Tóth Krisztina Várjuk ​a karácsonyt! (Malac és Liba 5.) c. kötete tavaly év végén látott napvilágot a Manó kiadó gondozásában. A költözés miatt sajnos nem jutottam hamarabb a kötet olvasásához, sőt, a most megjelent hatodik kötetet is behabzsoltam már, mire le tudtam venni a polcról a téli történeteket tartalmazó részt.

Igaz bár nyár van - ám szerencsére most nem a 40 fokos hőséget éljük a napokban, szóval én magam picit fázom is ^^ -, de kimondottan jól esett kalandozni egyet a télben, s a számomra oly hőn szeretett karácsonyban elveszni, aminek közeledtét, s magát az ünnepet is évről-évre izgatottan várom.

Malac és Liba, valamint természetesen Tóth Krisztina és Hajba László is hozta a megszokott formáját, vagyis a magas színvonalat, a minőségi, szívvel teli történetet, a bájt és a humort. ❤

Az ősz már hanyatlóban van, befagynak a pocsolyák, amiken lehet siklani, s előkerül a téli sapka és sál is. Míg Liba magabiztosan csúszkál a jégen, addig szegény Malac hason csúszva igyekszik összekaparni magát a földről, ami barátja nélkül nem sikerülne. Mivel a jégen való csúszkálást nem a malacoknak találták ki, hőseink úgy döntenek, hogy a Gáborka szülei által felhalmozott óriási levélkupacban szórakoznak egy jót. A vidám és önfeledt játék és kacagás addig tart, míg Malac popóját meg nem szúrja valami. Mikor kiderül, hogy az a tüske bizony Süniből jött, aki téli álmot aludt, s Malac bizony ráült régi barátjukra, kis barátaink szívébe beköltözik a félelem.

Malac sír, s átkozza magát, amiért ráült a barátjára, míg Liba az élettelen sünivel a karjában Gáborkához szalad, tőle remélve a sündisznó feltámasztását...

Leesett a hó, beköszöntött a tél, a hideg. Nemsokára Karácsony, s Gáborka anyukája lázasan készülődik is az ünnepre. Egy napon éppen adventi naptárat hoz a kisfiának, ám Malac nem érti, mi a jó abban, hogy egy nap csupán egyetlen ablakocskát lehet kinyitni... Miért nem lehet egyszerre felfalni a csokit és megnézni az ajándékokat? 

Liba szeretné megajándékozni Malacot Advent minden napján, ezért színes kupakokat gyűjt a szelektív kukából, míg Malac azt szeretné, ha Liba karácsonya tökéletes lenne, így karácsonyfadíszek készítésébe kezd, hogy miután elhagyják Gáborkáék otthonának melegét, s a gyönyörű karácsonyfát, Liba ne a komor, sötét udvarba lépjen ki, hanem egy gyönyörűen feldíszített, karácsonyi tanyára...

Bár sem Malac, sem Liba nem tudja, miben mesterkedik a másik, s talán észre sem veszik, hogy valami nem stimmel, annyira lefoglalja mindkettőt a maga tervének megvalósítása... A meglepetés viszont annál nagyobb és varázslatosabb lesz...

A Várjuk a karácsonyt! az előző részekhez hasonlóan egy remekbe szabott, szórakoztató, szívet melengető meséket tartalmazó kötet lett, melyet ismét Hajba László zseniális képi világa tesz teljes egésszé. ❤

Az ősz végén, tél beköszöntekor játszódó, Sünit összelapító, Malac popót megszúró tüskés mese nemcsak végtelenül szórakoztató - sokszor a hasamat fogtam nevetés közben -, de hatalmas szeretetet is közvetítő történet. No, a szeretet közvetítésében és ábrázolásában a második mese sem marad le az elsőtől, sőt!, azt még a várakozás és a karácsony szépsége is átitatja, ahogy lelket simogató látni Malac és Liba ténykedéseit is, hogy meglepjék a másikat karácsony Szentestéjén...

Azt hiszem, ez most túl nehéz és szívet tépő feladat lenne, szóval maradjunk annyiban, hogy mindkét mese kedvenc lett. :3 ^^

Tóth Krisztina ismét hozta a tőle megszokott színvonalat, a versbetétek továbbra is kedvesek, bájosak és rímelnek!!! Ahogy Hajba László is ugyanúgy elrejtette az oldalakon a mellékkarakterek külön kis történeteit is, ahogy szokta. A két mese színvilága közül a második, kékebb, sötétebb, téliesebb, karácsonyi nyerte el jobban a tetszésemet, ám Karácsony-rajongóként ez azt hiszem, nem meglepő.