A DC ikonikus párja, Joker és nemezise Batman új, abszurd történetszálat kapott Satoshi sensei jóvoltából, aki egy nem mindennapi történetet vetett papírra, mely nem nélkülözi a humort, a bizarr jeleneteket és az "őrületet" sem...

Történetünk elején Joker épp a magához vett Batman babyt próbálja életben tartani, miközben felidézi a pár nappal azelőtti történéseket...

Gotham városára éppoly sötét éjszaka borult, mint mindig, mikor Joker és Batman, a két ősi ellenség ismét szembenézett egymással... Ám ez a küzdelem nem várt véget ért, mikor Batman egy vegyszerrel teli tartályba zuhant, minek következtében kisbaba lett!

Joker nem hisz a szemének, s bár a magatehetetlen csecsemő, ősi ellensége kiszolgáltatottan hever a lábainál, képtelen végezni vele, hisz Joker Batman nélkül semmi... Főhősünk ezért úgy dönt, maga neveli fel az álarcos igazságosztót, méghozzá olyan erős és jóságos harcossá, aki mindig is volt, s aki méltó ellenfele Jokernek!

Természetesen gyereket nevelni nem könnyű, így Joker az újdonsült apa szerepében újabb és újabb megoldandó helyzetekben találja magát, amiben régi bajtársai próbálnak segítségére lenni.

Bevezető kötet lévén csupán a történet kezdetének felszínét karcolgatjuk meg, de a manga végére eljutunk addig a pontig, hogy Joker elnevezze a kisbabát, s megtudjuk a híradóból azt is, hogy Bruce Wayne-k nyoma veszett... khm... khm...

Umi Sakurai A ​Man And His Cat Picture Book /Fukumaru and the Spaceship of Happiness/ c. kötete A ​Man And His Cat mangasorozat kiegészítő darabja. 

Egy gyönyörű kivitelben megjelent, teljes színes oldalas illusztrációkat tartalmazó "light novel", amiben egy összefüggő, a sorozattól megszokott eszméletlen tündéri történetet olvashatunk.

Kanda-san és Fukumaru egy éjjel az eget fürkészik, mikor egy hullócsillag szeli át az égboltot. Kanda-san - mint ahogy minden ember - azonnal kíván valamit, amit Fukumaru érdeklődéssel szemlél.

A csillag egyre közelebb és közelebb jön, míg végül lezuhan. Fukumaru a keresésére indul, s mikor megtalálja különös, cicaszerű űrlényekbe botlik, akiknek a csillag maga az űrhajójuk, amin egy hatalmas luk tátong. A lukat azonban csak boldogsággal lehet befoltozni...

A mangaka ezúttal némi természetfelettit is csempészett a történetbe az űrcicák személyével, akik kedves, jóságos lények voltak, ami szintén üde színfolt a rengeteg rossz szándékú földönkívüli történet mellett. A színes illusztrációk varázslatosak, a kemény kötésű, védőborítóval ellátott kötet minőségi kiadás, ami remekül mutat a mangasorozat mellett.

Fukumaru - mint mindig - halálosan aranyos és vicces, jósággal teli nagy szíve ismét megmutatkozik, ahogy a Kanda-san iránt érzett hatalmas szeretete is! Rendkívül mókás látni a ragaszkodását, míg félelme, hogy elveszíti a férfit, teljesen ellágyítja az ember szívét. :3

Shakespeare Lear király drámája mellett érkezik ugyanis az első teljesen színes!!! manga, a Manga Classics: Sherlock Holmes, mely ráadásul sorozat lesz! Az első cím természetesen a legelső Holmes-történet, A Study In Scarlet feldolgozása lesz, mely magyarul A ​bíborvörös dolgozószoba címet kapta. Doyle eredeti írását felhasználva az adaptáció Crystal S. Chan nevéhez fűződik, aki - én magam is garantálni tudom - minőségi munkákat készít. Az illusztrációkat Julien Choy készíti! Megjelenése 2025-ben várható, pontos hónapról még nem tudni.

