Következzenek most a képregények, melyekből idén sajnos sokkalta kevesebbet sikerült elolvasnom, mint eredetileg terveztem... Noha idén a választék is kisebb volt, mint tavaly - ám ezt a szomorú tényt írjuk Korona-chan számlájára... - és kevesebb kötet is került a birtokomba, a minőségre egyáltalán nem lehet panasz! Az idén olvasott képregények mindegyike zseniális alkotás - valódi gyöngyszemek a könyvpiacon, melyek mindegyike a szívemhez nőtt, s melyeket bátran, 

Ma Alice Oseman Heartstopper ​c. képregény-sorozatának 3. kötetéről hoztam értékelést, mely az előző két részhez hasonlóan amazing!!!!! Ahwwwwwww :3

Charlie és Nick története pontosan ott folytatódik, ahol a második kötetben véget ért. A két srác immáron titokban egy párt alkot és most, hogy Nick elfogadta önmaga szexuális irányultságát és az édesanyja áldását is elnyerte, felszabadult és boldog. Az iskolában eleinte komótosan telnek a napok, ám lassan közelít az év vége, ami igazi meglepetéseket tartogat szereplőink és az olvasók számára is... 

Az osztály egy párizsi nyaralásra készül és Párizs városa lesz a fő helyszíne a kötet cselekményének... 
Az osztálykirándulás előtt Charlie és Nick igyekszik annyi időt együtt tölteni, amennyit csak lehet, ám a két fiú párkapcsolatára árnyékként vetül Nick hirtelen felbukkanó bátyja, aki nemcsak hogy nem nézi jó szemmel az öccse kapcsolatát, de egyenesen homofób is... A srác a viselkedésével és a gyűlölködő megjegyzéseivel hatalmas fájdalmat okoz főhőseinknek, akik nem sokkal az incidens után Párizsba utaznak az osztállyal...
Párizs, a szerelem városa - tudjuk ezt mindnyájan, ám nincs ez másképp ebben a kötetben sem. Míg Nick és Charlie ugyan együtt tölti a napokat, nem tudnak felszabadultan, párként élni és létezni, hiszen az osztálytársaik nagy részének fogalma sincs arról, hogy Nick biszexuális, és Charlie-val jár... Ha ez nem lenne elég nagy probléma, Nick észreveszi, hogy Charlie alig eszik és olykor-olykor végtelenül szomorú... :( Mindez odáig fajul, hogy Charlie eszméletét veszi a Louvre-ban...



A párizsi út számtalan romantikus és humoros pillanatot tartogat az olvasó számára, és a két fiú kapcsolatának kibontakozásán túl, a könyvekből, filmekből megismert helyeken barangolhatunk. Láthatjuk az Eiffel-tornyot, a Louvre-t valamint a könyvszerelmesek parányi, ámde csodálatos oázisát, a Shakespeare and Company-t!!! Ahwwwwwww :3
Mindezeken túl azonban az írónő ebben a kötetben a középpontba állította a mentális problémákat is, melyeknek súlyos egészségügyi következményei lehetnek... Az önmarcangolás, a félelem, illetve az evési zavarok gyönyörűen, finoman, eleinte sejtelmesen ábrázoltak, ám ahogy mi magunk is figyeljük Nick szemén keresztül Charlie-t, láthatjuk, itt bizony nagy a baj... S mindez még mindig abból a szörnyű tényből fakad, hogy a fiúra borzasztó nyomás nehezedik szexuális irányultsága miatt... :( Charlie a lelke legmélyén magányos, és fél az emberek reakcióitól, a rengeteg szóbeli bántalmazástól, ami lépten-nyomon követi... Ebben a kötetben Alice Oseman megpróbálja felhívni olvasója figyelmét ezekre a problémákra, és a kötet végén a lakóhelyén található segélyvonalak elérhetőségét is megadja... Az írónő nem csupán egy élvezhető, gyönyörű történetet tár elénk, de számtalan olyan mindennapi problémát is elrejt a sorai és képkocái mögé, melyek veszélyeire és magára a probléma létezésére is megpróbálja felnyitni az ember szemét...

