.png)
Joya Goffney Bocs, hadd bőgjem ki magam c. kötete a nyár folyamán látott napvilágot piciny hazánkban a Kolibri kiadó gondozásában.
A kötet egy legfrissebb kiadói sorozat, a #POV tagja, ami mind ez idáig három kötetet számlál és jeligéje a "Nézd új szemszögből a világot!".
A #POV - azaz Point of View (nézőpont) - név tökéletes illik erre a kiadói sorozatra, legalábbis két kötettel a hátam mögött én magam úgy vélem, ezek a történetek valóban tökéletesek arra, hogy bárki nézőpontját szélesítsék és talán egy picit formálják is...
Jelen kötetünk főhősei feketék, amerikai, néger emberek, akik fekete bőrű mivoltuk miatt még ma is számtalanszor a rasszizmus áldozatai lesznek. Joya Goffney nem kisebb vállalkozásra adta a fejét, minthogy fekete főhősökön keresztül mutassa be az olvasó számára, milyen hatással van népére a fehérek rasszizmusa, valamint azt is láttatni szeretné, hogyan is érzik magukat ezek az emberek a fehérek uralta világban...
A Bocs, hadd bőgjem ki magam minden kétséget kizáróan hiánypótló kötet a magyar könyvpiacon (de nagy valószínűséggel külföldön is jelentőségteljes írásnak minősül), hisz olyan szemszögből mutatja be az afroamerikaiak mindennapjait - vagy legalábbis annak egy piciny szeletkéjét -, amit a magyar olvasóközönségnek még nem volt alkalma túlzottan látni és megtapasztalni...
"Ismered azt az érzést, amikor valami csodálatos történik,
de ha még egy másodpercig próbálod fenntartani, akkor
lehet, hogy magától lángra lobban, és elpusztít mindent."
Történetünk főhőse Quinn, egy végzős gimnazista lány, aki fehérek közt éli mindennapjait, s ettől ő maga is egy picit "fehérré" válik... Iskolájába mindössze öt fekete bőrű diák jár - őt magát is beleértve -, akik közül egyedül a szívdöglesztő Carter az, aki hű önmagához és fekete bőréhez, míg Quinn "inkább fehér, mint fekete"...
Quinn, Auden és Carter egy történelemdolgozat miatt egy csapatba kerül, s tulajdonképpen itt veszi kezdetét történetünk, a lány házának kertjében, ahol a három fiatal a házi feladat és beadandó összeállításának megírása ügyében ül össze.
Hősnőnk, Quinn vonzódik Carterhez, ám a fiú nagyon gyorsan kimutatja a foga fehérjét, s az események alakulásának köszönhetően a lány rájön, hogy Carter elkényeztetett, gazdag hercegnőnek látja a lányt, aki saját "fajtájához" sem hű - ebből fakadóan nem is szimpatikus a számára, sőt...
Mivel Quinn kényszeres napló- és listaíró, s mindenről listákban gondolkodik, feszültsége levezetéseképpen ismét örökké nála lévő, piros füzetéhez - naplójához - nyúl, hogy lejegyezze legféltettebb gondolatait... Ám amikor a tanulásnak vége szakad, Quinn döbbenten tapasztalja, hogy naplója eltűnt, s Carter füzete van nála!
Quinn annak rendje és módja szerint pánikolni kezd, majd üzenetet ír a két srácnak, nem került-e hozzájuk a napló? Míg Auden késlekedés nélkül válaszol, addig Carter csupán órákkal később közli, hogy a napló bizony nála van, s bár Quinn megkéri, hogy ne olvassa el, biztos nem lehet abban, hogy titkai nem válnak nyilvánvalóvá a fiú számára, hisz a füzetcserére csak másnap, az iskolában kerülhet sor...
Vajon Carter megtartja a szavát, és nem olvassa el Quinn legféltettebb titkait?
"Erre való az egyetem - elfelejteni a
középiskola borzalmait."
Másnap az iskolában a találkozás Quinn számára ezernyi kétellyel és idegeskedéssel teli, hisz nem lehet biztos benne, hogy Carter valóban nem olvasta el a naplóját. Ám kisvártatva a lánynak ennél sokkal komolyabb dolgok miatt kell aggódnia, ugyanis, mikor az átadásra végre sor kerülne, Carter nem találja hátizsákjában a füzetet, ami az első órán még nála volt... Vagy nem... De az biztos, hogy a buszon még megvolt, s ő csupán az első oldalát olvasta el, bármennyire is nagy volt a kísértés...
Quinn teljesen kikészül a hír hallatán, amire a hab a tortán egy névtelen profil üzenete lesz, aki közli, a napló immáron nála van, s ha a lány nem teljesíti ama listáját, amiben leírta, mit kell még megtennie az érettségiig, napvilágra hozza legféltettebb titkait...
Quinn kezdeti tiltakozásának, valamint a zsarolásnak való ellenállásának következménye az lesz, hogy a zsaroló az iskola összes diákját megjelöli a közzétett képen, ami Quinn legnagyobb hazugságait tartalmazza. Ennek következtében kiderül, hogy a lány hazudott, hogy felvették egy híres egyetemre, s mindenki más szemmel kezdi el nézni őt.
A lány természetesen Carterre gyanakszik, aki, hogy tisztázza magát, felajánlja segítségét Quinnek...
Ám az idő szorít...
Quinn elveszettnek és tehetetlennek érzi magát naplója nélkül, s az élete gyökeres fordulatot vesz, mialatt megpróbálja visszaszerezni legféltettebb titkainak lelőhelyét - a naplót.
"Súlyos tekintetébe nézek, nagy kő esett le a
szívemről. Hogy tudja mindig ezt csinálni? Hogy
láthatóbbnak érzem magam, mint valaha, mintha az összes
sötét részem aranyszínben ragyogna."
"- ...A félelem veszélyes. Feketéket öl."
A Bocs, hadd bőgjem ki magam egy gyönyörű fejlődéstörténet, egy lány "szabadulása", s kivirágzása, melyet átölel a rasszizmus és a bántalmazás ocsmány világa...
Joya Goffney egy zseniálisan összetett, a szereplők lelki világát mélyen és alaposan bemutató történetet írt, melynek végére az olvasók minden kétséget kizáróan rengeteget tanulnak az afroamerikaiak lelkéről, gondolkodásmódjáról és életéről. Mindezen ábrázolás pedig teljes mértékben élethű és megkérdőjelezhetetlen, hisz az írónő maga is feketének született...
Quinn története valóban egy lenyűgöző fejlődésregény, amiben szépen, apránként tárul fel előttünk főhősnőnk személyisége, összetett, magányos lelki világa és nehéz élete. Ám a gyönyörű lélekábrázoláson és önmagunk megtalálásán túl szemtanúi lehetünk egy teljesen más, ámde lenyűgöző világnak, kultúrának is, ahogy megtanulhatjuk azt is, hogyan is vállaljuk fel hibáinkat, tévedéseinket, s nézzünk szembe a nehézségekkel, amiket az élet elénk gördít...
"- Szóval így mihez kezdtél, hogy nincs meg a naplód? (...)
- Kinyíltam.
- Kinyíltál? - kérdez vissza, ahogy megáll előttem.
- Túl sok mindent mondtam ki és tettem meg."
Főhősnőnk, Quinn mindaddig nem is él igazán, míg a regény konfliktusa ki nem bontakozik, azaz, míg el nem veszíti a naplóját... A lány mérhetetlenül zárkózott, legmélyebb érzéseit és legvadabb álmait senkivel sem osztja meg, s ezt bizony nem is róhatjuk fel neki, hisz fehérek közt éli mindennapjait, ahol a fel-felbukkanó rasszista mondatok mellett próbál meg beolvadni, túlélni és megtalálni önmagát.
