"Megérkezett a bekuckózós időszak." ~ "És a város neve történetesen Dream Harbor - az álmok kikötője volt." ~ "Ez a város nem viccel, tényleg megvédi a sajátjait." ~ "Senki sem akarja, hogy úgy bánjanak vele, mintha szégyellnék." ~ "-Mi volt az utolsó könyv, amit olvastál? - Nem tudom! Az olvasás előfeltétele annak, hogy Hazellel randizzak? - Könyvesboltot vezet. Az olvasás az élete..."

A Pumpkin Spice kávézó eredeti kiadása 2023-ban pillanatok alatt elvarázsolta az olvasóközönséget. Az őrült szeretet, ami a könyv iránt azóta sem apad, a mi hazánkat is elérte és nem sokkal később, 2024-ben megérkezett a magyar fordítás. 

A könyvsorozat hazai kiadója, a Pioneer Books azonban megbolondította az eredeti megjelenési sorrendet, s az első rész után idén sorban a negyedik, majd a második kötetet hozta el számunkra. Sajnos a harmadik rész, ami egy karácsonyi történet, idén már nem tudott megjelenni, de remélem, a nagy csend ellenére jövőre azért megjelenhet...

Ugyan a kötetek önálló történeteket rejtenek magukban, s így az olvasás sorrendje felborítható (nem véletlenül adott engedélyt a külföldi kiadó a hazainak), számomra mégsem mindegy a párok összemelegedésének időbeli sorrendje, hisz kivétel nélkül mindegyikük szerepet kap minden kötetben, s én nem szerettem volna lelőni a poénokat egy-egy esetleges, múltra visszautaló spoilerrel. 

Emiatt döntöttem úgy, hogy az első rész olvasásával megvárom a második kötet megjelenését, s nagyon sajnálom, hogy hiába csücsül a polcomon a negyedik rész is, nem habzsolhatom be, hisz a harmadiknak nyoma sincs. /Természetesen beszerezhetném angolul, de ha már magyar nyelven kezdtem el a sorozatot, értelmetlen pénzkidobásnak látnám, hogy megvegyem, csak ezért./

Mary Jo Putney Az ​ezüst hölgy c. regénye a legfrissebb történelmi romantikus kötet a General Press kiadó gondozásában. Az új, Áldottak címet viselő könyvsorozat első kötete 2023-ban látott napvilágot külföldön, s villámgyorsan meg is érkezett hazánkba. 

A kötet érdekessége, hogy a történelmi romantikus műfaját vegyíti a természetfelettivel, s ezért a regény megkapta a fantasy és a paranormal (paranormális) címkéket is. A fantasy nálam egészen máshol kezdődik, ezért nem kifejezetten alkalmaznám a regényre, de az kétségtelen tény, hogy a régenskorba most beköszönt egy pici természetfeletti...

Történetünk egy hideg téli éjszakán veszi kezdetét, mikor Lord és Lady Tremayne a színházból hazafelé tartva két mocskos, vad kisfiúra bukkan a sikátorban. Cade és Bran fogadott testvérek, elválaszthatatlanok és tűzbe mennének a másikért. Ám ami ennél is fontosabb, hogy mindkettejüket eldobta és dajkaságba adta a családja, ugyanis a fiúk "áldottak"... 

Az un. áldás jelen van a világban. Az átlagemberek nagy része azonban fél az áldottaktól, akik különféle képességeik segítségével segítenek másokon. Van, akinek a jelenléte és energiája gyógyírrel bír; van, aki pillanatok alatt átlátja az összefüggéseket; de egy közös bennük: mindenkinél hamarabb érzékelik a veszélyt és megérzéseik - melyeket legjobban egy ezüstös, láthatatlan fonalhoz hasonlíthatnánk - pontosan megmutatják nekik, merre kell menniük és mit kell tenniük...

Történetünk férfi főhőse Bran, a brit belügyminisztériumban felel a köz védelméért, mígnem egy nap ügyvéd érkezik hozzá Cornwall ősi földjéről. Az ügyvédet vér szerinti apja, Lord Penhaligon küldi, hogy felkutassa legkisebb, kitagadott fiát, ugyanis örökösre van szüksége...

Bran érzi, hogy az áldása hazaszólítja, de a sürgető kényszer okára csak Cornwall partvidékén deríthet fényt, így elbúcsúzik családjától és útra kél...

