A DC ikonikus párja, Joker és nemezise Batman új, abszurd történetszálat kapott Satoshi sensei jóvoltából, aki egy nem mindennapi történetet vetett papírra, mely nem nélkülözi a humort, a bizarr jeleneteket és az "őrületet" sem...

Történetünk elején Joker épp a magához vett Batman babyt próbálja életben tartani, miközben felidézi a pár nappal azelőtti történéseket...

Gotham városára éppoly sötét éjszaka borult, mint mindig, mikor Joker és Batman, a két ősi ellenség ismét szembenézett egymással... Ám ez a küzdelem nem várt véget ért, mikor Batman egy vegyszerrel teli tartályba zuhant, minek következtében kisbaba lett!

Joker nem hisz a szemének, s bár a magatehetetlen csecsemő, ősi ellensége kiszolgáltatottan hever a lábainál, képtelen végezni vele, hisz Joker Batman nélkül semmi... Főhősünk ezért úgy dönt, maga neveli fel az álarcos igazságosztót, méghozzá olyan erős és jóságos harcossá, aki mindig is volt, s aki méltó ellenfele Jokernek!

Természetesen gyereket nevelni nem könnyű, így Joker az újdonsült apa szerepében újabb és újabb megoldandó helyzetekben találja magát, amiben régi bajtársai próbálnak segítségére lenni.

Bevezető kötet lévén csupán a történet kezdetének felszínét karcolgatjuk meg, de a manga végére eljutunk addig a pontig, hogy Joker elnevezze a kisbabát, s megtudjuk a híradóból azt is, hogy Bruce Wayne-k nyoma veszett... khm... khm...

A Rainbow Rowell regénye alapján készült, Sam Maggs által adoptált Fangirl: ​Manga 1. tavaly év végén látott napvilágot a világban, s piciny hazánkban is a Fumax kiadó gondozásában. 

A Fangirl: Manga 1. az eredeti mangákkal ellentétben ugyanúgy olvasandó, mint egy regény, nem pedig hátulról "visszafelé", ahogy a manga olvasók azt már megszokták, ám mindez semmit sem von le az élvezhetőségéből, sőt, tökéletesen alkalmas arra, hogy aki nem rajong ezért a műfajért is tegyen vele egy próbát, hiszen, a stílustól eltekintve olyan, mintha egy "átlagos képregényt" olvasgatna az ember.

A Fangirl: Manga Rowell nagysikerű regényének adaptációja, mely a Simon Snow-világhoz köthető. A Simon Snow-regények első kötetét egyébiránt szintén a kezetekbe vehetitek már, ugyanis a Carry On (magyarul a Csak így tovább címet kapta) a Fangirllel egy időben jelent meg Magyarországon. 

Alig várom, hogy a 2. kötetet is a kezemben tarthassam! Fogalmam sincs, hogy magyar nyelven mikor jelenik majd meg, de angol nyelven a kötet már elérhető, s lehetséges, hogy még el is csábulok rá. ^^ Higgyétek el, ha egyszer ez a történet beszippant, onnantól nincs megállás! ;)

Amint a Fumax bejelentette a Molyos oldalán, hogy a kötet előrendelhető és az éven már máshol nem is lesz kapható, csupán náluk - azonnal rávetettem magam a rendelésre... Harley - Joker mellett - a szívemnek legkedvesebb karakter a DC világában, így kétség sem volt afelől, hogy nekem erre a képregényre szükségem van. :3 ❤

Harleen háttértörténete mellett az alkotó neve is garancia volt a minőségre, kinek munkásságát a Sunstone képregényeknek köszönhetően ismerhettem meg. Tűkön ülve vártam a megjelenés pillanatát, s frissen a nyomdából érkezve a kiadónak köszönhetően másnap már a kezemben is tarthattam ezt a gyönyörű kötetet. *-*

Történetünk főszereplője Dr. Harleen Quinzel pszichiáter, aki az őrület állapotát vizsgálja. Elmélete szerint az őrület nem egy természetes állapot, hanem az erőszakos környezet az, ami képes az agy empátiáért felelős részeinek fizikai sérülését kiváltani. Harleen ezen elméletét szeretné bebizonyítani a világnak, s a lány nem is születhetett volna jobb helyre. Gothamben az őrület uralkodik, a város rohad és a rendőrség nem képes a lakosság védelmére... 