A lánynak fehér barátai vannak, akik inkább tekintik őt fehérnek, mint feketének, ám a rasszista gondolataik szavakba öntésére már korántsem figyelnek, ahogy arra sem, hogy ezzel megbántják a velük együtt tartó lányt, akinek ezek a szavak, egy-egy tőrdöfést jelentenek a szíve kellős közepébe... Természetesen van olyan is a társaságában, aki tudatosan nyilvánul meg ilyen gonoszan, ám Quinn mindaddig elnyomja magát és igazi érzéseit, míg Carter Bennett fel nem bukkan az életében, s veszi kezdetét egy őrült hajsza a naplója után...
Carter felbukkanása és személye a legjobb dolog, ami történhet a végzős gimnazista lány életében. Noha Quinn kapcsolata a sráccal korántsem indul zökkenőmentesen, hovatovább Carter el is veszíti a lány bizalmát csúf és "undorító" tette miatt, minden kétséget kizáróan neki köszönheti, hogy a történet végére felfedezi önmagát, s ki meri nyilvánítani az érzéseit.
Quinn hatalmas utat jár be, s a lehető legjobb dolog, ami vele történhetett, az a naplója elvesztése volt. Miután pedig a napló megkerül, a lánynak már esze ágában sincs újabb listákat írni, melyek meghatározták addigi életét és skatulyába zárták őt - azon legalapvetőbb ok mellett, hogy a listaírás már korántsem kockázatmentes...
De Quinn nem csupán Carternek köszönheti felszabadulását, hanem a naplót elkobzó(k)nak is, akiknek a karakteréről természetesen nem fogom lerántani a leplet ebben az értékelésben, annyit azonban el kell mondanom, hogy légyen bár Quinn élete eme tett miatt bármennyire jobb is most és a jövőben, a lehető legaljasabb és legmocskosabb dolgot követték el a lány ellen, aki méltó bosszút áll az őt ért sérelmekért...
A negatív karakterek és Carter mellett azonban ott áll még Olivia is, akivel szintén rengeteg rossz történik "a múltban", melynek sajnos Quinn is a részese, ám a napló elvesztése miatt egy olyan szoros és igaz barátság szövődik köztük, ami mindkettejüket jobbá teszi.
Noha volt egy pont, mikor Olivia szabadsága és vadsága az én szememben már korántsem volt pozitív, ahogy jellemfejlesztő sem - elég, ha csak a holtrészeges, hányós, átbulizós éjszakára gondolok, aminek eléggé féltem a kimenetelétől... -, fiatalok révén természetesen a bulik világa is megismerendő egy eddig a pontig burokban élt lány számára, ám véleményem szerint a kulturális szórakozásra kellett volna fektetni a hangsúlyt... Szerencsére a legnagyobb félelmeim nem váltak valóra, így gyorsan túltettem magam ezen a véleményem szerinti legrosszabb jellemfejlesztő és életkitáró "fejezeten".
Quinn nem tökéletes főhős! Sőt! Esendő, számos elítélendő gondolattal és tettel is rendelkező fiatal lány, aki hibákat követ el, ahogy mindnyájan az életünk során. Mellette pedig férfi főhősünk sem egy szent... hovatovább, Carter eleinte egy szoknyapecér, számomra jó pár elítélendő nézettel és tulajdonsággal rendelkező srác, aki Quinn és a kutatás hatására szintén jobbá válik, fejlődik, önmagába néz, s nem csupán segít hősnőknek megtalálni önmagát, de saját magára, önnön jobb és lelkiismeretesebb valójára is rátalál!
Kettejük párosa varázslatosan működött együtt a lapokon, s bár eleinte azt hittem, nem lesz közöttük semmi, Goffney szépen göngyölgette a szálakat. Bár az eleinte elhintett szerelmi szálból (egy másik sráccal) végül nem lett semmi - amit egy bizonyos pontig sajnáltam is -, korántsem csalódtam az események alakulásában és a párokban, akik végül kialakultak a lapokon! Imádtam Quinn és Carter párosát, s bár eleinte a fiú korántsem volt szimpatikus számomra, elérte, hogy a hibáival, a ballépéseivel, a furcsa gondolataival együtt is a szívembe zárjam!
Quinn szintén egy szerethető főhős volt számomra, akinek a sorsáért megérte izgulni és szurkolni. A lányban természetesen van egy egyfajta meghunyászkodás és félelem is, a beletörődés a rosszba, a rasszista megnyilvánulások elviselése, s azokon való magunkban tipródás, ami lehet, hogy egy határozottabb, bátrabb személyiséggel rendelkező olvasónak bicskanyitogató vagy éppen dühítő lesz, azoknak azonban, akik maguk is a legtöbb alkalommal bizonytalanságban élték az életüket, vagy élik még most is, netalán bántalmazottak voltak az iskolában, s nem mertek kiállni a saját igazukért, annak tökéletesen érthető - és természetesen fájdalmasan ismerős - lesz Quinn viselkedése, akinek fejlődéséből azonban rengeteget tanulhatunk!
Quinn egy bátor, "hagymaszemélyiségű" főhősnő, aki meg merte változtatni addigi életét és kilépni a fényre!
A regény számos megfontolandó gondolatot tartalmaz, melyeken érdemes mélyebben és hosszasan elgondolkodni, ahogy egyfajta új látásmód és szemlélet elsajátítására is ösztönöz.
Én magam nagyon szerettem ezt a világot, a maga jóságával és mocskával együtt, amit sajnos nem tudunk eltüntetni a világból, mégis megéri élni... Együtt kapkodtam hevesebben a levegőt a szereplőkkel, forrt fel a vérem, vagy épp szorult ökölbe a kezem, ahogy együtt éreztem a félelmet és a bátorságot is főhőseinkkel, ami csak a legjobb írások sajátja... Szívből ajánlom ezt a történetet minden kedves olvasóm számára!
"- Idehallgass, kislányom. - ... - Az otthon nem egy hely. Az
otthon idebent van. - Megütögeti a kezével a szívét. - Egyet
se félj, melletted vagyok."
A Bocs, hadd bőgjem ki magam tökéletes olvasmány lehet az önmagukat kereső, az útjukra rátalálni vágyó fiatalok számára, ám ezek mellett szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy gyönyörű fejlődésregényt, egy szép szerelmi történetet olvasni, megismerni az afroamerikai fiatalok életét és tökéletesen kikapcsolódni egy világban, ami pillanatok alatt magába szippant! ❤
A könyvet köszönöm a Kolibri kiadónak!
Értékelés: 4,5/5 napló
Idézetek
CARTER...
3. "Igazi fekete srác", ahogy a főleg fehérek látogatta magángimnáziumunk folyosóin hallottam, és szöget is ütött a fejembe, hogy én mennyire vagyok igazi fekete. Engem sosem hívott senki "igazi fekete csajnak". Sőt, mindig pont az ellenkezőjét hallottam. Tuti, hogy sosem kellett azzal szenvednie, hogy fehérek a feketéken poénkodnak körülötte. Tök jó lehet.
"- Az olyan lányoknak, mint te, feleolyan keményen sem kell dolgozniuk, mint a magamfajtának."
"- Még mindig jobb, ha ordibálnak. - ... - Akkor kezdhetsz aggódni, ha abbahagyták a veszekedést."
