A kötet az idei Könyvhét egyik újdonsága, s egy rendkívül erős írás - ahogy azt Wéber Anikótól már megszokhattuk.

Jelen regény a strébereket, vagyis a jól teljesítő, okos tanulókat állítja a középpontba, akik bizony számtalan alkalommal kerülnek diáktársaik gonoszságának kereszttüzébe, s szenvednek el szóbeli - s néha sajnos fizikai - bántalmazásokat... Erről sajnos rengeteget tudnék mesélni, de szerencsére az évek gyógyító erejének köszönhetően nagyjából sikerült magam mögött hagynom a saját bőrömön tapasztaltakat...

Történetünk egyik főhőse - s egyben egyik mesélője is - Tamás rendkívül okos és tehetséges fiú, akit az anyja újra és újra új iskolákba hurcol, hogy az ott dolgozó tanárok minél jobban kiaknázzák a fiúban rejlő lehetőségeket. Az anyuka azonban egy idő után egyik helyet sem találja igazán méltónak a fiához és úgy érzi, egy keményebb helyen, jobb tanári gárdával a fia többet tanulhat... Ezért íratja be végül történetünk kezdetén a Bíró László József Általános Iskolába, ahol remek matektanár készíti fel a csapatot az "életre", s egy rendkívül fontos matematikaversenyre.

Tamás - anyjával ellentétben - elmondhatatlanul magányos és szomorú, s hiába a jó jegyek, ha nem tud gyökeret ereszteni, s barátokat szerezni... A fiú egymaga áll a világban, soha nem beszélget vele senki, nincsenek közös emlékei az osztálytársaival, így érthető módon gyomorgörccsel indul az első tanítási napjára az új iskolába is, ahol - ki tudja meddig marad majd...

Tamás anyja meglehetősen különös iskolára bukkant... Az igazgatónő már a beiratkozáskor arra kérte a fiút, írjon egy levelet, mely feladatot a srác nem tud hova tenni. Mit van azonban mit tenni, Tamás kiönti a levélben a gondolatait, lesz ami lesz, kerül a kezébe annak, akinek kerül...

Az első nap az igazgatónő azonban különös, nem mindennapi dolgot tár fel Tamás előtt. A levelét be kell dobnia a Gondolatolvasó dobozába, mely doboz már régóta az aulában áll, s melynek gazdáját s titkát óriási rejtély övezi.

A Gondolatolvasó saját, egyedi pecséttel ellátott levelekkel tartja a kapcsolatot a diákokkal, s segít nekik a problémák megoldásában, de csak mint háttér támogató, s titkos barát van jelen az életükben - közbe nem avatkozik. Tamás bár eleinte aggódik beledobni a kitárulkozó levelet a dobozba, de nem tehet mást, a hagyomány az hagyomány. 

Tamás, új jövevényként ismét átéli a borzalmat, ami az "új gyereknek" kijár, azaz tűri a kérdéseket és a megszűnni nem akaró bámuló szempárok kereszttüzét. Az anyukája azonban azért adta ebbe az iskolába, hogy a külön felkészítő csoportba járhasson Emese nénihez, aki matekversenyre készíti fel az osztály legkiválóbb tanulóit. Így kerül egyre közelebb egymáshoz Tamás, Regina, Karesz és Szasza, akikkel hirtelen furcsa és megmagyarázhatatlan dolgok kezdenek el történni.

Hamarosan kiderül, hogy valaki zaklatja és támadja a tanulókat, akik pirossal festett szövegeket találnak a szekrényükben, avagy egyikük elégtelen osztályzatot kap eltűnt felszerelés miatt vagy épp a másiknak ellopják egy trófeáját...

Mióta világ a világ az emberek bántják egymást - a gyerekek pedig ebben különösen kegyetlenek tudnak lenni. Az iskolás életben akinek megadatik a népszerűség, az igaz vagy akár felszínes barátság, mikor valaki mellette áll, az rendkívül szerencsés...

Vannak azonban olyanok, akiknek az általános iskola és a gimnázium maga a földi pokol, mert a társaik ilyen-olyan okoknál fogva bántalmazzák őket...

A manapság már csak "bullying"-ként emlegetett probléma régen a számomra többet elmondó "bántalmazás" megnevezéssel keringett a köztudatban. Bántalmazás, melynek többféle formája létezik, s az iskola rendkívül meleg táptalaja ennek a mocsoknak... Bántalmazni nem csupán tettlegességgel, fizikai erőszakkal lehet, de megfélemlítéssel és szóbeli, a lélek legmélyére ható szavakkal is, amik sokkal kegyetlenebbek és nehezebben gyógyulóak tudnak lenni a fizikai sérüléseknél.

