Jerkó alig várja, hogy elkezdődjön az őszi szünet, hiszen ő és a kutyája, Fufi végig Lapun lesznek a nagyszüleiknél! Nagymamóval és rozsdabarna üvegcséjével pedig a leghétköznapibb feladatok is varázslatos kalanddá változnak. Kíváncsi vagy, mi köze egy fonott kalácsnak a sárkányok Ősi dalához? Hogy lehet szétkergetni a megbokrosodott bárányfelhőket? Milyen rímmel lehet legyőzni az Óriást a rímpárbajban? Töltsd Jerkóékkal a szünetet, szívd magadba az ősz hangulatát, és fedezd fel a nagyszülői ház minden zegzugát átszövő varázslatot!

A világban és Lapuban is beköszöntött az ősz, de Jerkó nagyszüleinél ez az évszak is varázslatban úszik, mint a nyár... Közeledik az őszi szünet, a varázslatos nagyszülők pedig további kalandokat tartogatnak a lelkes olvasóközönség számára. Még van időtök megvásárolni és felcsapni a könyvet, majd bekuckózva együtt olvasni a pihenés napjai alatt!

Ha emlékeztek, A csodálatos nagyapó c. kötet végén szó volt egy bizonyos rozsdabarna festékesdobozról, ami további kalandokat ígért Jerkónak, Fufinak és természetesen nekünk. Nos, éppen ideje volt felcsapni a festékesdobozt, amit ezúttal nagymamó kezel, nagypapának pedig meg kell elégednie a háttérből való kiszólogatással... ^^

Az őszi évszak minden kelléke fellelhető ebben a mesegyűjteményben. Gombászás, gyűjtögetés, finom kalácssütögetés, melegedés a tűz mellett, gyönyörködés az őszi tájban, gesztenyevadászat, s az írónő még a Halloween szellemét is megidézi a boszorkányos kalanddal, ami véleményem szerint elmaradhatatlan ünnepe ennek az időszaknak, még ha sokan nem is tartják/kedvelik.

A folytatás kalandokban és humorban gazdag, a mesék ismét fantáziadúsak. Szerethető szereplőink visszatértek, a két kötet mintegy ikertestvére egymásnak. Az előző koncepció itt is visszaköszön, csupán a szerepek változnak meg, s a nagymama helyett most Apónak jut a csendben, háttérben való megbújás. Nekem személy szerint nagyon hiányzott nagypapa karaktere, kicsit kevésnek tartom azoknak a könyveknek a számát a hazai gyerekkönyves piacon, amiben jelentős szerepet kapnának, de érthető a döntés, miszerint most a nagymamát kellett a középpontba helyezni, aki természetesen éppoly szerethető lett, mint párja.

A bájos mesék mellett szeretném kiemelni Török Bianka lenyűgöző képi világát, aki ismét kitett magáért, s igazi őszi hangulatot varázsolt! Illusztrációi ebben a második részben számomra még hangulatosabbak, s kétség sem férhet hozzá, a képi világ abszolút győztese nálam az ősz lett!

A történetek szempontjából ellenben a mesés nyári kalandok kerültek ki győztesként. Ez nem lepett meg, a nyár a kedvenc időszakom, sokkal jobban élvezem, mint az őszi hideget és esőt/ezen évszakhoz köthető tevékenységeket, míg az ősz a varázslatos színvilágával, a látványos természeti változásokkal mindig is jobban elbájolt a képeken, mint a nyáré. 

Nem vagyok oda a nyirkosságért, az esőért, de imádom az ablak mögül bámulni a lehulló leveleket és böngészni az internetet az őszi varázsvilág után. Szeretek sétálni a bőségesen lehullott falevelekben, figyelemmel kísérni a kacsák úszkálását a Dunán, de ha tehetem, inkább bekuckózok a jó meleg szobában... Történetekben kalandozva imádok gombát gyűjteni, Jerkó boszikalandja még csábítóan is hangzott, bár gyanítom egy személyes találkozó kissé szívenütőbb lett volna a fekete macskákkal. ^^  Ez a mesekönyv csodás őszi olvasmány volt!

Végezetül pedig csak annyit szeretnék mondani a kedves író, illusztrátor és kiadó számára, hogy legyetek kedvesek egy téli, karácsonyi kiadást is megalkotni nekünk, rajongóknak! 

A 3-5-8 ​perces mesék sárkányokról és más varázslatos lényekről c. antológia a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot. 

A kötetbe 19 magyar szerző írt sárkányokkal, koboldokkal, vasorrú banyákkal és egyéb mitológiai, mesebeli lényekkel teleszőtt mesét, melyet Láng Anna illusztrált tőle megszokott gyönyörű képeivel.

