acsairoland
cserkutidávid
értékelés
holnapkiadó
ifjúsági
katonajózsef
mesékazoperából
mesevilág
opera
tragédia
Acsai Roland: Bánk bán - Értékelés
Acsai Roland Bánk bán c. meseátirata a Mesék az Operából kiadói sorozat legfrissebb darabja, mely a Holnap kiadó gondozásában látott napvilágot az idei Könyvhétre.
A kötet megjelenését izgatottan vártam, attól a pillanattól fogva, hogy megláttam a Libri előrendelhető könyvei közt; s mindig egy picit elszomorodtam, mikor azt kellett látnom, hogy tolódik, egyre csak tolódik a megjelenési dátum. Most azonban azt kell mondjam, hogy erre a csodára minden másodperc megérte a várakozást, Acsai és Cserkuti kezei között egy valódi gyöngyszem született, ami a szívem legmélyebb, legrejtettebb zugába lopta magát! ❤
Katona eredeti műve mindig is közel állt a szívemhez, s a Bánk bán számomra minden formában hatalmas szerelem. Imádom az operát, a főszerepben Simándy Józseffel, aki hazánk egyik legnagyobb kincse volt, s egyedül a 2002-es filmfeldolgozás az, amit inkább felejtsünk is el nagyon gyorsan...
Izgatottan vártam tehát, mit ad majd számomra ez a meseátirat, aminek a célja elsősorban a fiatal közönség megszólaltatása, s a történet megszerettetése a mai generációval, akik az iskolai évek alatt kötelező olvasmányként találkoznak majd Katona írásával.
Szerelem ❤ - ez az egy szó... számomra ezt jelenti ez a kötet!!!
"- Gyanús, nagyon gyanús... Mit tettél Bánk?!"
Acsai története némiképp eltér Katona eredetijétől, s a cselekmény folyása is másképp alakul, ami, azt kell mondjam, nagyon jót tett a történetnek. Más a kiindulópont, új, eddig soha nem látott jeleneteknek lehetünk szemtanúi, megjelenik benne egy cseppnyi természetfölötti, s a vége is egészen egyedi, keserédes befejezést kapott...
"Soma bólintott, és arra gondolt, hogy
az olvasás valóban hasznos dolog."
Sűrű, sötét éjjel kezdődik történetünk, ahol három árnyalak menekül az éjszakában... Mikhál, Simon és a kis Melinda menekül a falujukat feldúló, sötét, természetfeletti lovasok elől, akik üldözőbe vették őket. Van azonban velük még valaki, egy parányi kisfiú, Gerzson - Melinda unokaöccse - holtteste, akikkel a katonák végeztek, s most a maradék túlélővel is végezni akarnak... Az erdő azonban a barátjuk, így hőseink végül megmenekülnek.
Miután Gerzson apró testét eltemetik, két lovas bukkan fel az erdőben. Az egyikük egy hatalmas magyar úr, Konrád, másikuk, a Melindával körülbelül egyidős fia, Bánk...
Konrád befogadja házába a menekülteket, s új otthont ad számukra a középkori Magyarországon...
Míg az évek múlásával Mikhál és Simon kevésbé érzi otthonának a magyar földet, s siratják az elvesztett szülőföldet, addig Melinda a szívébe zárja az országot, s sokkalta jobban is érzi magát új otthonában, ám a lány, szíve mélyén jól tudja, miért érez ily eltérően rokonaitól...
Melinda és Bánk gyerekkori játszópajtásokból és barátokból felnőtté válnak, s ahogy telnek-múlnak az évek, úgy alakul át a barátságuk, s az őket összefűző szeretetük igaz, mély és tiszta szerelemmé...
Bánk és Melinda boldogan élnek együtt, megszületik kisfiuk, Soma, aki rengeteg vidámságot hoz a házba, s a két "öreg" is a szívébe zárja a rakoncátlan kisfiút, ám az életük hamarost gyökeres fordulatot vesz...
