Bájos hőseink 2019 óta képezik részét a kortárs, hazai gyermekirodalomnak, s ezen idő alatt bizonyos, hogy több ezer rajongót nyertek maguknak! Sikerük töretlen. Szerethető karaktereiket szívünkbe zártuk, elképesztő kalandjaikon hangosan kacagtunk, míg az írónő frappáns humorának és szárnyaló fantáziájának és az illusztrátor zsenialitásának köszönhetően a kiadó évről évre töretlenül szállítja nekünk a folytatásokat, amikre gyermekek és felnőttek egyaránt ki vannak éhezve!

A sorozat formai felépítését már jól ismerjük, minden kötet két mesét rejt magában, melyek néha más, olykor pedig egybefüggő történeteket mesélnek el.

Az Esküvő! két meséje jelen esetben utóbbi típusba tartozik, s mindkettő a kötet címében olvasható lakodalomról, annak előkészületeiről szól, minden hozzá kapcsolódó tevékenységgel, előkészülettel együtt.

Az Agyagozzunk! címet kapó első felvonásban a verebek kora reggel hozzák a hírt a tanyán élőknek, hogy a szomszédos farmra költözött Kecskére rátalált a szerelem és férjhez megy!

A hálósapit viselő Malac és Liba eleinte álmosan pislog, majd a hír szépen lassan mindenkit felébreszt. 
A tanya felzúdul a hír hallatán, s elkezdődik az ötletelés, milyen ajándékot adjanak az ifjú párnak...

Eközben a háttérben egy magányos gyík keresi játszópajtását... ^^

Az udvar népe végül a korongozási eljárással készült edények mellett dönt, mint nászajándék, így főhőseink felkerekednek a szükséges eszközök beszerzéséért.

A második felvonás már a konkrét esemény leírását tartalmazza: az Esküvő részben felvirrad a nagy nap. Díszes állatseregletünk kiöltözve, az elkészített ajándékkal felpakolva átvándorol a szomszédos tanyára, ahol Ló, a rendezvényszervező épp egy béka aggodalmait igyekszik csitítani. Az ifjú párt Gólya esketi, míg a békák kórusa naplemente után venné át a talpalávaló húzását, ám a kórus tagjai értelemeszerűen tartanak az anyakönyvvezető személyétől, aki békákkal - is - táplálkozik... ^^

Ám Gólya hivatali időben nem fogyaszt vendéget, így kezdetét veheti az esketés, majd jöhet a hajnalig tartó lakodalom.

Engem mindig elkápráztat Tóth Krisztina lenyűgöző fantáziája, ötletessége, szellemes helyzetkomikumai. Kötetről kötetre bizonyítja, milyen kiapadhatatlan kreatív tárházzal rendelkezik, sosem okoz csalódást, ellenben sírva röhögős perceket, elbájolt pillanatokat annál inkább. Kíváncsian várom, miféle kalandokat álmod még meg főhőseinek, akiknek a fénye nemhogy apad, de egyre növekszik!

Jelen esetben a gyíkocska édes-bús történetén túl, a lakodalomban tiszteletüket teszik az angol lordok és ladyk; a híres festők által megfestett életképekre megalkotott piknikező, kosztümös alakok; a francia udvarból, Versailles-ból szökött nemesek, akik mind-mind gácsérok és tojók, kacsák és récék képét veszik fel, s az esküvő cselekménye mellett, szavak nélkül konkrét történeteket mesélnek el. Bámulatos!

Az Esküvő! minden sorát imádtam, hangosan nevettem a poénokon és elmélyülten tanulmányoztam a háttérben zajló eseményeket. 

Kedvenc szereplőm továbbra is Malac ❤, de az esküvője közben majdnem legelészni kezdő kecskebak, a lassúzni vágyó csigák (LOL), a napszemcsit és/vagy sapit viselő békák is teljesen elbájoltak. ❤ :3

A kötet igazi tavaszi meséskönyv, melyben szó esik a tavaszi szünetről, a természet újjáéledéséről, a magok elültetéséről, kertészkedésről, s még egy új szereplő is bemutatkozik! A mesefilmszerűen megelevenedő képeken pedig még a földönkívüliek is látogatást tesznek főhőseink birtokán...

