Minden nagyon ismerős, és mégis más - a Vitéz János Gimnázium diákjai a közelmúltba kerülnek, egészen pontosan 1983-ba, a rendszerváltás előtti Magyarországra. A zánkai úttörőtáborba utaznak, ahol a látszategyenlőség nevében minden társadalmi osztályból nyaralhatnak a gyerekek, és a tábor végén még Kádár Jánost is hallhatják beszélni. Később egy véletlen folytán Budapesten ragadnak, ahol ellenzéki értelmiségi körökbe keverednek, és tanúi lesznek, amint kis híján meghiúsul a Duna Kör megalakulása...

1983-ban, a cselekmény idején a várva várt rendszerváltás még csak álom volt, ám a kötet nem lehetne aktuálisabb a 2026-os tavaszi - szintén hőn áhított - kormány- és rendszerváltás fényében.

A kötet megjelenésével, a tartalommal, a borító leleplezésével tavasszal, a Pagony kiadó sajtóeseményén találkoztam először, ahol a kiadó munkatársai és maga az írónő leplezték le a könyvmegjelenést és osztottak meg róla belsős, kecsegtető információkat.

Legnagyobb örömömre a Könyvhéten sikerült találkoznom az írónővel is, aki gerilladedikált nekem ❤, s egy kínos címcserét követően - amit azóta is restellek - érdekes beszélgetést folytattam vele a regényről, aminek keletkezéséről és titkairól mesélt nekem. A jó hangulatú beszélgetés azóta is velem maradt, s most elérkezett az idő, hogy a regényt is bemutassam és értékeljem nektek. :3

Az írónő továbbra is szeretett hőseivel dolgozik. Kende, Betti és Martin mellé azonban csatlakozik Gitta - A generális talizmánjában megismert lány - is, aki immár Áron barátnője. Hőseink épp Corvin Janóhoz igyekeznek, s Martin, aki szerelmes Gittába, minden áron be szeretné bizonyítani a lánynak, hogy az időutazás jó móka, s ha esélye nyílik rá, szerelmet is vallana.

A két fiatal a Vitézy János Gimnázium előtt lép ki a gyökérteremből és a feldühödött Bori néni elől a suli udvarán gyülekező gyerekekhez csapódnak, ahol a tanárok közt döbbenten fedezik fel a fiatal és akkor még jófej Lutz tanár urat... ^^

A szépen tagolt regény második felvonása az egy hetes nyári úttörőtáborban történtek leirata, amiben van önfeledt fürdőzés, vetélkedő, torna, lovaglás, bűntény, szobaátkutatás, verseny; amiben barátságok köttetnek és megtudjuk, milyen is a Kádár-rendszer azon szépen fentartott ábrándképe, hogy mindenki egyenlő...

A tábort szerencsésen túlélő és az idővonalat meg nem bolygató Martin és Gitta visszatérve Budapestre pillanatok alatt szembesül a sorsdöntő nehézséggel, mely akadályozza hazajutásukat - az időalagút előtt óriási sóderhalom áll, mely elzárja előlük az ajtót!

Miután Lutz tanár úr rátalál az utcán kallódó gyerekekre, főhőseinknek nincs más választása, mint azt mondani: szüleik eltűntek, a lakásaikba bejutni nem tudnak.

Ez ebben a korszakban teljesen hihető magyarázat, s hogy a gyerekeket biztonságban tudja, a férfi két ellenzéki lakásába "bújtatja el" őket...

A fiataloknak a táborban sikerült elkerülniük az időanomáliát, itt azonban versenyt futnak az idővel - eközben beépített ügynököt lepleznek le, akinek igazi kilétére nem figyelmeztethetik azokat, akik jók hozzájuk -, hogy visszaszerezzenek egy dokumentumot egy párttitkártól, akitől a saját fia is fél...

Martin talpraesettségének és Gitta eltökéltségének köszönhetően a történelemben nem következik be visszafordíthatatlan, helyrehozhatatlan kár, s mielőtt a segítségükre siető, titkukat megismerő srác a hazatérésük előli akadályt is elmozdítaná, hőseinknek lehetősége nyílik SPOILER!!! az István, a király rockopera főpróbájának megtekintésére a Városligetben. o.O ❤❤❤ SPOILER VÉGE!!!

