Az írónő 2023-ban vált egy csapásra kedvencemmé A farkas, akit Vándornak hívtak c. regényével, s most itt a legújabb gyöngyszem, mely az amerikai prérire repíti az olvasóját. A történet egy olyan szabad világ letűnő, utolsó perceit tárja az olvasó elé, mely az indiánokat kiírtó és a természetet elpusztító fehérek érkezésével vette kezdetét, s aztán eltörölt mindent...

Főhősünknek, Felhőnek épp életet ad édesanyja, aki érdeklődve vizsgálja maga körül a világot már azelőtt, hogy lábra állna. Felhő szoros barátságot köt a vezérkanca bátorságával bíró, nála egy évvel idősebb, határozott Viharral, akivel együtt nő fel. 

Felhő nem élvezheti teljes szívvel gyermekéveit sem, ugyanis csődör révén előbb-utóbb meg kell küzdenie a ménes vezetőjével, hogy átvegye a vezetést, vagy ha ehhez nincs bátorsága, magától kell továbbállnia... 

Felhő kénytelen egyedül boldogulni a prérin, ám Vihar utána megy, majd útjuk előbb további csődörökét keresztezi, akik társaik lesznek a harcban az emberek ellen...

Ám hiába kerül rá billog, hiába a gondosan őrzött karám, Felhő elhatározza, hogy újra szabad lesz!

Igazság szerint az értékelésemet kezdhetném haragos szavakkal, dühvel, szomorúsággal, de könnycseppekkel is, hisz az indiánok és a vadnyugat szerelmeseként minden ehhez hasonló történet mélyen felkavar. Írtam már azonban erről eleget, így csupán annyit szeretnék megjegyezni, amit viszont nem győzök elégszer hangsúlyozni - miért nem beszél senki az indiánokról? Miért a négerek az egyetlenek, akiket reprezentálni kell ma, a 21. században, holott ők még maradtak jócskán az amerikai telepesek ámokfutásai után, míg az indiánok nagy részét teljesen kiirtották...??? Ó, hogy belőlük nem maradt már annyi, hogy akkora visszhangja legyen mindannak az igazságtalanságnak, amiket mind a mai napig el kell viselniük, ezért elég csak a feketék száját befogni. Értem...

Előző regényéhez hasonlóan főhőseink az állatok és maga a csodálatos természet, míg az ember a pusztító és a "gonosz" hódító képében jelenik meg. Ami valljuk be, megcáfolhatatlanul igaz... Hisz mit tettek a telepesek Amerikában? Kiirtották a fákat, feltúrták a földet, előbb elüldözték az indiánokat a vadászterületeikről, majd a törzsek jelentős részét mészárolták le, hogy ír magjuk sem maradt. Persze lehet hőbörögni, milyen támadásokat indítottak ellenük az indiánok, akik amúgy a saját szülőföldjüket védték... Kimondatlanul, de a sorok közt olvasva az állatok és a természet kizsákmányolásán túl ez is megjelenik Parry művében, bár a kevésbé olvasott - értsd indiánokról szóló történeteket - olvasók számára ez majd csak a Függelék elolvasása során válik egyértelművé...

Őshonos állatokról és a szabad élőhelyek elpusztításáról szól ez a könyv. Főhősünk Felhő, a musztáng csődör - mondhatni Szilaj /Spirit/ "kistestvére" -, akinek az élete a fajtájának megszokott mederben zajlik mindaddig, míg meg nem jelenik az ember és ő rabságba esik. 

Felhő szerethető főhős, akinek sorsáért izgulhatunk. Az ő szemén keresztül ismerhetjük meg a vadnyugat tájait, a ménesek életmódját és szabályait, a préri és a hegyek állatvilágát. Ló lévén sok mindent máshogy lát, mint mi, illetve más állatok, s az őt körülvevő világot és az abban élő lényeket, az abban található tárgyakat máshogy nevezi. "Különös" szóhasználata miatt mi magunk is újra, vele együtt fedezzük fel a helyet, ahol él és találgatjuk, mivel is hozta össze a sorsa. Természetesen nagyon sok minden elég egyértelmű, ám nagyon sok elnevezés és "lógondolat" csak később nyer értelmet. De Felhő nem csupán azt mutatja meg, milyen volt a világ, mikor még érintetlen területeken járt, de bemutatja azt is, mivé vált a világ, mikor megjelent az ember...

Felhő sorsán keresztül ismerhetjük meg a póniexpresszt és az ember "különös" viselkedését, valamint a "más fajtához" való viszonyulásait... 

S miután története véget ér, a Függelékben és a szerző utószavában olvashatunk mindarról, ami akkor történt a vadnyugaton.

Parry eseménydús, információban gazdag, lenyűgöző történetét Kirbi Fagan részletgazdag, pazar festményei keltik életre és pergetik le filmszerűen a cselekményt előttünk. A gyönyörű látványvilág megeleveníti a vadnyugatot és a musztángok világát, mely még inkább emeli a kötet fényét!