DOLGOK, AMIKET SOSEM VALLANÉK BE SENKINEK
1. Apa azt mondta, hogy Hettie nagyi meghal, komoly örökséget fog rám hagyni. Konkrétan elgondolkodtam rajta, meddig él még.
2. Nem 34 lett a felvételi pontszámom. Hanem 24.
3. A felvételi értesítőm a Columbiára hamis. Wordben gyártottam.
4. Sosem akartam a Columbiára menni. Ez a szüleim álma volt, nem az enyém.
5.
6. Ott voltam, amikor megrongálták Olivia Thomas fényképeit. Én vezettem a kocsit, amivel megszöktek.
7. Régen nem zavart, hogy Oreónak hívnak (belül fehér, kívül fekete), de aztán rájöttem, mit is jelent - túl későn esett le.
"Ezek olyan dolgok, amiket akkor sem mondok ki hangosan, ha egyedül vagyok, mert ha bevallanám őket, az örökre megváltoztatná az életemet. Aztán ráébredek - Carter örökre megváltoztathatja az életemet."
"- Micsoda? - Az embereknek az ő korában nem szabad elesniük. Ha elesik, elporlad - az egész teste, nem csak az agya. Elképzelem, ahogy a csempepadlón hever, összeráncolódva, törékenyen, megrepedt csontokkal."
"Gyakorlatilag még mindig a markában vagyok, de nem bírom, amikor így néz rám, mintha egy szánalmas gazdag lány lennék, aki még úgy sem tud bejutni az egyik legjobb egyetemre, hogy az apja adományozott neki egy könyvtárat.
- Semmi gond. Nyilvánvaló, hogy egyedül is ki tudsz szúrni magaddal."
"- A naplóban minden ott van rólam. Nélküle azt sem tudom, ki vagyok."
TENNIVALÓK ÉRETTSÉGI ELŐTT
1. Felkeresni két egyetemet, ahova felvettek.
2. Szerelmet vallani Matthew Raddnek.
3. Kipróbálni Austin állítólag hihetetlen éjszakai életét.
4. Elmondani a szüleimnek, hogy nem vettek fel a Columbiára.
5. Meglátogatni Hattie nagyit.
6. Elmondani Destanynek, valójában miért tűntem el szó nélkül.
7. És végül: tudod, mit kell tenned.
Van nyolc hétre hét darab tételed.
Teljesítsd a listát, különben nyilvánosságra hozom a naplót.
"- Ez rasszizmus.
- Hogy lenne már rasszizmus? Csak kérdeztem. Nem erre találták ki a pozitív diszkriminációt? Hogy megkönnyítse a nem fehérek dolgát, csak mert nem fehérek?
Nem is tudom, most mit érzek. Megalázottságot, az biztos, de leginkább szégyent. Szégyellem, hogy nem állok ki magamért, és vágom az arcába, hogy a szüleimnek mennyivel keményebben kellett dolgozni, hogy egyáltalán egy napon említsék őket a kevésbé képzett fehérekkel.
Nem. Hagyom, hogy megússzák ilyen felfogással, mint mindig. Szót emelni a rasszizmus ellen, amikor te vagy az egyetlen fekete az osztályban, sosem tűnt jó ötletnek, főleg ilyen körülmények között: mindegyiküket felvették a legjobb egyetemek valamelyikére, miközben én vagyok a fekete lány, aki hazudott erről."
"- Quinn - szólít meg Carter, és én újra rá figyelek -, szerinted ezt én csináltam?"
"Egyes lányok sírdogálnak, és könnyű megsajnálni őket. A szempillájuk úgy verdes, mint a cuki kis pillangók, a könnyeik finom permet. De nem én. Ha én bömbölök, az ronda látvány. A könnyeim úgy zubognak, mint egy törött tűzoltócsapból. Az ajkaim vékonyan feszülnek keresztben az arcomon, a szám sarkában lecsorog a nyál. A bőröm összeráncosodik és felpuffad, a szemem bedagad. Senkinek sem szabad így látnia."
"- Mikor akartad elmondani? - Rosszallóan néz rám, és az arcomba csíp.
- Soha - mosolyodok el."
"- Este találkozzunk a bázison.
- Oksa - mondom hálásan. Ő az egyetlen szövetségesem ebben az átkozott iskolában."
"...ez felhúz, mert mit kellene csinálnom? Elfelejteni, hogy az életem a szemem láttára hullik szét?"
"Mivel nincs kéznél a naplóm, hogy leírjam, mi minden miatt vagyok zaklatott, úgy érzem, mindjárt felrobbanok."
"- ...Úgyhogy szégyelld magad - fröcsögök. - Téged hibáztatlak, mert nem tudom, mi mást tehetnék. Az egész életem szarrá ment.
- Sajnálom - mondja Carter.
Lefagyok, ledöbbenek. Hogy mi?
- Igazad van. Elhagytam a naplódat. Mindez nem történt volna meg, ha vigyáztam volna rá. - ... - Mi lenne, ha segítenék megkeresni? Így biztosan tudni fogod, hogy nem én voltam, és végre lezárhatjuk ezt az egészet.
Összeszorítom a szám, meglep, hogy ennyire kiadtam magam. De még jobban meglep, hogy tényleg bocsánatot kért."
"Mérlegelek, az alsó ajkam harapdálom. Szeretném, ha segítene, de mi van, ha ő a zsaroló? Végül is nincs akadálya, hogy együtt dolgozzak vele, amíg rá gyanakszom. Tartsd közel az ellenségeidet, nem? Úgyhogy felé nyújtom a kezem."
HOGYAN OLDJUK MEG AZ ELTŰNT NAPLÓ ÜGYÉT? (CARTER SZERINT)
1. Írjuk fel az összes helyet, ahol a naplót ellophatták.
2. Írjuk fel az összes embert az említett helyekről.
3. Társítsunk motivációt minden személyhez.
4. Nyomozzunk a valószínűsíthető gyanúsítottak után.
5. Találjuk meg a naplót.
"Felszegi az állát.
- Mikor fogsz megbízni mennem?
- Ha visszakaptam a naplóm, egy perccel sem hamarabb."
"- Holnap reggel újraírhatod a dolgozatot, de jobb, ha tudomásul veszed, hogy nem sok ilyen lehetőséged lesz, főleg nem olyan sötét bőrrel, mint a miénk. Kétszer olyan keményen kell dolgoznod, mint bárki másnak."
Egy fekete srác nem érezte magát biztonságban a házunkban.
A bőröm ugyanolyan fekete, mint az övé, úgyhogy nem tudhatom, mit gondolsz rólam. Azt, hogy én is bűnöző vagyok?
Nem beszéltél velem róla, pedig szükségem lenne rá, mert úgy érzem, nem tudom, ki vagy.
És úgy érzem, nem bízhatom benned.
És úgy érzem, felrobbanok, ha tovább kerülgetjük a témát.
"Mintha előbb haragudniuk kellene egymásra, hogy utána szeressenek. Ez zavarba ejtő, és ijesztő, mert ettől olyan lesz a kapcsolatuk, mint egy időzített bomba, és nem én akarok lenni az, aki beindítja."
"Bámulok Matt után, ugyanabban a trutyiban ülve, amelybe a szüleim is beleléptek."
"Carter követi a tekintetem.
- A fenébe, hófehérke féltékeny rám."
"- Azt mondtad, a naplód olyan, mint egy alapzat, megmondja, hogy ki vagy. - ... - Olyan rossz lenne új alapzatot húzni? Újrafogalmaznod magad?
(...)
- Azt akarod mondani, újra kell gondolnom magam, mert szar ember vagyok?
