Az idei Könyvhétre jelent meg a RuMINI sorozat 2. kötete, amit kitörő lelkesedéssel vártam, annak fényében hatványozottan, hogy kb. egy-másfél hónappal a megjelenése előtt már a cím, a borító és néhány illusztráció is napvilágot látott. ❤

Igazi kínszenvedés volt az idő vánszorgása a megjelenésig, vérbeli Rumini-rajongóként felért a várakozás egy valódi kínzással. ^^

A Rumini a Füstölgő-tengeren folytatja szeretett hőseink korai kalandozásainak elbeszélését, új fejezetet nyitva meg a múltjukból, tovább szélesítve az univerzumot, melyben olyannyira szeretek elmerülni.

Az alamuszi, titkolózó báró egy hordónyi aranytallét ígér az Illatos-öbölből származó homokért, ami a Füstölgő-tenger egyik szigetén található. Ám oda senki sem merészkedik...

A kapitány nem szeret fogadni, de végül az alku megköttetik és a Szélkirálynő vitorlát bont.

A szigetcsoportra hőseink viszonylag könnyen rátalálnak, ám a bejáratot - melyet két térkép két külön helyen jelöl - nem találják... A partot mozgó szigetek ölelik körbe, amik szinte lehetetlenné teszik az öbölbe való bejutást, s senki sem tudja, milyen rendszer szerint mozognak...

Éjjel Rumini és Balikó kabinjában - a két hajósinas által korábban elcsent mézescsupornak hála - főhőseink betolakodókat fognak, akik bár eleinte láthatatlanok, kíváncsiságuk miatt mégis bajba és a ragadós mézbe kerülnek, így fel kell fedniük magukat a hajósinasok előtt.

A Füstölgő-tenger vizei mozgó "szigetcsoporttal", 

a vakarók népével, 

a bűzlő Illatos-öböllel - aminek a szagától hőseink majdnem rosszul lesznek -, 

titokzatos homokkal, 

a sziget titkával, 

s a kaland végén, a tények napvilágra kerülésével egészen más fénybe kerülő fogadás becstelenségével várja a hajósokat, akiknek bőven lesz része veszélyben, nyomozásban, nevetésben és döbbenetben.

Mindezt a Rátkai Kornél által illusztrált képi világ koronázza meg, aki ismét brillírozott. Kedvenceim jelen kötetben a nagy látószögű illusztrációi voltak, melyeken a tárgyak hatalmas monstrumként, szeretett egérlegényeim pedig aprócska, cuki alakokként jelennek meg. ❤

Kifejezett örömömre szolgál, hogy a legénység összes tagja felbukkant az illusztrációkon, s így a Kornél által illusztrált Rumini-világban mindenki testet öltött. A Szélkirálynő legénysége megérdemelte ezt, a nagy regényekben sokszor hiányoltam egy-egy mellékszereplő megjelenítését.

A most megismert lények közül sajnos nem avattam új kedvencet, a vakarók és a hátadombok nem vették fel a versenyt korábbi kedvenceimmel se nevükben, se személyiségükben (bár az újszülött hátadomb mókás kis figura volt ^^).

Posványzug, mint helyszín ellenben látványos és orrfacsaró is volt egyben, szinte éreztem a magából ontott bűzt, amitől Balikó és Rumini fulladozott, s egy valamit bizton ki merek jelenteni, nem ez lenne az első úticélom, ha valamilyen csodás varázslat folytán belekerülnék a Rumini-univerzumba... ^^

Kíváncsian és repesve várom szeretett egérkéim legújabb kalandját, a RuMINI majdani 3. kötetét, s természetesen a nagy regényfolyam idei, 20 éves jubileumára megjelenő új részt, mely a Rumini és a hét penge címet kapta. /Remélem, egy éven belül Nagy Zoltán illusztrációival is megjelenik majd!/

A Szélkirálynő ismeretlen szigetre téved, ahol Rumini, Balikó és Sebestyén összeismerkednek a szigetlakókkal. A pepinók igen furcsa népség: semmi nem érdekli őket, üres tekintettel néznek maguk elé, és a hajukban lévő gyöngyöket fésülgetik. Hamarosan kiderül, hogy sem a népükről, sem magukról sem tudnak semmit. Ráadásul a Szélkirálynő legénységének többi tagja nyomtalanul eltűnik! 

