Jerkó alig várja, hogy elkezdődjön az őszi szünet, hiszen ő és a kutyája, Fufi végig Lapun lesznek a nagyszüleiknél! Nagymamóval és rozsdabarna üvegcséjével pedig a leghétköznapibb feladatok is varázslatos kalanddá változnak. Kíváncsi vagy, mi köze egy fonott kalácsnak a sárkányok Ősi dalához? Hogy lehet szétkergetni a megbokrosodott bárányfelhőket? Milyen rímmel lehet legyőzni az Óriást a rímpárbajban? Töltsd Jerkóékkal a szünetet, szívd magadba az ősz hangulatát, és fedezd fel a nagyszülői ház minden zegzugát átszövő varázslatot!

A világban és Lapuban is beköszöntött az ősz, de Jerkó nagyszüleinél ez az évszak is varázslatban úszik, mint a nyár... Közeledik az őszi szünet, a varázslatos nagyszülők pedig további kalandokat tartogatnak a lelkes olvasóközönség számára. Még van időtök megvásárolni és felcsapni a könyvet, majd bekuckózva együtt olvasni a pihenés napjai alatt!

Ha emlékeztek, A csodálatos nagyapó c. kötet végén szó volt egy bizonyos rozsdabarna festékesdobozról, ami további kalandokat ígért Jerkónak, Fufinak és természetesen nekünk. Nos, éppen ideje volt felcsapni a festékesdobozt, amit ezúttal nagymamó kezel, nagypapának pedig meg kell elégednie a háttérből való kiszólogatással... ^^

Az őszi évszak minden kelléke fellelhető ebben a mesegyűjteményben. Gombászás, gyűjtögetés, finom kalácssütögetés, melegedés a tűz mellett, gyönyörködés az őszi tájban, gesztenyevadászat, s az írónő még a Halloween szellemét is megidézi a boszorkányos kalanddal, ami véleményem szerint elmaradhatatlan ünnepe ennek az időszaknak, még ha sokan nem is tartják/kedvelik.

A folytatás kalandokban és humorban gazdag, a mesék ismét fantáziadúsak. Szerethető szereplőink visszatértek, a két kötet mintegy ikertestvére egymásnak. Az előző koncepció itt is visszaköszön, csupán a szerepek változnak meg, s a nagymama helyett most Apónak jut a csendben, háttérben való megbújás. Nekem személy szerint nagyon hiányzott nagypapa karaktere, kicsit kevésnek tartom azoknak a könyveknek a számát a hazai gyerekkönyves piacon, amiben jelentős szerepet kapnának, de érthető a döntés, miszerint most a nagymamát kellett a középpontba helyezni, aki természetesen éppoly szerethető lett, mint párja.

A bájos mesék mellett szeretném kiemelni Török Bianka lenyűgöző képi világát, aki ismét kitett magáért, s igazi őszi hangulatot varázsolt! Illusztrációi ebben a második részben számomra még hangulatosabbak, s kétség sem férhet hozzá, a képi világ abszolút győztese nálam az ősz lett!

A történetek szempontjából ellenben a mesés nyári kalandok kerültek ki győztesként. Ez nem lepett meg, a nyár a kedvenc időszakom, sokkal jobban élvezem, mint az őszi hideget és esőt/ezen évszakhoz köthető tevékenységeket, míg az ősz a varázslatos színvilágával, a látványos természeti változásokkal mindig is jobban elbájolt a képeken, mint a nyáré. 

Nem vagyok oda a nyirkosságért, az esőért, de imádom az ablak mögül bámulni a lehulló leveleket és böngészni az internetet az őszi varázsvilág után. Szeretek sétálni a bőségesen lehullott falevelekben, figyelemmel kísérni a kacsák úszkálását a Dunán, de ha tehetem, inkább bekuckózok a jó meleg szobában... Történetekben kalandozva imádok gombát gyűjteni, Jerkó boszikalandja még csábítóan is hangzott, bár gyanítom egy személyes találkozó kissé szívenütőbb lett volna a fekete macskákkal. ^^  Ez a mesekönyv csodás őszi olvasmány volt!

Végezetül pedig csak annyit szeretnék mondani a kedves író, illusztrátor és kiadó számára, hogy legyetek kedvesek egy téli, karácsonyi kiadást is megalkotni nekünk, rajongóknak!