Az előre megosztott, kis felbontású képeket is megosztom veletek - sajnos ezek minősége még nem a legjobb. Én magam mindkét címet izgatottan várom. A Sherlock Holmes első kötetének borítójával nem teljesen vagyok kibékülve, mert Holmes picit nőies vonásokat kapott, de a teljes oldalas illusztrációkon és a belső képeken már sokkal férfiasabb, így valószínűleg nem lesz ebben semmi hiba! :3 

Az idei évem egyik legaranyosabb szerelmi történetét olvashattam karácsonykor. Barátnőm, Eszti egyik karácsonyi ajándéka volt ugyanis a Delinquent ​Daddy and Tender Teacher első kötete, melyet Tama Mizuki mangaka jegyez. A történet teljesen rabul ejtett, s mondanom sem kell, mennyire várom, hogy a kezembe vehessem a folytatást.

Főhősünk, Hitsuji általános iskolai tanár, aki egy nap megismerkedik egyik pici tanítványának vad kinézetű apukájával. A kisfiú nem nagyon szeretne az édesapjáról beszélni, s elég dacosan ki is jelenti, hogy a férfi nem az apja, ám ahogy sejthető, itt azért több van a háttérben...

Hinata-kun édesanyja nemrég halt meg, édesapját pedig alig ismeri, aki a balesetet követően magához vette a kicsit. Hitsuji egy este újra összefut az apukával és tanítványával, míg végül az otthonukban köt ki, ahol szépen lassan kiderülnek a múlt árnyai...

Mikor Hatoyama megtudja, hogy Hitsuji meleg, a fiatal tanító kerülni kezdi a férfit, ám az igazi meglepetés akkor éri, mikor kiderül, hogy Hatoyama nem más, mint régi osztálytársa, aki egyben az első titkos szerelme is volt...  

A kötet szép lassan építi fel hőseink történetét, ám az első rész vége is tartogat némi meglepetést, ugyanis a végén szépen felgyorsulnak az események... ^^

Szereplőink szerethető karakterek, akik pillanatok alatt belopják magunkat a szívünkbe. Hitsuji visszafogottságával és jólelkűségével, valamint segítő természetével vívja ki a szimpátiát, míg Hatoyama-kun azonnal levesz a lábáról, amint megjelenik fekete, kissé vad - motoros szerkónak is beillő - öltözékében. Fájdalmas múltja és esetlen apai próbálkozásai szívet melengetőek, míg kettejük felnőtt karaktere mellett a bájt és a cukiságot Hinata-kun adja. 

Mind-mind nehezebb, korántsem könnyű téma, melyek feloldása éppen csak hogy elkezdődik. A lelki sebek és a múlt fájdalmainak feldolgozása, a könnyek felszárítása csak ez után kezdődik majd komolyabban, mikor a két férfi közös élete megkezdődik.

Mamoru Aoi My ​Girlfriend's Child c. mangája az idei évem egyik legerősebb darabja. A manga komoly témát dolgoz fel, melyben két tizenéves fiatal élete változik meg egyik pillanatról a másikra, mikor kiderül, hogy gyermeket várnak... A fiatalok a Japán középiskola második évét tapossák...

A Seven Seas gondozásában megjelent kötet a 15+ korosztályt jelöli meg célközönségnek, hisz a főszereplők is ilyen idősek (16). Komoly téma, torokszorító atmoszféra, s rengeteg olyan döntés, felelőtlenség és következmény, ami ebben az életkorban végzetes lehet...

Torokszorító olvasmány, ami akár elrettentésként is szolgálhatna a célközönség korosztályának, de azért ez a téma és kérdés ennél sokkalta mélyebb, s biztos, hogy mindenki másképp vélekedik róla... Én magam mindenesetre teszek egy 18+ felhívást a posztra, a jelenleg érvényes jogszabályok miatt. 

A két fiatal minden lehetőséget megragad arra, hogy együtt legyenek, amikor lehetőségük nyílik rá, s szóba kerülnek osztálytársaik és barátaik kapcsolata is, ahol megjelenik a szexbe hajszoló fiú, a szüzességet csak veszítse már el lány és hasonló kaliberű típusok és problémáik képe is.

Ezeknek az "apró" hibáknak a következménye Sachi egyre gyakoribb rosszulléte, fáradékonysága, sokszor túlevése, amik szépen lassan építkeznek egymásra. Sachi egy nap úgy dönt, vásárol egy terhességi tesztet, hogy megbizonyosodjon felőle, nincs semmi baj, biztosan nem terhes...