Pipi, miután megérkezik, azonnal munkához is lát a kertben, ahol Gáborka szülei külön részt kerítettek el a két gyermek számára. Miközben a gyerekek többek között kukoricát, krumplit, babot ültetnek, aközben természetesen Liba is felrázza a szunyókáló Malacot, aki azonnal magához tér, amint meghallja, hogy minden elültetett tövön két kukorica nő!!! Hat szem elültetett kukoricából pedig ugyebár tizenkét cső lesz majd... 

A kötetben található második mese az Állati Híradó címet viseli, amivel az írónő egy valóban hiányzó részletet foltozott be. Ilyen még csakugyan nem történt a tanyán...

Történetünk kezdetén már tikkasztó a nyár - az ufók is megérkeznek nyári vakációjukra... -, s Libának nyoma vész!!! Malac az ablakon befelé kukkolás közben lel rá barátjára, aki a híradót követi teljes figyelemmel, majd közli, igazán elkélne egy híradó az állatok számára is... Hisz annyi minden történik a tanyán!

Sünit majdnem elütötték, Cica testvére lekölykedzett - ezt meg kell osztani az állatokkal! 

A kötet a legjobb időben jelent meg - a tavaszi kertészkedés megkezdésének idejére. Az első mese tökéletesen alkalmas arra, hogy felkeltse az ovis célközönség figyelmét a magok, a föld, a kertészkedés iránt, s esetlegesen ki is próbálják a szüleikkel mindazt, ami megelevenedik a lapokon. 

Személyes kedvencem a kukoricák leültetése volt a székekre és kispadra, természetesen a Pipitől hallott megfelelő távolságra egymástól, de nagyon tetszett az is, hogy az írónő mélyebben belement a kertészkedés "szakszavaiba" és nem csak szórakoztatott, de tanított is ez által. 

Az első mese illusztrációs háttértörténetében apró manókkal/törpékkel találkozhatunk, akik mintegy végig visznek minket a történelmen - láthatunk görög oszlopokat (dór, ión, korinthoszi) faragó; kalózhajót vezető; az indiánok és a telepeseket harcát megelevenítő, majd számítógépes játékokat játszó aprónépeket - igazán megéri figyelni a részletekre!!!

Az Állati Híradó még megnyerőbb és őrültebb, mint az első történet, természetesen a szó legjobb értelmében véve! Már a mese elején megérkeznek az ufók, akiknek ténykedését természetesen hőseink nem, csupán mi, olvasók látjuk.

Ahogy pedig az lenni szokott, ha Liba valamit a fejébe vesz, nincs apelláta, az bizony meg fog valósulni... Így történik, hogy a tanyán rendszeresítik a híradót, ahol a tények bemondása mellett - a kukoricamikrofon külön kiemelendő elsőrangú ötletként -, hőseink vitaműsorokat is tartanak. 

Hajba László "műsorvezető Liba" ábrázolása fantasztikusan zseniális, de nem mennék el szó nélkül a gilisztát zölddé változtató ufó vagy a tojást elrabló földönkívüli és az őket üldöző tyúkok jelenetek mellett sem... 

A hatalmas népszerűségnek örvendő, fergetegesen szórakoztató mesék repertoárjába két újabb gyöngyszem érkezett, melyek olvasása közben a jóízű, könnyezve nevetés garantált. ^^

Egy reggel - miután Gáborkáék kocsija kigördül a kapun - Liba töprengve bámulja a kisfiú tornácon hagyott gördeszkáját. Malac rögtön "bajt" szimatol, tudja, hogy barátja fejében valami igen veszélyes kezd megfogalmazódni... ^^ 

Malac végül nem is téved nagyot, Liba úgy dönt, kipróbálja a gördeszkát, s végigsuhan vele az úton. Malac bár egy ideig követi barátját, a deszka úgy begyorsul, hogy Liba eltűnik a horizonton... ahol órákkal később, sajgó végtagokkal, a deszkát maga után húzva jelenik meg ismét. 

