alexandrakiadó
annakadabra
értékelés
mesevilág
pedromanas
Pedro Mañas: Szárnyas probléma (Anna Kadabra 2.) - Értékelés
Pedro Mañas Anna Kadabra c. könyvsorozatának első kötete április elején jelent meg az Alexandra (Carta Teen) kiadó gondozásában. A Telihold klub címet viselő első kötet teljesen rabul ejtett, s szerencsére a folytatásra sem kellett sokat várnom. A kiadó június végén megörvendeztette a rajongókat a második kötettel, mely néhány nappal ezelőtt látott napvilágot.
A Szárnyas probléma tovább szövi az első kötetben megismert hőseink és antihőseink sorsát, s mi egy újabb, lenyűgöző kaland részesei lehetünk.
A kötet cselekménye nem sokkal a Telihold klub után játszódik, melyben már egy sokkal ügyesebb, és új lakhelyére szépen beilleszkedő Anna-val találkozhatunk a lapokon, akinek azonban még sokat kell tanulnia és fejlődnie ahhoz, hogy szivárványos varázsereje kiteljesedjék...
Nézzük is meg közelebbről, mit tartogat számunkra a második kötet! ;)
"Láttál már a holdfényben szundikáló röfikornist? Aznap
éjjel én igen. Olyan édes volt, hogy mellette egy nyuszi
szőrös, nagy fülű szörnyetegnek tűnt volna."
Mañas már a kötet elején belecsap a lecsóba... ^^
Történetünk egy váratlan, s elsőre talán komikusnak tűnő eseménnyel indul, ami azonban óriási veszélyt jelent hőseinkre nézve...
Moonville legelszántabb boszorkányvadászának bronzszobrát vandálok támadták meg - hirdeti az újság. Oliver Rufus Dark bronzfején egy hatalmas kaki éktelenkedik, ám nem is akármilyen... Nem holmi galambkakiról van itt szó, kérem szépen, hanem egy hatalmas, tehénlepény méretű, szivárványszínű és csillogós trutyiról, amilyet Moonville lakói még sohasem láttak!
Noha Anna eleinte rendkívül viccesnek találja ezt a támadást, azonnal megszólal a veszélyt érző belső csengettyűje, hisz ez a szivárványos lepény korántsem mindennapi - s Moonville legifjabb és legelszántabb boszorkányvadásza, Oliver Dark ezt bizony nem fogja szó nélkül hagyni...
Az iskolában Anna minden sejtése beigazolódni látszik, mikor Oliver kijelenti, mindent meg fog tenni, hogy lerántsa a leplet a természetfeletti erőről, ami bemocskolta dédapja szobrát!!!
"Hát, Olivernek varázsereje nem volt
ugyan, de esze igen."
Noha Anna természetesen úgy tesz, mintha semmit nem tudna a moonville-i boszorkákról, Oliver igazát bizonyítja, mikor az osztálytermen váratlanul átrepül egy apró szárnyakkal rendelkező kismalac.
Anna úgy tesz, mintha egy madár lett volna, Oliver azonban korántsem hülye és elhatározza, hogy végez a szörnyeteggel!
A srác boszorkányvadász csapatot verbuvál és csapdát állít a lombházához, miközben Anna kétségbeesetten próbál rájönni arra, mi lehetett az a különös lény...
A lány és barátai Madam Prune segítségét kérik, aki elmondja, hogy Monsieur Malac, a falu legkövérebb disznója nem sokkal ezelőtt megszökött az ólból... A termetes sertést pedig az utóbbi időben egy unikornis társaságában látták...
Vajon mitől betegszik meg Madam Prune és mi az a titokzatos lény, ami mindenhová szivárványszínűt pottyant???
"Nagyszerű. A bájital nem csupán színes lett, hanem
olyan szagot árasztott, mint egy viking ágya,
aki bablevest vacsorázott."
"Otthon leves és fasírt volt. A levest, bár hőmérsékletre
vetekedett a friss láváéval, egy hajtásra kiittam."