Történetünk elején Harleen előadást tart elméletéről, ám a lány - múltbéli hibáinak köszönhetően - erősen önbizalomhiányos, s mikor felfedezi közönsége figyelmének lankadását, mondhatni teljesen összetörik... Harleen hazafelé tartván életveszélybe kerül, mikor Joker és bandája éppen összetűzésbe keveredik a rendőrséggel és Batmannel... Harleen mondhatni Joker karjaiba rohan, aki - "ki tudja miért..." ^^ - megkíméli a lány életét... Harleent álmaiban minduntalan az átélt események vérfagyasztó pillanatai kísértik, míg egy napon váratlan látogató érkezik munkahelyére... Mr. Fox Bruce Wayne megbízásából érkezett és elmondja, hogy főnöke szeretné finanszírozni a doktornő kutatását és az Arkham elmegyógyintézet lesz az, aki kapui mögé engedi az ifjonti lelkesedéssel bíró doktornőt... Harleen Arkhamba megy, s nem is sejti, hogy ez a kutatás mindörökre megváltoztatja az életét...

Mindeközben a város rothadó szívében egy többszörösen visszaeső bűnöző savat önt Harvey Dent kerületi ügyész arcára, aki már a történet elején óva intette Dr. Quinzelt elmélete bizonyításától... Dent szerint egyetlen gothami bűnözőt sem volna szabad felmenteni és az elmeállapotukra hivatkozva újra és újra visszaküldeni Arkhamba, ahonnét már nem egyszer sikerült csoportosan kitörniük... Dent kórházba kerül és súlyos sérüléseinek hatására megszületik Kétarc... 

Stjepan Šejić a képregény alkotók egyik legnagyobb istene! A Harleen számomra 2020 legjobb képregénye, melyből gondos részletességgel bemutatott, gyönyörű képkockákon keresztül ismerhettem meg újra Harley Quinn születésének történetét! ❤ 

A zseniális alkotó nem kisebb feladatra vállalkozott - eredetileg három kötetes alkotásával -, minthogy bemutassa Harley Quinn születését...

A képregény utolsó képkockáinak egyikén Alfred az, aki tökéletesen megfogalmazza a Joker és Harleen közötti kapcsolat lényegét, mellyel egyrészt bár mélységesen együtt tudok érteni, úgy vélem, minden rajongó hozzá tudja tenni a saját véleményét és magyarázatát, mely elmélet a sorok között olvasva születik meg az olvasó elméjében és szívében...

S hogy Batman mellett se menjek el szó nélkül, feltétlenül meg kell említenem, hogy bár kedvenc denevéremberünk mondhatni nem sokszor teszi tiszteletét a lapokon - értelemszerűen, hisz itt mégsem ő a főszereplő... -, a történet és az események szerves részét képezi és minden egyes felbukkanása nem csupán felettébb hatásos, de rendkívül jelentőséggel is bír... 

A képregény mindazonáltal egy valódi monstrum, melyet törékeny kis kezemmel igazi kihívás volt olvasás közben megtartani, viszont a Fumax kiadót hatalmas elismerés illeti nem csupán a minőségi kiadásért, mely minden fillérjét megéri, amibe kerül, de a csodálatos magyar fordításért is, ami Sepsi László munkája! Tökéletes, a DC univerzumhoz illő fordítás, elgépelési hibáktól mentesen! Hálásan köszönöm, hogy ez a minőségi kiadvány a polcomat díszítheti!!! 

Elérkeztünk az idei évem kedvenc képregényeihez, avagy a graphic novellekhez, amikből noha nem olvasok túlontúl sokat, ez az év bizony bővelkedett bennük... :O Ez egyrészt a hazai kiadóknak köszönhető, akik számos olyan képregényt hoztak el piciny hazánkba, melyeknek még én sem tudtam ellenállni, az LMBT témakörnek köszönhetően pedig ráleltem a világ egyik legtüneményesebb sztorijára, és legszerethetőbb főhősére... ❤

+1

Bryan Lee O'Malley: Repeta

Értékelésem: 5/5*

Ebben a kategóriában kénytelen voltam a három dobogós mellé egy negyedik helyezettet is választani, hiszen, ahogy fentebb is említettem, rengeteg csodás képregény került a birtokomba az éven, a Repeta pedig megérdemli a megemlítést a cuki főhősnő, a történet és a varázsgombák miatt... ;) 

Részletes értékelés: itt.

