A Nem haragszom! a baráti cívódás, a féltékenykedés és az osztozkodás témaköreit járja körbe, ami remek választás lehet az irigy testvérek tanításához, jó útra tereléséhez.

Kedvenc történteteim azonban a Hiányzol! és A félelemkő lettek. Előbbi cselekményében megjelenik a kézzel írt levelezés varázsa, melyek az egymástól távol levők vérző szívének csillapítását hivatottak begyógyítani. Imádtam olvasgatni a levelek tartalmát, amik szépen kiegészítették a mese folyamát. A varjú segítőkészsége pedig példaértékű!

Utóbbi mesében a nyúl szívébe az erdőben ólálkodó "valamitől" költöziik leküzdhetetlennek tűnő félelem, ami pillanatok alatt válik egészségtelen méretűvé, megmérgezve ezzel a nyuszi életét. Barátai összefogásának köszönhetően azonban megtalálja magában a bátorságot és szembenéz a félelemmel, majd le is győzi azt.

Az utolsó mese, A tojás egy kedves tavaszi történet elgurult tojással, csibéjét kereső tyúkanyóval, erdőben ritkán látott jelenetekkel.

Tizennyolc mitológiai történetet, legendát rejt magában a világ minden tájáról. A történetek közt találhatunk skót, angol, viking, polinéz, kínai, görög, japán, francia, cseh és még számtalan históriát, melyek mindegyike tartogatott valami meglepetést...

A polinéz legenda a grandiózus isten egyik hőstettéről szól, amiről a Vaiana-ban is hallhattunk már, hovatovább az isten tetoválásain is látható. Öröm volt részletekbe menően elmerülni benne, miként is jár túl Maui a Nap eszén.

Skót mítosz egy vitéz harcosról, aki legnagyobb ellenfelével is szembeszáll, majd barátságot köt vele. Ezt a történet nem ismertem, így nagyon élveztem minden sorát. A hős pedig kifejezetten elnyerte a tetszésemet... ^^

Dionüszosz kalandja most is humoros és tanulságos volt, igazi móka. 

A Roland-hegyszoros elnevezésének regéje pedit szintén rabul ejtett, pillanatok alatt vált kedvenccé, teljesen magával ragadott a hős lovag mondája.

A Holdhercegnő, valamint A Viharisten és a sárkány egyértelmű választások, már csak abból adódóan is, hogy kínai, ill. japán történetekről van szó.

A kötetet a nagyszerű Bölecz Lilla illusztrálta, aki varázsosan gyönyörű, élettel teli illusztrációkat készített. A képi világ pazar, a megelevenített szereplők hűek a legendákhoz, bár talán Dionüszosz isten túlontúl fekete lett... 

A fordítás néhány helyen hibádzik, a nyelvezet a legendákhoz és ősi történetekhez képest túl fiatalos és szlenges, ami nem tesz jót a meséknek, bár úgy vélem, ezt csak én, idősebb olvasó rója majd fel a kötetnek.

Majoros Nóri gyönyörűen ír! Ezt mindig is tudtam. Írásaiból árad a természet szeretete, s az sem titok, hogy szabadidejében állatokat ment, fogad örökbe és rajong értük. Állatközpontú történetei az utóbbi években megsokasodtak, s most egyik szenvedélyét, a lovaglást és a lovakat helyezte regénye középpontjába. 

Regényének főhőse egy fiatal lány, aki a lovaknak köszönhetően talál rá saját hangjára és ad esélyt magának a valódi, teljes értékű életre. A lovak itt gyógyító erővel bírnak, de természetesen szó sincs varázslattól. Azaz, lehet mégis csak nevezhetjük annak... 

Történetünk főhősnője Szakács Irén, egy duci, visszahúzódó, ötödikes lány, aki édesanyjával és annak új kedvesével, Andrással a nyáron költözik a Duna-holtág partjára, ami természetesen szeptembertől iskolaváltással is jár. 