Történetünk elején Gáborka édesanyja épp a szépségszalonban tartózkodik, a kisfiút pedig hamarabb elengedik az iskolából, de reggel elfelejt szólni a szüleinek, így az udvaron reked. Természetesen Gáborka egy percig sem unatkozik Malac és Liba társaságában, akik mindenre kíváncsiak, s rácsodálkoznak mi mindent is csinálnak az ilyen szalonokban. Miután Gáborka édesanyja hazatér és a két jó barát egyedül marad, Liba fejében szikra gyúl, hőseink belógnak a fürdőszobába, összeharácsolják a portékát, megnyitják a szalont és kezdetét veszi a megszépülés a tanyán...

Az egyik személyes kedvencem a kötetek sorában, melynek olvasása közben ismét visszatértek az el-elvándorló kockák a hasfalamra. ^^

Tóth Krisztina nem mindennapi kreativitással megáldott írónő, akinek sikerül még a tizenegyedik kötettel is ugyanúgy fenntartania az olvasó lelkesedését és hozza a tőle megszokott magas, minőségi színvonalat. Ezzel a kötettel - véleményem szerint - ismét sikerült fölülmúlnia eddigi önmagát, de ugyanezt elmondhatom Hajba László illusztrátorról is, aki kötetről-kötetre jelentkezik egyre bravúrosabb képi világgal és "háttérmeseként szolgáló önálló, rajzos történetekkel".

Barátaink mindenre kíváncsiak, s hihetetlen fantáziadús elképzeléseik vannak arra, miként is valósítsák meg világraszóló ötleteiket, amiket az emberektől lestek el. Állati naivságuk és tájékozatlanságuk az olvasó számára számos kacagtató pillanatot tartogat, de mindeközben a felnőtt olvasó fejében még az is megfordul, miként lehet ennyire zseniális fantáziája az írónőnek, hogy mindez kipattant a fejéből.

Malac és Liba egyaránt gondoskodik az egész család szórakozásáról! Főhőseink hozzák szokott formájukat, kelekótya naivságuk pedig egyszerűen imádnivaló!

A történetek ismét rengeteg olyan jelenetet tartalmaznak, melyek közt mindenki megtalálhatja a maga kedvencét. A hajlakkal feltupírozott kakas, a hányást... akarom mondani pakolást viselő Malac, a forróságban "hallucináló postás", a sajgó tagjait vonszoló Liba, a vadmalacka-csíkos bundájú Virsli kutya, a tyúkokat ijesztgető RÉMCica mind-mind üde színfoltjai ennek a résznek, s a sort azt hiszem még hosszan folytathatnám.

Hajba László háttere most többek között egy autóversenyt és a főhősök cselekedeteit - is - követő madárcsapatot rejt, amiket szintén érdemes jó alaposan szemrevételezni.

Tóth Krisztina Malac és Liba könyvsorozata személyes kedvencem - ahogy sok más olvasónak is! A humoros, bájos mesék szívet melengetőek, szereplői szerethetőek, s pillanatok alatt belopják magukat a szívünkbe! A sorozat immár kilenc részt számlál, megjelent ugyanis a legfrissebb kötet is, mely ismét kiemelkedő darab lett a gyermekkönyves piacon! 

Az Öltözzünk ​jelmezbe! igazi halloweeni csemege, s véleményem szerint a könyvsorozat egyik legjobb darabja! A Halloween ünnepe köré felépített mesének köszönhetően pedig végre egy újabb történettel gazdagodik a repertoár, amit a kelta ünnepet kedvelő és ünneplő felnőttek és gyermekek kezükbe vehetnek a jelmezes mulatságokon vagy a borzongás éjszakáján...

Felvirrad Halloween napja, melynek szelleme izgága libánkat is felcsigázza... Liba izgatottan kelti fel Malacot, s mesél arról, mit látott. 

Liba maga is szeretne halloweeni mulatságot szervezni a baromfiudvar lakóinak, ám Malac nem fogadja kitűnő lelkesedéssel barátja ötletét. Mert milyen jelmezt is ölthetne magára egy dundi malac? Legyen Cupido? Bálna vagy vaddisznó? Ám Libának erre is van egy remek ötlete!

Miután Libának sikerül kellően felcsigáznia barátját, Gáborka édesanyjához indulnak jelmezeik kellékeiért és két főhősünk felbolydítja az egész udvart! 

