Karl Olsberg Hajótörés ​a Smaragd-szigeten c. képregényes meseregényével egy könyvesbolti kóborlás során találkoztam. A Minecraft világában játszódó történetre a férjem akadt rá, akit magát is rabul ejtett a kötet képi világa és humora. Mindketten nagy Minecraft-rajongók lévén izgatottan lapoztuk fel a könyvet, s mosolyogtunk a humoros, szerethető illusztrációkon. Azonnal magába szippantott minket a kötet, s tudtam, hogy ez valamikor a polcomra kerül majd. Nem is tudtam sokáig várni, a könyv már a polcomon lapul a kincseim között. ^^

A kockákból épült faluban az élet úgy folyik, mint bárhol máshol a világban. A gyerekek iskolába járnak, a felnőttek dolgoznak és vigyáznak a falu lakóinak épségére. Nanó rendszerint kalandokba és kalamajkákba keveredik, s csínytevéseinek köszönhetően többször bajba jut. Lelkiismeretének és a józan észnek a hangja barátja, Maffi lesz, aki hiába figyelmezteti sokszor a fiút, azt csak egyre hajtja a kaland és az önfejűség.

Nanó különös ellenszenvvel viseltetik tanára, a szigorú és undok Birta iránt, aki ellen egy újabb csínyt eszel ki. A titokzatos tréfacsináló kis játéka azonban lelepleződik, Nanónak és Maffinak pedig el kell bújnia az emberek biztonságát óvó Primó és a vasgólem elől, akik a tettesek nyomába erednek. Bár Nanó és Maffi megmenekül, hisz sikerül elrejtőzniük egy kikötött csónakban, a csíny nem várt fordulatot vesz, mikor a csónakuk kisodródik a nyílt vízre, ami ismeretlen partok felé sodorja hőseinket...

A kötet hatására ma újra játszottam a játékkal. Rengeteg szép emléket idézett fel, mikor még főiskolára jártam és rendszeresen játszottam, építettem, s futottam a zombik elől. A felnőtt élet sajnos nem ad már annyi szabadidőt, mint régen, ami miatt újra és újra el is szomorodom, de nem hagyom, hogy utat törjön a kétségbeesés!

Hogy egy picikét többet eláruljak a történetről, elmondom, hogy Smaragd-szigeten a játék nagyon sok szereplőjével találkozhatunk, főleg a sötétben élő lényekkel, akik minduntalan az életünkre törnek. Felbukkan egy titokzatos idegen is, miközben hőseink eltévednek a föld alatt, s még egy hatalmas smaragdkészlet is feltűnik a színen, amit Nanó semmi szín alatt nem akar maga mögött hagyni... ^^

Olsberg történetét átitatja a humor, s a játék rengeteg fontos összetevője megjelenik a lapokon. A fekete-fehér illusztrációt a narancssárga szín kreatív használata töri meg, s élénkíti fel, ami remekül passzol ehhez a világhoz, s ragyogó hangulatot is teremt az olvasáshoz. Mindez a kötet illusztrátorának, Philipp Ach-nak köszönhető, aki élettel teli, s hű Minecraft-világot vetett papírra és teremtett meg Olsberg történetéhez.

Hőseink története folytatódik a második kötetben (jelen kötet cselekménye lezárul, nincs függővég), s én nagyon szeretném minél hamarabb megszerezni a folytatást, hogy egy újabb kaland részesévé váljak.

A kötet tökéletes lehet a kezdő olvasók számára is, ugyanis nagyon kevés szöveget tartalmaz, ami villámsebesen behabzsolható. A hangsúly a játékot megidéző illusztrációkon van, amikben azonban percekig el lehet veszni, s ajánlott böngészni és felfedezni minden aprócska részletet, ami elrejtésre került a lapokon. Műfaját tekintve leginkább képregény és meseregény, illetve annak összeolvadása ez a kötet, melyben a teljes oldalas illusztrációk uralják a teret a néhány soros szöveg/oldallal szemben. Így tehát nem kifejezetten képregény, de nem is egy hosszabb meseregény, hanem valami egészen különleges összeolvadás.

A magyar fordítás élvezhető, gördülékeny és olvasmányos, bár egy-két hiba sajnos fellelhető a rövid szöveg ellenére is, amik elírásban mutatkoznak meg. A történet és a képi világ magával ragadó, így ezek felett az avatatlanabb szem valószínűleg el is siklik majd. A kötet kapott egy csodaszép zöld élfestést is, ami rendkívül hangulatos, s tökéletesen illik is mind a borítóhoz, mind a beltartalomhoz.