A harmadik kötetben ismét Charlie kerül a középpontba, és egyre jobban láthatjuk magányát, tépelődését, belső vívódását... Ezekből fakadóan elkezdünk aggódni, mi fog történni a következő kötetben, és sejthetjük, hogy a két fiú élete rögekkel teletűzdelt lesz... :( Sajnos a negyedik kötet csupán jövőre érkezik, így igazi kínszenvedés lesz kivárni, hogyan folytatódik főhőseink élete... Hüpp-hüpp... :(

Minden kötet megjelenésével és a történet előrehaladtával egyre komolyabb témák kerülnek terítékre. A kötetben megjelenik az apró csókok, az ölelés iránti vágy, és a két fiú őszintén elbeszélget a szeretkezésről is, melyre még nem állnak készen... Mindezeken túl láthatjuk a két fiú őszinte szerelmét, ám azt is, mennyire félnek kimondani érzéseiket a másik felé, és inkább mélyen hallgatnak... Ahogy megszokhattuk, a történetet túl az írónő további érdekességeket is tartogat számunkra, és jelen kötetben a szereplők bemutatásán kívül körbejárhatjuk a fiúk szobáját, valamint kapunk egy plusz rövid sztorit is Charlie barátjáról.

Az előző két részhez hasonlóan a harmadik is hatalmas kedvencemmé vált, hiszen Alice Oseman illusztrációi és rövid, ámde tartalmas, rengeteg tanulságot tartalmazó szavai valószínűleg az olvasói 99,9%-kát ugyanúgy meghatják, mint engem! Ez a kötet, ez a történet úgy hiszem időtálló, és méltán ott lenne a helye a világirodalom klasszikus szerelmi történetei között, mert olyan mély érzésekkel mutatja be a szerelem természetét, mely ilyen formában még nem került megjelenítésre...

https://www.aliceoseman.com/personal-artwork

Az első két kötetről írt értékelésemet az alábbi linkeken olvashatjátok, amennyiben kimaradt az életetekből. ;) 

https://caledoniakonyvvara.blogspot.com/2019/08/alice-oseman-heartstopper-1-ertekeles.html

https://caledoniakonyvvara.blogspot.com/2019/09/alice-oseman-heartstopper-2-ertekeles.html

Értékelés: 5/5 szendvics

Elérkeztünk az idei évem kedvenc képregényeihez, avagy a graphic novellekhez, amikből noha nem olvasok túlontúl sokat, ez az év bizony bővelkedett bennük... :O Ez egyrészt a hazai kiadóknak köszönhető, akik számos olyan képregényt hoztak el piciny hazánkba, melyeknek még én sem tudtam ellenállni, az LMBT témakörnek köszönhetően pedig ráleltem a világ egyik legtüneményesebb sztorijára, és legszerethetőbb főhősére... ❤

+1

Bryan Lee O'Malley: Repeta

Értékelésem: 5/5*

Ebben a kategóriában kénytelen voltam a három dobogós mellé egy negyedik helyezettet is választani, hiszen, ahogy fentebb is említettem, rengeteg csodás képregény került a birtokomba az éven, a Repeta pedig megérdemli a megemlítést a cuki főhősnő, a történet és a varázsgombák miatt... ;) 

Részletes értékelés: itt.

"A Repeta a második esélyről szól. Gondoljunk csak bele, milyen lenne, ha egyetlen kívánságunk eltörölné az aznap elkövetett hibáinkat, s mi újraírhatnánk életünk azon pontjait... Egyetlen szó: káosz. Bármilyen csábítóan is hangzik az, hogy eltöröljük rossz lépéseinket, hibáinkat és tiszta lappal kezdjük, a módosított lépés kihatással lesz az életünk egy másik területére... Hiába is szeretnénk változtatni, semmi sem lesz már ugyanolyan, mint előtte... Ilyen az élet, ami naponta próbára tesz minket, és sokszor annyi rosszat zúdít a nyakunkba, hogy elfelejtjük észrevenni a jót... :(

Az élet azonban kegyetlen..."

3. helyezett - Bronzérem - Maria Surducan: Vízitündér

Értékelésem: 5/5*

Surducan képregénye, a Naiade már akkor felkeltette a figyelmem, amikor az írónő-rajzoló munkássága után böngésztem az interneten egy másik értékelésem kapcsán. Amikor megláttam, hogy a kötet megjelent magyarul, és a Fumaxnál beszerezhető, azonnal nyomtam a megrendelés gombra - mondhatom mindenféle teketóriázás nélkül -, és természetesen a döntésemet nem is bántam meg. ;)  

Részletes értékelés: itt. 

