Ahogy a gyerekek is izgulnak az első tanítási nap miatt, úgy Róza tanító néni is aggódik egy picit. Mi lesz, ha valamit nem jól csinál, milyenek lesznek a gyerekek, hogy fog kijönni velük? Persze amint elkezdődik a nap, kiderül, hogy nincs mitől tartaniuk, Róza néni kedves, és a gyerekek is aranyosak. Bár nem megy minden zökkenőmentesen, a mese végére kiderül, egyáltalán nem is olyan vészes az iskolába járás.

Agnés Bertron történetét Axel Scheffler illusztrációi díszítik, így a vizuális orgia alapból adott. Ám a mese is kiemelkedik a sok könyv közül bájos mondanivalójával, humoros jeleneteivel és kreatív csavarával. 

A kötet felolvasásra 5+, önálló olvasásra pedig a kezdő olvasóknak 7+ éves kortól ajánlott.

A nyúlhölgy olyannyira izgatott, hogy eltéved a települések között, de szerencséjére egy segítőkész polgármester, majd egyik leendő tanítványa, Cserfes, a szarka segít neki.

Irigylésre méltó a nyulak élete: hol bukfencet vetnek a virágos réten, hol napoznak egy jót fürdés után, hol tojást festenek - de mindig vidámak, és jó a kedvük. Ugrálj velük végig a mezőn a ritmusos, vicces versikékkel és Axel Scheffler kedves-ironikus rajzaival!

Vajon megtalálja a majom a mamáját? Segít neki a pillangó - és segíts te is! A nagy sikerű mese tili-toli változata a legkisebbeknek!

A lapozó legnagyobb erőssége Axel Scheffler mesés képi világa, aki igazán kitett magáért ebben a kötetben! Illusztrációi külön életet élnek, s egy sokkalta hosszabb lélegzetvételű történetet mesélnek el, mint maga a szöveg.

A mese sajnos végtelenül nyúlfarknyi, nincs is igazán ideje kibontakozni, ám ez a hosszúság éppen elegendő az 1-3 éves korosztály számára, akik a kötet célközönsége. A böngészhető képek felett ellenben már hosszabban el lehet időzni, ovis korú gyerekekkel külön történetek szőhetők a megjelenített állatok köré, akik sokkal izgalmasabb dolgokat csinálnak, mint maga a fő cselekmény.

Vegyül példaként a csomagolópapírok között szundikáló egeret - vajon miről álmodhat? -, a selyemzsinórba gabalyodott majmot, a hokizó nyulakat, a síelő méheket, korcsolyázó békákat, jégvárat építő fókákat, a tűz mellett üldögélő róka gentlameneket - akiket egy béka kukkol -, a repülőgépet vezető pókot - aki talán épp nekiment a fának -, a kissé simlisnek tűnő mosómedvét - aki persze állati adottságai miatt olyan amilyen, de elgondolkodtat, vajon mit vihet a léghajóján??? -, s a sort még hosszan folytathatnám. A tologatható, kihúzható fülek pedig még izgalmasabbá teszik az olvasást és szemlélődést!

Julia Donaldson Tölgyerdő meséi c. könyvsorozata új darabbal bővült. A Nyuszika ​új ruhája tovább szövi az írónő kedves erdőlakóinak életét, melyben most a nyúllány kapja a főszerepet. A mesekönyv igazi nőies problémákat boncolgat, s azt hiszem kijelenthetem, hogy - elődeitől eltérően - ízig-vérig lányokat megszólító kötet lett!

Kedvenc ruhája azonban sajnos összement a mosásban, ami teljes pánikhelyzetet szül. A lány azonmód felkerekedik, s máris egy ruhabolt próbafülkéjében találkozhatunk vele, ám ez az üzlet nem igazán az ő színvilágában és stílusában készült ruhákat árulja. 

Nyuszika tipikus lány. Meghívót kap, izgatott lesz, a kedvenc ruhája után indít hajtóvadászatot, ami persze tönkrement (vagy már nem áll jól rajta), majd elkapja a pánik - mit vegyen fel? Vásárolni megy, de semmi sem jó, felfordítja a házat, de csak jelmezeket és ócskaságokat talál. Te jó ég, mi lesz itt? Rongyokban mégsem mehet a bálba! 

És ebben a pillanatban érkezik meg az erre a nemre jellemző varázserő, a logika, tulajdonképpen a minden vészhelyzetben is megoldást találó NŐ, aki megmenti magát és az estéjét, s büszkén tündökölve lép be a táncparkettre!