El sem tudom mondani, milyen gyomorszorító érzés volt olvasni ezt a történetet. Mamoru Aoi remekül megragadta a hangulatot, ért a feszültségkeltéshez, s gyönyörűen ábrázolja a Sachiban zajló érzelmi viharokat. Mikor az első oldalak kedves, idilli szerelmespár mindennapi képein túl az olvasó tudja, mi lesz ennek az egésznek a vége, úgy nehéz elvonatkoztatni attól, milyen aranyos is együtt a főszereplő páros...

Mert Sachi és Takara valóban bájosak és esetlenek együtt, de még gyerekek... Most nem mennék bele mélyebben a témába, mit gondolok az ebben a korban való szexuális kapcsolatokról, inkább szorítkoznék a tényekre, amik ebben a kötetben is gyönyörűen bemutatásra kerülnek.

Sachi és Takara az én szememben sem elítélendő, mert szeretkeznek. Számomra azért, mert szeretik egymást, a jövőjüket együtt képzelik el, szeretnének majd összeházasodni a tanulmányok befejezése után és békésen élni, családot alapítani. Ez a családalapítás azonban, legalábbis annak "normális" sorrendje kisiklik az élet pályáján. 15+ életkort már nem illik gyereknek hívni, de nem lehet máshogy tekinteni rájuk, mint felelőtlen, sete "kölykökre", akik csak úgy tessék lássék módján védekeznek, lesz ami lesz alapon, s álmukban sem gondolnák, hogy egy kis szakadás a gumin végzetes lehet...

Sachi a történet előrehaladtával egyre jobban magába zuhan, nem kér segítséget, nem is tudja, mit tegyen. Ezt döbbenetesen fájdalmas látni. Ugyanilyen elemi erővel hat Takara azonnali támogató magatartása a szerelme iránt, ami roppant szívet melengető. A fiú támasza lesz a lánynak, bár ugyanúgy ledöbben, de Sachi egyelőre egyedül akar lenni.

A kötet azzal ér véget, hogy Sachi felkeres egy távoli klinikát, hogy megbizonyosodjon arról, valóban terhes-e, s ha igen, elvetesse a gyermeket... De vajon képes lesz rá? A válasz nyilvánvaló, nem is kell elolvasni a folytatást, tudjuk, hogy a gyereket biztosan megtartják majd, s ezzel örökre meg is pecsételik a sorsukat. Sachi nem fogja tudni (avagy milyen módon lesz rá lehetősége...) elvégezni a középsulit, letenni következő évben a vizsgát és felvételezni a főiskolára. Vajon mennyi részt enged majd Takarának magára vállalni, hagyja-e, hogy a fiú mellette álljon és lemondjon az álmairól???

Ezer és egy kérdés áll előttünk megválaszolatlanul, melyekre csak a következő kötetek adhatnak választ.

Mizuho Kusanagi Yona ​of the Dawn c. managasorozatáról szó szerint ezer éve próbáltam lebeszélni magam. Soha sem szerettem a végeláthatatlan történeteket, amiket húznak, mint a rétestésztát, hisz egyfelől baromi költséges a beszerzés, másrészt egy idő után a színvonal valószínűleg zuhanni fog. A Yona of the Dawn jelen pillanatban 40 kötetet számlál, melyből angol nyelven eddig 38 látott napvilágot, s ez a mennyiség már túltesz egy határt nálam... Ennek ellenére mindig is kíváncsi voltam a történetre, ám a számok mindig meggyőző érvként szolgáltak számomra. Emellett természetesen látom és tudom, hogy a világon milliók rajonganak Yona és Hak történetéért, s nincs mit tenni, én magam is elgyengültem végül az év elején... Bíztam benne, hogy a történet nem fog rabul ejteni, s nem látok majd benne potenciált, hogy folytassam, de sajnos azt kell mondjam, engem is magával ragadott a történet... ^^ Két kötet alapján még nem vonhatnék le messzemenő következtetéseket, s nem tehetnék olyan kijelentéseket, hogy látom már, miért rajonganak ezért a mangáért ennyien, de picit meggondolatlannak kell lennem, hisz már most látszik, hogy ez egy valóban grandiózus mese lesz...