Az Ügynökök és úttörők az idei évem egyik legjobb olvasmánya volt, ami pillanatok alatt magába szippantott és az olvasást követően napokig nem engedte el a gondolataimat! ❤

Az 1956 utáni Kádár-világ, egészen a rendszerváltásig teljesen más képet mutat gyermeki, egy- vagy többgenerációs szemszögből mesélve. Kifejezetten az 1980-as évek is...

A titkosrendőrség, az ügynökök, a házkutatások rémségei, a megfélemlítés, a "minden szép és jó" narratíva a meghatározó, ha erről a korszakról tanulunk. Ennek az idők folyamán különböző fokozatai voltak, s a nagyvárosokban élők helyzete eltért a vidéken élők tapasztalataitól. Legalábbis az összegyűjtött és olvasott információk alapján ezt a következtetést kellett leszűrnöm.

Szüleim beszámolói szerint a családom jól és boldogan élt. Volt munka, volt pénz, s ha dolgoztál, mindent meg tudtál venni, ami az élethez kellett. Tudtak kocsit, hűtőszekrényt venni, mindenki el tudott menni a munkahelyéről nyaralni, külföldre is, szocialista táboron belül. Nyugatra minden második évben két hétre lehetett menni, ami erősen korlátozva volt, de volt pénz és lehetőség. Apukám a fél világot bejárta így, ez éles kontrasztban áll azzal, hogy én legmesszebb Londonig jutottam el, életemben 1x. :(

A határon való csempészet mindennapos volt. ^^ 

Cipőt, ruhát, sátrat, étolajat, de még kiskutyát is hoztak át a felmenőim. A kocsi kárpitja mögé eldugott dolgokat sose találták meg a többségében rendes határőrök, sefteltek farmerokkal vagy kötöttek méltányos üzletet, aztán ment mindenki a dolgára.

Nagyapámnak ellenben voltak horrorisztikusabb történetei, mikor a katonák, rendőrök éjjel rájuk törték az ajtót, mindenkit lefektettek arccal a föld felé, míg átkutatták a házukat egy keresett személy utáni kutatás közben.

Ennek fényében látom már más szemmel az István, a király ősbemutatóját is, aminek bevezető sorai nem kicsit kritizálták az akkori rendszert. A regény egy nagy meglepetése és gyöngyszeme volt nekem a rockoperáról szóló cselekményszál, kár, hogy a nagy szerelmem, Vikidál Gyula nem került nevesítésre a könyvben. :P

Örülök, hogy ismét találkozhattam az Abszolút Töri első főhőseivel - Kende, Betti és Martin hat! éve velem vannak, egészen elképesztő ezt leírni! ❤

Az első Abszolút Töri, A királyné violája 2020-ban jelent meg. Az Ügynökök és úttörők 2026-ban. A regénysorozatban azonban nem telt el egy teljes év sem, és mégis, elképesztően éles a kontraszt mind a nyelvezet, mind a használati tárgyak (elektronikai eszközök), mind a gyerekek/fiatalok személyisége és szóhasználata között.

Az életkorilag ugyanannyi éves szereplők teljesen más szavakat használnak most, máshogy viselkednek; a jelenlegi zenelejátszó eszközöknek híre-hamva sem volt még A királyné violájának modern részeiben (sem a mások által írt korai megjelenésű regényekben), s baromi érdekes és elképesztő látni, hogy ugyanazok a gyerekek hat év elteltével mintha teljesen mások lennének. Szerethetők most is, de mennyivel mássabbak voltak évekkel ezelőtt....

S milyen érdekes, hogy mindez az írónő szavain keresztül történik, aki maga a legmegfoghatóbb bizonyíték a változásra. Változik a gyerekekkel, a fiatalokkal, az idő múlásával együtt, s döbbenetes és bámulatos is egyben, mennyire máshogy formálja meg a Vitézy János Gimnáziumba megteremtett, saját diákjait hat év távlatából. Mellbevágó, hogy szalad az idő és miként formálódnak az emberek!

