Történetünk főhősei Vércirmos és Kutyi, a két legnagyobb hős a nyugodtnak cseppet sem mondható kertvárosban. A vörös bundájáról híres cicus és az egyetlen kétfarkú kutya egymás szomszédságában laknak, s most rettentően unatkoznak, hisz mindenkit megmentettek már a bajtól...

Van azonban a történetnek még két másik főhőse is, közülük az egyik pedig nem más, mint a két házzal arrébb lakó Nemtom néni, aki semmi mást nem tud válaszolni a hozzá intézett kérdésekre mint azt, hogy "Nem tudom.". A néni határozatlanságát és kissé dilisségét ki is használják szomszédai, akik rendszerint jól kinevetik az öregasszonyt, akinek - mondhatni - egyetlen szenvedélye a kertben álló sárkányfája, ami szépen növekszik.

Az öreg nem tehet mást, riadóztatja a két legjobb nyomozót - Vércirmost és Kutyit - a rejtélyes esetet felgombolyítására! Ha ők sem találják meg az ellopott sárkányfát, akkor senki sem!

András most sem okozott csalódást a történetével, aminek tényleg csupán azt tudom felróni, hogy túlságosan is rövid. ^^ Kérlek András, írj még a sorozatba további részeket, a 4. szint már egészen elfogadható hosszúságú lenne... ;)

Viccet félretéve - bár tényleg olvasnék még a két hős kalandjairól -, jelen kötet leginkább a vérbeli kis nyomozóknak, az állatbarátoknak és a különleges történetek kedvelőinek fog legjobban tetszeni. Ne hagyjátok ki, azt hiszem, ez egy olyan történet, ami gyermeknek és felnőttnek egyaránt tetszeni fog!

Bátor és hősies, no meg zakkant szereplők (a legjobb értelemben véve), jó szimatú kopók, sohasem fárasztó, frappáns humor, nyomozás és egy sárkányfa - kell ennél több hívószó? 

Á, hogyne... El ne feledjem megemlíteni a zseniális, élénk és egészen egyedi képi világot, amit Felvidéki Miklósnak köszönhetünk. A sárkányfa ábrázolása, no meg a szereplők ilyen karakteressé tétele igazán kiemelkedő, s a történet a mesés illusztrációkkal karöltve ad ki egy teljes egészet!