Vadadi Adrienn Matricás Laci könyvsorozata régóta a szívem csücske, ám sajnos eddig nem volt lehetőségem minden kötetet elolvasni. A Pagony kiadónak köszönhetően azonban most behabzsolhattam a matricás rabló további kalandjait is! ❤ A Matricás ​Laci és a nagy zenebona a Most én olvasok! kiadói sorozat 3. szintű olvasmányait gyarapítja. 

A Most én olvasok! a Pagony egyik kiemelkedő kiadói sorozata, mely elsősorban a fiatal, az olvasást éppen elsajátító és gyakorló alsó tagozatosoknak készült. Az olvasástanítást és olvasás gyakorlását segítő könyvek 0-4. szint közötti olvasmányokat kínálnak a kicsiknek, egészen a nagybetűs, kevés szöveget tartalmazó kötetektől a már komolyabb, összetettebb és bonyolultabb történetekig. 

A Nagybetűs (0.) szintben a kezdő olvasók szótagolt, nagybetűvel szedett szöveget olvashatnak, ahol még az illusztrációk dominálnak, s ahogy haladnak előre és lesznek egyre ügyesebbek, úgy nehezednek a szintek is, míg végül az illusztráció helyét is átveszi a szöveg, s csupán néhány kép marad a kötetben, megfűszerezni a történetet.

Vadadi Adrienn első Matricás Laci-kötete 2018-ban látott napvilágot, melyet aztán követett még öt rész. A sorozat különlegessége, hogy az öt szinten túl egy további extra kötet is napvilágot látott, így Matricás Laci kalandjait összesen hat kötetben olvashatjuk. A hatodik rész a Most angolul olvasok! I CAN READ! kiadói sorozat tagja, mely a mesét magyarul és angol nyelven is tartalmazza. Ezzel a kiadó a kezdő angol tanulóknak segít a nyelv elsajátításában.

Egy szép napon - csakúgy, mint mindig - Matricás Laci rabolni indul. Nem számít mit, a lényeg, hogy a nap végén ne legyen üres a zsákja. Az élet pedig úgy hozza, hogy ezen a napon valami igazán különleges ragadja meg kétbalkezes rablónk figyelmét. Ez a valami egy különleges muzsika, egy gyönyörű dallam, mely egy piros ház ablakán szűrődik ki. 

Főhősünk nem tétlenkedik, azonnal visszamegy a házhoz, ahol legnagyobb rémületére Sárikát fedezi fel. A dallam azonban újra és újra elszökik előle, míg végül főhősünk úgy dönt, ellopja az egész gyereket, muzsikástul, kottástul, hangszerestül együtt. Mivel azonban a rablót kiveri a víz a kislánytól, végső elkeseredésében csak a hangszert lopja el, ám Sárika felfedezi a turpisságot és az egész városon keresztül üldözni kezdi a "rabló bácsit"...

Matricás Laci, szerencsétlenségének köszönhetően pedig a rendőrségen találja magát... Mi lesz most vele? 

A Matricás Laci és a nagy zenebona a kedvenc kötetem lett a sorozatból! A történet végtelenül humoros, rengeteg helyzetkomikumot tartalmaz, s képtelenség nem szeretni ezt a belevaló, ám kissé szerencsétlen és tökkelütött rablót! ❤

A Matricás Laci-könyvek kalandban és humorban, őrült, kreatív ötletekben gazdagok, a szó legjobb értelmében véve. Vadadi Adrienn remek, fantáziadús kalandokat vetett papírra, s a 3. szintű olvasmány még inkább kiemelkedik a többi közül.

A kötet központi eleme, az elrabolandó dolog szó szerint átszövi a történetet, s a muzsika varázsa, az édes dallam, azzal, hogy ennyire "elrabolhatóvá" válik megmutatja, milyen fontos szerepet játszik az ember életében a muzsika, ami átjárja testünket-lelkünket, elbódít, s mély érzéseket csikar ki belőlünk.

Ahogy a többi kötetben, úgy itt is interakcióba lép Matricás Laci és Sárika, akik folytatják macska-egér játékukat. A belevaló, cserfes, ámde naiv kislány most sem hagyja magát lerázni, ám ez a kaland egy egészen váratlan végkifejletbe fut ki, ami megmelengeti az ember szívét (azon kívül, hogy hatalmas kacagásra is fakaszt). Szerepet játszik ebben a rendőr is, aki szintén lényeges szerephez jut ebben a kötetben.

