Bojti Anna legújabb játékkönyve egy nem várt fordulatot vett szülinapi zsúr őrületes eseményeiről szól, amiben egy boszorkány varjúvá változtatja a barátod, s neked - barátaiddal az oldaladon - erdőn, lápon, tavon, varázslóbarlangon át, a zoknis manó és a csillagképek útmutatása segítségével fel kell szabadítanod az erdő szellemét, legyőzni Varjú anyót és éjfélig megtörnöd Liza átkát! Izgi, nem?

Bojti Anna szabadulókönyvei sok-sok éve a Pagonyos olvasókkal vannak. Az írónő matematikai, logikai rejtvényei hol egyszerűbbek, hol vért izzasztóbbak, s némelyik agyafúrt, csavaros kalandját csak a reál tárgyakért rajongó lurkóknak ajánlom, ám Az elveszett szülinapos bátran forgatható 10 éves kortól, nem feketeöves matekosoknak is! ;)

A 24 fejezetből álló meseregény - értelemszerűen - huszonnégy választás elé állítja az olvasót, melyben többek között találhatunk logikai, nyomozós, kikövetkeztetős, számolgatós feladványokat is.

Ha a megoldásunk helyes, a megfelelő fejezetnél lyukadunk ki, ahol megtaláljuk ugyanazt a jelet; ám ha rosszul okoskodunk, akkor lapozhatunk vissza.

A gondolkodást, elakadást segíti a kötet végén található "Egy kis segítség", ami tippeket ad; megpróbál rávezetni a helyes megoldásra, de ha így sem tudod a jó választ, a "Megoldások" oldalpáron meg tudod nézni, merre menj tovább.

Egyes fejezetek elején egy felső sávban további útmutatós üzenetek fogadnak, amiknek nem mindenhol értettem meg az értelmét, ugyanis helyes megoldás esetén durva spoilereket is tartalmaz, ha elolvasod, így javaslom, ha az ikonok egyeznek, csak a fejezetekben mélyülj el és halad tovább a jó úton!

Az írónő hosszabb regényeivel szemben, ahol őrült mód lapozgatnod kell, s több útonalat is bejárhatsz a végkifejletig, vagy épp ötször ugyanoda lyukadsz ki egy-egy történet során, itt kifejezetten tetszett, hogy a 24 fejezet egy kerek történetet mesél el és minden helyszínt (egyszer, de!) bejársz, tehát, ha jól dolgoztál, mind a 24 fejezetet el kellett olvasnod. Ha egyet is kihagysz, úgy már nincs értelme a sztorinak és összegabalyodik a cselekményvonal.

Mint tudjátok, a reál nem az erősségem, így én itt is segítségül hívtam néha a Megoldókulcsot, amit egyáltalán nem szégyellek. /Próbáljatok elverni bármely kötelező olvasmány cselekményéből! ;)/

Maga a történet pedig egy jól felépített, élvezetes olvasmány, varjakkal, tetkóval :P, varázsigékkel, boszival, jóságos varázslóval, zoknijait sirató erdei manóval, lidércfényekkel, szemével kővé változtató vidrával, csónakázással a tavon, miközben görög mitológiai történetek elevenednek meg, finom humorral; továbbá elbódult szülők titkaival, lábnyomokkal, varázskrémmel (amiben orktakony van), szeszélyes útjelző táblákkal és a sort még hosszan folytathatnám.

A kötetet Radványi Maja illusztrációi díszítik, aki tökéletes atmoszférát teremtett fekete-fehér rajzaival. Sejtelmes, borzongós, creepy erdei rajzain remekül elevenedik meg a modern világ, amit hibátlan magyar folklórral ötvözött. Tökéletes választás volt a képi világ megálmodására, rajzain megelevenedett az erdei helyszín, annak összes valóságos és "természetfölötti", varázslatos szereplőjável együtt! Kedvecem a csillagképes-tavas illusztrációja lett.