A kötet az un. 3-5-8 perces mesék táborát erősíti, mely azt jelenti, hogy az egészen nyúlfarknyi meséken túl, több oldalas, bonyolultabb szövésű mese is helyt kap, így a szülő akár két különböző hosszúságú történetet is felolvashat a gyerkőcének lefekvés előtt.

Jelen gyűjtemény 6 db három perces, 6 db öt perces és 7 db nyolc perces mesét tartalmaz, melyek között mindenki megtalálhatja a maga kedvencét.

A válogatásba rengeteg kedvenc íróm is írt, s igencsak nehéz volt kedvencet választanom a mesék közül. Szőrösszívűnek kellett azonban lennem, s kiemelnem párat a többi közül, hisz minden mesét bemutatni igazán képtelenség volna...

Élvezetes olvasmány, amit majdnem egy ültő helyemben behabzsoltam. Kíváncsian vártam a következő és következő mesét, ki mit hoz ki ebből a témából. Jól esett különféle mesevilágokban barangolni, melyek közül volt, ami visszarepített a magyar népmesék világába, s volt, hogy a modern világba kúsztak be a fantasy-elemek. Emiatt több érdekes élményben volt részem olvasás közben...

A 3 perces mesék közül minden kétséget kizáróan Mrena Julianna történetét emelném ki, aki szórakoztató, humorban gazdag verses meséivel verhetetlen a maga műfajában kortárs magyar íróink között. Most egy olyan, nem mindennapi kissárkányt teremtett, aki nem azt csinálja, ami egy sárkánytól elvárható lenne, s bár szülei szeme fénye, mégiscsak jó volna, ha sárkányként viselkedne... Ennek megoldása végett a szülők orvoshoz fordulnak. 

Előbbi kellemes meglepetés volt számomra. Az író Áram nélkül c. ifjúsági regényével lopta be magát a szívembe, de kisebbeknek szóló írásához még nem volt szerencsém (kivéve az Apufa, de azt nem sorolnám kifejezetten a "mesék" közé...).

Kolozsi sárkánya idegen országból költözik cselekményünk helyszínére, ami az óvodaváltoztatáson túl még névváltoztatással is jár a számára, hiszen ki tudná kimondani az ő kacifántos nevét? Az új környezettről és beilleszkedéstől való félelem mellett azonban ott van az is, hogy a sárkányoktól mindenki retteg, hisz vérszomjas, folyton tüzet okádó rémségként gondolnak rájuk... Vajon sikerült beilleszkednie Gábornak az új oviba?

Mészöly Ági meséjének főhőse a dracénának nevezett fa, melynek neve a sárkányfa, az ógörög nőstény sárkány nevéből ered. A fa távoli rokonai, a sárkányok közé vágyik, s bármit megadna azért, hogy végre ő maga is a felhők fölött repülhessen. Egy boszorkány teljesíti a kérését, ám társai szerint nagy árat fizet érte...

Berg Judit a hisztinek, az ellenállásnak teremtett egy sárkányt, aki megtestesíti főhősnőnk dacos viselkedését, ellentmondását és duzzogását. Ám míg történetünk elején a sárkány egészen aprócska, az idő előrehaladtával, ahogy nő a harag a kislányban, úgy növekszik ő is... A kislány pedig már nem akar mindig duzzogni és ellenállni a szüleinek. Mi lesz a megoldás?

A tavalyi évben felfedezett Simonfalvi Ancsa meséje ismét egy királyról szól, aki népe kérésének eleget téve felkerekedik, beveszi magát a rengetegbe és megpróbálja megtalálni a félelmetes sárkányt, amitől alattvalói rettegnek. A király azonban újra és újra elodázza a találkozást, hisz a lelke mélyén nem szeretné bántani a sárkányt, aki természetesen szemmel követi a király útját...

Az írónő tavalyi első könyve, az Ali király karácsonyi vacsorája - mely nekem is azonnal kedvencem lett -, idén elnyerte a Hubby-díjat Elsökönyves kategóriában, amihez ezúton is még egyszer szívből gratulálok! 

A kötet nyolc rövid mesét és egyben kalandot tartalmaz, melyek visszaidézik gyermekkori emlékeinket, s mindazon kalandokat, melyeket mi magunk találtunk ki a zöldellő udvaron...

Jerkó nagypapának és a festéknek köszönhetően varázshintázik, beszél a madarakkal; játékos vetélkedőt rendez a homokozóban a hangyákkal és bogarakkal; csodálatos biciklin száguld és űrutazáson vesz részt; faházikót épít nagyapóval, rajztáblára rajzol, majd kiköt az Északi-sarkon; születésnapi bulin vesz részt a dinoszauruszok világában és lemerül a tenger mélyére is. 