"A Repeta a második esélyről szól. Gondoljunk csak bele, milyen lenne, ha egyetlen kívánságunk eltörölné az aznap elkövetett hibáinkat, s mi újraírhatnánk életünk azon pontjait... Egyetlen szó: káosz. Bármilyen csábítóan is hangzik az, hogy eltöröljük rossz lépéseinket, hibáinkat és tiszta lappal kezdjük, a módosított lépés kihatással lesz az életünk egy másik területére... Hiába is szeretnénk változtatni, semmi sem lesz már ugyanolyan, mint előtte... Ilyen az élet, ami naponta próbára tesz minket, és sokszor annyi rosszat zúdít a nyakunkba, hogy elfelejtjük észrevenni a jót... :(

Az élet azonban kegyetlen..."

3. helyezett - Bronzérem - Maria Surducan: Vízitündér

Értékelésem: 5/5*

Surducan képregénye, a Naiade már akkor felkeltette a figyelmem, amikor az írónő-rajzoló munkássága után böngésztem az interneten egy másik értékelésem kapcsán. Amikor megláttam, hogy a kötet megjelent magyarul, és a Fumaxnál beszerezhető, azonnal nyomtam a megrendelés gombra - mondhatom mindenféle teketóriázás nélkül -, és természetesen a döntésemet nem is bántam meg. ;)  

Részletes értékelés: itt. 

"A Vízitündér egy 64 oldalas, szemet gyönyörködtető kiadás, mely rövidsége ellenére is egy több évet felölelő, izgalmas történetet rejt magában. *-*

A  történet gondosan felépített, aprólékosan átgondolt, varázslatos mese, melynek karakterei egytől-egyig karizmatikusak, egyediek és minden erényükkel és hibájukkal együtt szerethetőek. Az emberek hús-vér lények, kiknek esendőségét az írónő hűen ábrázolja... Kedves egy igazi rejtély az olvasó számára, egy varázslatos, titokzatos tünemény, aki misztikus mivoltja ellenére beleszeret egy emberbe. A vízitündér mindenét feláldozza a szeretett férfiért, s végül az EMBER  lesz az, aki elárulja őt... Fekete kezdetben egy kissé ellenszenves figura, aki kockáról kockára válik egyre szimpatikusabbá... Egy okos, leleményes férfi, aki egy görbe estén mindent elront, és elveszíti a legdrágább kincsét, amit az élettől kapott... Elveszíti a NŐT, aki mellett rálelt a boldogságra, és ráeszmél, mire képes a fajtája..."

2. helyezett - Ezüstérem - Alice Oseman: Heartstopper

Értékelésem: 5/5*

A Heartstopper az idei évem egyik legjobb olvasmánya, és már alig várom a 3. kötet megjelenését, hogy tovább olvashassam Charlie és Nick történetét. A történet főhőse, Charlie az egyik kedvenc karakteremmé vált, akit legszívesebben naphosszat ölelgetnék... ❤

Részletes értékelés: itt.

"A Heartstopper főszereplője a végtelenül magányos, jólelkű, visszahúzódó éltanuló Charlie Spring. Charlie tudja, hogy az emberek rossz szemmel néznek rá, mert meleg, de igyekszik kihozni életéből a maximumot. 

Charlie ártatlansága és bája, valamint Nick vívódása olyan élethűen ábrázolt, hogy az olvasónak az az érzése, a két srác bármelyik pillanatban kiléphet a könyvből...

A képregény nem bonyolítja túl az életet, és mindennapi szituációkat tár az olvasó elé. Alice Oseman illusztrációi rendkívül élethűek és kifejezőek. Nem használ sok szöveget, és inkább az érzelmekre, az arckifejezésekre helyezi a hangsúlyt, ami piszkosul jól megy neki! Ennyi érzelemmel, kétellyel, szomorúsággal vegyes szépséggel átitatott képregénnyel még sohasem találkoztam. 
Amikor Nick rájön, hogy talán ő is meleg - annak ellenére, hogy egy évvel ezelőtt barátnője volt -, szívet tépő látni a megrendültségét, amint rákeres a neten az alábbi kombinációra: "Meleg vagyok?"...

