ebben a kötetben, s önfeledten kacagós perceket okozott számomra. ❤

A komisz kis kapibara pimaszsága most is mulatságos helyzetkomikumokat szült, de kedvencem az önfejűségéből fakadó, titkon a cirkuszi ágyúba lopódzó tette, aminek a végén picit maga is berosált az átélt tapasztalattól... ^^

Úgy érzem, valami nagyon összeállt ennek a kötetnek a készítése közben, talán valami elképesztő csillagegyüttállás lehet a ludas ^^, mert egy minden szempontból öt csillagos, minőségi mesekönyv került a gyermekkönyvpiacra ezzel a megjelenéssel!