Női főhősünk a Lány, akit a Seregély és a Varjú tart fogságban. Elméjét elnyomják, nem tudja ki ő és miért tartják fogva, de menekülni akar. A kényszer Bran érkezésével válik egyre sürgetőbbé, noha ő nem tudja, miféle ezüstös ragyogás vonzza őt a férfi felé...

Putney legfrissebb regényében a régenskort vegyítette a természetfelettivel. Bár szkeptikus nem voltam ezzel kapcsolatban az olvasás elején, tagadhatatlan, mennyire kíváncsian vártam, mit hoz ki az írónő ebből a természetfeletti szálból. A kötet egyébiránt egészen vékonyka, mindössze 262 oldal, amit eleinte sajnáltam, ám már az olvasás végeztével úgy látom, jó, hogy nem húzta tovább...

Az ezüst hölgy két szemszögből írt regény, így mind Bran, mind a Lány - Merryn - gondolataiba bepillantást enged. A cselekmény komótosan indul, ám ez nem meglepő, hisz az írónőnek valamennyire be kellett avatnia az olvasót ebbe a különös képességekkel rendelkező emberek lakta Angliába. A hangsúly éppen ezért a történet egész folyamán leginkább magán az áldáson és az áldottakon van, bár még így sem került kifejtésre minden - gyanítom a második kötetben még kiegészíti és több magyarázatot is fűz majd ehhez a témához az írónő.

A bevezetés és a tárgyalás hosszabb, míg a végkifejlet váratlanul gyorsan jön el, s talán a tetőpont kifejtésére az írónő több helyet is szoríthatott volna, mindazonáltal a történet kerek egész és én nem éreztem semmiféle hiányt, miután bezártam a könyvet.

Az áldott emberek társadalmi kirekesztettsége elég szembetűnő. Lehetne párhuzamot vonni a mai wokeizmussal is akár, ámbár én magam nem éreztem úgy, hogy ezek a paranormális képességekkel rendelkező férfiak és nők lennének az elnyomottak a régenskori Angliában, így nem is érdemes mélyebben a felszín mögé nézni és összeesküvéselméleteket gyártani. A kérdés mindenesetre érdekes.

Putney ellenben igencsak elment egy irányba története során, az áldottakat jóként, míg az őket elítélő, avagy céljaikra felhasználó, esetlegesen korántsem ártalmas, csupán nem értő, tőlük félő embereket viszont egy kalap alá véve rossznak és gonosznak ábrázolta - kivéve azt a csekélyke kivételt, ami mindig erősíti a szabályt. 

Főszereplőnk Bran, okos, becsületes férfi, gondolatai józanok. Az ő szemszögéből írt részek voltak az abszolút kedvenceim, hisz ő volt az, aki leginkább kiaknázta a képességeivel együtt járó előnyöket és a múltja is sokkalta hangsúlyosabb volt a női főhősénél, ami nem is baj...

Bran kapcsolata testvérével a leginkább kidolgozott szál a történetben. Az ő párosuk az, ami a  legjobban működik a lapokon. Cade a legszerethetőbb karakter a regényben, számomra magát Brant is elnyomta, s kíváncsian várom a saját történetét. A két férfi sorsa szorosan összefonódott, igazi testvéri kapcsolat alakult ki köztük, melyben nem köti őket össze a vér, de az áldás, a szeretet és odaadás igen. Múltjuk rendkívül fájdalmas, hisz mindkettejüket eldobták, s ha nincsenek a nevelő szüleik, akik befogadták őket, valószínűleg nem élik túl...

A regénynek jót tett, hogy a férfiak múltjára helyezte a hangsúlyt, a női főszereplő ugyanis az idő legkevesebb részében kedvelhető, legnagyobb részben "nem sok vizet zavar" és semleges, míg néhány jelenetben rendkívül ellenszenves. Bár a központi titok Merryn köré van felépítve, s igazi áldásának napvilágra kerülése igazán megdöbbentő, s egyben érdekfeszítő is, a lány eléggé nem illik ebbe a világba és nem is értem, miként alakult ki vonzalom a két főhős között, akiknél azt éreztem, azért vannak csupán együtt, mert együtt kell lenniük. Efelett olvasás közben egyébként simán elsiklottam, vitt előre a történelmi háttér és az árnyékban meghúzódó összeesküvés, s a tetőponton jócskán is kaptam váratlan, izgalmas jeleneteket, amiket nagyon élveztem.