"A Vízitündér egy 64 oldalas, szemet gyönyörködtető kiadás, mely rövidsége ellenére is egy több évet felölelő, izgalmas történetet rejt magában. *-*

A  történet gondosan felépített, aprólékosan átgondolt, varázslatos mese, melynek karakterei egytől-egyig karizmatikusak, egyediek és minden erényükkel és hibájukkal együtt szerethetőek. Az emberek hús-vér lények, kiknek esendőségét az írónő hűen ábrázolja... Kedves egy igazi rejtély az olvasó számára, egy varázslatos, titokzatos tünemény, aki misztikus mivoltja ellenére beleszeret egy emberbe. A vízitündér mindenét feláldozza a szeretett férfiért, s végül az EMBER  lesz az, aki elárulja őt... Fekete kezdetben egy kissé ellenszenves figura, aki kockáról kockára válik egyre szimpatikusabbá... Egy okos, leleményes férfi, aki egy görbe estén mindent elront, és elveszíti a legdrágább kincsét, amit az élettől kapott... Elveszíti a NŐT, aki mellett rálelt a boldogságra, és ráeszmél, mire képes a fajtája..."

2. helyezett - Ezüstérem - Alice Oseman: Heartstopper

Értékelésem: 5/5*

A Heartstopper az idei évem egyik legjobb olvasmánya, és már alig várom a 3. kötet megjelenését, hogy tovább olvashassam Charlie és Nick történetét. A történet főhőse, Charlie az egyik kedvenc karakteremmé vált, akit legszívesebben naphosszat ölelgetnék... ❤

Részletes értékelés: itt.

"A Heartstopper főszereplője a végtelenül magányos, jólelkű, visszahúzódó éltanuló Charlie Spring. Charlie tudja, hogy az emberek rossz szemmel néznek rá, mert meleg, de igyekszik kihozni életéből a maximumot. 

Charlie ártatlansága és bája, valamint Nick vívódása olyan élethűen ábrázolt, hogy az olvasónak az az érzése, a két srác bármelyik pillanatban kiléphet a könyvből...

A képregény nem bonyolítja túl az életet, és mindennapi szituációkat tár az olvasó elé. Alice Oseman illusztrációi rendkívül élethűek és kifejezőek. Nem használ sok szöveget, és inkább az érzelmekre, az arckifejezésekre helyezi a hangsúlyt, ami piszkosul jól megy neki! Ennyi érzelemmel, kétellyel, szomorúsággal vegyes szépséggel átitatott képregénnyel még sohasem találkoztam. 
Amikor Nick rájön, hogy talán ő is meleg - annak ellenére, hogy egy évvel ezelőtt barátnője volt -, szívet tépő látni a megrendültségét, amint rákeres a neten az alábbi kombinációra: "Meleg vagyok?"...

Alice Oseman hihetetlen gyöngédséggel ábrázolja a homoszexualitást, és annak minden nehézségét, a  rajzain megjelenő érzelmek pedig megmelengetik az ember szívét. Charlie az egyik kedvenc karakteremmé lépett elő, a szívemhez nőtt, és a legszívesebben magamhoz szorítanám, és megmondanám neki, hogy nincs vele semmi baj! Hiszen csak rá kell nézni a fiú arcára ahhoz, hogy megtudd, egy végtelenül jó ember áll előtted.

1. helyezett - Aranyérem - Noelle Stevenson: Nimona

Értékelésem: 5/5*

Az 1. és 2. helyezett közötti döntés nem volt egyszerű, ugyanis mindkét kötet hatalmas kedvencemmé vált. Egy picinyke hosszal azonban a Nimona állhatott fel a dobogó legfelső fokára: Lord Bitangfő, a kor, az alapötlet, a rajzok, a humor és a gömbölyded főhősnő miatt... ❤

"A Nimona egy zseniális, nem mindennapi történet egy alakváltó lányról és egy olyan gonosztevőről, aki sokkal nemesebb bármely fényes páncélú lovagnál...

A képregény egy különleges világba repít el minket, ahol a lovagok, alakváltók, sárkányok mellett megjelenik a tudomány és a technika korszerű vívmányai is, s mindezek együtt egy különleges atmoszférát - egy tökéletes fantasy világot hoznak létre.