Endre, a magyarok királya bánná nevezi ki Bánkot, aki családjával együtt a királyi palotába kénytelen költözni... Mikor a király háborúba vonul és legjobb barátjára, a bánra bízza az országot, a férfinak szembesülnie kell a merániai Gertrudis királynő féktelen mulatozásával és mértéktelen pénzköltésével, ami romba dönti a magyar parasztokat...
Az ország pusztulása mellett pedig Bánk családjára is sötét árnyék vetül, mikor megérkezik Gertrudis öccse, Ottó, aki szemet vet Melindára...
"Melinda gyorsan megszerette új hazáját... semmivel
sem látta csúnyábbnak a magyarországi napot az
otthoninál, sőt! Az itteni nap valahogy frissebben sütött,
sziporkázóbban, mintha fiatalabb lenne. Ha a szíve mélyére
nézett, be kellett ismernie, hogy az itteni napsütés azért tetszett
neki jobban, mert itt volt Bánk, akinek apja a házába fogadta őket."
Acsai Bánk bánja zseniális átirat lett! A történet tele van szenvedéllyel, misztikummal, barátsággal, álnoksággal, zsarnoksággal és a legfontosabb - szerelemmel! ❤
A történet a lélek legmélyéig merül, közelebb hozza hozzánk az oly jól ismert szereplőket, kibővíti életútjukat, s miután a szívünk mélyébe lopták magukat, könyörtelen tragédiába fulladó végük összetöri a mi szívünket is...
Bánk és Melinda tiszta, sírig hű szerelme gyönyörűen ábrázolt a lapokon. Katona eredetijével szemben Acsai bepillantást enged - kronológiai sorrendben - főhőseink gyermekkorába is, megismerteti velünk a találkozás pillanatát, a felhőtlen gyermekkor és játszadozás éveit, mikor még szabadok voltak, hogy aztán a felnőttkorba lépve, a gyönyörűen felépített életüket romba döntse egy kéjsóvár, nyomorult alak, akinek a pokolban volna a helye... s talán oda is kerül a gonosz, ezt azonban nem tudjuk meg.
A lapokat nem csupán Gertrudis királyné féktelen mulatozása és a nyomorban tengődő nép mérhetetlen szenvedése itatja át... A királyság gondjai mintegy mellékszálként vannak jelen, ám Acsai főhőseink kapcsolatára és életére helyezte a hangsúlyt, mely gyönyörűen átragyog a lapokon.
Bánk és Melinda túlságosan is jó egy olyan világba, ahol a romlás és a mocsok az úr, s a végzet - mint tudjuk - sosem a jót segíti... A gonosz mindig felüti a fejét, mérhetetlen károkat okozva, s miután főhőseink elhagyják Konrád házának és a vidéknek gondtalan báját és nyugalmát, attól a pillanattól sorsuk megpecsételődik. Életük tragédiába torkollik, amit egyikük sem érdemel meg...
Cserkuti Dávid gyönyörű illusztrációiba beleszerettem! ❤ Remélem az idei Könyvfesztiválon lesz alkalmam arra, hogy találkozzam vele és dedikálást kérjek tőle, ugyanis olyan mérhetetlenül szép és érzelmekkel teli képeket készített, amik nem csak hogy tökéletesen kiegészítik Acsai meséjét, de gyönyörűen meg is jelenítik az adott történelmi kort, s hőseink minden egyes érzelmi állapotát, lelki mélységét! Lélegzetelállító, festményszerű képek, amik a középkori magyar honba és két szerelmes világába vezetnek el minket.
A Bánk bán (Mesék az Operából) fantasztikus munka, melyért hatalmas elismerés illeti mind Acsait, mind Cserkutit!
"De az évek még annál is gyorsabban elszaladtak, mint
ahogy ők futottak a sasok elől, és mindketten felnőttek. A
barátság, amit egymás iránt éreztek, lassan szerelemmé érett,
ahogy a mustból bor lesz."