Vérbeli Rumini-rajongóként határtalan örömmel, kitörő lelkesedéssel fogadtam a Rumini-univerzumot tovább bővítő legújabb könyvsorozat, a RuMINI első kötetének megjelenését, ami a tavalyi Könyvhéten látott napvilágot. Azóta már háromszor olvastam. 

A RuMINI a kezdő olvasóknak szánt Most én olvasok! és a nagy Rumini-regények között helyezkedik el, s egy, terjedelmét tekintve rövidebb, de bőséges meseregényt takar, aminek a folytatásaira bizton számíthatunk! (A második kötet az idei Könyvhétre látott napvilágot, értékelése hamarosan várható!)

A Rumini Kővárosban története a pelevári kalandok után játszódik. Hőseink éppen hazafelé tartanak második útjukról, a Szóláti-szigetekről, mikor a tenger közepén beáll a szélcsend, a Szélkirálynő kikerülhetetlen áramlatba kerül, s a hajó - a legénységgel a fedélzetén - magatehetetlenül sodródik a tengeren - ki tudja hová...

Irányadó pont nélkül Sebestyén nem tudja, mennyit sodródhatott a Szélkirálynő, az ivóvíz pedig fogytán. Az aggódó matrózokra azonban rámosolyog a szerencse, mikor feltűnik egy sziget a láthatáron.

Sajtos Pedro, az őrszem és a félős Bandi a hajón maradnak, míg a legénység többi tagja két táborra verődve elindul vizet keresni a szigeten.

Rövid beszélgetést követően kiderül, hogy hőseink a pepinók földjére vetődtek.

Jolanda törzse falujába, Porfészekbe vezeti a három utazót, ahol kiderül, hogy a pepinók nem ismerik a múltjukat, nincsenek meséik, s mindennapjaikat fásult közömbösségben élik.

Van azonban egy érdekes, különös ismertetőjegyük, méghozzá a hajukban növő gyöngyök, amiket a sziget ura, Csimbumm uraság minden nap magával ragad...

A Rumini Kővárosban ízig-vérig kalandregény, rejtéllyel és bravúros humorral a javából! Új földekre evezünk a történet folyamán, bővül ez a csodálatos világ, lassan jó volna egy falra (is) felakasztható Rumini-világtérkép!

A pepinók szigetével zsenge, lenyűgöző helyszínt, míg a néppel vérfrissítő, új szereplőket kapunk. Jolanda szerethető mellék(fő)szereplő, figyelemre méltó és szomorú háttértörténettel.

A regény negatív karaktere és ellensége jelen esetben egy elég furcsa szerzet, lehet szeretni és utálni, együtt érezni vele vagy épp a pokolba kívánni. Mindenesetre az ő karaktere egy nem várt, de nagyon szép befejezést kapott...

Nagyon ideje volt, örültem, hogy a legénység tagjai közül olyan emelődött ki, aki Balikó jövőbeli karrierjében fontos szerepet játszik, s igazi példakép lehet.

Rátkai Kornél prímán ábrázolta Sebestyént, oda meg vissza voltam a megálmodott dizájntól (kedvencem a kendő a fején). 

Örülök, hogy a kicsi és most a "közepes Ruminit" is Kornél illusztrálja; Nagy Zoltán rajzai után és mellett tökéletesre sikerült ez a mesés világ. A kettő együtt nekem személyes kedvencem, s hadd emeljem ki a Kornélra oly jellemző finom, ütős humort, amit itt is cselecsempészett a rajzokba - a pepinó faluban, kunyhóból kilógó lábacskákon konkrétan dőltem a nevetéstől. ^^

Úgy gondolom, a legkisebbeknek szóló Rumini-kötetek egyik erőssége Kornél lenyűgöző képi világa, a bájos karakterek, amik hűek mindkét rajzolt elődhöz, stílushoz.

Csodálattal adózom Berg Judit kiapadhatatlanul kreatív szellemének, aki újra és újra megcsinálja - s ír egy következő zseniális történetet nekünk, könyvmolyoknak! ❤

Az utóbbi évek Rumini-történetei visszahozták számomra az első kisegeres regények világát, ami sok-sok évvel ezelőtt magába szippantott, s kárpótolnak az utolsó két nagyregényben eszközölt változtatások végett, ahol számomra!!! Rozi már zavaróan főszerepbe került.

