A család legapróbb tagja, Beni rosszat álmodik. A kisfiú egy szörny árnyalakját látja a sötétben, miközben remegve szorítja magához plüss polipkáját. Beni nem tud visszaaludni, ezért nővére szobájába megy és befekszik testvére mellé az ágyba. Akciója azonban felébreszti Lilit, akinek így már kényelmetlen a saját ágyikója, ezért a kislány szülei szobájába indul...

A pici lány azonban nem éri el a hálószoba kilincsét, így a folyosó kemény földjén próbál meg nyugovóra térni. A zajra felébred anya, aki magával viszi kicsinyét a saját ágyába. Lili békésen alszik el szülei között, ám ezzel kitúrja apát a helyéről...

A látványvilág Annick Masson munkája, akinek ezzel a néhány illusztrációjával sikerült elérnie, hogy a kedvenceim közé soroljam.

A kötet egyébiránt némileg mást adott, mint amire számítottam. Először azt hittem, hogy az éjszaka eseményei a lefekvés körüli hercehurcáról és a kifogásokról szólnak majd, miért nem akar nyugovóra térni a csemete, azonban itt a "nem alvás" és a "vándorlás" egészen más okból következik be. Az egész "kalamajka" egy rossz álomnak köszönhető, ami megijeszti a család legkisebbjét, aki nem mer elaludni egy másik személy jelenléte nélkül, mert nem érzi biztonságban magát. Ez a koncepció indítja el a lavinát, s vezet oda, hogy az egyik szülő nem tudja kialudni magát. 

Ez a kis történet sokkalta kedvesebb és remekül működik is a lapokon, a két kis főhős pedig egészen elvarázsol. Bár Lili, aki többet van jelen a történetben is rendkívül aranyos, az én szívemet Beni rabolta el, aki elképesztően aranyos, ahogy félelemmel teli szemekkel magához öleli plüssijét. Az erőteljes képek szavak nélkül is elviszik a hátukon a történetet, amihez akár mi magunk is találhatunk ki újabb és újabb kis sztorikat, miért is keresi fel a csöppség az éjszaka nyugodtan alvó szüleit...