Mint fentebb említettem, Acsai jó pár változtatást eszközölt az eredeti drámán. Ugye általános igazság az, hogy egy-egy történet operaváltozata mindig is eltérésekben "gazdag", ám a meseátirat érezhetően az ifjúságnak, s a romantika kedvelőinek készült - mint például én magam.
Acsai - s ezért hálás köszönetem az író úrnak - teljes mértékig kihagyja Ottó végül álnok móddal elért csábítási kísérletének beteljesülését, s ez által Melinda tiszta és érintetlen marad.
Ebben a változtatásban nagy szerepet játszik továbbá Melinda unokaöccse, a történet közepéig végig, szellemalakban jelen lévő Gerzson, aki a borospoharakat kicserélvén megmenti nagynénjét a gonosztól. Azt azonban ő sem sejtheti, hogy Ottó sajnos nem adja fel egykönnyen, melynek a vége Melinda halála lesz...
Katona "operaeredetijével" szemben azonban a vég szintén más formában jön el, s az asszony és Bánk kisfia, Soma itt életben marad, bár apja "királyné gyilkossága" végett nem lehet boldog, s nyerheti el Mária királykisasszony kezét...
A szellemalakokon túl nagy változtatás, eredeti és zseniális ötlet húzás még a Melinda családját óvó címerállat, nevezetesen a sas szerepeltetése, aki a történet folyamán mindig oltalmazóként lép fel, ám sajnos Ottótól nem sikerül megóvnia Melindát...
A misztikum egyébiránt több helyen is megjelenik még a lapokon, elég ha a vár alatt meghúzódó labirintusra, avagy a kötet legvégén, a Záró dalnál látható galambpárra gondolok.
Melinda, halála után galambbá változik, tisztasága és életbéli hasonlósága végett, míg az utolsó oldalon látható, turbékoló galambár képe őszintén megmelengette a szívem, ugyanis úgy vélem, hogy itt, a halál után újra egyesülő, végre újra szerelmesével lehető Bánk és Melinda alakját láthatjuk. ❤
"- Engedd be őket! - mondta a madárnak. Még őt is meglepte,
amikor a sas bólintott, és felszállt az égbe. Szomorúan tett
egy kört a vár fölött. A galambokat meg tudta menteni
a macskától, de Melindát Ottótól és Biberachtól már nem."
Bánk és Melinda világ életemben az egyik kedvenc párosom volt, de most, ennek a kibővített és egy picit megreformált történetnek hála, még inkább a szívembe zártam kettejük párosát, akiket valódi, őszinte szerelem köt össze - ami ritka manapság...
A kötetet pillanatok alatt behabzsoltam, még sajnáltam is, hogy olyan hamar ki kellett szakadnom a világból, szóval biztos, hogy többször újraolvasós lesz.
A meseformába átöntött történet mindenesetre olyannyira magával ragadott, hogy aznap egész éjjel a történettel álmodtam, ami hihetetlen nagy élményként maradt meg bennem. :3
Acsai története megérintett, s ezúton köszönöm, hogy ezt megírta!
Ha negatívumot kellene mondanom, akkor talán azt tudnám kiemelni, hogy egy-két modern, fiatalos szó is belekeveredett a mesébe, ami számomra megakasztó volt, s talán ezeket lehetett volna hanyagolni, de ez legyen a legnagyobb probléma ezzel a kötettel! Mivel ennyire szerettem, efelett akár még szemet is hunyhatok. ;)
Az eredeti történet minden drámája és tragédiája megtalálható ebben a 82 oldalban. Az Acsai-Cserkuti párosnak velem egészen könnyű dolga volt, de biztosra veszem, hogy a többi olvasó szemében is sikerült szerethető, ízig-vérig való embereket papírra vetniük, akikkel könnyű azonosulni, együtt nevetni, sírni, gyötrődni és szeretni...