(...)
- Nem. - ... - Csak azt mondom, úgy nehéz megváltozni, ha egy napló mondja meg, ki vagy."
"Rajtam és a naplómon gondolkodott tegnap éjjel? Vajon milyen késő éjszaka? Döbbenetes, hogy nem gondolt szemétségeket. Úgy nehéz megváltozni, ha egy napló mondja meg, ki vagy. Nos, ebben van igazság. De most először gondolok bele, milyen mérgező, ha kőbe vésem, ki vagyok, és kinek kellene lennem."
"Erre való az egyetem - elfelejteni a középiskola borzalmait."
"- Quinn azt hiszi, együtt járunk.
(...)
- Az vérfertőzés lenne!"
"- Nem voltam féltékeny. Nem akarok tőled semmit.
Erre Carter elvigyorodik.
- Biztos vagy benne?
- Mattbe vagyok belezúgva... nem emlékszel?
A vigyora elhalványul.
- Télleg. Elfelejtettem, hogy a fehér pasikra buksz."
"Két óra Carterrel. Két óra Oliviával. Két óra érzelmi hullámvasút. Felkészítem az elmémet, a gyomromat és a szívemet az útra."
"Ismered azt az érzést, amikor valami csodálatos történik, de ha még egy másodpercig próbálod fenntartani, akkor lehet, hogy magától lángra lobban, és elpusztít mindent."
"Futkos a hideg a hátamon. Nem szoktam hozzá, hogy ugyanolyan bőrszínű emberek vegyenek körül, mint én. Mintha ők képesek lennének meglátni, mennyire különbözöm tőlük."
"A fehérek régen meglincselték a magunkfajtát, szóval mi a francért érzem magam köztük nagyobb biztonságban?"
"- De miért hazudtál? - kérdi őszinte kíváncsisággal.
(...)
- A szüleim azóta tervezik, hogy a Columbiára megyek, hogy megszülettem. Sajnos azzal nem számoltak, hogy ostoba lesz a gyerekük.
Olivia a szemét forgatja.
- Nem vagy ostoba.
- Láttad a jegyeimet?
- Az írásaidat láttam. Nagyon tehetséges vagy."
"- Itt ülök - mutat Carter a bekarikázott nevére. - Nézz meg mindenkit a közelemben. Ki utál annyira, hogy ilyesmit tegyen?
A homlokomat ráncolom.
- Ennyire senki.
- Valaki mégis megzsarolt. - A négyzetekre mutat az asztala körül. - Közülük bárki? - Az ujja megáll a mögötte lévő asztalon: Matt Retek.
- Ki az a Matt Retek?
- A kis pasid - vigyorodik el gúnyosan.
Fintorba torzul az arcom.
- Matt Raddnek hívják.
- Tökmindegy. Az a lényeg, hogy közvetlenül mögöttem ül.
- Igen, de ő sosem tenne ilyet.
Carter kicsit előre dől.
- Biztos vagy benne?"
"- ...Mi a motivációm a zsarolásra?
- Hogy megbosszuld, ahogy apukám bánt veled.
Megnyalja a szája szélét.
- Az elcseszett dolog volt apádtól, de túl vagyok rajta.
- Tényleg?
- Le se szarom, hogy apád utalja a saját bőrszínét."
"- Ha kivétel vagy a fekete sztereotípiákhoz képest, az automatikusan azt jelenti, hogy nem vagy fekete."
"Hagytam, hogy az előítéletek befolyásoljanak. Én sem vagyok jobb a fehéreknél. Én sem vagyok jobb apámnál."
"Súlyos tekintetébe nézek, nagy kő esett le a szívemről. Hogy tudja mindig ezt csinálni? Hogy láthatóbbnak érzem magam, mint valaha, mintha az összes sötét részem aranyszínben ragyogna."
"- Mert félek.
- Tudom, hogy ijesztő elhagyni a családi fészket, de...
- Nem, apa. Attól félek, ha elköltözök, akkor te is elköltözöl.
(...)
- Olyan, mintha csak azt tartana össze titeket, hogy fontos vagyok nektek. Mi lesz a családdal, ha elköltözöm?"
"- Nézd, tényleg nagy dolgot alkothattam, ha valakit annyira megindított, hogy elpusztítja."
"- Csukd a szemed! - ... - Csak azért hoztam fel Cartert, mert biztosan tudom, hogy nem ő csinálja ezt veled.
- Honnan tudod?
- Mert a hülyéje azóta beléd van zúgva, hogy ideköltözött."
"- Ha utálna, nem foglalkozna vele, hogy tisztázza magát. És főleg nem segítene ennyit. Nem bírja elviselni, hogy szerinted ilyet tenne veled.
(...)
- Akkor miért olyan szemét velem?
- Carter nem a legélesebb égő a fiókban."
"- Nekem ez nem megy! - Én nem tudok flörtölni, és egyáltalán nem vagyok vonzó."
"Hozzájuk képest én csak egy testes középiskolás csaj vagyok zabolátlan hajjal és kevés sminkkel.
Semmi keresnivalóm itt."
"- Gyönyörű vagy, és nem tudja levenni rólad a szemét. Ezt még te sem tagadhatod."
"- Amúgy tetszik a hajad - kuncogom.
- Hű, tényleg nagyon berúgtál."
"Tudom, hogy nem engem illetnek ezzel a szóval, de akárhányszor hallom, ahogy kórusban éneklik, összerándulok. És nem tehetek ellene semmit. Nem kellene, és nem is lenne szabad rossz néven vennem."
"- Amikor családlátogatásra megyünk, végig kell hallgatnom az összes faji gyűlölködést. - ... - Akkor volt a legrosszabb, amikor Obama volt az elnök."
"- Nem hiszem, hogy a fehérek használnák "barátságosan" ezt a szót, ha tudnák, hogy valahol, valaki még mindig gyűlölködik vele. Nem igazságos a feketékkel szemben, hogy akárhányszor meghallják, azon kell gondolkodniuk, sértegeti-e őket vagy sem."
"- ...A félelem veszélyes. Feketéket öl."
"Fáj azt hallani, hogy halálfélelme van a lakásunkban. Hogy egy fiú, akinek ugyanolyan barna a bőre, mint az enyém, nem érzi magát biztonságban az apám közelében."
"Amikor kinyitom a szemem, majdnem felugrom ijedtemben. Egy fonott lófarkat viselő kislány térdel az ágyam mellett, és tátott szájjal bámul.
- Cuki vagy - mondja."
"- Hogy hívnak?
- Quinn - felelem.
- Te vagy Carter barátnője?
Mosolyogva megrázom a fejem.
- De csak a barátnői alhatnak a szobájában."
"- Hány barátnő aludt itt? - kérdezem.
Imani elvigyorodik.
- Sok, hétszáz. De te vagy a legszebb."
"- Hogy is hívnak téged?
- Quinn.
- Queenek - fordul Carter felé.
Nyitom a számat, hogy kijavítsam, de rájövök, hogy a hibája egyértelmű előrelépés. Queen Jackson. Jackson királynő.
Carter nézi, milyen elégedett vagyok magammal, aztán gúnyosan felhorkan."
"- Szép húzás, Carter. Még hogy a húgod tartsa titokban a hétszáz barátnődet - ... - Ki tudja, miféle tócsákban aludtam."
"...én pedig próbálok uralkodni az iránta érzett vonzalmamon. Miért olyan rohadt cuki?"