A Szárnyas probléma egy végtelenül szórakoztató, sziporkázó, ötletes meseregény, ami hozta az első kötet színvonalát, s még inkább a szívembe fészkelte a moonville-i lakók történetét. ❤
Azoknál a történeteknél, amik ennyire rabul ejtenek, mindig csupán egyetlen kifogásolnivalóm van - mégpedig az, hogy túl rövidek! ^^
Az Anna Kadabra is ilyen - egy-egy kötet olyan végtelenül rövid, de annyira szórakoztató és szerethető, hogy szinte fizikai fájdalmat érzek, amiért nincs a kezemben az összes többi kötet, amiket egytől-egyig behabzsolhatnék! ^^ Tudom-tudom, ne legyek telhetetlen... de ez nem könnyű, mikor manapság már ritkán találni újszerű, eredeti történeteket, amik nem hemzsegnek a sablonosságtól.
"A boszorkányokat a holdfény felélénkíti."
Míg az első kötetben megismerkedhettünk a főszereplőkkel és megtudhattuk e világ alapvető sajátosságait, most mélyebben is betekintést nyerhettünk Moonville varázsvilágába.
Mañas szépen adagolja az információkat, árul el egyre többet és többet a világáról, térképezi fel a varázslatos lények világát, s hozza még közelebb hozzánk hőseit, akiket egyre jobban és mélyebb rétegekben ismerhetünk meg.
Madam Prune korábbi diákjai ebben a kötetben háttérbe szorulnak - legalábbis lényegesen kevesebb mozgástér és jelenet jut nekik, mint a bevezető kötetben. A hangsúly most a főszereplő Annán túl a falu ifjú boszorkányvadászára kerül, s Oliver lesz az, aki középpontba kerül - legnagyobb örömömre! ❤
Oliver tipikus "negatív" karakter, akinek a bukása kötetről-kötetre szépen elkönyvelhető... Sajnos a fiú törvényszerű, mesei sorsa, hogy elbukjon, próbálkozzék is bármennyire igaza bebizonyításában és tervei végrehajtásában.
Mañas a klasszikus mesék eszközkészletével dolgozik, mikor szembeállítja hőseit a "gonosszal", aki jelen esetben egy boszorkányvadász sarja, aki megveti a mágiát. Oliver mindazonáltal rendkívül okos, s bár senki sem hisz neki - erről Annáék folyamatosan gondoskodnak, s megszégyeníteni sem restek -, ő maga tudja, hogy létezik a varázslat és a boszorkányok, s hisz abban, hogy Moonville-ben ott a mágia. S bizony neki van igaza! Hogy valaha be tudja-e majd bizonyítani ezt, arra sajnos most még nem látom a választ, bár az eredeti mesékből kiindulva Oliver a negatív harcos mintapéldánya, akinek törvényszerű a veresége. pedig az én legnagyobb kedvencem és szívem parányi kis hőse továbbra is ő, Oliver Dark! ❤
Anna ebben a kötetben már elérte, hogy maradéktalanul a szívembe lopja magát. Most, hogy közelebbről is alkalmam volt megismerni, s több kalandját és tettét látni, azt kell mondjam, hogy egy erős, ígéretes hősnő áll előttem, aki bár még néha csetlik-botlik, egyenesen előre tart.
A kötet legviccesebb figurája természetesen a tündérien aranyos röfikornis, aki korántsem olyan, mint amit az ember elsőre várna, hisz egy disznó és egy unikornis szerelemgyerekéről van szó, kérem szépen... ^^
A disznók és Fifi Pompon karaktere fenomenális, olyan kis bárgyúak és együgyűek, hogy az már egészen zseniális. ^^
"- Hogy csatlakozzatok a klubomhoz - felelte Oliver. - Illetve
a hadseregemhez. Az lesz a neve, hogy Boszorkányvadászok,
és megvédi majd Moonville-t az átkozott mágiától."
Az illusztrációt ismét David Sierra Listónnak köszönhetjük, aki most sem okozott csalódást, sőt, ha lehet, még inkább elvarázsolt a munkásságával és a moonville-i varázsvilággal! ❤
Mivel az első kötet értékeléséből kimaradt, itt szeretném pótolni egy vétkem... Nevezetesen az, hogy szeretnék őszinte, hálás köszönetet mondani az Alexandra kiadónak, hogy nem magyarosították a karakterek neveit, s minden az eredetiben maradt! Örök hálám, de tényleg! Mennyivel szegényebb és pocsékabb lenne ez a történet egy Petikével, Lacikával, Sanyikával, Katikával a főszerepben - csak hogy néhány népszerű nevet említsek. Brrr....., még rágondolni is rossz! ^^
"- Szegény Cosmo - öleltem meg a cicámat. - Félsz, igaz?
Az állat úgy nézett rám, mintha örült volnék. Valójában
ő tökéletesen érezte magát.
