#1889
#egy eltűnt férj
#álruha
#ópiumbarlang

Az álarc titka egy igazán összetett, sok apró részletből felépülő, alaposan átgondolt bűncselekmény története. A kötet - mint minden Sherlock, Lupin és én - komótosan, nyugodtan indul, míg a nyomozás során felfedett újabb és újabb nyomok által kiváltott izgalom csupán később köszön vissza a lapokról. 

Az Anasztázia nyomában és A cilinderes férfi rejtélye még egy zaklatott lelkű, sokkalta nyugodtabb és visszafogottabb lány képét tárta elénk, ám Mila mostanra igazi serdülővé vált... Konok lett, makacs, aki sokszor nyugtalan és Irene nevelésének köszönhetően szeretné megmutatni a világnak és a híres triónak, hogy annak ellenére, hogy lány, ő is képes mindarra, amire zseniális nyomozónk, kémnőnk és úri tolvajunk - no meg "a férfiak"... Heves természete és sok helyzetben felszínre törő nyafkasága a kötet elején azonban egy kicsit ellenszenvessé teszi az előző kötetekben már megszeretett karaktert, aki a regény elején kimondottan ellenszenvessé válik, ahogy megpróbálja távol tartani magát a második főhőssé váló Billytől, aki soha egyetlen percre sem érzékeltette a lánnyal, hogy talán a női nem egyik szép pofijú képviselőjét látná benne... Mila hihetetlenül ellenszenves és goromba a fiúval, ám Torquay kedvezően hat a lány személyiségére, aki így szerencsére ismét szerethetővé válik... 

Az előző két kötettel ellentétben itt Billy már igazi főhőssé lép elő, aki rengeteg jelenetet kap az íróktól, melyben megismerhetjük a fiú okos és humoros oldalát is. A szépen kialakuló barátság pedig felidézi az olvasóban A fekete dáma c. legelső kötetben kibontakozó Sherlock, Lupin és Irene barátságot, mely emlékek igazán szívet melengetőek és kellemes érzéssel töltöttek el. :3

Billy már az előző két, illetve három kötetben is rendkívül szimpatikus karakter volt számomra, akit most lehetőségem nyílt közelebbről is megismerni és még jobban a szívembe zárni. Bízom benne, hogy a fiú Mila mellett teljes értékű főhőssé válik és a következő kötetekben ismét számtalan jelenetben láthatom majd zseniális karakterét. 

Az írók páratlan tehetséggel, ügyesen szőtték bele Agatha karakterét a történetbe, kinek valóságban is létező énje életének minden momentuma tökéletesen a helyén van... Igazi, mély tisztelgés ez egy nagy ember előtt az írók részéről! Egy olyan ember előtt, aki ugyanolyan legendás alakoknak adott örök életet, mint Doyle Sherlock Holmesnak... 

A kötetben az aktuálisan kinyomozandó titok mellett egy másik szál is fontos szerepet kap, mely valószínűleg, mintegy a háttérben, több-kevesebb információt csepegtetve, apránként napvilágra kerülő titokként lesz jelen a következő kötetek során... Ez a titok Irene és Sherlock múltjához kapcsolódik és ama bizonyos levélkével veszi kezdetét, amit Mila a zsebében talál és ami teljesen kiborítja a lányt...

Felvirradt Szenteste napja. Mila szeretné, ha a családja együtt töltené az éjszakát és beszélgetnének, míg felvirrad Karácsony napja, ám Sherlock mereven ellenáll. Ekkor lép a szobába Irene fiatal komornyikja, Billy Gutsby, aki egy parányi csomagot tart a kezében, melyet az ajtó előtt talált, feladó nélkül... Miután Sherlock meggyőződik róla, hogy nem lehet bomba, Mila fejében egy briliáns ötlet fogan! Mi lenne, ha a család minden egyes tagja elmesélné egy érdekes, izgalmas karácsonyi nyomozás történetét, mely nem csupán az agyukat tornáztatná meg, de segítene is ébren maradni éjfélig? Sherlock négy ellenféllel találja szembe magát, így kénytelen belemenni a játékba... Kezdődjék hát a nyomozás! 