"- ...Nem tudsz lakhelyet választani! Nem tudsz szakot választani! Nem tudod megemelni a segged, és meglátogatni a haldokló nagymamádat. Haldoklik, Quinn! Te meg itt ülsz, mintha örökké élne. - ... - Ne gyere hozzám sírva, ha meghalt, te pedig nem látogattad meg."
"Remegek, akár a földrengés, az üres nappalit nézem, mígnem elmosódott színekben összefolyik előttem."
"...mind tudjuk, hogy egyikünk otthona sem tökéletes. És van köztünk egy hallgatólagos megegyezés."
"...mintha mindaz, ami történt, egyáltalán nem lenne szokatlan, meglepő vagy furcsa. Ami megdöbbentő, főleg, hogy látott a legrondább pillanatomban. El sem hiszem, hogy nem futott el sikítozva."
"Kicsinek érzem magam, ahogy felnézek rá."
"- Tudod, attól, hogy most nem olyan, mint régen, még mindig a nagymamád. Ne büntesd azért, mert beteg.
- Nem büntetem...
- De nem tudod elfogadni, hogy most nem olyan, mint régen...
- Csak nehéz végignézni, ahogy szétesik valaki, akit szeretsz."
"- Tudod, hülyeség, de azt hittem, a falaid tele lesznek listákkal...
- A listáknak a naplómban a helye."
"- Miért is tapétáznád ki a falad az érzéseiddel? Sosem akartad őket megosztani senkivel, igaz?
- Úgy mondod, mintha egészségtelen lenne vagy ilyesmi...
- Te magad mondtad, hogy rossz szokás."
"- Szóval így mihez kezdtél, hogy nincs meg a naplód? (...)
- Kinyíltam.
- Kinyíltál? - kérdez vissza, ahogy megáll előttem.
- Túl sok mindent mondtam ki és tettem meg."
"- Azt hiszem, azért hagytam ott őket egy szó nélkül, mert szégyelltem magam. Nem ez volt az első alkalom, amikor valami rasszista baromságot mondtak, de az első olyan, amikor rájöttem, hogy akár rólam is beszélhetnének...
- Azt hiszem, eljön majd az idő, amikor meg kell tanulnod, mit jelent az, hogy ilyen színű a bőrünk. Olyan lesz majd, akár egy ébredés."
"- ...Minden tiszteletem a tiéd, Quinn. Rohadt bátor vagy, tudsz róla?"
"- Jó éjt, Quinn.
Ettől a három szótól újra érzem a gyomromban a pillangókat. Mintha elhagynám a testem, mintha kizárt lenne, Carter Bennett azt mondja nekem, hogy jó éjt.
- Jó éjt, Carter.
Amikor kinyomom, a telefont kijelzővel lefelé matracomra teszem. Most éberebb vagyok, mint egész nap. Nem lenne szabad így felpörögnöm. Nem lenne szabad máris hiányoznia. Nem lenne szabad felvennem a telefont, és azt írni neki: Csak bugyi.
Mégis megteszem.
OKOK, AMIK MIATT NEM ALUDTAM AZNAP ÉJJEL
1. Carter visszaír: Basszus. Mit tettél velem?
(...)
3. Elképzelem az ágyában, ahogy elképzel engem alsóneműben.
4. Ami fordított gondolkodást igényel róla alsóneműben."
"- Apa, a mostani Hattie nem az a Hattie, akit ismertem. Megijeszt. Félek, hogy nem emlékszik rám."
"- Egy csodálatos, okos, tehetséges, gyönyörű fekete lánynak látlak."
"- ...Fekete barátoktól az ember... teljesebbnek érzi magát.
Becsukom a szám, a "teljesebb" szó visszhangzik a fülemben. Pontosan értem, mire gondol. Azzal, hogy Olivia és Carter mellettem van, még csak ilyen rövid idő óta is, az egész életem megváltozott."
"- ...A harc az előítéletek ellen egy tudatos küzdelem még a feketék számára is, és rájöttem, hogy rég nem harcoltam."
"- Te most bevallottad nekem az érzéseid, Quinn Jackson?
(...)
- Előfordulhat."
"Carter a szemembe néz.
- Olyan, mintha félnél.
- Mert félek.
- Nyugi, csak én vagyok - nevet fel.
Ezt úgy mondja, mintha nem pont ő lenne a probléma."
"Nézem, ahogy elmegy, és magával viszi a szívem."
"De nem érdemelném meg, hogy magamra hagyjanak? Reggel dühös voltam a zsarolóra, hogy kiposztolta az útmutatót, de ha nem tette volna, bevallottam volna valaha Oliviának? A bocsánatkérés nem volt rajta a tennivalóim listáján. Most jövök rá, hogy rajta kellett volna lennie."
"- Oké - Mélyebbre ás. - Te vagy az első barátnőm.
Meglepetten kapom fel a fejem. Az alapján, ahogy csókol, biztos van gyakorlata.
- ööö. És a hétszáz lány, akikről a húgos mesélt?
- Először is - nevet -, ez erős túlzás Imani részéről. Másodszor, azok csak csajok voltak.
- Hogy érted ezt?
- Hogy nem voltak komolyak.
- Szexre használtad őket?
- Mind kölcsönös megegyezésen alapuló kapcsolat volt.
- Szóval ők is szexre használtak téged?
- Úgy mondod, mintha ezzel valami baj lenne..."
"- Imani kedvel téged. És valamelyik reggel azt mondta, te is kedveled őt. Reméltem, hogy talán nem baj, ha időnként kettőnkkel kell együtt lógnod.
Látom az arcán, milyen kínosan érzi magát. A szívem elszorul, és a szemem könnybe lábad.
- Látod? Így értettem, amikor azt mondtam, hogy meg akarlak ismerni.
Carter a szemét forgatja.
- El ne sírd magad!
- Nem sírok.
- Látom a szemeden. Gyere ide!
Közelebb hajolok hozzá.
- Boldogan töltök időt mindkettőtökkel."
"...mellettem van Hayworth legkeményebb csaja, aki a fiúk seggét is simán szétrúgja.
Bólintok. Készen állok."
"- Aha. Randiszerűen - mosolyodott el Matt.
És Matt jó pasi. Nem szokott hozzá a visszautasításhoz."
"Tíz év barátság, és csak egy hétbe telt eldobnia."
"- Nem vagy semmi. Két másodpercbe telt, hogy eldobj, hogy sárba tipord a nevem, hogy leszarj tízévnyi barátságot!"
"- Ott hagytál! Elvetted a személyes tulajdonomat, és elterjesztetted az egész iskolában. Én sosem tennék veled ilyet, mert a barátok ilyet nem csinálnak!"
"- A gyávák mindent megtesznek, hogy biztonságban érezzék magukat, hogy úgy érezzék, urai a helyzetnek. Én is gyáva voltam, és az első bátor dolog, amit tettem, az volt, hogy nem barátkoztam veled többet. - ... - Kérem a naplót!"
"- Véletlenül hagyta el.
- Aha, persze. Azután tuti nem vigyázott rá annyira, amikor elolvasta a róla írt listádat. Tudod, amelyikben az van, hogy megjátszós szemét és arrogáns seggfej. Emlékszel? - vigyorodik el gonoszan Gia.
Livvy sarkon fordul.
- Quinn, engedd el. Csak kavarja a szart.
- Csak az első oldalt olvasta el.
- Hát, Destany nem ezt látta. - Gia hátranéz.
Destany bólint."
"- És ha elolvasta? - pillanatok rá remegő ajkakkal.
- Egyszerűen kérdezd meg tőle.
Elszorul a gyomrom a gondolattól, hogy megkérdezem, és azt hallom, amit nem szeretnék."