A gondolatolvasó szintén a lelki síkra, a lelket marcangoló, a gyomrot összeszorító bántalmazásra koncentrál. A történetben főhőseink áldozatokká válnak, csupán azért, mert jól tanulnak, s a társaik irigyek rájuk. Bár a történet csattanója, s végül nagy titka korántsem abban a formában futott ki avagy valósult meg, ahogy én vártam, s ezért egy fél csillag levonást eszközölnöm is kellett, a lényeg kristálytiszán kirajzolódik: a szóbeli bántalmazás, érkezzen az akár egyidőstől, vagy feljebbről, hihetetlen mértékű károkat tud okozni. Egy lavinát indít el, melynek során többféle kimenet lehetséges. Lesz, aki tűr, lesz, aki visszatámad, s lesz, aki összehúzza bár magát, de másféle, mocskos tettekre sarkallja mindaz, amit el kellett szenvednie...

Főhőseink közül Tamás, Regina és Karesz az első pillanattól fogva szerethető karakterek voltak a szememben, míg Szasza már az elején kilógott közülük. A tanárok közül mindenki gyanús volt, ezért nem tudtam jó szemmel nézni egyikükre sem, azonban álmomban nem gondoltam volna, mi lesz ennek az egésznek a végkimenetele. Wéber Anikó rendkívül ügyesen csűrte-csavarta a szálakat, s egy olyan történetet írt, amiben sokkalta több van, mint ami elsőre látszik, mindezt értsétek úgy, hogy már az alapszituáció se semmi!

A regény rengeteg remek ötletet, fordulatot, s elejtett nyomot tartalmaz, melyek akkor vágnak igazán pofán - nem arcon -, mikor a legkevésbé sem számítanál rá! Mikor lelepleződik egy újabb titok, aminek a hátterére is fény derül, te pedig visszagondolsz a számtalan elejtett jelre, csak fogod a fejed, hogy "basszus, hát persze, hogy ennyire egyszerű" és te mégsem vetted észre. ^^ Le a kalappal, zseniális írás!

Karesz mellett az első számú kedvencem. Okos, céljait kristálytisztán maga előtt látó, ám mélyen legbelül rendkívül magányos és félénk srác, akit az anyja drótkötélen rángat, mintha csak egy érzések nélküli báb lenne, akinek egyetlen célja az életben, hogy minél jobb legyen.

Tamás a regény végére eléri, amit szeretne, tartozni fog valahová, ám rendkívül hosszú utat jár, mire eddig eljut. 

Az egész történet alatt, egészen a végkifejletig körbelengi a lányt a természetfeletti és a misztikum, melynek jelenléte első olvasásra korántsem várt, de annál érdekesebb. Természetesen, mint mindenre, itt is megvan a racionális magyarázat, ami szintén páratlanul jókor és ügyesen kerül leleplezésre és kifejtésre. 

Tetszett a Tamással való kapcsolata és az önmagára való rátalálása. Kétségtelen, hogy ő maga is rendkívül nagy utat jár be a regény végére.

Tamás mellett az első számú kedvencem. A történet egyik nagy kincse, aki már önmagában is rendkívül szerethető szereplő, de ahogy mélyebben és jobban megismertem, s láttam az apró kis "hóbortjait", szenvedélyeit és igazi önmagát, úgy fúrta magát egyre mélyebbre és mélyebbre a szívembe. ❤

A számomra a sorból leginkább kilógó láncszem, akinek a viselkedésére nagyon sokáig semmi magyarázat nincs. Aztán természetesen róla is kiderül mindenféle ínyencség, mint társairól, de ez nem feltétlenül teszi vonzóbb karakterré. Legalábbis az én szememben korántsem lett az, s nagyon elnéző sem tudok vele lenni, annak ellenére sem, hogy mennyit befolyásolták a lépéseit.

Egytől egyig gyanús, hovatovább az esetek 95%-ban ellenszenves karakterek, kivéve talán eleinte Emese nénit és az igazgatót, valamint az irodalomtanárt, aki még ki is magaslik a többiek közül, s felé billen a pozitív mérleg nyelve.

Itt szó szerint mindenki gyanús, s korántsem látszik az elején, mennyire bevonásra kerülnek a cselekménybe. A portás kifejezetten ellenszenves, de nem marad el mögötte Tamás anyukája sem, akinek szintén nincs mentsége túlbuzgó szülő révén sem a tetteire... Szerencsére a végén az ő agya is "rendbe jön"...

A karakter és maga a doboz egy óriási ötlet, véleményem szerint több formában több helyre is bevezethető lehetne, s óriási segítséget is nyújthatna sokak számára. Érdemes volna megvalósítani, s az én fejemben már körvonalazódni is látszik egy ötlet, no nem iskolai keretek között, mert oda nincs bejárásom... 

A "zaklató" személye, amiből egy teljesen más végkifejlet bontakozott ki, mint amit vártam. (Ez ugyebár korántsem baj, hisz tökéletesen sikerült a "meglepetés ereje"... mégis mást vártam - nehéz ezt megfogalmazni, mindenesetre spoilerek nélkül maradjunk annyiban, hogy nem azt az oldalt sikerült bemutatni, amit szintén látnia kellene a bántalmazóknak, de kétség kívül egy olyan mélységűt, amiről szintén érdemes beszélni...)

Fiatalos írás fiataloknak, de egy jó tanuló ne írjon már olyat, hogy "Itt vok egyedül!", amiből pont az "agy" hiányzik...