Matricás Laci karaktere és történetei elég erősen megosztott a molyos olvasóközönség körében. Sokan ritka ellenszenvvel viseltetnek a karakter iránt, s mikor először olvastam ezeket az értékeléseket és kommenteket, amellett, hogy szíven ütött azok negativitása, úgy álltam értetlenül is a dolog előtt, s bevallom, ki is nevettem ezeket a fanyalgókat... 

Mára a világ "túlérzékeny" lett... A kortárs mesékben úgy tűnik, nem lehetnek rablók és haramiák, avagy a kalózok nem ihatnak rumot... Mert hát szerencsétlen gyerek mit tanul ebből? Figyelem! Szarkazmus következik! Természetesen maga is rabolni indul és lerészegedik... 

Nonszensz, ugye??? Őszintén, mindamellett, hogy körberöhögöm ezeket a véleményezőket és efféle idióta teóriákat, mélységesen el is szomorodom, hogy manapság már nem lehet szabadon mesélni a gyerekeknek... Mert ugye mi magunk is elmentünk felvágni az erdőbe a farkas hasát, vagy levágtunk egy picikét a sarkunkból, hogy az beleférjen egy szép topánkába...

Matricás Laci történeteit a nagyszerű Mayer Tamás illusztrálja mesteri módon, aki ebben a kötetben is brillírozott! Az izgalmas, torokszorító pillanatokat is magában rejtegető történetet tökéletesen kiegészíti a csodálatos színvilágú, élénk képi világ, mely filmszerűen pergeti le a szemünk előtt a cselekményt.

Vibók Ildi A ​maci-akció c. mesekönyve a Pagony kiadó gondozásában jelent meg. A kötet a Most én olvasok! kiadói sorozatot gazdagítja, s remélhetőleg egy teljes sorozatot kiad majd, ami azt jelentené, hogy négy további történetet várhatunk, majd izgulhatunk végig, melynek főszereplői különleges "totemállatok"...

Főhőseink úgynevezett totemállatok, akik a Totem Suliba járnak és későbbi jövőjükre készülnek fel, amiben ki-ki a maga gazdájának segíti majd az életét. 

Perdi, a papagáj azonban ennél többre vágyik, s úgy döntenek, önálló kalandra indulnak - gazdák nélkül!

Vibók Ildi érdekes világot vázolt fel a kötetben, ami szépen bővíthető, s remélhetőleg nem kell sokat várni egy újabb állati kalandra. Ahogy már megszokhattuk, Mayer Tamás illusztrációinak köszönhetően a külcsín is gyönyörű, az állatkák cukik, s én magam, pókfóbiásként először mondhatom, hogy életemben nem láttam még ilyen aranyos óriáspókot, mint Lizi, akitől nem csak hogy nem rázott a hideg, de ha a való életben is ilyen aranyosak volnának ezek a hatalmas jószágok, még én sem félnék tőlük... Sajnos ez azonban csak ebben a mesevilágban van így, mindenesetre üdítő volt számomra olyan karakterről olvasni, akinek a szájából elhangzik milyen undi, ijesztő is ő, miközben elképesztően bájosan néz a nyolc szemével... ^^ 

Mint ahogy többen leértékelték és kevésnek ítélték a legújabb sorozatok nagybetűs szintjeit (pl. Rumini és a látóüveg), úgy sajnos erről a kötetről is olvastam már negatív véleményt, ám én igyekszem megvédeni ezeket a bevezető köteteket, amik a felnőtt olvasók számára keveset nyújtanak...

A legfrissebb kötet a tengerek mélyére, a sarkvidékre, a jégtáblák olvadásának helyszínére kalauzolja az olvasót, ahol szemtanúi lehetünk valami nagynak és jelentőségteljesnek, s amiről gyakorta hajlamosak vagyunk nem tudomást venni...

A Hová tűntek a krillek? egy, a természetet és a globális felmelegedést a középpontba állító nyúlfarknyi kalandregény, amiből a célközönség mellett a felnőttek is rengeteget tanulhatnak, de legalábbis felfrissíthetik ismereteiket többek között az állatvilágról.