A Szélkirálynő legénységéből soha nem elég! ❤

A könyvsorozattól megszokottan a kötet két mesét rejt magában, melyek ezúttal szépen összekapcsolódnak. A Sári és a lovak c. mesében főhősünket barátnője, Hédi meghívja a lovardába, hogy megmutassa neki ezt a lenyűgöző helyet, ahol mindenféle lovak élnek. Sári még sosem lovagolt, Hédi ellenben igazi lóbolond. A körbevezetés során Sári megtanulja, miként hívjuk a különböző színű lovakat, mi az a kobak, s ezen kívül még félelmét is legyőzi...

A második történet A kismacskák címet viseli, melyben az első mesében megismert Máu cica eltűnésének rejtélyét kell megoldania főhőseinknek. A történetben Maszat is tiszteletét teszi, s végül Máu is előkerül kedves barátjának, Hókának köszönhetően. Vajon mik rejtőznek a lovarda udvarán álló szénabálában? 

A Sári-mesék gyűjteménye két bájos történettel gyarapodott. A lovarda életébe bepillantást engedő történetek minden bizonnyal rabul ejtik majd a célközönséget, akik már ebből a rövid mesekönyvből sokat megtanulhatnak a lovakról és a lovaglásról. Az írónő szépen adagolja az információkat, kedves meséi szórakoztatva tanítanak és bátorságra sarkallnak. A két mese most szorosan összekapcsolódik, hisz mindkettő a lovarda területén játszódik. Míg az első mesében az alapok lefektetésén és a lovarda életének megismerésén van hangsúly, addig a második történet már a teljeskörű szórakoztatásért felel. 

Mindkét történetben megjelennek pozitív és követendő emberi tulajdonságok és példák, központi szerepet kap a segítségnyújtás és az egymásra való odafigyelés, míg a saját bátorságunkra való rátalálás szép köntösben tálalt, a segítségnyújtásról való beszélgetés pedig már ebben a korban nagyon fontos.

Agócs Írisz is kitett magáért, a cicusok tüneményesek, számomra ők voltak a kötet fénypontjai! S hadd jegyezzem meg azt is, hogy én még életemben nem láttam ilyen aranyos pókot, mint itt, ami a gerendán lóg lefelé - mondom mindezt úgy, hogy pókiszonyos vagyok!

A 3-5-8 ​perces mesék sárkányokról és más varázslatos lényekről c. antológia a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot. 

A kötetbe 19 magyar szerző írt sárkányokkal, koboldokkal, vasorrú banyákkal és egyéb mitológiai, mesebeli lényekkel teleszőtt mesét, melyet Láng Anna illusztrált tőle megszokott gyönyörű képeivel.

A kötet az un. 3-5-8 perces mesék táborát erősíti, mely azt jelenti, hogy az egészen nyúlfarknyi meséken túl, több oldalas, bonyolultabb szövésű mese is helyt kap, így a szülő akár két különböző hosszúságú történetet is felolvashat a gyerkőcének lefekvés előtt.

Jelen gyűjtemény 6 db három perces, 6 db öt perces és 7 db nyolc perces mesét tartalmaz, melyek között mindenki megtalálhatja a maga kedvencét.

A válogatásba rengeteg kedvenc íróm is írt, s igencsak nehéz volt kedvencet választanom a mesék közül. Szőrösszívűnek kellett azonban lennem, s kiemelnem párat a többi közül, hisz minden mesét bemutatni igazán képtelenség volna...

Élvezetes olvasmány, amit majdnem egy ültő helyemben behabzsoltam. Kíváncsian vártam a következő és következő mesét, ki mit hoz ki ebből a témából. Jól esett különféle mesevilágokban barangolni, melyek közül volt, ami visszarepített a magyar népmesék világába, s volt, hogy a modern világba kúsztak be a fantasy-elemek. Emiatt több érdekes élményben volt részem olvasás közben...

