Susanna Isern The ​Lonely Mailman c. mesekönyvéről a véletlennek köszönhetően szereztem tudomást. Mikor megláttam az eredeti, spanyol kiadást, csak reménykedni tudtam, hogy a történet angol nyelven is fellelhető, s megismerhetem ezt a sokak által oly hőn szeretett mesét, ami számos díjat zsebelt már be. Többek között 2017-ben megnyerte a Moonbeam Children's Book Awards, valamint az International Latino Book Awards díjakat, s csupa elismerő szó illeti a kötetet, melynek illusztrációért Daniel Montero Galán felelős.

Történetünk főhőse egy idős postás, aki nap mint nap ezernyi levelet kézbesít az erdő állatainak. Az erdő lakói kedves üzeneteket, bocsánatkéréseket, meghívókat kapnak egymástól, melynek köszönhetően kapcsolataik szépen alakulnak, barátságok szövődnek, ellentétek és viszályok lesznek semmissé. 

A titok azonban, melyet az olvasó sem tud a leleplezésig (hacsak a fülszöveget el nem olvassa ^^), hogy a leveleket nem az állatok írják egymásnak...

Bár az erdő lakóinak életébe bepillantást nyerhetünk, a magányos postás egy ideig igazi rejtély marad számunkra... Ki ő, s mit csinál, mikor épp nem leveleket kézbesít?

Isern meséjéről - a történet rövidségét tekintve - spoilerek nélkül nem nagyon lehet mesélni. Mivel azonban a fülszöveg elolvasása már "lelövi" a mese poénját, s hatalmas csattanóját, nem gondolnám, hogy nekem nagyon titkolóznom kellene, s rébuszokban beszélnem erről a csodaszép meséről.

Isern főhőse egyszerű levélkézbesítőként gördül be az olvasó elé az első lapon, ám ahogy karikázunk előre az oldalán, s hatolunk be egyre mélyebbre az erdőbe, úgy dobja le titkait a "magányos postás" is... Mint ahogy már fentebb említettem, a főhősünk által kézbesített levelek megváltoztatják az erdő lakóinak életét, ám arról egyikük sem tud, hogy a leveleket sohasem a feladók írják... A levelek a "magányos postás" kezei alatt születnek meg, az éjszaka jótékony leple alatt, mellyel főhősünk igyekszik mindenki életébe boldogságot csempészni. Ő azonban végtelenül magányos és egyedül éli mindennapjait, ám egy nap lehull titkáról a lepel, s visszakapja mindazt a kedvességet és jóságot, amit addig a pillanatig ő adott abból a hatalmas nagy szívéből a társainak...

Igazán szívet melengető mese, amit minél több embernek meg kellene ismernie, mert éppúgy átitatja a végtelen szeretet, a törődés, az odaadás, a segítőkészség, mint a magány és a szomorúság. A történet mondanivalója természetesen remekbe szabott, s azt hiszem, senkinek sem kell a szájába rágnom a tanulságot a titok leleplezését követően.

A "magányos postás" hatalmas szívének és jótetteinek köszönheti, hogy magánya véget ér, s elnyeri méltó jutalmát, s gyönyörű látni, miként virágzik ki az erdő egyetlen személy tetteinek köszönhetően. Ezt a csodálatos folyamatot kelti életre Galán lenyűgöző képi világa, melyben percekig el lehet veszni.