Akik olvassák a blogomat, biztosan tudják, hogy többször megemlítettem már mennyire bekúszott a műfajba a modern világ szele, ami fokozatosan hódítja meg a teret és teszi tönkre a műfaj jellegzetességeit. Ennek a történetnek köszönhetően pedig rájöttem - s ennek rendkívül örülök -, hogy mi a legnagyobb problémám ezekkel a friss történelmi romantikusokkal, mi is zavar engem ennyire. Rájöttem, hogy karaktereink mind modern, mai emberek, mai erkölcsi normákkal, akiket az írójuk történelmi romantikus közegbe, időbe helyez, s amiatt, hogy nem ruházza fel őket az adott kor erkölcsével, máris elrontja az egész történetét. Ezt a gondolatomat láttam viszont a külföldi értékelésekben is, "modern erkölcsök" címszóval, ami szintén egy remek megfogalmazás. Jelen regény főhősnője Merryn élesen leugrik a lapokról, szabados erkölcse korba nem illő, ahogy környezete, a rá való figyelés, de a férfiak elfogadó magatartása sem. Putney arra sem figyelt, hogy az örökbefogadó család főnemes rangú kisasszonya közel 30 évesen hajadon, s ezzel nincs semmi probléma, holott ott, már nemhogy vénlány, de egyenesen matrónakorúnak számított. A történelmi romantikus műfaj kedvelőinek pedig ez soha nem fog tetszeni, hiába a modern olvasóközönség felé való nyitás, ha a régieket elveszítik... Ezen gondolataimat több helyen is viszontláttam, ami nem csupán jólesik, de megerősít abban is, hogy a világ minden táján vannak még így gondolkodók...

Ettől eltekintve azonban a kötetre nincs további panaszom és olvasás közben elvonatkoztattam a létező-nem létező erkölcsi normáktól is a paranormális szál miatt, mindazonáltal a némi elégedetlenség ha csendben is, de jelen van.

A kötet borítója és fülszövege amint megláttam, magához láncolt, s szó szerint kimondhatatlanul vártam, hogy végre kézhez kapjam az előrendelésem és elmélyedhessek a történetben, ami pillanatok alatt rabul ejtett és felpezsdítette a lelkem!  Nem vitás, az idei évem egyik legerősebb darabja és egyik kedvenc olvasmánya lett Gavin második esélyének története, ami a kortárs romantikát ötvözi két nagy szerelmemmel, a történelmi romantikus műfajjal és a könyvklubbal. Emellett a történet erősen pikáns és piszkosul humoros. ❤

A regény in medias res kezdéssel indít. 

Gavin profi baseballjátékos és pályafutása csúcsán áll, ám felesége éppen "kiadta az útját"... mikor Gavin élete nagy teljesítményét nyújtotta, éppen azon az estén kellett megtudnia, hogy felesége, Thea már hosszú évek óta színlel az ágyban. 

Gavin önbecsülése romokban hever, Thea pedig válni akar. Ám Gavin sokkal jobban szereti a feleségét és ikerlányaikat, mintsem hogy feladja harc nélkül! 

Barátai titkos összejövetelre hívják a férfit, hogy segítsenek neki visszaszerezni a feleségét. Mint kiderül, a férfiak egy titkos könyvklub elkötelezett tagjai, akik történelmi romantikus regényeket olvasva próbálják meg helyrehozni a házasságukat, szót érteni a feleségeikkel, barátnőikkel, s úgy mindent összevetve, megérteni a nőket és udvarolni nekik.

Mai, modern, tabudöntögető, a férfiakat és az ő érzelmi oldalukat előtérbe helyező, a női és férfi lelkek titkait kutató írás, mely egészen kivételes és bátor, s ami tud újat adni. Egy olyan alapötlet, ami nem lerágott csont, éppen ezért elemi erővel ható újdonság, mely megmelengeti a romantikára vágyó olvasók szívét. Talán egy icipicit elrugaszkodott a valóságtól, ám személyes tapasztalatból mondom, léteznek még ilyen férfiak ma, a 21. században... 

