A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában július elején látott napvilágot Harriet Muncaster Vámpírtündér c. könyvsorozatának 11. kötete, a Holdas ​Hanna esküvőre megy. A Móra megbízható rendszerességgel látja el új kötetekkel a hazai rajongókat, amik eddig puha kötésben kerültek kiadásra, ám amikor az előrendelésem megérkezett, döbbenten vettem észre, hogy a legújabb kötetünk bizony kemény kötéses! o.O 

Pislogtam, forgattam, simiztem, ámuldoztam, s levontam a következtetést, miszerint az eddig is elképesztően szép és minőségi puha kötéses kiadásokat a kiadónak sikerült még egy fokkal művészibbre és tartósabbá tennie, amiért a rajongók bizonyára hálás szívvel viseltetnek majd a kiadó iránt! ;) 

Mara néni két koszorúslány ruhát is küld unokahúgainak, így Hanna és Mézike, mint koszorúslányok lesznek jelen az esküvőn, csakúgy, mint unokatestvérük, a minden csínyre kapható Mirabella is...

Az esküvő helyszínére tartva Hanna rendkívül izgatott, s bár az esketési ceremónia elképesztően gyönyörű, sajnos a fiatalok a hosszú szertartás alatt halálosan unják magukat. Ebből a tehetetlenség érzéséből, valamint az unalomból eredeztethető a baj, amit ismételten Mirabella zúdít főhősnőnk fejére, aki megfogadta, hogy soha többé nem engedi magát belevinni a rosszba...  

Mara néni esküvőjének története bár könnyedebb, szórakoztatóbb kötetnek tűnik, fontos viselkedésminták jelennek meg benne, amikből a gyerekek rengeteget tanulhatnak. Láthatják, mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és a helytelen, s bizony Mirabella is megtanulja, hogy ha rossz fát tesz a tűzre, annak bizony következményei vannak... 

A könyvsorozat 11. kötetében Mézikének is óriási - de csendes - szerep jut, s emlékeim szerint ez az első olyan kötet, ami ennyire középpontba helyezi Hanna kishúgát, aki maga is egyre csak nő és nő a szemünk láttára a történet folyamán. :3

A Holdas Hanna esküvőre megy extra tartalmában, a már jól megszokott kérdőíven túl receptekkel is találkozhatunk, valamint a kisgyerekek számára készült egy kisokos is, ami bemutatja a gyerkőcöknek, hogyan társalogjanak a felnőttekkel. A szerző ezzel a rövid, ámde velős tartalommal bíró és rendkívül sok pozitív gondolatot tartalmazó írásával szeretné még inkább növelni az apró olvasók önbizalmát, ami véleményem szerint elsőrangú kezdeményezés, tele szívvel és lélekkel!!! ❤

Harriet Muncaster Isadora ​Moon Makes Winter Magic c. ifjúsági regényéhez - mely október elején Holdas ​Hanna és Hófiú címen jelent meg a Móra Kiadó gondozásában -, már tavaly télen volt szerencsém. Olvasóim előtt nem titok, hogy rajongok az írónő munkásságáért és a Móra kiadónak köszönhetően bombabiztosan meg is kapom az újabb és újabb adagot a bájos vámpírtündér kislány kalandjaiból. :3 A Vámpírtündér 10. kötete remek karácsonyi ajándék lehet bármely gyerkőc számára, hisz egy csodaszép, szívet melengető havas történetet rejt magában... ❤

Június első hetében megjelent az idei első  Isadora Moon kötet, mely úgy hiányzott már a repertoárból mint egy falat kenyér, amikor az embert mardossa az éhség. :3 Harriet Muncaster Vámpírtündér sorozatának kilencedik kötete Holdas ​Hanna és a lámpaláz címmel látott napvilágot a Móra Kiadó jóvoltából és én természetesen azonnal le is csaptam rá. :3
A kötet egy picikét komplexebb, mint a sorozat előző tagjai, s noha mindegyik történet hordoz magában pozitív, követendő és elsajátítandó gondolatokat, a Holdas Hanna és a lámpaláz cselekménye teljes egészében az önbizalom megerősítésére épül... 