Történetünk hősnője Lujza, akivel egy nyaraláson fordul egy nagyot a világ.

A szülei közlik vele, hogy elválnak, s mintegy gyógyírként megjelenik az életében egy teknős, akit Bubának nevez el.

Lujza és Buba együtt nőnek, költözködnek, míg végül a teknős olyan hatalmasra nő, hogy egy nagy akváriumba kerül, ahol mindenki láthatja, milyen pompázatos egy tengeri óriásteknős a maga kifejlett valójában.

A mesében benne van maga az ÉLET, a körforgás, a születés és az elmúlás, de megjelenik benne az elválás fájdalma, a hit, a bizalom, a ragaszkodás, a másik felünkre való rátalálás és az utódok megszületése, a genetika (kopp-kopp, ismerős léptek a köveken), a szeretet továbbadása, a várakozás is. Mindez szűkszavúan, egyszerűen mesélve, tényeket átadva, a képek erejével és a mesélő megnyugtató szavainak mélységével megkomponálva.

A Tili-Toli Könyvek legújabb darabja Axel Scheffler rövid, velős, humoros meséje Frédiről, a békáról, aki szereti a legyeket,

szeret ugróversenyt játszani a barátaival és egy fatörzsön brekegni egész hajnalig, miközben pisztrángok csobbannak a tóban.

Mindezt az író-illusztrátortól megszokott pazar látványvilág és Papp Gábor Zsigmond parádés fordítása teszi még ellenállhatatlanabbá!

Bájos hőseink 2019 óta képezik részét a kortárs, hazai gyermekirodalomnak, s ezen idő alatt bizonyos, hogy több ezer rajongót nyertek maguknak! Sikerük töretlen. Szerethető karaktereiket szívünkbe zártuk, elképesztő kalandjaikon hangosan kacagtunk, míg az írónő frappáns humorának és szárnyaló fantáziájának és az illusztrátor zsenialitásának köszönhetően a kiadó évről évre töretlenül szállítja nekünk a folytatásokat, amikre gyermekek és felnőttek egyaránt ki vannak éhezve!

A sorozat formai felépítését már jól ismerjük, minden kötet két mesét rejt magában, melyek néha más, olykor pedig egybefüggő történeteket mesélnek el.

Az Esküvő! két meséje jelen esetben utóbbi típusba tartozik, s mindkettő a kötet címében olvasható lakodalomról, annak előkészületeiről szól, minden hozzá kapcsolódó tevékenységgel, előkészülettel együtt.

Az Agyagozzunk! címet kapó első felvonásban a verebek kora reggel hozzák a hírt a tanyán élőknek, hogy a szomszédos farmra költözött Kecskére rátalált a szerelem és férjhez megy!

A hálósapit viselő Malac és Liba eleinte álmosan pislog, majd a hír szépen lassan mindenkit felébreszt. 
A tanya felzúdul a hír hallatán, s elkezdődik az ötletelés, milyen ajándékot adjanak az ifjú párnak...

Eközben a háttérben egy magányos gyík keresi játszópajtását... ^^

Az udvar népe végül a korongozási eljárással készült edények mellett dönt, mint nászajándék, így főhőseink felkerekednek a szükséges eszközök beszerzéséért.

A második felvonás már a konkrét esemény leírását tartalmazza: az Esküvő részben felvirrad a nagy nap. Díszes állatseregletünk kiöltözve, az elkészített ajándékkal felpakolva átvándorol a szomszédos tanyára, ahol Ló, a rendezvényszervező épp egy béka aggodalmait igyekszik csitítani. Az ifjú párt Gólya esketi, míg a békák kórusa naplemente után venné át a talpalávaló húzását, ám a kórus tagjai értelemeszerűen tartanak az anyakönyvvezető személyétől, aki békákkal - is - táplálkozik... ^^

Ám Gólya hivatali időben nem fogyaszt vendéget, így kezdetét veheti az esketés, majd jöhet a hajnalig tartó lakodalom.

