Swift

Marék Veronika: Landolás ​a jövőben - Értékelés



Marék Veronika Landolás ​a jövőben c. meséje a Móra kiadó Már tudok olvasni kiadói sorozatában látott napvilágot. A történet tulajdonképpen a Vakáció ​2500-ban c. kötet folytatásának tekinthető, ám önállóan is megállja a helyét. Mivel azonban többször is utal a "múltra", s olyan történésekre, melyek az "előzményben" olvashatók, fennáll a veszély, hogy kíváncsivá tesz a múltbéli kalandokra is... Ám ez egyáltalán nem probléma, nem igaz?

"Elkezdődött a 2503-as tanév utolsó iskolai 
kirándulása. A gyerekek minden évben egyszer feljöttek 
a tenger alatti városokból, és körbeutazták az elhagyott 
Földet. A látnivaló mindig ugyanaz volt: üres épületek, felperzselt 
rétek, kiszáradt folyók, elszáradt erdők. A Föld csupasz 
bőrét nem borította se fű, se virág."

2503-ban járunk. A Föld mondhatni "elpusztult", de legalábbis lakhatatlanná vált. Az emberek tenger alatti városokban élnek és a felszínen próbálják menteni a menthetőt: visszaállítani a légkört, életben tartani a még megmaradt növényeket és állatokat, melyek néhány fajtáját még meg tudták menteni, mielőtt mindennek vége lett... 
Oxigén nincs, s csupán speciális védőruhában lehet kimerészkedni a felszínre. Az emberek un. cseppgépek segítségével közlekednek, s évente egyszer feljönnek a felszínre, hogy körbeutazzák a Földet, s megnézzék, mennyit változott az atmoszféra.

Főhősünk, Ato szintén egy ilyen cseppgépben utazik, ám egy váratlan meteorzápor következtében az űrhajó elveszíti a forrásait, s egyedül, elszakadva a többiektől ragad valahol kinn a Föld felszínén... A tartalékok mindössze egy napig elegek, s a cseppgép fedélzetén rengeteg gyerek tartózkodik. Mikor Ato úgy dönt, felfedezőútra indul, a hajó kapitánya utána küld egy idősebb gyereket, hogy tartsa rajta a szemét.

Miután Ato elhagyja a cseppgépet, a Föld felszínén úgy dönt, leveszi védősisakját...

"Aztán elcsendesedtek. Kifeküdtek a barlang elé a fűre, 
és bámulták az igazi Holdat, az igazi csillagokat. Néha-néha 
sikkantott valaki, amikor megtámadta egy-egy rémisztő szúnyog."

A Landolás a jövőben egy magyar disztópia, amit a nagyszerű Marék Veronika írt meg páratlanul. Egy disztópikus meseregény, melyben a Föld lakhatatlanná vált, s az ember csak találékonyságának köszönheti, hogy még életben van, s megpróbálja helyrehozni azt, amit elrontott...

Ato múltbeli kalandja egy indiánfaluban játszódik, míg a jelen eseményei ugyanezen a helyszínen, Észak-Amerikában folytatódnak - 1003 évvel később... 
Ebben a történetben több van, mint amennyit a sorozat terjedelme engedett megjelenni, s ha Marék Veronika úgy döntene, remek kisregényt tudna írni belőle, hisz a lakhatatlanná vált Föld, a különböző, ötletes találmányok, a növények és állatok megmentésének erőfeszítései, az atmoszféra újjáteremtése mind-mind ígéretesen hangzik, s az írónő fantáziájával és remek, gördülékeny mesélési stílusával lebilincselő regény lehetne. Mint ahogy magába szippant, elámít és lebilincsel ebben a rövid formában is, ahol részesei lehetünk egy elképesztő, apokaliptikus jövő felvázolásának, amiben megjelenik a remény csírája, s elindul az élet...


