A Pilvax kártyajáték a Pagony gondozásában jelent meg. Az ízig-vérig irodalmi játékot Lencse Máté tervezte és Rátkai Kornél illusztrálta. A játékra az irodalom iránti rajongásom, valamint Kornél gyönyörű stílusa miatt figyeltem fel - nem vitás, e kettő együtt nálam elérte a "polcomon akarom tudni" érzést. ^^

A pici, doboz alakú játék kivitelezését tekintve a Lyukasóra Sulis Kártyák sorozatba illik leginkább, de a Pagony előszeretettel használja ezt a formát a legújabb játékainál. Én magam is nagyon szeretem ezt a típust, mert könnyen kezelhető, kis helyen is elfér és ráadásként a tartalom remek kikapcsolódást nyújt!

A Pilvax 9+ éveseknek ajánlott, bár némely játékmód bonyolultabb és komplexebb, amihez nem árt még egy-két plusz év. A játékosok számát tekintve 2-5 játékos játszhatja, s a benne rejlő paklik és egyéb kiegészítők segítségével négyféle játékmód játszható.

Nem vitás, a játék leginkább az irodalom szerelmeseit fogja rabul ejteni, ám a magyar költőket kevésbé kedvelő családtagjaim is remekül szórakoztak játék közben, így elmondható az is, hogy nem feltétlenül szükséges a költők-versek szeretete sem ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, ha a Pilvax kártyajátékra esik a választásunk!

Az Emlékezet fedőnév egy memóriajátékot takar, melyben a csel, hogy a megszokott játékmódtól eltérően itt nem azonos karaktereket kell keresnünk, hanem különböző arcokat kell felfordítanunk! A játék célja minél több költőkártya megszerzése. 

A Ki írta? már egy bonyolultabb játékmód, ami azonban szintén az emlékezőképességre helyezi a hangsúlyt, ugyanis itt a költők által írt verseket kell "memorizálnunk" rövid idő alatt, majd később helyesen megtippelni/megmondani, ki írta a játékvezető által felolvasott sorokat.

Második körben már négyen játszottunk a kártyákkal, s az eddigi játékok mellett a "Költő-gyűjtögetőt" próbáltuk ki következőnek, ami abszolút kedvence lett mindenkinek! Ebben a játékban a kilenc költő tablóját kell kiraknunk, miközben pontot gyűjtünk velük. Természetesen az nyer, aki a legtöbb pontot gyűjti, ám a nyerés merőben szerencse dolga, hisz van olyan kör, mikor képes vagy kirakni a teljes tablót, s van olyan is, mikor már a hiányzó költőkből nem kerül több hozzád...

Játékostársaim véleménye pedig a következőképp alakult. A huncutsággal megspékelt memóriajáték eleinte nehéznek bizonyult, hiszen az ember alapvetően párokat keresne, s egy idő után áll csak rá az agya a fordított játékmódra. Sok játékos esetén volt, aki inkább félretette volna ezt a játékmódot, mert folyton veszített, hisz az előző játékos elorozhatta előle az általa felfordított kártyákat, amiket ő nem gyűjtött össze, s a végén már nem volt lehetősége, mert befigyelt egy azonos arc. Megtanulták azonban kicselezni a másikat, a biztosra menni és így a végére mindenki jól szórakozott, így újra és újra előkerült ez a játékmód.

A versfelismerés elsöprő sikert nálam aratott, ugyanis én magam nagyon sok verset ill. versrészletet tudok fejből, ismerem a költőink stílusát, így az esetek 95%-ban maximális teljesítményt nyújtottam. A verseket már régebben tanulóknak, vagy a költészet iránt nem érdeklődő játékostársaim körében azonban ez a játékmód nem adott sikert, így mindig csak én voltam az, aki megmérettette magát. Férjem egyébiránt ügyes trükként mindig egy-egy szóra koncentrált a versekből, amit a nevekhez társított, így könnyebb volt emlékeznie és ért el szép eredményeket.

A dobogó első helyére a tablóépítés került, s külön kérték, hogy értékelésemben emeljem ki, ezt szerették legjobban játszani! Mindamellett, hogy erősen szerencse kérdése is volt, mikor ki nyert, azért a játékmód ügyes kis taktikázást is kíván, s nem mindig az adta a legtöbb pontot, ha minden költőt megszerzett valaki.

Egy-két játékmódba vittünk pár csavart is, illetve a gyöngyöket használtuk az irkálás helyett, ami szintén szuper dolog, hisz picit alakítottunk rajta, továbbgondoltuk, játszottunk vele.

A részletes játékszabályt meg tudjátok nézni ugyanezen a linken.

A Hupszi c. kártyajáték a Lyukasóra Sulikártyák sorozat második darabja. A játék a Pagony gondozásában jelent meg, tervezője Győri Zoltán, míg a gyönyörű és aranyos illusztrációk ismét Mayer Tamás nevéhez köthetők. 