Engem mindig elkápráztat Tóth Krisztina lenyűgöző fantáziája, ötletessége, szellemes helyzetkomikumai. Kötetről kötetre bizonyítja, milyen kiapadhatatlan kreatív tárházzal rendelkezik, sosem okoz csalódást, ellenben sírva röhögős perceket, elbájolt pillanatokat annál inkább. Kíváncsian várom, miféle kalandokat álmod még meg főhőseinek, akiknek a fénye nemhogy apad, de egyre növekszik!

Jelen esetben a gyíkocska édes-bús történetén túl, a lakodalomban tiszteletüket teszik az angol lordok és ladyk; a híres festők által megfestett életképekre megalkotott piknikező, kosztümös alakok; a francia udvarból, Versailles-ból szökött nemesek, akik mind-mind gácsérok és tojók, kacsák és récék képét veszik fel, s az esküvő cselekménye mellett, szavak nélkül konkrét történeteket mesélnek el. Bámulatos!

Az Esküvő! minden sorát imádtam, hangosan nevettem a poénokon és elmélyülten tanulmányoztam a háttérben zajló eseményeket. 

Kedvenc szereplőm továbbra is Malac ❤, de az esküvője közben majdnem legelészni kezdő kecskebak, a lassúzni vágyó csigák (LOL), a napszemcsit és/vagy sapit viselő békák is teljesen elbájoltak. ❤ :3

Megjelent a Családi barangoló 2. kötete Czernák Eszter tollából! A Várak, kövek, barlangok ropogós könyvheti újdonság, melyben folytatódnak a kétbalkezes - magamra emlékeztető - anyuka, a folyton éhes, haspók apuka, valamint Oli és Kamilla, a kalandokra éhes gyerekek kirándulásai, szerte Magyarországon.

Az első kötetben őshonos állataink nyomában szeltük hazánk vidékeit, most pedig várakat, barlangokat látogathatunk és kőzetekekkel ismerkedhetünk meg. Főhőseink újra különleges zoknikat húznak hát és miközben maguk is ismeretekre tesznek szert, úgy ismertetik meg az olvasóval is hazánk újabb jeles tájait, építményeit, helyeit.

A kötetben szereplő helyek nagyrészén nőttem fel, a nosztalgiafaktor hol melegséggel öntötte el a szívem, hol apró könnycseppet fakasztott, miközben emlékeim útvesztőjében jártam. Olvasni a jól ismert helyek leírását varázslatos élmény volt, faltam a sorokat, várva, miként mutatja be az írónő a számomra oly kedves helyszíneket - s nem kellett csalódnom! Megragadó leírásokat kaptak, amik képesek lehetnek felkelteni a figyelmet és felébreszteni a vágyat a kirándulás iránt azokban az olvasókban, akik még nem jártak egy adott tájon. Túracipőt húztam volna azonban én magam is olvasás közben, így működik a varázs azokon is, akik tudják, miként néz ki mindaz élőben, ami most a lapokon elevenedik meg...

A kötetben 18 helyszínre kalandozhatunk el. Ellátogathatunk többek között az Aggteleki-cseppkőbarlangba (Baradla-barlang), Acquincumba, várjátékokat nézhetünk, titkos alagutak titkainak nyomába szegődhetünk, megnézhetjük, otthon van-e a tihanyi visszhang, s láthatjuk, miként bukik alá a tündérszépségű Fátyol-vízesés Szilvásvárad erdejének mélyén. ❤

A kirándulások során rengeteget tanulhatunk a természetről, a történelemről, s Apának hála különféle finomságokról is szó esik... ^^

Tizennyolc történetről mesélni képtelenség. Személyes kedvenceim kiemelésével azonban adok nektek egy kis ízelítőt a kötet tartalmából.

