Mitől lesz igazán nyúlós egy mac and cheese? Mi a tökéletes pesztó titka? Hány formát tud ölteni egy ünnepi gesztenyemassza? Hogy lehet ősszel és télen színes fogásokat készíteni szezonális alapanyagokból?

Kulináris ismeretterjesztő sorozata legújabb részeként Kalas Györgyi izgalmas, a főzési folyamatokat az alapoktól segítő szakácskönyvvel jelentkezik! A benne található receptek sora régi kedvencekből és új finomságokból épül fel a legfiatalabb szakácsokra szabott, részletes leírással - és a szerzőtől megszokott gasztrotörténeti érdekességekkel. Horváth Ildi rajzai a recepteket nemcsak díszítik, de hasznos ábrákkal is kiegészítik, így ezzel a könyvvel a főzés az első pillanattól kezdve színes-illatos kaland lesz!

Az írónő korábbi köteteihez viszonyítva a legújabb rész kevésbé ismeretterjesztő. Ahogy az alcím is hirdeti, jelenleg egy "főzőskönyvvel" van dolgunk, amiben őszi és télies ételeket készíthetünk el. 

Az írónő köszöntője, valamint az elkészítéshez szükséges eszközök listájának felsorolása és bemutatása után az apró szakácsok és cukrászok - természetesen szülői felügyelet mellett - el is kezdhetnek ismerkedni az elkészítésre váró fogásokkal. 

A receptek reggelire, levesekre, főételekre, valamint desszertekre szépen felosztva követik egymást, s ahogy az írónőtől már megszokhattuk, először megismerkedünk a felhasznált alapanyagokkal. Az ételkészítési útmutatókat megelőzik az ismeretanyagban gazdag rövid leírások, az elkészítéshez szükséges eszközök, míg a nehézségi szinteket fakanalak (1-2-3) jelzik. A receptek jól nyomon követhetők és kristálytiszták, a tartalom szórakoztató. A kötet kecsegtető, érdekes instrukciókat tartalmaz, s biztosan sokak kedvence lesz.

Olvashatunk többek között a hagyományos angol reggeliről és a Hálaadásról, találhatunk benne egy egészen egyszerű sajtos rúd receptet, amit az írónő céklapesztóval tálal, de készíthetünk - a teljesség igénye nélkül - krémlevest, csicsericurryt, mac and cheese-t, spagettit húsgolyóval, pulykaburgert (Hálaadásra), mézeskalácsot és csokitortát is.

Czernák Eszter Jeti ​Építési Vállalat c. meseregénye a méltán nagy népszerűségnek örvendő Sárkánysuli-Sárkányovi-kötetek egy kiegészítő története, mely Igort helyezi a középpontba. 

A Pagony gondozásában megjelent kötet illusztrátora ezúttal Horváth Ildi lett, aki igyekezett a Rátkai Kornél által megelevenített világot és karaktereket hűen-hasonlóan ábrázolni.

A meseregény tíz fejezetben meséli el, miként épül fel a Sárkánykórház új, óriási szárnya, melyet Igor, a kis jeti édesapja, illetve a Jeti Építési Vállalat készít.

A Sárkánykórháznak új szárnyra van szüksége, melynek felépítésével a Jeti Építési Vállalatot bízzák meg. Itt dolgozik Igor, a jetigyerek édesapja, valamint legidősebb bátyja, Radomir, aki már elég idős ahhoz, hogy nyári gyakorlatra mehessen. Az építkezési területen, szigorú szabályok betartásával néhány hétig tartózkodhat és segédkezhet maga Igor is, aki ez által részesévé válik ennek a történelmi jelentőségű eseménynek.

No, de ne szaladjunk ennyire előre, fontos, hogy mindenki felvegye a biztonsági sisakot és munkavédelmi bakancsot. Ha készen álltok, akkor indulhatunk! 

Az új szárny helyének pontos kimérése a földméricskélő dolga. A cingár manó hatalmas tervrajzokkal és mérőszalagokkal a hóna alatt rohangál és végzi a rá kiszabott munkát. Majd megérkezik Nefelejcs, a múltvédő tündér, akinek a jóváhagyása nélkül egyetlen ásónyomnyi területhez sem érhetnek hozzá a munkások. A múlt emlékeinek őrzője alaposan átvizsgálja a területet, mielőtt engedélyt adna a munkálatok megkezdéséhez. 

Számos feladat és engedélykérés előzi meg az ásást...

