Swift

Rosanne Parry: A ​farkas, akit Vándornak hívtak - Értékelés



Rosanne Parry A ​farkas, akit Vándornak hívtak c. ifjúsági regénye az Abszolút Könyvek kiadói sorozat tagja.
A kötet 2022-ben látta meg a napvilágot piciny hazánkban, s fordítója, Rét Viktória idén felkerült az Év Gyerekkönyve Díj 2023 - Év fordítója Shortlist listájára is (Hubby) - nem véletlenül...
Sebes (később Vándor) története egy izgalmakkal és torokszorító pillanatokkal teli őrületes nagy "kaland", amiben szemtanúi lehetünk a vadon pusztító erejének... Igaz történeten alapuló "kalandregény", amit a szó szoros értelmében véve nem hívnék annak, hisz mindaz a borzalom és viszontagság, amit Sebes átél, cseppet sem kalandos, ha a farkas az életéért küzd...

"- Senki nem vadászik le egy felnőtt 
farkast, csak az ember."

Történetünk főhőse Sebes, a fiatal farkas, aki testvéreivel és falkájával éli a mindennapjait. Sebes életébe a születése pillanatától kezdődően bepillantást nyerhetünk, ahogy szépen lassan körvonalazódik a falka belső kapcsolati hálója, valamint a hierarchiai rendszer felépítése is.
A falka szigorú törvények szerint éli az életét, máshogy nem is lehetne, hisz az életben maradás és a területeik megtartása a cél.
Sebes a falka leggyorsabb tagja, aki apja oldalán vadászik a zsákmányra, s noha falkavezér szeretne lenni, nem ő a legerősebb példány, így a zsákmánynak sem adhatja meg a kegyelemdöfést. Az ő feladata a becserkészés és a menekülési útvonalak elvágása a préda elől. Bár Sebes boldog életet él, többre vágyik. Szeretné, ha a gyorsasága számítana, ha a bátyja, Éles elismerné őt, de a legfontosabb, mennyire vágyik arra, hogy szeretett, kedvenc öccséről ő maga gondoskodhasson.

Meleg felnéz bátyjára, akivel jóban-rosszban összetart, ám az álmoknak egy nap egy végzetes esemény vet véget... A farkasfalkára idegen falka támad, akik megölik Sebes apját, ellopják a család területét, s a behódolás lehetőségét még csak meggondolni sem akaró falkatagokat elüldözik és/vagy megölik. Sebes magára marad a vadonban, ahol egy holló szegődik társául. A fiatal farkas kétségbeesetten küzd az életben maradásért, s közben reménykedik abban, hogy öccse és falkája néhány tagja életben maradt. A sors kegyetlen szeszélyei folytán Sebes rátalál a súlyosan megsérült Melegre, ám az emberek kegyetlensége ismét elszakítja őket egymástól...

Sebes egymaga kél útra, s a napok múlásával egyre távolodik otthonától és elvesztett családjától. Vajon az út végén rátalál az új otthonra és társra lel? 

"Füst!
...A füst meg tud tréfálni. Ellopja a szaglásodat, 
lelassítja a futásodat, és elveszi a levegődet... A 
füst mögött a tűz még rosszabb."

A farkas, akit Vándornak hívtak egy szívbemarkoló utazás története. Az író éppúgy az olvasó elé tárja a vadon kegyetlenségét, mint a természet szépségét, s korántsem köntörfalaz a farkasok életmódjának bemutatásakor sem.

Egy útkeresés, a természet szépsége, s egyben brutalitása, bonyolult kapcsolati rendszerek, az életben maradás mindent fölülíró ténye... Gyönyörű tájleírások, szívbe markoló jelenetek, a csend és a magány hűséges teherként való súlyos jelenléte, s egy fiatal, szebb álmokat dédelgető főhős - ez mind Parry regénye.

A gyönyörű leírások mellett az író nem fukarkodik a gyomorforgatóbb jelenetek leírásával sem. Szemtanúi lehetünk példának okáért a zsákmány kibelezésének, a hús szétmarcangolásának, de gyomorforgató és torokszorító pillanat lehet a vért elhanyagoló, a magányt és a fájdalmat erőteljesen bemutató jelenetek leírása is, ami sokkal inkább mellbe vághat, mint az erőszak leírása. Brutalitás és szépség jár együtt kéz a kézben a lapokon, melyben számtalan lényeges és fontos kérdéssel és válasszal is találkozunk.