"Mi van, ha végig hazudott nekem?"
"Egyre szélesebb mosollyal elindulok a házunk felé, eltelve valami leírhatatlannal. Eltelve. Hónapok óta először nem érzem üresnek magam."
"Na várjunk, azt mondta, neki is ez a kedvenc dala. Igaz ez egyáltalán?
Ha Carter olvasta a naplómat, hihetetlenül sokat tud rólam. És ez a tudás lehetett a fő oka, amiért egymásra találtunk. Úgy éreztem, olyan részemet látja, amelyeket más nem, hogy olyan szinten ért meg, ahogyan senki más. De ez nem csak azért volt, mert olvasta a naplómat? Undorodva megborzongok."
"- Ünnepeld a győzelmed. És talán holnap rájövünk, hogy azok a picsák végig hazudtak. Te és Carter pedig boldogan éltek, amíg meg nem haltok."
HA CARTER ELOLVASTA A NAPLÓMAT
1. Lehet, hogy felpofozom.
2. Lehet, hogy soha többet nem beszélek vele.
3. Lehet, hogy megbocsátok neki és túlteszem magam rajta.
4. Lehet, hogy sosem bocsátok meg neki és sosem teszem magam túl rajta.
5. Lehet, hogy sírok és megcsókolom.
6. Lehet, hogy sírok, megcsókolom, és hagyom, hogy a karjában tartson, amíg már nem fáj.
7. Lehet, hogy megbocsátok neki.
"- Quinn? - kérdezi, amikor nem szólalok meg, és nem is nézek rá. - Mi a baj, szívem?
Szívem? Ne csináld ezt velem."
"Elhajolok az érintése elől.
- Carter, olvastad a naplómat? - kérdezem az ablakra meredve.
A keze megáll a levegőben. Látom a szemem sarkából. Minden elcsendesedik, csak a motor zúg, és a légkondi halkan fújja a levegőt.
- Mi?
Végül ránézek.
- Azt mondtad, csak az első oldalt olvastad el.
Leengedi a kezét, a tekintetemet keresi.
- Quinn, ez mintha ezer éve történt volna.
Levegőért kapok. Azt hiszem, egy részem még mindig abban reménykedett, hogy ez nem igaz. És ez a részem most meghasad.
- Mennyit olvastál el belőle?
A konzolra pislog kettőnk között.
- Az egészet."
"- De bármit is olvastam, ez nem változtat azon, ahogy irántad érzek.
- Nem ez a lényeg.
- Ha bármi hatása volt annak, hogy elolvastam a naplód, akkor csak az, hogy még jobban szeretlek.
- Nem ez a lényeg! Gátlástalanul betörtél a privát szférámba!
- És sajnálom is! Bárcsak visszacsinálhatnám. De tényleg. Amikor először hazudtam róla, csak próbáltalak megóvni a ciki helyzettől. De aztán jött a zsarolás, és tudtam, ha elmondom, azt fogod hinni, hogy én zsarollak.
- Ez nem mentség.
- Tudom, hogy nem az! - ... - Nem mentséget keresek. Csak próbálom elmagyarázni. - ... - Kérlek, gyere közelebb - mondja.
(...)
- Megtennéd, hogy kiszállsz?
Feldúltnak tűnik.
- Tudom, hogy hibáztam, de úgy bánsz velem, mintha megcsaltalak volna, vagy ilyesmi.
Az orrlyukaim kitágulnak a haragtól.
- Gondolom, ilyen érzés, ha megcsalnak. Abba az énedbe szerettem bele, amelyik csak a fejemben létezett. És most rájöttem, hogy rosszul láttalak. Ez beszennyez mindent, amit valaha mondtál, mindent, amit valaha együtt csináltunk, mert tudtad! Mindvégig tudtál mindent! - A szavaim őszinteségétől sírás kerületi a hangom, a mellkasom és a szemem. - Lehet, hogy nem kavartál másik lánnyal, de a bizalmamat elvesztetted. Kérlek, szállj ki a kocsimból! - Felém nyúl, de megtaszítom a vállammal a kocsiajtót. - Kérlek, menj!
- Annyira sajnálom. - Elhúzódik tőlem, kinyitja az ajtót, becsapja, a fejét vakarva végigmegy a parkolón.
Összeomlok. Fájdalom hasít a bordáim közé. Előveszem a telefont, és írok Livvynek: Szükségem van rád."
"- Gyönyörű vagy - teszi a vállamra a kezét. Szélesen elmosolyodik. - Majd később kinyírjuk Cartert, oké?
Nem akarom kinyírni. Sebészetileg el akarom távolítani a szívemből."
"Elfordulnak és elhallgatnak, mert ezeknek a csajoknak csak akkor nagy a szájuk, ha nem kell félniük a következményektől. Én viszont fenyegetően nézek rájuk. Ez nem az a nap, amikor megéri kikezdeni velem."
"A hihetetlen megfigyelései így már nem is annyira hihetetlennek."
"...mert jó megfigyelő. A francokat!
Mi volt ebből igaz? Mi igaz vele kapcsolatban?"
"Mintha a markomban tartanám az életet, mintha nem is halhatnék meg, ha ennyire vágyom az életre, mint abban a pillanatban. Akkor nem, ha ennyire szeretek élni.
Úgyhogy ugrottam."
"- Quinn - ... - Bocs. - ... - Bocsánatot szeretnék kérni. Sajnálom, hogy megsértettem a privát szférádat, és eljátszottam a bizalmad.
Az űr a szívemben sajog, lüktet."
"- Azt is sajnálom, hogy nem próbáltam megérteni az érzéseidet, és amilyet próbáltam jelentéktelenebbnek beállítani, amit tettem veled. Borzalmas dolog volt tőlem. Nemcsak tiszteletlen, de kegyetlen és... undorító.
Akkor ezért fordul fel tőle a gyomrom.
- De bármit megteszek, hogy helyre hozzam. Szeretném, ha újra bíznál bennem, de ezt csak úgy tudom elérni, ha teljesen őszinte vagyok veled.
(...)
- Le kell vetkőznöm előtted. - Gyorsan pontosít. - Nem fizikailag, hanem érzelmileg lemeztelenedni, mint amibe én is belekényszerítettelek téged.
(...)
- Mert már rájöttem, mit tettem veled. Rákényszerítettelek, hogy azelőtt meztelenedj le előttem, mielőtt készen álltál volna rá. És undorodom magamtól, amiért ezt tettem veled.
Ég a szemem. Hogy csinálja? Hogy képes szavakba önteni az érzéseimet? Eddig nem bírtam megfogalmazni, miért vagyok olyan dühös és miért undorodom tőle, de ez az. Pontosan erről van szó.
- Úgyhogy oda akarom adni neked ezt. - Benyúl a melegítője zsebébe, és elővesz egy összehajtott füzetlapot.
A lap veszélyesnek tűnik, mint minden, amit most nem akarok, de mégis szükségem van rá.
(...)
- Kérlek, Quinn! - ... - Nem várom el, hogy ezek után beszélj velem. El sem kell olvasnod. Csak kérlek, fogadd el.
... Azon tűnődöm, mi lehet az. Azt mondta, őszinte akar lenni velem. Mi a jó ég lehet azon a papíron?
Nem kell sokáig győzködni. Bármennyire ellenállok, tudom, hogy később átkoznám magam, ha nem fogadnám el."
"Felérünk egy dombra, és a tövénél észreveszek egy szarvascsaládot.
- Nézd!
Livvy levegő után kap.
- De cukik! Megállunk fotózni?
