Julia Donaldson a szívem csücske, mint ahogy oly sokaknak. Az írónő egyik legfrissebb újdonsága magyar nyelven A ​csiga és a bálna, mely húsz évvel a megjelenése után jutott el hazánkba. Donaldson remek mesekönyveket ír, ám úgy érzem, hogy az örök klasszikusai mellett az új címek valahogy nem kapnak elég figyelmet, s elsikkadnak, ami óriási probléma. Hála a Pagony kiadónak a "klasszikusok" folyamatosan elérhetőek a könyvpiacon az utánnyomásoknak köszönhetően, s így újabb és újabb generáció ismerheti meg ezeket a történeteket, ahogy legnagyobb szerencsénkre az új történetekkel való megörvendeztetés sem kallódik el a kiadónál, hisz évről évre érkeznek az újdonságok, amiket a már hű Donaldson-rajongók epekedve várnak. Ezen a ponton úgy érzem, hogy nincs más hátra, minthogy mi, Donaldson-rajongók a legfrissebb kötetekről is beszéljünk, beszéljünk, beszéljünk, kapjon szárnyra a hír, s olvassátok, s vegyétek minél többen a "kevésbé ismert" történeteket is, amik közül nem egy, nem kettő veszi fel a versenyt A majom mamájával és A Graffalóval.

Történetünk főhőse egy apró csiga, akinek egyetlen álma, hogy világot lásson. Húzza a szíve, őrülten kíváncsi a világra, s arra, vajon miként élnek más tájakon. Családja nem érti őt, s próbálják a fenekén tartani, hogy ne csináljon semmi őrültséget, ám a csiga hajthatatlan. De hogy is láthatná ő a világot, miként is kelhetne útra?

A legkisebbek is lehetnek hősök! A csiga és a bálna egy végtelenül gyönyörű és szívet melengető barátság és egy lenyűgöző utazás története, melyben a Föld egyik legparányibb és egyik leghatalmasabb állatának kalandjait követhetjük nyomon.

Felfedezésre váró nagyvilág, egy gondoskodó, hatalmas szívvel megáldott bálna, egy kíváncsi kis csiga, meseszép gondolatok, hatalmas felfedezések - ez mind Donaldson meséje, s még ennél is több!

A csiga és a bálna barátsága, a történet mondanivalója, a szívet melengető tettek sorozata, a helyes rímek mind-mind kiemelkedővé teszik a történetet, melyhez a csodás látványvilágot Axel Scheffler szolgáltatja, aki ismét olyan képi világot festett elénk, melynek köszönhetően megelevenedik a szemünk előtt a történet, s olyan, mintha mi magunk is a bálna uszonyán utaznánk végig a világot.

Én magam új kedvencet avattam, s a mese felkerült a kedvenc Donaldson-köteteim listájára! A meséből egyébiránt rajzfilm is készült, amire a kötet olvasása után rá is vetettem magam, s ami ugyanúgy rabul ejtett, mint az írott forma, bár én főhősünkre mindvégig fiúként gondoltam (s gondolok is), míg az adaptációban nő szólaltatta meg. Ezt azonban már mindenki döntse el maga olvasás közben, ki milyen nemet ad a szereplőknek, érdekességként azonban mindenképp itt a helye ennek a kis részletnek is.