Nyuszika saját sztorija teljes mértékben a lányra koncentrál. Nincsenek benne a segítő barátok, a kedves, jól ismert szereplők, most "idegen állatok" tűnnek fel helyettük a színen. Nyuszika egyszemélyes showja ez, ahol Tölgyerdő  megszokott lakóit csupán az utolsó oldalpáron láthatjuk viszont bulihoz kicsípve, csinos hacukákban. Ez, s a fentebb felsorolt női problémák, maximálisan lányokat megszólító résszé teszik ezt a kötetet, hisz a fiúkat értelemszerűen nem fogja annyira vonzani ez a téma. Nincs is ezzel semmi gond, vannak erdőlakó lánykák és a róluk szóló meséket izgatottan olvasó kislányok is. Ezek után csak remélni tudom, hogy lapul az írónő tarsolyában egy ízig-vérig fiús kötet is, ahol a gyengébbik nem képviselői nem teszik tiszteletüket minduntalan. ^^

Julia Donaldson bizony sárkányokról is írt mesét, nem is egyet! Leghíresebb sárkánya Zog, kinek kalandjait két köteten keresztül követhetjük nyomon.

Személyes kedvencem ez a második kaland, ami igazi fantasy és kortárs mese is egyben!

Előbb a leégett hátú sellőnek, majd a két szarva nőtt unikornisnak és a náthás oroszlánnak nyújtanak segítséget, melyek közben nem csupán orvos-páciens kapcsolat alakul ki a szereplők közt, de barátság is. A hercegnő gyógyít, a lovag segédkezik, Zog pedig... nos, a sárkány igyekszik épségben földre tenni az utasait... több-kevesebb sikerrel. ^^

Hisz mind tudjuk, egy hercegnő kötelességei egészen mások... 

Donaldson meséje - hasonlóan az írónő többi írásához - végtelenül kreatív, humorban gazdag és rendkívül tanulságos. Egy fantasy környezetbe ágyazott modern történet, ami szakít a hagyományos nemi szerepekkel és friss megközelítésben mutatja be az életet és az álmokat.

Ki hallott már olyat, hogy ez igazi klasszikusról nem írtam eddig a pillanatig a blogon, ráadásul az egyik kedvenc történetemről, az egyik kedvenc írónőm tollából?! 

Szörnyűség... ^^

Kicsik és nagyok, felnőttek és nagyszülők kedvence ez a mese, amiben a furfangos egérke túljár az erdőben élő állatok eszén, s ezzel sikeresen túlél egy újabb napot - s vélhetőleg, a történtek után nem is kezd ki vele senki soha többé... ^^

Julia Donaldson meséi időtállóak. Ugyanúgy elkápráztatják a ma gyermekét, mint a 20-30 évvel ezelőtt született generációt. 

A graffaló személyével a gyermekirodalom egy igazán különleges "szörnyet" kapott. A fekete nyelvű, rücskös hátú, orra hegyén rút szemölcsöt viselő, narancssárga szemű, göcsörtös térdű rémtől méltán ijednek meg az állatok - pusztán leírva is félelmetes, hátha még testet is ölt... A szörny eleinte még csupán az egérke képzeletének szüleménye, ami végül teljes valójában megjelenik, ám "kitalálója" nem ijed meg tőle. 

A mese megtanítja, hogy a legkisebbek is megvédhetik magukat, felülkerekedhetnek az erősön, a nagyon, csupán gondolkodni kell és bátornak lenni! A szöveg bravúros, az erdei állatok aranyosak és természetesen viccesek, s mindegyik ragadozó magán hordozza - szövegileg is - fajtájának személyiségjegyeit. 

Főhősünk lélekjelenléte irigylésre méltó, míg a félelmetes szörnyeteg átverése elképesztően humoros. A behemót, ormótlan teremtmény, de az erdei állatok butasága is kristálytisztán látható és nevetséges, olvasóként pedig remekül szórakozhatunk az ebből fakadó helyzeteken. Donaldson a mesék királynője!

Axel Scheffler Bújócska ​a tanyán c. lapozója a Pagony kiadó gondozásában jelent meg hazánkban. 

A harminc felhajtható fülecskét tartalmazó, kemény lapos lapozó egy tanyára vezeti el az olvasót, ahol Sam, a kutyus a tanya "eltűnt" állatai után kutat. A hét oldalpáron rengeteg állat lelhető fel, s mindig más lesz az, aki "eltűnik"...

Az apró és felnőtt olvasó a kutyát követve keresheti meg saját maga a kiscsikót, a bocit, a báránykát, a tyúkanyót, a libát és a kismalacot, majd kukucskálhat be a pajta falai közé, mikor leszáll az alkony. 

Az eltűnt állatok mellett a kutyus napját különféle állatok állandó felbukkanása kíséri, példának okáért nyomon követhetjük a lusta macska szunyókálását, a kisegér élelemszerző útját, a lassan haladó csigát, s éjjel még a baglyok, denevérek és erdei állatok is előmerészkednek, nem is beszélve a lopakodó rókáról...

A kötet állatbolondok számára igazi mennyország, Scheffler-rajongóknak pedig egyenesen kötelező darab! Látványvilága a legapróbb részletekig kidolgozott, az életképek humorban gazdagok, elég ha csak a komisz, répával a szájában kódorgó kismalacra, vagy épp az egész napot végighenyélő cicára gondolok. A felhajtható fülek alatt megbújó képek sokszor hangos nevetésre fakasztanak, máskor a cukiságmérő pörög túl. 