Történetünk főhőse "az unoka", akit Berti bácsi kér kölcsön a szüleitől néhány napra... Főhősünk szereti az állatokat, s szeret a nagybátyjánál lenni, ám az iskolai elfoglaltságok mellett/miatt erre sajnos egyre kevesebb ideje van. Főhősünk szeretne cápát is, de tisztában van vele, hogy azt igencsak nehéz lenne otthon ellátni... ^^

De kanyarodjunk vissza a történethez. Főhősünk örömmel látogatja meg tudós és kalandor rokonát, aki egy egészen különleges házban él.

Berti bácsi szintén nagy állatrajongó, aki papagájával, macskájával és kaméleonjával él egy fedél alatt. Az "öreg" egy titokzatos, segélykérő üzenetet kap a Déli-sarkról. Az üzenetet egy bizonyos Scotty küldte, s állítólag rendkívül nagy a baj...

Főhősünk Berti bácsi, valamint Gáspi, a kaméleon társaságában útra kél a "Cápán" a Déli-sarkra, ám a megadott koordináták megérkezéskor tévesnek bizonyulnak... Hőseink azonnal bajba kerülnek, mikor a tengerfenék felé sodródnak, s közben kiderül, hogy a baj nagyobb, mint gondolták: a koordináták ugyanis tökéletesen pontosak, ám a landolásra kijelölt jégtábla már elolvadt...

Hőseink újabb és újabb utazásokat tesznek (ugrálnak térben a Cápa segítségével), tévedésből kikötnek az Északi-sarkon, s természetesen felgöngyölítik a probléma forrását is...

A történet a globális felmelegedésről és annak káros hatásairól (is) szól. A jégtáblák olvadnak, az állatok pusztulnak, eltűnik a táplálék, a hideghez szokott állatokra káros hatással van a felmelegedett levegő. Legyenek akár a tengerek mélyén, akár a felszínen, a probléma valós, s nem mehetünk el szó nélkül a tények mellett. 

A meseregény nagy igazságokat és megfontolandó/követendő gondolatokat tartalmaz, s bár tökéletesen alkalmas arra, hogy felhívja a célközönség figyelmét erre a problémára, azt kell mondanom, mint több ilyen témájú könyvnél is - a mai felnőttek fejébe kellene beleverni, hogy változtatni kellene, hisz egyelőre ők azok, akik már most tehetnének valamit.

A meseregény egy remekbe szabott, titkokkal és kérdésekkel átszőtt izgalmas expedíció története, amiből a célközönség rengeteget tanulhat, s remélhetőleg ahogy növekednek, úgy érnek majd be ezek az információk, s válnak a kis olvasók a környezetükre vigyázó felnőttekké...

A kutatás mellett Béla, a papagáj és Amélia, a macska szolgáltatja a kiegészítő információkat számunkra, akik jelentéséből rengeteget megtudhatunk a kötetben szereplő fajokról, úgy mint a bálna, a pingvin, a fóka, a krillek. No, de mik azok a krillek? Elárulom, jelentős szerepet töltenek be a regényben, s a táplálékláncban is, s számomra rendkívül informatív dolgok derültek ki ezekről a nem mindennapi teremtményekről.

A komoly téma ellenére a történet humorban gazdag, s nem egyszer mosolyogtat meg, vagy késztet hangos nevetésre, ami egyáltalán nem elhanyagolható egy komolyabb témánál. Éppen ezért ajánlom szívből a téma iránt érdeklődőknek, az állatvilág szerelmeseinek, s mindenkinek, aki egy izgalmas és titokzatos expedíció részese szeretne lenni!

Ahogy Vibók Ildi korábbi köteteit, úgy ezt is Mayer Tamás gyönyörű illusztrációi díszítik, s teszik teljessé. Tamás képi világa sosem okoz csalódást, gyönyörű illusztrációit böngészve filmszerűen pergett le előttem a cselekmény, s azt kell mondjam, a Pagony ismét egy tökéletes Vibók-Mayer kötettel gazdagította a könyvespolcomat! 