Alice Oseman hihetetlen gyöngédséggel ábrázolja a homoszexualitást, és annak minden nehézségét, a  rajzain megjelenő érzelmek pedig megmelengetik az ember szívét. Charlie az egyik kedvenc karakteremmé lépett elő, a szívemhez nőtt, és a legszívesebben magamhoz szorítanám, és megmondanám neki, hogy nincs vele semmi baj! Hiszen csak rá kell nézni a fiú arcára ahhoz, hogy megtudd, egy végtelenül jó ember áll előtted.

1. helyezett - Aranyérem - Noelle Stevenson: Nimona

Értékelésem: 5/5*

Az 1. és 2. helyezett közötti döntés nem volt egyszerű, ugyanis mindkét kötet hatalmas kedvencemmé vált. Egy picinyke hosszal azonban a Nimona állhatott fel a dobogó legfelső fokára: Lord Bitangfő, a kor, az alapötlet, a rajzok, a humor és a gömbölyded főhősnő miatt... ❤

"A Nimona egy zseniális, nem mindennapi történet egy alakváltó lányról és egy olyan gonosztevőről, aki sokkal nemesebb bármely fényes páncélú lovagnál...

A képregény egy különleges világba repít el minket, ahol a lovagok, alakváltók, sárkányok mellett megjelenik a tudomány és a technika korszerű vívmányai is, s mindezek együtt egy különleges atmoszférát - egy tökéletes fantasy világot hoznak létre.

A történet egyedi, a karakterek emberiek, gyarlók, és külön örömmel tölt el, hogy az író nem fél megmutatni, hogy nem feltétlenül a gonosz oldalán állók a rosszfiúk, s hogy a jónak, nemesnek álcázott karakterek bizony teljesen rohadhatnak belülről...

A történet tökéletes - bár számomra meglepő, de maximálisan ésszerű - lezárást kapott, mely szerencsére kiválóan illeszkedik Stevenson világába. Noelle fantáziája igazán bámulatos, illusztrációi gyönyörűek, stílusa magával ragadó, és teljesen egyedi. Karaktereit pillanatok alatt képes megszerettetni az olvasóval, és az utolsó oldalakon sem okoz csalódást."

Bryan Lee O'Malley Repeta c. képregénye a nyári MondoConra jelent meg a Fumax jóvoltából. A kötet megjelenésének hírét és a borítót - már jóval az esemény előtt - a kiadó  a Facebook-profilján tette közzé.
A gyönyörű borító azonnal felkeltette a figyelmemet, azonban a kötet borsos ára "sokáig visszatartott" attól, hogy megvásároljam és birtokomban tudjam a Repetát... Ez a "sokáig" pontosan addig tartott, míg két kattintással ki nem nyomoztam, hogy bizony szerencsére a kötetet mi is forgalmazni fogjuk a munkahelyemen, így a dolgozói kedvezményemmel már egy kisebb érvágásként éltem csak meg a vásárlást... ^^ A borsos árra azonban így olvasás után azt kell mondjam: a kötet minden fillért megért! ;) 

Noha sokak figyelmét Bryan Lee O'Malley neve hívja fel a kötetre, bevallom, hogy számomra az író neve bizony nem mond sokat, annak ellenére sem, hogy a Repetát a "Scott Pilgrim sorozat" ajánlószöveg feltüntetésével hirdetik mindenhol. Noha a Scott Pilgrim név ismerősen cseng, fogalmam sincs, mire is hivatkoznak a rövid ajánlók, de utána nézve azt hiszem egyáltalán nem is baj, hogy nem tudom pontosan miről is van szó... ^^ Hiszen a Repeta fülszövege volt az, ami kilóra megvett magának, a gyönyörű illusztrációival karöltve... 