A Menzacsata, ami idén áprilisban jelent meg nagy kedvencünk lett, így nem is volt kérdés, hogy a Hupszit is szeretnénk kipróbálni!

A Hupszi egy végtelenül szórakoztató játék, melyet számomra Mayer Tamás lenyűgöző képi világa tett igazán kedvenccé. A játékot a kiadó 7+ éves kortól ajánlja, míg a játékosok száma jelen esetben csupán 2 fő, aminek én magam rendkívül örültem, hisz rengeteg jó játék sajnos 3+ / 4+ fővel játszható...

A játékban Hupszi megmentése a cél. A két játékos együtt dolgozik s közösen munkálkodik azon, hogy Hupszit és rettentő mókás csínytevéseit elrejtsék a három tanár (Kati néni, Imi bácsi és Gizi néni) szemei elől. A játékot nehezíti azonban, hogy a játékosok egymással nem kommunikálhatnak, s jelzéseket sem adhatnak, ezért nagyon fontos a figyelem és a koncentráció, valamint a memória - milyen lapokat is játszott már ki a társunk.

A két játékos maga elé veszi az általa választott karakterhez tartozó őrségkártyákat. Ezek közül 4-4 db csillaggal jelölt, ezeket a játék elején még félretesszük. Mindkét játékos kezében 9-9 db őrségkártya lesz a játék kezdetén. Ezeken a kártyákon az adott karakter mellett különböző ikonokat láthattok a sarokban, ezeknek a játék folyamán nagy szerepe lesz. Erről később.

Az asztal közepére kitesszük a három tanár kártyát, majd ezek mellé lehelyezzük a Hupszi-paklit. A Hupszi kártyákon szintén különböző ikonokat láthattok, melyek egy-egy tanárhoz tartoznak. Lebukás esetén az a tanár kapja el Hupszit, akinek az ikonja a lapon látható.

Ezt az őrségkártyán található ikonok segítségével tudjátok ellenőrizni, aminek a pontos magyarázatát a segédlapon vagy pedig a játékszabályzatban olvashattok.

Példának okáért két Őrség kártya esetén Hupszi megmenekült. Két Szundi kártya esetén azonban Hupszi lebukott. Egy Éber Őrség és egy Szundi kártya esetén Hupszi szintén megmenekül, míg példának okáért két Nagy Szundi esetén Hupszi nemcsak hogy lebukik, de még egy kártyát is húznotok kell a Hupszi-pakliból, s a megfelelő tanár elé tenni! 
Az őrségkártyákon található ikonok ennél többféle kombinációban is letehetőek, ezek részletes ismertetésére azonban csak a játék közben lesz szükségetek, így most nem sorolom tovább.

Például, ha a tanárok még csak négynél kevesebbszer vették észre Hupszit, akkor 1-1 Őrség kártyáról le kell mondanotok és sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe kerültök, ugyanis 1-1 csillagos Szundi kártyát kell a kezetekbe vennetek. Viszont, ha a tanárok már több mint hatszor észrevették a csintalan csínytevőt, akkor Szundi lapot dobhattok el csillagos Éber őrség kártyára, amivel előnyhöz juttok.

Az őrség kártyák összetétele - nem köntörfalazok - kegyetlen. XD Természetesen sokkal több Szundi és Nagy Szundi lapotok van, mint Őrség, ezért nagyon fontos odafigyelnetek egymásra, ki mit rakott már le, ahogy a 9. körig is érdemes minél több Hupszit elkapatni a tanárokkal, hogy a 10. körtől ne hátrányban legyetek a még eggyel több Szundi lap miatt... Természetesen ez csupán a mi véleményünk és tapasztalatunk, de a rengeteg lejátszott meccs alatt mi ezt a taktikát ítéltük a legkedvezőbbnek számunkra.

A játék azonnal véget ér, ha egy tanár ötször is észrevette Hupszit. Ez automatikus vereséget jelent számotokra, legyetek bármelyik körben. Amennyiben a játék végére maximum négy-négy-négy Hupszi van a tanárok előtt, nyertetek! A cél természetesen az lenne, hogy a tanárok minél kevesebbszer vegyék észre rakoncátlan szörnyecskénket, de higgyétek el, nem is olyan könnyű rejtve tartani Hupszit a felnőttek szeme elől. :P

A Hupszi egy végtelenül szórakoztató, gyönyörű látványvilágú játék, aminek a személyében egy új kedvencet avattunk. Bár a Lyukasóra második tagja egy picikét lemaradt a Menzacsata mögött, így is remekül szórakoztunk. Számunkra külön öröm volt, bár azt hiszem, ennek leginkább én örültem, aki utál veszíteni, hogy a játékban együtt győzünk vagy vesztünk, s nem egymás ellen, hanem egymással közösen dolgozva kell egy célért küzdenünk.