A meseregény viszonylag rövid, mindössze 128 oldal, nagyobb betűvel szedett és sok szép illusztrációval gazdagított, ezért könnyen lehet vele haladni. A történet pillanatok alatt beszippant, tehát nem is lehetne olyan egyszerűen félrerakni a kötetet, s tekintve, hogy a Zseblámpás Könyvek családjába tartozik, így a rövidsége sem meglepő, hisz a cél, hogy az apró, kezdő olvasók sikeresen és önállóan el tudják olvasni ezeket a történeteket, amit egyébként felolvasásra és közös esti kalandként is ajánlok a szülők és gyerkőcök számára!

Az első kötet, A szupercsapat /Mire jó az oltás?/ még 2020-ban jelent meg, s azt hiszem, nem is kell nagyon magyaráznom a kötet létjogosultságát és létrejöttének miértjét. 2021-ben érkezett meg a második rész, A szuperlétra /Mire jó a DNS?/, ami a genetika világába kalauzolta el érthető nyelven a célközönséget és a felnőtteket is.

Mondom ezt úgy, hogy mindkét előző kötet öt csillagos értékelést kapott nálam, A szuperdió azonban még így is kiemelkedik közülük! Amint kinyitottam a könyvet, s megláttam Mayer Tamás gyönyörű illusztrációt, azonnal beleszerettem az "apró kis fickókba", akik az agyunkban dolgoznak fáradhatatlanul, míg az első mondat, az első bekezdés után nem volt megállás. Olyannyira magával ragadott a szöveg, hogy faltam a sorokat...

Apró kis hercegnőnk, Emma életében beköszönt az őszi szünet, ám az íróasztala tengernyi könyv alatt rogyadozik... Minden jel arra mutat, hogy Márta néni bizony igencsak elvetette a sulykot, mikor a szünidőre feladta ezt a rengeteg házit!

Képtelenség! Emma szerint az őszi szünet a pihenésre, kirándulásra és kikapcsolódásra való, ám ennyi házi feladat mellett kizárt dolog, hogy bármire is jusson idő! Itt semmi más nem segíthet, csupán egy szuperagy!

Doki szombat reggele azonban nem indul felhőtlenül, s még az egerei is megszöktek! Mikor azonban egy teljesen feldúlt, kétségbeesett kiskirálylány viharzik be az ajtaján, nem tehet mást, meg kell mutatnia, milyen csodálatos is az emberi agy...

A szuperdió /Mire jó az agy?/ engem teljesen rabul ejtett! Régi biológiai tanulmányaim köszöntek vissza az emlékeimből a sorokat olvasva, amikről nem is gondoltam volna, hogy még valahol benn szunnyadnak. No, de pontosan erre a meglepő tényre és még rengeteg minden másra világít rá ez a kötet, s enged bepillantást az egyik legcsodálatosabb emberi részünkbe, az agyba...

A szuperdió szuper olvasmány! Nem csupán szórakoztat, de észrevétlen módon tanítja meg a legapróbb érdekességeket is az olvasóval, legyen az akár gyermek vagy felnőtt.

Vibók Ildi Emma-sorozatában azt szeretem, hogy rendkívül élvezetes, szórakoztató módon tanítja biológiára az olvasót, s beszél rendkívül fontos dolgokról, melyekkel az ember fia és lánya nem árt, ha tisztában van. Ahogy a védőoltások fontosságának kérdése és az immunrendszerünk megismerése, úgy a DNS és az agy szerteágazó működése is mind-mind nagyon fontos és lényeges tudomány, amivel bár részletesen soha nem foglalkozik az átlagember, ebben az olvasmányos formában vétek volna kihagyni akár egyetlen sorát is!

A kötetben igazi egyéniségekkel találkozhatunk Dumás, Laza vagy épp Tivadar személyében, akik egy-egy területért felelősek, s akik három napon át tanítják és okítják Emmát, aki lassan ráébred, milyen szuper agy is van az ő fejecskéjében...

Külön kiemelném a Menzacsata kártyajáték rendkívül kreatív promotálását, aminek az illusztrációja szintén Mayer Tamás nevéhez köthető. Figyeljétek a képeket alaposan! ;)

A Mayer Tamás által illusztrált kötet azonnal felkeltette a figyelmemet, tekintve, hogy az egyik kedvenc illusztrátorom munkájáról volt szó. A kötet szinte egy időben jelent meg A hét kisrobot és a robontó  c. mesekönnyvel, ám hiába robotok a főszereplők, s hiába a robot, mint központi téma - a két kötet tartalma egymással össze sem hasonlítható...