Az első történet jogát Mila ragadja magához, remélve, hogy meghozza mindenki kedvét és felidézi egy szentpétervári karácsonyi bál éjszakáját... Mila és nővére, Anasztázia nagyhercegnő még gyermekek voltak, mikor meghívást kaptak Drahmatova grófnő karácsonyi partijára, ahol a gyerekek külön szobában mulathattak a felnőttek nélkül. Szentpétervár nemesi családjainak körében mindenki Vodljubina nagyhercegnő gyémánt nyakékéről beszél, melyet a fiatal hölgy a férjétől kapott ajándékba. Drahmatova grófnő remek házigazda, aki mindent megtesz vendégei felhőtlen jókedvéért, ám amikor a gyönyörű nyakék, az Angyalszem eltűnik és Vodljubina nagyhercegnő sikítása töri meg a bál nyugodt légkörét, minden a feje tetejére áll... Csak egyvalaki segíthet a rejtély megoldásában, Sztolipin báró, kinek figyelmét az est nagy részében a bonbonos tál kötötte le... 

Amerika kémjét, Irene Adler-t Sherlock bátyja, Mycroft egy szigorúan bizalmas küldetéssel bízza meg. A nőnek le kell buktatnia egy német kémet, aki ellopta az angolok titkos, korszerű ágyúinak tervrajzait, amik nem kerülhetnek át Németországba. Irene - az álcázás nagymestere - egy idősebb, bohókás nevelőnőnek adja ki magát és egy elhagyatott tengerparti falucskába utazik, hogy megoldja a rejtélyt... A fogadó - ahol Irene megszáll - és tulajdonosai a helyi lakosság körében kerülendő terület, ugyanis a falusiak ki nem állhatják a házaspárt, akiket azonban Irene remek vendéglátóként ismer el. A fagódban meglapuló kém azonban bárki lehet, s mikor már Irene úgy érzi, szimatot fogott, csúnyán becsapják...  

A fejezet, melyben fény derül Lupin magánéletének egy darabkájára... Párizs hóba borult és Arsène érzi, hogy megöregedett, ám reméli, hogy kelléktárát még nem kell meleg, bolyhos mamuszra cserélnie... ^^ Lupin levelet kap a lányától, Geneviève-től, aki találkozni szeretne vele. Lupin törődik a lányával, noha nem állnak szoros kapcsolatban és most megtudja, hogy Geneviève férjhez szeretne menni, ám ehhez hozományra van szüksége... Lupin úgy gondolja, a lány megérdemli a boldogságot, ezért éjjel betör a Louvre-ba és magához vesz egy parányi, de annál értékesebb festményt, majd egy turbékoló szerelmespárba botlik, akik szintén kicselezvén az éjjeliőrt, bejutottak a múzeumba...

Két nappal később minden újságban szalagcímként ez áll: Betörtek a Louvre-ba és eltűnt két értékes festmény! Vajon ki lehet az elkövető, hiszen Lupin csak egy festményt emelt el...?

Noha Billy ódzkodik a mesétől, sajnos nem tud kibújni alóla, így a fiú elmeséli főhőseinknek egy érdekes ládahajsza történetét... Billy - noha már - komornyikként dolgozik és mondhatni jó élete van, az utcán gazemberkedésből és kisebb-nagyobb lopásokból és csalásokból élő korábbi barátai és ismerői élete nem változott. Pip Penderton, a Tokás bőröndkicserélésben utazik, melyben segítségére van Billy barátja, Gerry, a Görény is, aki egy napon egy ígéretnek köszönhetően megkapja az egyik ládát, amit azonban pár percre őrizetlenül hagy otthonában, ahonnan a ládának nyomva vész... Gerry Billy segítségét kéri, aki keresztülfutja Londont a barátja oldalán a ládáért és annak - vélhetően - értékes tartalmáért, ám a tulajdonos rájön a láda eltűnésére és megfenyegeti a Tokást... Billy-nek minden Sherlocktól ellesett fortélyra szüksége lesz, hogy megoldja ezt az ügyet...