Végre! Az engedélyek beszerezve, jöhet a kraken, a Szörnyen Lassú Kategóriás Járművek közé tartozó munkagép, ami az egyenetlen talajon is biztonságosan dolgozik.

Ó, jaj! Valami baj... Méghozzá elég nagy probléma lehet, mert jetipapa egy rejtélyes beszélgetést követően elküldi fiát a Tündérirodába... Igor útközben találkozik Teofillel, a trollfiúval, aki szintén nyári munkáját tölti - a Trollkodók - Ahol a barlangnak is füle van névre hallgató újságnál, amibe szívesen látna egy cikket a nagyszabású építkezésről, így információkat kér a barátjától.

A Tündérpalotában kiderül, hogy az építési terveket picit módosítani szükséges, ugyanis az új szárny az utánzóbékák vonulásának útjába épül, így jetipapának a természet megóvása érdekében külön elkerülő járatokat is építenie kell.

Készülhetnek a falak! 

Igen ám, de hogy azok biztosan tartsák az épületet, egyenesnek és strapabírónak kell lenniük. Jetipapa érdekes kis szerszámokat és trükköket mutat a fiának, aki így részt vehet a falak felépítésében. 

Igor újabb feladatot kap, de mivel ez a meló eszméletlen uncsi, úgy dönt, elcsal belőle néhány lépést. Meg is lesz az eredménye a jól elszabott lécek személyében. S persze felüti a fejét a legújabb probléma, amire végül Igor hibájából derül fény.

Valami baj van az ablakok méretével. Jetipapa nagyon ideges...

Az építkezés három napja áll. (Remélem, azért néha ti is hazamentetek és levettétek a munkavédelmi eszközöket...) 

Új tervrajzokat kell készíteni, de addig is, ami munka haladhat, azt tolják is az ezermesterek, s Igort elkezdik mindenesnek használni. A fiúnak meg kell tanulnia nemet mondani, mielőtt újabb galiba lesz...

A tető építése igen veszélyes. Jetipapa nem is engedi a létrák közelébe a fiát, kivéve, ha annak meg kell mentenie az éhhaláltól az egyik ácsot... ^^

Balesetek nélkül nincs építkezés - ez amolyan íratlan szabály... Igor megsérül, így máris tiszteletét teheti a sárkánykórházban, ahol "egy végtelen szakértelemmel ellátott" recepcióssal hozza össze a sorsa... 

Lassan elkészül az új szárny! Nincs más hátra, mint az időkupa elkészítése, amit hasznos, időtálló dolgokkal kell megtölteni. De mik legyenek azok?

A feladatot Igor kapja, aki hőn szeretett barátaihoz fordul segítségért, míg végül a kupa megtöltve készen áll arra, hogy felvegyék az időkupák jegyzékébe, hisz a ma lakóit és tetteit az eljövendő korok népeinek is ismernie kell...

Wéber Anikó Akit ​csak a fenyők láttak c. regénye a Zseblámpás könyvek táborát gazdagítja. A Pagony kiadó egyik újdonsága már a téli és karácsonyi időszakra koncentrál, s ahogy azt írónőtől már megszokhattuk, komoly témákat boncolgat...

Az iskolát a bezárás veszélye fenyegeti, az épület málladozik, s félő, hogy síparadicsom épül a helyére... Ezért a tanulók, tanárok és szülők összefognak és egy szép karácsonyi műsorral készülnek, melyre hivatalos a falu polgármestere és rengeteg újságíró is. A cél: megmenteni az iskolát!

A Zöld Lomb minden növendéke izgatottan készül az eseményre, a diákok próbálnak, díszletet készítenek, csupán egyvalaki nem izgatott: főhősünk, Miksa, a visszahúzódó, csetlő-botló fiú, aki szívesebben kóborol az erdőben és barátkozik az állatokkal. Miksa meg nem értett, csendes kisfiú, akit az osztály nagymenői mindig célba vesznek és szóban bántalmaznak... 

Az iskola igazgatója Bálint bácsi, egészen kivételes pedagógus, aki megengedi a fiúnak, hogy törpenyulára, Kekszre vigyázzon és nem kell részt vennie a nagypróbán??? sem. Miközben Miksa Kekszre vigyáz és a tornateremben megelevenedik a színdarab, karácsonyi varázslat kúszik a levegőbe, Keksz megszólal és teljesíti Miksa legnagyobb kívánságát - eltünteti őt iskolatársai és az iskolai személyzet előtt, így a fiú egy teljes hétig láthatatlan lesz!