Az új osztálya egyrészt semlegesen fogadja, mintegy "nem túl sok vizet zavar" alapon, másrészt igenis érzik a jelenlétét. "Őskori" neve és testalkata miatt Iri hamar az osztály céltáblájává válik, s a lányt többször megalázzák, kinevetik és szóban bántalmazzák. Egy napon Iri nem bírja tovább...

Nórinak már a regény elején sikerült megríkatania. Érzékletes írása, s az Irit ért bántalmazás visszarepített az iskolapadba, feltépte a sebeimet, s patakzottak a könnyeim. Végtelenül szomorú voltam, sirattam Irit és magamat is, s a még kismillió gyereket szerte a nagyvilágban, aki ilyen-olyan oknál fogva kénytelen elszenvedni osztálytársai bántalmazását.

A könnyeimet Márti, a kislány édesanyja szárította fel, aki gyönyörű szavaival, teljes figyelmével és minden szeretetével fordul a lánya felé. A nő az osztályfőnökig megy a problémával, amit Iri értelemszerűen nem szeretne, azt hiszem, mindenki számára sejthető okból. Az osztályfőnök a maga szintjén próbálja meg kezelni a problémát, olvasnivalót (Az osztály vesztese) visz az osztálynak, melynek témájából a bántalmazók azonnal leszűrik, hogy ez bizony Iri miatt van... Az efféle röhögö patkányoknak ez csupán olaj a tűzre, s a közös olvasmányfeldolgozás sem úgy megy, ahogy azt a tanárok, rózsaszín ködös agyukban elképzelik.

Új otthonától nem messze lovak élnek. A Táncos-tanyán azonban egy vasvillával felszerelkezett nő, a tizenharmadik javasasszony, egy igazi boszorkány, nevezetes Györgyi él, aki sasszemmel vigyázza lovait. A nő eleinte halálra rémiszti Irit, ám a sors úgy dönt, mindkettőnek szüksége van a másikra a változáshoz...

Györgyi rendkívül mogorva, magának való és szigorú szabályai vannak, de úgy dönt, a szárnyai alá veszi a kislányt, aki így a lovak közelében lehet. Minél több időt tölt Irénke a lovakkal és Györgyivel, úgy alakul át az élete. Szépen-lassan feltűnnek a barátok, Iri megerősödik testben és lélekben és szülei válásából adódó új körülményeket is sikerül teljesen feldolgoznia.

Nóri története nem egy egyszerű, új "lovaskönyv". Bár a lovak központi szerepet játszanak benne, ahogy a szereplők életében is, ez a kötet annyi mindent rejt magában. 

Szakács Iri története lányregény, segítőkönyv és szórakoztató kalandregény is egyben. Alsó tagazotos korú gyerekeknek kifejezetten ajánlott olvasmány, s jó lenne, ha minél több felnőtt köztudatában megjelenne a létezése, hogy a gyermeke kezébe adhassa, ha azt bántják az iskolában! Zsepit azért készítsetek az olvasáshoz!

Grantálom, hogy a történet bátorságot ad, rámutat mindazon helytelen döntésre, amik visszatartnak a cselekvéstől, elgondolkodtat, tanít, s a lovaglás szépsége mellett megmutatja ennek a hobbinak az árnyoldalait és nehézségeit is. Foglalkozik a lótartás- és gondozás nem kikerülhető, fontos feladatával, s nem fullasztja rózsaszín cukormázba a folyamatot, amin mindenki átmegy, aki szeretne megtanulni lovagolni. Felelős állattartásra hívja fel a figyelmet, megmutatja a munka piszkos részét, amivel máris kiemeli a többi vattacukorral megszórt lovaskönyv táborából, amiben a mesei vonal mindig túloz és nem fedi a valóságot. 