A farkas, akit Vándornak hívtak hűen bemutatja egy farkasfalka életét. Bepillantást enged a csodálatos élővilágba, abba, milyen érzés egy szeretett családba tartozni, majd elveszíteni azt egy szempillantás leforgása alatt. A család összetartó erejét úgy érzi maga az olvasó is, ahogy később a magány és a csend borzalmas és brutális terhét. Együtt bandukolunk végig Sebes társaságában a vadonon keresztül, vele félünk, kétségbeesünk, nevetünk, sírunk, küzdünk rengeteg mérföldön át, míg végül rátalálunk arra, amit mindig is elérni szerettünk volna. S bár az álom megvalósul, de milyen áron? Sebes soha nem akarta ezt az álmot így, ennyi szenvedés és kín árán, ám az élet soha nem azt adja és úgy, ahogy várnánk. Az útkeresés végére Sebes vérző szívvel bár, de otthonra talál, s vándorlása során felnő. 

Sebes (Vándor) története remek természetrajz, a farkasok életvitelét pazarul bemutató tanulmány, remek kalandregény, torokszorító pillanatokkal és váratlan fordulatokkal, melyet bár átitat a mély fájdalom és a kétségbeesés, ott van mellette szorosan a remény és a végtelen hit is...

Bravúros írás, melynek remekbe szabott, olvasmányos magyar fordításáért Rét Viktóriának mindenképp hatalmas elismerés jár!

A történet nem lenne azonban ennyire magával ragadó Mónica Armiño gyönyörű, festői illusztrációi nélkül, kinek rajzain megelevenedik előttünk a teljes történet, s a szemünk előtt peregnek le a jelenetek. 

Az Abszolút Könyvek kiadói sorozat köteteinek ajánlása 9-12 év közötti korhatár megjelöléssel futnak, jelen esetben azonban úgy érzem, nem árt, ha a fiatal olvasó picit már komolyabb és érettebb... Egyrészről a téma komolysága és a mondanivaló is érettebb elmét kíván, míg a véres, brutális jelenetek sem valók egy 9 évesnek, annak ellenére sem, hogy a mai gyerekek az elektronika világában már sok mindent láttak, s sokkal strapabíróbbak ezen a téren, mint mi voltunk gyermekkorunkban.

Én magam jó szívvel ajánlom ifjú olvasóknak, s felnőtteknek egyaránt a kötetet, ami az idei évem egyik legerősebb olvasmánya, s egyik kedvence is lett! 

A szívedben sajgó MAGÁNY, őrületes FÁJDALOM, az oldaladon a CSEND,
fölötted keselyűk köröznek...

Miként küzdi le egy farkas a magányát, s hogyan válik falkavezérré?
Miként élnek az állatok a vadonban?
Milyen az, mikor percről percre az életedért küzdesz? 
A farkas, akit Vándornak hívtak minden kérdésre választ ad...  


A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!

Értékelés: 5/5 farkas
Kedvenc kötet

Idézetek

"- A falka a hegyé, a hegy a falkáé - kezdi. - A farkasok csillaga mindannyiunkra ontja a fényét."

"- Senki nem vadászik le egy felnőtt farkast, csak az ember."

"Amikor visszajönnek, vonyítunk - de micsoda vonyítás ez! Hangos, hosszú, éjszakába nyúló. Énekünkkel elzavarjuk az idegen farkasokat, miközben a tél első fagyos lehelete fütyülve száll le a hegyeink ormán."

"Egy vezérfarkas megvédi a családját. Ez az egyetlen dolog, ami fontosabb még az ennivalónál is.
Még csak félúton járok, amikor a szél az otthonom legmélyéről felém repíti apám utolsó dalát. Mindennek, ami él, van egy utolsó dala a végén. Még a néma nyúl is sikolt."

"Mozdulatlanul fekszem, a csillagokat nézem. Olyan nyugodtan és lassan vonulnak az égen, mint a szarvasok a prérin. A farkasszag elpárolog a levegőből. Amikor eltűnik, úgy nyüszítek az öcsém után, mint egy újszülött kölyök."

"Minden lény eszik, és végül mindenkit megesznek, de én még nem állok készen arra, hogy megegyenek, ma még nem."

"Gurulok le a sötétben, és amikor végre nagy huppanással megállok, néma csönd van az éjszakában, és én teljesen egyedül vagyok."

"Minden nappal egyre erősebb leszek - erősebb testben. De ahogy egyre messzebb kerülök a hegyektől, egyre nehezebb fönt tartanom a farkam. Itt senki nincs, akinek gondját viselhetném, akivel birkózhatnék, akivel együtt szaglászhatnék. Senki, akivel együtt énekelhetnék. Nincsenek farkak, amiket elkaphatok. Fülek, amikbe belecsíphetek. Senki, akivel vállt vállnak vetve ülhetnénk, és együtt nézhetnénk a farkasok csillagát, ahogy fölemelkedik a nap előtt. Amikor valaki egyedül alszik, még a nyári éjszaka is hideg."