Miksa szerethető, aranyos főhős. Igazi gyermek, határtalan fantáziával és naiv, még hívő gyermeki lelkivilággal, mely képessé teszi őt a csoda létrehozására... Társai azért bántják, mert jobbára magában szeret lenni, az őt sosem bántó természetben és állatok közt, s valamilyen oknál fogva mindig elront valamit, elfelejt dolgokat, vagy nevetségessé teszi magát. No, ezek a dolgok már csak abból is fakad(hat)nak szépen sorban, hogy mindig őt piszkálják a társai - elég nehéz úgy nem égetni magad, hogy közben attól rettegsz, melyik következő tetted vált majd ki valami cikiznivalót...

Jól ismerem ezt a helyzetet, engem is bántalmaztak az iskolában, ezért ezek a történetek mindig mélyen meghatnak és számtalan gondolatot indítanak el bennem... Szomorúan látom, hogy a mesebeli könyvlapokon is ugyanolyanok a pedagógusok, akik nem mernek tenni a bántalmazók ellen, akik sosem bűnhődnek meg tetteikért és mindig a "pici, bántalmazott" fél az, akin csattan az ostor...

Miért? Miért nem kaphatják meg a bántalmazók, a patkány iskolatársak soha a büntetést? Miért hiányoznak mindig ezekből a regényekből ezek, amik a valós életből is hiányoznak? Nem vagyok naiv, tudom, hogy nem a bántalmazó gyerek fogja ezeket a történeket olvasni, de végtelenül elkeserít, hogy nem bűnhődik meg soha egyik sem a tettéért, mert valahogy ez elsiklik amellett, hogy picit magukba néznek és a főhős felülemelkedik rajtuk. Értem, világos a mondanivaló, nyilván nem a főhősnek kell bosszút állnia, hisz az ő ártatlansága csorbulna, de ezek a mocskok a való életben is megússzák, és kérem, ilyen nincs, hogy egy Robifajta-patkány magába néz és elszégyelli magát. Ennek a része mese habbal és bár mindig van kivételt erősítő szabály, de könyörgöm, ha már Bálint bácsi ilyen remek pedagógus - a többi tanárral ellentétben - mi a fenéért nem kapnak büntetést a rongálók??? Miért kell a jól megérdemelt büntetést mindig megúsznia a bántalmazóknak? S ez nem csupán az én véleményem...

A bántalmazók ismét megússzák az általuk elkövetett bűnt, magukba néznek, s ez számomra azt a látszatot kelti, hogy ők mindent megtehetnek. Élik tovább világukat, itt picit magukba néznek, segítenek és megváltozik a viselkedésük Miksa irányában, na de kérem szépen, az eddigi összes patkánykodás emiatt ne felejtődjön már el... És ez a problémám a valódi élettel is, ezek a kölykök, felnőve is mocskos emberek élik a világukat, másban pedig örökre szóló lelki sérelmeket okoznak!!! Mivel a büntetés elmarad, fél csillag levonást kap tőlem a történet.

A történet a realitás talajának és a varázslat megtestesülésének ingoványos határán mozog. Maga a láthatatlansági szál és a háttérben megtalálható ésszerű, értelmes magyarázat számomra kristálytiszta volt már az elejétől kezdve, mégis jó érzés volt belegondolni abba, milyen lenne, ha valóban létezhetne efféle varázslat.

Az írónő meséjébe szőtte ama karácsonyi hiedelmet is, miszerint karácsonykor - több forrás szerint kifejezetten szentestén -, éjfélkor varázslat kúszik a levegőbe és az állatok képessé válnak a beszédre, melyet az ember megért. Jelen varázslatot képviseli Keksz, a törpenyuszi, s azt már mindenki döntse el maga, hogy Miksa lelkiismeretének, mély igazi valójának hangját, avagy a természetfölötti hangokat hiszi valódinak.

A történet egyik legnagyobb erőssége a karaktereiben rejlik. Miksa mellett szeretném kiemelni a számomra legkedvesebb szereplőt, Bálint bácsit, az iskola igazgatóját, akiről minden pedagógus példát vehetne!!! A férfi kedvességgel, igazi törődéssel fordul Miksa felé, rendkívül értékes gondolatai vannak, s noha elrugaszkodott némely cselekedete - ami nyilván csak a regény lapjain valósulhat meg -, öröm látni, milyen volna egy jobb világban élni; ha az igazgató és a tanári kar mind ilyen emberekből állna, megtehetnének efféle dolgokat; de a legfontosabb, mennyire jó volna, ha ez a kedvesség és segítőkészség, ami a férfiból árad, "megfertőzné" a megkeseredett, visszataszító pedagógusokat - értelemszerűen tisztelet a kivételnek -, akik homokba dugják a fejüket...