A robotok és a téma a fénykorát éli, külföldön sokkalta nagyobb mértékben, mint idehaza, ám piciny hazánkba is egyre jobban kúszik be ez a világ, s a robotokat imádó gyerkőcök, apró olvasók igényét egyre jobban igyekszik kielégíteni a könyvpiac. Ám míg a fentebb említett kötet vidám, szórakoztató mesék gyűjteménye, ami tökéletes kikapcsolódást nyújt, addig Nagy Ervin története ennél sokkalta komolyabb témát boncolgat... A Robotmese a mai, sötét internetes világba kalauzolja el az olvasót, amiben megjelenik minden, aminek a felhasználók ma ki vannak téve - zaklatás, trollkodás, bántalmazás...

Főhősünk, az eleinte "xfc0098zrc" névre hallgató parányi kisrobot egy virtuális játék alapvető kelléke, akit a játékosok a legtöbbször fedezék gyanánt használnak. Mivel az egymás ellen játszó játékosok egy fedezéket nem kedvelhetnek - hisz az ellenség képes mögötte megbújni -, a kisrobotot nem igazán szeretik, ám neki nincs más választása, ilyennek programozták.

Egy nap azonban felbukkan a kisrobot valódi édesapja, a programozó-játéktervező, aki felszabadítja kisfiát és a Kék Lovag nevet adja neki... A kisrobot nem érti, mi történik, ám az apukájával való beszélgetés során egyre jobban vágyni kezd a szabadságra. A tét azonban óriási! Az apja ugyanis azt mondja, igazi robot válhat belőle, ha valaki azt mondja neki: "Szeretlek!".

Miután Kék Lovag szabad lesz, s minden további következmény nélkül szaladgálhat a virtuális térben, rengeteg furcsaság történik. A kisrobot eleinte úgy gondolja, nagyon egyszerű lesz megszerettetnie magát valakivel, hisz ő egy igazán jóravaló lény, ám az internet tele van hatalmas, pusztító veszélyekkel, gyűlölködő mocsarakkal és undorító férgekkel...

Adott a főhősünk, egy végtelenül naiv és ártatlan, jóravaló kisrobot, nevezett Kék Lovag, aki bár tisztában van azzal, hogy nem borítja az egész világot rózsaszín köd, mégsem ismeri a csalárdságot, a bántalmazást, az agressziót - egyszóval a gonoszt... Útja során azonban megtapasztalja, miféle csúf lelkű emberek és lények is élnek ebben a világban, akiknek egyedüli célja a mások bántalmazása. Itt, jelen esetben leginkább szóbeli bántalmazásról van szó, hisz a fő téma az internet veszélyes világa, ám megjelenik benne a tettlegesség is.

A zaklatás és a verbális bántalmazás aranykorát éljük, s már az iskolapadban megtapasztalhatjuk társaink gonoszságát... Én magam többször írtam már arról, milyen zaklatásokban volt részem, így a téma engem mindig mélyen felkavar. Sajnos az utóbbi időben, mióta a világ ennyire PC lett, még többen bántottak meg az interneten keresztül, ahol arc nélkül (sokszor valódi név nélkül is...) mindenki elég bátornak érzi magát ahhoz, hogy belegázoljon az ember lelkébe, és elhordja mindennek, ami csak az eszébe jut. A fejre a koronát az adja, amikor a támadónak társai is vannak és nyeregben érezve magát porig aláz valakit, aki már nem mondhatja el az őszinte véleményét.

Sajnos manapság olyan, mint szólásszabadság már nem létezik, s ehhez az aktuális politikai viszonyoknak úgy gondolom semmi köze, a "politikai korrektséghez" már annál több... Nézzünk egy egyszerű példát. Manapság mindenhol tombol a PC, a fehérek elleni rasszizmus elképesztő mértékben jelen van, hiába dugják sokan homokba a fejüket, s nem merik leírni a véleményüket. Manapság, ha valaki le meri írni, hogy Boleyn Annát miért egy fekete színésznő játssza, az már egyenlő a legmocskosabb rasszistával, akinek a pokol legmélyebb bugyraiban a helye. Holott ennek a színészválasztásnak a nemtetszése minden, csak nem rasszizmus... Ennél részletesebben nem megyek bele a témába, de látnotok kell, miről szól az internetes zaklatás manapság. 