Történetünk hősnője Yona, a császár tizenhat éves lánya, kinek születésnapját az ország és a palota méltó mód kívánja megünnepelni. Yona nem elégedett önmagával, tűzvörös haja elhalványítja az önbizalmát, ám mikor az ünnepség előtt megérkezik gyermekkori barátja és titkos szerelme, Su-won, minden felragyogni látszik...

A palotában már az ünnepség előtt furcsa dolgok történnek, s mióta Yona édesanyját meggyilkolták, azóta a hercegnő maga is "félelemben él"... Az ünnepség éjszakáján Yona a császár keresésére indul, s mikor megtalálja, élete gyökeres fordulatot vesz...

Édesapja testét megvilágítja az égen átcikázó villám - a császár holtan fekszik a földön. Felette, a gyilkos fegyverrel a kezében Su-won áll, aki meggyilkolta ő királyi fenségét... Yona nem akar hinni a szemének, s mikor titkos szerelme, a férfi, akit mindig is nagy becsben tartott ellene fordul, a hercegnőnek menekülnie kell az életéért. Yona segítségére Hak érkezik, aki kimenekíti a palotából a lányt és elindul vele a saját törzséhez...

A történet, mint minden ilyesfajta régi mese, a palota falai közt veszi kezdetét, majd egyre távolabb jutva onnan térképezi fel a széles nagy világot. A hercegnő, az eddig aranykalitkába zárt madárka, akinek semmi gondja nem volt az életben, hirtelen a veszedelem sűrűjében találja magát, ahol túl kell élnie. Nem csak önmagát kell megvédenie, vagyis megpróbálni nem meghalni, hanem a védelmére felesküdött férfi sorsáért is felelős lesz, aki általában egy súlyos sebesülés áldozataként nyitja fel a főhősnő szemét arra, hogy nem támaszkodhat mindig másra és meg kell lelnie magában a bátorságot.

A Yona of the Dawn pontosan ezzel a kelléktárral indul és halad végig két köteten, s gyanítom, hogy a későbbiek során is a már jól bevált régi fantasy és kalandtörténetek sablonján vándorol majd végig. Mindez azonban tökéletesen működik a lapokon, mind a mai napig, melyért milliók rajonganak töretlen lelkesedéssel. Mert ezek a régi mesék pont ettől szépek és elbájolók - nem kell mindenbe a mai modern világ minden cifrasága és baromsága...

Epekedve várom a folytatás megérkezését, s kíváncsi vagyok, milyen kalandokat is tartogat még számomra Mizuho Kusanagi...

Shou Harusono Sasaki and Miyano c. mangája évek óta hatalmas szerelmem. A Yen Press jóvoltából pedig végre hivatalosan is a kezünkbe vehetjük az "eredeti" történetben nagy szerepet játszó Hirano senpai külön sorozatát, ami a Hirano ​and Kagiura címet kapta. Ebben a sorozatban a mangaka a sokak által hőn szeretett Hirano-sant állítja a középpontba és mutatja meg az életét, a mindennapjait, valamint mutatja be a Kaigurával való kapcsolatát.

Kettejük párosa eredetileg egy rövid kis történetben szerepelt a Sasaki and Miyano egyik kötetében, ám a rajongók olyannyira beleszerettek kettejük párosába, hogy a mangakának "nem volt más választása", mint megírni a történetüket - a mi legnagyobb örömünkre.

Főhősünk, Hirano-san és szobatársa, az első éves kosárlabdás Kagiura-kun az iskolások megszokott életét élik. Ki-ki a maga óráival és kötelezettségeivel foglalkozik, ám a megosztott szoba végett természetesen elkerülhetetlen, hogy rengeteg időt töltsenek együtt.

Hirano eleinte pont úgy bánik a langaléta sráccal, mint bármelyik kohai-jal, ám ahogy telnek a hónapok, úgy válik a kapcsolatuk egyre szorosabbá. Ebben a felvezető kötetben azonban még nem beszélhetünk szorosabb kapcsolatról, legalábbis nem olyanról, ahol mindkét fél beismeri, mit is érez valójában.

