Ahogy az is az, hogy baj a rum szerepeltetése... Már eljutottunk oda, hogy mindentől féltjük a gyerekeket, pedig ahogy sem én, sem kismillió másik ember nem - nem indultam el az erdőbe gyerekkoromban, hogy főzzek hét törpére, ahogy nem akartam kivájni senki szívét sem, s ahogy nem akartam tőrt döfni a másik copfos kislányba sem, mert az ovis kisfiúnak ő tetszett, s még órákig sorolhatnám mit nem -, úgy a mai gyerek se fogja levenni a polcról a rumot (már ha egyáltalán van ilyen a háztartásban), s meghúzni azt és alkoholistává válni egy kalózos mese miatt... Könyörgöm, ne legyünk már ennyire érzékenyek!!! Ez egy humoros, szórakoztató mese, igényes képi világgal, ahogy azt Szimonidesz Hajnalkától megszokhattuk. A kalóz életmódhoz meg egyáltalán nem illik a cukiság és a báj...

Szociálpedagógus szemmel nézve ez egy remek papírszínház mese, amit azonban a legkisebb közönségnek én magam nem mesélnék. Kell hozzá egy bizonyos érettség, így az ajánlott korhoz én még hozzátennék pár évet...

Az illusztrációk 90%-a borzalom, így a kötet, a képi világa miatt már hátrányból indult nálam. A vírusok, bacik, kórokozók ábrázolása ellenben rendkívül aranyos, vagy éppen kellően hátborzongató (bár nem tudom, ez utóbbi mennyire előnyös...). Maguk a leírtak és az orvosok, valamint ápolók munkájáról való megemlékezés és a megbecsülésükre való figyelemfelhívás viszont példaértékű!!!

Nem azt kaptam, amit vártam és egy picit csalódást is okozott számomra a kötet, főleg a közepétől másik irányba elkalandozó történet. Nem biztos, hogy kíváncsi vagyok a folytatásra...

A tavalyihoz hasonlóan gyönyörű karácsonyi történeteket kaptam, csodálatos, mesés kivitelben. Ennyi pénzért azonban már elvártam volna, hogy mindegyik mese új legyen... Nem mondom, hogy csalódott vagyok, de ennyi pénzért azért kevesebb olyan mesét vártam, ami a tavalyiban is benne volt...

Gyönyörű történet és látványvilág!

Nagyon régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, ami elég sokáig hiánycikk volt. Végül a könyvtárból sikerült kikölcsönöznöm, s bár egy csodálatos "gyűjtésről" van szó, örülök, hogy nem adtam ki érte pénzt... Maga a tartalom és az összegyűjtött rengeteg információ a Mikulásról, az Északi-sarkról és a manókról (no persze Vuori fantáziáján át) élvezetes, szórakoztató és információgazdag olvasmány volt, az illusztrációk ellenben kifejezetten félelmetesek és ocsmányak néhány helyen. Néhány manótól, főleg azoktól, akiknek olyan foghíjas a mosolyuk, mintha valaki a kocsmában verte volna ki a hiányzókat, kifejezetten undorodtam és borsódzott tőle a hátam... Nem biztos, hogy ezt pici gyerek kezébe adnám, még közös lapozásra, olvasásra sem.

Rengeteg híres és okos, sikeres nő élettörténete, melyek közül akadt új is számomra a régi kedvencek mellett. Sajnos azonban biztos nem leszek népszerű ezzel a véleményemmel, de a durva feminista hangvétel miatt eléggé összpontosítanom és önuralmat gyűjtenem kellett, hogy végigolvassam az egészet. Némelyik leírás kifejezetten irritálóra és arrogánsra sikerült, melynek hatására nem hogy nem tudtam azonosulni az adott nővel, de kifejezetten ellenszenvessé is váltak. Nem tudom, hogy az írónő túlozta el a dolgokat, vagy ezek tényleg ilyen arrogánsak voltak az életben is (bár példának okáért Austenról nem gondolnám), de ha ez utóbbiról van szó, az igencsak visszavesz a fényükből az ember szemében, legalábbis az enyémben biztosan... Ezzel a durva feminizmussal továbbra sem tudok azonosulni, ahogy azzal sem, ami porig alázza a férfiakat...  

Aladdin története Kínába áthelyezve... Na, ilyenről se hallottam még soha... Félreértés ne essék, aranyos kis mese volt és követte az eredeti cselekményét szegről-végről, de - most komolyan, tényleg Kína??? És ha már Kína, ott nem szultán van, hanem császár... és mindig is az volt...