Mint ahogy A herceg nyer!, úgy a Hupszi sem egy könnyű játék, ám annál szórakoztatóbb. A rengeteg próbálkozás és kör során így is csupán 2 alkalommal mentettük meg szerencsétlen Hupszit, aki egyébként a világ egyik legédesebb kis szörnyecskéje. Nagyon figyelnetek kell egymásra és észben tartani, ki milyen és mennyi lapot rakott már le a kezéből. Együtt kell rezonálnotok és még így is lehet, hogy sok esetben akaratlanul is kicsesztek majd majd saját magatokkal, ha az egyikőtök "rosszat" tesz...

Fontos az egymásra hangolódás, az, hogy mennyire ismeritek egymást, s biztos, hogy jó pár kört le kell játszanotok ahhoz, hogy minden flottul menjen. Már feltéve persze, ha nem vagytok óriási mázlisták, akiknek rögtön sikerül minden! :P

Számomra a játék legnagyobb vonzó ereje Mayer Tamás képi világa és a Hupszi-karakterlapok voltak. Nem titok, hogy imádom Tamás munkáit, s bár társasjátékról lévén szó, természetesen beszélnünk kell magáról a játék felépítéséről, szórakozási faktoráról, összetételéről, logikusságáról és még sorolhatnám, számomra nagyon fontos a külcsín is, ami, ha nem nyeri el az ember tetszését, már veszett ügye van. Mayer Tamás különleges érzéssel kapja el ezeket a karaktereket, amik tökéletesen illenek magához a játékhoz és a megjelenítendő történethez. Így volt ez a Menzacsatánál, s most itt is.

A kártyajáték nem mindennapi feladatot és kalandot tartogat a játékosok számára, mely érdekes ötlet az én figyelmem is azonnal felkeltette. 

A kiadó 8+ éves kortól ajánlja, a játékidő kb. 30 perc, míg a játékosok száma 1-5 fő.

Igen, jól látjátok, ezt a játékot egymagunkban, önállóan is tudjuk játszani. 

A herceg nyer! ötletes, humoros alapsztorival dolgozik, a játék során a közös cél az, hogy a parányi herceget a sor elejére juttassuk a királyi futóversenyben, s minden további versenyző az ő háta mögött kullogjon, különben jajj, nekünk! Bár a cél kristálytiszta és talán elsőre nem is tűnik túl nehéznek a feladat, elárulom, hogy rettenetesen sokat szenvedtünk, mire a rengeteg kör és játék alatt egyszer, azaz egyetlen egyszer nem kaptunk ki és hozzásegítettük a szerencsétlen herceget a győzelemhez... Minden további körben a király haragjával kellett szembenéznünk. ^^

Nem fogok kertelni, A herceg nyer! egy baromi nehéz játék. ^^ Legalábbis mi mindig elbénáztuk, vagy túlkomplikáltuk, vagy egyszerűen csak szimplán bebuktuk a köröket, s mindezt úgy, hogy az utolsó körig minden gyönyörűen, rendesen folyt a maga medrében, majd történt valami, ami miatt kegyetlenül elvéreztünk... ^^

A játékosok egy nemes cél érdekében összefogva, ám egymással nem kommunikálva próbálják első helyen célba juttatni a király fiát. A helyszín a királyi udvar, melynek neves futóversenyét kizárt, hogy ne az icipici herceg nyerje meg... No, de hogy juttatjuk ő célba az első helyen úgy, hogy közben mindenki más mögött fusson és senki ne szaladjon le a másik irányba a pályáról???

Mivel a játék több nehézségi szinten is játszható, az alap útlapkártyákon túl találhatunk a dobozban még egy üres, de csillaggal ellátott útlapkát, 3 kiegészítő szereplőt felvonultató és 3 szeszélyes útlapkának nevezett darabot is.

A dolog pikantériája, hogy mi magunk - szégyen nem szégyen - az egyszerűsített játékmódhoz tartozó könnyítő királyi szeszély fordulólapok segítségével tudtuk csak bejuttatni a herceget a célba, egyetlen egy alkalommal. XD

No, de vissza a játékismertetéshez...

A 7 üres útlapkát és a 4 alap karaktert a játékszabályban megadott módon sorakoztatjuk fel az asztalon. Ezt követően megkeverjük a programkártyákat, majd minden játékosnak 4-4 darabot osztunk. Figyelem! Egymás kártyáit nem láthatjátok, még akkor sem, ha itt a cél közös és együtt lesztek nyertesek vagy vesztesek! A maradékból húzópaklit képezünk.

A játék négy fordulós. A karaktereket és útlapkákat minden játékos mozgathatja, nincs külön karakterünk. Közösek az útlapkák és a cél - a negyedik kör végére a herceg fusson az első helyen! Nem számít, hogy a herceg az első három kör végén hol áll, a lényeg az utolsó forduló!