Hanna apukája rendkívül izgatott, ugyanis közeledik a nagyszabású, grandiózus vámpírbál, mely idén, a vérholdnak köszönhetően igazán különleges lesz. A vámpírbál egy jelentős esemény a vámpírok életében, hiszen itt mutatkozhatnak be fajtájuk előtt a parányi vámpírok, azaz a gyerekek, akik különféle produkciókkal lépnek fel a szüleik és barátaik előtt, hírnevet szerezve ezzel maguknak és a családjuknak, akiket büszkévé szeretnének tenni. Hanna először megijed a fellépés gondolatától, mivel azonban bármit választhat, amivel fellép, a kislány szívszerelme, a balett mellett dönt. Hanna izgatottan veti bele magát az otthoni próbákba, ám társai az iskolában egy picit elbizonytalanítják. Mi lesz, ha elvéti a lépéseket és szégyent hoz a szüleire? A balett elvégre egyáltalán nem vámpírokhoz illő, így Hanna megkéri az apukáját, hogy találjanak ki valami mást. A választás a hajápolásra esik, ám amikor elérkezik a bál estéje, Hanna úgy dönt, mégsem lép fel...  

A Holdas Hanna és a lámpaláz felépítésében is más, mint az előző kötetek. Harriet Muncaster egy rövid bevezetőben szól olvasóihoz, melyben pár mondatban leírja azt, ami tulajdonképpen a történet tanulsága is egyben: Merjünk önmagunk lenni! Csináljuk azt, amit szeretünk, és ne féljünk attól, hogy különbözőek vagyunk! Ne érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások, érezzük jól magunkat a bőrünkben és ne hagyjuk befolyásolni magunkat külső tényezők által. 


Hanna ebben a kötetben bájos és erős jellemfejlődésen megy keresztül. Ebben segítségére van a vámpírbálon megismert Araminta, a hozzá hasonlóan félvámpír kislány, akinek az apukája ember. Araminta Hannához hasonlóan imád balettozni és a két kislány barátságot kötvén, legmélyebb gondolataik megosztását követően legyőzik a félelmüket és megmutatják felmenőiknek és a jövő nemzedékének, hogy a balett különleges és ők maguk is azok... 

Vérbeli Holdas Hanna-rajongóként ez a kötet is mélyen megérintett és a második kedvenc kötetemmé vált a sorozatból. Örülök, hogy a kötet ennyire az önbizalomra és önmagunk elfogadására épült fel, melyből számos pozitív gondolatot elsajátíthatunk s így talán magabiztosabbá válunk az élet tengerében.
A kisgyermekek számára különösen fontosak ezek a pozitív gondolatok, valamint az, hogy lássák, nem csupán ők küzdenek ezekkel a félelmekkel, hanem mások mindennapjainak részét is képezik.

Szeretnék pár szót ejteni az illusztrációról is, ami az előző kötetekhez hasonlóan fenomenális, ám a jelmezeknek és a fennkölt vámpírbálnak köszönhetően talán még lenyűgözőbb, mint az eddigiek. A csillogó tütük, a táncmozdulatok, a haláli denevérek és a legapróbb részletekig megálmodott díszlet mind-mind magával ragadja az embert olvasás közben, és elveszve a képi világban úgy érezhetjük, hogy mi magunk is részt veszünk a vámpírbálon... :3

Értékelés: 5/5 tütü
Kedvenc kötet

Idézetek

"– Egyre rövidülnek a nappalok – pillantott ki Apa az alkonyodó égre. – Lassan itt az éves vámpírbál."

"– Dehogy rontod! – válaszolta Zoé. – De ha elrontanád, még az sem baj. Ne aggódj, Hanna! És ne törődj vele, mint mondanak a többiek!"

"– Kár, hogy nem rózsaszín – sóhajtotta. – A rózsaszín olyan vidám szín.

– Annyira nem, mint a fekete – állította boldogan Apa."

"– Pompásan festünk! – közölte Apa. – Kísértetiesen elegánsak vagyunk."

"– Mutassuk meg ezeknek a vámpíroknak, hogy a balett igenis lehet elegáns és kísérteties!"

