Wéber Anikó Anna ​Tükörképföldön c. meseregénye az idei Könyvhét egyik legropogósabb újdonsága volt. A Zseblámpás Könyvek kiadói sorozat egyik legújabb darabja egy elgondolkodtató, mély mondanivalót magában rejtő történet, ahogy azt az írónőtől már megszokhattuk.

A "figyelem", "barátság" és "varázstükör" hívószavakat kapott regényt a "mély gondolatok", "a gyermeki lélek szépsége", valamint az "elbájoló" szavakkal egészíteném ki, melyek tökéletesen és röviden leírják a regény tartalmát.

Míg nővérei, Olga és Csilla népszerűek és nyitottak, addig Anna nem barátkozik, folyamatosan egyedül van, s a felnőttek aggódnak is érte annak rendje és módja szerint.

Anna apukájával ápol szorosabb kapcsolatot, aki megérti a lányát, s aki a legjobban azt szereti, mikor édesapja kíséri őt haza az iskolából. Ezek a hazafelé tett nagy séták és beszélgetések boldoggá teszik a kislányt, aki egy picit - még ha kis időre is, de - örömöt érez és megnyugszik háborgó lelke.

Egy nap új bolt nyílik Annáék háza közelében, s iskolából hazafelé első látogatókként térnek be édesapjával Ili néni üzletébe, aki olyan mint egy mesebeli boszorkány... Legalábbis Anna szerint.

Ili néni tükörboltot nyitott, ahol számtalan, szebbnél szebb és különlegesebbnél különlegesebb tükör várja leendő gazdáját. Annát elvarázsolja a hely atmoszférája, ám egy hatalmas tükör előtt állva döbbenten tapasztalja, hogy tükörképe korántsem a megszokott arcát mutatja... A tükörben Anna egy szép ruhába bújt, magabiztosabb és idősebb, mosolygósabb Annát lát, ami teljesen összezavarja a kislányt. Gondolatait és felfedezését később megosztja Ili nénivel is, aki különleges titkot árul el a kislánynak...

Wéber Anikótól már megszokhattuk, hogy történetei sokkalta többet rejtenek magukban, mint azt elsőre gondolnánk, ahogy azt is, hogy az írónő szeret komoly témákról írni, melyekről beszélnünk kell. Teszi mindezt csodaszép köntösbe csomagolva, ha kell húsba hatoló őszinteséggel, máskor pedig gyönyörű gondolatokkal, sejtésekkel, önmagukban lezajló következtetésekkel és tanulság levonásokkal. Írásai ezernyi gondolatot ébresztenek, s eléri, hogy önmagunkba nézzünk, ráeszméljünk dolgokra, rátaláljunk elveszettnek hitt érzésekre, átgondoljuk mindazt, amit teszünk és nem teszünk, s ennek következményeként sok-sok pozitív és előremutató gondolattal gazdagodjunk, amik segítenek nekünk a további életben. Ez talán csak felnőtt fejjel nyilvánvaló ennyire, azonban kétség sem férhet hozzá, hogy írásainak aktuális célközönsége is levonja a maga következtetéseit a regények végén, s olyasmivel gazdagodnak, amire a könyv kinyitásakor egyáltalán nem számítottak.

Anna története ismét egy ilyen különleges írás. Adott egy visszahúzódó, introvertált kislány, akivel valami egészen különleges történik... S bár ez a valami elsőre varázslatnak tűnhet, ha az olvasó mélyebben belegondol, nincs ebben semmi varázslat. Csupán színtiszta realitás, amiről sokszor nem veszünk tudomást, amibe bele sem gondolunk, pedig olyan kristálytiszta és végtelenül egyszerű, ott van az orrunk előtt, s mégsem fedezzük fel. 

Főhősünk egy szerethető, bájos kislány, aki nem nagyon érti, mi folyik körülötte, de tiszta szívével és jóságával olyan dolgokat visz véghez, amit ő maga soha nem gondolt volna. Ili néninek és egy váratlan életkörülménynek köszönhetően Anna megnyílik és kivirágzik, s szert tesz első barátjára Imi személyében, aki egy picit közelebb hozza számára a külvilágot és a többi embert. De kulcsszerepe van ebben Anna apukájának is, ahogy Ottó bácsi, Lili és Rebeka is hozzátesz valamit ehhez a gyönyörű fejlődéshez.

Ottó bácsi és Rebeka két olyan személy, akiket bekeretezett a bánat, s akikkel a boltban találkozhatunk egy bizonyos formában. Anna fejlődésével azonban ezeknek az embereknek az élete is változik, mégpedig jó irányba. A végtelenül magányos bácsi a levelezésben és a találós kérdés írásban, míg Rebeka az érzései és fájdalma kibeszélésben lel megnyugvást, s fordul az életük vissza a rendes és boldog kerékvágásba. Tükörképföldön bármi megtörténhet, s ennek köszönhetően válik Lili, Anna osztálytársa is boldogabbá, s barátnőjévé főhősünknek, aki meg meri végre tenni a kezdeti lépéseket.

A történet lezárása, az apa bánatának feloldása, a "Vendéglő a fűzfához jelenetei" mind-mind a helyükön vannak, tökéletesek és meghozzák a kívánt és remélt befejezést. Egy csodaszép, logikusan felépített történet, nehézségekkel, titkokkal és ezernyi bánattal, melyek szépen lassan eloszlanak, s a helyettük kisüt végre a nap szereplőink feje fölött.