Személyes kedvenceim természetesen Bánk és Melinda voltak, de azt hiszem, ezzel nem okoztam nagy meglepetést. Bánk bátorsága, egyenessége, őszintesége, becsületessége és megjelenése, Melinda tisztasága, kedvessége, ártatlan bája, férje és gyermeke iránt érzett határtalan szeretete, erkölcsössége, valamint mindkettejük hatalmas szerelme és szeretete a másik iránt példaértékű és szívhez szóló - képtelenség nem szeretni őket! ❤
Ottótól a hideg rázott, ahogy Gertrudis királynéból pedig sütött a gúny, a fellengzés és a nemtörődömség. Tökéletes karakterek remek, friss formában! Szenzációs!
Beszélhetnénk egyébként Tiborc karakteréről, Mikhálról, Simonról, Gerzsonról is, s ódákat is tudnék zengeni, de azt hiszem, legyen mára elég ennyi. Járjatok ti magatok utána! :P
"- Nem vagyok már a régi, néha elejtek ezt-azt - szabadkozott az öreg.
Bánk kérdőn meredt rá, mert jól tudta, hogy a fia volt a tettes.
- Ne csodálkozz! - nézett Melinda a férjére, és kuncogni
kezdett. - Amikor Soma a szoba közepére pisilt,
Mikhál még azt is magára vállalta!"
S most akkor jön a kemény dió. Nevezetesen, hogy kinek, illetve hány éves kortól ajánlanám ezt a kötetet?
Katona eredetije középiskolában kötelező olvasmány, tizenéves gyerekeknek, akik az eredeti műhöz - manapság... - még nem elég érettek... Tisztelet a kivételnek, hisz az én időmben is voltak olyanok, akiknek gőzük nem volt, miről szól a Bánk bán, vagy el sem olvasták, s ma is lehet olyan modern tini, aki megérti a régies szavakat. Mégis úgy vélem, ezekhez a régi nagy, magyar klasszikusainkhoz ezek a gyerekek még fiatalok.
Acsai meseátirata mindazonáltal könnyen befogadható, s rendkívül olvasmányos, mely talán segítségre lesz abban, hogy aki eddig nem értette, az megértse a történetet. A tinik azonban ezt a mesés formát kizártnak tartom, hogy már a kezükbe vennék. Látjátok már miért is olyan kemény dió ez???
A tiniknek már nem, a kisebbeknek még nem való teljes mértékben. Meseolvasásként, Katona drámájának megismeréseként tökéletes lehet, hisz a kisebb gyerekeknek is könnyen befogadható lesz ez a vérrel és gyötrődésekkel átitatott szép szerelmi történet, ám a teljes megértéshez kell egy bizonyos kor, hogy minden elrejtett utalás, minden többletjelentés, minden elejtett mondat és zegzugos szál érthető legyen és összeálljon a fejben...
"Gertrudis öccsének sem tetszett Bánk. Amikor a szemébe
nézett, kirázta a hideg a férfiból sugárzó
becsületességtől. Melindát viszont onnan inkább kedvére
valónak találta. Nem mintha nem lett volna ő is tetőtől talpig
becsületes. de nagyon szép volt. és Ottó szerette a szépet. Főleg az asszonyokban."
A Bánk bán (Mesék az Operából) az idei egyik legnagyobb kedvencem, melyet teljes szívből ajánlok a történet szerelmeseinek, s mindazoknak, akik egy igazán minőségi történetet és kötetet szeretnének a kezükbe fogni!
Értékelés: 5/5 csónak
Kedvenc kötet
Idézetek
I. ELŐTÖRTÉNET
Nyitó dal
Mindennek van kezdete és vége,
most belépünk ebbe a mesébe,
a régmúltnak sűrű erdejébe;
a szívbe visz mindegyik ösvénye.