Az interneten, az arcukat és nevüket nem vállaló, fröcsögő, mocsokkal teli szitokáradatokról, amiknek a gyerekek - és a felnőttek is - nap mint nap ki vannak téve. A szóbeli bántalmazásról, ami egy iskolában zaklatásig fajulhat, mint Bence, Máté és Kitti esetében.

A kötet két fiú középpontba helyezésével mesél egy "duci" kislány zaklatásáról és bántalmazásáról, akinek egyetlen bűne, hogy nem 40 kg... Majd tovább haladva az események láncolatán láthatjuk, hogy ebben a történetben az igazán gonosz egyetlen fiú, Bence, akit otthon a mostohaapja bántalmaz, s ezért olyan mocsokul viselkedik minden földi halandóval, ahogy csak módjában áll és teheti...

A kötet célja, a célközönség számára az internet és a való világ veszélyeinek bemutatása, melynek ábrázolásával talán a gyerekek óvatosabbak lesznek majd a virtuális tértben. Mindemellett azonban tükör a "rosszarcoknak" is, s megmutatja azokat a viselkedésmintákat, amiket messze el kell kerülnünk. Megmutatja, milyen rettenetesen csúnya is a bántalmazás mindkét formája, a zaklatás, az, hogy milyen sebeket tud okozni, s csak remélni tudom, hogy minden olvasó lelkét megérinti majd, s eljut a mondanivaló az agya legrejtettebb zugába is, mit illik, s mit nem...

Nem illik, s egyenesen mélyen elítélendő embertársaink bántalmazása, ahogy minden egyéb élőlényé is, s nagyon fontos önmagunk védelme és titkaink megtartása; a megfelelő emberben való megbízás, kiállás a saját igazunkért, a bátran szembeszállás a rosszarcok ellen, akik mindenkit bántanak...

A Matricás Laci - Kapj el! c. kártyajáték a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot, míg a játék megtervezése Kruppa Gergely nevéhez fűződik. 

Az illusztrátor, Mayer Tamás egyben a kötetek illusztrátora is, aki ismét egy lenyűgöző, élénk, élettel teli képi világot hozott létre.

A kártyajáték 3-8 fővel játszható, míg a játékidő mindössze 20 percre datálható.

Én magam nagy Matricás Laci-rajongó vagyok, ám játékos társaimnak fogalmuk sem volt róla, ki ez a matricákat osztogató bűnöző, vagy éppen az őt jó útra téríteni akaró Sárika. Éppen ezért a játékot némi bemutatóval kezdtem, majd kezdődött a szórakozás.

Jelen esetben már maga a kártyajáték doboza is a játék tartozéka, s nem csupán egy gyönyörű külsővel rendelkező "tasak", ami magában rejti a kártyalapokat, melyekből több félét is találunk a dobozban.

A Kapj el! tartozéka 1 db kezdőjátékos kártya, 10 db titkos karakterkártya, melyből az alap játékhoz 4 db Laci és 4 db Sárika tartozik, míg az igazán gyakorlott játékosok további egy Laci és egy cukrász kártyával is játszhatnak.

A karakterkártyákon túl fontos, lényegi rész a 81 darabos húzópakli kártyák összessége is, melyek összetétele a következők szerint alakul: 28 db Laci, 18 db rendőr, 19 db édesség és 18 db matrica, mely utóbbiak közül van olyan, amelyen különböző feladatleírások is szerepelnek.

A játékhoz természetesen tartozik még egy széthajtogatható, minden információt tartalmazó játékszabályzat is, melynek kivitele szintén szemet gyönyörködtető.

Következő napirendi pontunk a játék menete, melyből jelen értékelésben csupán az alapjáték leírását mondom el, s megpróbálok a lehető legegyszerűbben fogalmazni, ugyanis a játék megértése elsőre nem bizonyult túlságosan könnyűnek számunkra...

A játék célja: édességekhez juttatni Lacit és Sárikát, melyek közül az nyer, aki a legtöbb édességet bezsebeli. Azt azonban, hogy a játékosok melyik csapatot képviselik - senki sem tudja!