A 3 perces mesék közül minden kétséget kizáróan Mrena Julianna történetét emelném ki, aki szórakoztató, humorban gazdag verses meséivel verhetetlen a maga műfajában kortárs magyar íróink között. Most egy olyan, nem mindennapi kissárkányt teremtett, aki nem azt csinálja, ami egy sárkánytól elvárható lenne, s bár szülei szeme fénye, mégiscsak jó volna, ha sárkányként viselkedne... Ennek megoldása végett a szülők orvoshoz fordulnak. 

Előbbi kellemes meglepetés volt számomra. Az író Áram nélkül c. ifjúsági regényével lopta be magát a szívembe, de kisebbeknek szóló írásához még nem volt szerencsém (kivéve az Apufa, de azt nem sorolnám kifejezetten a "mesék" közé...).

Kolozsi sárkánya idegen országból költözik cselekményünk helyszínére, ami az óvodaváltoztatáson túl még névváltoztatással is jár a számára, hiszen ki tudná kimondani az ő kacifántos nevét? Az új környezettről és beilleszkedéstől való félelem mellett azonban ott van az is, hogy a sárkányoktól mindenki retteg, hisz vérszomjas, folyton tüzet okádó rémségként gondolnak rájuk... Vajon sikerült beilleszkednie Gábornak az új oviba?

Mészöly Ági meséjének főhőse a dracénának nevezett fa, melynek neve a sárkányfa, az ógörög nőstény sárkány nevéből ered. A fa távoli rokonai, a sárkányok közé vágyik, s bármit megadna azért, hogy végre ő maga is a felhők fölött repülhessen. Egy boszorkány teljesíti a kérését, ám társai szerint nagy árat fizet érte...

Berg Judit a hisztinek, az ellenállásnak teremtett egy sárkányt, aki megtestesíti főhősnőnk dacos viselkedését, ellentmondását és duzzogását. Ám míg történetünk elején a sárkány egészen aprócska, az idő előrehaladtával, ahogy nő a harag a kislányban, úgy növekszik ő is... A kislány pedig már nem akar mindig duzzogni és ellenállni a szüleinek. Mi lesz a megoldás?

A tavalyi évben felfedezett Simonfalvi Ancsa meséje ismét egy királyról szól, aki népe kérésének eleget téve felkerekedik, beveszi magát a rengetegbe és megpróbálja megtalálni a félelmetes sárkányt, amitől alattvalói rettegnek. A király azonban újra és újra elodázza a találkozást, hisz a lelke mélyén nem szeretné bántani a sárkányt, aki természetesen szemmel követi a király útját...

Berg Judit Rumini ​és a szellemhajó c. kötete a "kis-Rumini" Most én olvasok! könyvsorozat ötödik része, mellyel sajnos le is zárul egy fejezet... 

A Pagony kiadó Könyvfesztiválos újdonsága 4. szintű olvasmány, egy rövidebb meseregénynek is megfelel a hosszát tekintve, s Rátkai Kornél szemet gyönyörködtető illusztrációi díszítik.

Az ötödik kaland már egy összetett, több idősíkon mozgó történet, melyben nagyobb szerep jut Bojtos Benedek kapitánynak, s természetesen a két kedves gazfickónkat, Ruminit és Balikót állítja középpontba... A kötet bármely időszakban remek olvasmány és Rumini-rajongóknak egyenesen kötelező darab, ám témáját és a benne megjelenő szellemeket tekintve leginkább Halloween környékére ajánlom!

A Ragacs-tenger egy veszélyes szakaszán a kapitány úgy dönt, kiköt egy szigeten, míg biztonságban folytathatják útjukat hazafelé. A matrózok a Vén Csotrogány nevű kocsmába térnek, ahol az ott lebzselő hajósok az újra és újra felbukkanó szellemhajóról beszélgetnek. A Vészmadár állítólag a semmiből tűnik fel a láthatáron és természetesen kísértetjárta...

A hajó felbukkanása előtt azonban a szundiszúnyogok lesnek a gyanútlan utazókra, amiknek bár csípése nem halálos, mégis jó pár napi szunyókálást eredményez, ha megcsípnek... s egyetlen ellenszer létezik ellenük...