Mindent egybevéve úgy gondolom, ezt a regényt minden iskolásnak olvasnia kellene - a visszahúzódó, félénk gyerekeknek azért, hogy lássák, vannak, akik mellettük állnak, nincs miért félniük és igenis ki kell állniuk magukért, hogy ne hordozzanak életük végéig mély sebeket...; - míg a társaikat bántalmazó kölyköknek azért, hogy lássák, mekkora görények, s talán lesz közöttük olyan, aki magába száll, mielőtt túl késő lenne...

A böngésző 12 oldalpáron - s ezzel együtt helyszínen - keresztül meséli el nekünk főhőseink évét. Történetünk az állatkereskedésben veszi kezdetét, ahová Hédi azért megy, mert sokszor érzi magát magányosnak és tudja, szüksége van egy barátra...

A böngésző vizuális orgia a szemnek és kreatív feladatokban gazdag. Megjelennek benne az olyan hétköznapi feladatok, mint például a pillangók és csigák megszámlálása, ám olyan ötletes és frappáns kérdések - és azok ábrázolása!!! - is, mint például a betörő megkeresése, miben különbözhet az ezer sirály között egy, azaz egy darab társuk, melyik a két egyforma mignon és a többi... Nyomozhatunk eltűnt pénztárca, leejtett medalion után, kutathatunk a zöldségesládákban, eltéréseket kereshetünk két festmény között, állatlesre mehetünk, s összefuthat a nyál a szánkban a karácsonyi vacsi böngészése közben. 

A pillanatképek számos lehetőséget rejtenek magukban, játszva tanítanak, fejlesztik a memóriát, a megfigyelőképességet, de segít a színek, tárgyak, élőlények neveinek megtanulásában, megismerésében is. Az adott feladatok mellett ne felejtsétek el a minden oldalon fix feladatként jelen lévő csokis muffint sem megtalálni, ami sokszor igen kreatív helyekre bújt. Egyszer még engem is megizzasztott, hová tűnhetett el... ^^

Élveztem a kötet forgatását és magát a böngészést. A már jól ismert rajzstílus és a vibráló képi világ magába szippantott, s boldogan vetettem bele magam a feladatok elvégzésébe, amiket szerencsére sikerült is megoldanom. XD Alig várom, hogy új feladatokat is kitalálva, megmutassam kis növendékeimnek a könyvet, amit jó szívvel ajánlok a böngészők szerelmesei számára! Ha tartalmas elfoglaltságot keresel a gyermeked számára és szeretnéd fejleszteni - többek között - a kognitív képességeit, ne habozz - irány a bolt, vidd haza te is a kötetet!

Kalas Györgyi 2021-ben és 2022-ben örvendeztetett meg minket a jelen kötet elődeinek mondható gasztronómiai témájú könyvekkel, melyekből megismerhettünk kedvenc ételeink és süteményeink történetét. Egy év kihagyást követően az írónő új kötettel örvendeztette meg a rajongóit, ez a Világkóstoló /A gőzgombóctól a sáfrányos palacsintáig/ c. kötet, mely egzotikus tájakra kalauzolja el az olvasót.

A Világkóstoló egy picit különbözik elődeitől, legalábbis én magam úgy éreztem, sokkal többet tudtam meg a kötetben helyet kapó országokról és tájakról, földrajzi és kulturális szempontból is. Úgy érzem, hogy bár kevesebbet tájat barangolhattam be, sokkalta több részletet, több érdekes információt kaptam, ez által mélyebben belemerülhettem egy-egy ország gasztronómiájának varázsába.

Kedvenc tájaim a kötetben megjelenítettek közül minden kétséget kizáróan Jakutszk, Hongkong és Izland voltak, de kiemelném még Gyimest is. Ahogy már megszokhattuk, a fő tartalmi részen túl ismét kapunk három receptet, melyet akár el is készíthetünk otthon is, valamint egy csodaszép, bebarangolható térképet, amin feltüntetésre került minden, amiről a kötetben olvashattunk.