Történetünk  főhőse Katie, a Repeta (Seconds) nevű étterem megálmodója, "volt" tulajdonosa és főszakácsa, aki immár átadta a stafétát a "fiatalabb" generációnak, és most egy másik étterem létrehozásán fáradozik. Katie egy harmincas éveit taposó, szeleburdi, útját kereső fiatal nő, kinek főztjéért mindenki rajong, s bár igyekszik úgymond minden kötelékét elvágni első éttermével, még mindig ott él annak padlásterében...
Katie egyik éjjel furcsa "álmot" lát egy fehér hajú lányról, aki a komódjában él, és figyelmezteti Katiet, hogy ha a dolgok rosszra fordulnak, emlékezzen... A furcsa, ijesztő lány nem ad pontosabb instrukciókat és eltűnik a semmiben... Katie először megijed - ki ne tenné -, majd úgy dönt, biztosan álom volt az egész... Egy nap azonban Katie változtatni szeretne az aznapi hibáin, hirtelen visszaemlékszik az éjjeli látomásra, majd a komódban talál egy varázsgombát - a hozzá tartozó felhasználási feltételekkel... Katie a varázsgomba segítségével megváltoztatja az elmúlt nap hibáit, s bár eleinte kételkedik a gomba hatásosságában, hamar rájön, hogy bizony belenyúlt az élet szőttesébe... Katie ettől a pillanattól fogva, napról napra hibát hibára halmoz, és az étterem alatt talált gombarengeteg segítségével igyekszik kitörölni helytelen lépéseit... A lány a változtatásaival számtalan párhuzamos világot hoz létre, míg végül már maga sem tudja, mitévő legyen, ha eljön érte a sötétség...

A Repeta a második esélyről szól. Gondoljunk csak bele, milyen lenne, ha egyetlen kívánságunk eltörölné az aznap elkövetett hibáinkat, s mi újraírhatnánk életünk azon pontjait... Egyetlen szó: káosz. Bármilyen csábítóan is hangzik az, hogy eltöröljük rossz lépéseinket, hibáinkat és tiszta lappal kezdjük, a módosított lépés kihatással lesz az életünk egy másik területére... Hiába is szeretnénk változtatni, semmi sem lesz már ugyanolyan, mint előtte... Ilyen az élet, ami naponta próbára tesz minket, és sokszor annyi rosszat zúdít a nyakunkba, hogy elfelejtjük észrevenni a jót... :(
Az élet azonban kegyetlen...

Katie görcsösen igyekszik helyt állni, talpon maradni és kiteljesedni az életben, és éppen ezért hoz rossz döntéseket. Sorra fogyasztja a gombákat, és nem törődik az esetleges negatív következményekkel. Csak akkor látja, milyen óriási hibát követett el, mikor tettei már visszafordíthatatlanok. Hiába figyelmezteti őt Lis, a komód szelleme, Katie makacsul ellenáll... A lány azonban egyáltalán nem rossz, csupán egy esendő ember, aki azt szeretné, ha az élet minden mozzanata jó lenne és a helyén lenne. Ugyan ki ne szeretné ugyanezt? Ki ne szeretné maga mellett tudni élete szerelmét, ki nem akarná minél hamarabb megvalósítani élete legnagyobb álmát, és ki ne aggódna azért, hogy valójában egy igazi csődtömeg? 

Katie szeretetre vágyik, és arra, hogy végre boldog legyen. Bár a Repetában mindenki elismeri főzőtehetségét, a lány mégis kételkedik magában, noha mindez a belső vívódás szöges ellentétben áll vérmes és makacs tetteivel és megnyilvánulásaival. A lány azonban nincs egyedül, s bár háziszelleme, Lis a frászt hozza rá, mellette áll szerelme, Max és újdonsült barátnője, a Repeta egyik félénk felszolgálólánya, az aranyos Hazel is.
Mi olvasók látjuk ugyan, hogy Katie a vesztébe rohan, és itt valami nagyon rossz fog kisülni, ám hogy mi, az csak a kötet utolsó lapjain válik világossá számunkra. A történet csúcspontja véleményem szerint igazán ötletes és találó, és egy egyáltalán nem várt fordulatból bontakozik ki a lezárás... 

A kötet eredeti címe a Seconds, ami pontosan leírja Katie történetét. A magyar címválasztást bár értem, sajnos ebben a helyzetben is tökéletesen megnyilvánul, hogy nem minden angol szót/kifejezést/címet tudunk pontosan átültetni az anyanyelvünkre, ami ugyanolyan találó lenne az adott történetre. A fordítónak azonban sikerült egy olyan címet adnia a kötetnek, amit az olvasó - a történet megismerése után - maximálisan el tud fogadni, és rá tudja húzni az olvasottakra és annak tanulságára...

Értékelés: 5/5 varázsgomba