Hőseink nem nagyon hisznek sem a szundiszúnyogok, sem a szellemhajó létezésében - kivéve természetesen vakmerő hajósinasainkat, ám indulásuk után egy szúnyogcsapat halad végig a Szélkirálynő fedélzetén, ahol a fele legénység mély álomba zuhan... míg végül mindenki szépen elalszik, s már csak Rumini, Balikó és Bojtos Benedek kapitány marad ébren. Aztán megjelenik a Vészmadár...

Olvasmányos, titkokban és leleményes ötletekben bővelkedő kötet, mely méltó darabja a Rumini-univerzumnak, s tökéletesen alkalmas felvezető történet a hosszabb lélegzetvételű regényekhez. Rátkai Kornél továbbra is szerethető képi világa remekül illeszkedik a sorba, s méltó a mesésebb, Nagy Zoltán-féle illusztrációkhoz. A látványvilág pazar, s most egy hangulatos szellemhajóval és a hozzá tartozó eszköztárral bővül a paletta, melyekben gyönyörködhetünk.

A 95. Ünnepi Könyvhét idén június 13-16. között zajlott a Duna-korzó, a Vigadó tér és a Vörösmarty tér területén. Mint minden éven, úgy most is ott volt a helyünk, s bár a legtöbb megjelenést előrendelésben kértem házhoz, személyesen is vásároltunk, hisz az élményhez/könyvhéthez ez is hozzátartozik. Ebben az évben a dedikálások miatt szombaton és vasárnap látogattunk fel férjemmel, de az észveszejtő tömeg miatt biztos, hogy a következő években visszatérünk arra, hogy az egyik napot a kettőből mindenképpen hétköznap töltjük fenn...

Nagyon sajnálom még mindig, hogy pénteken nem tudtunk felmenni, mert így lemaradtam Rádai Andrea és Papp Gábor Zsigmond dedikálásáról is, de sajnos három napot nem tudtunk megoldani. De nem csüggedek, várom a következő alkalmat a személyes találkozásra velük!

Szombatra több programot és dedikálást is felírtam a kisokosomba, ami velünk jött a helyszín térképével együtt. Sajnos a zsúfoltság és a több egyazon időben lévő dedikálási időpontok miatt nem jutottunk el mindenhová, ahova szerettem volna, de semmi baj, jövőre folyt. köv.! :D

Esztergomból - mint mindig - kora reggel indultunk vonattal, hogy a standok nyitására a helyszínre érkezzünk. Szombatonként a tömeg elképesztő méreteket tud ölteni, így ez egyáltalán nem ért minket váratlanul, s lelkiekben erre minden évben készülünk is. Mivel már a reggeli 10 órás standnyitásra is hatalmas sorok tudnak kialakulni, az útitervünk és elsődleges célunk természetesen azoknak a standoknak a felkeresése volt, ahol vásárolni szerettem volna.

A leghíresebb és legnagyobb olvasótáborral rendelkező kiadók valóban inkább 20%, kisebb részük 25% kedvezménnyel várta a vásárlókat, ám a vásárlási kedv és láz ezerszer nagyobb volt, mint az elmúlt évek során... Soha ilyen tömeg még nem volt kinn a Könyvhét területén, s az sem fordult elő, hogy szombaton képtelenség volt odaférni a Vörösmarty téren álló standok 80%-hoz konkrétan az egész nap folyamán. Mi nem is próbálkoztunk, várakoztunk a napon, s álltunk be a tömegbe, hogy odaférjünk, szerencsére annyi rutinom már van, hogy a nagyon népszerű könyveket áruló kiadókat nyitáskor vagy már a tömeg szétszéledésekor kell felkeresni, de inkább online előrendelni házhoz szállítással, így biztos a saját példány beszerzése. Döbbenet volt látni a brutálisan erős árak ellenére is a rengeteg embert, akik söpörték a karjaikba, szatyraikba a könyveket! Ez egyrészt hatalmas örömmel tölti el a könyvmoly szívét, másrészt megfogalmazza a kérdést az emberben, miszerint ezek szerint mégiscsak van pénze a többségnek a valljuk be elég rossz életkörülmények között piciny hazánkban...

Első utunk a Boszi gyertyaműhelyhez vezetett, ahol egy mágneses Hook kapitány könyvjelzőt már pénteken kinéztem magamnak (Instagramon), majd a stand átböngészése közben még egy csodaszép könyves mintás, kemény lapos könyvjelzőre is ráakadtam.