Az általuk megfogalmazott, elgondolkodtató, mély tartalommal bíró gondolatok minden olvasót töprengésre késztetnek, s néhány témát teljesen más megvilágításban tálalnak, melyek szintén merengésre késztetik az olvasót.

Az írónő oldalán olvasott hír pedig, miszerint éppen megírás van az első kötetben olvasott történelmi romantikus, az Udvarlás a grófnénak teljes egészében, hát nem is tudok mit mondani... örömujjongásban törtem ki, ugyanis mikor már úgy igazán Gavin és Thea házasságának megmentése kerül a középpontba, úgy kapunk egyre kevesebb "regényrészletet", ami egy ponton túl már rettentően hiányzott.

A regény további erőssége a fentebb felsoroltak mellett az ötletes, szerethető karaktereiben és a fantasztikus humorában rejlik. El nem tudom mondani, hányszor nevettem hangosan, vagy törölgettem a könnyeim a nevetéstől. Modern romantikus könyv régen szippantott be olyan erővel, mint ez a kötet, s remélem, mihamarabb kézbe vehetem a folytatást is!

A könyvsorozat eredeti nyelvén öt kötetet számlál. Ahogy fentebb említettem, a The Bromance Book Club idehaza "Romance Book Club" lett, amit értek-értek, miért volt szükség rá, de közben mégsem, hisz a fülszöveg azonnal elárulja, hogy nem LMBTQ+ olvasmányról van szó. De ha már ez a téma szóba került, szeretném elmondani, mennyire friss és üdítő volt számomra az is, hogy a történet nem tartalmazott felesleges, kipipálandó kvótakaraktereket, s lám, működött is minden remekül... Khm... 

Imádom a borítót! ❤

Attól, hogy elveszítelek titeket és anyukátokat..."

- Megkeresed, és simogatni fogod az érzelmi G-pontját.

Lucy Maud Montgomery Kilmeny ​a gyümölcsöskertben c. kötete a Lazi kiadó gondozásában látott napvilágot február végén. A gyönyörű borítóval, minőségi kiadásban megjelent regény eddig a pillanatig sosem jelent meg piciny hazánkban - ezért is olyan fontos és jelentőségteljes kiadvány ez. 

Montgomeryt azt hiszem nem kell bemutatnom a magyar közönségnek sem, hisz egy világhírű írónőről van szó, aki idehaza is nagy népszerűségnek örvend, s akinek kötetei folyamatosan hiánycikkek a rengeteg utánnyomás ellenére is. Montgomerynek olyan nagy címeket köszönhetünk, mint például a Váratlan utazás, vagy az Anne Zöld Oromból, melyek végigkísérték sokunk gyermekkorát, s amikért mind a mai napig ugyanúgy rajongunk, mint az első olvasáskor/filmsorozat megtekintéskor. Ezen örök klasszikusok mellé vehetik fel a repertoárjukba a hazai rajongók most Kilmeny történetét, ami külföldön szintén hatalmas sikernek örvend, ám nálunk még csak most ismerkedik vele a hazai közönség.

A kötetet villámgyorsan kézhez kaptam az előrendelés végett, s nem is bírtam magammal, másnap rögtön a kezembe is vettem, s egy ültő helyemben el is olvastam! A Kilmeny a gyümölcsöskertben egy új klasszikus, ami a szívem legmélyébe lopta magát, s hálás köszönettel tartozom a Lazi kiadónak azért, hogy eljuttatta piciny hazánkba ezt a kötetet!

Eric szavait olvasni pedig maga volt a gyönyörűség, hisz a férfi személyében egy rendkívül elragadó és szeretetreméltó, új klasszikus főhőst köszönthetünk a régiek sorában. Lehet azonban, hogy a feministáknak nem fog tetszeni ez a kötet, így ők kerüljék el Montgomery eme írását!!!

Történetünk elején férfi főhősünk életébe nyerhetünk bepillantást. Eric elvégezte tanulmányait, ám mielőtt csatlakozna édesapja üzleti ügyeihez, "teljesítenie kell" régi jó barátja kérését, aki képtelen tovább ellátni tanári feladatait. A beteges tanító a Prince Edward-szigeten él, ám egészségügyi állapota nem engedi, hogy tovább tanítson, ezért kéri meg barátját, Ericet, hogy helyettesítse őt a tanév végéig. 