A történet egyedi, a karakterek emberiek, gyarlók, és külön örömmel tölt el, hogy az író nem fél megmutatni, hogy nem feltétlenül a gonosz oldalán állók a rosszfiúk, s hogy a jónak, nemesnek álcázott karakterek bizony teljesen rohadhatnak belülről...

A történet tökéletes - bár számomra meglepő, de maximálisan ésszerű - lezárást kapott, mely szerencsére kiválóan illeszkedik Stevenson világába. Noelle fantáziája igazán bámulatos, illusztrációi gyönyörűek, stílusa magával ragadó, és teljesen egyedi. Karaktereit pillanatok alatt képes megszerettetni az olvasóval, és az utolsó oldalakon sem okoz csalódást."

Mint tudjátok, Alice Oseman Heartstopper ​c. képregénye rendkívül a szívemhez nőtt, így rögvest kézbe is vettem a folytatást. Az első részről szóló értékelésemet itt olvashatjátok, míg az alábbi posztban tovább mesélem nektek Charlie és Nick történetét. :) Természetesen ebben az értékelésben találhatóak spoilerek, hiszen folytatásról van szó, így kérlek, csak akkor olvass tovább, ha ez nem zavar! 

A 2. kötet pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész véget ért. Charlie álmatlanul fekszik az ágyában, hiszen egy meggondolatlan pillanatában megcsókolta Nicket, aztán magára hagyta a fiút... 

Nick azonban korántsem haragszik Charliera, csupán nem tudja, mitévő is legyen furcsa, eddig soha nem tapasztalt érzéseivel... Szerencsére a két fiúnak csak egyetlen borzalmas éjszakát kell a gondolataikkal eltölteni, ugyanis Nick, Charlie házához rohan, ahol a két fiú eleinte zavarban próbálja meg tisztázni a helyzetet, míg végül elcsattan a várva várt csók, melyben mindkét fél megtudja, hogy bizony nem közömbös a másik számára. Nick kérésére azonban kapcsolatukat titokban tartják mindaddig, míg a fiú nem tisztázza magában nemi identitását. 

Ezt követően a napok a hétköznapi élet ritmusában telnek tovább, ugyanolyan szépen ábrázolva, mint az első kötetben. Charlie születésnapjának közeledtével a fiú bemutatja barátainak Nicket, aki viszonzásképpen közös baráti mozizásra hívja a fiút a saját brancsával. Míg azonban Charlie barátai pontosan tisztában vannak a fiú másságával és teljes mértékben el is fogadják azt, addig Nick barátai eléggé homofóbok... Itt lép a képbe először Charlie édesapja, aki aggódik a moziest miatt, ugyanis nem akarja, hogy a fiát bántsák! Az apuka, aki végtelen aggodalommal és félelemmel néz a távolodó fia után, telibe találja az ember szívét...

Természetesen, mint azt előre sejthető, a moziest egyáltalán nem úgy végződik, ahogy azt Nick eltervezte, ám Charlie és Nick élete boldog fordulatot vesz... 

A második kötet Nick önmagával folytatott harcáról és a szülők szeretetéről, valamint elfogadásáról szól. Charliet édesapja és egész családja olyannak szereti, amilyen, és ez az elfogadás rendkívül szépen ábrázolt, ami nem tussolja el az aggodalmakat és a fájdalmat sem. A kötet egyik legfontosabb és leggyönyörűbb jelenete, mikor Nick rájön, milyen is az ő nemi identitása, és a fiú - a szemünk láttára - végre felszabadul. Nick vívódása és harca önmagával már önmagában is egy hatalmas teher, ám hátra van még az édesanyjával való beszélgetése, amit Alice Oseman olyan gyönyörűen és meghatóan ábrázol, hogy ezt valóban látnotok kell. Tényleg nem szeretném leírni nektek, milyen érzelmek szabadulnak el a könyv végi jelenetben, hiszen szavakkal nem tudom átadni mindazt, amit ez a fiatal írónő a képeivel és lenyűgöző stílusával elénk tár...