Minden kört azonos módon játszunk, mely két részből áll. Felváltva teszünk le programkártyát a kezünkből úgy, hogy azt mindig kiegészítjük újra négy lapra. Mindezt 10 programkártya letevéséig csináljuk. Ezt követően a programkártyákon látható lépéseket kell sorban egymás után lejátszanunk.

A programkártyák négy színben pompáznak a pakliban. A kék Zsigmondot, a zöld Brünhildát, a piros Jenőt, míg a fekete szín bármely tetszőlegesen választott karaktert mozgatja. A hercegnek nincs külön színe, őt a pici korona ikonnal ellátott programkártyák segítségével tudjuk mozgatni, ami úgy néz ki, hogy pl. Brünhilda kettőt hátra és egy korona ikon, akkor mozog hátra Brünhilda kettőt és a herceg is kettőt. A fekete kártyáknál közösen dönthetünk arról, melyik karaktert mozgassuk, ezt hangosan megbeszélhetjük egymással. Okosan kell döntenünk, át kell látni a pályát és a még következő programsort is figyelmesen kell leraknunk, ki ne fusson valaki előre vagy hátra, különben vége a játéknak!

Nem egyszerű a herceget az első helyen tartani, oda juttatni, s még arra is figyelni, hogy senki se fusson ki se előre, se hátra. Ha nagyon elakadnátok és sehogy sem akar összejönni a győzelem, akkor játszhattok az egyszerűsített játékformával, de akik ezt pillanatok alatt lejátsszák és győznek, azok még egy keményebb, nehezebb játékformával is szórakoztathatják magukat. No, mi azt kihagytuk. ^^

Magával a négy körön át tartó versennyel nem volt problémánk. A kezdeti próbálkozások némelyikén, gyakorlás közben sikerült csak kifuttatunk a pályáról egy-két karaktert (a legtöbbször Jenőt ^^), de eljutni a negyedik körig többszöri begyakorlást követően nem olyan nehéz. A probléma abban áll, hogy nem a herceg fut majd legelöl...

A játék nehézségét az adja, hogy bár egy közös célért küzdötök, azt nem tudjátok, ki, mit fog lerakni a kezéből, s az milyen módon fogja felborítani az adott sort. Fejben számolós, logikai, s nagyon sok koncentrációt igénylő játék ez, melyben sajnos néha a vakszerencse dönt, mert ha a húzópakliból csak koronás lapot húzol fel, amit le kell raknod és ezzel a herceg kifut hátul, vagy utolsó lépésként az első helyről hátrébb kerül, akkor ott a vég...

Nagyon oda kell figyelni a másikra, ki mit tesz le, mielőtt leraknál egy kártyát, fejben végig játszani az előtte akár már 9 lépésből álló programsort, hogy azzal az eggyel nem-e rontasz el végül valamit, de mivel örökké nem húzhatod, s sokszor teljesen átláthatatlan, mi fog addig a lépésig kijönni, lépned kell, lesz ami lesz...

Kedvenc játékot sajnos jelen esetben bár nem avattunk, az ötletelés, a begyakorlás szórakoztató perceket tartogatott a számunkra, s nagyon tudtunk ám örülni az egyetlen győzelmünknek is! Biztos vagyok abban is, hogy többször elővesszük majd a játékot és gyakoroljuk, s megpróbáljuk első helyen célba juttatni a herceget, hogy a király ne vegye a fejünket, bár az már úgysincs a helyén ennyi kudarc után... ^^

Az azonban biztos, hogy többször kerül majd elő olyan játék, amiben a győzelemre, s az azzal együtt járó örömre nagyobb és több esélyünk van.

A Matricás Laci - Kapj el! c. kártyajáték a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot, míg a játék megtervezése Kruppa Gergely nevéhez fűződik. 

Az illusztrátor, Mayer Tamás egyben a kötetek illusztrátora is, aki ismét egy lenyűgöző, élénk, élettel teli képi világot hozott létre.

A kártyajáték 3-8 fővel játszható, míg a játékidő mindössze 20 percre datálható.

Én magam nagy Matricás Laci-rajongó vagyok, ám játékos társaimnak fogalmuk sem volt róla, ki ez a matricákat osztogató bűnöző, vagy éppen az őt jó útra téríteni akaró Sárika. Éppen ezért a játékot némi bemutatóval kezdtem, majd kezdődött a szórakozás.

Jelen esetben már maga a kártyajáték doboza is a játék tartozéka, s nem csupán egy gyönyörű külsővel rendelkező "tasak", ami magában rejti a kártyalapokat, melyekből több félét is találunk a dobozban.

A Kapj el! tartozéka 1 db kezdőjátékos kártya, 10 db titkos karakterkártya, melyből az alap játékhoz 4 db Laci és 4 db Sárika tartozik, míg az igazán gyakorlott játékosok további egy Laci és egy cukrász kártyával is játszhatnak.

