Rumini és Balikó első útja természetesen a bazárba vezet, ahol utolsó aranytallérjukat mi másra költenék, mint édességre. A két haspók jóllakottan nézelődik a bazárban, ahol egy árus színes madártollakat kínál. Balikót teljesen rabul ejtik a tollak, s vásárolni szeretne, az eladó azonban nevetségesen magas árat kér az áruért, s főhőseinknek amúgy sem maradt semmi pénze.

Főhőseink a parkban csupán közönséges madár tollaira bukkannak, ám Balikó különleges tollakat szeretne. Hisz galamb és varjú Egérvárosban is van... Ekkor bukkan fel előttük Csálé, aki egy zöld madártollat ad Balikónak, barátsága és jó szándéka bizonyítékaként, majd azt mondja, ő tudja, hol lehet rábukkanni azokra a tollakra, amikre Balikó vágyik...

A kötet a kiadói sorozat 2. szintjébe tartozik, ezért még hosszabb történetet mesél el, mint az első kettő "pici Rumini". Noha Rumini itt már annyi idős, mint az első regény idején, mégis szeretem ezen a néven hívni ezeket a köteteket, melyek szélesítik és gazdagítják a Rumini világát.

Ha a Rumini kincseinek történetét imádtam, akkor az öt toll köré felépített kalandért egyenesen megveszek! Soha nem lehet tudni (cáfoljatok meg), de úgy gondolom, nincs nálam nagyobb "felnőtt Rumini-rajongó", aki ugyanúgy várja a friss részek megjelenést, mint a célközönség. Az idei Könyvhéten, mikor megtudtam, hogy a harmadik kalandban a kedvenc szereplőmnek, Balikónak oroszlánrész és nagyobb szerep jut majd, majd kiugrottam a bőrömből! Kézbe venni a kötetet pedig maga volt a BOLDOGSÁG!

A legújabb történet Balikót állítja a középpontba, s teszi meg főhősnek. Természetesen Rumini éppen annyit van színen, mint barátja, ám a Tukán-szigeti események véleményem szerint ízig-vérig Balikó kalandjának mondhatók. Az eseményeket Balikó vágyai indítják el, s én rendkívül hálás vagyok, hogy végre nagyobb szerepet kapott az én kis haspókom. ❤

Az új kaland egy lenyűgöző világba repít el minket, dzsungellel, inka/azték szobrokra hajazó áldozati hellyel, indián kenukkal, díszes papagájokkal, jaguárral és cuki gyíkkal találkozhatunk, ha fellapozzuk a kötetet. A nagy Pocsuna példának okáért kifejezetten zseniális, ahogy minden új, kreatív ötlet is, melyek kiemelkedő minőségét már megszokhattuk az írónőtől.

Én magam imádom az új képi világot, s nem győzök elveszni Kornél illusztrációiban. De hadd beszéljek egy picit többet a jelenlegi kötet dizájnjáról, ami még az első két részét is felülmúlta.

Kornél nekem soha nem tud csalódást okozni az illusztrációival, nagyon régóta szeretem a munkásságát. 

Az egyik természetesen a kedvenc karakterem, Balikó megalkotása és ábrázolása, aki már az előző kötet végén is feltűnt, most azonban rengeteg illusztrációt kapott, amiért rendkívül hálás vagyok! 

Kornél Balikója azonnal kedvencem lett, mert sikerült elkapnia a karakter lényegét, s most is úgy álmodta őt a lapokra, mintha ezer éve ismerné, én pedig úgy lapozgattam a kötetet, mintha régóta ebben a Rumini-dizájnban bandukolnék. Igazság szerint rendkívül nehéz dolgom volt montázst készíteni a kötet illusztrációiból, mert nem tudtam, mi a csudát hagyjak ki belőle, annyira tetszett mindegyik rajz. ^^ Még a szokásos egy montázs helyett készített kettő képre sem fért fel az összes kedvencem, a nagy Pocsunát például direkt hagytam le, hadd találkozzon vele mindenki olvasás közben, annyira erőteljes lett az a kép!

A másik, amit kiemelnék, hogy a történet előrehaladtával elkerülhetetlen, hogy régi szereplőink is felbukkanjanak. Ebben a kötetben, név szerint Bojtos Benedek kapitány, aki Kornél illusztrációján olyan, mint egy jóságos nagyapa. Nem tudom, ki hogy látja majd, de szerintem sikerült remekül megfognia a kapitány karakterét, akire ránézve én magam egy pillanatig nem kételkedtem, hogy ez bizony a hőn szeretett hajóskapitányunk.

Ui. Szeretnék egy olyan cuki gyíkot otthonra, mint amit rajzoltál, Kornél! ^^ Hát hogy lehet valami ennyire édes. *-*

A "pici Rumini"-kötetek tökéletesen alkalmasak arra, hogy előkészítsék a talajt a nagy regényekhez. Mivel a Rumini és az öt toll már 2. szintű, már egy jóval összetettebb, gazdagabb történetet rejt magában, mint az első két rész, azonban azt hiszem, a Rumini kincsei hosszúságára sem panaszkodhatunk. A 2. szint azonban már csak a terjedelme miatt is lehetővé teszi, hogy bővebben kibontásra kerüljenek a történetek, melyek hosszabb szöveget is eredményeznek.

Természetesen izgatottan várom a negyedik kötet megjelenését is a sorban, majd a távolabbi jövőben az ötödiket is, de addig is megyek és újraolvasom a Tukán-szigeti kalandot még vagy százszor...