Eric úgy véli, ez tökéletes alkalom arra, hogy kipróbálja magát és kilépjen a nagyvilágba, s mivel az édesapja sem tartóztatja, s mellette áll a döntésben, főhősünk a szigetre utazik és beköltözik barátja régi lakhelyére, amit egy idős házaspár ad számára bérbe.

A sziget gyönyörű természeti világa és a tanítás, a felnőtt élet minden velejárója elbűvöli főhősünket, akit a sziget lakói pillanatok alatt a szívükbe zárnak. Eric hazafelé tartó délutáni sétáin mindig új utakat keres, s más utakon tér haza, mellyel nem titkolt szándéka jobban megismerni a szigetet, ahol él. Egy este, egyik ilyen útja során Eric szívét, s ezzel együtt lábait is egy különös erő egy váratlan, új irányba hajtja, melynek végén egy nem mindennapi gyümölcsöskert tárul a férfi szeme elé...

A gyönyörű hegedűszó a kertből jön, míg a muzsika a lélek legmélyéig hatoló, eleven, érző lényként száll a levegőben.

Eric a fák árnyékában pillantja meg a varázslatos jelenést, aki egy hollófekete hajú szépség képében érkezik. A gyönyörű, fiatal lány egy magányos padon üldögélve szólaltatja meg a hangszert, ám ilyen varázslatos játékot a férfi még soha életében nem hallott...

Mikor a lány észreveszi az idegen jelenlétét, arcára határtalan rettegés ül ki, mely szíven üti Ericet, akire még soha, senki nem nézett így... A lány láthatóan retteg a férfitól, s mielőtt főhősünknek alkalma nyílnia bemutatkozni, a jelenés eltűnik a szeme elől - a lány elszalad...

Eric mindennapjai látszólag a megszokott mederben folynak tovább, de az a nyári éjszaka a titokzatos gyümölcsöskertben nem hagyja nyugodni... A férfi bár igyekszik magában tartani a történteket, mégis fel kell tennie valakinek a kérdést - ki az a titokzatos lány abban a rég elfeledett gyümölcsöskertben? 

Kérdésére a választ bérbeadója adja, ám ő sem biztos abban, hogy akit a férfi látott, az valóban az, aki... Egy, a szigetlakók által soha nem látott, elzárva élő lány, akinek tragédia rejlik a múltjában - Kilmeny Gordon... A lány, akit a saját anyja zárt el a külvilág elől, s aki - néma...

A Prince Edward-sziget, a maga lenyűgöző természetével és az ott lakó emberekkel ismét elbűvöli az olvasót, ám a regény legnagyobb értéke és varázslatos magja minden kétséget kizáróan a gyümölcsöskert és a két főszereplő, akiknek szelíd, ártatlan és csodaszép érzelmei ezen a titokkal átszőtt, gyönyörű, burjánzó helyen bontakoznak ki.

A gyümölcsöskert, mint helyszín a regény központi eleme. Egy varázslatos hely, melyben bár semmi természetfölötti sincs, mégis éterinek, szinte már nem valóságosnak hat, hisz egy valódi tündért rejt magában, akit szó szerint értve nem rontott meg a nagyvilág.

Kilmeny, a regény címadó hősnője rendkívül szerethető, hányattatott sorsú főhősnő, aki nem is tudja - s vele együtt, mi, olvasók sem -, mennyi mindentől is megfosztatott egy édesanyja téves döntései következtében...

Kilmeny már-már valóban földön túli tünemény, hasonlíthatnám akár Csongor Tündéjéhez is, aki nincs tisztában a világ dolgaival, de még sokszor a legalapvetőbb dolgokkal sem. Egy elzártan nevelt fiatal lány, akinek a neveltetése bizony számtalan kivetnivalót hagy maga után, hisz tagadhatatlan tény, hogy az anyja "börtönbe" zárva nevelte, s tette akkor sem üdvözíthető, ha pusztán megóvásból fakadt. Mely utóbbi szintén nem teljesen igaz, hisz egy önző anya cselekedete volt ez, mely a regény végére teljesen kristálytisztává válik... Ám mindemellett ott van az élet által okozott rengeteg csapás, minek következtében egy nő teljesen kifordul önmagából, s máris más megvilágításba kerül a tettek sorozata...