A karakterkártyákon túl fontos, lényegi rész a 81 darabos húzópakli kártyák összessége is, melyek összetétele a következők szerint alakul: 28 db Laci, 18 db rendőr, 19 db édesség és 18 db matrica, mely utóbbiak közül van olyan, amelyen különböző feladatleírások is szerepelnek.

A játékhoz természetesen tartozik még egy széthajtogatható, minden információt tartalmazó játékszabályzat is, melynek kivitele szintén szemet gyönyörködtető.

Következő napirendi pontunk a játék menete, melyből jelen értékelésben csupán az alapjáték leírását mondom el, s megpróbálok a lehető legegyszerűbben fogalmazni, ugyanis a játék megértése elsőre nem bizonyult túlságosan könnyűnek számunkra...

A játék célja: édességekhez juttatni Lacit és Sárikát, melyek közül az nyer, aki a legtöbb édességet bezsebeli. Azt azonban, hogy a játékosok melyik csapatot képviselik - senki sem tudja!

A karakterkártyák megkeverését követően minden játékos húz egyet, melyből kiderül, hogy ő Matricás Laci, avagy Sárika csapatát erősíti-e, ám ezt megtekinteni csupán szigorúan csak titkos módon lehet, s senkinek sem szabad elárulni, kinek a bőrébe is bújunk, avagy kinek a csapatát erősítjük. A karakterkártyákat (miután felfedték nekünk, kik vagyunk), lefordítva magunk elé tesszük.

Ezt követően kezdődhet a játék.

S innenstől kezdődik a "hazudozás"... avagy, a játékosok célja, hogy minél több édességet gyűjtsenek saját maguk csapatának, de ezt furfangos módon kell megoldaniuk. Minden játékos a kezéből egy lapot "színnel" lefelé középre helyez, s mond róla valamit. Például én Matricás Laci csapatában vagyok, ezért leteszek egy Lacit vagy egy matricát középre, és azt mondom, hogy rabolni indulok. Ez esetben igazat szóltam, de mondhatom azt is, hogy rendőr vagyok, és el fogom kapni azt a nyomorult betörőt. Nyilván ebben az esetben hazudtam, de lehetséges, hogy sikerült összezavarnom a társaimat, akiknek fogalmuk sincs, milyen kártyalapot is tettem le középre.

Ehhez hasonlóan a játékszabályzat több kitételt is bemutat, melynek figyelembevételével kell játszanunk a játékot, ám ezeket most képtelenség lenne mind felsorolni, s értelme sem lenne, ha nincs előttetek a játék...

Noha a játékszabályok megértését követően a kártyajáték már gördülékenyen játszható, néhány dolog megakasztott minket, s a jövőben itt-ott egy kis módosítással fogjuk játszani Matricás Laci és Sárika édességgyűjtő játékát...

Miért mondom, hogy bonyolult? Talán nem is ez a legmegfelelőbb szó rá, hisz a játékszabályok, a pakli összeállítása és a cél is egészen kristálytiszta, ám az, hogy mit mondunk, mit "hazudunk" a játék közben már tényleg csak az egyéni játékosok kreativitásán és ötletességén múlik. Noha én magam a játék végére egészen belemelegedtem a hazugságokba, feleslegesen állítanám azt, hogy bármelyik játékosom tudta volna, kivel lehet egy csapatban, ahogy azt sem, hogy teljes mértékben tudta volna, mit csinál... Az ide-oda röpködő mondatoknak nem volt se fülük, sem farkuk, bár az egyszer biztos, hogy egy-egy kört a gyorsan kitalált hazugságok végett villámgyorsan lejátszottunk. Természetesen felnőtt fejjel lehetséges, hogy mi túlbonyolítottuk az egészet, s ahogy az egyik játékosom mondta, a gyerekek tudnak csak igazán hazudni, ezért nekik ez gyerekjáték lesz, abban mindnyájan egyet értettünk, hogy a célközönség ezt a kártyajátékot önállóan, egymaga nem fogja tudni játszani, s értelmezni, ezért mindenképpen szükséges hozzá egy felnőtt. Amivel szintén nincs probléma, ha a játékot családi kikapcsolódásként használjuk, de a gyerkőcök imádnak ám a szülők nélkül is játszani, hasonló korú gyerekekkel...

A másik problémánk a játékkal az volt, hogy 4 fő játékos esetén hihetetlenül kevés az a 9 db édesség kártya, ami a pakliban található. Az állandó Matricás Laci és rendőr tumultus felfedése az asztal közepén számunkra teljesen elvette a kedvünket egy-egy kör után, s csak az itt-ott felbukkanó, cselekvést is igénylő matrica kártyák tudtak egy kis vidámságot csempészni a játékba, amiknek köszönhetően a monoton játék néha kicsit izgalmasabbá vált. Az, hogy ki kivel volt egy csapatban, s ki nyert, csupán a legvégén derült ki, de nekünk még egyáltalán tippünk sem volt, kikkel is lehetünk egy csapatban a játék közben.