"...gyorsan előnyre tettek szert üldözőikkel szemben. Ebben az erdő is segítette őket, amit mindig megvédtek a fatolvajoktól, ezért hálával tartozott nekik, és segíteni próbált rajtuk. A legnagyobb fák kihúzták gyökereiket a földből, és az üldözők elébe léptek. Vastag ágkarjaikkal megragadták őket, és kihajították az erdőből. A démonkatonák átrepültek a lombok felett, aztán élő bombákként becsapódtak a társaik közé, majd fekete füstfelhővé válva megsemmisültek."
"A csendet patadobogás törte meg. Melinda azt hitte, fáradt szíve kalapál ennyire, aztán rájött, hogy két lovas közeledik. Az egyik ló nagy volt, a másik kicsi. A nagy lovon egy szakállas, palástot és sarkantyús csizmát viselő férfi ült, míg a pónin egy Melinda-korú fiú, aki ugyanolyan ruhát viselt, mint az apja, csak néhány számmal kisebb méretben, és szakáll helyett az út pora sötétítette arcát.
- Konrád vagyok - mutatkozott be a lovas. - Ő a fiam, Bánk. - A barna szemű fiú udvariasan az idegenek felé biccentett."
"Amikor Melinda utoljára visszanézett a szülőföldjére, mintha egy kis alakot látott volna, aki nagyon hasonlított Gerzsonra, csak sokkal átlátszóbb volt, és hullámzott, mint egy emberi formát öltött délibáb."
Melinda
Bánk
"Gondolataiból Bánk zökkentette ki, aki közben leszállt a lováról, és odalépett mellé.
- Ülj fel nyugodtan! - mutatott a pónira. - Majd én vezetem.
Melinda nem gondolta, hogy aznap még mosolyogni fog, mégis így történt. Igaz, nem volt nagy mosoly, csak egy egészen kicsi, egészen halovány. Egy mosoly árnyéka.
- Köszönöm - mondta, és elpirult."
"Melinda gyorsan megszerette új hazáját... semmivel sem látta csúnyábbnak a magyarországi napot az otthoninál, sőt! Az itteni nap valahogy frissebben sütött, sziporkázóbban, mintha fiatalabb lenne. Ha a szíve mélyére nézett, be kellett ismernie, hogy az itteni napsütés azért tetszett neki jobban, mert itt volt Bánk, akinek apja a házába fogadta őket."
"De az évek még annál is gyorsabban elszaladtak, mint ahogy ők futottak a sasok elől, és mindketten felnőttek. A barátság, amit egymás iránt éreztek, lassan szerelemmé érett, ahogy a mustból bor lesz."
"Bánk, akinek addigra ugyanolyan szakáll borította az arcát, mint megboldogult apjának - aki azóta sajnos váratlanul elhalálozott -, egy nap Melinda elé lépett és egy gyűrűt vett elő díszes tarsolyából.
- Hozzám jössz feleségül? - kérdezte. Előtte megköszörülte a torkát, de a hangja még így is remegett az izgalomtól.
- Boldogan! - ugrott egyet örömében a lány, és engedte, hogy Bánk az ujjára húzza a sas alakú gyűrűt, amit a környék legjobb ötvöse készített.
- Örökké hűséges leszel hozzám? - nézett rá mély, barna szemével a fiú.
- Még tovább is - búgta Melinda, mint a vadgerle.
Bánk ránézett, és csak most vette észre, hogy a lánya egy galambra hasonlít, hiába a sas a címerállata. Attól kezdve úgyis becézte, hogy "galambom" vagy "tubicám"."
"- Nem vagyok már a régi, néha elejtek ezt-azt - szabadkozott az öreg.
Bánk kérdőn meredt rá, mert jól tudta, hogy a fia volt a tettes.
- Ne csodálkozz! - nézett Melinda a férjére, és kuncogni kezdett. - Amikor Soma a szoba közepére pisilt, Mikhál még azt is magára vállalta!"
"Lángoló szemével Melindára nézett, és azt mondta, hogy a lélek furcsa dolog. Néha előfordul, hogy itt marad, mert még dolga van a földön kísértetként, és csak akkor távozik, ha azt elvégezte."