A csodálatos nagyapó egy gyönyörű bokrétába kötött nyári kalandgyűjtemény, mely régi idők varázsába repíti el az olvasóját. Kreatív kalandokban, ötletekben és szeretetben gazdag mesegyűjtemény, melyet Török Bianka gyönyörű látványvilága kelt életre. Egy igazi gyöngyszem a mesekönyvek mai piacán, mely főszereplővé emeli a nagyszülőket, s felhívja a figyelmet a velük eltöltött idő fontosságára, mely örök élménnyel gazdagítja az unokát és a felnőttet egyaránt.

Amikor kezembe vettem a kötetet és elkezdtem olvasni, az első gondolatom az volt, hogy végre egy igazi, picit régies mesegyűjteményt tartok a kezemben, melyben a hangsúly a nagyszülő és az unoka kapcsolatán van. Egy igazi nagypapás kötet, melyből kevés van a piacon, kisfiú főszereplővel, akik a lányok mellett az utóbbi időben szintén picit háttérbe szorultak...

A történet felidézte bennem a régi nyarak emlékét. Bár én sehová sem utaztam, hisz a nagyszüleimmel együtt laktunk a kertes házban, a város falusi, kieső vidékén, ehhez hasonló, s pont ugyanilyen kalandokat én magam is átéltem nagypapám társaságában. Nem egyszer állított fel ő is nekem régi, rozoga fémkádat az udvaron, hogy a nyári melegben pancsolhassak; nem egyszer vitt magával a hegyre biciklivel, vagy gyalog, s teljesítette a legképtelenebb kéréseimet és megvalósította a bolond ötleteimet is. Mivel nagypapám már 14 éve nincs velem, s ő volt az egyik legfontosabb ember az életemben, ezért a kötetet még inkább közelinek éreztem magamhoz. A mesék olvasása közben a nosztalgia és az emlékezés jóleső érzése mellett elöntött egy pici szomorúság is. Egyrészt a múlt elvesztése és papó hiánya miatt érzett szomorúság, másrészt azonban annak a szép, idillibb világnak az elvesztése iránt érzett fájdalom, mikor még mertünk álmodni... A gyermek a felnőttkorba lépve elveszíti ezt a hatalmas fantáziát, mellyel varázslatos világokat és kalandokat képzel el magának és képzelőerejével szinte valóságosnak teremti meg azt maga körül, melyben élhet, létezhet, kalandozhat. Kár, hogy a felnőttek nem tudnak már így álmodozni, s ennyire valóságos képeket teremteni maguknak - no, de erre vannak a bámulatos teremtőerővel megáldott írók és illusztrátorok, akik különös, csodákkal teli világokat alkotnak nekünk. ;)

Simonfalvi Ancsa ismét értéket teremtett. Második kötete is varázslatos, elbájoló, s a téli kaland után most a nyári forróságba repíti el az olvasót. Csak remélni tudom, hogy vidéken a gyerekek még megtapasztalhatják ezt a fajta kikapcsolódást és a maguk által elképzelt élményeket, melyekhez nincs szükség kütyükre, csupán a saját fantáziájukra... A felnőtt olvasó pedig talán maga is elkezd majd egy picit álmodni és merengni a mese olvasásának hatására, mely közben - biztos vagyok benne -, visszakap majd valamit a régi, elfelejtett emlékei közül, visszarepül gyerekkorának varázslatos tájaira, míg a célközönség, az apró olvasó maga is elkezd majd vágyni a természetbe, s talán ő maga is megalkotja saját fantáziavilágát.

Sajnos manapság, mikor még a nagyszülő is dolgozik, már kikopni látszik az életből ez a fajta időtöltés, a közös nyarak - kivéve, ha a szabadsága alatt fogadja a nagyszülő az unokákat -, ami szörnyen sajnálatos. Kellenek a kalandok, a saját fantáziánkban való elmélyülés - mely manapság sokszor menekülés is egyben -, a kütyük nélkül töltött órák, mely engedik szárnyalni a képzelőerőnket, a kreativitásunkat és a gondolatainkat. 

Simonfalvi Ancsa Ali ​király karácsonyi vacsorája c. meséje a Pagony kiadó idei karácsonyi könyveinek táborát erősíti. Noha maga a történet nem kimondottan karácsonyi, inkább egy varázslatos téli kaland, melynek keretét a karácsony és az ünnep szelleme adja, mégis ott a helye a karácsonyi mesék táborában, erősítve azokat.