"– Kéz- és lábtörést! – súgta oda nekem, mielőtt felmentünk a színpadra.

– Mit? – kérdeztem megdöbbenve.

– A színészek és a táncosok ezt mondják egymásnak, mielőtt színpadra lépnek – magyarázta új barátnőm, miközben felfelé lépdeltünk a lépcsőn. – Igazából azt jelenti, hogy sok szerencsét.

– Akkor jó – nyugodtam meg. – Akkor én is lábtörést kívánok neked!"

Ma az egyik kedvenc sorozatom legújabb kötetéről hoztam nektek értékelést. Harriet Muncaster és a Móra kiadó jóvoltából újra elmerülhetünk egy varázslatos kalandban a félig tündér, félig vámpír kislány, Holdas Hanna oldalán, aki újabb izgalmas kalandra indul...


Mint bizonyára már tudjátok, Hanna egy félig vámpír, félig tündér kislány, tündér édesanyával és vámpír papával, így az életük korántsem az emberek által megszokott mederben folyik. Egy nap Hanna osztályfőnöke, Cseresznyés tanárnő egy óriási jutalmat kecseget meg diákjai orra előtt... A népszerű Pompázatos piskóták c. műsor rendkívüli népszerűségnek örvend a gyerekek körében, mivel azonban Hannáék otthonában nincs televízió, a kislánynak fogalma sincs arról, miért lett olyan lelkes hirtelen mindenki... Mint pillanatokkal később kiderül a Pompázatos piskóták egy sütögetős tv-műsor, melynek következő forgatására a tanárnőnek két jegy is lapul a zsebében... A jegyekért a gyerekeknek pedig nincs más dolguk, mint párokat alkotva elkészíteni a legfinomabb tortát, melybe szívüket-lelküket beleteszik és elnyerni a zsűri, azaz Cseresznyés tanárnő szavazatát, aki az általa megválasztott győztesnek adja a jegyet... *-*

Hanna párja a legjobb barátnője, Zoé lesz, és a két kislány egy pizsibuli keretében szeretné elkészíteni a tortát...
Hanna izgatottan pakolja a bőröndjét, ám soha nem aludt még máshol, és nagyon fél attól, hogy rosszul fogja érezni magát. Gondolja ezt mindaddig, míg anyukája szavai beigazolódni nem látszanak: amint a kislány megpillantja Zoét, boldogan veti be magát barátnője otthonába, ahol a kislányok a műsor nézése közben, Zoé anyukájának segítségével látnak hozzá a tortakészítéshez... A bonyodalom ott kezdőik, mikor Zoé megkéri Hannát, hogy varázslás segítségével apróbb javításokat végezzen a tortán... A végeredmény egy óriási, varázslatokkal felturbózott, grandiózus torta, amit Hanna nem akar benevezni a versenybe, hiszen úgymond csaltak... Hanna rosszul érzi magát a verseny miatt, de barátnőjét sem akarja megbántani, és az este folyamán bár igyekszik jókedvű és boldog lenni, élvezni a pizsibulit, a bűntudat nem hagyja nyugodni. Aztán végül a lelkiismeret győz...

Vajon hogy dönt Hanna? Benevezi a tortát a versenybe, vagy őszintén beszél a barátnőjével? És mi történik akkor, ha valaki olyan szúr hátba, akiről soha nem is gondoltad volna? Olvassátok el a Vámpírtündér 8. kötetét, és minden kérdésetekre választ kaptok! ;) 


A Holdas Hanna a pizsibuliban - a sorozat többi tagjához hasonlóan - egy szívet melengető történet, mely komoly kérdéseket feszeget és a becsületességről, az őszinteségről és a barátságról szól.
Az írónő egy varázslatos mese köntösébe bújtatva tanítja meg pici olvasóit arra, miként is kell becsületesen élni a mindennapjainkat...
Harriet Muncaster most sem okozott csalódást! A varázslatos rajzaival illusztrált meséje ismét elrepített egy olyan világba, melybe rettenetesen egyszerű beleszeretni, ám annál nehezebb elengedni... 

