Ha már a negatívumokkal kezdtem, akkor maradok még egy picit ennél a nem túl hálás résznél... A túlzott feminizmus és "hülyévé tétel" mellett a másik negatívum, amit felróhatok a könyvnek, az a rengeteg lábjegyzet.*

Tökéletesen megértem a lábjegyzetek használatát. Gyula bátyó rengeteg olyan régies szót használ, melynek a fele mára már feledésbe merült, s a könyv célközönsége bizony eléggé fiatalka ahhoz, hogy tudja is ezek jelentését. Én a magam lassan harminckét évével, rengeteg régi magyar könyv ismeretével a hátam mögött azonban a felét a hátam közepére sem kívántam, hiszen tisztában voltam a jelentéssel. Nyilvánvalóan rengeteg korabeli szleng és argó volt, amit én magam sem ismertem, s ezek esetében kifejezetten örültem annak, hogy megmagyarázásra került, mi mit is jelent, ám rengeteg, tényleg rengeteg olyan alapvető kifejezés volt megmagyarázva, amit még mindig nehezemre esik elhinni, hogy nem ismernek a fiatalok...

A régies szavakon túl azonban ami leginkább megakasztó, az a személyekhez kötött lábjegyzetek sokasága, amiből néha sokkal több van az oldal alján, mint maga a cselekmény... Borzalom. Komolyan, én értem, hogy a karakterek egy része élő ember nevét kapta/élő emberről lett mintázva és/vagy túlgondolva, de egy alapvetően fikciós történetben halálosan nem érdekel, hogy ki élt, ki hol lakott és mit csinált... Nem érdekel, így a végén már meg se néztem és el se olvastam ezeket az információkat, mert hidegen hagy, hogy élt valaha egy ilyen személy, de egyébiránt minden, amit róla olvasok, az teljes egészében Gyula bátyó fantáziája. Ez érdekel, a történet, a szerep, amit a zseniális író úr megírt, nem az, hogy ki hol lakott. Mivel könyvet olvasottnak csak úgy jelölök, hogy első bötűtől az utolsóig elolvasom, a regény végén visszatértem és becsületesen elolvastam a lábjegyzeteket is, de megmondom őszintén, semmivel se lettem velük okosabb (kivéve a régies, ma már nem használt, általam ez idáig nem ismert szavak jelentését).

*Örömmel láttam, hogy az utószóban erre ki is volt térve és nem csak engem akaszt meg. ^^

A negatív karakterek kellően visszataszítóak és gyűlölnivalóak lettek, akik megérdemelték a sorsukat, ám úgy vélem, ennél hamarabb is elpatkolhattak volna... ^^

Az egész regény hangulatára rányomta a bélyegét a tabáni bűnbanda, a nyomorult Jenővel és a talán nála is rosszabb "kedves mamával", Hülnével az első sorban, akik miatt olyan torokszorító helyzetek álltak elő néha, hogy levegőt venni is elfelejtettem. ^^

Emma részei most sem lettek a kedvenceim, Gyula bátyó pedig igazán tudja fokozni a hangulatot, mikor kell az ő részeire váltani, mikor már "lerágom a tíz körmöm", mi történhet a főhőseinkkel... ^^ 

Az új szereplők közül a cigány lány Fecska karaktere volt az, aki kezdetben utált szereplőből átváltott egy szeretnivaló karakterré a szememben, míg Márika sajnos nem nőtt a szívemhez, ami már csak azért is baj, mert lesz egy kötet, amiben ő viszi majd a "főszerepet"...

Mindent összevetve úgy gondolom, hogy egy igazán erős folytatást kaptam, ami bár egy picit másabb volt, mint amire számítottam, összességében mégsem okozott csalódást. A fentebb leírt negatívumok miatt bár nem vagyok maradéktalanul elégedett, s egy picit félek a folytatástól is, bízom benne, hogy a történet továbbra is ugyanúgy el fog varázsolni, mint eddig tette. :3