Ebből született meg előbb a Rajzolj egy krumplit! könyvsorozat, ami gyerekek és felnőttek közös kedvencévé vált, most pedig megérkezett a Zsebbevaló krumplirajzoló c. tenyérbevaló könyvecske, ami tökéletes (hosszú) utazásokhoz, de a tömegközlekedésen kényszerűen eltöltött üres percek kitöltésére, no meg persze otthonra is ideális választás.

A kifejezetten utazáshoz tervezett kötet kiválóan kompatibilis az unalmas autó/vonatutak megbolondítására. A kemény borítók mögötti előzékeken kiszínezhető életképek kaptak helyet, majd a Bevezetőben bemutatott használati tanácsok után bele is csaphatunk a lecsóba.

Elsődleges feladatunk főhőst rajzolni, aki tulajdonképpen a történet és az utazás főszereplője lesz. Tovább lapozva a kötetben 

Bevallom, engem teljesen magával ragadott ez a felettébb ötletes, frappáns kivitelű kötet.

A kék színnel és azok árnyalataival játszó képi világ már önmagában vonzóerővel bírt számomra (a kék a kedvenc színem), s jó érzés kézbe fogni ezt a cuki kivitelt.

Külön öröm volt számomra, hogy háromféle dinoszaurusz is helyet kapott benne, mindig ki akartam próbálni, le tudom-e őket rajzolni - próbálkoztam, bár eléggé nyomorult lett szegény T-rexem ^^, de azért meg vagyok elégedve vele.

Első körben a kötetben helyet kapó kedvenc állatkáimról készítettem el a rajzaimat, a megadott instrukciók alapján, illetve a tündéri tündér következett. Mindegyik elkészült rajzzal elégedett vagyok, első próbálkozásra születtek meg, ahhoz képest remélem ti is elfogadhatónak találjátok őket. :3

Az öt eset mindig a helyszín és a bűntett leírásával, a körülmények bemutatásával veszi kezdetét, amit számos feladat az olvasó-nyomozó elé tárása követ, aki ezek megfejtésével göngyölítheti fel az eseményeket és fejtheti meg, ki az elkövető.

A feladatok közt találunk egészen egyszerűeket és rémesen bonyolultakat is, többhöz nem árt az iskolai matematika órákon most vagy mostanában tanultak hasznosítása, vagy legalább egy reál szemlélet szükséges, de szükséges lehet a logikus vagy épp a teljesen kicsavart gondolkodás is. ^^

A feladattípusok első megjelenésekor az író mindig lefekteti az alapszabályokat, s elmagyarázza, hogyan kell használni azt, de az újra felbukkanáskor már nem húzza ezzel az időt.

Bevallom, rajtam több nyakatekert matematikai feladat kifogott, tipikusan azok, amiket már az iskolában is gyűlöltem - szereintem nem lepődtök meg, ha azt mondom, nem a reál tárgyak voltak az erősségem... ^^

Szerencsére a kötet tartalmazza a megoldókulcsot, amihez bátran nyúlhattok, ha valamit nem tudtok megfejteni, s úgy vélem, néha szinte kötelező a használata, ugyanis nem egy hibát, furcsaságot véltem felfedezni... Már rögtön a kötet elején a megoldókulcs tartalmaz egy olyan mondatot, hogy a bevezetőben olvasható a meglopott személy rokonának a neve, keresd vissza és ez által majd könnyebb lesz megfejteni a további rokoni kapcsolatokat - ez hiba, sehol nem írják ezt a nevet. Ez azonban nem fordítási hiba, az eredeti, angol nyelvű kiadásban sem szerepel, utánanéztem. Ezen kívül a számkombinációk megfejtése verte ki nálam a biztosítékot, ahol véleményem szerint az író nem adott elegendő nyomot, s több helyes válasz is előfordulhatott, amiből egyet hasra ütés szerűen kiválasztott és az volt a "jó megoldás". o.O