Iri szerethető karakter, könnyű vele azonosulni az egyszerű olvasónak is, akit társai nem bántanak. Érzéseit, magányát és fájdalmát azonban az fogja megérteni igazán, aki átélt hasonlókat. Nem tagadom, olvasás közben a pokolba kívántam minden olyan mocskos osztálytársát, aki bántotta őt, s nem tudom és nem is akarom szebben kifejezni magam ebben a témában, mert ezek a nagypofájú gyerekek nem érdemlik meg a regényekben kapott jóságot és figyelmet, amit végül mind megkapnak, hisz egy gyerekkönyv célja a pozitív tulajdonságok és tettek kihangsúlyozása, amivel az írók igyekeznek megmutatni, hogy nem szabad lesüllyedni a bántalmazók szintjére, hanem feléjük emelkedve jól kell élni és annak meg lesz a jutalma. Szép gondolat, de sajnos az élet nem ilyen... 

Iri mellett több szereplőt is kiemelhetnék valamilyen tulajdonsága miatt. Márti csodálatos anya, Vivien egy szerethető, próbálkozó "mostohaanya" (akinek a távozását sajnáltam is), Domi igaz barát, Györgyi rendkívüli tanár, akit az élet megcibált, Annaróza és Dorina pedig két megtépnivaló nyomorult (nem, nem tudtam sajnálni őket a legvégén sem). 

"...ráérősen megtervezte a saját sírkövét, öt változatban. A halál oka mindegyiken szerepelt: Ifjú szívét nem ló patája törte darabokra, hanem a szívtelenség vasvillája."

Minna kétéves, és mindent szeretne tudni a világról. Nemcsak a szülei, hanem a legjobb barátja, Róka is segít neki ebben. Mindennap történik valami izgalmas, akad valami új felfedeznivaló! 

Minna és Róka kalandjai ebben a csodálatos, őszi hangulatú mesekönyvben folytatódnak, ami tökéletes olvasmány erre e borongós, zord időszakra. A kötet ismét két mesét rejt magában, melyek központi témája az alvás.

A kreatív, Avarpaplan és mohapárna címet viselő első mese az igazi őszi időjárásban játszódik, aminek már lassan a valóságban is éppen itt lenne az ideje, ha már a hideg adott hozzá... A fák már a narancs és barna ezer színeiben pompáznak, odabenn kellemes meleg uralkodik, míg odakint, a kopaszodó fák közt hideg szél süvít. Keresztmama érkezik látogatóba, aki rengeteg virághagymát hoz, amit aztán főhőseink szépen elültetnek és betakarnak télire. A lehullt falevelek bokáig érnek, amibe minden gyerek és gyermeklelkű felnőtt imád szaladgálni, nincs ezzel másképp Minna sem. Az avarkotrás közepette azonban valaki méltatlankodva röfög, majd megszúrja Rókát... A színes levelek alól egy félálomban lévő, morcos süni bújik elő, aki nem valami védett vackot talált magának a téli szunyókálásához, ezért anya útmutatásával új telelőhely készül számára.

A második mese, a Róka álmos az esti, alváshoz való készülődés folyamatait mutatja be. Minna jóízűen eszik, ám Róka nem kér vacsorát. A kislány önfeledten játszik még az anyukájával, de Róka nem csatlakozik hozzá, ahogy a fürdőkádból is siettetné már kifelé a kislányt, aki nem érti, mi baja lehet barátjának. Róka számára végtelenül hosszú időnek tűnik, míg végül ágyba kerülnek, ahol kiderül, miért is olyan nyűgös Róka...

Mészöly Ági két alvós meséje ennél különbözőbb már nem is lehet. A téli álomra készülő süninek való segédkezés közben a célközönség sokat tanulhat az őszi időjárásról és az állatok szokásairól; remek beszélgetésindító történet. A másik történet az esti alvásra fókuszál, ami éppolyan fontos, mint a másnak való segítségnyújtás, s egy olyan lehetőséget vázol fel, amivel minden kisgyermekes szülő találkozott már. Mit vált ki az álmosság egy kisgyerekből, aki nem akarja beismerni, hogy fáradt? Róka nyűgössége, panaszkodása, gorombaságnak tűnő válaszai mind-mind kristálytiszta jelek, amiket a gyerek sokszor tagad, a szülő pedig somolyogva ismerheti fel olvasás közben az ismerős szituációkat.

