.png)
abszolútkönyvek
agathachristie
aggiemorton
értékelés
ifjúsági
krimi
marthejocelyn
pagony
recenzió
regény
Marthe Jocelyn: Holttest a zongora alatt (Aggie Morton 1.) - Értékelés
„Én, Miss Agatha Caroline Morton, találtam meg a bizonyos gyilkos fegyvert!”
Ez a felfedezés különös módon nem ijedelemmel, hanem izgatottsággal tölti el a tizenkét éves Aggie-t, aki egy tengerparti kisvárosban éli az angol kisasszonyok életét. Ráadásul nemcsak a fegyvert, de a holttestet is ő fedezi fel, így minden adott ahhoz, hogy a nyomozásban is főszerepet vállaljon - hiszen, ha a rendőrségre bízza a feladatot, könnyen imádott tánctanárnőjére terelődik a gyanú. A nyomok felfedésében pedig új barátja, a titokzatos belga menekült, Hector Perot is a segítségére siet.
A Pagony 9-12 éveseknek szóló sorozatába, az Abszolút Könyvekbe olyan olvasmányos és izgalmas könyveket válogatunk, amelyek abszolút lendületesek, abszolút színvonalasak, abszolút maiak. Abszolút könnyű őket olvasni, de mégsem felszínesek, abszolút nem megterhelőek, de mégis elgondolkodtatók. Van és lesz köztük magyar és külföldi, fantasy, kaland- vagy éppen detektívregény - ami mindegyikben közös, és amit garantálunk: ezeket a könyveket jó olvasni!
 |
| "- A női érzékenység - ... - nem tűri jól a vért." |
Amint megláttam ezt a könyvet, teljesen odáig voltam érte, s szégyenletes, hogy addig a pillanatig a létezérésről sem tudtam, holott külföldön négy kötetet megélt az Agatha Christie és Hercule Poirot barátságáról és ifjonti nyomozásaikról szóló sorozat.
Marthe Jocelyn maga is nagy Agatha Christie-rajongó, aki zseniális képzeletével megalkotta a tizenkét éves, Sherlock Holmes történeteiért rajongó Miss Aggie Mortont, aki Agatha Christie gyermekkori megtestesülése, melyet valódi információk és saját képzeletének keverékéből hívott életre.
Mellé megalkotta továbbá a belga bevándorló Hector Perot karakterét, aki maga a nagy nyomozó, Hercule Poirot!
Zseniális alapötlet, kérem szépen, aminek az eredménye egy szórakoztató, Agatha Christie műveire utaló, Poirot figuráját életre hívó ifjúsági krimi, mérgezéssel, halállal, emberrablással, számos lehetséges gyanúsítottal, morbid részletekkel, s mindenekelőtt hatalmas tisztelgéssel a krimik királynője előtt!
Az írónő lassan, ráérősen építette fel regényét. Nem sietett sehova, s ez a komótos történetvezetés és részletesség a cselekmény egészére jellemző.
A történet nehezen indult be, ám mikor már igazán a közepébe pottyanunk, megállíthatatlanul visz előre és nem ereszt.
Imádtam a rengeteg eredeti AC-regényre tett utalást, Poirot tulajdonképpeni megteremtését, a botladozó, kezdő, ifjú Agatha "Christie-t", aki maga válik saját rémmeséi főhősévé!
Miss Aggie Morton élete megegyezik AC-jével, míg természetesen a történet csupán az írónő képzeletének szüleménye. A fiatal lány gyászol, és az etikett útvesztőjében próbál meg görcsösen "úri" szerepben maradni.
1902-t írunk, Aggie tizenkét éves és szüksége van egy barátra, akit egy véletlennek köszönhetően szerez, Hector Perot személyében.
A belga fiú a megtestesült finom modor mintaképe, aki rajong a szép lábbelikért, s csavaros agyát jobban szereti gondolkodásra használni, mint fizikai adottságai fényében a hőst játszani.
Mellettük az írónő egy sor érdekes karaktert teremtett meg, akik között találhatunk tipikus angol személyeket: nagymama, nevelőnő, arrogáns rendőrfőnök; s egyedi, a sorból kilógó figurákat is.
A cselekmény középpontjában egy méreggel végrehajtott gyilkosság áll, melynek elkövetője után folyik a hajsza. A tettes, mint mindig, most is valaki olyan, akire a gyanú árnyéka sem vetül, de több kell ahhoz, hogy az én eszemen túljárjanak...
Az elkövető személyére egyébként egészen konkrétan csupán az utolsó oldalakon derül fény, számomra itt megerősítést nyert, hogy a gyanúsítottam személyét eltaláltam.
Kedvenc karakterem Leonard mellett Charlotte és Beck őrmester lett, kiknek ébredező románca megmelengette a szívem és mosolyt csalt az ajkamra. /Hiába, no, menthetetlenül romantikus vagyok.../
Sajnáltam is erősen, hogy végül nem tudtam meg, mi lesz velük, s remélem, hogy a további kötetekben még találkozhatom velük.
Aggie és Perot karakterei közül utóbbi jobban elnyerte a tetszésemet, noha kifejezetten kevesebbet szerepet, mint vártam.
Aggie sokszor "idegesítő" volt a rossz következtetéseivel és makacsságával, melynek köszönhetően sokszor bajba is került, ám hibaként semmiképp sem rónám ezt fel a jellemének, hisz egy szárnyait próbálgató, tizenkét éves lányként tökéletes karakterívet kapott. Élveztem belső gondolatait, szárnyaló fantáziáját és írói vénájának első lüktetéseit.
A regény fölöttébb részletes, sokszor ecsetel "csúfságokat', s bár a mai fiataloknak ez talán meg se kottyan, jómagam 5. osztályos kor alatt nem ajánlom; hivatalos korosztályi besorolása 10+. Mindazonáltal kifolyt agyvelőről és társairól adott részletes bekezdésekhez véleményem szerint kell a gyomor...
A fordítás gördülékeny lett, talán egy-két szó helyett választhattak volna jobban korba illőt, ami engem kizökkentett, s csak egy helyesírási hibába ütköztem bele, ami látványos volt.
Remélem, hogy idén szépen sorban érkeznek majd a folytatások, hisz az igazán minőségi ifjúsági krimisorozat első kötete azonnali folytatásért kiált!
A Pagony kiadó ismét megcsinálta! Választott, s népes olvasótábora elé vetette a legújabb nívós könyvsorozatot, ami intelligenciájával, sziporkázó humorával, bátorságával és elődei iránt tanúsított tisztelgésével kimagaslik kortársai közül!
Figyeld:
- a gyász(feldolgozás)t /apa-lánya kapcsolat/
- a női nemre és a gyerekekre tett társadalmi ítéleteket
- az újságpapír betűiből összeállított levelet ❤
Értékelés:
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
0 comments