Első eset: A Greenway gyémánt, ahol egy vonatút során eltűnik egy értékes gyémánt, s hamarosan kiderül, hogy az utasok rokoni kapcsolatban állnak... 3/5*

Második eset: Veszedelem a Puddleford-kúriában személyes kedvencem volt, ahol egy teadélután drámai pillanatainak lehetünk szemtanúi, melynek során valamelyik résztvevő megkísérelte megmérgezni Mrs. Puddlefortot... 5/5*

A Harmadik eset: A marymeadi postás rejtélye egy izgalmasan induló, de kissé nevetséges véget érő történet, amiben a postásnak nyoma vész... 4/5*

A Negyedik eset: Nyílt tengeri rémület a legidegesítőbb nyomozás volt számomra, ahol valaki elcseni a kormánykereket, s a hajó irányíthatatlanul sodródik a nyílt óceánon... 2/5*

Az Ötödik eset: A szigeti incidens a másik kedvencem, amiben egy nagy lábakon élő hölgyet kísérelnek megölni egy devoni szállodában. 5/5*

Agnes szeret csacsogni és nincs oda a titkokért,

Quentin a rejtvényekért és a forró csokiért van oda,

Luka (személyes kedvencem) imádni kötni, főleg a könyvtárban, de nem szereti a pletykákat,

valamint Sophie, aki a térképekért és nassolnivalókért él-hal, míg a rendetlenségtől frászt kap.

Az öt nyomozás között van egyszerűen megoldható, s rejtélyesebb is. A detektívek szimpatikusak, a rejtvények érdekesek voltak, s hadd emeljem még ki a szép illusztrációkat és az Agatha Christie-ről szóló kisokost, ami tömör, de impozáns leírás lett.

Fenyőfa! Ha hallasz, segíts nekem! Megtaláltam Bill könyvét és Stanford figyelmeztetése ellenére egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltam Bill elméjébe. El sem tudod képzelni, mennyire gyűlöl téged és Stanfordot! Egy egész fejezetet írt rólatok és a titkaitokról...

De ne aggódj, tőlem senki nem tudja meg a keresési előzményeidet, de Hatujjú vad éjszakájának eseményeit sem! Becsszó!

Viszont a könyv hihetetlen dolgokat rejt! Bill szemén keresztül végigutaztam Amerika történelmén, láttam, amikor a Sámán megalkotta a varázskört, amikor ez az őrült háromszög rátalált Gravity Fallsra és...

Fenyőfa! Ha hallasz, segíts! Bill egyre erősebb és megpróbálja uralni az elmém! Úgy tűnik, nem figyelnek rá kellően oda a Teráprizmában. Bele se merek gondolni, hány ember fejébe próbál majd belemászni még! Meg kell semmisítenünk a könyvét! Én nem kötöttem alkut vele, de minden olvasójából erőt merít. Nem hagyhatjuk, hogy visszatérjen! Bizonyítékok vannak a kezemben az összes stiklijéről, de hidd el, elég agyafúrt ahhoz, hogy a legfontosabbakat titkolja. A könyve azonban igazi kincsesbánya, egy valódi régészeti csoda! Korabeli újságcikkeket és naplóoldalakat tartalmaz Waxstaff társaságáról és nem hiszed el, de nála vannak a napló elveszett oldalai is! Ha valaki alkut köt vele, Hatujjúnak vége! Fenyőfa! Azonnal hagyd ott a Hullócsillag legújabb tinibuliját és SE...

Lehet, hogy a könyved valódi kincsesbánya egy vérbeli Gravity Falls-rajongónak, lehet, hogy megmondtad, hogy történelmet írok, mert én leszek az, aki elsőnek megfullad a levegőn (ASZTMÁS VAGYOK, HÁROMSZÖG! - nem rémlik? Simán benne van a pakliban!), lehet, hogy a Cipherosjka ellopja majd az álmom, de túléltem a Bizarrmageddont és megesküdtem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a Perverz Piramis megsemmisítésének érdekében, szóval rajta hát, bárhogy bömböl, tombol, zúg a víz. Bátor küzdelemre, harcra kész, ilyen a Könyvmoly Szív! Ilyen a Könyvmoly Szív!