A karakterkártyák megkeverését követően minden játékos húz egyet, melyből kiderül, hogy ő Matricás Laci, avagy Sárika csapatát erősíti-e, ám ezt megtekinteni csupán szigorúan csak titkos módon lehet, s senkinek sem szabad elárulni, kinek a bőrébe is bújunk, avagy kinek a csapatát erősítjük. A karakterkártyákat (miután felfedték nekünk, kik vagyunk), lefordítva magunk elé tesszük.

Ezt követően kezdődhet a játék.

S innenstől kezdődik a "hazudozás"... avagy, a játékosok célja, hogy minél több édességet gyűjtsenek saját maguk csapatának, de ezt furfangos módon kell megoldaniuk. Minden játékos a kezéből egy lapot "színnel" lefelé középre helyez, s mond róla valamit. Például én Matricás Laci csapatában vagyok, ezért leteszek egy Lacit vagy egy matricát középre, és azt mondom, hogy rabolni indulok. Ez esetben igazat szóltam, de mondhatom azt is, hogy rendőr vagyok, és el fogom kapni azt a nyomorult betörőt. Nyilván ebben az esetben hazudtam, de lehetséges, hogy sikerült összezavarnom a társaimat, akiknek fogalmuk sincs, milyen kártyalapot is tettem le középre.

Ehhez hasonlóan a játékszabályzat több kitételt is bemutat, melynek figyelembevételével kell játszanunk a játékot, ám ezeket most képtelenség lenne mind felsorolni, s értelme sem lenne, ha nincs előttetek a játék...

Noha a játékszabályok megértését követően a kártyajáték már gördülékenyen játszható, néhány dolog megakasztott minket, s a jövőben itt-ott egy kis módosítással fogjuk játszani Matricás Laci és Sárika édességgyűjtő játékát...

Miért mondom, hogy bonyolult? Talán nem is ez a legmegfelelőbb szó rá, hisz a játékszabályok, a pakli összeállítása és a cél is egészen kristálytiszta, ám az, hogy mit mondunk, mit "hazudunk" a játék közben már tényleg csak az egyéni játékosok kreativitásán és ötletességén múlik. Noha én magam a játék végére egészen belemelegedtem a hazugságokba, feleslegesen állítanám azt, hogy bármelyik játékosom tudta volna, kivel lehet egy csapatban, ahogy azt sem, hogy teljes mértékben tudta volna, mit csinál... Az ide-oda röpködő mondatoknak nem volt se fülük, sem farkuk, bár az egyszer biztos, hogy egy-egy kört a gyorsan kitalált hazugságok végett villámgyorsan lejátszottunk. Természetesen felnőtt fejjel lehetséges, hogy mi túlbonyolítottuk az egészet, s ahogy az egyik játékosom mondta, a gyerekek tudnak csak igazán hazudni, ezért nekik ez gyerekjáték lesz, abban mindnyájan egyet értettünk, hogy a célközönség ezt a kártyajátékot önállóan, egymaga nem fogja tudni játszani, s értelmezni, ezért mindenképpen szükséges hozzá egy felnőtt. Amivel szintén nincs probléma, ha a játékot családi kikapcsolódásként használjuk, de a gyerkőcök imádnak ám a szülők nélkül is játszani, hasonló korú gyerekekkel...

A másik problémánk a játékkal az volt, hogy 4 fő játékos esetén hihetetlenül kevés az a 9 db édesség kártya, ami a pakliban található. Az állandó Matricás Laci és rendőr tumultus felfedése az asztal közepén számunkra teljesen elvette a kedvünket egy-egy kör után, s csak az itt-ott felbukkanó, cselekvést is igénylő matrica kártyák tudtak egy kis vidámságot csempészni a játékba, amiknek köszönhetően a monoton játék néha kicsit izgalmasabbá vált. Az, hogy ki kivel volt egy csapatban, s ki nyert, csupán a legvégén derült ki, de nekünk még egyáltalán tippünk sem volt, kikkel is lehetünk egy csapatban a játék közben.

Éppen ezért a következő alkalommal biztosan több édességkártyát csempészünk a pakliba, s kipróbáljuk, milyen arányban lenne még jó a játék, mert az utolsó körök végén sajnos csak egyszerűen tudomásul vettük, ki nyert, s hiába szórakoztunk jól egymás vicces mondatain, ha a vége nem adott katarzis érzést.

