A Pagony a társast 9 és 99 év közöttieknek ajánlja, s azt hiszem, ez az életkori meghatározás tökéletes is ehhez a remek játékhoz. Az Abszolút képtelen sztorik 3-6 fővel játszható játék, míg a játékidejét 60 percesnek hirdeti a doboz.

Kukkantsunk bele először ebbe a szép kék-narancs dobozba, s nézzük meg, mikkel fogunk játszani. Győri Hanna és Lencse Máté játéka 6 különféle karakterkártyát és a színben hozzájuk passzoló, színenként szintén 6 db, összesen tehát 36 szavazókártyát tartalmaz, melyek mellé 9 számkártya, 30 db kétoldalas "sztorikártya", valamint egy használati útmutató s egyben sztorifüzet és 1 db jegyzettömb is tartozik.

A játék, a tavaly megjelent Abszolút elfelejtett szavak tematikáját követi. A játék kezdetekor a játékosok karaktert választanak, majd magukhoz veszik a karakter szavazókártyáit, továbbá egy papírt és egy tollat/ceruzát, ez lehet a játékban található jegyzettömb, vagy egy darab otthoni papír is akár.

Ezt követően a játékosok megkeverik a kilenc számkártyát, amit fejjel lefelé az asztal közepére raknak - húzópakli gyanánt. A sztorikártyák megkeverését követően minden játékos húz egy sztorikártyát, amit letesz maga elé. A kezdőjátékos felcsapja a legfelső számkártyát, s indulhat is a játék.

A felcsapott számkártya megmutatja a játékosoknak, a sztorikártyán melyik sorban található szóval/szókapcsolattal/utasítással kell mondatot alkotniuk. Miután mindenki leírta, majd felolvasta a leírt mondatot, a játékosok a karakterkártyáikhoz tartozó szavazólapokkal tudnak szavazni egymásra aszerint, kinek a mondatát/írását ítélték legjobbnak, a legfrappánsabbnak.

Érdekesség azonban, hogy a kilenc körből csupán nyolc mondat/nyolc kör lesz az, amiből a történet megszületik, míg a kilencedik maga a cím lesz, hiszen egy történetnek cím is kell - nemdebár? (A címet egyébiránt a 8-as számú kártya jelöli.)

A játékot mi magunk négy fővel játszottuk. A karakterkártyák közül a kardot viselő hercegnő, a sárkány, a mágusfiú, valamint az általunk könyvtáros hölgynek látott és elnevezett karaktereket választottuk ki, s írtuk meg közösen a Hát miféle rőzsegyűjtős, kalózos, némafilmes, hegymászós történet lesz ez, kérem szépen??? címet viselő történetet, aminek bár se füle se farka nem lett, s a mondatok is csak hellyel közzel kapcsolhatók össze (hisz a nyertes mindig más lett), végtelenül vicces történet kerekedett ki a végére, minek megírása közben rendkívül jól szórakoztunk. A játék ugyanúgy kedvencükké vált, mint az Abszolút elfelejtett szavak, aminek a játékidejéhez képest a sztori megírása természetesen hosszabb időt követel, azonban a gondolkodás, ötletelés, a minél kreatívabb és érdekesebb, avagy humoros mondatok kitalálása és megírása közben rengeteget szórakoztunk, s kockásra nevettük a hasunkat. A kártyákon szereplő szavak ugyanúgy elrepíthetnek minket a fantázia földjére, mint ahogy a mindennapi életünket, problémáinkat, avagy az éppen aznap megtörtént eseményeket is mondatokba, s történetbe tudjuk fűzni, amik a szórakozás mellett terápiás jelleggel is bírnak, hisz kinevettük, magunk mögött hagytuk, elhantoltuk az aznapi konfliktusainkat, amik borsot törtek az orrunk alá.