A fordítás továbbra is minőségi és zseniális, méltó az eredetihez, ami az olvasó számára elengedhetetlen tényező. 

A könyvet köszönöm a Móra Kiadónak! ❤

Értékelés: 5/5 vámpírtündér

Sziasztok!

Sokan tudjátok, hogy Harriet Muncaster és Holdas Hanna (Isadora Moon) rajongó vagyok, így szerintem nem sok embert fog váratlanul érni az alábbi értékelés, ami a Vámpírtündér sorozat egyik legújabb részéről, a Holdas Hanna osztálykirándulásra megy c. kötetről szól. :)

Az eddig megjelent négy rész közül (Holdas Hanna iskolás lesz, Holdas Hanna nyaralni megy, Holdas Hanna szülinapi bulit tart, Holdas Hanna balettozik) a negyedik kötet volt a kedvencem, melyben Hannának egy osztálykirándulás alkalmával lehetősége nyílik arra, hogy egy igazi balett előadást tekintsen meg.

A két legújabb kötet (Holdas Hanna bajba kerül és Holdas Hanna osztálykirándulásra megy) kb. három hete jelent meg, s én már izgatottan vártam őket.

A Holdas Hanna bajba kerül c. ötödik részben Hanna az unokatestvére miatt kerül bajba, és megtanulja, hogy mondjon nemet arra, amit nem szeretne megtenni... A kötet kelléke egy irtó aranyos kis sárkány, ami a történet végére eléggé megnő... Gondolhatjátok mi sül ki ebből. :D

A Holdas Hanna osztálykirándulásra megy címet viselő 6. rész messze túlszárnyalta minden eddigi rajongásomat, és átvette a kedvenc kötet helyét a negyedik résztől.
Nézzük is meg közelebbről, miről is szól a meseregény. ;)

A kötet elején Cseresznyés tanárnő nagy bejelentést tesz! Az osztály ismét részt vesz egy kiránduláson, ám most nem színházi előadást fognak megnézni, hanem ellátogatnak egy ódon kastélyba... Az osztálynak szüksége van egy szülői kísérőre is, így Hanna apukája lesz az, aki jelentkezik a feladatra, hiszen vámpír révén imádja a kastélyokat, és izgatottan várja, vajon szellemmel is találkozni fognak-e?! Mikor Hanna felteszi a kérdést az osztályban, mindenki halálra rémül a félelemtől... ^^
Elérkezik a kirándulás napja, zuhog az eső, dörög-villámlik, egyszóval minden adott, ami egy igazi "kísértetjárta" kastély megtekintéséhez dukál... :)
Az osztály természetesen halálra van rémülve, ám a termekben látható koronák, festmények, és jelmezek - melyeket magukra is ölthetnek - elvonják a figyelmüket. Cseresznyés tanárnő levezeti a gyerekeket a börtöncellákhoz is, ám onnan sietve távoznak a hideg, a pókok és az ijedtség miatt...
Ám Hanna és apukája talál egy apró rejtekajtót, így a csoporttól lemaradva titokban bekukkantanak. Az ajtó mögött egy magányos, összegömbölyödött szellemet találnak, amitől először Hanna is megijed.
Apukája azonban bátran elkezd "húúúzni", mire szellemünk igencsak morcos lesz, elvégre a riogatás az ő feladata... ^^


Miután megbeszélik ezt a parányi kis félreértést, természetesen úriember módjára, cuki szellemünk bemutatkozik:


A formalitásokat félretévén megtudjuk, hogy Oszkár nagyon magányos, 200 éve egyedül él, és hiába próbált barátokat szerezni, mindenki fél tőle.


Hanna apukájának remek ötlete támad, és bemutatja a szellemet az osztálynak, lányára nem hallgatván, hogy a gyerekek félni fognak tőle, így nem kellene a falnak fejjel rohanni... Természetesen mindenki halálra rémül, és Oszkár szomorúan visszatér magányos kis zegzugába, ahol reszketve, összegömbölyödve elbújik. :( Így talál rá főhősnőnk, majd egy zseniális tervet kieszelve rájön, miként is fogadnák el Oszkárt a társai...