Ali király története - melyben a címszereplő országába kalandozhatunk el - egy szívet melengető és humorban gazdag varázslatos mese, amit Agócs Írisz gyönyörű képi világa kelt életre. 

Mesebeli királyság, bátor unokák, kutyus, sárkány, szörny, egy lápi "tündér" és egy varázslatos merőkanál... Induljunk el Ali király birodalmába és nézzük meg közelebbről a történetet!

Történetünk Ali király varázslatos birodalmában játszódik, ahol a király a legjobb szakács hírében áll. A király, varázslatos merőkanala segítségével minden étkezéskor jóllakatja alattvalóit, akiknél ember finomabbat és jobbat még nem evett...

Miután Ili királyné trónusára ájul, s miközben Ali király az igazat álmát alussza, a királyi pár unokáira vár a nemes feladat, hogy kiderítsék, vajon ki lopta el a merőkanalat? 

Merőkanál nélkül nincs karácsony, nincsenek finomságok, s azt sem lehet tudni, miként is fogadja majd a hírt a jóságos király...

Főhőseink a királyi corgival az oldalukon hosszú kalandra indulnak, hogy kinyomozzák a tettes kilétét. Vajon ki lopta el a merőkanalat?

A hegyekben élő remete? A félelmetes jeti? Az Arany-hegy sárkánya? Vagy netalán a Lápi Rittyó?

A jóságos királyi pár békében uralkodik, s alattvalóik boldogabbak nem is lehetnének. A trónusról nem lenézve, hanem az emberekkel együtt élve, barátságban és békében kormányoznak, egyenlő félként kezelve a népet, akiknek jólétéről maga a király gondoskodik. A fizikai jólét az étel formájában érkezik, melyet a király, varázslatos merőkanala segítségével korlátlan mennyiségben tud előállítani. Ali főzőtudománya és cukrászképességei vetekedik a legnagyobb séfekével is, azonban itt sem kell szó szerint érteni a varázslatos jelzőket, hiszen, ha jól olvasunk a sorok közt, rájöhetünk, hogy az a merőkanál egy egyszerű konyhai eszköz, míg a varázslatot a király jósága és hatalmas szíve adja...

Nem szeretnék mélyebben belemenni a mesebeli jelzők magyarázatába és mindabba, amit én magam beleláttam ezekbe a csodálatos, varázslatos képességekkel felruházott tárgyakba, de érdemes volna egy nagy beszélgetésben elmerülni a mese világáról, melyben kapcsolatokat és rejtett jeleket találhatunk a valós életre/egy jobb jövőre nézve...

Az Ali király karácsonyi vacsorájában benne van minden, ami egy jó téli, karácsonyi történethez kell. A modernebb körülmények közt élő, mégis mesés világból származó szereplők keverednek a mesebeli lényekkel, ahol jól megfér egymás mellett a sárkány és a varázslatos busz is.

Megjegyezném, szülő - és ember - legyen a talpán, aki képes hibátlanul végigolvasni a Lápi Rittyó nevét a gyereknek felolvasás esetén, akit nekem sikerült az elején rendre Lápi Ringyónak olvasnom, s halálra röhögni magam a névválasztáson. ^^ Maga a karakter már nem nyerte el a tetszésem, negatív szereplő lévén, ám a neve kétségtelen a kedvenceim közé került.

Személyes kedvencem az Arany-hegy sárkánya lett, kinek megszületését Agócs Írisz Facebook oldalán már volt szerencsém korábban is látni, s aki egy igazán szívet melengető, bájos karakter lett, akinek sikerül megdönti a sárkányokról szóló sztereotípiák egy részét is.

A mese varázsát természetesen nem csupán maga a jól sikerült szöveg és a kalandos merőkanál-keresési expedíció adja, hanem a látványvilág is, amiről Agócs Írisz-rajongóknak tulajdonképpen nem is kell sokat regélnem, kinek neve garancia a minőségre. Ám aki most ismerkedne az egyik legjobb magyar illusztrátorunk képi világával, annak elmondom, hogy elképesztően varázslatos, egyedi karakterei szinte lelépnek a lapról, s olvasás közben körénk telepednek, megelevenednek a szemünk előtt, s mi magunk is ott találjuk magunkat a havas tájakon Ali király birodalmában, a merőkanálért indult expedíció kalandos ösvényén!

Szeretet, jóság, igazságos királyi pár, a természet csodái, mesés tájak, mesebeli lények és a Lápi Rittyó ^^ - ez mind és még ennél is több az Ali király karácsonyi vacsorája, ami arra vár, hogy a karácsonyfa alatt lapulva hatalmas örömöt szerezzen a gyerekek és felnőttek számára a magában hordozott, rejtett varázslattal! :3