A kötet 2022-ben látta meg a napvilágot piciny hazánkban, s fordítója, Rét Viktória idén felkerült az Év Gyerekkönyve Díj 2023 - Év fordítója Shortlist listájára is (Hubby) - nem véletlenül...

Sebes (később Vándor) története egy izgalmakkal és torokszorító pillanatokkal teli őrületes nagy "kaland", amiben szemtanúi lehetünk a vadon pusztító erejének... Igaz történeten alapuló "kalandregény", amit a szó szoros értelmében véve nem hívnék annak, hisz mindaz a borzalom és viszontagság, amit Sebes átél, cseppet sem kalandos, ha a farkas az életéért küzd...

Történetünk főhőse Sebes, a fiatal farkas, aki testvéreivel és falkájával éli a mindennapjait. Sebes életébe a születése pillanatától kezdődően bepillantást nyerhetünk, ahogy szépen lassan körvonalazódik a falka belső kapcsolati hálója, valamint a hierarchiai rendszer felépítése is.

Sebes a falka leggyorsabb tagja, aki apja oldalán vadászik a zsákmányra, s noha falkavezér szeretne lenni, nem ő a legerősebb példány, így a zsákmánynak sem adhatja meg a kegyelemdöfést. Az ő feladata a becserkészés és a menekülési útvonalak elvágása a préda elől. Bár Sebes boldog életet él, többre vágyik. Szeretné, ha a gyorsasága számítana, ha a bátyja, Éles elismerné őt, de a legfontosabb, mennyire vágyik arra, hogy szeretett, kedvenc öccséről ő maga gondoskodhasson.

Meleg felnéz bátyjára, akivel jóban-rosszban összetart, ám az álmoknak egy nap egy végzetes esemény vet véget... A farkasfalkára idegen falka támad, akik megölik Sebes apját, ellopják a család területét, s a behódolás lehetőségét még csak meggondolni sem akaró falkatagokat elüldözik és/vagy megölik. Sebes magára marad a vadonban, ahol egy holló szegődik társául. A fiatal farkas kétségbeesetten küzd az életben maradásért, s közben reménykedik abban, hogy öccse és falkája néhány tagja életben maradt. A sors kegyetlen szeszélyei folytán Sebes rátalál a súlyosan megsérült Melegre, ám az emberek kegyetlensége ismét elszakítja őket egymástól...

Sebes egymaga kél útra, s a napok múlásával egyre távolodik otthonától és elvesztett családjától. Vajon az út végén rátalál az új otthonra és társra lel? 

A gyönyörű leírások mellett az író nem fukarkodik a gyomorforgatóbb jelenetek leírásával sem. Szemtanúi lehetünk példának okáért a zsákmány kibelezésének, a hús szétmarcangolásának, de gyomorforgató és torokszorító pillanat lehet a vért elhanyagoló, a magányt és a fájdalmat erőteljesen bemutató jelenetek leírása is, ami sokkal inkább mellbe vághat, mint az erőszak leírása. Brutalitás és szépség jár együtt kéz a kézben a lapokon, melyben számtalan lényeges és fontos kérdéssel és válasszal is találkozunk.

A farkas, akit Vándornak hívtak hűen bemutatja egy farkasfalka életét. Bepillantást enged a csodálatos élővilágba, abba, milyen érzés egy szeretett családba tartozni, majd elveszíteni azt egy szempillantás leforgása alatt. A család összetartó erejét úgy érzi maga az olvasó is, ahogy később a magány és a csend borzalmas és brutális terhét. Együtt bandukolunk végig Sebes társaságában a vadonon keresztül, vele félünk, kétségbeesünk, nevetünk, sírunk, küzdünk rengeteg mérföldön át, míg végül rátalálunk arra, amit mindig is elérni szerettünk volna. S bár az álom megvalósul, de milyen áron? Sebes soha nem akarta ezt az álmot így, ennyi szenvedés és kín árán, ám az élet soha nem azt adja és úgy, ahogy várnánk. Az útkeresés végére Sebes vérző szívvel bár, de otthonra talál, s vándorlása során felnő. 

Az Abszolút Könyvek kiadói sorozat köteteinek ajánlása 9-12 év közötti korhatár megjelöléssel futnak, jelen esetben azonban úgy érzem, nem árt, ha a fiatal olvasó picit már komolyabb és érettebb... Egyrészről a téma komolysága és a mondanivaló is érettebb elmét kíván, míg a véres, brutális jelenetek sem valók egy 9 évesnek, annak ellenére sem, hogy a mai gyerekek az elektronika világában már sok mindent láttak, s sokkal strapabíróbbak ezen a téren, mint mi voltunk gyermekkorunkban.