- Ööö, talán. - De túl gyorsan megyek, és a domb sokkal meredekebb, mint emlékeztem. Próbálok fékezni, de már félúton vagyunk a lejtőn, a levegőben szállunk. A szarvasok az életüket féltve szétszaladnak."
"Miután beugrottam, a víz próbált elragadni. Próbált lehúzni. Próbálta kiszorítani belőlem a szuszt. Féltem, de nem küzdöttem. Hagytam, hogy sodorjon. És egy idő után a víz megölelt, dédelgetett és a felszínre emelt. Amikor levegőhöz jutottam, a szívem zakatolt, és élőbbnek éreztem magam, mint valaha."
"- Kislány, hogy tehetted ezt velem?"
"- Basszuskulcs, sosem kételkedtem benne, hogy hasonlítasz rám. Tudom én azt jól!"
"- Istennő vagy - mondja Olivia. -Egy harcos!
Igaza van. Harcos vagyok. Szembenéztem a tennivalóim listájával. Megharcoltam a szabadságomért... Most pedig itt vagyok. Visszatértem a helyre, ahol először magamra találtam, és még több részét ismertem meg önmagamnak.
Ugrom, és hagyom, hogy elnyeljen a hideg."
"- Én tuti szétrúgnám a fiam hátsóját, ha valami ilyen szépet el akarna adni, ami ráadásul az enyém.
- ... - Teljesen igazad van. Megölné, ha tudna róla.
- Ja. Menjünk, mondjuk el a mamádnak, mit csinált!"
18. Ahogy a basszus szót ejtette: bássszus. Ahogy mindenki ráhagyta, mintha ez nem káromkodás lenne.
19. A kártyázást és az olvasást, amikor túl meleg volt odakint.
20. Ahogy a hintaágyáról néztem, ahogy forog tengelye körül a világ.
"- A fiám már volt itt.
- Igen, asszonyom. Most az unokája jött...
- Az unokám? Quinn? - kiáltja Hattie. - Az én Quinnem?
Hevesebben szedem a levegőt, ahogy a szájából meghallom a nevem."
"- Hattie - szólalok meg. - Valamit el kell mondanom. - Apa eladja a földed. A házad. Mindent.
- Igen - bólint. - Tudom. Én mondtam neki.
- Mi? De miért?
Vállat von.
- Nem vihetem magammal.
(...)
- És nem is vagy szomorú? Oda lett az otthonod. - Az én otthonom.
- Ez az otthonom."
"- Idehallgass, kislányom. - ... - Az otthon nem egy hely. Az otthon idebent van. - Megütögeti a kezével a szívét. - Egyet se félj, melletted vagyok."
"Elönt a hála, hogy eljöttem, és Hattie emlékszik rám. És bánom, hogy olyan sokáig tartott, hogy szembenézek vele. Féltem, hogy nem fogok ráismerni, de még ha az emlékei el is úsznak, ami marad, az még mindig Hattie, aki felnevelt."
"...ott lehettem volna, miközben a homokszemek leperegnek, kiélvezve, ami még megmaradt Hattie-ből. Nagyon sok időt vesztegettem el azzal, hogy félelemben éltem, amiről azt hittem, hogy kényelmes, pedig csak elsorvadtam egy ketrecben, amelynek a létezéséről nem is tudtam, és listákat készítettem a félelmeimről ahelyett, hogy szembenéztem volna velük.
Az, hogy listákat írtam a félelmeimről, csak megakadályozta, hogy szembenézzek velük."
AMIÉRT ELOLVASTAM A NAPLÓDAT
2. Tovább olvastam, mert megláttam a nevem a lista végén, és sosem hittem, hogy így gondolsz rám. Vadul kerestem a nevem más helyeken is.
8. Nem fogtam fel, hogy ennek következményei lesznek. Azt hittem, a titkaid velem együtt a sírba szállnak. Nem gondoltam volna, hogy beléd szeretek.
9. Nem értettem, mekkora sértés ez, amíg nem láttam, mennyire megbántott.
"- Érdekesnek találom, hogy két fekete diákot zaklattak az iskola területén, maga pedig nem kíván intézkedni az ügyben."
"- Mondom a lényeget: két fekete nőt zaklatott a maga felügyelete mellett két fehér nő, akik közül az egyiket az iskola egyik támogatója védelmez, Ez egyenes út egy diszkriminációs perhez."
"Nem érti, hogy nem beszélhet úgy a feketékről, hogy közben ne rólam beszélne. Nem érti, hogy az n betűs szó használata sosem vicces. Nem, nekem nem az. De sajnálja. A szívére vette. Nem tudtam, hogy ez fontos neki. Mindegy, mennyire bántott meg, mindig lesz hely számára a szívemben."
"- Viszem - megpróbálja kivenni a kezemből, kedves tekintettel rám néz.
- Elbírom a saját könyveimet - mondom, és elhúzódóm előle."
"- Nem tudom, ki vagy - nevetek. - Azt sem tudom, hogy ami köztünk volt, amiket mondtál, az őszinte volt-e.
Felém nyújtja a kezét.
- Minden őszinte volt közöttünk.
- Kizárt. Úgy nem lehetett az, hogy végig csalást használtál. - Bólintok. - Te fogalmaztál így, nem én."
"Kiveszi a kezét a zsebéből, és előhúz egy összehajtott papírdarabot.
- Még egy? - kiszakad belőlem egy kacaj. - És ebben mi lesz, az összes alkalom, amikor hazudtál nekem?
Komoly pillantással keresi a tekintetem.
- Igazából, ja...
Elszorult szívvel hátranézek, de ő nem néz vissza rám. Utálom ezt. Utálok veszekedni vele, de rosszul vagyok attól, amit tett."
AZ ÖSSZES ALKALOM, AMIKOR VISSZAÉLTEM A BIZALMADDAL
4. Amikor azt mondtam, nem érdekelsz sem te, sem a jövőd, az hazugság volt.
8. Csak azért javasoltam Mattet gyanúsítottnak, mert féltékeny voltam, amiért annyira kedveled. Sajna nem bírtam kiverni a fejemből a szexfantáziákat, amiket róla írtál.
"Ahogy kilépek a teremből, Carter a falnál vár rá. Ami meglepő, tekintve, hogy leszóltam ötven perccel ezelőtt. Azt hittem, feladta."
"Fehérneműben vagyok, a testem összes hibája látszik... Mindennél szabadabbnak tűnök, olyan boldognak, mint amikor Hattie-vel voltam. És ahogy Auden megszerkesztette, a sötét bőröm kiugrik a zöld fák és a kék víz előtt. Nem mosódom bele a háttérbe. Kitűnök belőle.
Elakadt lélegzettel nézem magam."
"Szótlanul egymásra nézünk. Próbálom felmérni, mit érzek iránta. A szám megkeseredik, amikor arra gondolok, mennyit hazudott nekem, és milyen sokat tud rólam. De amikor a szemébe nézek, látom, mennyire elszánt, hogy kivívja a megbocsátásomat. Aztán végigmérem, és újra megkeseredik a szám íze."
"...talán mindez nem számít. Talán csak a nevemre kell emlékeznem, arra, kit és mit szeretek az életben... Talán tényleg csak ez számít.
Hazafelé a kocsiúton rájöttem, hogy azóta nem írtam új listát, hogy visszakaptam a naplómat. És a gondolattól, hogy írjak egyet, elszorul a gyomrom. Már nem érződik biztonságosnak.
És helyesnek sem. Az, hogy a naplómban tartottam az érzéseimet, végül a lehető legrosszabb módon ütött vissza. Nem arról van szó, hogy félek, hanem arról, hogy megváltoztam. Nincs már rá szükségem, azóta nincs, hogy elkezdtem megnyílni."