Én voltam az, aki reszketett a félelemtől."
A Szárnyas probléma az első kötet rajongóinak garantáltan nem fog csalódást okozni, ahogy azoknak sem, akik szeretik a boszorkányos történeteket, a jó és a rossz küzdelmét, a sziporkázó, egyedi meséket és a szórakoztató pillanatokat!
Most pedig - szeretném kérni a harmadik kötetet, mondjuk boszorkányseprűn szállítva!!! ;)
Értékelés: 5/5 röfikornis
Idézetek
"Fáradj beljebb, épp időben érkeztél!
Épp időben ahhoz, hogy lásd, hogyan keveredem hatalmas kalamajkába. Afféle disznóságba.
De várj csak, ne rontsunk ajtóstul a házba. Vagy ahogy a boszorkányok mondják, ne a végénél fogjuk meg a seprűt."
"A viperafarkú mókus egyszerre nagyon édes és halálos."
"A lénynek, akivel ebben a könyvben megismerhetlek, van egy szarva a homlokán, és színes csíkot húz maga után, ahogy végigszánt az égen. Ismerősen hangzik?
Nem, nem unikornis vagy pegazus.
Hanem röfikornis. Egyfajta malac; különleges és... veszélyes képességekkel.
Bár most, hogy jobban belegondolok, minden egy másik disznó miatt kezdődött. Egy még veszélyesebb disznó miatt. Padtársam, a gazfickó Oliver Dark miatt."
"Úgy tűnik, az Oliver dédapjának állított szobrot támadás érte éjjel. "Támadás" alatt pedig azt értem... hogy tehénlepényt dobtak rá! Az újságban a képen szereplő csillogó anyag végigfolydogált Oliver Rufus Dark büszke bronzfején.
És nem tűnt éppen galambkakinak.
Görögdinnye méretű volt.
Olyan nevetőgörcsöt kaptam, hogy kis híján ismét leejtettem a pirítósomat.
Ám hamarosan abbahagytam a nevetést, és elkapott az aggodalom. Ki követhette el ezt a rossz tréfát? Valamiféle bosszúszomjas, számomra ismeretlen boszorkány? És vajon hogyan reagál Oliver?"
"- Szegény Cosmo - öleltem meg a cicámat. - Félsz, igaz?
Az állat úgy nézett rám, mintha örült volnék. Valójában ő tökéletesen érezte magát.
Én voltam az, aki reszketett a félelemtől."
"- A seprűm szálaira mondom, ez óriási! - kiáltott fel Madame Prune döbbenten."
"- Hogy csatlakozzatok a klubomhoz - felelte Oliver. - Illetve a hadseregemhez. Az lesz a neve, hogy Boszorkányvadászok, és megvédi majd Moonville-t az átkozott mágiától."
"- Mit óhajt, Madame Prune? - kérdezte, majd észrevette, hogy a tanárnő nincs ott. - Ah, ti vagytok azok! Mi a bánatot akartok?
Carapuerro szemében még a szőnyegen a bolhák is többet érnek, mint mi."
"A boszorkányokat a holdfény felélénkíti."
"Nagyszerű. A bájital nem csupán színes lett, hanem olyan szagot árasztott, mint egy viking ágya, aki bablevest vacsorázott."
"Hát, Olivernek varázsereje nem volt ugyan, de esze igen."
"Láttál már a holdfényben szundikáló röfikornist? Aznap éjjel én igen. Olyan édes volt, hogy mellette egy nyuszi szőrös, nagy fülű szörnyetegnek tűnt volna."
"Otthon leves és fasírt volt. A levest, bár hőmérsékletre vetekedett a friss láváéval, egy hajtásra kiittam."
"Maga Oliver érkezett utoljára, seprűnyéllel a kezében.
- Kedves egybegyűltek! - köszöntött minket, mint egy igazi parancsnok. - Ma megkezdjük a harcot a moonville-i boszorkányok ellen. Ma megküzdünk a szörnyeteggel, akit küldtek!"
"Mint kiderült, az egyszarvúak nem olyan előkelőek, a disznók pedig nem olyan mocskosak, mint amilyennek hisszük őket."
"- Ne reménykedjetek túlzottan - morogta Sarah. - Az a vásott kölyök fog még fejfájást okozni nekünk.
- Mi pedig mindig ki fogunk állni ellene - felelte Ángela."
0 megjegyzés