Az írónő ismét rengeteg érdekességet és ínyencséget gyűjtött nekünk egy csokorba. A lapok fogatása során megtudhatjuk például, 

Jelen kötet idén ősszel látott napvilágot, így a legfrissebb megjelenéssel van dolgunk. 

A kötetet természetesen Horváth Ildi illusztrálta, akinek a munkásságáról csak pozitívan tudok nyilatkozni, mint ahogy már három napja ti is látjátok.

A Csodalámpa egy ismét remek válogatás lett, melyek közt akadnak erősebb és gyengébb történetek is. Mondhatnám ezt akár úgy is, hogy mindenki megtalálja majd benne a maga kedvencét, ahogy biztos lesz benne olyan mese is, ami nem nyeri el az ember tetszését. Ilyen volt számomra az Ali herceg (arab mese), ami nem csupán az eltérő kultúrából gyökerező különbségek miatt lógott ki a sorból, hanem a hossza miatt is.

A Csodalámpa megosztó kötet volt számomra. A mesék többsége izgalmas, szerethető karakterekkel teli, érdekes és fordulatos, szórakoztató történet volt, amik között új kedvenceket is avattam, de akadt köztük egy-kettő, ami bizony nem lesz olyan gyakran olvasgatva az elkövetkezendő évek során.

Nem kell azonban erre a kettősségre negatívumként gondolni, hisz mindenki megtalálhatja benne a maga kedvencét, gyermekeknek való felolvasás előtt azonban mindenképpen ajánlatos előre elolvasni a szülőknek néhány történetet, hogy ne érje őket meglepetés.

A Csodalámpa különböző nemzetiségek és kultúrák mesevilágába enged bepillantást, mely nem csupán üdítő, de érdekes is látni, melyik "szomszédunknál", mit mesélnek a gyermeknek. A sorozat köteteiben olvasható japán mesék például kifejezetten tanulságosak és gyönyörűen kirajzolódik bennük a japánok látásmódja és a Kelet eltérő gondolkodásmódja, ami bár számomra nem nyújtott újdonságot (hisz ezer év óta rajongok a kultúráért és a szakdolgozatom is a Kelet és a Nyugat meséiből írtam), azonban mindenkinek, aki számára ismeretlen ez a csodálatos vidék, rengeteg gondolkodnivalót adhat. Érdekes látni továbbá, hogy a népmesei elemek és varázslatos kelléktár a legtöbb földrész meséiben hasonló a miénkhez, s csupán az ottani természeti adottságok, vagy az adott kultúrában létező újfajta lények repertoárja másféle, melyek azonban tökéletesen párosíthatók egy-egy olyan elemmel, ami a mi repertoárunkat képezi...

A Rubintos ​mesekönyv /A legszebb magyar népmesék/ a harmadik dobogós helyezettem a Scolar sorozatában. Csakúgy, mint a Gyémánt mesekönyv, úgy jelen kötet is a magyar népmesékre fókuszál, s teljes figyelmet szentel legszebb meséinknek.

Horváth Ildi természetesen ebben a kötetben is remekelt, így három kötet után már nem is tudnám a két kezemen megszámolni az összes kedvenc illusztrációt, ami abban a pillanatban rabul ejtett, amint megláttam. Szebbnél szebb illusztrációk és ugyanaz a gyönyörű, jól megszokott, minőségi látványvilág fogadja az olvasót, ha a kezébe veszi a kötetet. Igazság szerint én magam vevő lennék egy olyan meséskönyvre is, amiben alig akad néhány sor, s csupán végtelen oldalakon keresztül, meseszép illusztrációkban gyönyörködve pörgetném végig a történeteket. Horváth Ildi illusztrációihoz szinte a szöveg sem szükséges, olyannyira megelevenednek a mesék a lapokon...

Párom hatalmas kedvence és talán a magyar meseirodalomban is az első számú kedvence a Fehérlófia, akinek szintén lelkesen csillant fel a szeme az illusztráció láttán.

A Rubintos mesekönyvben szintén mindenki megtalálhatja a maga kedvencét. Mind a mesékről, mind az illusztrációról meséltem már nektek, de hadd emeljem ki így, ezen a harmadik napon a kötetek rendkívüli minőségi nyomását is. A habkönnyű keményborító, a masszív, selymes lapok, amik hála az égnek nem csillognak-villognak, mint sok mesekönyv esetében, szintén kiemeli társaik közül a gyermekkönyvpiacon ezeket a mesegyűjteményeket, amiknek minden fillérje megéri az árát!