A kötetet ismét Fodor Anikó egyszerű, kedves rajzai díszítik. A képi világ igazán őszies, remekül passzol a történethez, Róka továbbra is végtelenül aranyos, a süni pedig szörnyen édes. Az illusztráció tökéletes őszi hangulatot áraszt, számomra kedvenc lett! Tetszett a színekkel való játszadozás, az egyszerű vonalvezetés, a kedves szereplők megjelenítése.

Mészöly Ági új mesekönyvsorozatában egy kislány és az ő plüssrókája kalandjaiba nyerhetünk bepillantást. A kötet két mesét rejt magában. 

Az első történetben megismerhetjük főhőseinket. Minna, a kislány, plüssrókája, Róka, valamint anya és apa strandra mennek az erdőszéli tóhoz. A mese igazi lubickolós hangulatú történet, mindenféle nyári motívummal, ami kell. Ahogy az lenni szokott, a kislány eleinte bizonytalan, hisz egy tó mégsem az otthoni fürdőkád, s azt sem érti, miként fogja őt egy rongydarab fenntartani a vízen, ám apa villámgyorsan kiskacsát fúj abból a kupacból, s Minna hamar rájön, hogy családja körében biztonságban van. Az aktív lányka hamar bele is lendül a vizes mókázásba, olyannyira, hogy szegény Róka el is merül. A kalandot az ebéd és a tónak való búcsút intés zárja, ígérettel a viszontlátásra. 

A második mese egy játszótéri bolondozás és egyben hirtelen lecsapó nyári zápor története, ahol a kaland elején kívánt eső hamarost meg is érkezik... A hőség ellen szalmakalapot viselő Minna, no meg a bájos kendőt kapott Róka - amiben úgy néz ki mint egy matróz vagy egy kalóz, ki-ki döntse el maga - önfeledten játszanak a homokozóban, ahol kikandikáló kukacujjak adják a hangulatot, no meg homokcsatákkal múlatják az időt, aminek hirtelen vége szakad, mikor leszakad az ég. Futás haza! De jaj, Róka a játszótéren maradt, nyomás vissza! A következmény: a bőrig ázás. ^^

Emellett az írónő fontos hangsúlyt fektetett a biztonságérzet, a stabil szülői háttér témaköreire is. Minna szerető szülei mellett nevelkedik, s a kislánynak semmitől sem kell félnie. Félelmeit a szél fújja tova, a negatív érzéseken felülkerekedhet a bátorság - mint azt a vízi csata esetén láthatjuk is. Szegény Róka jár mindig pórul, aki kétszer is elázik, s még a szárítókötélen is lógathatja az orrát... ^^

A Vizes mesék bájos szülő-gyermek történetek rejteke, melyben a szülők tartalmas programokon vesznek részt a gyerkőccel, kiemelve a közösen eltöltött idő fontosságát. Kellemes olvasmány, egyszerű történetvezetéssel, megfelelő szövegmennyiséggel, remek kép-szöveg aránnyal. A 0-3 éves célközönség számára tökéletes választás, a nagyobb ovisoknak - fejlettségi szinttől függően - talán már egy kicsit kevés. 

Az illusztrációkat Fodor Anikó készítette, aki letisztult, egyszerű képi világot alkotott. A színek nem energiabombaként rikítanak, de igazi nyári és nagyon hangulatos atmoszférát teremtenek, jó rájuk nézni. Az emberek arcán megjelenő érzelmeket remekül ábrázolta, Róka eszméletlenül cuki, a kis fejfedőjével együtt egyenesen zabálnivaló, míg a kötélen való lógása bár humoros, azért sajnáltam is picit. ^^