Fenyőfa?

Fenyőfa! Kezdtem azt hinni, magamra hagysz!

Remélem, egy pillanatig sem hiszed, hogy képes lennék vele alkut kötni! NE-EM! Láttam, veled is miket művelt... Csupán a tudásra szomjaztam!

Hihetetlen dolgokat láttam! Kiegészíthetjük a naplót, Fenyőfa! Miért hívsz Fenyőfának?

Egy könyvmoly hatalmas tudás birtokába kerülhet Bill könyvének olvasása által. (Persze, ehhez az kell, hogy ismerje a Rejtélyek városkáját...)

Újra elmerülhet a kalandokban, a múltba repülhet, történelmi dokumentumokba nyerhet bepillantást, csupán arra kell vigyáznia, hogy Bill ne tudja megfertőzni - ahogy engem se sikerült neki. És azt azért te sem tagadhatod, mennyire kifacsart módon vicces Bill...

Viszlát, Bill!

Ui.: Óriási respect a könyv magyar fordítójának, Katona Lászlónak (talán ő is rajongó lehet???) és szerkesztőjének, Király Anikónak - csodás munkát tettek le az asztalra! 

Caledonia/Könyvmoly/Könyvkukac

Keala Kendall 2025-ben vetette papírra a polinéz hercegnő kifordított történetét és a Manó Könyvek kiadó éppoly sebesen érkezett meg a magyar kiadással, mint ahogy Maui, a tenger és a szél félistene, mindenki hőse alakot vált! ;)

Az eredeti mese szerelmeseként, de főleg Maui-rajongóként türelmetlenül vártam az ismeretlen írónő tollából származó terjedelmes regényt, s bevallom, igencsak kíváncsi voltam, milyen kalandregény született képzeletének szárnyalásából.

Mivel a regény feltételezi (és nem mellesleg valóban is szükséges hozzá) a mesefilm ismeretét (hiszen durva spoilereket is tartalmaz rá nézve), így én sem ismertetem az alaptörténetet, csupán felveszem és tovább szövöm a fonalat.

Nos, az írónő eltörli ezt a pillanatot, s azonnal útnak indítja hősnőjét a szoros felé, hiába érvel Maui, hogy a lány terve esztelenség. Vaiana a biztos elbukás irányába hajszolja a kenut, s mikor Te Kā haragja lecsap rájuk, a lány eszméletét veszti.

Az összecsapás után Te Kā eltűnik, az óceán vize feketévé válik, s elhallgat. Szavát Vaiana többé nem hallja, s elkeseredett magányában csupán nagymamája, Tala az, aki az óceán szélén rátalál, majd azt mondja, talán van még remény...

Tala egy közelben fekvő, megátkozott, elfeketedett szigetre viszi unokáját, ahol egyedül él egy lány, az átok túlélője, Noe. Ha Vaiana megtalálja, együtt esélyük lehet meggyógyítani Te Fiti szívét. 

Vaiana ugyanaz a lány, akit a mesében megismertünk, ám felemésztő bűntudat gyötri. A cselekmény egészén végighajózik a lány kérdése - vajon miért választotta őt az óceán?

Elbukása, önmagában való kételyei, népe elvesztése iránt érzett félelme végigkíséri az útját, s ezen kérdések megválaszolása nem csupán rajta áll... Vaiana az új karakterek által formálódik, hol pizitív megerősítést, hol könyörtelen szembesítést kap, melyek tőrdöfésként hatolnak a szívébe.