Éppen ezért a következő alkalommal biztosan több édességkártyát csempészünk a pakliba, s kipróbáljuk, milyen arányban lenne még jó a játék, mert az utolsó körök végén sajnos csak egyszerűen tudomásul vettük, ki nyert, s hiába szórakoztunk jól egymás vicces mondatain, ha a vége nem adott katarzis érzést.

A Pagony a társast 9 és 99 év közöttieknek ajánlja, s azt hiszem, ez az életkori meghatározás tökéletes is ehhez a remek játékhoz. Az Abszolút képtelen sztorik 3-6 fővel játszható játék, míg a játékidejét 60 percesnek hirdeti a doboz.

Kukkantsunk bele először ebbe a szép kék-narancs dobozba, s nézzük meg, mikkel fogunk játszani. Győri Hanna és Lencse Máté játéka 6 különféle karakterkártyát és a színben hozzájuk passzoló, színenként szintén 6 db, összesen tehát 36 szavazókártyát tartalmaz, melyek mellé 9 számkártya, 30 db kétoldalas "sztorikártya", valamint egy használati útmutató s egyben sztorifüzet és 1 db jegyzettömb is tartozik.

A játék, a tavaly megjelent Abszolút elfelejtett szavak tematikáját követi. A játék kezdetekor a játékosok karaktert választanak, majd magukhoz veszik a karakter szavazókártyáit, továbbá egy papírt és egy tollat/ceruzát, ez lehet a játékban található jegyzettömb, vagy egy darab otthoni papír is akár.

Ezt követően a játékosok megkeverik a kilenc számkártyát, amit fejjel lefelé az asztal közepére raknak - húzópakli gyanánt. A sztorikártyák megkeverését követően minden játékos húz egy sztorikártyát, amit letesz maga elé. A kezdőjátékos felcsapja a legfelső számkártyát, s indulhat is a játék.

A felcsapott számkártya megmutatja a játékosoknak, a sztorikártyán melyik sorban található szóval/szókapcsolattal/utasítással kell mondatot alkotniuk. Miután mindenki leírta, majd felolvasta a leírt mondatot, a játékosok a karakterkártyáikhoz tartozó szavazólapokkal tudnak szavazni egymásra aszerint, kinek a mondatát/írását ítélték legjobbnak, a legfrappánsabbnak.

Érdekesség azonban, hogy a kilenc körből csupán nyolc mondat/nyolc kör lesz az, amiből a történet megszületik, míg a kilencedik maga a cím lesz, hiszen egy történetnek cím is kell - nemdebár? (A címet egyébiránt a 8-as számú kártya jelöli.)

A játékot mi magunk négy fővel játszottuk. A karakterkártyák közül a kardot viselő hercegnő, a sárkány, a mágusfiú, valamint az általunk könyvtáros hölgynek látott és elnevezett karaktereket választottuk ki, s írtuk meg közösen a Hát miféle rőzsegyűjtős, kalózos, némafilmes, hegymászós történet lesz ez, kérem szépen??? címet viselő történetet, aminek bár se füle se farka nem lett, s a mondatok is csak hellyel közzel kapcsolhatók össze (hisz a nyertes mindig más lett), végtelenül vicces történet kerekedett ki a végére, minek megírása közben rendkívül jól szórakoztunk. A játék ugyanúgy kedvencükké vált, mint az Abszolút elfelejtett szavak, aminek a játékidejéhez képest a sztori megírása természetesen hosszabb időt követel, azonban a gondolkodás, ötletelés, a minél kreatívabb és érdekesebb, avagy humoros mondatok kitalálása és megírása közben rengeteget szórakoztunk, s kockásra nevettük a hasunkat. A kártyákon szereplő szavak ugyanúgy elrepíthetnek minket a fantázia földjére, mint ahogy a mindennapi életünket, problémáinkat, avagy az éppen aznap megtörtént eseményeket is mondatokba, s történetbe tudjuk fűzni, amik a szórakozás mellett terápiás jelleggel is bírnak, hisz kinevettük, magunk mögött hagytuk, elhantoltuk az aznapi konfliktusainkat, amik borsot törtek az orrunk alá.

A Menzacsata névre hallgató társasjáték ebben a hónapban jelent meg a Pagony kiadó gondozásában. A Lyukasóra sulis kártyák játéksorozat első darabja Batki Zsolt és Mayer Tamás nevéhez fűződik. Előbbi tervezője, utóbbi pedig illusztrátora a játéknak, ami egy felettébb szórakoztató, gyors lefolyású és humoros játék lett!

A játék végtelenül egyszerű szabályzatú és könnyen megtanulható, míg egy-egy kör néhány perc alatt letudható, így tökéletesen alkalmas mindarra, amivel a Pagony hirdeti - nevezetesen, hogy az iskolai szünetekben előkapva, a célközönség gyorsan lejátsszon vele néhány csatát.