"Amikor kiszállok a kocsimból, tetőtől talpig végigmér, szája résnyire nyílik.
- Az igen. - Aztán észreveszi magát. Megköszörüli a torkát. - Bocs. Ööö, hadd hozzam a táskádat."
"- Gratulálok - mondja lovagiasan. - Nagyon örülök neki."
AMIÉRT NEM BÍRLAK KIVERNI A FEJEMBŐL
1. Beköltöztél a gondolataimba, és akárhányszor próbállak kilakoltatni, nem mész el.
2. Nem is akarom, hogy elmenj.
3. Imani folyton rólad kérdez.
4. Olivia folyton rólad beszél.
5. Én pedig nem bírom levenni rólad a szemem.
6. Mindig megérzem, amikor a közelemben vagy. Az energiáim átrendeződnek, hogy helyet adjanak neked.
7. Még a naplód sem bírja megválaszolni az összes kérdésem veled kapcsolatban.
MERT NYILVÁNVALÓ, ÉS MERT JÓ MEGFIGYELŐ IS VAGYOK
1. Azóta nem írtál a naplódba, hogy visszakaptad. Értem, hogy az, hogy sokan olvasták a legmélyebb, legsötétebb titkaidat, megmérgezte a dolgot. Sajnálom.
2. Most boldog vagy. Látom rajtad. Ragyogsz.
3. Pontosan tudod, milyen szexi vagy. Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád.
4. És tudod, hogy elgyengül a térdem, amikor rám mosolyogsz. Ezt jobban ki kellene használnod.
5. Beharapod az alsó ajkad, amikor próbálsz uralkodni magadon. Vajon mi történne, ha felhagynál vele?
"- Mindenképp hívj fel este. Oké?
(...)
- Úgy lesz.
- És tegyél róla, hogy ráérj, mert sok mondanivalóm van.
Elmosolyodik, megnyalja az ajkát.
- Jöhet. Minden időm a tiéd.
- Helyes - bólintok... - Az jó."
"A számhoz emelem az ujjam, döbbenten, hogy nem próbált megölelni vagy megcsókolni. Hátat fordítok neki, aztán újra visszanézek. Ő is visszanéz rám.
Beülök a kocsiba, kapkodom a levegőt. Biztosan látta, milyen bizonytalan vagyok, ezért nem erőltette. Annyira örülök, hogy nem tette."
"- Quinn, reméltem, hogy magaddal hozod a barátodat. Jól jött volna még egy kis férfierő."
"- Mi az? - mondja apa értetlenül. - Nem mintha titok lenne. Én nyitottam rájuk, amikor csókolóztak. Nem neked kellett látnod.
(...)
- Dez, Quinn tizennyolc éves. Attól, hogy csókolózott egy fiúval, még nem lesz a barátnője. - ... - Igaz?
A szememet forgatva sóhajtok.
- Aha.
- Változik a világ - jegyzi meg apa.
Anya lebiggyeszti a száját.
- Annyira azért nem."
"Bedobom az égő listát egy halom ág közé, és nézem, ahogy a gallyak tüzet fognak. Aztán lenézek a kezemben tartott piros spirálfüzetre. Megszorítom, tudván, hogy nélküle sokkal több mozgásterem lesz kibontakozni. Magában foglalta az érzéseimet, amikor nem tudtam, hogyan fejezzem ki őket mások előtt. Nem zárhatom be magam. Túl nagy vagyok ehhez a naplóhoz.
Úgyhogy a tűzbe dobom anélkül, hogy túlgondolnám a pillanatot. Kezemmel a szám előtt nézem, ahogy elég. Már-már oda akarok rohanni, és eltaposni a lángokat, mert mintha az emlékeim halványodnának el a szemem előtt."
"...elhessegetem ezeket a kérdéseket. Tudom, ki vagyok. A lány, akit nem vettek fel a Columbiára. A lány, aki rossz angolból, de jól tud vicces képalákat írni. A lány, aki megtanult kiállni magáért. Én vagyok a lány, aki szembenézett az összes félelmével.
A piros borító megfeketedik. Sarkon fordulok, és elbúcsúzom Hattie birtokának maradványaitól, miközben magasra szállnak a tegnap félelmeinek hamvai."
"- ...most már könnyebb lesz, hogy elégettem.
- Hogy érted, hogy elégetted?
- Ez volt az utolsó tétel a listán: hogy örökre megszabadulok a naplótól.
Sóhajt, én pedig fülelek, hogy elcsuklik-e a hangja.
- Hű, ezt nem hittem volna."
"- ...a napló elégetése nagyon érett lépés. Tudtad, hogy rossz szokás, és le akartál állni vele.
(...)
- Mire gondoltál, amikor olvastad?
- Egy kicsit meglepődtem, de a szexfantáziáidhoz képest ez semmi. Azok olyan részletesek... erotikus könyveket kellene írnod.
- Oké, hagyjuk - nevetek fel. - Váltsunk témát.
- Komolyan mondom! Ebben van egy karrier!"
"- Egyáltalán nem az esetem.
- Miért, ki az eseted?
- Te. - Hagyja, hogy a szó felkavarjon. Aztán hozzáteszi: - Ki más? - Elmosolyodom, több ezer pillangó hullámain lovaglok."
"- Nagyon megviselt, amikor megtudtam, hogy rasszistának hiszel. Sosem tartottalak kevesebbre a bőrszíned miatt, oké?
(...)
- Azt hiszem, próbáltál színvak lenni.
- Igen, pontosan. Mindig elfelejtettem, hogy fekete vagy. Érted? Nem gondolkodtam rajta sokat.
(...)
- Ez nem jó dolog."
"Két napja égettem el a naplómat. A vágy, hogy listát írjak, néha kopogtat, de sosem engedem be. Benéz az ablakaimon, és nézi, ahogy kinyílok, nevetek és élem az életem. Annyira leköt az élet, hogy alig hiányzik a naplóm.
De ettől még listákban gondolkodom."
"- Quinn, sajnálom, hogy fájdalmat okoztam.
Lesütöm a szemem.
- Tudom.
- Ha én nem vagyok, a naplód sosem veszik el, és mindenből semmi sem történik meg.
- Igen, úgyhogy talán jó dolog, hogy elhagytad. - ... - Ha nem vesztettem volna el a naplót, biztosan sosem néztem volna szembe a tennivalóim listájával."
CARTER TENNIVALÓINAK LISTÁJA EGYETEM ELŐTT
(...)
- Reméltem, hogy tudsz segíteni az enyémben - mondja.
Könnybe lábadt szemmel felnézek.
- Mi az utolsó tétel? - kérdezem reszelős hangon.
- Majd meglátod.
"A mosolyom egyre nő és nő, akár egy növény, amelyet mindennap meglocsolnak. Akár egy türelemtől egyre gyógyuló seb. Akár az idő, amit arra szánsz, hogy jól érezd magad. Egyre nagyobb és boldogabb ez a mosoly."
"- Kézfogás? (...)
- Hogy máshogy pecsételhetnénk meg az alkut?"
"Cartert megcsókolni olyan, mintha ott lennék, ahol lennem kell. Mintha minden azért történt volna, hogy itt lehessek, megszabadulva a hazugságoktól, a félelemtől és a bűntudattól, olyan barátokkal, akik megértenek és tisztelnek, és egy fiúval, aki nem tökéletes, de türelmes, és akinek fénye beragyogja a sötét részeimet. Végre."