Az 1900-as évek elején Sherlock egy két karácsonyon is átívelő esemény és ezernyi titkot rejtő nyomozás részese lesz. A nagy nyomozót a történet elején ismét majd megöli a semmittevés unalma, ám legnagyobb szerencséjére kiszakítják őt búskomorságából. Sherlock ezúttal Leeds-ben nyomoz, az áldozat egy jómódú fiatal feleség, akit vélhetően egy helyi iszákos ölt meg, akit több szemtanú is látott a tetthelytől nem messze azon az éjszakán... A nyomozás vezetője, Nettleton felügyelő egyáltalán nem örül a detektív jelenlétének, ám a gyászoló férj kívánsága végett, miszerint Sherlock Holmes is az ügyben végez nyomozást, nem tehet semmit. A sors azonban úgy hozza, hogy a felügyelő kénytelen átértékelni véleményét, ugyanis minden idők legnagyobb nyomozója ismét hihetetlen felfedezést tesz...

Az Öt karácsonyi rejtély egy tökéletes Sherlock, Lupin és én kiegészítő extra kötet, mely nem csupán a rajongók elvonási tüneteit hivatott kezelni, de tökéletes ráhangolódást is biztosít az ünnepre. ❤

Az öt történet között mindenki megtalálhatja a maga kedvencét, hiszen van itt kémtörténet, egy gyönyörű nyakék rejtélyes eltűnése, a hó alatt ragyogó Párizs, egy őrült hajsza az idővel és egy titokzatos gyilkosság, aminek mozaikdarabkái csak nem akarnak helyre állni... Mindezeken túl pedig ne feledkezzünk meg a rejtélyes dobozkáról sem, melyet a történet elején Billy talált... 

A kedvenc történetem nem vitás, Sherlock nyomozása volt, mely nem csupán egy őrült nagy csavart tartalmazott, de a nyomozó szarkasztikus humora is jó párszor felütötte a fejét, ami hatalmas pluszt adott a történethez. ❤

Mivel a kötet "meghatározott oldalszámú", a történetek rövidek, s ez által nincs idő a lassú kibontakozásra, ezért senki se lepődjön meg a cselekmények gyors folyásán, mely a könyvsorozattól idegen. Noha egy-egy történet megérdemelné a részletes kibontást, akadnak még megfejtésre váró rejtélyek, melyeket Irene Adler és kompániája még megfejt majd a későbbiek során, aggodalomra tehát semmi ok! :3

A kötet véleményem szerint önálló olvasásra, a Sherlock, Lupin és én könyvsorozat ismerete nélkül nem ajánlott, mert bár a történetek önállóan is olvashatóak, a rejtélyek közötti párbeszédek bizony visszautalnak az előző kötetekre, ezért nem árt némi előismeret! 

Londonban a nyomozások feszült és izgalmas kalandját átvette a nyomorúságos unalom és Sherlock Holmes újfent elunja az életét. A három jó barát a Shackleton kávéházban próbálja elütni az időt és nem is sejtik, hogy nemsokára belép valaki az ajtón, aki elűzi a fejük fölött gomolygó unalomfelhőket... ^^

A beszélgetés során kiderül, hogy John Grinsted úr miért is ilyen zaklatott és megtudjuk, hogy a férfi könyvkötő, aki a pincéjében egy holttestet talált! A férfit már maga a halott látványa is éppen eléggé felzaklatta, ám amikor elment, hogy értesítse a rendőrséget és a Scotland Yard nyomozóival az oldalán visszatért a pincébe, a holttest nyomtalanul eltűnt! A férfit körüllengő alkoholszag alapján a rendőrök arra következtettek, hogy a férfi berúgott és már ő maga is kételkedni kezd saját épelméjűségében, mikor Sherlock megkéri a férfit, hogy engedje be őket a pincébe!