Malac és Liba műsorszáma közben egy tyúk elájul az izgalomtól, Cicával pedig meg kell értetni, miért nem jó ételként gondolni az egyik nézőre... ^^

mind-mind zseniális, mind ötletben, mind képi megvalósításban, s képtelenség nem könnyesre nevetni magad olvasás közben!

Egész egyszerűen imádom Malac és Liba karakterét - Liba bájos sutaságát, Malac zsörtölődését, az írónő kreatív ötleteit és Hajba László elképesztően zseniális megvalósításait! Most komolyan, az ájult, hirtelen magukból tojást kipréselő szerelmes tyúkok képe mindent visz, de a tollseprűben parádézó Liba peckessége is megérne egy misét!

Személyes kedvencem továbbra is Malac karaktere, aki továbbra is bájos a maga kis zsörtölődéseivel és kisebbségi érzésével, ám ebben a kötetben Liba is megtett mindent annak érdekében, hogy még jobban a szívembe zárjam! ^^

Mint ahogy a bevezetőmben is említettem, külön öröm számomra, hogy a kötetben helyet kapott egy halloweenes mese is, ugyanis a kelta ünnep nagy rajongójaként rémesen kevés magyar nyelven is elérhető történetet tudok felsorolni, mellyel az ünnepet a gyerekek számára felejthetetlenné lehet tenni. Most azonban érkezett szerény kis repertoáromba egy zseniális történet - hála érte a Tóth-Hajba párosnak -, melyet jövő Halloweenkor be is építek a gyerekfoglalkozásaimba! 

Tóth Krisztina Várjuk ​a karácsonyt! (Malac és Liba 5.) c. kötete tavaly év végén látott napvilágot a Manó kiadó gondozásában. A költözés miatt sajnos nem jutottam hamarabb a kötet olvasásához, sőt, a most megjelent hatodik kötetet is behabzsoltam már, mire le tudtam venni a polcról a téli történeteket tartalmazó részt.

Igaz bár nyár van - ám szerencsére most nem a 40 fokos hőséget éljük a napokban, szóval én magam picit fázom is ^^ -, de kimondottan jól esett kalandozni egyet a télben, s a számomra oly hőn szeretett karácsonyban elveszni, aminek közeledtét, s magát az ünnepet is évről-évre izgatottan várom.

Malac és Liba, valamint természetesen Tóth Krisztina és Hajba László is hozta a megszokott formáját, vagyis a magas színvonalat, a minőségi, szívvel teli történetet, a bájt és a humort. ❤

Az ősz már hanyatlóban van, befagynak a pocsolyák, amiken lehet siklani, s előkerül a téli sapka és sál is. Míg Liba magabiztosan csúszkál a jégen, addig szegény Malac hason csúszva igyekszik összekaparni magát a földről, ami barátja nélkül nem sikerülne. Mivel a jégen való csúszkálást nem a malacoknak találták ki, hőseink úgy döntenek, hogy a Gáborka szülei által felhalmozott óriási levélkupacban szórakoznak egy jót. A vidám és önfeledt játék és kacagás addig tart, míg Malac popóját meg nem szúrja valami. Mikor kiderül, hogy az a tüske bizony Süniből jött, aki téli álmot aludt, s Malac bizony ráült régi barátjukra, kis barátaink szívébe beköltözik a félelem.

Malac sír, s átkozza magát, amiért ráült a barátjára, míg Liba az élettelen sünivel a karjában Gáborkához szalad, tőle remélve a sündisznó feltámasztását...

Leesett a hó, beköszöntött a tél, a hideg. Nemsokára Karácsony, s Gáborka anyukája lázasan készülődik is az ünnepre. Egy napon éppen adventi naptárat hoz a kisfiának, ám Malac nem érti, mi a jó abban, hogy egy nap csupán egyetlen ablakocskát lehet kinyitni... Miért nem lehet egyszerre felfalni a csokit és megnézni az ajándékokat? 

Liba szeretné megajándékozni Malacot Advent minden napján, ezért színes kupakokat gyűjt a szelektív kukából, míg Malac azt szeretné, ha Liba karácsonya tökéletes lenne, így karácsonyfadíszek készítésébe kezd, hogy miután elhagyják Gáborkáék otthonának melegét, s a gyönyörű karácsonyfát, Liba ne a komor, sötét udvarba lépjen ki, hanem egy gyönyörűen feldíszített, karácsonyi tanyára...