Ezt követően a Handmade by Julie V. Scott standja felé vettük az irányt, aki már pénteken jelezte, hogy szó szerint kifosztották a rajongók a standját, így kérdéses volt, mit sikerül megszereznem a listámból. Itt fél órát várakoztunk nyitásig, s a sor is szépen növekedett mögöttünk, így jól döntöttünk, hogy itt kezdjük meg a sorban állást. 3 db könyves gyertyával és egy könyvjelzővel gazdagodtam, plusz kaptam ajándékba sok Dream-könyves könyvjelzőt is. Itt meg kell említenem egy pici negatívumot is, hiába mutattam fel a 10% kedvezmény kuponomat, a végösszegből nem került levonásra, valamint nem ártana arra sem figyelni, hogy ha már ennyien szeretjük a termékeket, a címke rendesen körül legyen vágva, s ne legyenek rajta fehér szegélyek... nagyon nem profi és a pénzemért elvárnám a minőséget is. Ettől eltekintve a gyertyák természetesen nagyon szépek és az illatuk is isteni, de picit becsapós és bóvli, hogy mit kapok a pénzemért.

Négy könyvet szerettem volna a helyszínen megvásárolni, ám természetesen ezek mind négy különböző standnál voltak kaphatóak, s azok is elég távol álltak egymástól. Mivel a Kairosz kiadó még 10 után picivel is csak pakolt, úgy döntöttünk, átsprintelünk akkor gyorsan a felnőtt standokhoz (akik között elvétve gyerekkiadók is megtalálhatók voltak).

Elsőként a Holnap kiadóhoz mentünk, akik 30% kedvezménnyel árulták a könyveket. Célirányosan mentem a Görög mondák és regék (Eduard Petiška) c. kötetért, amit némi nézelődés után gyorsan be is zsebeltem. Másra nem csábultam el. ^^ Az eladó hölgyek nagyon kedvesek és aranyosak voltak, öröm az ilyen standot látni odakinn...

Utána a Lampion Könyvek standját kerestük fel, ahol Mikó Csaba A Gellért-hegy boszorkánya c. kötetet kaparintottam meg (20% kedvezmény). A könyvhöz több ajándék könyvjelzőt is kaptam, az eladó lányok szintén nagyon kedvesek voltak.

A harmadik kötet a Kossuth kiadó standján volt megtalálható, ők 25%-os kedvezményt adtak. A standnál elképesztő tömeg állt, akik sorra vették az élfestett és "tik-tok szenzáció" fantasy könyveket... A sor keszekusza volt, a kiszolgáló személyzet pedig nem készült fel erre a rohamra. Sajnos tőlük negatív tapasztalattal és érzésekkel távoztam, egyáltalán nem voltak kedvesek az eladók, csak azokkal, akik ezeket a kiemelt címeket vásárolták, éppen ezért hozzájuk többször nem is megyek vásárolni a Könyvhéten. A görög mitológia szerelmeseként a Pucér szobrok, dagadt gladiátorok és harci elefántok /Minden, amit tudni szeretnél az ókori görögökről és rómaiakról/ c. kötetért mentem, amiből összesen két koszos, szottyadt példány árválkodott. Természetesen kértem a pultból belőle (hisz ezzel a kedvezménnyel is 4.350 Ft-ba került) ép példányt. Az eladó hölgynek fogalma sem volt melyik ez a könyv, a vele lévő úr is hülyén nézett, majd találtak egy példányt, felszakadt borítóval. Kicseréltettem. Nem tetszett nekik. Végre nagy nehezen megtalálták a feltornyozott példányokat bentről, majd nagy nehézségek árán, mikor végre nem a kiscsajokkal foglalkoztak, kifizethettem én is a könyvemet... Nem értem miért adnak ki efféle témában, ha gőzük sincs róla, mi az, hogy egyáltalán van ilyen címük és azért, mert nem hozok el szakadt könyvet és nem "szenzációt" (értsd. egytucat egykaptafát, erotikus szennyet) olvasok, miért kell így viselkedni az emberrel...