Én magam azon szerencsések közé tartozom, akiknek soha nem kellett az iskolai menzán ennie, s talán csupán néhány alkalom volt, mikor egy-egy sportnap miatt megízlelhettem ezeket a csodálatos ételeket, amiket tálaljanak bárhol az országban, mindenki azt fogja mondani: "pfuj"!

Émelyítően édes tea; az a csodálatos ízes izé, amitől ma is rosszul vagyok, ha rágondolok, de hogy minek is hívják, hát meg nem tudnám mondani...; az a fura trutyi, amit főzeléknek neveznek és lehet, hogy egy légy úszkál benne... Ugye ismerős? A sort folytatni nem szeretném, de pont az efféle, "különleges, menzás ételek" elevenednek meg a játék lapjain, melyeket Mayer Tamás ábrázolt rendkívül élethűen és a tőle megszokott gyönyörű stílusban. 

A játék végtelenül egyszerű. Adott 60 ételkártya és 12 un. akciókártya. Az ételkártyák tizenkétféle ételt ábrázolnak és ötféle színben készültek, míg egy-egy meccs egy könnyebb és egy nehezebb verzióban is játszható. Nézzük most meg a könnyű szintet.

A húzópakli és a dobópakli egymás mellett foglal helyet, míg ezek szabad oldalán a "saját kajakupacunk" helyezkedik majd el, ami a játék kezdetén még ugyebár teljesen üres.

A kezdő játékos a kezében tartott kártyák közül kell tegyen a dobópaklira, ám ezt csak abban az esetben tudja megtenni, ha van azonos étele vagy színe, ami megegyezik az első felcsapott kártyával. Ha nincs, a játékosnak húznia kell a húzópakliból mindaddig, míg nem tud tenni. Ezeket a felhúzott kártyákat azonban nem a kezünkbe kell felvegyük, hanem a saját kajakupacunkat kell elkezdeni feltölteni. Ha nincs épp olyan színünk, vagy ételünk, akkor letehetünk az un. akciókártyánkból is (ha rendelkezünk vele), amik különböző képességeket birtokolnak. Pl. ossz négy lapot valakinek a kajakupacára, dobj ki öt kártyát a saját kajakupacodból a húzópaklira vagy valaki máséra, adj mindenkinek 1-2 plusz kártyát stb. stb.

Az adott játékos köre addig tart, míg képes lerakni kártyát a kezéből vagy a saját kajakupacából. Fontos azonban, hogy nem kell mindent kijátszani egyszerre, dönthetünk úgy is, hogy nem rakunk le valamit. Ekkor a körünk véget ért és a következő játékos jön. Figyelem! Kör végén üres kézzel nem maradhatsz, ha a kezedből elfogytak a lapot, hármat fel kell húznod a húzópakliból!

A játék akkor ér véget, mikor a húzópakliból az utolsó kártyát is felhúzzuk. Ez az utolsó kártya még letehető - amennyiben ráillik a kupac tetején lévőre. A játék végén minden játékos eldobja a lapjait és az nyer, akinek a saját kajakupacában a legkevesebb kártya maradt!

Ha pedig már belejöttünk a játékba, a fejlesztő egy profibb szintet is kínál számunkra, több szívatási és döntési lehetősséggel! ;)

Játékunkat a felhőtlen jókedv és humor jellemezte, s a végén örömmel konstatáltuk, hogy kb. egyenlő arányban sikerült nyernünk és vesztenünk.

A szerencse mindig másnak kedvez, a "menzásnéni-kártyákkal" pedig jó sokszor borsot törtünk egymás orra alá, mégis remekül szórakoztunk és akkor sem csüggedtünk, mikor éppen vesztettünk. Ez nem minden játékról mondható el...

Nem kell sokat gondolkodnom, hogy megmondjam, mitől is olyan jó ez a játék. Egyszerű, színes, humoros, elképesztően igényes, minőségi darab, gyorsan lejátszható és újabb és újabb körökre csábít.

Mitől jó egy játék? Pontosan ezektől. Csalogat, magához hívogat, mosolyt csal az arcunkra és nem keserít el, ha veszítesz - sőt! enged nyerni is. Miért mondom ezt? Van olyan játék, amiben valaki soha nem tud nyerni és ez el is veszi a kedvét az egésztől, s az már régen rossz! A Menzacsata nem ilyen! Pechesek is bátran vágjanak bele, a felhőtlen szórakozás garantált!

A társasjátékot itt tudjátok megrendelni: https://www.pagony.hu/termekek/menzacsata

Az idei év társasjátékokban gazdag volt, aminek nagyon örültem. Ugyan év végén több játékra sem maradt pénzünk, amit szerettünk volna megvenni, de ezt jövőre pótolni fogjuk. 