"- A király kinevezett bánnak! - jelentette be ünnepélyesen Bánk.
- Ez igaz?! - csapta össze a kezét Melinda, de olyan gyorsan, hogy egy véletlenül arra kóválygó legyet is szétlapított. - Nagy megtiszteltetés!"
"Soma bólintott, és arra gondolt, hogy az olvasás valóban hasznos dolog."
"Melinda - mert ő volt a hang gazdája - látta, hogy a madár tényleg nem akarja beengedni a két idegent, mintha sejtené, hogy valami bajt hoznak. Az asszony a gyűrűjére nézett, aztán a madárra, ami a családi címerük madarára hasonlított, és valami azt súgta neki, hogy őt akarja megmenteni."
"- Engedd be őket! - mondta a madárnak. Még őt is meglepte, amikor a sas bólintott, és felszállt az égbe. Szomorúan tett egy kört a vár fölött. A galambokat meg tudta menteni a macskától, de Melindát Ottótól és Biberachtól már nem."
"Gertrudis öccsének sem tetszett Bánk. Amikor a szemébe nézett, kirázta a hideg a férfiból sugárzó becsületességtől. Melindát viszont onnan inkább kedvére valónak találta. Nem mintha nem lett volna ő is tetőtől talpig becsületes. de nagyon szép volt. és Ottó szerette a szépet. Főleg az asszonyokban."
"A fiú szelleme azért maradt a földön, mert dolga volt. Feladata. Sőt küldetése. Meg kellett védenie nagynénjét, Melindát, aki egyébként egyáltalán nem volt nagy... Abban a pillanatban, amikor Gerzson meghallotta Ottó nevét, tudta, hogy tőle kell megóvnia."
"- Melinda az erkölcs és a tisztaság mintaképe, hidd el! Kizárt dolog, hogy egyetlenegy csókocskát is kapsz tőle! - folytatta kacarászva a királyné.
- Fogadjunk, hogy tudok tőle lopni egy csókot! - mondta Ottó.
- Ha te nyersz, egy vagyont kapsz tőlem, de ha vesztesz, azt a kis pénzedet is nekem adod, amid van. - A királyné kezdte érdekesnek tartani a dolgot.
- Rendben! - rázott kezet a két testvér."
"Jóska a tenyerébe vette a pihés jószágot, ezt a tollas szívet, amivel most már együtt vert az ő szíve is, és boldogan elindult hazafelé."
"- Bánkot azért küldték el, hogy ne legyen útjukban! De már nem sokáig lesz így! - nézett rájuk sejtelmesen Petúr.
- Hogy érted ezt? - meredt rá Simon.
- Hazahívtam. Csak Melinda tudott eddig róla. A bán bármelyik percben betoppanhat. Ma éjjel gyertek a lakosztályomba! Zendülés tervezek a királyné ellen. Ez így nem mehet tovább!"
"Az viszont eszébe sem jutott, hogy Bánk már meg is jött. Lova nagy kortyokban itta az édes vizet a vályúból. A bán az éjszaka leple alatt érkezett, és úgy vélte, jobb lesz egy darabig titokban tartani érkezését. A dézsához ment, és prüszkölve lemosta arcát. Amikor belenézett a vízbe, a hold fényében apja tükörképe jelent meg előtte, és mintha azt suttogta volna: "Vigyázz Melindára!" Talán történt valami a feleségével, és ezért hívatta vissza Petur? Bánk megrémült. Nem szeretett asszonyt nála jobban, és tudta, hogy nem is fog soha...
Ottó eközben tovább folytatta Melinda ostromlását. Katonának érezte magát, akinek be kell venni egy várat. Egyetlenegy csókocskát akart, de lassan beérte volna egy puszival is. Ha nem kapja meg, szégyenben maradni Getrudis előtt, akivel fogadást kötött. A tét nagy volt, és az ostrom nem állt jól."