Miután itt végeztünk, s láttuk, hogy a Vörösmarty tér már most, negyed 11-kor brutálisan telített, vissza is tértünk a Vigadó térre a Kairosz könyvkiadó standjához, ami készen állt a vásárlásra. Itt Lomhegyi Hédi Az Agatha Christie Könyvklub c. ifjúsági regényét vásároltam meg, s szeretném kiemelni az eladó hölgyek végtelen kedvességét! Teljes ellentéte voltak a Kossuth kiadó eladóinak, s rögtön újra jókedvű és mosolygós lettem! A kinn lévő túllapozott példányok helyett a pult alól, fóliából frissen kicsomagolt gyönyörű példányt kaptam (ez úton is hálásan köszönöm még egyszer a vörös hajú idősebb hölgynek a kedvességét)! Néhány szót váltottunk is az eladó hölggyel, a könyv elolvasását követően pedig ígértem nekik értékelési linket is a könyvről, mely visszajelzéseket szívesen fogadják!

Nem pontosan ebben a sorrendben, de este 18 óráig találkoztam Verával a Pagonyból, volt kollégáimmal a Mórából, s mindenkivel sokat és tartalmasat tudtunk beszélgetni. Rendkívül jó érzés volt újra személyesen találkozni mindenkivel, hálásan köszönöm Verának a kedvességét és biztató szavait, a Mórás lányoknak szintén a kedvességet, örömöt, amivel fogadtak, a rep-ajándékokat, az információkat, Katinak a délután folyamán az életmentő hideg vizet, ami teljesen váratlanul ért minket, ám annál inkább megmelengette a szívünket! ❤

Miután nagyjából mindent végignéztünk, s odafértünk a KMK gyermekstandjához, ahol egy "holdistennő lánya-papírtáskát" vásároltam, elindultunk a Pozsonyi Pagonyba PagonyArtos termékeket beszerezni, amik csupán a boltban kaphatók. Eszméletlenül szerettem volna egy Ruminis tekerős puzzlet, valamint színezhető könyvjelzőket, s ezeket mind meg is kaptam a boltban! Útközben odafelé végre én is láthattam a 21. Század kiadó BookUp Könyvesboltját, ami nem is tudtam, hogy ezen az útvonalon található, - ablakon keresztül be is kukkantottunk -, s mivel kaptunk a Lampion Könyvek standjánál egy kupont, ami még nyáron felhasználható, már tudjuk, hova menjünk majd a nyári szünet alatt. ^^

A hosszú séta és durva napsütés picit lefárasztott minket, így megálltunk egyet kávézni, majd visszatértünk a Duna-korzóra, hogy újra belevessük magunkat a könyvheti forgatagba, ami már egész durva méreteket öltött. :D

Az első a 13.30-kor kezdődő Zsiványkodás Fiala Borcsával nevet viselte, ami a jó humorú és bájos írónő Bakonyi zsiványok c. ifjúsági regényéhez kapcsolódott. A program során az írónő a regényről, annak keletkezési körülményeiről, valamint a Bakonyról mesélt, visszarepített minket a gyermekkorába és érdekes kérdéseket vetett fel a zsiványok "problémájának" megoldási lehetőségeiről. 

Borcsa ezt követően a Vörösmarty téren dedikált, így át is sétáltunk hozzá és beálltunk a már éppen sokasodó sorba. Mivel az írónő honlapjáról dedikált könyvem már van, ezért a Bakonyi zsiványok szereplőiről készült, az írónő blogján látható, életre keltett karakterekből, saját készítésű könyvjelzőket vittem dedikáltatni, ami elnyerte az írónő és a Kolibri marketingesének, Orsinak a tetszését is. Egy rövid, jó hangulatú beszélgetés, a regény és a megvalósított AI-karakterek méltatását követően pedig visszatértünk a Vigadó térre, ahol 

15.00 órakor kezdetét vette Majoros Nóra A kolibri és az Erdő Ura program. A program előtt végre újra találkozhattam Csillával, aki most a Kolibri kiadó szerkesztője és volt Mórás kollégám, majd Nóri is megérkezett és észrevett minket - nagyon örültem, hogy vele két nap is tudtam újra találkozni! 