Vadadi Adrienn Matricás ​Laci Londonban /Stickers Laci in London/ c. kötete egy hónappal ezelőtt jelent meg a Pagony kiadó gondozásában a Matricás Laci... című sorozat hatodik tagjaként. Vadadi Adrienn humoros és szerethető története kezdetben a pici, kezdő olvasókat vette célba és a Most én olvasok! címet viselő kiadói sorozat tagjaként jelent meg, melynek célja az olvasóvá nevelés mellett az volt, hogy a különböző szinteken álló gyermekek megtalálják maguknak azokat a könyveket, amikkel az adott szinteken gyakorolhatják az olvasást. A Matricás Laci... sorozat egyes köteteinek nehézségi szintje folyamatosan növekszik, így a kezdő olvasókon át már a nagyobb, önállóan olvasni tudó és idegen nyelvet tanuló gyerkőcök is kézbe vehetik különc kis rablónk kalandjait, míg azon picúrok, akik a kezdetektől főhősünkkel tartanak, a vele töltött kalandok során nem csupán Matricás Laci összes kalandjába nyerhetnek bepillantást, de közben ők maguk is láthatják, milyen rögös, de gyönyörű és hosszú utat tettek meg az olvasás képességének elsajátítása során... 

Történetünk főhőse, Matricás Laci Magyarországot hátrahagyván épp London utcáit rója. Matricaosztogató rablónk olvasó előtt nem titkolt szándéka, hogy ellopja a királynő koronáját és hazatérvén otthonába, koronával a fején végre megnyugvást leljen, hiszen egy királyt senki sem bánthat... ^^ Szeleburdi, de végtelenül szerethető főhősünk tervébe nem várt hiba csúszik, ugyanis Lacinak fogalma sincs arról, merre is keresse a koronát és a királynő palotáját. Félénk hősünk ilyen-olyan indokokat gyártva több járókelőt is elszalaszt, míg végül egy parányi kislányt választ ki magának, aki kamerája mögött "bujkál"... Rablónk nem is lehetne ennél pechesebb, ugyanis nem mást sikerül kiválasztania magának a tömegből, mint Sárit, ezt a kócos kislányt, akitől Laci titkon bizony iszonyúan fél... Sári azonban szereti a rabló bácsit, akit el is kalauzol a királynő lakhelyéhez, ahol főhősünk teszi, amit tennie kell és elindul megszerezni a koronát...

A kötet - mint ahogy a címe és a fülszöveg is mutatja - két nyelven tartalmazza a mesét. Míg a kötet bal oldalán a magyar, addig a jobb oldalon az adott részlet angol fordítását olvashatjuk, mely szépen, választékosan került átültetésre idegen nyelvre. A kötet végén található, az idegen nyelvű részt magyarázó és a kötet célját bemutató kommentár során olvasható, miért is olyan különleges kétnyelvű kötet ez, melyet a Pagony piacra dobott. Bevallom, hogy én magam rendkívül élveztem a kötet olvasását és nem egyszer megfordult a fejemben olvasás közben, mennyivel jobbak a mai gyerekek lehetőségei az idegennyelv-tanulás szempontjából. A mai gyerekeknek rengeteg lehetősége van könnyedén és gyorsan elsajátítani egy-egy idegen nyelvet, hiszen rengeteg segédanyag áll már a rendelkezésükre. Fájdalmas azonban belegondolnom az én gyermekkoromba, amikor hiába szerettem volna fejlődni, lehetőségem sem volt arra, hogy ehhez hasonló zseniális kötetek segítségével gyakoroljam az elsajátítani kívánt idegen nyelvet... 

Mindamellett, hogy a gyerekek egy teljes, gyönyörűen kibontott mesét olvashatnak magyar és angol nyelven egyaránt, a kötet legvégén található angol nyelvű feladatok segítségével ellenőrizhetik azt is, mennyire figyeltek a mese során. Találunk itt szókeresőt, mondatkiegészítést, szavak összepárosítását, melyek nem csupán az olvasott tartalom értelmezésére és elemzésére szolgálnak, de általuk könnyebben megjegyezhetők az eddig ismeretlen idegen szavak, melyek megtanulásával szókincsünket is szépen bővíthetjük.