Tim Collins Sherlock ​Bones és a koronaékszerek esete c. ifjúsági regénye a Zseblámpás Könyvek legfrissebb darabja. A Pagony kiadónak ismét sikerült egy zseniális regényt választania, s elhoznia azt piciny hazánkba. Bízom benne, hogy a kötet itthon is megtalálja az olvasótáborát, s megjelennek Bones és Catson további kalandjai is!

Tim Collins a híres nyomozó, Sherlock Holmes és barátja emlékét igyekszik életben tartani, valamint karakterük lényegét mutatja be a célközönségének, ám története és a regény kreatív megoldásai már az ő fantáziáját dicsérik. Holmes és Watson jelen esetben állatszereplők, akik, ha úgy tetszik egy alternatív világban léteznek, ahol az állatok beszélnek és népesítik be London utcáit. A történet modern korba helyezett, tehát nem tartja meg az eredetik idősíkját sem, még közelebb hozva a hősöket a mai kor gyermekeihez.

Történetünk elbeszélője Dr. Catson, Sherlock Bones jobbkeze. Sherlock és Catson csendesen üldögél a nyomozó Barker Street-i otthonában, ahol Bonest majd megöli az unalom...

A híres nyomozó egy újabb megoldhatatlannak látszó bűnesetre vár, míg Catson megpróbál enyhíteni feljebbvalója kedvtelenségén. Catson mindent megtesz, hogy rátaláljon az újságban, a Reggeli Terrierben egy érdekes bűntényre, ám Bones figyelmét egyik hír sem kelti fel. Ám híres és türelmetlen nyomozónknak nem kell sokáig várnia, hamarosan becsönget hozzá Véreb rendőrkapitány, hogy jelentse - elrabolták a királynő koronaékszereit!

No, ez már igazi bűntény barátaim! Bones és Catson azonnal a Kutyingham-palota felé veszi az irányt, hogy fényt derítsenek a bűnesetre! De jaj, a rendőrkapitány ifjonc kutyakölykei szinte teljesen feldúlták a tetthelyet - a palota környékét!

Tim Collins remek karaktereket alkotott. Főszereplői, mellékszereplői, s természetesen a gyanúsítottak is mind-mind ötletes, kreatív szereplők, akiknek több jellemvonása megegyezik a klasszikus Doyle-karakterekével, ám az író nem ragadt le a tényeknél, s saját eszköztárát is bevetve építette fel hőseit, akik ez által bár ugyanazok, mégis kicsit másak, mint "őseik".

Watson karaktere már picit színesebb, hisz Dr. Catson nemet is váltott, s egy lány cicává avanzsált, aki azonban éppoly szerethető főszereplővé lép elő, mint amilyen Watson volt. A munka oroszlánrésze, a fizikai feladatok mind-mind a macskára jutnak, aki rengeteget tanul Bones mellett, de a történet végén hiába ad bele apait-anyait, nem jön rá, miként is leplezte le Bones az igazi bűnöst.

Collins története apró bűnügyek sorozatából tevődik össze, s a kötetben több nyomozási szállal is találkozhatunk, melyek egy ponton összeérnek, s így-vagy úgy, de összefüggésbe hozhatók az eltűnt koronaékszerekkel. Persze, nem minden az, aminek látszik, s lehetséges, hogy egy-egy rács mögött várakozó személynek semmi köze sincs a fő rabláshoz, ezért nem árt, ha nyitva tartod a szemed, kedves olvasó! :)

A regény megdolgoztatja olvasója agyát, melyben mindannyian nyomozókká válhatunk, ugyanis mi magunk is együtt nyomozunk főhőseinkkel a történet folyamán. A minden fejezetben elrejtett apró rejtvények némelyike csupán az olvasó ügyességét és memóriáját hivatott tesztelni, de nagyon sok feladvány és azok helyes megoldása segít összerakni a mozaikdarabkákat, mellyel nem csak Bonest segítjük a nyomozás során, de mi magunk is elméleteket gyárthatunk, s leplezhetjük le a valódi tettes személyét... 

Én magam izgatottan nyomoztam, s oldtam meg a rejtvényeket fejezetről-fejezetre, ám amikor éppen az akció kellős közepében voltunk, s forró volt a lábunk alatt a talaj, volt, hogy továbbolvastam, majd visszaugrottam a fejezet végén a feladatra. Nem volt mit tenni, ha hívott a kaland, tovább kellett mennem az úton! :3

Ezek a rejtvények egyébként egészen zseniálisak. Találkozhatunk bennük számolási feladatokkal, puzzlekkal, szükségünk van a megfigyelési képességeinkre, helyes sorrendbe kell állítanunk egy-egy képet, elrejtett tárgyakat kell megkeresnünk, s még titkosírást is fejthetünk! Csupa-csupa izgalom!

Ezek az adaptációk mind-mint tökéletesen alkalmasak arra, hogy felhívják a figyelmet Doyle könyveire és megszerettessék a kicsikkel a klasszikus karaktereket, de néhány poén (kiváltképp a történet legvégén felbukkanó kulcsszereplő... és nevének megváltoztatott formája), szereplő, helyzet csak azoknak az olvasóknak érthető, akik ismerik és szeretik Doyle eredeti regényeit. S itt említem meg, amit a Sherlock, Lupin és én esetében is megtettem, hogy nem sok olyan felnőtt van, aki elolvassa ezeket a könyveket, hisz nem ők a célközönség, s ismer rá egy-egy elrejtett dologra, míg a fiatal olvasónak bár humoros lesz, ő még nem tudja, milyen mögöttes tartalma, vagy elrejtett üzenete van egy-egy névnek, jelenetnek, humornak. Ez a kettősség egy picit mindig elgondolkodtat, hisz nézhetjük/vizsgálhatjuk több szempontból is, azonban a leírtak igazak maradnak.

Végezetül pedig hadd ejtsek még néhány szót a remek magyar fordításról, ami zseniális lett a rengeteg beszélő és humoros névvel és kreatív szóhasználattal. A fordítás egyébiránt Demény Eszter munkája, akinek nem egy, nem két remek könyvet köszönhetünk már, s ezzel most sikerült bővítenie kiemelkedő repertoárját.

A történet azonban nem lenne teljes John Bigwood illusztrációi nélkül, amik megelevenítik a szemünk előtt a cselekményt és a karaktereket. A kötet képi világa egészen egyedi és magával ragadó, ahol kell aranyos, ahol kell rejtélyes és helyenként "ijesztő", a rejtvények rendkívül kidolgozottak és aprólékosak, egyszóval tökéletes!

A történet az illusztrációkkal együtt él igazán, egyik a másik nélkül nem lenne ilyen magával ragadó, hisz kiegészítik egymást, reflektálnak egymásra, s az illusztrációkban ráadásként újabb és újabb nyomokat is felfedezhetünk...