A meseregény érdekes kérdéseket feszeget, előremutat, megpróbálja felhívni a figyelmet a környezeti problémákra, ám mindezzel együtt jövőbeli ötleteket, gépeket és túlélési technikákat is felvázol, amire, ha így haladunk, előbb-utóbb lehet, hogy szükségünk lesz...
A természet újraéledésével, a föld alatt élő, burokban, az igazi világról és élőlényekről mit sem tudó emberek újratalálkozása a természettel rengeteg komikumot szül, így a történet humortól sem mentes, annak ellenére, hogy torokszorító is egyben. Bármennyire is érdekes látni a rengeteg vívmányt, amit Marék Veronika megálmodott, ott van a görcs a gyomorban a Föld pusztulását látva...

Ezt a történetet és érzést teremti meg vizuálisan Baranyai (b) András, akinek az illusztrációi gyönyörűen megmutatják ezt a kettősséget és tökéletesen passzolnak ehhez a disztópiához.

Főhősünk, Ato szerethető és okos szereplő, ahogy a társául kijelölt ifjú is, akivel olyan részleteket oszt meg a múltból, amiket még senkivel sem. Ato legmélyebb érzéseit és félelmeit tárja elénk, s közben bátorságával elvezeti társait az igazi élet felé... A meteornak köszönhetően az emberek valami olyasmit fedeznek fel, amire már régóta vártak, ám ehhez szükség van egy bátor, önmagában mégis kételkedő fiúra, aki tulajdonképpeni hősiességével megmenti az emberiséget. S az igazi történet tulajdonképpen itt veszi kezdetét...

Marék Veronika-rajongóknak kötelező, ahogy a disztópikus történetek kedvelőinek is erősen ajánlott, ám arra számítsatok, hogy ez már egy összetett, komoly kérdéseket boncolgató történet és nem egy aranyos Boribon...


A könyvet köszönöm a Móra kiadónak!

Értékelés: 4,5/5 szúnyog

Idézetek

"Elkezdődött a 2503-as tanév utolsó iskolai kirándulása. A gyerekek minden évben egyszer feljöttek a tenger alatti városokból, és körbeutazták az elhagyott Földet. A látnivaló mindig ugyanaz volt: üres épületek, felperzselt rétek, kiszáradt folyók, elszáradt erdők. A Föld csupasz bőrét nem borította se fű, se virág."

"Az emberiség nem adta fel a reményt: a felszínen óriási, fehér buboréksátrakat hoztak létre, amelyekben féltő gonddal őrizték a fák fajtáit, a bokrokat, a füveket és az állatvilágot. Semmit nem hagytak kipusztulni."

"Tizenöt perc múlva elindult a keresőcsapat. Egy tűt kellett megtalálni a szalmakazalban, egy jel nélküli cseppgépet valahol a hatalmas Földön."

"- Éltem itt tíz napig... Elmagyarázom, hogy mi történt. Három éve ezer pontot értem el a vizsgán, és jutalmul megkaptam az időcseppet. Tíz napra visszamehettem 1500-ba, a sziú indiánok földjére. Éppen ide! Összetalálkoztam két gyerekkel, Kis Medvével és Ezüst Hóddal. Barátok lettünk... És itt, ennél a Bagoly-sziklánál ígértem meg nekik, hogy visszajövök hozzájuk."

"- Én itt maradok, mint a régi hajóskapitányok. Nem hagyom el a repülőgépemet. itt várom meg a segítséget, vagy..."

"Aztán elcsendesedtek. Kifeküdtek a barlang elé a fűre, és bámulták az igazi Holdat, az igazi csillagokat. Néha-néha sikkantott valaki, amikor megtámadta egy-egy rémisztő szúnyog."

"Viccesek voltak a hordágyak, az orvos, és vicces volt a pszichológus is.
- Kinek van segítségre szüksége? - Nekik volt segítségre szükségük, mert senki nem jelentkezett..."

S hogy miért a fél csillag levonás? Hát éppen ezért. 
Ez a történet folytatásra hivatott!

Ha tetszett, olvasd el ezeket is...

0 comments

Flickr Images