Azt hiszem az értékelésemből is kiderül, mennyire  a szívemhez nőtt a történet és a szereplők, és alig várom a 3. kötet megjelenését, ami 2020 februárjában esedékes. Igazi erőpróba lesz kivárni! ;) 

Értékelés: 5/5 bowling

Illusztrációk: 5/5 bowling

Ma egy szívemnek kedves, új kedvenc kötet és történet értékelését hoztam el nektek. Alice Oseman  Heartstopper c. képregénye a Heartstopper sorozat első kötete, melyben két tizenéves fiú életét követhetjük nyomon.

A kötet két fiú szerelméről, mindennapi küzdelmeiről, az egymásra találásról és az elfogadásról szól...

Főszereplőnk, Charlie Spring egy átlagos középiskolás srác. 14 éves, jó tanuló, jó sportoló, dobol, ám nincsenek barátai, ugyanis meleg... Charlie már elfogadta másságát, azonban társai nem nézik jó szemmel nemi identitását, így a fiú napjai többnyire magányosan telnek... Egy nap, egy új csoportos foglalkozásnak köszönhetően a fiú találkozik Nick Nelsonnal, akivel - bár egy iskolába járnak, még sohasem találkoztak... A sors úgy hozza, hogy Charlie és Nick padtársak lesznek, és ahogy telnek a hetek és a hónapok, a két srác összebarátkozik. 

Egy tornaóra alkalmával Nick véletlenül meglátja Charliet futás közben, aki mindenkit maga mögött hagy, így Nick megkéri a fiút, hogy csatlakozzon a rugby-csapatba, ugyanis vele verhetetlenek lennének, hiszen Charlie gyorsaságával senki sem tudja felvenni a versenyt... A két fiú egyre több időt tölt együtt, igaz barátokká válnak, és Nick mindenben Charlie mellett áll: megvédi a pletykás nyelvektől és annak követelőző, erőszakos, volt barátjától, majd rájön, hogy talán amit Charlie iránt érez, az több, mint egyszerű barátság... 

A Heartstopper főszereplője a végtelenül magányos, jólelkű, visszahúzódó éltanuló Charlie Spring. Charlie tudja, hogy az emberek rossz szemmel néznek rá, mert meleg, de igyekszik kihozni életéből a maximumot. 

Nick két évvel idősebb Charlienál, komoly, népszerű és természetesen rengeteg barátja van.
A két srác azonban mondhatni tökéletesen kiegészíti egymást, és a legjobbat hozzák ki a másikból.
Charlie ártatlansága és bája, valamint Nick vívódása olyan élethűen ábrázolt, hogy az olvasónak az az érzése, a két srác bármelyik pillanatban kiléphet a könyvből...


A képregény nem bonyolítja túl az életet, és mindennapi szituációkat tár az olvasó elé. Alice Oseman illusztrációi rendkívül élethűek és kifejezőek. Nem használ sok szöveget, és inkább az érzelmekre, az arckifejezésekre helyezi a hangsúlyt, ami piszkosul jól megy neki! Ennyi érzelemmel, kétellyel, szomorúsággal vegyes szépséggel átitatott képregénnyel még sohasem találkoztam. 
Amikor Nick rájön, hogy talán ő is meleg - annak ellenére, hogy egy évvel ezelőtt barátnője volt -, szívet tépő látni a megrendültségét, amint rákeres a neten az alábbi kombinációra: "Meleg vagyok?"...

Alice Oseman hihetetlen gyöngédséggel ábrázolja a homoszexualitást, és annak minden nehézségét, a  rajzain megjelenő érzelmek pedig megmelengetik az ember szívét. Charlie az egyik kedvenc karakteremmé lépett elő, a szívemhez nőtt, és a legszívesebben magamhoz szorítanám, és megmondanám neki, hogy nincs vele semmi baj! Hiszen csak rá kell nézni a fiú arcára ahhoz, hogy megtudd, egy végtelenül jó ember áll előtted. Persze mindezt képletesen értem, hiszen a fiú nem egy hús-vér ember, és aki nem olvasta vagy nem olvassa el a kötetet, nem is fogja nagyon megérti mire értem azt, hogy a képregény szinte él és szereplői mintha itt élnének és lélegeznének mellettünk, ám ha nem rettent el a téma, kedves Olvasó, akkor azt javaslom, tégy próbát eme nagyszerű történettel, ami garantáltan nem fog csalódást okozni...

Értékelés: 5/5 rugby

Illusztráció: 5/5 rugby