Maui szerelmeseként bevallom, féltem, hogy a regény csalódást okoz majd, hisz a történet elején Maui kővé dermedt. Kíváncsian tekintettem magamba, vajon mennyire viselem majd el, hogy nem hajózik velem ezen az úton, s meglepődve tapasztaltam, hogy az írónőnek sikerült olyan izgalmas adaptációt írnia, ami magával ragadott, s nem vérzett olyannyira a szívem a félisten után, mint korábban gondoltam. Ennek azonban Kala az oka, aki rendkívül hasonlított mindenki hősére, mégis különleges lényéért, önmagáért zártam a szívembe. ❤

Kala ragyogó színfoltja volt a történetnek, a nem várt fordulatok egyike. Megjelenése rendre erőt, magabiztosságot és védelmet sugárzott, minden jelenetét uralta.

Kiléte már az elejétől fogva gyanús volt. Valódi titka nem ért akkora pofonként, hisz cseppet sem bíztam benne, s hiába volt sokszor "kedves és segítőkész", önös érdekből tetszelgett megmentőként.

Lalotai első osztályú helyszínválasztás. A szörnyek birodalma kiaknázatlan, feneketlen kút volt, aminek csupán egy parányi részletét ismerhettük meg a mesében, míg most több szelete is feltárult. Az itt élő szörnyek mind figyelemre méltó, lebilincselő karakterek, akik igyekeztek semmisé tenni a sztereotípiát, miszerint minden szörnyeteg gonosz. Véleményem szerint ez a szándék tökéletesen sikerült!

Kendall kifordított Vaiana-meséje magával ragadott, faltam az oldalakat egymás után, s közben mindvégig találgattam, végül miként is kapcsolja össze regényét az eredeti mese végével. Sajnos egyik teróriám sem igazolódott be, s végül a végkifejlettel pici csalódást is okozott, ami fél csillag levonást eredményezett, ugyanis az írónő teljesen átírta a végső harcot és Te Fiti szívének visszaadását.

Az írónő ezzel a tettével eltörölte Maui óriási szerepét is, semmissé téve a félisten tiszteletre méltó önfeláldozását (kampójának elvesztését), amit nem tudok megbocsátani neki. Ezzel túlságosan elrugaszkodott változtatást eszközölt, azzal a ténnyel együtt, hogy sikerült egy grandiózus tetőpontot írnia. 

Ezzel azonban teljesen eltörölte az eredeti Vaianat, ami hiba volt a részéről! Nem beszélve a hibáról, hogy Maui kampóját sem állította helyre...

Az én gyerekkoromban elképzelhetetlen lett volna egy efféle kötet megjelenése, de legalábbis mindenképpen elérhetetlen lett volna sokak számára. 

A doktornő 16 nagy fejezetben, rengeteg alponttal, grafikonnal, részletes ábrákkal, motívumokkal, skálákkal (melyek mindegyike az illusztrátor remek alkotása) mesél egészen nyíltan a menstruációról és az azzal együtt járó következményekről.

A figyelem minden területre kiterjed, s amely pontok még ennél is jobban kifejthetők, s kutathatók, azok utánajárására ösztönöz.

A támpontok adottak, de az, hogy kinek mi válik be, ki mit használ, az már egyéni döntés.

Picit bajban vagyok, mennyire is fogalmazzak én magam nyíltan ebben az értékelésben, hisz a menstruáció hiába nem szégyen, s fontos, hogy ne legyen többé tabu, mégis, én még egy olyan kor szülötte vagyok, akik csak suttogva beszéltek róla, s mondom mindezt úgy, hogy egészségügyi családból érkezvén nálunk nem volt tilos erről beszélni, s megfelelő felvilágosítást kaptam a családomtól, akik nem titkolóztak.

Külön kiemelném azonban a PMS-ről írtakat, amit már csak azért is tartok fontosnak, mert az én gyerek- és ifikoromban "ilyen nem létezett", nem törődtek a bajainkkal a férfi nőgyógyászok - tisztelet a kivételnek - és nem volt segítség.

A kedvenc részeim a ciklusnak az évszakokkal való megfeleltetése, a hangulatskála, a "túlélési tipp" és a menstruációs legendák voltak, de több mindent is ki tudnék emelni a kötetből, mivel azonban szeretném, hogy 18 év alatti blogbejegyzés maradhasson ez a világhálón, így inkább nem beszélek most túlságosan nyíltan.