Természetesen történetünk boldog befejezéssel zárul, de figyelem, az utolsó idézetem erősen spoileres tartalommal bír! ;)

A hatodik rész lelke Hanna karakterén kívül kétségtelenül Oszkár... ilyen cuki, aranyos, szomorú és illedelmes szellemmel még garantáltan nem találkoztatok! :D
A kötet humoros és izgalmas, hol számtalan szomorú pillanatot, hol pedig hasfalszaggató nevetést okoz!
Harriet Muncaster kiválóan ír és rajzol. Az illusztrációi gyönyörűek és aranyosak, és teljes mértékeben kiegészítik a papírra vetett szavakat. A Holdas Hanna sorozat egy bájos tündérmese kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt, amiben mindenki megtalálhatja a kedvenc szereplőjét, hiszen ez egy emberekkel, tündérekkel, vámpírokkal, vámpírtündérekkel, életre keltett nyuszikkal és egyéb érdekes, mágikus lényekkel benépesített világ! *-* ❤
A sorozat első ízben a lányokat célozza meg, és míg az első öt részt nem, a 6. kötetet bátran ajánlom fiúknak is!

Értékelés: 5/5 denevér
Illusztrációk: 5/5 denevér
KIEMELT, KEDVENC KÖTET! ❤ 

Sziasztok! 

Ma egy interjúval készültem nektek, amit Magyari Andreával készítettem, aki Harriet Muncaster Isadora Moon c. sorozatának magyar fordítója! 

A megismerkedésünk egészen váratlanul történt és rendkívül különösen zajlott le. Megdöbbentő és egyben örömteli karcom itt olvasható róla. ^^

Kedves Andrea!

Nagyon örülök, hogy megismerhettelek! A találkozásunk (10.03.) egészen váratlanul ért, s el is mondom miért. A délelőtt folyamán beszélgettem Katival a marketingről, hogy szeretném veled felvenni a kapcsolatot, és lehetséges lenne-e ez valamilyen formában. S mit ad a Sors, néhány órával később felbukkansz a kiadóban, s én nagyon hálás vagyok, amiért odajöttél hozzám bemutatkozni, én meg zavarban, de hirtelen letámadlak, hogy ugye te vagy a Holdas Hanna fordítója! :D Valami egészen hihetetlen, ahogy ez lezajlott, a végkimenetel azonban mindenképpen pozitív. :) Nagyon szépen köszönöm az interjú lehetőségét, és a villámgyorsan megküldött válaszaidat! :) 

Mióta foglalkozol fordítással?

Majdnem azóta, hogy elkezdtem idegen nyelveket tanulni. Nekem az első még az orosz volt, aztán 14 évesen az angol - már pár lecke után is lefordítgattam mindent, ami a kezembe került. Az egyetemen magyar-angol szakot végeztem, rövidebb fordításaim már akkor is jelentek meg, az első „hivatalos”, egész könyvnyi munkám 2005-ben Agatha Christie: Szunnyadó gyilkosság című regénye volt. 

Hogy találkoztál „Holdas Hannával”?

A kiadó keresett meg vele. Dian Viktória, az akkori főszerkesztő úgy gondolta, jól állna nekem ez a sorozat. 

Szeretted fordítani a Vámpírtündér sorozatot?

Nagyon! Szerintem ez egy rendkívül szellemes kis sorozat, egyszerű ötletre épül, és remekül játssza ki az ebben rejlő lehetőségeket. Bár gyerekeknek szól, ez tipikusan olyan könyv, amin a szülő is nagyon jól szórakozik. Én imádom például, ahogy a szülők különbözősége megjelenik a mesékben. Az ember elgondolkodik rajta, hogy képesek ezek együtt élni?! :)

Főhősnőnk eredeti neve Isadora Moon! Hogy született meg a Holdas Hanna név?

Ez valahogy rögtön beugrott. A holdat szerettem volna megtartani az eredetiből, hozzá meg kellett valami tündéries, légies, hiszen a kislány félig tündér. Szerintem jó, ha egy gyerekkönyvben alliterálnak a nevek, jót tesz a kicsik fülének, a Hanna pedig elég népszerű név mostanában. Arra is gondoltam, azok a kislányok, akiket így hívnak, biztos megörülnek majd. 