"Fölemelem a fejem, és kiáltok az elveszett családomnak. Tudom, hogy nem hallanak. Lehet, hogy senki nem maradt már közülük. De akkor is kiáltok nekik. 
- Itt vagyok! Életben maradtam!"

"A felhők aranyba, narancsba és rózsaszínbe fordulnak, az ég egyre mélyebb kék. De még ez a szépség sem vidít fel."

"Hogy lehet ennyi föld, és sehány farkas?"

"Ezt akarom. Nem egy akármilyen falkát, amelyik befogad. Vezetni akarom a falkámat. Mindig is vezetni akartam Élest, csak hogy bebizonyítsam, fontosabb, hogy valaki a leggyorsabb legyen, mint hogy a legnagyobb. Mindig gondját akartam viselni Melegnek, vadászni neki, vigyázni rá. De ez több. Annyival több. Otthont akarok... Meg fogom találni, még ha addig kell is utaznom, amíg lehull a hó. Mindig keresni fogom. Arra a gondolatra, hogy megtalálom az otthonom, és kiérdemlek egy családot, üvölteni akarok a holdig, még akkor is, ha én vagyok az egyetlen farkas, aki üvölt."

"Nem visz rá a lélek, hogy a farkasok csillagát keressem. Félhold kúszik fel az égre a fejem fölött, és én félfarkas vagyok a fényében - szarvas nélkül, hegyek nélkül, falka nélkül. Hátravetem a fejem, hogy üvöltsek, de üres a torkom."

"Kiáltok neki, és csak a csönd felel. Még a visszhang sem szegődik mellém társaságnak."

"Füst!
...A füst meg tud tréfálni. Ellopja a szaglásodat, lelassítja a futásodat, és elveszi a levegődet... A füst mögött a tűz még rosszabb."

"Vannak dolgok, amikkel egy farkas meg tud küzdeni, és vannak, amikkel nem."

"A nagy bagoly ismerős, mély huhogása és a kis bagoly rövid, magas rikoltásai a társaim éjszaka."

"Hiányzik a családom, még soha nem hiányzott ennyire egész utamon. Itt kellene lenniük velem. Egész idő alatt rohantam, és vadul reméltem, hogy valaki megtalálja a nyomomat, és követni fogja. Most pedig végre találtam egy helyet, ahol úgy élhetnénk, ahogy a farkasoknak élniük kell. És egyedül vagyok."

"Ez nem az a halvány, finom szagnyom, ami a lépteim után marad. Nem olyan jel, ami azt mondja: "Itt vagyok. Kövess, ha akarsz!"
Ez a jel azt mondja: "ENYÉM. Az én otthonom. Az én vadászterületem. Az enyém, és csak az életem árán veheted el tőlem.""

"Több vagyok, mint Sebes...
- Szólíts Vándornak! - mondom.
- Éjszaka - feleli. - Én Éjszaka vagyok."

"Ezzel együtt vannak napok, amikor megkeresem a hegyeink napfelkelte felőli oldalát, és visszanézek. Melegre emlékszem. Elküldöm neki az üvöltésemet a széllel, nem mintha azt hinném, hogy hall. Azért kiáltok neki, mert a szívem mélyén hinni akarom, hogy ott van valahol a hegyoldalban, körülötte csupa jó farkas és egy csomó szarvas, amiket megehetnek.
Hinni akarom, hogy még ha boldog is, mindig keresni fog engem. Az öcsém szagemléke egészen idáig követett, folyókon, sivatagokon, hegyeken és felégett talajokon át. Belélegzem az emléket, tudva, hogy mindig együtt leszünk, és soha nem leszünk együtt."

"A kölykeim a sötétben kezdődnek, de az orrom elárulja, hogy az enyémek. A mieink. A mi saját falkánk. Az orromat Éjszaka orrához érintem, megköszönöm neki. Végignyalom mind a három kölyköt a fülétől a farkáig, eszembe vésem minden ficánkoló kis porcikájukat. Az utam minden egyes lépése ezért történt, ezért a gyönyörűségért. Fölemelem a fejem, és eléneklem a nevüket a farkasok csillagának, ami mindannyiunkat vigyáz."

Ha tetszett, olvasd el ezeket is...

0 comments

Flickr Images