Hirano mindig is a kedvenceim közé tartozott, így örülök neki, hogy mélyebb és részletesebb betekintést nyerhetek az életébe. Mellette Kagiura karaktere sem okoz csalódást, sőt, egy olyan színfolttal gazdagítja ezt a világot, amiért érdemes várni a folytatást.

Mika Yamamori Tsubaki-chou​ Lonely Planet címet viselő shoujo mangasorozata a Yen Press gondozásában lát napvilágot. A 14 részes manga Japánban már véget ért, ám az új rajongók számára Fumi-chan és Kibikino sensei története még csupán most kezdődik.

A gyönyörű kivitelű manga egy nem mindennapi történetet mesél el nekünk, bár az alap konfliktust már több helyen is láthattuk, mégis, sokadszorra is remekül működik...

Főhősnőnk, Fumi-chan egyik napról a másikra "kerül az utcára", mikor az édesapja oly tetemes adósságot halmoz fel, amivel megnyomorítja mindkettejük életét. Fuminak azonnal munkára van szüksége, s legnagyobb szerencséjére hamar is kap állást - házvezetőnőként dolgozik és él majd Akatsuki Kibikino sensei otthonában, aki történelmi regényeket ír, s mint olyan, szüksége is van a törődésre...

Fumi-chan minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy kihozza ebből a reménytelen helyzetből a legjobbat. Napközben iskolába jár, reggel és este, valamint hétvégén pedig a ház körüli teendőket intézi és megpróbálja életben tartani az örökké fáradt - hisz soha nem alvó - írót, akire az ételt is úgy kell rátukmálni, hogy ne essen holtan össze a végén...

Szereplőink szerethető karakterek. Míg Fumi hozza a másodéves iskolás lány karakterét a maga tapogatózó lépéseivel és naiv ártatlanságával, addig Kibikino sensei a japán írók tipikus mintapéldánya, aki örökké ír, mégis le van maradva a regényeivel, nem alszik, s enni sincs ideje. Mogorva és magának való, de a szíve mélyén egy jótét lélek, egy végtelenül kedves és gondoskodó személy, aki azonnal a házvezetőnője segítségére siet, mikor annak szüksége van rá...

Kíváncsian várom a történet kibontakozását és az események folyásának irányát, ugyanis az első kötet több olyan szálat és gondolatot is nyitott, amik a későbbiek során biztos bonyodalom forrásai lesznek hőseink életében.

Az angol drámaíró egyik legnépszerűbb vígjátéka, a Szentivánéji álom az eredeti szöveggel és mai, modern angol átiratban is olvasható a sorozatban, melyet Crystal S. Chan jegyez. A mangaka személyében ismételten Po Tse-t köszönthetjük, aki nem csupán Austen karaktereit varázsolja elénk tökéletesen, de shakespearei világával sem okoz csalódást. A ​Midsummer Night's Dream (Modern English Edition) 2021 decemberében látott napvilágot, s természetesen a mai kor emberének lényegesen könnyebben olvasható és befogadható, mint az eredeti szöveg. A két kötet mindazonáltal csupán a szövegbuborékokban olvasható kétféle szövegváltozatban tér el egymástól.  

Egeus a király segítségét kéri, mivel leánya, a szép Hermia nem hajlandó feleségül menni az apja által kiválasztott kérőhöz, Demetriushoz. Hermia szívét ugyanis Lysander ejtette rabul, aki sem pénzben, sem rangban nem marad alul az apa kiszemeltjénél, azonban Egeus hajthatatlan. A király választás elé állítja Hermiát: vagy feleségül megy Demetriushoz, vagy örök szüzességet fogad, vagy pedig eldobja életét és a halált választja... Minderre Thészeusz esküvőjének napjáig van haladéka...

Hermia teljesen kétségbeesik, de inkább eldobja életét, mintsem olyan férfié legyen, akit nem szeret. Demetrius különben is, álnok módjára rabolta el barátnője, Heléna szívét, aki majd eleped a férfiért, akinek nem kell a lány, csupán szórakozott vele...

Mindeközben az erdőben felvirrad Szent Iván éjjele, s az egymással háborúban álló tündérkirály, Oberon és tündérkirálynő, Titánia is megjelenik, akik harcába a négy fiatal is belekeveredik...