Bár sem Malac, sem Liba nem tudja, miben mesterkedik a másik, s talán észre sem veszik, hogy valami nem stimmel, annyira lefoglalja mindkettőt a maga tervének megvalósítása... A meglepetés viszont annál nagyobb és varázslatosabb lesz...

A Várjuk a karácsonyt! az előző részekhez hasonlóan egy remekbe szabott, szórakoztató, szívet melengető meséket tartalmazó kötet lett, melyet ismét Hajba László zseniális képi világa tesz teljes egésszé. ❤

Az ősz végén, tél beköszöntekor játszódó, Sünit összelapító, Malac popót megszúró tüskés mese nemcsak végtelenül szórakoztató - sokszor a hasamat fogtam nevetés közben -, de hatalmas szeretetet is közvetítő történet. No, a szeretet közvetítésében és ábrázolásában a második mese sem marad le az elsőtől, sőt!, azt még a várakozás és a karácsony szépsége is átitatja, ahogy lelket simogató látni Malac és Liba ténykedéseit is, hogy meglepjék a másikat karácsony Szentestéjén...

Azt hiszem, ez most túl nehéz és szívet tépő feladat lenne, szóval maradjunk annyiban, hogy mindkét mese kedvenc lett. :3 ^^

Tóth Krisztina ismét hozta a tőle megszokott színvonalat, a versbetétek továbbra is kedvesek, bájosak és rímelnek!!! Ahogy Hajba László is ugyanúgy elrejtette az oldalakon a mellékkarakterek külön kis történeteit is, ahogy szokta. A két mese színvilága közül a második, kékebb, sötétebb, téliesebb, karácsonyi nyerte el jobban a tetszésemet, ám Karácsony-rajongóként ez azt hiszem, nem meglepő.

Malac és Liba immár 2019 óta velünk él és lélegzik, sikere megcáfolhatatlan, s még mindig ugyanúgy el tud varázsolni, mint kezdetben.

Személyes kedvencem a Nyomozzunk! története volt, amiben főhőseink egy ellopott csont keresésére indulnak...

Mivel Libát is kiveti magából az ágya, tollas barátunk Malachoz indul, aki párnával a fején próbál visszaaludni édes álmába. Libát azonban mérhetetlen módon érdekli, vajon mi történhetett a szomszédban, hisz ilyen korán még a postás se jár, hogy Virsli ennyire magánkívül legyen. Mikor felüti a fejét a lehetőség, hogy esetleg betörő jár a kertek alatt, Malac feladván visszaszunyókálási kísérletét, átkíséri Libát Virslihez, aki rendkívül idegesen közli, hogy ellopták az elásott csontját...

Miután az "A" betűt gondosan megvizsgálták, s a kecske is felfalta a "B" betűt, hőseink a "C" betű gyakorlásába kezdenek, ami nem is olyan egyszerű, mint elsőre gondolnák...

Tóth Krisztina karakterei még mindig nem laposodtak el, történetei sziporkáznak és kötetről-kötetre tudnak újat adni. A zseniális karakterek, párbeszédek és versikék belopják magukat az ember szívébe, s kirántanak a hétköznapok szürkeségéből. Természetesen mindehhez kellenek Hajba László cuki illusztrációi, aki mindig egy komplett melléktörténetet is felépít a háttérben, a tanyán. Kettejük párosa remekbe szabottat alkot, s remélhetőleg, még sok-sok ötlet van a tarsolyukban erről a nem mindennapi tanyáról.

Mint mindig, most is Malac karaktere volt a kedvencem. Az első történetben a hálósipkás, fején a párnát szorító Malac képe, aki hatalmas kétségbeeséssel rohan a szekrénykéjéhez, hogy megnézze, megvan-e még a kukoricája, ha netalán mégis tolvaj járt volna a környéken - zseniális és végtelenül cuki! :3

De a bájosan agresszív, örökké morgolódó Virsli karakterét is kiemelném, aki hozza a kutyák szokásos jellemvonásait, mégsem lesz sablonos. Természetesen ez mind-mind az alkotópárosnak köszönhető, akik a telített gyerekkönyvpiacra mindig igazán egyedit alkot!