A beszélgetést Csilla vezette, s Nórin kívül jelen volt még a Budapesti Állatkert dolgozója, Mirtse Áron is, aki egy gyönyörű boát (kígyót) hozott magával, aki a Rektor nevet viselte. A beszélgetés a lenyűgöző állatvilágba kalauzolta a hallgatót, szó volt a sztereotípiákról, majd betekintést nyerhettünk Nóri egyik legfrissebb, legropogósabb kötetébe, majd megsimogathattuk a kígyót is.

Utoljára általános iskolás koromban volt lehetőségem kígyót simogatni és nyakamba venni, s elmondhatatlan boldogsággal töltött el, hogy most újra megsimogathattam egyet. Elképesztő bőrük van, korántsem olyan, mint amilyennek hinnétek, ha lehetőségetek nyílik, bátran tapizzatok kígyót! :P Hihetetlenül feltöltött ez a program is. 

16.00-kor kezdődött Berg Judit dedikálása, akihez köztudottan időben sorba kell állni, ha nem akarsz a napon sínylődni hosszú órákat. ^^ Nekünk idén is sikerült jó helyet megcsípni magunknak, s most egész gyorsan végeztem is, ugyanis csak a legfrissebb, Rumini Kondor-szigeten könyvem várta, hogy megkapja a saját dedikálását. Készült egy közös kép is, mint minden éven, Judit ismét nagyon kedves volt! :3

Mivel több dedikálás is egy időben zajlott és program ütközés is volt, sajnos Kántor Katához és Bíró Szabolcshoz nem sikerült eljutnom. Úgy tűnt, hogy Bessenyei Gábort is lekésem, s már rohannom is kell tovább, pedig őt az éven fedeztem fel magamnak, s be is lopta magát a szívembe a remek ifjúsági regényeivel... Lelövöm a poént, sikerült beszélgetnem vele, de nem szaladok még ennyire előre. :P

A következő időpont 17.00 volt, amikor Király Anikó és Erdős Zsuzsa dedikálása kezdődött a Manó/Menő Könyvek standjánál. No, ez a dedikálás már fél öt után elkezdődött, ezért gyorsan be is álltunk a sorba, ami szintén jó pár tagot számlált már. A nap folyamán a standnál sikerült megismerkednem az új marketingessel, Rékával is, aki nagyon kedves volt. A sorban állva beszélgetésbe bonyolódtunk az előttünk álló anya-lánya párossal is, akik Berg Juditnál is előttünk álltak sorban, nevettünk egy jót és megállapítottuk a közös érdeklődési pontokat.

Nagyon örültem, hogy ismét találkozhattunk, Anikót imádom, páratlan a humora, rendkívül kedves és Erdős Zsuzsa is nagyon jófej. Vele most ismerkedtem meg, de az értékelésem alapján azonosított, ami hihetetlenül jól esett! Kaptam hivatalos, dedikált könyvjelzőket is, valamint egy Anikó által készített csodaszép mintát is. 

Pár szót váltottunk, nevetgéltünk, majd továbbadtam a helyem a következő rajongónak. 

S most jön az érdekes és izgalmas befejező része a napnak, ami mondhatni tökéletes lezárása volt a  szombatnak. Öt óra körül jártunk és Bessenyei Gábor még mindig dedikált! Mivel a sor már nem volt olyan durván hosszú, beálltunk a várakozók közé és úgy egy fél óra alatt sorra is kerültünk. Gábor írásaira idén találtam rá, A Hang abszolút kedvencem lett, s most sorban olvasom végig a könyveit (bízom benne, hogy saját példányokat is sikerül nemsokára szereznem belőlük). A dedikálásra könyv nélkül érkeztem, ugyanis előtte való este Gábor Insta-profilján láttam, hogy dedikált könyvjelzőt is lehet tőle kérni. Végül három csodaszép könyvjelzővel és egy nagyon pozitív élménnyel gazdagodtam, örülök, hogy sikerült még a Korzón találnom őt. 

Gábor nagyon kedves és közvetlen személyiség, tök ismeretlenül is egy nagyon jót beszélgettünk, nevetgéltünk (külön köszönetem a közös képért, amit a segítője lőtt rólunk), egyáltalán nem éreztem magam feszélyezve, vagy megszeppenve a szégyenlősségem miatt. Biztos, hogy legközelebb könyvekkel érkezem hozzá és nagyon köszönöm a kedvességét ez úton is, hatalmas élmény volt! :3