Mennyi időt vesz igénybe egy-egy Holdas Hanna-kötet fordítás?

Egy-egy kötetre négy hetet kaptam, ha jól emlékszem. Szerencsére rögtön „hallani” kezdtem, hogy beszélnek az egyes karakterek, így jól tudtam haladni, de általában több könyvet fordítok egyszerre, tehát nem ez volt az egyetlen munkám. 

Fel tudnád sorolni néhány kedvenc fordításodat? Miért ezek a kötetek a kedvenceid? 

Nagyon szerettem a már említett Agatha Christiet. Egyébként is szeretem őt, és persze az első munka mindig emlékezetes. Egyébként szerintem egy elhivatott műfordítónak gyakorlatilag mindegy, mit fordít. Az ember munka közben annyira megszereti a szöveget, hogy szinte összenő vele. Volt olyan munkám, ami témájában, stílusában nagyon távol állt tőlem, épp ott tanultam meg, hogy ez is majdnem mindegy. Munka közben csak a következő mondat érdekel. Ami zavar, legfeljebb az, ha az eredeti szöveg szellemtelen, rossz stílusú, de szerencsére ilyen munkám nagyon ritkán volt. Most fejeztem be a Móra Kiadó Pink könyvek sorozatában a Katicalányokat, Jenny McLachlan négy kötetből álló, nagyon színvonalas lányregény-sorozatát. Másfél éve éltem a lányokkal, nagyon sajnáltam, hogy vége lett! 

Mesélnél magadról egy picit? Van valamilyen hobbid?

Budapesten élek a férjemmel és a kisfiammal, aki 9 hónapos. Napközben vele vagyok, alvásidőben és este fordítok. (Igazán szerencse, hogy ilyen jó alvó.) A műfordítás és írás mellett nagyon sokáig nyelvtanárként és vizsgáztatóként dolgoztam nyelviskolákban, majd egy egyetemen. Angol irodalomból doktoráltam, ehhez kapcsolódik, hogy nagyon szeretek verset fordítani. Két saját könyvem is megjelent, egy verseskötet, és egy meseregény, amelynek Átjáró Másvárosba a címe, és Gelley Bálint most készít belőle rajzfilmsorozatot. Az első két részt már be is mutatták az MTV2-n. Ha pedig már elég volt a sok szövegből, akkor a legjobban főzni szeretek, az mindig kikapcsol, és akkor támadnak a legjobb ötleteim. 

Össze tudnád néhány mondatban foglalni a fordító szakma pozitívumait és negatívumait?

Számomra ennek a szakmának nincs negatívuma, bár igaz, határidő előtt gyakran fáj a hátam. :) Szokták említeni azt is, hogy műfordítóként nem keres túl sokat az ember, de hát ez is viszonylagos. Viszont a munkámnak gyakorlatilag minden percét élvezem. Általában elfelejtem, hány óra, nagyon jól szórakozom, jár az agyam, jó érzés, ha sikerül valamit megoldani. Rengeteg dologban tájékozott vagyok, pusztán azért, mert olyan sokféle szöveg kerül elém. De még az utómunkákat is szeretem, a szöveg végleges megszerkesztését, a letisztázást, és persze nagyon jó érzés aztán megkapni a tiszteletpéldányt, és először beleszagolni. Számomra tényleg ez az álommunka. 

Mit tanácsolnál a leendő/kezdő fordítóknak?

Azt, hogy olvassanak minél többet magyarul, és a legjobb műfordítóktól. Ezzel lehet a legtöbbet tanulni, így lehet legjobban fejlődni. Ma már persze rengeteg jó képzés is van. Ez, amikor én kezdtem, még egyáltalán nem volt. Egyébként pedig rögtön gratulálnék, hogy ilyen jó pályát választottak! :) 

Nagyon szépen köszönöm az interjút!

Kedves Andrea! Én is köszönöm szépen, hogy időt szántál rám, és válaszoltál a kérdéseimre! További sikereket és jó munkát kívánok Neked a jövőre nézve! :)