Az idei egyik legkedvesebb játékom a Similo - Mesék kártyajáték volt, melynek többi tagját is be fogjuk szerezni, illetve most fogjuk kipróbálni a Monopoly - Rossz veszteseknek c., rendkívül ígéretesnek érkező játékot. Most pedig lássuk a nyerteseket. :)

Végezetül pedig, az arany érem nem mást illet, mint az Ország Játékának díját is elnyerő Rumini - Hajónapló kártyajáték, melyet a megjelenése óta fáradhatatlanul nyüstölünk. Egyszerűen imádjuk! ❤ Rumini-rajongóknak a játék kötelező! :P 

Az Ország Játéka végre közzétette idei, 2021-es nyerteseit! Bevallom, izgatottan vártam, ki kerül-e nyertesként olyan cím, amire én magam is voksoltam, s bizony nemcsak hogy kikerült, de a Családi/parti társasjáték kategória díját az idei évem legkedvesebb játéka nyerte el! ❤

A Családi/parti társasjáték kategória idei nyertese nem más, mint a méltán nyert Rumini Hajónapló, mely a Könyvhétre látott napvilágot szeptember elején, s amit itthon, családilag azóta is rendületlenül nyüstölünk. ❤

A Pagony kiadó augusztus végén egy vadonatúj társasjátékot dobott piacra Berg Judit Rumini könyvsorozatához kapcsolódóan. 

A társasjáték Berg Judit regényei alapján, Kálmán Anna illusztrációival készült, míg a játék tervezője Pierrot volt. 

A játék 8+ éves kortól játszható, 2-6 játékos számára. A játékidő a dobozon feltüntetett információ alapján 20 perc, azonban egy-egy körrel ennél sokkalta gyorsabban is végezhetünk, hisz a szabályok pofonegyszerűek... 

A doboz 68 db karakterkártyát és 32 db jelenetkártyát tartalmaz, melyek mellett találhatunk egy játékszabályzatot, egy pontozótömböt, valamint egy játékossegédletet is. 

 

Kíváncsian vártam tehát a játék érkezését és azokat a titokzatos szavakat, melyek nagy részét ugyan elfelejtettként kezel a játék, a párom és én, valamint a családom azonban gyakorta használjuk mind a mai napig...

A társasjáték 110 db szókártyát tartalmaz, melynek mindkét oldalán megtalálhatjuk azokat a bizonyos elfelejtett szavakat és közmondásokat. A játék mintegy 880 szót és 110 közmondást rejt magában. 

A doboz tartalma továbbá még 8 db fakocka, valamint egy játékszabályt és a szavak jelentését tartalmazó füzetke is. 

A játék elején megkeverjük a paklit, amit aztán lehelyezünk az asztalra, majd minden játékos kap egyetlen fakockát, amit maga elé helyez. A kezdő játékos húz egy kártyát és kiválaszt egy számára tetsző szót róla, melyet hangosan felolvas. Minden játékosnak alaposan át kell gondolnia magában, szerinte mit is jelent az a szó, majd a megegyezés szerinti irányban haladva mindenki elmondja a maga véleményét, meghatározását. A szabályzat kiköti, hogy minél alaposabban magyarázzuk el a szó jelentését, tehát nem elég egyetlen szóval válaszolnunk. Miután mindenki elmondta a véleményét, a játékosok az elé a játékos elé helyezik az előttük lévő kis fakockát, akinek a véleménye/meghatározása/felelete a legjobban elnyerte a tetszését avagy a leginkább meggyőzte. Magunkra természetesen nem szavazhatunk! Aki a legtöbb fakockát zsebelte be, az 2 pontot kap, döntetlen esetén az azonos számú kockával rendelkezők mindegyike megkapja a két pontot. Ezt követően a játékos megnézi a szótárban, mit is jelent az a szó pontosan, s akinek a meghatározása a legközelebb állt a szótárban leírtakhoz, az kap egy extra pontot. Ezt követően a következő játékos húz. 

A szabályzat nem köti ki pontosan, hány fordulóból áll egy is játék, de példának okáért, egy négy fős társaság esetén minden személynek legalább egyszer húznia kell. A játék mindaddig folytatható, míg a játékosok jól érzik magukat és szeretnék a játékot folytatni. Az nyer, aki a legtöbb pontot szerzi! 

Külön szeretném kiemelni a szavak mellé összegyűjtött közmondásokat, amikről még a legidősebb társaim sem igen hallottak, ellenben olyan fergeteges hahotázás fakadt az új dolgok, szavak, közmondások elsajátítása mellett, hogy őszintén kár, amiért nem lett ez megörökítve egy videó formájában. 

A játék elején biztos voltam benne, hogy az aranydíjat az apukám fogja elvinni, s ez valóban így is lett. ^^ Apa egyszerűen verhetetlen volt, ám a végső sorrend igazán meglepően állt fel... Annyit mindenesetre halkan megjegyeznék, hiszen rendkívül büszke vagyok, hogy az ezüst érmet én vihettem haza... :$