A Szentivánéji álom manga formában is rendkívül szórakoztató, s a műfaj szerelmeseinek igazi csemege. Az általam oly jól ismert és hőn szeretett történet megelevenedő képkockái pillanatok alatt magukba szippantottak, s rabul ejtettek.

Mind a világ, az erdő, mind pedig a karakterek fizikai jellemvonásai is tökéletesen a helyükön vannak, ahogy a történet is gördülékenyen halad a paneleken. A történetet mindig is átitatta a misztikum, a természetfeletti, s bizony jókora képzelőerő szükséges ahhoz, hogy higgyünk abban, amit látunk. 

Po Tse remek érzékkel nyúlt hozzá a karakterekhez. Elsőre eleinte bevallom, furcsa volt az apró Puck és a hatalmas, a teret teljesen beterítő Oberon alakját egymás mellett látni, s úgy gondoltam, a tündérkirály brutálisan nagyra sikerült, ám hatalmának és jelentőségének ábrázolása végett kellett ez a fajta megközelítésmód, s egy idő után már természetes volt, miért is olyan grandiózus a tündérkirály...

Az alkotópáros természetesen ebben a kötetben is eszközölt némi módosítást, példának okáért Zuboly nem csupán szamárfejet, de szamártestet is kapott. A kötet végén található leírásokban azonban mindig magyarázatot kapunk ezekre az apró "módosításokra", amik szintén erősen megállják a helyüket a történetekben.

A Manga Classics sorozatot már mindenki ismerheti, aki olvassa a blogomat. A kiadó a régi klasszikusokat csomagolja át manga köntösbe, megörvendeztetve ezzel a klasszikusok és a mangák rajongóit is. Jane Austen regényei közül jelenleg három történet olvasható a sorozatban, melyek átdolgozása Stacy King nevéhez fűződik.

Emma Woodhouse Highbury csodás vidékén él édesapjával. A lány nevelőnője, Miss Taylor éppen most megy férjhez, így a fiatal nővé cseperedett, ám házasságra egyáltalán nem vágyó Emma "magára marad". Mr. Weston férjeként Miss Taylor bár közel sem kerül távol a lánytól, mégis mély szomorúság önti el főhősnőnk szívét, amiért nem láthatja majd minden nap azt a csodás nőt, aki oly sokat segített neki.

Emma határozott, konok teremtés, aki rendkívül büszke arra, hogy sikerült összeboronálnia Miss Taylort és Mr. Wastont. Jólsikerült kerítőnői munkásságán felbuzdulva úgy gondolja, ideje ismét megváltoztatnia valaki életét, s következő kiszemeltje a fiatal pap, Mr. Elton lesz...

Emma hamarosan új barátnőre tesz szert Miss Harriet Smith személyében, aki - úgy véli - tökéletes társa lehetne Mr. Eltonnak. Ám a lány egy gazdálkodót kedvel, aki a Woodhouse család régi barátjának, a talpig úriember Mr. Knightley-nak a bérlője. Emma úgy véli, ez a kapcsolat lealacsonyító Harriet számára, ezért mindent elkövet, hogy meghiúsítsa Mr. Martin házassággal kapcsolatos terveit és reményeit...

Emma soha nem tartozott a kedvenc hősnőim közé, s kétségtelen, hogy elbújhat Elizabeth vagy éppen Elinor mögött, ám úgy vélem, korántsem "rosszabb", mint például az elvakult, ábrándokat kergető Marian. Kétségtelen, hogy Emma sorozatos rossz döntései rengeteg fájdalmat okoznak, s többször is helytelenül cselekszik, mégis van valami báj a személyiségében és a karakterében.

Austen írásaihoz hasonlóan az Emma is több helyen tartalmaz negatív kritikát a korról, az unatkozó úrilányokról, s még sorolhatnám, ám én ezeket a történeteket sohasem néztem szatíraként. Az Emma egy remek történet, szerethető és kevésbé szerethető karakterekkel, akik között mindenki megtalálhatja a maga kedvencét. Stacy King ismét egy remek átiratot készített, ahogy Po Tse is hozta a tőle megszokott színvonalat. Karakterábrázolásai tökéletesek, a cselekmény megfelelő pontjain szatirikusak, a megálmodott képi világ gyönyörű, a háttér és a korabeli korrajz, s ehhez tartozó mindennemű ábrázolás kifogástalan!