"Gerzson azt hitte, hogy megmentette Melindát, és Ottóra akkora csapást mért, hogy ezután végleg feladja a küzdelmet. Ha tudta volna, hogy mi fog történni, még a földön maradt volna egy darabig..."
"- Endre királyt elvakította a szerelem. A mi feladatunk levenni szeméről a kendőt, pontosabban a tiéd Bánk. Az ország és a nép érdekében. Ha elveszed a királynétól a koronáját, azzal Endrét szolgálod - érvelt Petúr.
(...)
- Nem is tudom... - vívódott Bánk. Úgy érezte, mintha lelke két fele csattogó kardokkal egymással küzdene."
"- Megjöttél? - kérdezte félálomban a felesége.
- Meg - simogatta meg Melinda haját Bánk.
- Hála az égnek! - sóhajtotta az asszony, férje mellkasára hajtotta a fejét, és tovább aludt."
"- Átadom - bólintott komolyan, és olyan elszántan nézett, mint egy kis keresztes lovag..."
"- Mi az? - kérdezte rosszat sejtve Melinda.
- Az egyiketeket itt kell hagynom.
Melinda egy pillanatig sem gondolkozott.
- Engem hagyj itt! Mentsd meg Somát!
Az öreg bólintott. Melinda elbúcsúzott a fiától, aztán elengedte Tiborc nyakát, az utolsó szalmaszálat, amelyhez az élethez kötötte, és a következő pillanatban elsodorta az ár...
Tiborc és a kisfiú kiértek a partra. Soma ruhájából víz ömlött, a szeméből könny. Az öreg testőr úgy érezte, elbukott. Nem érdemelte meg Bánk jóságát."
"- Gyanús, nagyon gyanús... Mit tettél Bánk?!"
"- Nem! Ha szerinted én vagyok a hibás, ám legyen! De ha a lelked mélyére nézel, te is be láthatod, hogy ez nem igaz. Régóta ismersz, hűséges barátod vagyok, akiben megbízol...
Már nem - könnyesedett el a király szeme, aki aznap nemcsak a feleségét, de a legjobb barátját is elvesztette."
"- Mi történt? - futott hozzájuk. - Hol a feleségem?
- Azt ígértem, hogy megvédem a családodat, de elbuktam - kezdte Tiborc. - Ottó emberei ránk támadtak. A csónak léket kapott és elsüllyedt. Csak az egyiküket menthetem ki a vízből. A fizetséget sem érdemlem meg - akasztotta le az övéről Bánk erszényét, de az ura csak legyintett, majd sírni kezdett. Addig még senki nem látta sírni a bánt. Még az anyja és az apja sem. Hiába esett le a lóról kiskorában, vagy tört el egy játéka, a kis Bánk szeme mindig száraz maradt. Most mégis ömlöttek a könnyei.
- Galambom... - suttogta maga elé a bán, és Melindára gondolt."
"Mindenki sírt, az egész udvar zokogott, mert mindenki szerette Melindát. Amikor a királyné meghalt, senki sem sírt a gyermekein kívül, most meg mindenki az egereket itatta. Az eső is cseperegni kezdett odakint, és a cseppek nem édesek voltak, mint a víz, hanem sósak, mint a könny. Még a szellemek is szellemkönnyeket hullattak. A király szeme is bepárásodott, mint télen az ablaküveg, de a hangja megenyhült, mint a fagyott, téli föld keménysége, ha eléri a tavaszi langyos szellő.
- Megbocsátok neked, Bánk. Nem vetlek börtönbe. Tudom, hogy már megkaptad a büntetésed. Melinda elvesztése számodra a legnagyobb büntetés."
Záró Dal
Mindennek van kezdete és vége,
most kilépünk ebből a meséből,
a régmúltnak sűrű erdejéből:
a szívbe vitt mindegyik ösvénye.
0 megjegyzés