A regény érdekes kérdéseket boncolgat, melyekről érdekfeszítő eszmefuttatásokat lehetne levezetni. Spoilerek nélkül azonban nem mennék most bele mélyebben ebbe a témába, hisz a titkokkal tarkított múlt, melyet Montgomery szépen lassan bontakoztat ki az olvasó előtt a történet szerves részét képezi, s ezekről a titokról magának az olvasónak kell lerántania a leplet, miközben Kilmeny és Eric történetét olvassa...

Címszereplőnk földöntúli fénnyel bevont alakja bár néhol soknak és túlzónak tűnik, ártatlansága és a külvilági romlottságtól mentes személye indokolttá teszi végső jellemrajzát.

Kilmeny bár a regény homályban bujkáló hősnője, az igazi főszereplő címe véleményem szerint teljes mértékben és teljes joggal Eric Marshallt illeti, kinek lépteit végigkövethetjük az első betűtől az utolsóig, s kinek gondolataiból és elmeséléséből lehetünk tanúi ennek a csodaszép történetnek, melynek ő maga az egyik főhőse. Egy gyönyörű szerelem, mely csak a lapokon történhet meg ilyen formában igazán, s melynek kiforrását maguk a szereplők is mesebelinek és regénybe kívánkozónak érzik...  

Eric rendkívül szerethető karakter, egy talpig becsületes férfi, jó barát, egy letűnt kor nagybetűs férfija, kinek viselkedése és személyisége megfelel a kor követelményeinek, s talán felül is múlja azt. Igazi úriember, bátor és okos lépésekkel, igaz szívvel, ha kell alázattal, s nem fél megmutatni az elkeseredését, a csalódottságát, a reménytelenségét és a könnyeit sem...

Kilmeny bájánál fogva talán néha maga Eric karaktere is eltúlzottnak tűnik, s a gondolatai sem feltétlen követnivalóak, bölcsek, kedvesek és szépek a történet teljes folyamán, de egy idealizált, a szó legjobb értelmében véve rózsaszín felhős történettől talán nem is várhatunk mást.

Két főhősünk életének megváltozásán és a szerelmi szál kibontakozásán túl azonban a regény több komoly témát is feszeget, mint például a bűnhődés és az ártatlan szenvedésének kérdését, vagy egy anya vakságának és túlzottan oltalmazó magatartásának hátrányos következményei, a féltésből adódó túlzott óvás és a külvilágtól való elzárás bűne, de beszélhetnénk a bűntudatkeltésről, a kétszínűségről, a hazugságról, az átverésről, az igazság elkendőzéséről is...

A történet lassú folyású, ám az írónő mindenre hagy megfelelő időt, s csupán a befejezés érkezik túl gyorsan, s ér véget túlságosan hamar, ahogy azt a klasszikusoknál már megszokhattuk...

Kilmeny némasága, valamint a trauma, amit átélt és az édesanyja bűne, mely teljes megvilágításba helyezi sokak szemében a beszéd képességének hiányát, többféleképpen értelmezhető. Lehet, hogy a vallásos ember valóban Isten büntetését látja majd benne, de számomra a rabságban tartott madár és annak valamilyen szinten félelemben tartásából gyökereztethető ez a probléma. A "csattanó", s a jelenet, ami végül feloldja és megoldja a problémát, az pontosan olyan formában érkezett el, amit a regény közepe óta elképzeltem, s tudtam, hogy így fog bekövetkezni. Tudtam, mert találkoztam már ilyen traumával, s a megoldással is, s az egyik legkedvesebb könyvemben is - Catherine Anderson: Indián hold - pontosan ez játszódik le, ezért nem ért váratlan meglepetésként, ugyanakkor hatalmas katarzist adott, mert kitaláltam a megoldást, s a résztvevők személyét is... Mivel nem ismertem a történet egyetlen szeletkéjét sem, így minden teljesen új volt számomra, ám egy klasszikusokon felnőtt könyvmolyt, aki mind a mai napig rengeteget olvas, nem olyan könnyű már meglepni. ^^ Ennek ellenére végigizgultam az egész regényt az első betűtől az utolsóig, ahogy azt a bizonyos jelenetet is, aminek az olvasása közben csak úgy kalapált a szívem. ^^

A feloldó jelenet szépsége elemi erővel hatott rám, s boldogan sóhajtottam fel, mikor végre beteljesült Eric álma. ❤