A kötetet Láng Anna mesés illusztrációi díszítik. Erről szinte elég is ennyit mondanom, aki ismeri a munkásságát, tudja, hogy hibátlan, makulátlan vizuális élményben lesz része! ❤

Az idei Könyvhétre jelent meg a RuMINI sorozat 2. kötete, amit kitörő lelkesedéssel vártam, annak fényében hatványozottan, hogy kb. egy-másfél hónappal a megjelenése előtt már a cím, a borító és néhány illusztráció is napvilágot látott. ❤

Igazi kínszenvedés volt az idő vánszorgása a megjelenésig, vérbeli Rumini-rajongóként felért a várakozás egy valódi kínzással. ^^

A Rumini a Füstölgő-tengeren folytatja szeretett hőseink korai kalandozásainak elbeszélését, új fejezetet nyitva meg a múltjukból, tovább szélesítve az univerzumot, melyben olyannyira szeretek elmerülni.

Az alamuszi, titkolózó báró egy hordónyi aranytallét ígér az Illatos-öbölből származó homokért, ami a Füstölgő-tenger egyik szigetén található. Ám oda senki sem merészkedik...

A kapitány nem szeret fogadni, de végül az alku megköttetik és a Szélkirálynő vitorlát bont.

A szigetcsoportra hőseink viszonylag könnyen rátalálnak, ám a bejáratot - melyet két térkép két külön helyen jelöl - nem találják... A partot mozgó szigetek ölelik körbe, amik szinte lehetetlenné teszik az öbölbe való bejutást, s senki sem tudja, milyen rendszer szerint mozognak...

Éjjel Rumini és Balikó kabinjában - a két hajósinas által korábban elcsent mézescsupornak hála - főhőseink betolakodókat fognak, akik bár eleinte láthatatlanok, kíváncsiságuk miatt mégis bajba és a ragadós mézbe kerülnek, így fel kell fedniük magukat a hajósinasok előtt.

A Füstölgő-tenger vizei mozgó "szigetcsoporttal", 

a vakarók népével, 

a bűzlő Illatos-öböllel - aminek a szagától hőseink majdnem rosszul lesznek -, 

titokzatos homokkal, 

a sziget titkával, 

s a kaland végén, a tények napvilágra kerülésével egészen más fénybe kerülő fogadás becstelenségével várja a hajósokat, akiknek bőven lesz része veszélyben, nyomozásban, nevetésben és döbbenetben.

Mindezt a Rátkai Kornél által illusztrált képi világ koronázza meg, aki ismét brillírozott. Kedvenceim jelen kötetben a nagy látószögű illusztrációi voltak, melyeken a tárgyak hatalmas monstrumként, szeretett egérlegényeim pedig aprócska, cuki alakokként jelennek meg. ❤

Kifejezett örömömre szolgál, hogy a legénység összes tagja felbukkant az illusztrációkon, s így a Kornél által illusztrált Rumini-világban mindenki testet öltött. A Szélkirálynő legénysége megérdemelte ezt, a nagy regényekben sokszor hiányoltam egy-egy mellékszereplő megjelenítését.

A most megismert lények közül sajnos nem avattam új kedvencet, a vakarók és a hátadombok nem vették fel a versenyt korábbi kedvenceimmel se nevükben, se személyiségükben (bár az újszülött hátadomb mókás kis figura volt ^^).

Posványzug, mint helyszín ellenben látványos és orrfacsaró is volt egyben, szinte éreztem a magából ontott bűzt, amitől Balikó és Rumini fulladozott, s egy valamit bizton ki merek jelenteni, nem ez lenne az első úticélom, ha valamilyen csodás varázslat folytán belekerülnék a Rumini-univerzumba... ^^

Kíváncsian és repesve várom szeretett egérkéim legújabb kalandját, a RuMINI majdani 3. kötetét, s természetesen a nagy regényfolyam idei, 20 éves jubileumára megjelenő új részt, mely a Rumini és a hét penge címet kapta. /Remélem, egy éven belül Nagy Zoltán illusztrációival is megjelenik majd!/