Minden oldalpáron lehetőségünk van megkeresni egy-egy konkrét állatot, ám a fülek alatt sok másik élőlény is megbújik. 

A Pagony kiadó két Tili-Toli Könyvek újdonsággal látta el legkisebb Axel Scheffler-rajongóit az év folyamán. 

A Mici cica egy pajkos-játékos, sokat lustálkodó, gyönyörű vörös cicust állít középpontba, aki nappal szundikál, éjjel pedig kalandra indul, a holdfényre nyávog és majd megőrjíti a kutyákat, akik nem tudják őt elkapni... ^^

A Pötyi kutya egy éjjel-nappal ugató, szintén játékos kiskutyáról szól, akinek szó szerint a lételeme az ugatás. Ezzel természetesen majd' őrületbe kergeti gazdáit és a környék lakóit - legyenek azok emberek vagy állatok...

A rövid, mindössze 4-4 oldalpárból álló kötet erőssége a bájos verseken, azok történetén és szerethető főhősein túl a Scheffler alkotta látványvilág, valamint természetesen maguk a tologatható fülecskék, amik közül a legjópofább a mosógépben tekergő ruhák és macik, valamint a kutya által ásott luk, a szaladó-menekülő egérkével.

A két kötet közül személyes kedvencem a Mici cica lett, ami véleményem szerint erősebb, hangulatosabb kötet és humoros, komikus helyzetekből is többet rejt magában, mint a párja. A Pötyi kutya oldalpárjai közül a postást kergető kutyus a kedvenc illusztrációm, ami kiemelkedik Pötyi tevékenységei közül.

Julia Donaldson Patrik, ​a pingvin c. meséje a Pagony kiadó Könyvfesztiválos újdonsága. Aki éppolyan hatalmas rajongója Donaldson könyveinek, mint jómagam, az pontosan tudja, mennyire izgatottan lehet várni az újabb és újabb köteteket az írónő tollából, melyek képi világáért a szintén nagyszerű Axel Scheffler "felelős". 

A Pagony kiadó idén is elhalmozott minket rengeteg újdonsággal és régen várt utánnyomással, s most itt az új valóban gyöngyszem, ami beállhat szépen a kedvencek sorába. A rengeteg, jobbnál jobb mesékből lassan listát lehetne írni, bár a Donaldson-életmű olyannyira gazdag, hogy ez a lista gyanítom minden háztartásban máshogy nézne ki. :P

Látogassuk most meg az Északi-sarkot és a Déli-sarkot Patrik pingvin társaságában, s legyünk részesei egy új kalandos utazásnak!

Főhősünk Patrik, a szamárpingvin egy állatkertben éli mindennapjait családjával, ahol naponta ezrek és ezrek látják őt. Ez a nap azonban más, mint a többi, ugyanis a nagynénikéi elárulnak számára egy hatalmas titkot - rokonaik szabadon élnek a Déli-sarkon, ahol mindig világos van, valamint hó és jég takarja a tájat, ameddig a szem ellát!

Patrikot az ösztönei vezérlik, s el is jut egy gyönyörű, jeges vidékre, ám sajnos a Föld ellentétes pontján köt ki, mint ahová indult... az Északi-sarkon!

Új földrészek, érdekes állatok, életre szóló kaland, s rengeteg hasznos információ - ez mind a Patrik, a pingvin és még ennél is több!

A kötet különlegessége, hogy a történet végén olvashatunk az Északi-sark és a Déli-sark állatvilágáról, a mesében is felbukkanó jegesmedvéről, pingvinekről, sirályról és a többi. Ezáltal az apró olvasó hasznos információkkal is gazdagodik a varázslatos kaland mellett, s még a felnőtt olvasó is felfrissítheti tudását, avagy egészen új tudásanyag birtokába is juthat.

A mese erőssége, hogy érdekes, nem mindennapi állatokat állít a középpontba, s végre nem egy cica, kutya, boci, ló kalandjairól olvashatunk. Ezekből már rengeteg van a piacon, a túlkínálat idén szembeötlőbb, mint valaha... 

Patrik szerethető, kedves főhős, mint minden Donaldson-mesehős, s az első perctől kezdve szurkolhatunk neki, hogy álma teljesüljön. Az pedig, hogy milyen kalandos úton jut el a "csodálatos Pingvinországba", milyen buktatók kerülnek az útjába, nem csupán színesíti a történetet, de feszült pillanatokat is okozhat, s nagyobb katarzist eredményez, miután Patrik eléri célját.

Ezt a vándorlást festi ismételten tökéletesen papírra Scheffler, akinek munkáiban kivetnivalót nem találni. Én magma örömmel találkoztam újra bálnákkal és fedeztem fel a jeges-havas "sarkokat", vagy épp fedeztem fel és "láttam bele" korábbi helyszíneket a megjelenített képekbe.